Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-21 / 170. szám
r ! I Cél: a színvonalasabb szolgáltatásért Mérlegen megyénk tanácsi könyvtárhálózatának munkája A megyei tanács végrehajtó bizottsága korábban 1972. februárjában tárgyalta azt az előterjesztést, amely a tanácsi könyvtárak helyzetét, az itt folyó munkát elemezte, s felhívta a figyelmet a legfontosabb fejlesztési feladatokra is. Az akkori határozat hangsúlyozta: elsősorban a központi — megyei, városi __bibliotékák számára kell m egteremteni a korszerű működési feltételeket. Legutóbb a téma ismét napirendre került a testület ülésén. Ez érthető is, hiszen a közművelődési határozat és az ezt követő törvény az értékes művek tárházait az egyéni ismeretgyarapítás, az önképzés jelentős bázisának tekinti. Ebből a szempontból egyáltalán- nem közömbös, hogy milyen a kínálat, s az érdeklődők megkapják-e azt, amit keresnek, amit remélnek. DICSÉRETES törekvések örvendetes — s ez lényeges előbbre lépés , hogy a tanácsok' többsége nem szűkmarkú. s felelősségérzettől vezérelve nem fukarkodik az anyagi támogatással. E tekintetben elsősorban Hatvan jeleskedik. Elismerés jár Hortnak, Tarnalelesznek, Verpelétnek, Erdőteleknek és Sarudnak is, ugyanis ezeken a településeken helyi erőforrások nyomán születtek szép könyvtárak. A költségvetésekben gyors ütemben növekedett az állománygyarapításra fordítható összeg. Az egy lakosra jutó beszerzési keret 1971-ben mindössze 3,4 forint volt. Ez 1917-re 7,7-re emelkedett. A vásárolt kötetek száma mégis kisebb mértékben nőtt. Ennek az a magyarázta, hogy feltétlenül egyetérthetünk vele a pénz egy részét bővítésre, a tárgyi adottságok javítására költötték. Ma már igényesek az emberek, ezért érdemes vonzóbbá formálni a környezetet, mert az elhanyagolt termek, s az ócska berendezés meglehetősen riasztó. GONDOK — KÖZELRŐL Az eredmények mellett gondok is akadnak bőven. Több helyütt — így Párádon, Kiskörén, Felsőtárkany- ban. Bükkszenterzsébeten es Tarnazsadányban — '“e,n mostohák a körülmények. Olykor a fenntartók alapvető kötelezettségeikről is megfeledkeznek. Előfordult az_ 1S __ s ez bizony meglehetősen f urcsa dolog, hogy a fűtést sem biztosították, s csak többszöri járási, megyei figyelmeztetésre intézkedtek. Sajnos a tanácsi tisztségviselők igen n1 kan tájékozódnák a helyszínen, s ennek híján nem is értékelhetik valósághűen az olvasóvá^ nevelés sikereit és nehézségeit,. Ezzel az elszomorító érdektelenséggel magyarázható az, hogy a módszertani tanácsadást és szakmai segítséget nyújtó hálózati központok munkatársai arra kényszerülnek, hogy pótolják ezt a hiányosságot is. Szerencsére a közművelődési könytári szakfelügyelet színvonalas, s országos szinten rangosnak tekinthető. 1978. július 21., péntek Sokrétű információkat gyűjtenek az itt tevékenykedők, s valamennyien arra törekszenek, hogy a még meglevő hibákat mindenütt felszámolják. ötleteiknek, javaslataiknak köszönhető, hogy az ismeret terjesztő és a szakirodalom aránya tovább emelkedett, s a kisebb falvakban is folyamatosan szerzik be a kézikönyveket, az eligazodást megkönnyítő alapvető munkákat. A nagyobb bibliotékákban egyre több folyóirat bekötéséről, tárolásáról gondoskodnak. Ez rendkívül lényeges, mert az itt fellelhető cikkek és tanulmányok a tanulás, az önművelés során nem nélkülözhetők. A Megyei Könyvtár után Hatvanban, Hevesen, Horton, Verpeléten, Lőrinciben és Tarnaleleszen alakultak zenei részlegek. Ebben az esztendőben ilyenek létesülnek még Karácsondon, Sarudon, Boldogon, Pétervásárán, Abasáron, Komlón, Rózsa- szentmártonban, Kálban, Feldebrőn, Istenmezején, Sírokban, Erdőtelken, Adácson, Detken és Apcon. BELSŐ TARTALÉKOK A községekben — s ez se szívderítő — visszaesett az olvasómozgalom. Ennek elsősorban a gyakori könyvtárosváltozás az oka. Ráadásul a tanácsok olykor nem körültekintőek, a hálózati központok javaslatait nem veszik figyelembe, s olyanokat *is alkalmaznak, akikből hiányzik a hivatásszeretet, akiknek nincs megfelelő képzettségük. Velük majd mindig hiába konzultálnak, 'nekik hiába ajánlják fel a jobbnál jobb ötleteket. A fizetésért dolgoznak — egyébként ez is elég szerény —, s nem veszik észre munkájuk szépségét, nem érzik jelentőségét. Mi tagadás: akadnak kihasználatlan belső tartalékok. Nem egy helyütt — ahol igazán jók a feltételek sokkal többet produkálhatnának, mint jelenleg, s akkor az eredményességet jelző statisztikai mutatók is kedvezőbbek lennének. KÖZELEBB A MUNKÁSOKHOZ Az érdeklődés egyik moz- gatórúgója az, hogy a látogatók ismereteiket óhajtják gyarapítani. Nem véletlen a diákok nagy száma: ők alkotják az olvasótábor ötven százalékát. Természetesen olyan felnőttek is jelentkeznek, akik szeretnék tartalmasán eltölteni szabad idejüket, s belső igény ösztönzi őket. A hozzájuk hasonlók közül kellene mind többet megnyerni Ez persze csak akkor érhető el, ha a kínálat változatosabb lesz, ha újszerű rendezvényekkel is megpróbálkoznak. Erre egyébként már bőven volt példa. Az üzemekben a szocialista brigádok tagjai szívesen fogadják az író-olvasó találkozókat, az irodalmi előadásokat, a szakmai ankétokat. Innen már csak egy lépés a kapcsolatok bővítése. S ez általában sikerült is ott, ahol nem szűkölködtek sem lelkesedésben, sem ötletekben. Közelebb kerültek a dolgozókhoz, s az Olvasó munkásért pályázaton igen jól szerepeltek. Erdőtelek és Karácsond országos első, illetve második díjat szerzett, s nyolc intézmény megyei elismerésben részesült. Átmeneti megoldás A Megyei Könyvtár gondjairól már az 1972-es vb- ülésen tárgyaltak. A gondok- bajok azóta csak aggasztób- bá váltak. Felsőfokú ellátást kellene itt biztosítani, de a helyszűke miatt a kölcsönzés se zavartalan. A művek negyven-negyvenöt százaléka három szükségraktárban szorong, s ezek közül egyikben sem teljesíthetők az állományvédelemre vonatkozó előírások. Ráadásul a feszültség évről évre növekszik, mert az- újonnan vásárolt alkotásokat is polcra kell rakni. Egy-egy kötetért az érdeklődőknek általában kétszer is be kell fáradniuk. Üj, korszerű épületre lenne szükség, de pénz híján ebből aligha lesz valami a hatodik ötéves tervben. Átmeneti megoldás — méghozzá viszonylag jó — azért csak létezik. Az anyag egy része átkerülhet a mai levéltárba, mihelyt az itteni értékek az ‘ új otthonban kapnak helyet. Ezzel a gondok lényegesen enyhülnek, s a művelődni vágyók kevesebbet bosszankodnak majd a túl hosszú várakozási idő miatt. Az egész megyében a legfontosabb tennivaló — s ezt nem véletlenül foglalta határosaiba a vb — a szolgáltatások bővítése, színvonalasabbá formálása, a fejlesztésre szánt összegek ésszerű felhasználása, a belső tartalékok kiaknázása, a fenntartók felelősségérzetének fokozása. Ha ez megvalósul — egyáltalán nem túlzott követelmény — akkor a könyvbarátok száma esztendőről esztendőre nő majd. Pécsi István III. A kisfiú elcsodálkozott: — Ez a nagy hal? Az enyém ? — Persze. Anyád jó levest főz majd belőle. Apád is örülni fog. Nem minden nap kerül az asztalra ilyen hal. — Az igaz — mondta a kisfiú. — De nem kell a bácsinak? — Nem. Elég volt megfogni. A kisfiú tétovázott, aztán felcsillant a szeme: — Holnap majd elmesélem, hogy mit szóltak hozzá! — Jól van — mondta és kivette a halat a szákból. Aztán elindult a bisztró felé, hogy végrp megigya a jó hideg fröccsöt, amire már olyan régóta vágyakozott. A kisfiú pedig hazavonszolta a halat a Tölgy utcába. Kipirult, levegőért kapkodott, verejtékezett az erőfeszítéstől, de büszke volt rá, hogy megbirkózott a feladattal. Anyja a kertben ült egy fehér hintaszékben, a napernyő árnyékában. Amikor meglátta, felállt. — Hol csavarogtál ennyi ideig? — A kikötőben voltam. — És ez? Mi ez a kezedben? Óvatosan lerakta a fűre a halat és büszkén, csillogó szemmel állt felette. — Amur. Legalább nyolc kiló! Az asszony közelebb lépett és csontos, szeplős arcán leplezetlen undorral végig- rhérte a halat. fl VIT a rádióban és a televízióban A szemét A rádióhallgatók és a tv- nézők mindennap részesei lehetnek a VIT-programok- nak, a riporterek naponta jelentkeznek Havannából, helyszíni tudósítással, színes, szórakoztató műsorral. A rádió ifjúsági műsora, az „ötödik sebesség” a VIT első napjától, július 28-tól naponta délután 17 és 19 óra között a Petőfi, adón Budapestről és Havannából tájékoztatja a hallgatókat az ifjúsági találkozó eseményeiről. A két vasárnap, július 30-án és augusztus 6-án a Táskarádió is a két fővárosból sugározza műsorát. A televízió július 25-től összesen mintegy 20 órás programban sugároz műsort a világ ifjúságának találkozójáról, 25-én kedden 17,20- tól felvételről látható majd a magyar VIT-delegáció ünnepélyes fogadalomtétele és búcsúztatása a Parlament előtt. Szerdán délután 18 órakor összeállítást sugároz a tv arról, hogyan készülnek az eseményre a kubaiak, két nappal a megnyitó előtt. Július 28-án este 22,25- től sugározza a tv a VIT megnyitóünnepségét. Július 30-tól, vasárnaptól naponta kétszer jelentkezik Havanna: délután 18 óra körül félórás műsorban számolnak be a tv munkatársai a VIT eseményeiről, este 21 óra után pedig a kulturális, sport és egyéb reprezentatív, szórakoztató jellegű eseményekről adnak összeállítást. Augusztus 5-én este 22 óra után élő, egyenes adás. ban láthatják a nézők a záróünnepséget. Világprobléma lett a szemét! Szemetelünk, szennyezzük a levegőt, hulladékokkal dobáljuk tele lakóhelyünket és környezetünket. A régi, szűkös világban nem is beszéltünk ilyesmiről,' hiszen egyszerűen nem volt mivel szemetelni. A közjóiét fejlődésével, a technika felgyorsulásával, a műanyagok széles körű elterjedésével vált a szemét óriási gondunkká, hovatovább életünk megrontójává. Manapság a legkisebb község tanácsi beszámolójának is örök témája a szeméttárolás, az -elszállítás, a szemetelés. A napokban autóverseny volt a Mátrában! Izgalmas,’ érdekes, látványos, veszélyes volt, mint amilyennek egy autóversenynek kell lennie. Ez alkalommal százak és ezrek keresték fel szép hazánk gyöngyszemét, a Mátrát, és ha már ott jártak — vagy éppen csak azért — megnézték a versenyt is. — Ön mikor volt a Mátrában? — Sajnos, csak a verseny végére érkeztem. A rendezvényből alig láttam valamit, viszont saját szememmel tapasztaltam, hogy az esti órákra szemét borította el a Mátrát. Konzerves. és sajtosdobozok, üres cigarettacsomagok, papírok és műanyag zacskók tízezrei „díszítették” a környéket. A parkírozók olyanok voltak, mint a szeméttelep. — A parkírozókban van szemétláda! — Azok csaknem üresek voltak. — Tudja, egy kis szél is kerekedett és hordta, vitte „takarította” a szemetet, a hulladékot. A lábas erdők, a vágások, a turistautak mind-mind tele voltak limlommal. Tanácsaink, társadalmi szerveink az utóbbi egy-két évben sokat tettek — de még mindig nem eleget — a szemétgond megoldására. Ütjaink, sétányaink mellett, a településeken mind több a szemétgyűjtő láda. Egyiken-másikon még a felirat is ott díszeleg, amely szerint megköszönjük az állampolgárnak, hogy felkereste a szemétgyűjtőt és nem szemetelt. És mégis sok, sőt egyre több a szemét, a szétszórt hulladék! — Mit mond a tanítónő? — önkritikát kell gyakorolnom. Ügy vélem, óvodáinké ban és iskoláinkban még mindig nem elég következetesen és határozottan neveljük rá a gyerekeket a rendre, a tiszti-, ságra és arra, hogy a szemétnek a szeméttartóban a helye. Egy-egy nagyszünet után bizony meg lehet nézni az iskoláé udvarát, de — sajnos — az üres szeméttartókaf is! Rendre kell szoktatnunk, nevelnünk a gyereket, hogy felnőttkorukban már fájjon nekik, hogyha eldobott szemetet látnak. — Mit mond a parkőr? — Kérem szépen, az a helyzet, hogy tíz ember közül hat-hét szemetel és nem vesz tudomást a szeméttárolóhelyekről. — Kik ezek az emberek? — Többnyire fiatalabbak, leggyakrabban gyerekek. Szólni aztán Isten mentsen, mert könnyen megkapja tőlük az ember a magáét. Az ifjúsági találkozó zárásával nem fejeződik be a VIT-műsor: a találkozót követő héten a magyar küldőt, tek számolnak be a rádió- hallgatóknak élményeikről az Ötödik sebesség és a Táskarádió műsorában. A televízió a hónap közepén hosz- szabb összeállítást sugároz a magyar VIT-delegáció programjáról. (MTI) — Mit mond az erdész? — Van javulás! Véleményem szerint nem kilátástalan a helyzet. Elsősorban legalább tízszer annyi szeméttároló kellene, mint amennyi jelenleg van. Figyelmeztető táblák, eligazítok, útjelzők, sokat segítenének, de legtöbbet talán a személyes példamutatás. Nekünk, erdészeknek különösen sok a gondunk ezzel. A szarvasok, a muflonok, a vaddisznók úgyszólván már kilométerekre megérzik a számukra iszonyatosan kellemetlen szagot. És menekülnek! Nem érzik jól magukat otthonukban, az erdőn... Vélemények. Valamennyiből kicsendül, hogy nemcsak neked, neki, nekünk kell cselekednünk, hanem közösen, valamennyiünknek... Szalay István — De hiszen ez döglött! — kiáltotta. — Nem egészen — mondta a fiú. — Fúj, egy dögöt cipeltél idáig! Honnan szerezted? A kisfiú kihúzta magát. Már nem mosolygott, makacsul megvillant a szeme. — A barátomtól kaptam. A szakállas barátomtól! Azt mondta, csináljunk belőle levest. Mindig ilyen nagy halakat fog! Lehajolt, megsimogatta az állat fejét. Az asszony ellökte, olyan dúrván, hogy a kisfiú csaknem elesett. — Ne nyúlj hozzá! Mérgezést kapsz ! Hullamérgezést, te hülye! Dr. Szokolai Dénes három barátjával a teraszon kártyázott. Felállt, kinézett a kertbe, lerakta kártyáit az asztalra. — Na, mi az már megint — motyogta szórakozottan. — Miért kiabálsz, Irén? — Nézd, mit hozott a fiad! Egy döglött halat! Kítudja, hány napja hever a vízben... A férfi odament, leguggolt .a, hal mellé. — Szép példány — mondta elismerően. — Dög! Már biztos rohad belül ! — Nézzük csak — mondta a férfi. Kifeszítette a hal kopoltyú j át, aztán megrázta a fejét. — Friss ez — mondta. — Egészen vörös a kopoltyú ja! — Nem érdekel! Mit értetek ti hozzá! Nem vagyunk dögevők! Azt se tudjuk, hogy kitől kapta! — A barátomtól — mondta a kisfiú. Az asszony a homlokát tapogatta, egy pillanatra mintha elgyengült volna, de aztán új erőre kapott. — Mondtam, hogy ne engedjük ki egyedül a kikötőbe! Mondtam, ugye? Tessék, most itt az eredmény! összebarátkozik mindenféle jött- ment, alkoholista csavargóval, és dögöket hoz haza, megfertőzi az egész házat! — Ez a hal friss, Irén — mondta a férfi halkan. — A barátom nem alkoholista! — kiáltotta a kisfiú. Az asszony legyintett. — Mindegy az. Csavargók, alkoholisták! Ezt a dögöt pedig ássátok el valahol, látni se bírom, mindjárt hányok... Dr. Szokolai Dénes bele- egyezően bólogatott: — Jól van, Irén. Elássuk a halat. Csak ne izgasd fel magad! Az asszony megfogta a fiú vállát: — Te pedig azonnal mész és megmosod a kezed, de szappannal ! Mocskos vagy, mint egy utcagyerek! A fene se tudja, mi lesz belőled! Lerogyott a hintaszékre, eltakarta az arcát. — Jól kezdődik ez a nyaralás is — nyögte utálkozva. A kisfiú szomorúan és megszégyenülten bámulta a halat. Dr. Szokolai Dénes megsimogatta a fejét. — Elássuk szépen a kertben — mondta halkan. — De hát mit mondok hol. nap neki... — Kinek? — A barátomnak! Mit mondok neki, mit csináltunk a hallal... — Hazudsz valamit, fiam — felelte dr. Szokolai Dénes mosolyogva. — Menj, mosd meg a kezed, ahogy anyád mondta! Estefelé még mindig kártyáztak a teraszon. A kisfiú csendesen üldögélt a sarok, ban és a férfiakat figyelte. — Betű — mondta dr.1 Szokolai Dénes diadalrr isan. A kisfiú most az apjáí nézte, és közben erre gondolt: — Istenem, add, hogy apu elbukj a a betlit, metlj
