Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-06 / 131. szám

Objektív 4. Hogyan kell a filmet betölteni ? r A kereskedelemben több I rendszerű film kapható. A leg­elterjedtebb a 24x36-os kis- film. Ezek kazettával, vagy j anélkül, illetve napfénytöl- j tésű kivitelben kerülnek j forgalomba. Kezdetben érde- 1 mes néhány kazettás filmet vásárolni, a későbbiekben viszont már felesleges, mert a kazetta többször is fel­használható, s a kazettás film ára duplája a sötét- kamra-töltésfinek. Feltétle- ’ nül meg kell tehát tanul, j nunk a film betöltését. Tud­nunk kell, hogy a film emulziós rétege könnyen megsérülhet, karcolódhat, s ezeket a hibákat a későb­biekben már nem lehet ki­javítani. A kazettázáshoz rö­vidre vágott körmökkel, s alaposan megmosott zsírta­lanított kézzel kell hozzá­kezdeni. A műveletet elő­ször már előhívott filmmel, világosban kell gyakorolni. A valóságban teljes sötétség szükséges, mert a legkisebb fény is használhatatlanná teszi a nyersanyagot. A be­töltést mindig asztalon vé­gezzük, amelyen a filmen és a szétszedett kazettán kívül semmi se legyen, hogy nünk. Fekete klott anyag­ból — ami nem engedi át a fényt — varrjuk, két vé­gébe fűzzünk gumit. Hasz­nálata egyszerű. Kezünkbe vesszük a filmet és a kazet- I tát, s bedugjuk a ,,házi sö­tétkamrába” úgy, hogy a gumiszalagok a csuklókat szorítva elzárják a fény út­ját. A megfelelő nagyságú zsákban könnvedén dolgoz­hatunk, s mindig a fotós­táskában hordhatjuk. Kapható úgynevezett, nap­fénytöltésű film is, amely már orsóra van tekercselve, s fénytől rövid védőpapír óvía. A naofénvtöltésű film betöltése úgy történik, hogy először feltép’ük a ragasztó- szalagot. majd óvatosan le­csavarjuk a védőpapírt ad­din- mín a film véeét elér­jük. Ezután a filmet és a védöpapírt összefogva a ka­zettába helyezzük, majd rá­tesszük a fedelét, végül a 'film végét fogva óvatosan kihúzzuk a védőpapírt, A Rapid—Karat—Penti kazettákban nincs orsó, így ezekbe egyszerűen becsúsz- tatjuk a filmet. A szovjet gyártmányú gépekhez gyá­A film betöltése kazettába a sötétben mindent megta­lálhassunk. Először vegyük ki a do­bozból a filmet, ekkor még két fényvédő rétegbe van csomagolva. Villanyoltás ptán teljesen kivesszük a filmet. Az üres orsót bal kezünkbe fogjuk ügy, hog/ a külső recés pereme le­felé legyen. Így biztosan nem tesszük fordítva a ka­zettába a filmet. E-után a filmnek a már gyárilag ki­alakított végét beleillesztjük az orsóba. Ha helvesen dug­tuk be a film végét, akkor nem tudjuk visszahúzni. Ki­kopott vagy nyílás nélküli orsóra ragasztószalaggal rög­zítjük a film végét. Az or­sóba való beillesztés után anélkül, hogy a rétegoldal­hoz érnénk, a filmet az or­sóra tekercseljük, maid be­helyezzük a kazettába, a fedelet ráillesztjük és elfor­dítjuk Meggyőződünk, hogy a fedél jól zár, maid né- hánv centimétert kihúzunk a filmből, ellenőrizve a szo­rulás né'küli csúszását. A szakszerűen elvégzett betöl­téssel elkerülhettük a film elakadását a gépben. Gyakori gond. hogy a la­kásban nem lehet teljes sötétséget csinálni, vagy na igen, akkor is csak es»e Kis ügyességgel házilag is ké­szíthetünk olyan „sölétkam- rát”. amelyben mindig be tudjuk tölteni a filmet, sőt üzemzavar esetén a gépet is kinyithatjuk. Mindenki ismeri a hivatalnokok regen használt könyökvédőjét. Pontosan ilyet kell készíte­Egrj Cipőipari Szövetkezet tiszanánai üzemében cipőfelsőrész készítő és cipőgyártó szakmában ismeretszerző tanioiyamot *ndít. Jelentkezés: a tiszanánai üzemben. rilag kettősfalú kazettát ad­nak. Ezek a felső gomb be­nyomásával és a testek el- forditásával szedhetők szét és rakhatók össze. Kezelése nehézkesebb, s a hazai for­galomban egyébként sem kapható, ezért használatát nem érdemes megtanulni. Célszerű a hagyományos rendszerűre kicserélni. Vida András (Folyt, köu.) A Szocsi—Moszkva járat. A kupéban négyen ülnek, üdülésből térnek haza. A vo­nat indulása óta még nem sok idő telt el, az utasok azonban már megismerked- ítek egymással. Érdekesen alakult a dolog: négyük kö­zül hárman egy városból — Csebokszáriból — jöttek. Az­előtt nem ismerték egymást, álmukban se gondolták vol­na. hogy egy kocsiba kerül­nek. Mindegyikük a maga szanatóriumában vette a je­gyét, mégis egy vagonba, egy kupéba kerültek. Meg­esik ilyesmi. Az úti társak hangosan beszélgetnek. Meg­ismerkedésük alkalmából en- ni-innivalót tettek az asztal­ra. Csak negyedik társuk nem tudott bekapcsolódni a beszélgetésbe. — Maguk tehát Csebokszá- riba valók — mondta. — Na­gyon jól ismerem. Szép he­lyen van, a Volga mellett. Csapajev született ott. — Maga ismeri a városun­kat, ez jó. De sokan vannak, akik nem is hallottak róla — szólt az ablaknál ülő, aki mindegyiküknél kövérebb volt, és az asztalon fekvő szendvicseket egymás után dugdosta a szájába. — Mert milyen szóbeszéd járja váro­sunkról? JSgy csebokszáritól egyszer azt kérdezte egy moszkvai : ..Aztán merrefelé van az a Csebokszári ?” — „Hogyhogy — feleli a földink —, maga talán nem tudja, hol van Csebokszári? Abas- tól huszonöt versztányira .” — „Akkor tudom” — felelte a moszkvai és úgv tett. mint­ha értené a dolgot. Tudja. Abas egy Csebokszári köze­lében levő falu — magyaráz­ta a kövér az idegen utasnak. Hitler és a többi sátán Ördögűzés Klingenbergben Anneliese szomorú halála — Négyen a vádlottak padján Anneliese Michel, aki belehalt az éhezésbe. Az exhumá­lás: a maradványok a „szokásosak”. Különös pert folytatott a nyugatnémet Aschaffenburg kerületi bírósága. A vád: gondatlansagbol okozott em­berölés-ördögűzés. A négy vádlott: a 67 eves Wilhelm Renz atya, korábban Rüch- Sehippach plébánosa mint fő­vádlón, a 40 éves Ernst Alt ettlebeni plébános mint bűn­társ, továbbá a 60 éves Josef Michel klingenbergi ácsmes­ter, fűrésztulajdonos és fele­sege, — az áldozat Anneliese Michel szülei, akiket a bíró­ság 6 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt. Renz atya szidta és fenye­gette a leányt, a 23 éves pe­dagógiai főiskolai hallgatót, Anneliese falba verte fejét, elszakította rózsafüzérét, földhöz verte magát, s ha imakönyvet vagy keresztet mutattak neki, szitkozódni, ordítani kezdett. A két pap ezalatt imádkozott azért, hogy a Gonosz hagyja el a leány testét. A 73. szertartás után az apa az elalélt leányt ágyba fektette és fellélegzett: „Most már nyugton hagyják ót a szellemek, rövidesen vége az egésznek”. Néhány órával ké­sőbb, 1976. június 1-én 9 óra­kor reggel az éhségtől és szomjúságtól 28 kilóra lefo­gyott leány csakugyan meg­halt. Az államügyészség vizsgá­lata megállapította, hogy ha a leány halála előtt legalább egy héttel orvosi segítségben részesül, bizonyosan életben marad. Nyugatnémet lapok szerint további két személyt is a vádlottak padjára kellett vol­na ültetni. Josef Stangl, würtzburgi püspök adott ugyanis engedélyt az ördög­űzésre, a 83 éves Adolf Ro- dewyk frankfurti jezsuita atya véleményezése alapján. Idegorvosok ugyan már ko­rábban megállapították, hogy a gyakran görcsökben fetren- gő Anneliese Michel epilep­sziában szenved. Rodewyk viszont azt állította, hogy „megszállott”. „Egy második személyiség szólalt meg, — mondotta —, aki magát, Ju- dásnak nevezte és nem csi­nált titkot abból, hogy ör­dög”. Rodewyk megállapítá­sait közölte a würtzburgi püspökkel, aki az 1614-ből származó római rituálé sze­rint elrendelte „a nagy ör­dögűzést”. A szertartás vég­rehajtásával a püspök Renz atyát bízta meg, aki jól is­merte a Michel családot. Renz, áz egykori misszioná­rius háromszor hetenként XVII. századi varázsigékkel vette' föl a küzdelmet a dé­monokkal. Ernst Alt segéd­kezett neki. Csakhamar a démonok egész sora jelentkezett: Lu­cifer és Judás után Káin és Néró. majd egy Fleischmann nevű pap, aki Alt községben három évszázaddal ezelőtt egy leányt elcsábított és meg­ölt. Az új idők ördögei közül Hitler Adolf is jelenkezett. Az ördögűző Renz azonban ez utóbbiról így beszélt: „ál­landóan csak azt ordítja, hogy Heil! A többi ördögök azt mondják róla, hogy nagy a pofája, de nincs semmi mondanivalója”. Az ördögűzés azonban nem vezetett eredményre, sőt An­neliese Michel pszichikai za­varait elmélyítette és fokoz­ta, mint ahogy az orvosszak­értők megállapították. Ren- zék szertartásainak megkez­dése után orvos többé nem látta a pacienst. Az utólagos vizsgálat kiderítette, hogy három hónappal halála előtt a leány már nem volt beszá­mítható. az utolsó hetekben pedig már teljesen eszelőssé, akarat nélkülivé vált. A katolikus „Publik-Fo- rum” című lap élesen támad­ja a püspököt, mert eljárása kompromittálta az egyházat. Egy egyházi bizottság meg­állapította, hogy különösen a késő középkorban fontos sze­repe volt az ördögűzésnek, de Stangl szerint az csupán imádkozást jelent egy ember leikéért. Kiderütt, hogy nem Anne­liese Michel az első, akiben Rodewyk az ördög tombolá- sát felfedezte. Évekkel ezelőtt egy bizonyos Magda nevű ápolónővérnél állapította meg a démonok jelenlétét. Magda nővér azonban hisztérika és morfinista volt, aki Rodewyk ördögűzése ellenére a kábí­tószer túladagolása következ­tében meghalt. Klingenbergben még min­dig sokan hisznek az ördög­űzés erejében. Egy apáca lá­tomása szerint, az ily módon elhunytak teste épen ma­rad. Ezért Anneliese szülei február végén /exhumáltat- ták leányuk holttestét. Több száz néző és a sírnál imád­kozó Renz atya meglepetésé­re azonban a halott marad­ványai — ahogy hivatalosan megállapították — „a szoká­sosak” voltak. g. i. Pawml Krlszln: Földrajz — Ez már régi vicc, szinte anekdotaszámba megy. Én egy Igazi történetet mondok el maguknak — kapcsolódott a beszélgetésbe a kövérrel szemben ülő szemüveges. — Tíz évvel ezelőtt, ugyanúgy, mint most, a Krímben üdül­tem. Mondom magamban : egyszer hazatelefonálok Cse- bokszárlba. Két napot kell várni, közölték a postán. Jól van, gondoltam, és megren­deltem a beszélgetést. Mikor kitelt az idő, azt mondták: éjfél előtt semmiképpen sem fog bejönni. Vártam kettőig, háromig. Csak akkor szólalt meg a telefon. „Beszéljen, Dubosszári van a vonalban” — hallottam a kagylóban a telefonoslány hangját. — „Miféle Dubosszári?” — mondom neki. — ..Hogyhogy miféle, hát az, amit hívott!” — hallatszott a kagylóból a dühös hang. — „Nekem nem Dubosszári, hanem Csebok­szári kell” — mondtam. — „Odessza. Odessza — mond­ta a telefonoslány —. a hívó nem kíván Dubosszárival be­szélni. töröljük a hívást.” Két nap várakozás, egy éj­szaka nemalvás csak úgy. a semmiért ! Később megtud­tam, hogy Odesszán keresz­tül egy moldován várossal kötöttek össze. Az ostoba te­lefonoslányok még csak nem is hallottak Csebokszáriról ' — Ha önnel sírnivaló do­log történt, akkor • velem •gyenesen nevetnivaló — mondta a harmadik utas, aki a másik kettő beszélgetése közben öltönyét levetve tar­ka pizsamát húzott. — Már nem emlékszem, mikor tör­tént, elég az hozzá, hogy Moszkvában a Manyezson egy kiállítás nyílt. Az első nap csak meghívóval lehetett bemenni. Nekem nem volt meghívóm, de nagyon sze­rettem volna megnézni. El­határoztam, hogy a hátsó kapun próbálok meg bejutni. A kapunál rendőr. „Messzi­ről vagyok — mondom neki —, ma este elutazom Moszk­vából, isten tudja, mikor jö­vök újra.” — „Honnan jött? — kérdi a rendőr. — „Cse­bokszáriból, a csuvasok fő­városából.” — ..Vlagyivosz­toktól messze ván?” —„Nem nagyon messze” — mondom neki. gvorsan felfogva, hogy mit kell mondani —, alig háromszáz versztára.” — „No akkor menjen be!” — mond­ta és beeresztett. Mindannyian nevetni kezdtek : — Jól átejtette. Az ostoba, úgy látszik, ő se tudta, hol van Csebokszári. Miután egy darabig nevet­tek, a negyedik utassal is kedvük támadt beszélgetni. — Maga, barátom, miért nem szól semmit? Csak nem sértettük meg? Üljön velünk együtt az asztalhoz. Hosszú az út, unalmas egyedül. Messzire utazik? — Messzire. Hanti-Man- szijszkba. Bizonyára hallot­tak róla. Az is főváros. Az útitársak egymásra néztek. — Hallottam, hogyne hal­lottam volna. Jól ismerem. Nem messze van Magadantól — mondta a kövér. — Nem Magadannál van, hanem a Távol-Keleten. Csukcsok élnek ott — igye­kezett fitogtatni a tudását a szemüveges. — Mindketten tévednek. Hanti... Hanti... Hogy is mondtg... e-e-e... Man- szijszk... Jakutfölddel szom­szédos. Nagyon jól ismerem, bányásznak is ott valamit, de most nem jut eszembe, ara­nyat-e vagy rezet — igazítot­ta ki társait a tarka pizsa­más. — Se rezet, se aranyat, a város se ott van, ahol mond­ja. Magadan mellett van, ezüstöt bányásznak arrafelé — erősködött a kövér. — Csukcsok laknak ott. Hogy mit bányásznak, nem emlékszem, valószínűleg gyémántot — ugrott fel a szemüveges. — Nem tudnak maguk semmit — állt fel a tarka pi­zsamás is. — Jakutföldön ugyan miféle gyémánt van?! Vitatkozni kezdtek az úti­társak. tűzbe jöttek: mivel országurüc igen nagy. a vá­rosnak is nagyon mpssze kell lennie, mondták. A negyedik utas nem akar­ta zavarni a vitatkozókat, kiment hát a folyosóra ciga­rettázni. Csuvasból fordította: ZAHEMSZKY LÁSZLÓ MAI műsorok: RADIO KOSSUTH 8.27 A kultúra sokszínű szövete. 8.57 Zenekari mu­zsika. 10.05 Gyermekeknek. 10.36 A Guameri vonósné­gyes lemezeiből. 11.40 A nagymosoda. 12.15 Melódia­koktél. 14.08 150 éve szüle­tett Verne Gyula. 14 49 Éneklő if júság. 15.10 10. Us- teri zenei napok. 15.44 Ma­gyarán szólva. 16.05 A Sza­bó család. 16 35 Magyar szerzők műveiből. 1707 Népdalok. 17.35 Labdarúeó- VB 1978. Olaszország—Ma­gyarország mérkőzés. 19.50 Mi a titka? 20 50 Technikai szünet. 20.53 Nóták. 21.25 A hidrogénbomba prófétája. 22.15 Labdarúgó-VB-híradó. 22.30 A Hongkongi grófnő (filmzenerészl.). 22.50 Medi­táció. , 23.00 Argentína— Franciaország. PETŐFI 8.33 Sztambul rózsája. 9.33 Derűre is derű. 10.00 Zenés műsor üdülőknek. 11.55 Lá­tószög. 12.00 Népi zene. 12.33 Arcképek a cseh irodalom­ból. 12.51 Dvorzsák: Gor­donkaverseny. 13.33 Népek dalai. 14.00 Kettőtől hatig. 18.00 Harminc perc rock. 18.33 Beszélni nehéz. 18.45 Énekszóval, muzsikával. 19.15 Munkásmozgalom­történet — társadalomtudo­mány. 19.30 Csak fiatalok­nak! 20.36 Mindenki könyv­tára. 21.09 Zenei szerkesz­tők és rendezők műhelyé­ben. 22.12 Dzsesszfelvételek. 22.43 Kodály Székely fonó. SZOLNOK 17.00-tól 18.30-ig. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás — Fia­talok zenés találkozója. Szerkeszti : Varsányi Zsu­zsa — Egészségünk védel­mében — A bőrbetegségről. Dr. Pénzes Géza előadása — 18.00 Észak-magyarországi krónika (— Divatbemutató és sajtótájékoztató a Junó Szálló Matyó-termében — A METESZ Borsod megyei szervezete a 6., 7. ötéves terv lakásépítési feladatai­nak miskolci előkészítéséről tárgyalt — A Mayas együt­tes játszik — Lap- és mű­sorelőzetes. 16.35 A bolgár népművé­szet kincsei. 16.55 Zöld arany. 17.35 Telesport. Lab- darúgó-VB: Olaszország— Magyarország. 19.30 Tv- híradó. 20.10 Tévétorna. 20.15 Trenck báró különös élettörténete (NSZK tévé­filmsorozat). 21.20 Közgaz­dasági kislexikon. 21.30 Filmszem. 22.20 Tv-híradó 3. 22.30 Bach: d-moll két. tösverseny. 23 00 Telesvort. I a' da úgó-VB: Argent-'na _ F a xiaor z g. 2. MŰSOR 20.01 Jerry Lewis a párizsi Olimpia színpadán. 21.00 Tv-híradó 2. 21.25 Előbb vagy utóbb (NSZK tévé­film). Tea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents