Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
Gyuriié Géza: V'Í*j5' áyaqy Közel vart Kelet 5. Adnám Khalik rövid fél év alatt nyolc kilót fogyott. Aligha mérték bárhol is, bármikor is a munkásosztály kialakulásának gondjait-kínja- it, elvi és gyakorlati buktatóit — kilókkal. Andan Khalik kilói azonban rendhagyó- ak és mint ilyenek, nagyon is alkalmasak annak illusztrálására, hogy Szíriában sem megy másként, mint szépséges kínnal és kínos verítékkel az ipar megteremtése, a munkásosztály kialakulása. Adnan Khalik fiatal ember, Magyarországon tanulta meg a konfekciógyártás, a szalagtermelés titkait. Hazatérve művezetője lett az itteni, a damaszkuszi ruhagyárnak — még a nevét is most keresik, hogy szép is legyen, kifejező is legyen, mármint a gyárnak persze —, s egyben „gazdája” vagy kétszáz nőnek és néhányszor tíz férfinak. A ruhagyári látogatást megelőzően már sikerült valamelyes, de általános képet kapni, hogyan alakul a szír munkásosztály, hogyan fejlődik az ipar, vannak, és ha igen, milyenek az állami szektorok, mi a szerepük a szír gazdaság egészét illetően. Aki a tájékoztatást adta: Audé Kaszisz, a Szíriái Munkások Általános Szövetségének egyik titkára volt. AUDÊ KASZISZ: ; — Fő feladatunk megteremteni a szír munkás embe- \ ri élet- és munkakörülmé- j nyeit. Alapvetően persze az • 1 egész nép ügyeivel is törődnünk kell, mint ahogyan törődünk is, mert csakis együtt lehetséges a gyorsabb fejlődés a szocializmus felé. Viszonylag könnyebb a helyzetünk az állami tulajdonban levő vállalatoknál, ez a szír ipar 70 százalékát jelenti, nagyobb gond már a szervezés és a szervezettség a magántulajdon szférájában, elsősorban a kereskedelemben és a városi közlekedésben. A mi szervezetünk 300 ezer munkást tö- ' mörít, ez a nagyüzemi < munkások 90 százaléka ... Szíria összes munkásainak a száma, beleértve a magán- ■ szektort is, eléri az egymil- [ liât. Ügy gondolom és a beszél- I getésünk is azt rögzítette, hogy a modern fogalmak szerinti munkások számának 1 jobban megfelel a három- í százezer, mint az egymillió. [ A hatmilliós, jobbára pa- ' raszti országban tehát ma- - napság már háromszázezres í munkásgárda van. Heterogén ' ez még, persze, hogy az. I Gondoljunk csak bele, hogy r nálunk, Magyarországon is még mindig érezhető a kis- paraszti múlt, pedig manapság már a harmadik generáció nyit utat a negyedik munkásnemzedéknek. Nos, a ruhagyár felépítése — ezer munkásnő és munkás dolgozik itt —, nemcsak egyszerűen egy újabb . lépést jelentett az ország iparosításában. Azt is, természete- I sen. — Szíriának nem volt konfekcióipara. Ezzel a gyárral megteremtettük ennek az iparágnak az alapját — mondja a bemutatkozás után és beszélgetésünk elején, az NDK-ban végzett textilvegyipari mérnök, G. Zakhour, a gyár igazgatója. — A magyar segítséggel felépült 16 ezer négyzetméteres üzem egyben majdani káderutánvótlását is jelenti a továbbiakban felépítésre kerülő üzemek számára ... De hát addig van itt is gondunk épnen elég ... Fiatal emberekből, lányokból, fiúkból szerveztünk munkásgárdát, vagv hogy inkább szervezzük őket még mindig és jó ideig azzá... KOVÁCS LÁSZLÓ ' főszabász, a budaoesti „anya- vállalattól”: — Akik a gépnél ülnek, azokkal nincs már különösebb baj. Megtanulták a munkát, a szalag rendjét és fegyelmét. A középvezetők gyengék még, de hozzá kell tennem, hogy egy-egy ilyen nagy szalag irányítása nálunk otthon, a begyakor- r* lottaknak sem gyerekjáték. I y an itt olyan, kérem, aki G. Zakhour, a damaszkuszi ruhagyár igazgatója nyolc kilót fogyott néhány hónap alatt, de a szalagot megszervezte. Adnan Khalik, a fiatal részlegvezető az, aki kilóival fizetett a gyár indulásáért, a helybéli munkásosztály kialakításáért. — Ha visszagondolok, Allah csak a megmondhatója, hogyan is jutottunk el idáig. De eljutottunk. Azt hittem, hogy könnyű a dolog. Addig hittem, amíg haza nem jöttem, és be nem álltam a szalaghoz egyedül... De hát itt olyanok dolgoznak, mert most már dolgoznak, akik soha még üzemet se belül, se kívül nem is láttak, akik számára az első napokban kínzással felért a szalag legkisebb fegyelme is. Elaludtak például. Ott a gép mellett. Így kezdtük ... A gyár most már a tervezettnek megfelelően, kapacitásának nyolcvan százalékát termeli, a felfutás egyenletes és a minőség... — Nem túlzók, esküszöm, nem, otthon is elfogadnám.., — mondja Kovács László, igazolván, hogy azért nem veszett kárba az a bizonyos nyolc kiló. Homszk, hatalmas ipari város, már lassan eléri a félmilliót, Aleppó sem csak a kereskedelméről nevezetes ' már. mint ahogyan a fél év- - tized alatt háromszorosára, kereken kétmillióra duzzadt Damaszkusz sem a kereskedelem, a kultúra és az iszlám egyik központja csak. Velük együtt, sok más település környékén is épülnek az új üzemek, műhelycsarnokok. Nemcsak a csehszlovák segítséggel felépült homszki olajfinomító, s általában az olajipar jelenti a szíriai gazdaság „másik lábát”, amin jó erősen megvetheti magát, de a foszfát-, a fém- és a bőr- feldolgozás, a televíziószerelés is ad munkát és egyre többet Szíria lakóinak. Gazdag ország. Már ami a holnan lehetőségeit illeti. Fejlődő ország, ha jelenéről van szó. És elszánt ország, ha a közvetlen múltjának történetéről, az immáron történelemmé formálódott évtizedes harcáról van szó. Nem kétséges, hogy ettől a múlttól elválaszthatatlan a jövő. DR. FADEL AL ANSARI, a Baath-párt — nemzeti — tájékoztatási osztályának a vezetője : — Egyesülés, szabadság, szocializmus: ez a mi hármas jelszavunk. Elsőrendűnek tartjuk az arab egyesülést, mert az imperializmus megosztotta az egykor egységes arab nemzetet. Ezt a mai helyzetet tehát természetellenesnek kell tekintenünk. Az egységért folyó harc így egybeesik az imperializmus ellen folyó harccal. Az egyséa. véleményünk szerint, az arab gazdaság egységének, a szocialista erők egységének megteremtését is jelenti. Mindezekhez és mindezekért. Gyökeres társadalmi, politikai változásokra van tehát szükség-ü — -u -r Rendkívül erőteljes a felvándorlás a városokba, amelyeknek lélekszáma ezért évek alatt megduplázódik, megháromszorozódik. A 700 ezres Damaszkusz öt év alatt a „bevándorlók” jóvoltából kétmilliós nagyvárossá nőtt. . ;. közbevetett megjegyzésre válaszolva, gondolatának egyetlen lendületével, így folytatja: — ... nem, ez nem jelenti azt, hogy a szocializmusért folyó harcot el kellene tolni az arab egység utánra. Párhuzamos harc ez, egyszerre nemzeti és egyszerre szocialista, Majd később: — Mi itt Szíriában hiszünk az állandó, az igazságos békében. De nagy a különbség a béke és a megadás között. Szíria most óriási gazdasági nyomást kénytelen elszenvedni, hogy adja fel a harcát, járuljon hozzá a szadati lépésekhez. Ám mi erre nem vagyunk hajlandók. A 73-as háború alatt Damaszkusz 90 napig remegett az állandó bombázástól, az izraeliek 30 kilométerre álltak már a fővárostól. És most hol vannak ... HqI? Kénytelenek voltak visszavonulni. Igazságos békét igen, de megadást soha... ABDUL F ATT AH, El Saurában, az Eufrátesz- gátnál. Az igazgatóság vezető munkatársa: — ... gondolja, hogy ezt, amit megépítettünk, s azt, amit még építeni fogunk, hogy azt hagyjuk, csak úgy prédának, bárkinek is? Szíria épít és meg is tudja barátai segítségével védeni azt, ami az övé ... Bárcsak építeni kellene mindig és nem védekezni is állandóan... Madiha Sadiddin: -Nehéz volt megtanulni a szakmát, de sikerült. Miért ne sikerülne nekik is?” — mondja a gyár kísérleti üzemének hazánkban tanult fiatal vezetőnője, aki 35 leánynak adja át szakmai tudását. (A szerző felvételei) FAUZ1 KEY ALI, a Szocialista Unió főtitkára: — .. .