Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

\ ‘KOTinr ~ * * “l*““ .....^a.»»»»»»a*».»*»»»»*»****AAAAAAAAAA*AAA*AA>A*aaa*a*a*a**aaaa*aaaaaaa*a«aaaaaa^ aaaaaaaaaaa«*aa*a*^*aa«»« Nyolcvan éve sztileteU Federico Garcia Lorca Minden egyetemes érvényű lírai életmű egy nép, egy ki­sebb közösség talajáról szök­kent szárba, nincs nagy köl­tészet felnevelő közösség nél­kül. A nyelv, a kultúra, a történelmi sors évszázados vagy éppen évezredes közös­sége hordozza ki a világiro­dalmi rangú művet, amely éppen a sajátosnak, a más­tól különbözőnek a teljes át­élésével és kifejezésével vá­lik, válhatik egyetemes értek­ké. A világirodalom nagy művei között is ritka azon- ban nép és költői életmű, olyan egysége, mint Federico Garcia, Lorca esetében. Lorca a huszadik századi modern költészet nagy út­törője, de költészetén keresz­tül teljes mélységében k'tá­rul egy nép, a spanyol nép világa, történelmi kultúrája. A spanyol költészetet és népi világot a klasszikus irodalmi hagyományokkal ötvözte egy­be, ez által műve a spanyol irodalmi és népi örökség szintetikus folytatása lett. Vicente Aleixandre, a köl­tőtárs és barát így vallott ró­la: „Ne vegyék tiszteletlen­ségnek, csak egy öreg nép­énekessel tudom összehason­lítani, csak egy andalúziai táncosnővel, akik ma már csak köbe faragva élnek kö. zöttünk. Csak egy távoli, ős­régi andalúziai hegy félig látott éjszakai hátterében le­hetséges őt elképzelni." Gracia Lorca nyolcvan éve, 1898. június 5-én született az andalúziai Fuentevaque- rosban. Szükebb szülőhazá­ja meghatározza egész irodal­mi pályáját, a gyermekkorá­ban hallott mesék és népda­lok visszhangoznak érett költői műveiben, például az „Andalúz dalok”-ban, a spanyol nép nemegyszer tra­gikus fordulatokban, esemé­nyekben bővelkedő élete pe­dig később drámáinak alap­jává válik. Cigányrománcok című ciklusában sűrítetten drámai történetekben villant­ja fel a cigányok életét, ősi szokásait. Nem a romantikus felszín érdekli, hanem a népi kultúrának azok a mélysé­gei, amelyeket a cigányság a huszadik századig megőrzött, s amelyek a spanyol népi kultúra elfeledett rétegeit is sejtetik. Németh László találóan fogalmazta ezt meg, Lorca felfedező tevékenységét Bar­tók Béláéhoz hasonlítva: „Avantgárd költő sok van a világon. Népi költőnk nekünk is volt, jó is, egy tucat. De arra, hogy valaki az európai művészet legmerészebb for­mabontó törekvéseit a nép­dal Európa alatti mélységei­vel hozza kapcsolatba, arra csak a zenében van példa." Lorca személyes életével és halálával is a spanyol nép sorsát szimbolizálja, a pol­gárháború első heteiben, 1936. augusztus 19-én kivé­gezték a fallangisták Grana­da mellett, Viznarban. Jel­képnél több, hogy ekkoriban húszezer spanyol hazafi sor­sában osztozott. Radnóti Miklós 1937-ben versben siratta el a költőt: Mert szeretett Hispánia s versed mondták a szeretők, — mikor jöttek, mást mit is tehettek, költő voltál, — megöltek ők. Harcát a nép most nélküled vijja, hej, Federico Garda! Radnóti mellett még egy nagy költőnk Lorcával való szelle­mi találkozása érdemel em­lítést: Nagy László olyan t— gazdag műfordítás-irodal­munkban is ritka — ráérzes­sél ültette át magyarra a Ci­gányrománcokat, hogy azok tökéletes „magyar” versek lettek. Angyal János Federico Garcia Lorca; Kérdések Tücsök-sereg ülésezik a síkon. Vén bölcseit a rétnek Aurelius, mondd, írigyled-e titkon? Szegény a bölcsességed! Áramlik a folyó vize szelíden. — Ö Szókratész! Mit láthatsz a keserű halálba tartó vízben? Hited szegény és száraz! Sárba hullik már a rózsa­levélke. Juan de Diós, te kedves, e dicső szirmokon mit veszel észre? Kicsiny a szived ehhez! (Eörsi István fordítása) vvwwwwwVSAAAAAAAAAA/WWVWVVWWWVV WWWWWVWVAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^^VSAAAA/WNAA/VS/^A/SAA Ot előadás gazdaságról és oktatásról Berend T. Iván kötetéről Ritkán vállalkozik ma rangos kutató arra, hogy szű­keb b szakmai érdeklődési területén túlmenően olyan okta­táspolitikai kérdésekben is véleményt nyilvánítson, melyek, úgymond csak áttételesen tartoznak kutatási területéhez. ' S hogy gazdaságtörténet és képzési kultúra mennyire egy­mást kiegészítő fogalmak, s hogy közöttük milyen okt si összefüggések mutathatók ki, azt éppenséggel jól példázza Berend T. Iván most megjelent kötete. ' Sokáig, mondhatni egészen a közelmúltig, egy nemzet- gazdaság tényleges fejlettségi szintje határozta meg, milyen legyen az illető ország számára szükséges szakember­anyagszükséglet. Napjainkra pedig éppen fordított helyzet állt elő, egy gazdaságnak, ide számítva a legszükségesebb nyersanyag- és energetikai szükségleteket is, nincs fonto­sabb, mint a gazdaság minőségi viszonyait ténylegesen meg­határozó magasan kvalifikált szakemberanyagnak minél tömegesebb méretű előállítása. Napjaink sokféle bonyolultságával terhes társadalmá­nak, minden bizonnyal egyik legégetőbb kérdését, a gazda­sági élet problémái jelentik. Erősen leegyszerűsítve a kér­dést ez főleg két, egymással sokféle bonyolultsági kapcso­latban levő, problémakomplexumot takar: az egyik, a ha­gyományosan vett nemzetgazdasági keret mindinkább hát­térbe szorul, s helyette az integratív elvek kerülnek előtér­be, illetőleg az extenzív fejlesztési lehetőségek helyett a a intenzív fejlesztési folyamatokra helyeződik a hangsúly. A tanulmánykötet öt cikke közül három gazdasági életünk aktuális kérdéseivel foglalkozik. Jelzi ez azt, hogy maga a szerző is, aki egyébként nemcsak szaktudós, hanem gyakor­lott egyetemi oktató is, fontosnak tartja a kérdéskör vizs­gálatát. A szerző tanulmányaiban konkrét gazdaságtörténeti elemzéseket ad, felvázolja a felszabadulás utáni gazdaság- politikában érvényesülő fő tendenciákat. Határvonalat húz az egyes periódusok között, s írásai igazán azáltal válnak izgalmassá, kerüli a tényismereti leírást, inkább a problé­mák, s az azokat előidéző okok összefüggéseivel kívánja az olvasót megismertetni. A gazdasági viszonyok leírásával nem pusztán tényismeretet közöl, mindenütt előtérbe kerüli a szerzőnél a történetiség eleme, s a történeti jelent min­denkor meghatározó előzményeknek a determináns hatása. Érzékeny figyelmet fordít a szerző arra is, hogy a gazdasági élet irányításánál milyen fontos szerep jut a politikának is. Űj közelítési szempontokat találunk az infrastruktúra fej­lesztésének történeti összefüggéseit kutató tanulmányban is. Berend T. Iván ezen a fogalmon olyan háttérágazatot ért, amely rendszerek és eszközök a mindenkori termelés- elosztás-fogyasztás folyamatait vannak hivatva kiszolgálni.’ Megállapítja, a múlt század végén késéssel meginduló ma­gyar ipari forradalom főleg ezeken a területeken tudta utolérni az iparosodottabb Nyugatot, s ezen a területen az ország fejlettsége Angliával vetekedett a századfordulón. A szerző egy másik tanulmányban azt vizsgálja, hogy a gazdaságtörténet, a műveltség és a társadalomtudomány hogyan kapcsolhatók össze. Hogyan válik az egyéni és ■ « társadalmi műveltség gazdasági fejlesztést meghatározó tényezővé. Melyek ebből adódóan az oktatásra háruló fel­adatok. A könyvből véletlenszerűen kiemelt gondolatok aligha adhatják vissza a teljes tartalmat. Noha ez nem is volt célunk, inkább arra kívántuk az olvasó figyelmét felhívni, hogy egy történész miként birkózik tárgyával, s a minél szélesebb és tartalmasabb történeti kép kedvéért mikért von kutatási körébe egyéb társadalomtörténeti közelítéseket, ((Gyorsuló idő) _______ SZŐKE DOMONKOS • ^VS^AAAA^^^^A^AA^AAAAAAAAAA^vvw^AAAAAAAyW^V^AAAA^^AAAAAAAAAAAAAAAAAAMAAWWAAMA^V^AAAMMMAÄ« fAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAA/S/SAAAAAAAAAAAAA/WVAAAA/OWWWWWVAA/WVNA^WVWSA/WWNAAAAAAA* Tóth-Máthé Miklós: Csiperke érdekében R eggel, ahogy a szódabikar­bónáért kotorászott, az éj­jeliszekrényre helyezett előjegyzé­si naptárból a szemébe sütött egy bejegyzés: Csiperke. Piros golyós­tollat beírva, bekarikázva, kétszer aláhúzva. Mi lehet ez? — Borenyák tűnőd­ve bámulta a bejegyzést. — Minek írtam én ezt ide? Talán, hogy el ne felejtsek csiperkegombát venni? De hiszen ki nem állhatom a gom­bát! Később eszébe jutott, hogy ez nem gomba, hanem név. Valakinek a neve. De kinek a neve? — Szívem — szólt ki az asszony­nak. — Nem tudod, ki az a Csiper­ke? Az asszony visszaViabált, hogy nem tudja, de talán a tegnapi név­estén találkozhattak vele Kele­menéknél. Olyan magas, nyúzott képű pasas lehet az illető, aki éjfél körül jött oda hozzájuk. Lilás, színjátszó nyakkendőt viselt. Borenyák most már emlékezett. Egy ember valóban odajött hozzá­juk. és ö beszélt neki Csiperkéről. — Tehetséges ember — hallotta vissza a szavait, amint rekedten, kicsit énekelve beszélt —, sőt kivé­teles képességű, csak éppen ' el­nyomták, nincs a megfelelő helyen. Neked jó összeköttetéseid vannak, és híres vagy az önzetlenségedről, igazán tehetnél valamit az érdeké­ben. Borenyák a hivatalból felhívta Kelement. — Öregem — mondta —, tegnap este nálatok én megígér­tem valakinek valamit. Olyan ma­gas, nyúzott képű volt az illető. Li­lás. színjátszó nyakkendőben. Ki az? — Talán Vizek:. .. — töprengett. Kelemen, — De megesküdni nem mernék rá. hiszen tudod, mennyi­en voltak, és köztük számomra is idegenek. Mindenesetre megadom a telefonszámát, csörgess oda. Borenyák odacsörgetett, de Vize- ki nem emlékezett Borenyákra, így nem is kérhetett tőle semmit. Legfeljebb tüzet, ahogy viccesen mondta. jÉs ő egyébként sem ma­gas, nyúzott képű, hanem kispor­tolt alkatú, sima arcú. Nyakkendőt meg utoljára az érettségi banket­ten viselt. — Ez a leírás — mondta —, in­kább ráillik Kocsonyásra. Ö olyan gyomorbajos kinézetű, nem én, aki minden reggel tornázom és körül­futom ötször a háztömböt. Mon­dom a telefonszámát. B orenyák sóhajtva tárcsázta Kocsonyást, aki még mindig az esti muri hatása alatt, jókedvű­en tiltakozott. — Ügy be voltam rúgva — dör- mögte nevetgélve —, hogy még a saját nevem se jutott eszembe, nem a másé. Csiperke? Fogalmam sincs, ki bitorolja annak a jóízű gombának a nevét! — Ott egye meg a fene! — csap­ta le a kagylót Borenyák, és elha­tározta, hogy nem gondol többet a nyúzott képűre, sem arra a Csiper­kére. De a dolog mégsem hagyta nyugodni. Ha már megígérte, és ráadásul még az önzetlenségére is hivatkozott az ismeretlen, akkor nem bújhat ki alóla. Különben is meglehet, hogy az a magas ma­dárijesztő. nem akárki. Talán va­lami fejes, akinek kellemetlen lenne, ha a barátját ajánlaná va­lahol, ezért is fordult őhozzá... De miért éppen őhozzá? Ez most már mindegy! Neki az a kötelessége, hogy erre a Csiperkére valakinek felhívja a figyelmét. Igen, legjobb lesz Tarczali, exponált helyen dol­gozik, talán tehet valamit, ennek a Csiperkének az érdekében. Va­sárnap találkoznak akkor majd szóba hozza neki az ügyet. — Ez csak természetes — helye­selt Tarczali, amikor Borenyák megemlítette neki Csiperkét. — Valamit majd kiagyalunk. A te szavad nekem már garancia. A te barátod, az én barátom is. Azt mondod, tehetséges? — Hogyne, nagyon. Sőt kivéte­les képességű, csak éppen elnyom­ták, nincs a megfelelő helyen. — Akkor majd odatesszük! Nem dúskálunk annyira a tehetségek­ben, hogy egy Csiperke.., — Csiperke! — Igen, persze, Csiperke! Fel is írom, nehogy elfelejtsem. Mi is a keresztneve? B orenyák zavarba jött. Csak­ugyan, mi lehet annak az embernek a keresztneve? És azt miért nem írta fel? Ezt a melléfo­gást! De most már nem mondhat­ja Tarczalinak, hogy nem tudja. Akkor visszapasszolná az egészet. Elkereszteli ! Mi illik leginkább egy ilyen Csiperkéhez? Lajos vagy Béla semmiképpen. Hangzásukban túl mély tónusúak. Az sem való­színű, hogy egy ősrégi neve lenne, mint amilyen a Bendegúz. Ehhez a Csiperkéhez, igazán a Jenő társul vagy még jobban megy hozzá az Emil. Ez az! Csiperke Emil! így kell hogy hívják! — Rendben van — jegyezte fel Tarczali —. a magam részéről mindent elkövetek. Még ma este felhívom Királyt, a minisztérium­ban van fontos beosztásban, na­gyon rendes fickó, ö aztán igazán tehet valamit az emberünk érdeké­ben! Borenyák fellélegzett és otthon kihúzta az előjegyzési naptárból Csiperkét. Aki már különben is jó helyen van Tarczali noteszában, és csak idő kérdése, hogy átkerüljön a Királyéba. Még aznap este át is került. Tarczali ígéretéhez híven telefonált Királynak és előadta, hogy egy nagyon értékes emberért emel szót. — Kivételes képességű — mond­ta —, de tudod, az a szomorú, hogy ezt nem tudja igazán kamatoztatni a népgazdaság érdekében. Pedig az ilyen Csiperkékre nagy szükség van! Ezeket nem lehet csak úgy talonba tenni, mert megkesered­nek, kiégnek és teremtő energiá­juk úgy megy pocsékba, mint a szitába csurgatott óbor. — Felírom — mondta Király. — Ha te ajánlod, akkor biztosan nem ok nélkül teszed. A jövő héten Brüsszelbe repülünk a miniszter­rel, majd egy alkalmas pillanatban előhozakodom a dologgal. De várj csak, nem értetterrt pontosan: mi is a pártfogoltad szakképzettsége? — Mérnök — felelte bizonytala­nul Tarczali, mert úgy emlékezett, mintha Borenyák azt mondotta volna. Vagy nem is mondott sem­mit? Érdekes, ez hogy kerülhette el a figyelmét, de most már Király előtt nem vallhat szégyent, külön­ben még visszapasszolná az egé­szet. Egyébként is annyi már a kü­lönböző szakterületeken dolgozó mérnök, hogy egy Csiperkével több vagy kevesebb, igazán nem számít. Meg lehet az is. hogy valóban mér­nök. Majd kiderül. Most már Ki­rály kezében az ügy. K irály a repülőgépen, valahol Becs fölött hozta szóba Csi­perkét. A miniszter éppen szivarra gyújtott, amikor az illatos füsttel szinte egyidőben lébbent fel a név is. — Csiperke Emil — mondta Ki­rály —, olyan egyéniség, aki meg­érdemelné a fokozottabb figyelmet. Nem fárasztanálak ezzel, minisz­ter elvtárs, ha itt nem egy nagyon tehetséges emberről lenne szó. Egyesek szerint zseniális. De ahogy ez. sokszor lenni szokott, elnyom­ták, nincs a megfelelő helyen. í — Milyen mérnök? — kérdezte < a miniszter. — Ügy értem, mi a í szakterülete? X Király gyorsan a noteszába né- X zett, de attól semmivel sem lett X okosabb. Ott csak annyi állt, hogy X mérnök. De milyen... ? Megőrült $ ez a Tarczali, hogy nem mondta? X Vagy mondta, csak éppen ő nem í jegyezte meg? Most mit mondjon > a miniszternek? A nyaka is vizes X lett hirtelenjében, amikor a mi- X niszter szivarjára tévedt a tekinte- J te. Hát persze, hogy agrármérnök! X Nem is lehetne más ez a Csiperke! X Már a nevében is benne van! És > lehetséges, hogy éppen dohányne- X mesítő! X — Agrármérnök? — nézett rá X csodálkozva a miniszter. — De hi- > szén ez nem is a mi tárcánkhoz X tartozik. > > — Igaz, — sietett a válasszal Ki- J rály —, de én mégis szükségesnek ; tartottam megemlíteni. Végül is ' egy zseniális emberről van szó, és ; az a tárcától csaknem független. ; Éz általános, vagy ha úgy tetszik, ; országos érdek. Nem szabad meg- ; engedni, hogy az igazán értékes j emberek elkallódjanak! ,(j Király egészen belehevült, a mi- Î niszter gondterhelten hallgatta. Ha ; X ■ ez. a Király ilyen prófétikus le.ndü- > lettel beszél, akkor itt valóban egy X tehetséges emberről lehet szó. Már X pedig ha ez így van. akkor igazán X tenni kell valamit az érdekében X Ez a népgazdaság szempontjából : X sem lehet közömbös. ; X W . E s egy hónap múlva Csiperke X Emilt, a mezőcsalánosi ál- ; > lami gazdaság agrármérnökét, ki- X nevezték a bogyópusztai nagy do- X hánycentrum igazgatójává. Ezen a > tényen a mezőcsalánosi intézmény X vezetőségén túl. leginkább maga X az érdekelt csodálkozott. Ugyanis > éppen elbocsátás előtt állt. Mert - > Csiperke Emil — igaz, csak össze’ X —, hajlamos volt összetéveszteni a X dohánylevélét, a lósóskával. Ezt > egy ideig elnézték-neki. de végű’ X is megunták a dolgot. Arra azon- X ban nem számítottak, még a leg- • X színesebb álmukban sem, hogy > egyszer majd ilyen csodával hatá- > ros módon szabadulnak meg tőle' X AVVWWWWWVWWVVV^VVVVWVVWV\VVVVVVWVVVVVVWWVVVVVWVVVWVVVWWVVVVVVWVWVVVVWWVV V\AA/WWVWVWWW»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents