Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-03 / 129. szám

I k Egerrel, Szilvásváraddal ismerkedtek a tiszanáiiai gyerekek Kollektívák a gyermekekért Az Eger-Mátra vidéki Bor­gazdasági Kombinát szocia­lista brigádjai 25 gyermek­intézményt patronálnak. Az együttműködések jegyében segítik a bölcsődéket, óvodá­kat, iskolákat társadalmi munkaakciókkal. Az üzem­látogatások a munkára neve­lésben jelentős tényezők. Az egri Vasút úti pincé­szet „Sós István” szocialista brigádja a Népköztársaság téri óvodába kis vödröket, homokozólapátokat, mű­anyag játékokat vitt a csöpp­ségeknek. Az egri Csákány úti üdítőitalpalackozó üzem „Dobó István” szocialista brigádkollektívája öt éve patronálja a X. számú Álta­lános Iskola Lenin-raját. Az /úttörők nőnapi megemléke­zését viszonozva a gyermek, napra társasjátékokat, lab­dákat vittek a kis diákoknak. A vállalat KlSZ-alapszerve- zete is megajándékozta őket. Beszélgettek a tanulmányi eredményekről és a vakáció programjáról. Értékelték a közös hulladékgyűjtést, amelyben a Lenin-raj első helyezést ért el a szocialista brigád segítségével. Az ár- nyékszalai borpalackozó „Gárdonyi Géza” szocialista brigádja a gyermekváros kis lakóit látogatja. Évtizedes együttműködésük igen sok­rétű. a brigád tagoknál a pat- ronálás folvamatos brigád­munka. Nváron a strandra is elkísérik a gyermekeket. Az elmúlt évben téliesített 68 kommunista műszak mun­ka’-4r_járandó<:ó«^t a kollek­tívák gvermekíntézmányek támogatására utalták át. Lukács András Eger A vakok számát a világon több tízmillióra becsülik. E hagy szám komoly gondot okoz az emberiségnek. Két éve az egészségügyi világnap fő témája a vakság megelő­zése volt. Államunk a vakok támogatására csaknem egye­dülálló szociális intézkedés­sel rendszeres vaksági se­gélyt állapít meg. (Erre csak •—Heves megyében havonta félmillió forintnál többet fordít!) De igazi segítség mégis a vakság megszünteté­se volna. Nem csoda, ha a remény megdobogtatja a szíveket. Sokan olvasták a hirt a Deltában (78. 4. sz. 6. old.): „LÁTÓ ÜVEGSZE­MEK.” Az Egyesült Álla­mokban kidolgozott kísérleti eljárással, csiszolt m ű- anyag lencsével helyette­sítik a természetes szemlen­csét. .. Az így kezelt betegek 85 százaléka manapság ép- pen olyan jól lát, mint ere­deti, egészséges szemével lá­tott. Minthogy a mesterséges lát óoptika nem öreg­szik, nem kell erősebb nagyí­tású lencsékre kicserélni.” ... A 85 százalék komoly eredmény még Amerikában is! De kérdés: Igaz lehet ez? Engedje meg a kedves olva­só, hogy ez egyszer a szoká­sos humor helyett (ami ily szomorú témában nem, volna ízléses) komolyan cáfoljunk. Ma már mindenki tudja, hogy az üveg nem műanyag, a szem nem csak egy lencse. Következésképpen az üveg­szem sem lehet műanyag len­cse. .. De ha az is volna, ne m látna. .. Ahogy a műanyag lencsés szemüveg éppúgy nem lát önmagában, mint az üveglencsés. Csak ha látó szem is van hozzá. Az ameri­kai hír a hályogműtét után, az élő szembe helyezett len­cséről szólna.. . Ez viszont nem nagyon új. Hazánkban is végzik sok év óta a műté­tet sikeresen. De még nem vált egyedüli eljárássá... És nem nevezik látó üvegszem­nek. Amerikában sem. (DR. SZEMES—VARGA) Az