Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
Ä filléreket is Sm!t a vlszneklek kukoricájáról el kell mondani Vágjunk a dolgok közepébe. Az első kérdést így tettük fel: — Mibe került tavaly egy mázsa kukorica Viszneken? — Háromszázhárom forintba. — Mennyit kaptak érte? — Kétszázhetvenöt forintot. Nem, nem tévedés, mindenki jól értette: ha a visz- nekiek nem termesztettek volna tavaly kukoricát, akkor súlyos tízezreket takarítottak volna meg maguknak. Tehát? Mi a teendőjük? Ne hamarkodjuk el a választ mégse. o o o .... A z egyetemen agrár szakon végzett Szaka Pál. Képesített közgazdász, aki 1973 óta él és dolgozik a viszneki Béke Tsz-ben. ösztöndíjasként végzett a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen, az ' így vállalt társadalmi elkötelezettség köti a községhez. A feladata pedig az, hogy a termelés gazdaságosságát elemezze, arra irányítsa a termelésért felelős személyek figyelmét. Mennyire készítették fel a kötelező stúdiumai? Erre is kíváncsiak voltunk. — Tulajdonképpen a szemléletet alakították ki bennünk — válaszolja. — És én ezt tartom a leglényegesebbnek, mert a részletekben bármikor elmélyülhetek a szakirodalom segítségével. Csak fel kell ütnöm a megfelelő könyvet. A szemlélet pedig azzal érzékelhető a legjobban, ha azt mondom, soha nem esem hasra a legszebb átlagtermésre utaló adattól sem. Mindjárt arra vagyok kíváncsi : mennyibe került az a gazdaságnak? És máris ott vagyunk annál a bizonyos kukoricánál, amit a kezdet kezdetén tettünk szóvá. Senki sem kételkedhet benne, hogy égy Olyan végeredmény, amely szerint a ráfizetés mázsánként huszonnyolc forint, nem lehet természetes. De nem lehet fenntartható sem. Ezen sürgősen változtatni kell. A kérdés csak az: hogyan? © o o — Ha a ráfizetés mázsánként huszonnyolc forint a kukoricánál, akkor ebből az következik, hogy a termelési költségek csökkentése a megoldás kulcsa? — Nem ilyen egyszerű az ügy. Pont az ellenkezőjéről van szó: emelni kell az átlagtermés mennyiségét, és akkor az egy mázsára jutó költségek csökkennek. — De hát ha ennyi az egész, akkor miérfnem emelik az átlagtermést? — Ehhez mindenekelőtt az őszi alapműtrágyázást kellene elvégeznünk. Erre azonban még egyszer sem került sor eddig. — Miért nem? — Mert az év utolsó negyedében mindig azt kell néznünk, milyen költségekre, kiadásokra mondhatjuk azt : nem, ezt sem, azt sem. Meg kell fognunk olyankor a forintot, a filléreket is, és majd csak tavasszal lehet pénzt adni mindarra, mire az ősszel nem futotta. Aki azt hiszi, hogy a tagoknak fizetendő juttatások miatt kell a fogunkhoz verni a garast, annak csak közvetve van igaza. Viszneken fix összeget fizetnek ki havonta mindenkinek. Ha tehát a termelési költségeket nem fognák meg, akkor hitelt kellene felvenniük, vagy rosszabb esetben ... Most ne menjünk bele olyan részletekbe, hogy őszszel mibe lehetne beleszámítani a banktól felvett pénzt, mennyire jönne ki a harmincszázalékos önrész, tavasszal hogyan lehet termelési hitelhez hozzájutni. Ezt a szakemberek jól tudják, a laikus számára pedig nem sokat mondanak ezek a „belső” dolgok. A lényeg marad : ősszel azért nem jut annyi műtrágya a kukoricaföldre, ameny- nyi kellene, mert nincs rá pénz. O © O Van egy Sirokkó szárító- berendezésük, amely óránként négy tonna kukoricával tud megbirkózni. A betakarítás ütemét tehát a szárító határozza meg. Azt már Ádám Sándor főagronómus fejtegeti, hogy a gazdaság a két Claas-dominátorát a kukorica betakarításában nem tudja kihasználni. Az egyik is elég lenne. Mert a szárító nem győzi a munkát. Minek a másik Claas nekik? A kalászosokat ugyanis nem győznék másként, jön meg a válasz. Logikus tehát, hogy a szárító teljesítőképességét kell fokozni, és ezzel eljutottunk az egyik „kis kulcshoz”. Ahhoz, hogy a termelés nyitját megleljük, még egyéb kulcsokra is szükség van. De maradjunk még néhány mondat erejéig a betakarításnál. A szárítást bérbe adják ki a környező gazdaságoknak. így Adács, Jász- árokszállás, Tarnaőrs segít nekik. Ha még így sem tudják megoldani a gondjaikat, akkor fólia alá teszik a kukoricát. Ennek a fóliás tartósításnak azonban van egy nagyon rossz következménye. A kukorica a tápértékének mintegy 12—17 százalékát elveszti így, ami további veszteségeket okoz. © © © A tavaszi vegyszerezés is fontos része a kukorica termesztésének. Ha mindig annyi Eradicanet kaphatnának, amennyire szükségük van, nagyon jó lenne. Most már ezt a szert a megvásárolt licenc alapján itthon gyártják, de az idén is a kért öt tonna helyet csupán tizenegy mázsát kaptak belőle. Helyette kénytelenek Sate- eidet használni. Ennek azonban van egy kritikus pontja. Ha nem kap azonnal csapadékot, mintha ki sem szórták volna, annyira mennek vele. Jó, az idén nem kellett ráncolt homlokkal kémlelniük az eget: jönnek-e az esőt hozó felhők. De nem az általános időjárás volt eddig. Már csak mély sóhajokkal együtt tudják említeni még a náluk olyan gyakori belvizet. Ha tavasszal lepi el a földjeiket, akkor késnek a kukorica vetésével. Ha őszszel, akkor a betakarítás bánja. A víz gyakran a legszebb reményeiket teszi tönkre. — Azt mondják a vízügyiek, a baj ott van, hogy a levezető árkok hiányoznak a földeken — jegyezzük meg. Tóth Lajos, a növénytermesztési főágazat vezetője, elmosolyodik erre. — Az igaz. De elfelejtették hozzátenni, hogy a levezető árokokhoz átereszek is tartoznának. Amikor a folyóvizeinket szabályozták, ezeket az átereszeket jórészt elfelejtették megépíteni. A korábbi mennyiségnek ma már legfeljebb a tizede található meg. Az árok tehát nem vezetheti le a vizet sehová. Itt a baj. — A megoldás? — Ki kell építeni a víz- elvezetés eszközeit. Megint elértünk valahová, amit megfogalmazni nagyon könnyű volt. És azután mi legyen? Mi lesz? © © © — Ha az optimális körülményeket sikerül megteremteni, mennyi lehet a hektáronkénti átlag Viszneken? — Hatvan-hatvanöt mázsa. — És mennyi lenne ekkor az önköltsége mázsánként? — Kétszáz-kétszázhúsz forint, a mostani 303 forint helyett. — A különbség adná a jövedelmet — mondjuk ki a végsőnek látszó tételt. — És ahhoz még hozzátehetjük a mostani „ráfizetést” is. Még gyorsan kiszámítjuk, hogy a kukoricából a területi jövedelem hektáronként elérné a 3600 forintot. Megkönnyebbülten sóhajtunk fel, de a lelkesedésünket azonnal lehűti a következő adat: egyéb szántóföldi növényeknél ez a jövedelem eléri most az ötezer-ötezerötszáz forintot. A kukoricát azonban mégsem lehet „leírni”. Nemcsak az állattenyésztés és állattartás miatt van rá nagy szükség továbbra is, hanem a vetésforgó miatt is. Tehát azokat a bizonyos „kulcsokat” kell megfabrikálni : műtrágya, vegyszer, szárító és belvíz. — Meddig lehet még halogatni a megoldást? — Azt hiszem, 1980-ra kitűzhetjük a célt — mondja megfontoltan Tóth Lajos. Nálunk, a visznekieknél jobban ezt senki nem tudhatja. © Ö 0 A visznekiek kukoricája- psak egy példa a valóban sok közül. Arra mindenképpen alkalmas, hogy bebizonyítsa: a mezőgazdaságban a ; jövő útja csak a közgazda- sági számításokon alapuló a gazdálkodás lehet. Ha jöve- ÿ delmet akarunk, akkor a p terméseredményekkel kell r összevetnünk mindig a ráfordítás költségeit. . Hátha ‘ még arra is figyelünk, hogy a világpiaci árak hogyan rímelnek a mi saját árainkra, a legjobbak költségszintjéhez hogyan aránylik a miénk, akkor tudunk csak igazi számvetést csinálni. Idáig kell eljutnunk. Hogy mikorra? A viszne- kiek által megadott dátum nagyon elfogadható lenne. G. Molnár Ferenc Rindhagyn vizsga Rózsaszentmártonban Cél: a közös nyelv Dr. Szabó Ferenc, a Munkástovábbképző Intézet igazgatóhelyettese Ez a vizsga rendhagyó. Mint amilyen az egész há- romhónapos tanfolyam volt. Amikor nem csupán Tári Mihály, Fehér László előadásait hallgatták a termelés köz- gazdasági, emberi tényezőiről a szakvezető, hanem például előre megkomponált vitás helyzeteket is el kellett játszaniuk. Most is! Leblanc Gusztáv szerszámkészítő éppen személyzeti főnök, hivatalból vidékre ruccant, s csak úgy mellékesen egy zsák krumplit, zöldpaprikát akar bedobatni a vállalati gépkocsi puttonyába. A sofőr, azaz Balázs István száltekercselő, megtagadja a fuvart. — Nem vállalom, szabálytalan. Ez a kocsi a gyárat szolgálja. Vagy tessék annyi primőrt venni, hogy pár kiló minden melósnak jusson belőle! â» ★ Az Üjpesti Munkástovábbképző Intézet igazgatóhelyettesével, dr. Szabó Ferenccel beszélgetünk. — Természetesen nem csak ilyen kiélezett helyzetek szerepelnek foglalkozásainkon, vagy a vizsgán. Tematikánk ennél összetettebb. S amikor Szakmunkásavatás Egerben és Hatvanban Az egri 212-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben az 1977—78-as tanévben 536 diák végzett és tett eredményes vizsgát, 26 szakmában. Az ifjú munkások avatása az oklevél átvételi ünnepségére szombaton délután került sor Egerben. A megjelenteket Kameniczky Antal, az egri intézet igazgatója köszöntötte, majd Varga Lajos, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatója mondott beszédet, melynek végeztével a növendékeket szakmunkássá fogadta. Ezen az ünnepségen került sor a jutalmak átadására, amelyet a legjobb tanulmányi eredményt elért diákok kaptak meg. Hatvanban ugyancsak szombaton rendezték meg a szakmunkásavató ünnepséget, ahol Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára mondott beszédet. Félidei számvetés Sarudon (Tudósítónktól) : Most, az V. ötéves terv félidején, Sarud község tanácsa is elkészítette számvetését, az elmúlt két és fél év mérlegét. Mint megállapították, az eltelt időben több jelentős létesítménnyel gyarapodott a falu, javultak a szociális körülmények. Még nincs két éve, hogy vízvezetéket kaptak a Munkácsy utca és a Szabadság utca lakói, tavaly pedig további négy utcában oldották meg a vízellátást, amiért már eddig is csaknem másfél millió forintot fizetett ki a község. Több helyütt építettek új járdát, és jelentős területen a közvilágítást is korszerűsítették. Igyekezett a tanács javítani az óvodai és iskolai gyermekélelmezés helyzetét, ezért is újították fel a két intézmény konyháit, mintegy félmillió forint ráfordítással. Gondoltak a sportolni vágyókra is, akiket most már a nevelési központ udvarán elkészített aszfaltozott kézilabdapálya fogad, a kicsinyek pedig az új, 90 ezer forintért létrehozott játszótéren élvezhetik a vakációt. Császár István egy-egy csoport tagjai a Munka Törvénykönyve, a kollektív szerződés, a személyiségformálás, az üzemi demokrácia és a vállalati bérpolitika tényezőivel ismerkednek meg, tulajdonképpen saját üzemük jövendőjét kovácsolják. Ahogy szívesen emlegetjük: megtanulnak közös nyelven beszélni, hogy szűkebb munkatársi körben okosan érvelhessenek, köny- nyítsék a gyárvezetés dolgát. Hogyan kerültünk mi Rózsa- szentmártonba? Hívtak bennünket. S noha működési területünk csupán a főváros egyik kerülete, kísérletképpen hajlottunk a Heves megyei vendégeskedésre. Izgalmas ennek a kis üzemnek a helyzete. Alig tíz éve létesült, munkásai, csoportvezetői nemigen járták ki az ipar iskoláját. Segítség tehát a mi képzésünk... Tizenheten végezték el a tanfolyamot, beleértve az üzemigazgatót, vagy éppen Sári Gábornét az adminisztrációból. S igen érdekes volt már az indulás, amihez a legkülönbözőbb témakörből tesztlapot állított össze a Munkástovábbképző Intézet. Kérdéseire kellett igennel vagy nemmel felelnie minden résztvevőnek. A vizsga első „akadálya” pedig az volt, hogy a szakelőadások, konzultációk nyomán részletes, elemző indoklással rukkoljanak ki. — Utóbbi a nehezebb ! — mondja Tari Mihály, akit a Qualitál Vállalat munkaügyi osztályának éléről kért kölcsön az intézet. — A munkások, csoportvezetők, szakmai irányítók általában hamar és világosan felismernek egy-egy szituációt, ráéreznek a jogi, munkavédelmi proba nyereségalakulás, s hogy 3 kettőnek van-e köze egy» máshoz. Csak vertük a bunyót, többet és többet köve- teltünk magunknak, de nem törődtünk a céggel, a gazdaságossággal, a)reszortok ősz- szehangolásában rejlő arany- tartalékkal. Most, nyolcvan tanóra ismeretanyagának birtokában, mindent másként látok! Az pedig a legtermészetesebb, hogy közvetlen munkatársi körben érvényesítsem az itt szerzett tapasztalatokat, közelebb vigyem egymáshoz a vezetést és a munkásokat. Végül Réfi Bélát, a Buda- plast Műanyagipari Vállalat helyi üzemigazgatóját idézzük. — Valaki az előbb áldozatot emlegetett, s nem indokolatlanul, mert sokat költöttünk a vezetőképző tanfolyamra. Méginkább gondot okozott, hogy termelő munkánk dandárja közepette kellett kiemelni a műhelyekből szakembereinket. Részt vettem azonban a tanfolyamon, és annak légköre, az ott látott konstruktív tevékenység, az előadók felkészültsége arról győzött meg, hogy nem volt hiábavaló az intézettel karöltve indított vállalkozás. Én magam például beosztottjaim legtöbbjére egészen másként nézek, mint korábban. S bár a sikeres vizsga senkinek az életében nem hoz státuszbeli változást, szerintem az üzem státusza lett döntően más. Az eddiginél sokkal több biztosítékot látok arra, hogy javul közösségi életünk, a vezetői határozat gyorsabban érvényesül, a szükséges visszajelzést helyesen poentírozva kapjuk a műhelyekben, s közvetetten sikeresebb lesz a termelés. Csoportos foglalkozáson Tari Mihály tanítványaival (Fotó: Szabó Sándor) lémák lényegére. Csak lassan, körülményesen fejezik ki magukat. Véleményem szerint szoktatni kell őket az ilyen társalgáshoz, s időnként szükséges a megszerzett ismeret felújítása, pótló kiegészítése. Különben nem éri el igazi célját a nagyon életrevaló kezdeményezés, csupán anyagi áldozatra készteti a gyárakat. Azért mindenképpen hallgassuk meg Balázs Istvánt, aki a száltekercselő műhelyben dolgozik, s a tesztlapok kitöltése során például maximális pontszámot ért el, akárcsak Porzsik László, Dorner András, Kazi József. Asztaltársasága a lezajlott összefoglaló vizsgán is helytállt. — Azt hiszem, senki sem örül úgy ennek a három hónapnak, mint én, aki nemrég lettem csoportvezető, őszintén megvallva, gőzöm se volt eddig, mi a bérpolitika, Erre pedig nagy szükség van," hiszen kiemelt beruh á ok várják a rózsaszentmáv1 'ni műanyag termékeket, a legkülönbözőbb poliészterszálas tartályokat, ballonokat. Függelék ! Évente 35—40 vezetőképző tan folyamot szervez és lát el szükséges oktatási anyaggal az Üjpesti Munkástovábbképző Intézet. Vidékre nehezen futja erejükből, de néhány helyen megfordultak. Kz idén Debrecenben vállaltak még hasonló munkát. A rózsái siker után talán meghallanák, ha ismét kopogtatnak ajtajukon Hevesből. Tessék jelentkezni... ! Moldvay Győző , 1978. július Z„ vasárnap
