Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-08 / 133. szám
önkritikusan ELSŐ MEGGONDOLÁSRA különösnek tűnhet a Központi Bizottság áprilisi határozatát a szöveg stíluselemzésével megközelíteni. Ám aligha kétséges, hogy az ismert szállóige: „a stílus — az ember”, széles érvényességű, s általában arra az összhangra utal, ami a tartalmat a formához, a célt a módszerhez, a közlendőt a szóhasználathoz szorosan hozzákapcsolja. Érdemes hát, sőt elkerülhetetlenül fontos a határozat szövegét nemcsak a benne foglalt célok, a teendők, de a politikai stílus és módszer elemzésével is értelmezni. Mindjárt megjegyezhetjük: a párt két évtizedes, kimunkált és alkalmazott stílusa ez; elemzésének okát tehát nem újdonságjellege adja, hanem az, hogy ezúttal a határozatban foglalt feladatok is teljességgel megoldha- tatlanok a szöveg módszertani tanulmányozása nélkül. S mert nincs mód ehelyütt a teljes körű tanulmányozásra, érjük be csupán két hangsúlyos mondat kiemelésével : „A Központi Bizottság a XI. kongresszus óta végzett munka áttekintése során megállapította, hogy mind az eredményekben, mind a fogyatékosságokban tükröződik a párt vezető testületéinek és végrehajtó szerveinek munkája. Kiindulva a pártnak a társadalom szocialista fejlődéséért érzett felelősségéből, szükségesnek tartja a végrehajtás gyengeségeinek önkritikus vizsgálatát. a munka megjavítását minden szinten”. BIZONYOS TAPASZTALATOK, sőt, intő jelek arra mutatnak: nem felesleges rámutatni a módszerre, amely a munka megjavításának részévé teszi a saját munka gondos és önkritikus elemzését is. Ez a stílus még korántsem vált általánossá társadalmunkban, gazdaságunkban. Közismert például —, s éppen az áprilisi határozat húzza ismételten alá —, hogy indokolatlan mértékben nőnek a költségvetésből folyósított állami támogatások, s ez végül is a társadalom érdekeivel homlokegyenest ellentétes gazdasági hatásokat vált ki. Az a különös, már- már irracionális helyzet állott elő, hogy miközben az ország gondokkal küzd —, amit egyebek között külföldön felvett hitelekkel is enyhít —, vállalatai a viszonylagos pénzbőség állapotában működnek. S hogy ez mit jelent a valóságban, azt két szám jól érzékelteti: tavaly a vállalatok—szövetkezetek költségvetési befizetései ösz- szesen mintegy tíz .százalékkal nőttek, miközben a részükre nyújtott költségvetési támogatások, kedvezmények emelkedése meghaladta a húsz százalékot. Most már viszont csak az a kérdés: miért említjük mindezt az imént körvonalazott módszerek példázataként? Nos azért, mert vállalati körökből az a tapasztalat bukkan elő, hogy általában és egységesen helyeslik a támogatások csökkentését —■ nem észleltünk meg példát az ellenkezőjére —, de e helyeslésben jobbára ott van egy új keletű varázsige; az, hogy a csökkentést természetesen differenciáltan kell végrehajtani. Ami pedig — a rejtjelezés megfejtése után — szinte kivétel nélkül azt jelenti, hogy a támogatást másutt kell csökkenteni, náluk, az ő üzemeik sajátosságai miatt semmiképpen. A folyamatok önkritikus elemzésének nagy fontosságú társadalmi igényét általában azokkal a tényekkel-tünetek- kel lehet szemléltetni, amelyek az országos és a helyi adatokat, a népgazdasági és a konkrét vállalati helyzetképet vetik egybe. A Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből kitűnik, hogy az év első negyedében — a népgazdaság tervétől eltérően —, exportunk csökkeni, behozatalunk pedig meghaladta az előirányzott mértéket, tehát a külkereskedelmi mérleg nem javult, hanem romlott. Ha viszont bárki összegezni pró- bálná e negyedév nyilvános vállalati közléseit — sajtó- publikációit, híradásait —, alighanem csak elvétve bukkanhatna olyan bejelentésekre, amelyek a vállalati kivitel csökkenését, illetve a behozatal indokolatlan növekedését adják hírül. S ha megggondoljuk, ebből is az imént irracionálisnak nevezett helyzetkép körvonalazódik; az tehát, hogy miközben az ország külkereskedelmi mérlege kedvezőtlen — vállalatai szinte kizárólag eredményesen túlteljesítenek. AZ ÖNKRITIKUS ELEMZÉS — ezt a tapasztalatot, módszert kínálja az áprilisi határozat —, végeredményben korántsem mond ellent annak, hogy vizsgáljuk és fölmutassuk munkánk pozitív tanulságait, sőt, ez a módszer éppenséggel feltételezi ezt. Ám erre alapozva, az eredmények forrásvidékét kutatva kell egyszersmind nyíltan, cselekvő szándékkal szembenéznünk a hibákkal, a munka gyengeségeivel. Tábori András  mesterséges égbolt alatt ÚJ üdülőtelep» o Zsőri-fürdö mellett (Tudósítónktól) Befejezés előtt áll az új üdülőtelep kiépítése a mezőkövesdi Zsóri hőfürdö Heves megyei oldalán. A felparcellázott üdülőtelkeket a Sziha- lom községi tanács évekkel ezelőtt értékesítette, amelyekre az ország különböző részeiből jöttek vásárlók. Kétszáz magántulajdonú és nyolc közületi tulajdonban levő telken kezdődött meg az építkezés típustervek alapján, kiépítették a villamos vezetékeket, kialakították az utcákat és utakat, amelyek mentén ma már a hétvégi házak 95 százaléka felépült. Tető alá került többek "kö* zött a Ganz-MÁVAG üzemének kétszintes üdülője, épül a sajószentpéteri és a parád- sasvári üveggyárak társas vállalati üdülője. A visontai Thorez külszíni fejtés és a Gagarin Hőerőmű dolgozói számára is létesítenek üdülőket. Elkészült az ivóvízellátás gerincvezetéke is, amely Mezőkövesdről szállítja ide a vizet. A szihalmi tanács az idén 350 ezer forintot fordít ezen kívül a telektulajdonosok tagjai lettek a Mezőkö" vesdi Városi Tanács Vízműtársulatának. A Füzesabonyi AFÉS2 elárúsítópavilon építésével és üzemeltetésével gondoskodik az üdülők ellátásáról. A tervek szerint az idén befejezik az üdülőtelep teljes kiépítését.. Császár István A Budapesti Műszaki Egyelőm épületgépészeti II. tanszékén kutatómunka kezdődött a napenergia minél gazdaságosabb és célszerűbb hasznosítására. A különleges világítástechnika* mérésekei hat méter átmérőjű kunolába épített mesterséges égbolt alatt végzik. Képünk a tanszék laboratóriumában készült. (MTI fotó — Csikós Gábor felv. — KS) Egészségesebbek lettünk? Táppénzről — számokban v Az elmúlt évtizedben — egészen 1975-ig — állandóan és meglehetősen nagy ütemben nőtt azoknak a száma, akik a munkahelyüktől ideiglenesen távol maradva a táppénzszolgaltatást vették igénybe. , 1960-ban átlagosan a jogosultak ''őt százaléka volt táppénzen, 1975-ben ez az arány már elérte a 6.1 százalékot. Hasonló volt a helyzet megyénkben is. bár itt némileg mindig az országos átlag alatt voltak ezek az arányszámok: 1975-ben 5,7 százalék volt nálunk a táppénzesek aránya. A foglalkoztatottság szerkezetének változása, a gyermek- ápolási táppénz lehetősége növelte ugyan a táppénz mértékét, de az adatokból az is kiderült, hogy a gyors ütem nem elsősorban ezek miatt következett be. Szükséges volt tehát, hogy központi intézkedés szülessék a táppénzfegyelem javítására. Nem kis veszteségekről „Életelemem a mozgás” A Hajdúim postása Egyenruhában volt, amikor megismertem és azóta sem tudtam vele úgy találkozni, hogy civilben lett volna. Többnyire az utcán futunk össze, oldalán az elmaradhatatlan, jellegzetes táska, arcán derűs, huncut mosoly. És a táskában örömhírek, gyászhírek, pénzesutalványok. Hajzer Lajos postást szívesen sorolom kedves egri ismerőseim közé. Mindig tud valami sztorit, amin röpke találkozásainkkor jókat nevetünk, Aztán már siet is tovább, mert mint mondani szokta, nem szereti megvárakoztatni azokat, akik valahonnan üdvözletei, levelet, vagy pénzt várnak. — írni szeretnék magáról. — Rólam... ? Hát mi érdekes van rajtam, ami érdekli a nyilvánosságot? Igyekszem becsülettel végezni a munkám, és kész. De ebben nem vagyok egyedül a postánál. — Egyáltalán, hogy lesz valakiből postás, vagy ahogyan hivatalosan nevezik, levélkihordó? — Azt nem tudom, mások hogy kerültek a postához, én eredetileg karosszérialakatos voltam. De bevallom, nem nagyon szerettem a szakmát, mert állandóan egy helyben kellett dolgozni. Nekem pedig életelemem a mozgás. Meg aztán nagyon szeretem az embereket, szeretek új ismeretségeket kötni, vagy a régi ismerősökkel elbeszélgetni. Pesten dolgoztam a MÁVAUT-nál, de mert imádtam a motorozást és mint említettem, a változatosságot, jelentkeztem a pestlőrinci I-es postahivatalnál táviratkihordónak. Nagyon jól éreztem magam abban a munkakörben, de közbejött egy szerelem... Megszerettem egy egri lányt, aki nem volt hajlandó Pesten maradni, így aztán nekem kellett engedni. 1972-ben kerültem Egerbe. Az első nap megmutatták a postásegyenruhát. akkor majdnem hát- raarcot csináltam. Most már azonban büszkén hordom. — Melyik körzetbe hordja a leveleket?, — Mi nem körzetnek, hanem „járatnak” nevezzük. Az . enyém a Hajdúhegy és környéke. Csupa családi ház, gyönyörű környezet. A járatomban élők között nincs, akit ne ismernék személyesen és akivel ne beszélgetnénk el néhány percet. Jólesik, hogy igen nagy a bizalmuk irántam. Sok házba nem is kell becsöngetnem, tudom, hogy hol a kulcs. — Örömhírért jár-e borravaló? — Nem tagadom, ha pénzt viszek, attól függően, menynyi összegről van szó, mindenkitől kapok 3—4 forintot. — Nem erre gondoltam, hanem orra, ha valakinek kedves és régen várt levelet, üdvözletét visz, honorálja-e?. — Előfordul, hogy honorálná, de soha nem fogadom el. És az italt sem, amivel főleg eleinte sok helyen kínáltak. Megmagyaráztam, hogy pénzzel bánok, a gőzös fej pedig sok bajt okozhat. Igaz, ha délután leszámoltam, szívesen megiszom egy-két pohár sört a barátaimmal, de munka közben nem. Ügy is mondhatnám, önvédelemből. Viszont a puszit elfogadom... Markáns arcán huncut mosollyal gyorsan elköszön, mert várják... (bendó) van szó: a SZOT Társadalombiztosítási Föigazgatosr^r ga megyei igazgatóságának statisztikája szerint a százalékarány ha csak egy tizeddel emelkedik, annak költsége kétmillió 700 ezer forint a megyében. A táppénzhelyzetet elemezve az SZMT és a megyei tanács a rehabilitációs munka javítására hozott határozatot, s a sürgős feladatok közé sorolta az egészségügyi intézmények társadalmi ellenőrzését és az üzemorvosok munkájának segítését. A tanácsi testületi üléseken is intézkedéseket határoztak el a táppénzfegyelem javítására. 1976-ban aztán mindezek eredményeként megszűnt a táppénzesek arányának állandó emelkedése, sőt 5,3 százalékra csökkent, s ezen a szinten maradt az elmúlt esztendőben is. 1977-ben újabb intézkedések születtek a táppénzről. A betegséget megelőző esztendő átlagkeresete számít ma már alapnak az összeg megállapításánál, így nem lehet azzal az ügyeskedő előreszámítással élni, hogy egy kiugró teljesítményű hónap után megéri „betegállományba” vonulni. A vállalatok fizetik meg a három napnál kisebb ideig tartó keresőképtelenség táppénzét, s így a munkáltató érdekelt abban, hogy alaposan utánanézzen : valóban indokolt-e a munkából való kimaradás. Ezek a rendelkezések a számok bizonysága szerint ugyan nem csökkentették a táppénz arányát, de megakadályozták a növekedését. Nőtt tigyanis a gyermekápolás miatt kieső munkanapok száma, ezek indokoltságához azonban nemigen férhet kétség. Az országos átlaghoz képest egyébként még mindig kisebbek a megyei számok. Figyelemre méltóak az adatok, ha a százalékok mögé nézünk. 1977-ben napi átlagban 611Ő ember hiányzott betegállomány miatt a munkából. Igen nagy ez a szám, nagy az elveszett termelési érték is; mindenképpen kívánatos tehát megfelelő el- jenőrzéssel, az okok elemzésével, ha lehetséges, csökkenteni. Természetesen nem másodrendű feladat a munkakörülmények javítása, a munkahelyi ártalmak csökkentése sem. Ahhoz, hogy kevesebb legyen a beteg, nemcsak az ellenőrzést kell fokozni, hanem jobban kell vigyázni a munkahelyen is a dolgozó emberre. A nagyobb megyei vállalatok pártbizottságai, szak- szervezeti bizottságai egyébként mindenütt foglalkoztak ezzel a témával. Jól működő betegellenőrző hálózat alakult ki, és felméréseik alánján meghatározták azt is, hol a legsürgősebb javítani a munkakörülményeken a dolgozók egészsége érdekében. A társadalombiztosítási főigazgatóság megyei igazgatóságának statisztikai adatgyűjtése, rendszeres elemző értékelései ugyancsak sokat segítettek ebben a munkában. Sikerült tehát megállítani a táppénzarány felfelé ívelését, de ezt az eredményt sem könnyű megtartani. Az idei esztendő első két hónapjában például az influenzajárvány igencsak éreztette hatását. Februárban átlagosan naponta több mint nyolcezren hiányoztak a munkahelyekről Heves megyében. Ez a szám a táppénzre jogosultak hét százalékát jelenti! Márciusban, áprilisban aztán fokozatosan újra visszabillent a mérleg, ekkor már . „egészségesebbek” voltunk. Nem a számok bűvölete miatt, de úgy érezzük, érdemes még egy adatot följegyezni: 1977-ben a megyei társadalombiztosítási igazgatóság 143 millió 526 ezer forintot fizetett ki táppénzként, ebből a vállalatokat a három napnál kevesebb ideig tartó betegségért egymillió 760 ezer forint terhelte... (hekeli) , ,Nwwâa& 1978. június 8.« csütörtök ! /
