Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-28 / 150. szám
A nagy , megfelelt-e? Államvizsga a gyöngyösi főiskolán Képűnkön a nappali tagozaton végzett Frank Gyulának Fekete Győr Endre, Heves megye Tanácsának elnöke gratulál a vörös diplomához. (Fotó: Szabó Sándor) Mint a méhkas. Nem is lehet másként. Minden él és mozog. Csupa vibrálás a levegő. Felgyorsult pulzusok, kapkodóvá vált lélegzés, izgatott félszavak, elinduló és megtorpanó mozdulatok, a bordák alól felszakadó sóhajok, kezdődő émelygés a gyomor táján, a szájpadláshoz tapadó nyelv és mindez együtt: államvizsga. A szembesítés a három évvel, a nagy kérdéssel, az ifjú üzemmérnök jelölt személyiségével és egy kicsit a jövőjével is. A nagyon várt és a nagyon félt és a nagyon boldog esemény ez. o o o o A vizsgabizottsággal szemben, annál az egy szál asztalnál, egymagában, szinte kitéve a tehetetlenségnek és a védtelenségnek, mert a társai is mind mögötte foglalnak helyet és velük minden kapcsolatot kizár a szigorú, a sziklakemény és ebben * a percben könyörtelennek látszó szabályzat. Lelkileg nagyon megterhelő állapot ez, mindig együtt jár valamiféle kiszolgáltatottsági érzéssel, legyen bár a bizottság a legjobb szándékú is. De — miért ne lenne az? Derecskeiné Nagy Edit a tételének utolsó mondatait fogalmazza meg. Amikor az elnök megköszöni a feleletét, fegyelmezetten, de alig titkolt megkönnyebbüléssel áll fel. Hogyne lenne minden más, mint volt még akár egy perccel korábban is. Végzett. Nem így, hanem csupa nagybetűvel, ha lehetne. Helyére máris odaül Füzes László. Bemondja a tételének számát, aztán maga elé teríti a jegyzeteit. Sebes folyással indulnak meg szájából a szavak. A jobb keze a papírokon pihen, a másikat maga elé emeli, abban egy zöld színű golyóstoll jár olyan ütemesen és éppen olyan ingázva, mint egy gyorsra vett metronóm. Most a számára az egész világból csak a paprika létezik. Ha szerette eddig ezt a növényt, most talán egy pillanat alatt meggyűlöli? Vagy még jobban megkedveli? A mögötte lévő hosszú asztalnál már izgatottan tördeli a kezét a következő jelölt» Frank Gyula. Aztán a tekintet kiköt a terem sarkánál, moccanatlanul, de látszik az arcán, hogy teljesen elmélázva nézi azt a kiválasztott pontot. Ugyan mi járhat az eszében ? — Miről szeretett volna még beszélni? — kérdezi az elnök Füzes Lászlótól. — Csak sorolja fel. 1978. június 28., szerda A felelő hozzáfog a vázlatszerű szövegezéshez, közben úgy nézi tanszékvezető tanárját, Nyeste Istvánt, mintha tőle Várná, hogy rábólintson, biztatást adjon. — Melyik a vízigényesebb: a paprika vagy a paradicsom? • — kérdezi máris Nyeste István. Aztán együttműködéssel megállapítják, hogy a paprika a „leg”-ek növénye, mert a legvízigényesebb, a legtöbb táplálékot és hőt kívánja, de a legtöbb jövedelmet is hozza, ha jól termesztik. — Van-e még kérdés? — jön meg a felmentő szöveg, és máris folytatódik a körforgás, aki felelt, kimegy, a helyébe új személy érkezik, tételt húz, aki felkészült az asztalnál, most a bizottság előtt foglal helyet, és így megy ez mindaddig, amíg a folyosón várakozók sora el nem fogy. o o o o A főiskola igazgatója, Ho- dászy Miklós elmondta, hogy most kilencvenkilenc nappali és negyvenhét levelező tagozatos hallgató államvizsgázik szőlészetből, zöldség- és növénytermesztésből. összesen hat bizottság méri meg’a fel- készültség mértékét, a jelöltek tudását. A tudomány, a pedagógiai és a gyakorlati termesztés jeles, neves, jó hírű szakemberei alkotják a bizottságokat. — Előfordul, hogy a kérdezők egymás véleményét is kiigazítják. Lényeges különb-- ség a felelet megítélésében nem állt még elő soha. Ha furcsának is tetszik, de megtörténhet, hogy egy levelező tagozatos olyan termelési megállapításokat közöl a felelete során, ami még teljesen új a bizottság tagjainak is. Gondoljuk el, az egyik rendszergazda üzem milyen újnál újabb megfigyeléseket tehet — halljuk az igazgatótól. Mintha csak rímelne rá Fekete Győr Endrének, a megyei tanács elnökének a kijelentése: — Évek óta vizsgáztatok Gyöngyösön és én ezt nagyon hasznos elfoglaltságnak tartom. A tanácsi tisztségemből fakadóan azt is nézem, egyik-másik jelölt milyen képességekkel rendelkezik, tehát megyénk mezőgazda- sági munkájában milyen szerep várhat rá. Figyelemmel lehet kísérni a további útján, munkájában is. De mint agrárszakember is tudom hasznosítani az itteni tárgyi termelési megállapításokat. Azt mondhatom, a mostani vizsgák alapján is, hogy ennek a főiskolának a munkája rendkívül megnyugtató. Számtalan tapasztalatunk van arra, hogy az innen kikerülő fiatalok a gyakorlati munkában jó szakemberekké válnak. A vizsgázók jól felkészültek, ismerik a tantárgyi anyagot, logikusan, szépen adják azt elő. Jó ezt hallani, hallgatónak, tanárnak egyaránt. o o o o — Az államvizsgák általában jobbak szoktak lenni, mint a korábbi feleletek, Gyöngyösön azonban az elmúlt egy-két évben mégsem egészen ezt a képet találtuk. Szigorúak voltak a bizottságok tagjai. Ezt már dr. Cselőtey László tanszékvezető egyetemi tanár mondja, aki a gödöllői anyaiskola nagynevű szakembere és vezető személyisége. — A mostani vizsgaidőszak eddigi tapasztalatai szerint a fiatalok mindegyike rendelkezik azzal a képesítéssel, amely a szakma gyakorlására alkalmassá teszi. — Milyen szakmai terület az, amiről szívesen hall szép feleletet? — Tudják rólam, hogy a zöldségtermesztés a szakterületem, ezen belül is az öntözés. Természetesen az öntözés is az egész termesztési folyamatba építve. A hallgatók igyekeznek tehát a kedvemben járni, ha erre alkalmuk nyílik. — Az természetes, hogy a vizsgázó, izgul, de vajon valamiféle feszültség, fokozott várakozás található-e a vizsgabizottság elnökénél? — Mi sem érezzük magunkat csalhatatlanoknak. A vizsgáztatást nem lehet megszokni. Az mindig más, akárhány adszor is kerül rá a sor. Persze, hogy a bizottság tagjai is fokozottabb lelki állapotban vannak ilyenkor és a szép feleletnek mi is tudunk örülni. Ez a fajta megértő magatartás, emberi ráhangoltság, mélyen őszinte jóindulat tette végül is oldottabbá az egész hangulatot, légkört a gyöngyösi főiskola mostani államvizsgáján. G. Molnár Ferenc n találkozó SSyöngyösän A fiatalok egy csoportja, előtérben Marx György akadémikus (Fotó: Szabó Sándor) Az idén harmadszor ren- dezik meg a természettudományok oktatói és tanulói számára A természet egysé' ge elnevezésű találkozót és versenyt, amely ma fejeződik be. Az ez évi négynapos találkozónak Gyöngyös adott otthont, a házigazda Marx György akadémikus volt. A nyolcvan résztvevő előadásokat hallgatott meg, amelyek a természettudományok oktatását, modem eredményének mélyebb megismerését szolgálták. Ízelítőül néhány cím: „Meddig tart egy másodperc”, „A fémek szerepe az élő rendszerben", „Az idegi és hormonális szabályozás törzsfejlődése”. A találkozó keretében versenyeket is rendeztek, me lyeken a pedagógusok és diákok bebizonyíthatták természettudományos felkészültségüket. Ágria 78 Bartók-pantomim az egri várban Mint már hírül adtuk, idén immár negyedik alkalommal kerül sor az Agria" napok megrendezésére. Az elmúlt évekhez hasonlóan, a programsorozat központja az egri vár, ahol az Agria Játékszín július 13-án tárja ki kapuit. A játékszín négy bemutatóján kívül azonban még számtalan műsor várja az Agria ’78 keretében a megyeszékhelyre látogatókat. Így a vár romkertjében első ízben fölállított pódiumon ma este kilenc órától a Budapesti Műszaki Egyetem pa itomimegyüttese lép közönség elé, a Megyei Művelődési Központ és a Műsorrendező Iroda szervezésében. Műsorukon szerepel Bartók Béla A fából faragott királyfi című' mesejátéka, illetve A csodálatos manda■ rin pantomimgroteszkként földolgozva. Az amatőr együttest, — amelynek tagjai közreműködtek Keresz- túry Dezső és Gink Károly nagy sikerű Bartók-fotóal- bumának létrehozásában — Regös Pál vezeti. Szereplők: Dékán János, Juhász Zsuzsa, Kovács Piroska, Bitter Ferenc és Regös Pál. N7IOLNÄR ZDLTA'N EL9EGYZE 31. — Szóval akkor csak igyunk nyugodtan az ifjú párra! — emelte poharát Lajos bácsi. — Mi mindenesetre sok boldogságot kívánunk nekik! A többi már az ő dolguk. Először is a fiataloknak kellett egymással koccintaniuk; szemérmes, szűzies csókot is váltottak. Majd Lajos bácsi koccintott velük, le is guggolt, hogy megcsókolhassa mind a kettőt; szemmel láthatóan meg volt illetődve, s hogy ezt valamennyire leplezze, talpig felhajtotta a poharát, és pajkos mosolyra fordítva még gyöngéden hozzáfűzte: — Adjon isten türelmet, hogy még baj nélkül húzzátok ki esküvőig azt a kis időt! Ezt nem nagyon értették, de mégis leginkább amolyan öreges huncutkodásnak fogták fel, s mindenki igyekezett Katihoz és Tiborhoz férkőzni, hogy koccinthassanak velük, megölelhessék őket, s végre, a szertartást ezzel letudva, nekiláthassanak a közben már kirakott, s csiklandó illatú birkapaprikásnak. Ami különben felséges volt. Ezt a legkonokabb városi birkaelleneseknek is el kellett ismerniük. Ferenc, apai minőségében is, ezt szükségesnek vélte, elragadtatással nyilatkozott: — Lajoskám, az újonnan szerzett rokonságból egyelőre te látszol a leghasznosabbnak! Gitta — felhasználva a legközelebbi alkalmat, amikor is Tibor a borfogyasztás hatására kimászott a helyéről, hogy elvonuljon az épület mögötti bokrosba — közelebb húzódott Katihoz, hogy Gusztihoz szólhasson. — Szóval, azt akarom mondani... — Várj egy kicsit, Anyu! — szólt Kati és kitornászta magát közülük. Elment Tibor után. — Tudod, a Tibor szülei azt szeretnék, ha összedobnánk valahogy egy öröklakást a fiataloknak. Még nem mondtam nekik semmi konkrétet; Barnával még nem is beszéltem. Először azt szeretném megtudni, hogy mi a te véleményed ; mégis... te vagy az apja... Guszti, akinek apai minőségében mindig ünnepélyessé vált az arca (érdekes, gondolta erről Gitta, akár a Barnáé), most is anélkül, hogy abbahagyta volna a barátja készítette fejedelmi birka fogyasztását, felöltötte ezt az ünnepélyes apai — sőt atyai — arcát, és evés közben megköszörülte a torkát. Gitta rászólt. — Gondolkozz nyugodtan, én várok türelmesen... ! — Nincs min gondolkozni — jelentette ki Guszti a tőle megszokott apai korrektséggel — tudod, hogy nem áll otthon élire rakva a pénzem, de amennyit te fogsz adni, annyit majd én is előteremtek ég alól, föld alól. — Ezt vártam tőled, Gusztiként.'. . — rebegte Gitta meghatottan —, de engedd meg, egy ilyen öröklakásra befizetni... lehet vagy kétszázezer. .. annak ha csak a felét is kell vállalnunk... és ha mondjuk rád jutna a felének a fele... — Ha kölcsönöket kell felvennem, ha akármennyi adósságot kell is csinálnom. .. Mennyit ihatott ez a Guszti, ha már ilyen hős? Gitta a szemben ülő Klárira vetett egy óvatos pillantást; nyilván már nagyon eszi a fene. .. Nagyon nem szereti, ha ő Gusztival akár csak két szót is vált. Akár Barna. Ezeket kellene egyszer egymással összeházasítani. Megkérdezte : — És Klári? Mit szól ehhez Klári? — Semmit, nem szólhat. De ő nem is olyan... Ö megérti. .. Ebben Gitta némileg kételkedett. De a dolgoknak ezt a vonatkozását ő aztán igazán nem akarta túlságosan bolygatni. Óvatosan kezdett a helyére visszahúzódni. De hol vannak ezek a gyerekek? Agy er ekek a ház mögött, éppen a sarkon botlottak egymásba, mielőtt Tibor kilépett volna oda, ahol már megláthatják. Kati mindén tétovázás nélkül, mint a párduc, vetette magát vőlegénye karjába, s már át is karolta a nyakát, és már harapta is a száját: Tibor nem volt felkészülve türelmetlen menyasszonya támadására, s megtántoro- dott, majdnem el is esett. Különben is, őbenne igazán nem volt ekkora türelmetlenség. Mégis megadóan vonta keblére szeretett menyasszonyát. — Ni, csókolóznak! — riadt fel Klári, gyermekeinek felfedező rikoltásaira. — Csókolóznak, csókolóznak! — ugrálták körül őket az indiánok. Természetesen mindenki felfigyelt. Nevettek; természetesen megértőén, együttérzéssel. Látni nem láttak oda a csónakház sarkától. Klári felemelkedett ültéből, kezében a nehezen fogyó paprikással: — Péter, György! Azonnal idegyertek ! — Na ne, anyuci — tiltakoztak az érdeklődő csemeték — hátha folytatják... Hé, csak csókolózzatok ! Klári feltápászkodott és fenyegetően mászott kifele. Nagymama fogta fel végre a helyzetet és avatkozott bele sürgősen: — De hova mégy, Klárika, talán te is meg akarod őket nézni? Harsány nevetés tört ki az ebédelő fűasztalnál. Megjelent — a ház mögül bíborvörösen kilépve — Tibor, a vőlegény. A látvány nem csökkentette a jó kedvet. Barna, immár emelkedettebb hangulatában, meg is tapsolta: — Tiborkám, igazán nincs mit pironkodnod ! Gyere csak, igyál az ijedtségre! Gitta felhasználta az ülésrend megbontását és odalopta magát Barnája mellé... — De Barnám, ez olyan.. : ízetlen... — S halkabbra fogva a szót, megfogta a karját — figyelj csak rám egy kicsit! — Figyelek, drágám. — Láttad, beszélgettem az örömanyával, ezzel a szörnyű Marival... — Meg Gusztival is... — mondta Barna, minden célzatosság nélkül. (Folytatjuk)
