Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-10 / 135. szám
Hol vannak a tartalékok? így vélekedik a TOT főtitkárhelyettese Az ország szinte valamennyi ruházati áruházába, gyermekszakü/letébe eljutnak azok a tetszetős fiú- és lánykaruhák, amelyeket a budapesti Ramóna Szövetkezet erdőtelki részlegében varrnak a helybeli, illetve a környékről bejáró asszonyok, lányok. Évente mintegy 7(i0 ezer darab — a második negyedévben 32 féle új fazonban — készül a Divat Nagykereskedelmi Vállalat megrendelésére. Felvételeinken az erdőtelki részleg két dolgozóját örökítettük meg. Felvételünkön: Kovács Mária zsebvarrás közben és Veréb Józsefné nyári rövidnadrágokat varr. fFntó* Tóth Crizella) Lehoczki Mihály viszonylag új szereplő az országos vezetésben. 1934-ben született, Tótkomlóson. 1957-ben Odesszában (Szovjetunió) szerzett agrármérnöki oklevelet. Néhány évi gyakorlat után, 1960-ban, a kitűnően gazdálkodó füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz főagronó- musa lett. Egy ciklusban tagja volt a TOT elnökségének, majd 1976 decemberében a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettesévé választották. Vele beszélgettünk a termelőszövet- ■ kezeti gazdálkodás tartalékairól. — Az agrárkérdések iráni érdeklődők körében erős a hit, hogy a tsz- gazdálkodás legfőbb tartalékai az úgynevezett „alsó harmadban”, a gyenge tsz-ek kategóriájában találhatók, így van ez? — Kétségtelen, hogy itt van az egyik nagy tartalék. A kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodó tsz-ek jelentős mértékben fokozhatják hozamaikat, jövedelmüket, ha a tájnak, a termő- területüknek leginkább megfelelő termelési szerkezetet valósítják meg a növénytermelésben és az állattenyésztésben. Eredményesebbé válhat gazdálkodásuk, ha a köz- gazdasági szabályozók, a műszaki és anyagi ellátás szervezetének egyes láncszemei az eddiginél jobban segítik tevékenységüket. — Ezek szerint a harmadik harmad felzárkózhat a jó szövetkezetek eredményeihez? — Erre is van példa — különösen az állattenyésztésben —, de nem ez a jellemző. A mostoha adottságok hatása nem tüntethető el. A szövetkezetek különböző csoportjainak termelési eredményei között a különbség nem csökken, hanem növekszik. Más a helyzet a személyes jövedelmekkel, ahol a különbség csökken. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetek akkor járnak el helyesen, ha a helyi körülményeknek megfelelően, fokozzák úgynevezett melléküzemági tevékenységüket is. Erre sok példa van a nyúl- bőrök kikészítésétől a mű- anyagipari termelésig. Ma már az országos és a helyi állami, párt- és érdekvédelmi szervek egyaránt támogatják ezt a tevékenységet. Persze, a gazdálkodási és jövedelmi színvonal fellendítéséhez jó szakemberekre is szükség van, akik felismerik és a tagsággal el tudják fogadtatni a követendő utat. — Az előbb óvatosan a termelés fokozásának egyik tartalékaként említette a gyenge szövetkezeteket. Melyik akkor a fő tartalék? — Véleményem szerint a termelés legfőbb tartaléka a „középső harmadban”, az átlagosan gazdálkodó szövetkezetek körében található. Ebben a körben nagyon sok szövetkezet kitűnő természeti körülménvek között gazdálkodik. Kézenfekvő, hogv itt lehet a termelési eredményeket a legjobban és leggvorsabban fokozni, persze ügyelve a gazdaságosság követelményeire is. — Kicsit érthetetlen, hogy ezek a. szövetkezetek olyan tartósan megmaradnak a középmezőnyben. Igényük nincs a fejlesztésre, vagy létezik valamiféle „skatulya” amibe beleszorulnak? — Én azt mondanám, hogy is-is. Megfigyelhető valóban ezekben a szövetkezetekben bizonyos fokú önelégültség, vagy talán inkább a kockázattól való tartózkodás. Félelem. hogy az újra való áttérés gondokat okozhat. Ám