és Izraelnek az a szerep jutott, hogy állandóan szítsa a tüzet a Közel- Keleten. Voltaképpen az izraeli nép is egy agresszív politika áldozata. Vannak már olyan izraeli erők, ha sajnos ma még kevesen is, amelyek józan ésszel felismerték ezt... ★ Nézem, amit eddig írtam, nézem a jegyzeteimet: hát bizony, aki a Kelet romantikáját kereste volt írásomban, az jócskán csalódhatott. Nem írtam például a híres damaszkuszi bazárról, nem szóltam a Harika-negyed varázsáról, az Azen-palota ezernyi történetéről, mit sem mondtam a legendás Szala- hadin sírjáról, meg hegycsúcsra épített váráról, arról a színpompás képről sem, amelyet száznyi Husseynié-i asszony ezernyi színű ruhája festett elém, amint esküvőre vonult a vad sárga sziklák között. Mit sem mondtam Palmyra csodálatos romjairól. Basra óriási római színházáról, vagy az aleppói fellegvárról. Semmi ősi, semmi misztikus, semmi varázsos ... Csak Szíria. Ma. Szíria, amely kereken háromezer kilométerre fekszik tőlünk keletre. de amely mégis közel van hozzánk. Mert közel van Kelet. És minden égtája is a világnak, ahol az emberek emberségükért harcolnak. (Vége) Könyvek a vasboltban Nem mindennapi látvány! Gyöngyösön a Kossuth Lajos utcai vasüzlet belső helyiségének pultján egy halom könyv várja a kedves vöt. Nem vicc, valóban íg\ van. — Mi tetszik? — kérdi a kedves mosolyú eladó. —• Szög, drót, vagy lakat mellé ajánljuk a Kossuth Kiadu legújabb köteteit. Tessek ta- lá böngészni közöttük. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de valahogy így történik. Lehet, hogy a kedves vevő egy pillanatra meghökken, aztán szelíden elmosolyodik, és utána már csak kíváncsiságból is felemel egy könyvet és ... megveszi. — A brigádunk úgy gondolta, hogy esetenként az anyagbeszerzők a várakozás perceit használhatják fel a könyvekkel való ismerkedésre. Mindig találnak egy vagy két olyan kötetet, ami megtetszik nekik és meg is vásárolják. Lehet mosolyogni. Lehet fejcsóválva azt kérdezni : — Ha az orvosi rendelőbe bemegyek, ott is könyvet ajánlanak majd a vakbélgyulladásom ellen? Nem valószínű. Kevés olyan egészségügyi dolgozó lehet hazánkban, aki a heveny vakbélgyulladást A 22- es csapdájával akarná gyógyítani. De nem teljesen elképzelhetetlen az sem, hogy a sorukra várók kihulló idejét alkalmi könyvárusok töltik ki itt is, ott is, mindenütt, ahol erre lehetőség kínálkozik. A gyöngyösi vasüzlet dolgozói sem állítottak be külön könyvértékesitőt. És mégis ellátják a munkájukat. Könnyű nekik, mondhatnák, ők maguktól ötlötték ki ezt a kissé furcsa és szokatlan megoldást. Dicséret illeti őket érte. Az a két-három tucat könyv, ami ott található a pulton, nem fogja figyelmüket elvonni a fő feladatuktól: ezentúl is a vasas szakmájukban akarnak munkálkodni a köz hasznára. És — mellesleg — szép- irodalmat árulnak. (gmf) Hány népgazdaság van? HATVANMILLIÓ DOLLAR kiadását tette elkerülhetővé 1977-ben az az intézkedéssorozat, aminek célja, hogy a kőolajfeldolgozásból származó termékeket más energiahordozókkal — így szénnel, földgázzal — helyettesítsék. Az energiafelhasználás ésszerűbbé tétele fontos népgazdasági érdek; népgazdasági érdekekre hivatkoznak azok a — közületi — fogyasztók, akiknél marad a szén az áhított olajtüzelés helyett, s gazdasági céljaik veszélyeztetésével vádolják azokat, akik nem engedélyezik az olaj-, vagy földgáztüzelésre történő átállást. Ezek szerint van egy nagy népgazdaság, s azután sok-sok kicsi, kinek-kinek már-már tetszése szerinti, például műszeripari, textilipari, élelmiszeripari, attól függően, egy-egy cég hol tevékenykedik. Az abszurdumig futottunk gondolatmenetünkkel, mert hiszen a műszeripari stb. „népgazdaság” képtelenség. Mégis, a végletesség segít annak a napi tapasztalatnak a megvilágításában, ami arra figyelmeztet, túl könnyen vélik némely termelők, szolgáltatók, általában gazdálkodó szervek kizárólagos tulajdonuknak a népgazdasági érdekeket, s joguknak az így értelmezett érdekek képviseletét, érvényesítését. Holott az-(egyszeregy. az egyi csak egyféle népgazdaság van. Amire mindenki bólogat. S azután cselekszik úgy, ahogy addig. Tavaly a bíróságok összesen tizenkilencezer gazdasági pert tárgyaltak, s az ún. peren kívüli jogi vitákszá- mát ennek többszörösére becsülik a szakemberek. Aligha merész megállapítás: a perekben, a vitákban a leggyakrabban elhangzó kifejezés minden bizonnyal a népgazdaság érdeke, igénye, szükséglete, diktátuma volt. Erre hivatkozott al- és felperes, egyik és másik jogtanácsos, felügyeleti szerv és bíró, s erre hivatkozik az újságíró is, mert hiszen a népgazdaság említése jogos. Csak nem mindenkor, s mindenki által! NAGYON IGAZA VAN annak a vezérigazgatónak, aki azt mondta, amikor partnereiknek nincsenek érveik, vagy kifogytak azokból, akkor hozakodnak elő a vélt aduval, a népgazdaság} érdek ilyen-olyan értelmű emlegetésével. Igen- ám, de tiszteletet érdemlő önkritikával ugyanez a vezérigazgató azt is elismerte, ő sem jár el másként, ha szorult helyzetbe kerül, summa summárum, divat lett hajigálózni e nagy nyo- matékú kifejezéssel. Pontosan azért, mert divat, mert gyakori, sokat veszített súlyából az ilyesfajta érvelés. Hiszen aki mondja,, s akinek mondják, egyaránt tudja, népgazdaság alatt — nem kivétel nélkül, de legtöbbször — az a „picike” népgazdaság értendő, amit a hivatkozó kisajátítani vélt a nagy egészből, ami az „ő” népgazdasága. Más híján macskakörmökkel jeleztük előbb egyet nem értésünket az ilyesfajta kü- lönbejáratú okoskodásokkal, ám ettől még azok vannak, elhangzanak napról-napra. A nagyvállalat ezt a címkét használva kísérli meg rátestálni a kisebbre elöregedett termelőberendezés, s azokkal együtt a nála gazdaságtalan — de az új helyen sem kifizetődő — gyártást, a kicsiny cég vastagon fogó ár- kalkulációs ceruzáját véli a népgazdasági érdekeltségtől vezettetni, s az építők, mikor csapot-papot otthagyva elvonulnak egy másik beruházásra. szintén e jelszóval teszik. Kikerülhetetlen a forró kása: sokak számára takaró lett a népgazdaság emlegetése, takaró mulasztásokra, melléfogásokra, szervezetlenségre, az igények rossz fölmérésére. Igaz, az érdekeltség bonyolult szövevény, mert szálai a társadalmi hasznosságot éppúgy átfogják, mint a jó értelmű csoport- és egyéni érintettséget. Az azonban járhatatlan út, hogy ki-ki tetszése szerint e szövevényből kihúz egy szálat, s fölmutatja úgy, hogy másnak tessék,’ népgazdasági fontosságúnak az, ami szűk csoportot, néhány személyt képvisel, jelenít meg csupán. VIZSGALATOK SORA BIZONYÍTJA: a termelőtevékenység legsebezhetőbb területeinek egyike az ágazatok kapcsolatrendszere, s a vállalatok közötti együttműködés. A zavarok fő forrása az a szemléletmód, melynek hirdetői és gyakorlói mindig a maguk népgazdasági szerepét állítják a fő helyre, nem sokat törődve azzal, e sajátságos, sok szereplőt befogadó színpadon rajtuk kívül még kik, hol, milyen rendezői utasítások alapján helyezkednek el. Magyarán: akik mást játszanak, mint amit játszaniuk kell, azok fölborítják a rendet, veszélyeztetik az előadás menetét Ezért nem csupán erkölcsi, hanem nagyon is valós, megfogható érdekek fűződnek ahhoz, hogy ahol szükség van rá, ott ne csak győzkö- déssel, hanem más módon is mindenkivel megértessék: csak egy népgazdaság van, s cselekedeteit ennek érdé' keihez kell igazítania. Lázár Gábor Mmfgg,Q 1978. július 2., vasárnap
