Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
Határozottan meleg van... Magas intelligenciájú gyermekek iskolai kudarcai Átlagon felülien tehetséges gyermekek számára a szokványos iskolai üzem épp olyan veszélyt jelenthet, mint a csökkent képességűeknek. Egy frankfurti gyermekpszichiáter, H. Schmidt megfigyelte, hogy az olyan gyerekek és középiskolás korúak körében, akiket magatartászavarok és neurózisok miatt ambuláns kezelésre utalnak, feltűnően sok a messze átlagon felüli tehetség. Ez elvezette őt ahhoz a kérdéshez, hogy a magas intelligenciahányados veszélyeztető tényező-e pszichikai megbetegedések esetében, s ha igen, milyen megelőző és terápiás intézkedésekkel lehet segíteni ezeken a gyerekeken. Az iskoláskorú páciensek jelentős részénél, magas intelligenciájuk ellenére, iskolai nehézségek állnak előtérben. A figyelem- és teljesítményzavarok, a bizonytalanság és a félelem iskolai kudarcokhoz vezetett olyan gyermekeknél, akiknek intelligenciaszintje az átlagnál nemegyszer 80 szár zalékkal is magasabb volt. A megvizsgált betegek kétharmadánál a környezet, tehát az iskola és a szülői ház nem tudott a gyermek tehetségéről. Ez társadalmi rétegtől függetlennek bizonyult. A rendkívül intelligens gyermekeket szüleik gyakran „problémás gyermekeknek” érzik, ami ahhoz vezet, hogy különösen erős nyomást gyakorolnak rájuk az alkalmazkodás irányában. Az önmagukat veszélyben érző szülők ön- tudatlanul gyakran elutasítják a hozzájuk képest valóban fölényben levő gyermekeiket. A gyermekek ennek következtében emocionális konfliktusba kerülnek. Atlátiák a szülők magatartását, ennek ellenére kialakul bennük a bűntudat „más voltuk” miatt. Ennek az lehet a következménye, hogy még inkább magukba húzódnak, és egocentrikus módon már csak önmagukkal foglalkoznak, vagy könyvekbe „bújnak”. Ha ettől megfosztják őket anélkül, hogy másféle kreatív elfoglaltságról gondoskodnának, akkor nappali álmodozásba és fantáziálgatásba merülnek, amelynek figyelemzavarok és teljesítménycsökkenés a következményei. Más esetekben az intellektuálisan ugyanilyen fejlett gyermekekkel való kontaktus hiánya az anyához való erős kötöttséget eredményez. Ezt nemritkán maguk az anyák is támogatják, főként elsőszülötteknél és egykéknél. Ezenkívül sok gyermeknek kapcsolatteremtési nehézségei vannak egykorúakkal. Az intellektuális fölényben levő gyermekeket kortársaik gyakran elutasítják, épp ezért idősebb, nemegyszer „túlságosan idős” barátokat keresnek, az iskolában „strébereknek” tekintik és gyakran csúfolják őket. Ilyenkor vagy bohóckodással, túl hangos viselkedéssel és agresszivitással próbálják kompenzálni bizonytalanságukat és kapcsolatteremtési készségük hiányát, vagy Hadiakká válnak és a környezet nyomására teljesítményük csökken. A tanárok az ilyen tanulókat felszínesnek, lustának és rakoncátlannak tekintik. A tehetséges, de sikertelen tanulók teljesítménycsökkenése és betegségtünetei ezért felhívó jellegűek: Segélykiáltásnak tekinthetők, több odafordulásért, megértésért. A szülő felvilágosítása és a céltudatos tanácsadás ezért égetően szükséges. A nagyon tehetséges gyermekek nehézségeinek figyelembevétele nem a látszólag már amúgy is előnyösebb helyzetben levők előnyben részesítését jelenti; a nagyon intelligens gyermekek elhanyagolása ugyanolyan szociális jelenség, mint o csökkent képességűek támogatása vagy elhanyagolása. ilumorsiolgálat A 14 éves kislány izgatottan kérdezi az anyjától: — Mit gondolsz, anya, helyes dolog az, amikor, egy fiú már a legelső este olyat kér a lánytól, ami kettőjük titka marad? — ö, istenem! — jajdul fel ijedten az anya. — Mit merészelt követelni tőled? — Hogy csináljam meg helyette a matekot. — Egy hölgy csekket nyújt be a bank pénztár ablakán és zavartan mentegetőzik: — Bocsásson meg. uram. hogy a férjem aláírása kissé olvashatatlan. Nem is sejtettem. hogy annyira megszeppen, amikor észreveszi a pisztolyt a kezemben... DSIDA JENŐ: Vers egy ághoz Tavasz borít virágba? Rág a fagyí Fakóra perzsel július heve, vagy benned zsong az ősz gyümölcslévé? Te élsz s az élő fának ága vagy. Madár ha száll rád, — bármi a neve és földre hajtó súlya bármi nagy, — meg nem zavar, nyugodtan várni hagy: úgyis elröppen, tudod eleve. Te légy derűs példám, ha vakmerő varjú telepszik rám és egyre fent ül, míg szörnyű súlya földre teperő: tudjam, hogy mégis elszáll s terhe mentül alább nyomott, annál több az erő, mellyel alázott ágam visszalendül. MARKÓ BÉLA: Vasárnap Most érkeztem a szomszéd délelőttboi Ott már dfszíti a nyarat: szilvát kékítenek, gömbölyítnek almát, szalmaszín tücsökszóban göngyölik a törékeny csendet. Terített asztalunkon a megszegetlen gondolat. Megfésüljük esőtől csapzott virágainkat, s indulunk mi is nyarat díszíteni. Zöld szilvát kékre ütögetni. A tárgyalóteremben. Bíró: Feltételezem, hogy a vádlott erős felindulás állapotában nevezte önt hiénának. Sértett : Dehogyis, bíró úr. Előzőleg hosszasan és elgondolkodva fürkészte az arcomat ! Jack a barátaival naphosz- szat gitározik és énekel. — Milyen jó volna, ha szerepelnétek a tévében — sóhajt fel az anyja. —No látod! — kiált fel Jack. — Azelőtt pedig folyton zsörtölődtél... —Igen, mert akkor egy mozdulattal ki tudnám kapcsolni a tévét! A teherautósofőr éppen hangosan káromkodott, amikor egy idős hölgy elhaladt mellette. — Fiatalember — szólt szemrehányóan a hölgy —, hol tanulta meg ezt a borzalmas nyelvet? — Hol tanultam? — csodálkozott a sofőr. — Hát sehol. Az ilyesmi isteni ajándék. GYŐRI LÁSZLÓ : Este Zörgött. himbálózott sárga kis lángjával a viharlámpa a kocsi faránál. A kaput nyitottam, a lámpa elaludt. Kormos este van. Fényesítgetem. Jeges répára fagy rá a kezein. Szálaz, horkan, még szöszmötöl a két ló, zörren a vasvödör. Akkorra már a lámpaüveg Zabla csördül, és hirtelen befeketedett és beestclcdett, keWen vagyunk. Kegyetlenül, mint a tojás, amelyben a csirke már bealkonyít mindent, a száz meg száz Apámmal en. A P erecske. fejünk fölött. Elválva leng. Aforizmák Lehetséges, hogy mindegyikünkben valóban egy nagy ember veszett el. De ml volna, ha valamennyi megmaradna?! (Egy angol demográfiai kézikönyvből) Bűn és bű... vészkedés. (Az olasz sajtó hírmagyarázata a maffiatagok legújabb bírósági tárgyalásáról.) Ne keresd az Igazságosságot ott, ahol azt véka alá rejtették! ..... (ökori római bírák tréfája.) Az új munkatárs így szól egyik kollégájához: — Én még senkit sem ismerek itt, ezért volna szíves megmondani, kihez forduljak fizetésemelés ügyében?! Ne halaszd holnapra azt — amit sohasem tehetsz meg. (Amerikai segédkönyv kezdő közigazgatási tisztviselők számára.) HNGE KLAUSSON: Édes a bosszú Egy szép napon, amikor James B. Sophead segédrendező megérkezett ■ a filmgyárba, , észrevette, hogy két fiatalember éppen a névtáblát szereli le szobájának az ajtajáról. A helyiség üres volt. Még a telefont is elvitték. James B. Sophead megértette, hogy kidobták az állásából. Megpróbált beszélni valakivel a fejesek közül, de mindenki éppen ülésen volt, és így nem maradt más választása, mint hogy sarkon forduljon és hazaballagjon. Másnap megkapta a filmgyártól a végkielégítést. Előbb úgy döntött, hogy golyót röpít a fejébe — de aztán mégis meggondolta magát. A végkielégítés egy ideig elegendő volt a megélhetéshez, és így a hirtelen ölébe hullott szabad időt a bensejében tajtékzó bosszúszomj kielégítésének szentelhette. Betért egy üzletbe, kék