sajnos az is tény, hogy a mezőgazdaság ipari kiszolgálása, műszaki ellátása ma még nem mindig kereskedelmi módszerekkel, inkább elosztás útján történik. És itt nagyon veszélyes a skatulya, tehát, ha a kevésből elsősorban azoknak juttatnak, akik már most jók. kimaradnak azok. akik ezt a segítséget felhasználva, jókká válhatnak. A magyar iparnak, kereskedelemnek. külkereskedelemnek. jelentős feladatai vannak tehát abban. hogy ezt a legnagyobb tartalékot feltárhassuk. Ezzel a megállapítással nem akarom felmenteni a felelősség alól a jó lehetőségekkel rendelkező. de azokat csak részben kihasználó gazdaságok felelős vezetőit. — Ügy gondolom, ebben a beszélgetésben nem feledkezhetünk meg a felső harmadról, a jó szövetkezetekről sem. Róluk mit mondana? — A feltétlen elismerés hangján szeretnék ezekről a gazdaságokról szólni. Magas hozamokat, kiváló gazdasági eredményeket érnek el. Korszerű üzem- és munkaszervezést valósítanak meg. Alighanem a legtöbbet teszik mezőgazdaságunk fejlődéséért, az egész falu, a környezet átformálásáért is. Rájuk jellemző a kezdeményezés, a kockázat- vállalási kedv. Jó kapcsolatban vannak a tudományos műhelyekkel, ezek eredményeit gyorsan ültetik át a gyakorlatba. Továbbra is számíthatunk rájuk, arra. hogy még inkább fokozzák eredményeiket. — Ezek a szövetkezetek általában már ma világszínvonalon termelnek. Ám de tapasztalható, hogy az állam) elvonások olykor „cen- tiző” latolgatásra készNEHÉZ ÜGY CSELEKEDNI napról napra egy közösségen belül, hogy az mindenkinek tessék. Hajiunk arra, amit szálkaként s gerendaként szokás emlegetni, azaz önmagunk túl- s mások leértékelésére. Meglehet persze, a gunyorosság mögött az irigység lapul. A minap a végszerelde üzemvezetőjével beszélgettünk, az anyag- ellátás buktatóiról, a fegyelem megkövetelésének vélt s valódi akadályairól, amikor egy fiatalember ránk nyitotta az irodának csak nagy jóakarattal nevezhető lyukacska ajtaját. Az üzemvezető lehunyta a szemét, s megfeledkezve rólam, sóhajtva kérdezte: — Már megint milyen zűr van, Bátor Benő?! A harminc év körüli férfit nem izgatta különösebben sem az idegen jelenléte. sem a furcsa név. Rá- kezdte, s mondta a magáét. Megint nincs fölkészítve az anyag a szerelőszalag tálkáiba, három pneumatikus szerszám nem működik, holott ő már két napja megmondta. gondoskodni kell a műszerész helyettesítéséről. .. Az üzemvezető elnézést kért. s távozott.-, siet vissza. Fél órát vártam rá. Addig volt időm, s okom is töprengeni, vajon mikor, kicsodák, miért ragasztották emberünkre a Bátor Benő csúfnevet, mert abban, hogy nem ez a becsületes polgári neve. egy pillanatig sem kételkedtem. Az üzemvezető visszatérte után még több okom teremtődött a morfon- dírozásra. mert beszélgető partnerem arca paprikavörös volt a méregtől: fölhúzták. Bátor Benő is. meg a művezetője szintén, aki tényleg nem gondoskodott a tetik közgazdászainkat. Érdekük, hogy még tovább fokozzák erőfeszítéseiket? — Nyugodtan merem állítani, hogy igen. Ezeknek a gazdaságoknak is érdekük, hogy még tovább haladjanak azon az úton, amelyen már eddig is szép sikereket értek el. Az állami szabályozás keretei között persze, de növelni tudják még a személyi jövedelmeket is. Ennél talán jelentősebb, hogy a növekvő eredmények lehetővé teszik a munkahelyi körülmények további javítását és a környezet fejlesztését. De ezeknek a szövetkezeteknek a vezetői öntudat dolgában is fejlettek, sarkallja őket a népgazdaság érdeke, egyáltalán a tagság és az ország szolgálata. Nem közömbös tényező, a kivívott erkölcsi rang megtartása sem. Bízhatunk bennük. — Végezetül megkérdezném, hogy mit vár az idei esztendőtől? — A kérdés kicsit korai, de a válasz elől nem kell kitérnem. Optimista vagyok. Az állattenyésztési eredmények az eltelt hónapok során szépen alakultak. A gabonafélékre az eddigi időjárás inkább kedvező volt, mint kedvezőtlen. Ez a tavasz valóban nagyon változatos, sok gondot okoz a gyümölcs- és zöldségtermelőknek, a kukoricáért felelős agronómusoknak. Az évszakhoz képest egy picike lemaradásunk is van, de ez pótolható. A Sárréten, ahol én főagronómus voltam, a kertészek az időjárással összefüggő esélyekre paraszti bölcsességgel azt szokták mondani, hogy „ami elrontotta, az helyre is tudja hozni”. — Bizonyára így is lesz... pneumatikus szerszámok mellé műszerészről, de hát akkor is... S ömlött belőle a panasz, elsősorban Benőre aki ugyan a szereidében a három legjobb munkás közé tartozik, de soha semmit nem hagy szó nélkül, kritizál, javasol, magyarán mondva, az embernek az idegeire megy. S a csúfnév? Külön történet. Akkor kapta, amikor fölállt a munkásgyűlésen, s tömör mondatokkal elsorolta, miért maradt el a tervteljesítéssel a végszerelde, s ha ezen, meg azon nem változtatnak, akkor nem lesz másként a következő tizenkét hónapban. Képzelheti — bök felém a hangsúly kedvéért az üzemvezető —, egyenest a vezér- igazgatónak címezte, aki ott ült az elnökségben a meghívott vendégekkel... Elképzelem. S ahogy elképzelem, egyre barátságosabb arccal áll előttem ez a Bátor Benő. SOK TÁRSA VAN, s öröm, hogy ennyien vállalják a korántsem hálás szerepet, még akkor is, ha siker és kudarc egyaránt kijut nekik, hiszen némelyek tényleg nem szeretik azokat az embereket, akik az idegeikre mennek; igazat beszélnek, a dolgokat nevükön nevezik. Örökös elégedetlenek lennének. nem értik meg a nehézségeket? Illúziókat kergetnek? Vagy egyszerűen nem hajlandók beletörődni abba, hogy valami gyatrábban menjen, rhint ahogy mehetne? Az utóbbi kérdésben benne a felelet, hiszen pontosan erről, egv magatartás- módról van szó. Bátor Benő, s a hozzá hasonlók magatartása az. ami nélkül egvetlen termelői szervezet — de tágíthatjuk a kört, egyetlen Nem újság a hatvani Lenin Termelőszövetkezet haza táján, hogy gond az állat- állomány takarmányellátásának biztosítása, illetve a gyorsabb ütemű fejlődést akadályozza a legelőterület hiánya. A helyzet most, az egyesülés első esztendejében sem változott! Éppen ezért keresték a szakemberek a megoldás lehetőségét, méghozzá eredménnyel. A legelőben gazdag szajlai Búzakalász Termelőszövetkezettel kötöttek a növendék üszők nevelésére, tenyésztésére jóval kecsegtetőbb megállapodást. közösség — sem létezhet, mert bírálataik, javaslataik a célok és a lehetőségek, a feladatok és a feltételek viszonyát, arányát világítják meg, azaz a ténylegesen elértet az elérhetővel szembesítik. Igényesek környezetükkel, de úgy, hogy elsősorban a saját tetteiknek mércéje magas, azaz nemcsak a kritikához értenek, hanem . — és elsősorban — a munkához is, s éppen ezért tudják kitapintani a fájó pontokat, s azt szintén ezekre mi lehet a gyógyír. Nyugtalanságuk nem egyéni indíttatású, hiszen az esetek túlnyomó részében ők a gondokkal — éppen tudásuknál, rátermettségüknél fogva — úgy- ahogy megbirkóznának. Társaikért, a közösségért, a kollektív célok elérhetőségéért emelnek szót tehát, nem pedig tapsokért. TERMÉSZETES MOZGÁSTERÜK, cselekvési közegük az, mi másoknak furcsaság, ok a meghökkenésre, a csúfolódásra, a gyermeteg nyelvöltögetésre. Szó sincs, arról, hogy bátornak tartanák magukat, s hivalkodó- nak mutogatnák — tagadhatatlanul létező, s ezért figyelmet érdemlő — sebeiket. Kötelességtudatuk munkál bennük, az a meggyőződés, hogy jó ügyet nem lehet fél kézzel, felületes szóval, és cselekvéssel szolgálni ; két kéz kell ahhoz, s olyan szó, aminek a példamutató tettek adják a meggyőző erőt.. ______Mészáros Ottó — A szabad tartás nemcsak a legolcsóbb, hanem a legegészségesebb módszer — mondja Magasvári Gyula főágazatvezető. — Ez volt az alapelvünk, amikor szerződést kötöttünk a szajlai közös gazdasággal, biztosítva őket, hogy tömegtakarmányhoz szokott, tenyésztésre alkalmas, egészséges üszőket adunk el nekik. A háromhónapos jószágokat tálkákban szállítjuk oda, s húsz-hu- szonként hónapos korban, héthónapos vemhességgel vásároljuk vissza. A haszon kölcsönös... ! Körültekintő szervezés A Lenin Termelőszövetkezet üszői közül 184 db már a szajlai lankákon ropogtatja a friss füvet, elkülönítve a „vendéglátók” állatállományától. Ahogyan ez szerepel a megállapodásban, úgy vállalták a „Búzakalász” vezetői a megfelelő vemhes- ségi kor eléréséig felmerülő dologi kiadásokat. Ök fedezik a munkabért, a takarmányozási és termékenyítési költségeket, valamint biztosítják a szükséges legeltetési, áttelelési férőhelyeket. De legalább ilyen fontos az a tény, miszerint a Heves megyei Állattenyésztési Felügyelőség szemmel kíséri a közös vállalkozást, s hivatásából eredően biztpnsági szemléket szervez szakembereinek részvételével. Jogkörével élve a felügyelőség gondoskodik arról is, hogy a megvett állatok a Lenin Termelőszövetkezetnél engedélyezett Holstein-Fríz kereszteződésből származó apaállatoktól kapjanak termékenyítő anyagot. S miután a tenyésztésre alkalmatlan üszőket visszavásárolják, Hatvanba szállítják: a megyei szakemberek bevonásával alakul minősítő bizottság, amely a forgalmazás elengedhetetlen kellékeként megfelelő osztályba sorolja a jószágokat. Ez kizárja a vitát, reklamálást. De az is simábbá teszi az együttműködést, hogy a szerződésben a két szövetkezet vezetői rögzítették az „A” és a „B” kategóriákba sorolt üszők árait. Hosszú távon Magasvári Gyula a téma kapcsán kifejtette, hogy a _ nevelés időszakában a „Lenin” is vállalt bizonyos szak'- mai kötelmeket. — Igaz. a tulajdonjog megváltozott időlegesen, mi mégis kötelezően segítjük, ellenőrizzük a szajlaiak tenyésztő munkáját. S ameny- nyiben szükséges, érdekünkből eredően megtesszük a kellő intézkedéseket. Hogy mit ígér a jövendő? Az egyezség pillanatnyilag csak az idei esztendőre szól. Próbaév ez. ami alatt tapasztalatokat akarunk gyűjteni. De ha in1 y • a táljuk xzamitásain- kat. ha korábbi tartási gond- mink ( lapvetöen enyhülnek, s anyagilag sem járunk rosz- szul, akkor továbbra is kitartunk a szövetség mellett. Mondhatom, ugyanígy vé- lekszenek a szajlaiak! Lényegében tehát mindkét gazdaság vezetői hosszú távú együttműködésre gondolnak, ami szerintem idővel megvalósul. Természetes alapfeltétel azonban, hogy a két fél maximálisan megfeleljen vállalt kötelezettségének, kifogástalanul teljesítse feladatait. Ha még sem,..? Természetesen a legjobb szándék ellenére is előfordulhatnak nézeteltérések, becsúszhatnak hibák, amelyekre lényegében utalt a főágazatvezető. — A vitás kérdések rendezésének módja sem maradt ki a kétoldalú szerződésből — szögezi le beszélgetésünk zárásaként Magasvári Gyula. — Szakmai szempontból a Heves megyei Állattenyésztési Felügyelőség mérlegel, amely a forgalmazást is elősegíti majd. Véleményüket el kell fogadnunk, hiszen a felügyelőség munkatársai páratlanul ítélnek. Ha ennek ellenére sem lesz béke, ha az ellentmondások továbbra sem oldhatók meg, akkor mindkét fél aláveti magát a városi bíróság eljárásának... Persze, olyan záradék ez, amire véleményem szerint nemigen kell majd hivatkoznunk. S így • lesz ez nemcsak 1978-ban, hanem a későbbi idők folyamán is. Ahogyan rendre beváltak eddig kötött hasonló szerződéseink... (moldvay) rNmüsöo€Í 1978. június 10., szombat Földeák! Béla Nem tapsokért Gyermekkonfekció Erdőlelekről Útra kelt hatvani üssük
