Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-13 / 137. szám
e Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: Á luandai csúcs Még nem tudni, vajon a Swapo, a délnyugat-afrikai népi szervezet tárgyalási készsége nyomán folytatódnak-e az eszmecserék Namíbia jövőjéről, annyi azonban bizonyos, hogy az úgynevezett frontállamok luandai csúcstalálkozója ennek a hajlandóságnak a kinyilvánításával ért véget. S ez nem csekély eredmény. A luandai találkozón feltehetően ésszerű kompromisszum született, amelyben talán Kaunda zambiai elnöké az érdem, aki a közelmúltban Washingtonban Carter elnökkel is tanácskozott a namíbiai helyzetről. A népi szervezet és a Biztonsági Tanács öt tagja : Kanada, az NSZK, Nagy-Britannia, Franciaország és az USA — úgy is, mint közvetítők — felújíthatja tehát a tárgyalásokat, ha ugyan a nyugati hatalmak egyáltalán még érvényesnek tartják korábbi úgynevezett Namíbia-tervüket. Az ugyanis már május 5-ig kiderült, hogy két fontos kérdésben az álláspontok áthidalhatatlan távolságban állnak egymástól. Az egyik: Dél-Afrika nagy létszámú katonai jelenléte az átmeneti időszakban Namíbiában. A másik: a térség egyetlen mélytengeri kikötőjének, a Walvis-öbölnek a problémája, miután Pretoria azt továbbra is magának követeli, noha Namíbia szerves része. A luandai csúcstalálkozón Julius Nyerere tanzániai államfőt kérték föl: puhatolja ki az öt nyugati állam véleményét a két vitás kérdésről, amelyek már a korábbi tárgyalások sikerét is veszélyeztették. Egyes források tudni vélik, hogy a közvetítők nyilvánvaló időhúzás céljából netán hajlandóak lennének elismerni a Walvis-öböl hovatartozását, mégpedig Namíbia javára. Figyelemre méltó, hogy a Swapo — a luandai közlemény szerint — továbbra is minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál arra, hogy Dél-Afrikát rákényszerítse Namíbia törvénytelen megszállásának megszüntetésére. Vagyis a csúcstalálkozón — bizonyos nyugati várakozásokkal ellentétben — a Namíbia függetlenségéért következetesen harcoló népi szervezetet nem sikerült eredeti céljától eltántorítani. Most már csak az a kérdés: a közvetítők miként reagálnak az öt frontország: Angola, Mazambik, Zambia, Tanzánia, Botswana, valamint a Swapo kezdeményezésére. További engedményeket hasztalan várnak az érdekeltektől: tárgyalási készségük önmagában is jóhiszeműségük bizonysága. A következő lépés joga Pretoriát illeti. Gyapay Dénes yv%AAAAWWA^AAAAAAAAAAAAAAAAV^AAA\^A/VVWWSAAAWVVWvVWWS Fejleszthető Jugoszlávia és hazánk együttműködése Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese Ivan Sztambolicsnak, a Szerb Szocialista Köztársaság és Petar Flekovicsnak, a Horvát Szocialista Köztársaság kormányelnökeinek meghívására június 5. és ti. között hivatalos baráti látogatást tett Jugoszláviában. A kormány elnökhelyettesét fogadta Veszelin Gyura- novics, a szövetségi kormány elnöke, Dusán Cskrebics, a szerb köztársasági képviselőház elnöke és Jakov Bla- zsevics, a Horvát Szocialista Köztársaság elnökségének elnöke. Találkozott Branisz- lav Ikoniccsal, a szövetségi kormány elnökhelyettesével is. Dr. Szekér Gyula megtekintette a kragujevaci Crve- na Zasztava autógyárat, a magyar fővállalkozásban épült obrovaci timföldgyárat, az Adria kőolajvezeték Krk-szigeti fogadóállomását és a rijekai tengeri kikötőt. A Minisztertanács elnök- helyettese az Eszék melletti Vörösmart községben felkereste a Kis Ferenc nevét viselő magyar tannyelvű általános iskolát és bensőséges ünnepség keretében a Horvát Szocialista Köztársaság művelődési és testnevelési minisztere, a helyi szervek és a horvátországi magyarok szövetsége vezetőinek jelenlétében könyvekből és iskolai szemléltetőeszközökből álló ajándékot adott át. Vendéglátóival dr. Szekér Gyula véleménycserét folytatott a magyar—jugoszláv, azon belül a magyar—szerb és a magyar—horvát kapcsolatokról. Kedvezően értékelték a két szomszédos szocialista ország politikai, társadalmi és kulturális együttműködésének eredményeit. Megállapították, hogy a magyarországi délszláv és a jugoszláviai magyar nemzetiség a magyar—jugoszláv kapcsolatok fontos tényezője, összekötő kapocs a két nép között. Készségüket fejezték ki, hogy folytatják az együttműködést a nemzetiségek kulturális, oktatási igényeinek kielégítésében. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok értékelése során megállapították, hogy az elért eredmények mellett további lehetőség van az együttműködés fejlesztésére, elsősorban a kőolaj- és az alumíniumiparban, a vasúti járműgyártásban és a gépipar más ágazataiban. Kifejezték érdekeltségüket a közlekedés területén megvalósított együttműködés továbbfejlesztésében, valamint Földrengés Hétfőn — helyi idő szerint az esti órákban — két hullámban pusztító erejű földrengés rázta meg Japán fő szigete, Honsu északi és keleti részét. Az eddigi ö'sz- szesítés szerint a természeti csapás következtében 19 személy meghalt, 5 eltűnt, 101 pedig megsebesült. Valamennyi halálos áldozatot Mijagi megyéből jelentették, ahol a földlökések a hétfokozatú japán skálán ötös, a Richter-skálán 7.5-es erősséget mutattak. Az áldozatok házak romjai, illetve kidőlt villanyoszlopok alatt lelték halálukat. A több mint félmilliós lélekszámú Szendai megyében sok lakóház és középület összeomlott, megszűnt a víz-, gáz- és az áramszolgáltatás, az egész megyében megbénult a vasúti forgalom. A földrengést, amelynek epicentruma 100 kilométernyire Mijagi megye partvidékétől és 40 kilométerrel a Csendes-óceán alatt helyezkedett el, kisebb-nagyobb mértékben az egész szigetabban, hogy erről hosszú távú megállapodást kössenek. Hangsúlyozták, hogy a két ország határmenti területeinek együttműködését újabb formákkal kell gazdagítani. Egyetértettek a két ország közötti idegenforgalom fejlesztésével, valamint azzal, hogy ennek érdekében szorosabbá kell tenni az idegenforgalmi irodák kapcsolatát. A Minisztertanács elnök- helyettese magyarországi látogatásra hívta meg a szerb és a horvát kormány elnökét. Dr. Szekér Gyula vasárnap visszautazott Budapestre. Japánban országban érezni lehetett, A fővárosban és Jokohamában négyes erősségű volt. Tokióban rövid időre leállították a földalatti és a helyieredetű vasúti- közlekedést, délebbre pedig a vágányok , füzetes átvizsgálásáig a nyílt pályán vesztegeltek az expresszvonatok. A radarberendezés üzemzavara miatt ideiglenesen szünetelt a belföldi légiforgalom is. Az ország középső és északi része között több helyen megszakadt a telefon-összeköttetés. Japán északkeleti partvidéke mentén szökőárriadót rendeltek el. A hétfőihez hasonló hevességű földmozgást Japánban legutoljára 1964 júniusában észleltek. Akkor a Japán-tenger partján fekvő Niigata megyében 26 személy életét vesztette és körülbelül 9000 épület összedőlt, Idén januárban a Tokiótól délre fekvő Izu-félszi- get térségében okozott súlyos anyagi károkat egy kisebb erejű földrengés, amely több mint húsz halálos áldozatot is követelt. Harminc éve történt: A két munkáspárt egyesülése Harminc éve, 1948 júniusában a magyar munkás- osztály nagy történelmi győzelmet aratott. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt véget vetett a magyar munkás- mozgalom több évtizedes kettészakítottságának, marxista—leninista program alapján egyesült. Most, harminc év múltán e történelmi esemény jelentősége, tanulsága minden korábbitól jobban és világosabban áll előttünk, értékeit még nagyobbra becsüljük. ★ Az egyesülés előzményei visszanyúlnak a Tanácsköztársaság időszakára, a Hor- thy-fasizmus elleni éles osztályküzdelmek évtizedeire, a felszabadulást követő első évek nagy politikai csatáira. Az egység gondolata és az erre irányuló politikai törekvések nem voltak zavartól, problémáktól mentesek. A kölcsönös vádaskodások, a szociáldemokrata vezetők jobboldali szárnyának snti- kommunizmusa, esetenként a kommunisták szűkkeblűsége időnként sok nehézséaet és politikai kárt okozott. Ennek ellenére a munkásmozgalomban többé-kévésbé mindig élt az a felismerés, hogy a burzsoá kizsákmánvolás és a fasiszta önkény elleni harc sikere a munkásság egyséses fellépésétől függ. A munkás- egvség és a szolidaritás eszméje végig megmaradt a magyar munkásmozgalom legnemesebb és legmaradandóbb értékének. Ápolásában, fenntartásában és erősítésében egyaránt kivették részüket kommunisták és szociáldemokraták. Amikor a két világháború között a totális fasizmus hazai térhóditási kísérletei, majd a német fasizmus előretörése és az új világháboßkJlpnilhSo, 1978. június 13.. kedd rús veszély fenyegetett, különös erővel és súllyal került ismét napirendre a munkásmozgalom egysége, mint minden haladó, demokratikus erő összefogásának elengedhetetlen alapja. E felismerésben döntő fordulatnak számított a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa 1935-ben. A munkáspártok akcióegysége Európa több országában jelentős politikai sikereket eredményezett és különösen a második világháború éveiben parancsoló követelménye lett az antifasiszta küzdelemnek. A kommunisták és baloldali szociáldemokraták antifasiszta összefogásának jegyében számos sikeres akció született. Például a Népszava 1941. évi karácsonyi száma, az 1942-és évi közös tüntetések. Európában minden náci megszállás alatt levő országban, Magyarországon is bebizonyosodott. hogy a burzsoázia válságának végső óráiban sem riad vissza semmiféle eszköztől hatalmának fenntartására, ha kell, a fasizmus legvéresebb, legkegyetlenebb terrorral sújt le mindenkire, aki útjában áll. A fasizmus, a német megszállás nem kímélte a Szociáldemokrata Pártot, a szak- szervézeteket sem. éop úgy betiltották és üldözték, mint a korszakban végig illegalitásban működő kommunista pártot. A fasizmus okozta szenvedések, meghurcoltatások. üldöztetések szülték azt a szoros gyakorlati együttműködési. ami a két munkáspárt vezetői, aktivistái és a széles tagság között kialakult a háború utolsó évében. Ebben az együttműködésben született az a felismerés, hogy amint .arra lehetőség nyílik, meg kell teremteni a magyar munkásosztály teljes politikai egységét, létre kell hozni egységes pártját. A kommunisták és szociáldemokraták együttműködésének és akcióegységének különösen sok szép példája született a felszabadulás után. Döntő szerepe volt azokban a sikerekben, amelyeket a fiatal demokrácia a felszabadulás első éveiben kivívott. Kommunisták és sok baloldali szociáldemokrata már ekkor világosan látta, hogy a szocializmus forradalmi ügyének következetes képviselete, a munkásha- taíom kivívása előbb-utóbb az egyesülés kérdését is napirendre tűzi. Amikor a harc a körül a kérdés körül éleződött ki. hogy burzsoá, vagy szocialista rend legyen Magyarországon, a Szociáldemokrata Pártnak is állást kellett foglalni. A párttagság zömének, főleg az üzemi munkásoknak az állásfoglalása egyértelmű és nyilvánvaló volt: a kommunistákkal együtt, a tőkés kizsákmányolás felszámolásáért szálltak síkra. A párt baloldali vezetésének erre az erőre támaszkodva és a kommunisták politikai segítségét felhasználva sikerült a jobboldalt teljesen elszigetelni, tömegbefolyásától megfosztani és a szociáldemokrata pártból kiszorítani. A munkástömegek részéről elemi erőként feltört igény találkozott a baloldali szociáldemokrata vezetők politikai felismerésével és erőfeszítéseivel és a kommunista párt kezdeményezésével. Az egység tehát nemcsak a vezetés bizonyos körének, de mindenekelőtt a széles munkásrétegeknek, a munkásosztály alapvető tömegeinek uralkodó felfogása és gyakorlati törekvése lett. A történelmi szükségszerűség szülte azt a politikai, de sok tekintetben eszmei azonosulást a munkásosztály és a dolgozók politikailag legaktívabb tömegeiben, amely alapját képezte az egyesülésnek, illetve megszüntette a további szervezeti elkülönülés politikai okait. Az utókor csak a legnagyobb tisztelettel emlékezhet azokra az elvtársakra, politikusokra, volt kommunista és szociáldemokrata pártmunkásokra, aktivistákra, akik akkor felelősen cselekedtek. A kortársak visszaemlékezéseiből, tapasztalatból tudjuk, hogy távolról sem volt könnyű a dolguk. Nem volt könnyű az újat vállalni, hiszen több évtizedes múlttal kellett szembenézni, a körülöttük acsarkodókkal megküzdeni és gyakran az évek során lerakódott előítéletekkel is megbirkózni. Mégis vállalták és elvtársi egységben képviselték a munkásosztály, a magyar nép érdekeit. •ir „A két munkáspárt egyesülése — állapította meg az MSZMP Központi Bizottsága — helyes és szükségszerű lépés, történelmi jelentőségű esemény volt, amely fordulatot jelentett a munkásosztály hatalmáért, a szocializmusért vívott harcban.” E következtetéseket a tények sora támasztja alá. Az egyesüléssel végleg eldőlt hazánkban a hatalomért folyó harc ügye. A dolgozó osztályok. a munkásosztály egységén és a szoros politikai szövetségén megbukott a reakció minden kísérlete a burzsoá rend visz- szaállitására. A dolgozó nép maga vette kezébe sorsának irányítását, és az egységes marxista—leninista párt vezetésével hozzákezdett a szocializmus építéséhez. A társadalmi élet minden területén gyökeres változások mentek végbe. Az új „honfoglalás” most már — a földek után — a gyárakban, a társadalom minden fontosabb kulcspozíciójában végbement. Az egyesülést követő években sajnálatos módon súlyos tévedések, hibák, a személyi kultusz következményeként a hatalommal való bűnös visz- szaélések is történtek. Ezek nemcsak a szocializmus építésének okoztak nagy károkat, de az egyesülés ügyét is — utólag — károsan befolyásolták. A gyanakvás, bizalmatlanság légköre nem kedvezett a párt kialakuló össze- forrottságának. E tanulságokért drágán megfizettünk, és egy életre okultunk belőle. Amikor 1956-ban ismét a hatalomról, a szocializmus fennmaradásáról, vagy a kapitalizmus restaurálásáról volt szó, az egység szelleme kiállta a nehéz megpróbáltatást. A volt szociáldemokraták többsége — ahogv Kádár elvtárs is hangsúlyozta —, nem habozott a döntéssel, a munkásosztály egysége, az egyesült munkáspárt, a munkáshatalom mellett foglalt állást, és a kommunistákkal együtt felvette a harcot az ellenforradalmi erőkkel. Ebben a harcban szerveződött újjá és forrt össze véglegesen a magvar munkásosztály egységes forradalmi pártja. Az ország fejlődésének több mint két évtizéde arról tanúskodik, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt eszmei, politikai és szervezeti egysége szilárd marxista—leninista elvekre épül. A párt eredményesen tölti be vezető szerepét, a széles dolgozó rétegek osztatlan bizalmát élvezi. A harminc évvel ezelőtti nagy eseménynek, a két munkáspárt egyesülésének történelmi jelentősége ' ebben is megmutatkozik. Káhos Imre Külföldi hírek A pakisztáni legfelső bíróság szombaton július 1-ig elnapolta Zulfikar Ali Bhutto volt miniszterelnök ügyének tárgyalását. A halasztás oka: a bíróság elnöke hivatalosan külföldre utazik. ★ Az Egyesült Államokban Cape Canaveral támaszpontról szombaton egy Titán—3 C típusú rakétával titkos rendeltetésű műbolygót bocsátottak föld körüli pályára, A kilövőhely térségében a szokásosnál is szigorúbb biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, A Titán—3 C a Hold-vállalkozásoknál használt Saturnusok mögött az Egyesült Államok második legnagyobb teljesítményű rakétája. ■Ár A londoni Observer jelentése szerint Mobutu elnök megbízásából az elkövetkező hetekben Olaszországban. Franciaországban, Svájcban és Belgiumban összesen 70m zsoldost toboroznak a zairei rezsim „megtámogatására”. A liberális lap úgy tud.ia, hogy a toborzást Mike Hoare, a hirhedt zsoldosvezér irányítja Mobutu megbízásából Hoare már 1965-ben is támogatta zsoldosokkal a zairei elnököt. A zsoldosvezér .jelenleg Dél-Afrikában tartózkodik, és ott is legkevesebb 300 zsoldos toborzását tervezi. ★ Szélsőjobboldali fiatalok provokációja véres utcai verekedéssé változtatta a Lisz- szabonban és Portóban szombaton. Portugália nemzeti ünnepe alkalmából rendezett felvonulásokat. Az összecsapásokban egy ember életét vesztette és többen megsebesültek. + Szaúd-Arábia és Francia- ország megkötötte az „évszázad fegyverüzletét” közö'ta legfrissebb számában az October című egyiptomi hetilap. Anisz Manszur, a magazin Szadat elnökhöz köze- állónak és politikái kérdésekben rendszerint jól tájé-' kozottnak tekintett főszerkesztője szerint a megállapodás értelmében Szaúd-Arábia 24 milliárd dollár értékben páncélosokat, helikontereket és egy olyan >adar- íendszert vásárol Franciaországtól, amellyel ellenőrzése alatt tarthatja a Vörös-tenger egész légterét. A lap értesülése szerint» Franciaország 1980-ban kezdi meg a megrendelt fegyverek leszállítását. ★ Vasárnap délelőtt megnyílt az 50. poznani vásár. A jubileumi seregszemlét, amelyen 39 ország ötezer kiállítója vesz részt, Jerzy Olszewski lengyel külkereskedelmi és* tengergazdasági miniszter nyitotta meg. Gyilkoltak Huszonkét afrikait — közöttük 9 nőt és 2 gyermeket — mészároltak le a rhode- siai rohamosztagok vasárnap Salisburytől mintegy 20 km-re egy faluban — jelentették hírügynökségek a rhodesiai hadsereg közleményére hivatkozva. A rhodesiai rezsim által közreadott hivatalos verzió szerint a rohamosztag járőreire a faluban „fegyveres gerillák” nyitottak tüzet és az ezt követő tűzharcban érték halálos lövések a falu lakosait is. Egy kunyhó „tüzet fogott, és romjai alól 9 felismerhetetlen holttest került elő — hangzik a hivatalos közlemény. Az AP amerikai hírügynökség ezzel szemben szemtanúkra hivatkozva vasárnap azt jelentette, hogy a rhodesiaiak támadást intéztek a falu ellen és válogatás nélkül megölték mindazokat, akik a kezükbe kerültek. Az egyik lakos szerint a támadásban helikopterek is részt vettek és a légierő gépei bombázták a települést. Az egyik kunyhót, amelyikben nők és gyerekek kerestek menedéket, a katonák gyújtották fel és mindenki benne égett.