munkaruhát, álbajuszt, csavarhúzót vásárolt, és másnap besurrant a filmstúdióba. Tudta, hogy az osztályvezető, aki kimarta innen, reggel tíz óra tájt szokott megjelenni. És abban a pillanatban, amikor gyűlöletes alakja felbukkant a lift kinyíló ajtajából — James B. hozzálátott, hogy eltávolítsa a főnök névtábláját tartó facsavarokat. Fojtott hörgést és egy zuhanó test tompa puffanását hallotta a háta mögött. A főnök elájult. „Most majd megérted — gondolta kárörömmel James B. —, hogy ez miféle érzés." Amikor a főnök felocsúdott, valamit habogott, James B. azonban elváltozott hangon közölte, hogy ő nem tájékozott az ügyről, itt bizonyára valamilyen fafejű alak csücsült, akit már régen ki kellett volna ebrudalni, valamilyen semmirekellő naplopó, akinek fogalma sem volt a munkáról... A főnök támo-> lyogva és a falba fo-í gózva, kifelé bállá-? gott, James B. pedig\ lecsavarta a névtáblát, és sürgősen visz-? szavonult, mielőtt az? orrára koppinthat-\ tak volna. Éppen ebben a? pillanatban óriási? ötlete támadt. A? gondolatot tett kö-? vette: megalapította? „A főnökök névtáb-l Iáinak eltávolítása” céget. Cége ajánlattal? fordult azokhoz, aki-? két hasonló szeren-? csétlenség ért: akik? munkahelyükre ér-? kezve, asztalukat? üresen találták, név-\ táblájuk pedig eltűnt. James B.-nek ha-? marosan már négy> alkalmazottja volt,? aki azzal foglalko-? zott, hogy végigjárta> a hivatalokat és az? alkalmas pillanatot? kilesve, előzetes< igénylés alapján lecsavargatta a gyű-? lölt főnökök név-? tábláit. s Mivel pedig —? mint a nyájas olvasó> bizonyára tudja ilyenekben egyetlen5 hivatalban sincs hi-í ány, James B. cégei virágzik, jómaga pe-i dig mindmáig élve-? zi bosszúját... (Gellért György fordítása) Nyílászáró szerkezetek? Nem véletlenül kérdőjelez- tük meg a címbeli nyelvi formát. A szaknyelv az ablakok, ajtók, rácsok gyűjtőneveként él vele. A mozgatható szárnyak száma és az üvegezés módja szerint megkülönböztet egy- vagy több szárnyú egyszeres. vagy többszörös üvegezésű nyílászáró szerkezeteket. Ha az építőipar szakembereinek szóbeli és írásbeli megnyilatkozásaiban jelentkezik ez a kifejezés, akkor természetesnek tartjuk a használatát. Annak azonban nem örülünk, hogy ma már a köznyelv, a társalgási nyelv is egyre gyakrabban él vele. Hogy milyen beszéd helyzetekben tűnik fel, arról' a jegyzetfüzetemből idézett alábbi példák bizonykodnak; „Sok bajunk van az építkezéssel, nyílászáró szerkezeteket is nehezen kapunk megfelelő méretben és minőségben”. — „Ajtókat, ablakokat, akarom mondani nyílászáró szerkezeteket rendeltünk meg a telepen” stb. Mivel mindennapi nyelv- használatunkban olyan nem- kívánatos kifejezések is szerephez jutnak, amelyek túl általánosítva utalnak a megnevezett dolgokra, fogalmakra, a nyelvművelő munkának rostára kell tennie az ilyen típusú szóalakokat. Annál is inkább, mert felesleges szakszerűsködésre csábítanak bennünket. Éppen ezért éljünk csak továbbra is a köznyelvben az ajtó és az ablak nevekkel, s a nyílászáró szerkezet maradjon továbbra is csak a szaknyelv szóhasználatában. Az olvasó talán meghök- ken, de ez a túlságosan is szakszerűsködő és általánosító megnevezés már a versek nyelvi szövetében is fel- feltűnik. De az is igaz, hogy csak egészen sajátságos stílusértékben: az enyhe csúfol- kodás és malícia kifejezésére használja fel két költőnk az alábbi versrészletekben: „Levelet írt hát a hivatalba, I hogy rosszul zárnak / a nyílás-záró szerkezetek’’ (Győré Imre: Aki nem tiltakozott.) — „Igaz-e, / hogy a hajdan görhes igricek olyika- másika / helyre-pocakos regőssé gömbölödött, / és már be sem fér gépkocsijának nytlászáró szerkezetén?" (Pá- kolicz István: Frocli). Dr. Bakos József (