elmúlt napokban a 3— 4. osztályos tanulók környe­zetismereti kirándulás kere­tében a megyeszékhely Euró- pa-hírű műemlékével, áz eg­ri várral ismerkedtek meg. Megitletődve álltak meg egy- egy tárgyi emlék előtt, ami­kor az idegenvezető közölte, hogy milyen emlék, vagy személy neve fűződik egy- egy tárgyhoz. Dobó István vörösmárvány síremléke igen nagy hatást tett a tanulók­ra — lassan megindult a kér- dezősködés Dobóról, az egri várról és a vár védőiről. Az idegenvezetőnk maga is ta­nárember lévén — Körmendi Károly bácsi • — készséggel válaszolt a tanulók életkorát figyelembe véve a tanulók kérdésére. Megcsodálták az ágyúkat, szurokfőző üstöket,, mindent, ami a vár területén volt és a várvédelemhez szo­rosan hozzátartozott. A bás­tyasétányról letekintve gyö­Az ember mindent megkö­szön, ha kap valamit. A gyermekétől, barátaitól, szom­szédaitól szinte természetes­nek veszi az együttérzést, hiszen ma én, holnap te szo­rulhatsz vigaszra. De amiért most én szeretnék köszöne­tét mondani, az kiemelkedő emberség. Fiam tragikus elvesztése, amúgy is beteg szívemnek, szinte elviselhetetlen fájda­lom, de szóvá kell tennem, hogy a 10'8-as gyógyszertár vezetője és dolgozói, olyan A csebokszári textilkombi- nát kollektívája 200 ezer mé­ter „Szovjet sport” elnevezé­sű trikószövet és 50 ezer méter „Olimpiai fáklya” szalvétaanyag gyártására kapott megrendelést. A szö­vetmintákat moszkvai divat- tervezők készítették, ám ha­marosan megkezdődik annak a mintának az előállítása is, amelyet a textilkombinát munkatársa. Nyina Anyiszova tervezett, s amely a szak­emberek körében szintén el­Nem tudom ki hogy van vele, de nekem, amikor az újságot a kezembe veszem, valahogy legelőször mindig a kis híreken boronái végig a tekintetem. Például az 1978. május 16—i Népújságban, az elsők között ez a néhány sor ötlött a szemembe: „A hét végén 99 személyi sérüléssel végződő baleset történt az országban. Hét ember meg­halt, 36 súlyos. 56 könnyebb sérülést szenvedett” . .. majd, — ugyancsak a Népújságban — az 1978. május 23-i szám­ban, egy kissé nagyobb lé­legzetű írás címén akadt meg a szemem: „A közlekedés- biztonságról” és folytatva, a „ .. .balesetek alakulása me­gyénkben”. Ez a cikk. igen részletesen vázolta a hazánk és megyénk területén történt baleseteket és azok okait. — Többek között ezeket: „Ha­zánkban a közúti balesetek száma... az európai átlag fölött van. Sajnos, a halálos kimenetelű balesetek nem csökkentek. Megyénk balese­ti számadatai az országos át­laggal egyezőek.” ... Egy má­sik helyen így folytatja: „Erőfeszítéseink ellenére az ittasan okozott sérüléses bal­nyörködtek megyeszékhe­lyünk panorámájában, látták, hogyan tűnik el a régi és születik helyében új. A főis­kola, bazilika, mecset csodá­lattal töltötte el a tanulókat. Ezt követően Szilvásvárad festői szépségű környezeté­ben gyönyörködtek. Itt egy nagyon egészséges, de alföl­di gyereknek fárasztó túrát tettek az . erdei múzeumhoz. A jó ebéd. a friss tiszta le­vegő legyőzte a fáradtságot, és rövid idő alatt máris a p’sztrán gtenyésztő telepnél voltunk. A Szalajka-völgy festői szépsége, az évszáza­dos fák, a vízesés, az erdei múzeum nyújtott felejthetet­len élményt tanulóinknak. Egészséges fáradtság vett erőt. rajtuk, mire visszatértek az autóbuszhoz, de ezt hamar fe’edve hazafelé énekszótól volt hangos az autóbusz. B. Kiss János Tiszanána őszinte részvéttel és szere­tettel állnak mellettem, gon­doskodnak rólam, naponta többször feljönnek, ebéddel, virággal hozzák el szeretetü- ket és igyekszenek vigaszt nyújtani egy megtört szívű édesanyának. S hogy elég-e a köszönöm szó? Nem! Én ezt jól tudom, mégis hiába gondolkodom, érzéseimet és hálámat csak ezzel a szóval tudom kifejez­ni: „Köszönöm”, Sumi Józsefné Eger, Csebokszári ismerést aratott. Tervét a görög díszítőművészet ele­meinek felhasználásával ké­szítette, a háttérből az Olim­pia — ’80 embléma emelke­dik ki. 1977-ben a csebokszári tex­tilmunkások az ország keres­kedelmi bázisainak már 65 ezer méter olimpiai szöve­tet szállítottak. Az idén en­nek háromszorosát kívánják elérni. Belkovné Gulyás Rozália esetek aránya húsz százalék­ról 21 százalékra emelke­dett.” Vagy, Gépjárműveze­tők vezetési gyakorlata szerint vizsgálva: az egy évnél keve­sebb vezetési gyakorlattal rendelkezők okozzák tovább­ra is a legtöbb balesetet.. A cikkből idézett részle­tekből világosan látszik, hogy milyen elkeserítő a helyzet a közlekedés területén. Most én csak az egyik ponttal foglalkoznék néhány mondatban: a sz.eszes ital hatása alatt történő vezetés veszélyességével. Velem történt meg: egy al­kalommal, — igaz, már ré­gebben volt — egyik fiatal ismerősöm „ megkért az ut­cán. — mondván. — hogy mivel tudja, hoev igen régi, gyakorlott autóvezető va­gyok. próbáljam már ki az új kocsiját, hogyan viselke­dik menet közben? — Nekem — mondja — még megközelítőleg sincs annyi kilométer a hátam mögött, mint önnek. Nem lenn» szíves, ha szépen ké­rem? — Na. ... jó — mondtam — menjünk, most éppen van egy kis időm. Elég-e a „köszönöm” szó? Visszhang Önmagunk ellensége? Csebokszári is hozzájárul az olimpia sikeréhez Országjárás — nyugdíjasoknak Az Állami Biztosító Heves megyei Igazgatósága és szak- szervezeti bizottsága a ha­gyományoknak megfelelően minden évben nyugdíjasai­nak találkozót szervez. A? idén, mint már tavaly is, a találkozót összekötötték or­szágjárással. Miskolcra men­tünk. s a tv-toronnval, a Sportcsarnokkal és más ne­vezetességeivel ismerkedtünk meg á városnak, s kirándul­tunk Lillafüredre és Miskolc, -Tapolcára. Horváth Béla elvtárs, a megyei igazgatóság vezetőie tájékoztatott a múlt év eredményeiről és az idei feladatokról. A megve 1977. évi eredménve alaoián az ország megyéi között a 4. helyezést érte el. Dallos Fe­rencné az szb nevében üd­vözölt bennünket, s tájékoz­tatást adott a szakszervezeti mozgalom helyzetéről és eredményeiről és az ez évi üdülési lehetőségekről. Mis­kolc-Tapolcán közös ebéd volt, majd a kora délutáni órákban Lillafüred irányá­ban értünk vissza Egerbe. A jó idő is elősegítette a ki­rándulásunkat. s az AB Bor­sod megyei Igazgatósága idegenvezetőt biztosított ré­szünkre. A nyugdíiastalálko- zókon minden évben. ísv most is több ezer forintot ad­tak a nyugdíjjal rendelkezők részére. Mészáros József * “ Eger Leveleink között tallózva Nem értek egy dolgot... Sok levél érkezik naponta a szerkesztőségbe. Mire véget ér az év, számuk meghaladja a másfél ezret. A másfél ezernyi levélnek körülbelül öt százaléka névtelen. Sok ez, es eléggé érthetetlen, különösen akkor, ha az em­ber a levelek témáját figyeli. Mert elterjedt ugye, hogy egyes dolgozók nem merik megírni a véleményüket, félve a vezetők bírálatától. De valahogy a névtelen levelek témájára nem az ilyen bírálat a jellemző. Inkább olyan dolgokról írnak, melyek alá igazán nyugodtan oda lehetne írni a nevet, a címet. Mert alig érthető a névtelenség sok esetben. Például! A kisközségek jövőjéről, vagy ha úgy tetszik, egyik-másik jövőtlenségéről írt a lap. K. András Heves aláírással érkezett a hozzászólás, melyben elgon­dolkoztató javaslat is szerepel: kapjanak nagyobb — a városiakéhoz hasonló mértékű támogatást lakásépítéshez azok, akik a kiemelt községek területén kívánnak épít­kezni. Így lehetne ösztönözni az embereket arra, hogy ne feltétlenül a városban véljék megtalálni boldogulásukat. S mint ahogy írja, a városon lakók sem élnek mindig úgy a kulturális lehetőségekkel, mint adva lenne, s a közsé­gekből is akadnak szép számmal színházba járók. Amit ir, elfogadható, elgondolkozásra késztet. De miért névte­len? Vagy például az sem egészen érthető, miért nem irta alá nevét az, aki az egri Csebokszári-lakótelepen a garázsokat hiányolja. Csupán ennyi — az egyébként valóban sok igazságot tartalmazó levél aláírása ,.a Cse. bokszári-lakótelep lakói”. Ezt azért nehéz elfogadni, mert ha megannyi is a kocsi a lakótelepen, az egész lakótelepnek még korántsem, gondja a garázshiány. Nem sokkal maqygrázhatóbb névtelenségbe burkolózása annak a Gyöngyös környéki lakosnak, aki azt boncolgatta, oda fordítják-e mindig a községfejlesztés forintjait, ahová éppen a legjobban kell? Ha igaza van. érdemes felfigyelni erre. Ha netán egy kissé ferdén látná a dolgokat, hiszen nem az egész községet, csupán saját utcáját érzi magáé­nak, hogyan lehetne és kinek megmagyarázni? Furcsa a névtelenség, mert sorban olyan témákról van szó ezekben az esetekben, melyek közérdeklődésre tarthatnak számot. Életrevaló ötletekért még senkire sem haragudtak meg! Vagy megszokásról lenne szó? Eléggé el nem ítélhető megszokás... I . —deák— A kormányhoz ültem és elindultunk. Az új kocsi mo­torja nagyon szépen dolgo­zott. Alig mentünk azonban néhány kilométert, amikor azt éreztem, hogy a kocsi mintha megszédült volna és — talán csak néhány milli­métert — balra tántorodott. Ekkor hirtelen eszembe vágódott valami. Lehúztam az út szélére és megálltam. A fiatal kocsitulajdonos ba­rátom csak nézett rám kér- dőleg: valami baj van? — Nem, nincs semmi baj. csak cseréljünk helyet, fiatal barátom. — Forduljon vissza, — szóltam neki — s amikor már ő vez.etett, elmondtam, hogy én 1942 óta vezetek, megközelítőleg sem tudnám megmondani, hány kilómé-, tért tettem meg karcolás nélkül, és hányféle kocsit vezettem életemben, de még egyszer sem fordult elő, hogy úgy ültem volna a volánhoz, hogy előzőleg csak kis meny- nyiségű szeszes italt is fo­gyasztottam volna. Most, amikor elindultunk, eszembe sem jutott, — talán, mert mostanában rendszeresen nem vezetek, —- mielőtt megkért a kocsijának kipró­bálására, a borkóstolóban el­fogyasztottam — írd és mondd — egy, azaz egy! de­ci bort. Tehát most értem már, hogy miért szédült meg egy pillanatra — fogadom, hogy először és utoljára — a kezemben a kocsi. (Vagy in­kább én szédültem meg? Le­het.) Akkor elhatároztam, hogy soha többé, ha gépkocsit kell vezetnem, előtte még sósbor- szeszt sem iszom, még egy kupicányit sem. S ezt a foga­dalmamat, — „a szívemre merem tenni a kezem” — azóta is betartottam és soha egy pillanatra meg hem fe­ledkeztem róla. Ezt a fogadalmat ma is mindenkinek őszintén aján­lom. Higgyük el, meg lehet tai-tani. Egy kis önuralom kell hozzá, — de nagyon megéri. Miért legyünk saját ma­gunknak — és másoknak i — ellensége? Dávid József Gyöngyös A MUS ŐRI DK: RADIO KOSSUTH 9.30 Lányok, asszonyok. 8.55 Bela Rudenko és Rafael Arié énekel, 9.30 Sulisajtó. 10.05 Zenekari muzsika. 11.03 Rádiószínház. 12.20 Zenei anyanyelvűnk. 12.30 Magyarán szólva... 12.45 Melódiakoktél. 14.00 Ének­szóval, muzsikával. 14.30 Szerkesztőségi beszélgetés. 15.05 Üj zenei újság. 15.40 Előadja a szerző: Adamo. 16.00 168 óra. 17.35 Labda- rúgó-VB 1978. Spanyolor­szág—Ausztria és Svédor­szág—Brazília. 19.35 24 óra tömegközlekedés. 20.45 Nó­tamuzsika. 21.20 A zongo­raművészet első aranykora. 22.20 A beat kedvelőinek. 23.05 Sztravinszkij-művek. PETŐFI 8,05 Zenés játékokból. 8 55 Válaszolunk hallgatóink­nak. 9.10 Népdalcsokor. 10.00 Szombat délelőtt. 12.00 Szegedi dzsessznapok. 12.53 Orosz kamaramuzsika. 13.20 Megéri a pénzét? 14.00 Életutam. 14.30 Suppé ope­rettjeiből. 15.00 Híres prí­mások muzsikálnak. 15.25 Orvosi tanácsok. 15.33 Ko­rok és kalandok. 16.20 Éneklő ifjúság. 16.33 ötórai tea. 17.30 Közkívánatra! 19.30 Böngészde. 20.38 Spi­rituálék. 20.50 Vonó Ignác (rádiójáték). 22.33 Fodor János és Birkás Lilian éne­kel. 23.05 Slágermúzeum. SZOLNOK 17.00-től 18.30.ig. MISKOLC 17.30 Hírek, időjárás — A tegnap esti színház bemu­tatójáról. — Zenés hétvé­ge —■ Közben: El szeret­ném mondani... Paulovits Ágoston jegyzete. .. 18.00 Észak-magyarorsZági kró­nika. A 100. sz. Pataki Ist­ván Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet ballagási ünne­pélye. Ünnepség a pedagó. gusnap alkalmából — KISZ Miskolc városi küldöttgyű­lésén — Mezőgazdasági munkák Heves megyében, az Egri Csillagok Termelő- szövetkezetben — Szombat este — Zenés magazin.., Szerkeszti : Antal Magda és Nagy István. — Sport-, lap_ és műsorelőzetes.., Tsa 9.00 Tévétorna. 9.05 „Ele­tet az éveknek”. 9.35 Külö­nös tanítvány. 11.05 Kék fény. 12.05 Játék a betűk­kel. 14.15 Apák és fiúk. 15.05 Cimbora. 15.55 A hal (riportfiim). 16.35 Főzőcs, ke — de okosan. 16.55 Egy- millió fontos hangjegy. 17.15 Könyvsátor. 17.35 Tele­sport. Labdarúgó-VB Svéd­ország—Brazília. 19.30 Tv- híradó. 20.00 Cicavízió. 20.10 Tévétorna. 20.15 Der­rick (NSZK bűnügyi film­sorozat). 21.15 Charles Az- navour műsora. 21.40 Tv- híradó 3. 21.55 Telesport. Labdarúgó-VB. Peru—Skó­cia. 2. MŰSOR 20.01 Oszlopos Simeon — avagy: lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten. 22.10 Tv-híradó 2. itt tb, juiuus j., szombat \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents