Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-21 / 144. szám
Á közlekedés: tantárgy Az elmúlt esztendők sajnálatos statisztikája szerint hazánkban a gyermekbalesetek száma aggasztóan növekszik. Tavaly nem kevesebb, mint 700 hat éven aluli és másfél ezer 7—14 éves korú gyermeket ért közlekedési baleset. Ezért számos fórumon hangzik el mind gyakrabban, hogy a közlekedésre nevelés foiltos pedagógiai feladat. Már az óvodában Mindenki közlekedik, a gyerek is, sokszor felügyelet nélkül, hiszen ez gyakran elkerülhetetlen. De mit tegyünk e riasztó adatok ismeretében? Hintsük el gyér-, mekeinkbén a szorongást, tudatosítsuk velük azt, hogy a közlekedés valamiféle szerencsejáték, kimerészkedve az utcára senki sem mehet biztosra? Hiszen az egyetlen cél csakis az lehet, hogy gyermekeink ne féljenek közlekedni az utcán. A szükséges biztonságot csakis a megfelelő készségek, szokások kialakításával lehet elérni. Az új óvodai nevelési program módot ad rá, hogy már a 3—6 évesek is — természetesen figyelembe véve életkorukat — bepillanthassanak a közlekedési ismeretek rejtelmeibe. Egy éve pedig — közlekedési ismeretek révén — új tantárggyal szaporodott az általános iskolai tananyag. Ennek ismereteivel tanévenként 8 órában foglalkozhatnak hivatalosan a pedagógusok. Persze még a jogosítvánnyal rendelkező és a balesetmegelőző közlekedésbiztonsági témákból legjobban felkészült pedagógusoknak is nehéz feladatot jelent havonta egy- egv órában minden fontos közlekedési ismeretet megtanítaniuk a gyerekekkel. Azok a pedagógusok pedig különösen nehéz helyzetben vannak, akiknek nincs meg minden előképzettségük. Nem elég tehát a megfelelő számban kiküldött tájékoztató, figyelemfelhívó propagandaanyag — tanítani kell a pedagógusokat is. Érettségi, jogosítvánnyal Körvonalazódnak már a távlati célok is: az elképzelések szerint a kilencvenes évek vége- felé valamennyi középiskolás jogosítványt is kap majd az érettségi bizonyítványa mellé. Hihető ez? Bizonyára igen, hiszen a másfél esztendeje elkezdett tanpályaépítési program már eddig is szép sikereket hozott. Sorra épülnek vidéki városainkban — Pécsett, Győrött, Békéscsabán és másutt — a külföldi szakemberekből is elismerést kiváltó korszerű létesítmények, amelyek az oktatás kéAhányon, annyiképpen Kortárs festészet a Mátra Múzeumban Mit csinál egy tnúzeum, ha kevés a helye? Ügyeskedik. Időnként más és más témából mutat be válogatást, kamaraanyagot. így juthatnak hozzá a gyöngyösiek és a máshonnan jött látogatók ahhoz, hogy július közepéig körbejárhassák azt a két tucatnyi festményt, ami az emeleti teremben várja a kíváncsiskodókat. A tárlat címe: Kortárs festészet — önmagában is jelzi a rendezők szándékát. Ha ebből bárki arra következtetne, hogy valami egységes tartalmi és formai anyagot kap, nagyon mélyen téved. Ennek egyik oka az, hogy szinte ahány kép, annyi festő néz szembe az érdeklődővel. De, ha az alkotók száma jóval kisebb lenne, akkor sem valószínű, hogy munkáik alkatilag is, mondanivalójukban is, megjelenésükben is, jobban közelítenének egymáshoz. Gondoljunk arra, egy-egy művésznél a múló évek során, hányféle sajátos „korszak” alakulhat, alakul ki a rázúduló ezerféle hatás, élmény, ingerlő és válaszra sürgető érzet következtében. Ezt a mostani maréknyi anyagot sem lehet más rendező elv alapján összefogni, mint amit a kiállítás címe mond : kortársak kérdeznek a műveikkel, hogy a választ a műélvező közönségre bíz- zák. Nincs más lehetőségünk, mint e.nnek a bizonyos válasznak a megközelítő pontosságú megfogalmazására való törekvés szolgálata, eleve felmentést kérve a részletezés és indokolás követelménye alól. mert arra itt és most, módunk aligha nyílna. Inkább csak vitára hívó megállapításokat ■ sorolunk fel, nagyon szűkre fogott nyelvi formákban. Övári László Anyám című képe érzelmi gazdagságával fogja meg a szemlélődőt. Szívesen időzik el ennél az alkotásnál mindenki, mert megtalálja azokat a jegyeket, amelyek neki sokat mondanak. Bár úgy tetszik, nem sok köze van hozzá, mégis erre a műMSmdmn, 1978. június 21., szerda vészi kérdőmódra válaszol Hock Ferenc Szőlőmetszője, amely lényegre törő vonásokkal, a monumentalitás jegyeit alkalmazva mond el sokat a mátraalji táj szőlőmunkásairól. Érzelmileg még fűtöttebb, már-már az áhítat fokán vall a kenyérről Dezső József Csendélet című képével. Az aranybarna szín önmagában is sugallja a festő kötődését a témához. Ehhez a csoporthoz sorolandó Molnár József három képe is : a szüleit ábrázoló Kettős portré, a Rédei lakodalom, amely visszatérő témája és a legnagyobb szeretettel megfestett Nagyanyám című vallomása. Valamiféle átmenetnek foghatjuk fel a már említett Hock Ferenc Holdas táját, amely elvezet bennünket a keményebben fogalmazó Orosz Gellérthez, akinek Nő, ablakkal című kompozíciója a geometriai formák és a hidegebb színek felhasználásával akar szembesíteni bennünket a valóság kevésbé megszokott részleteivel és összefüggéseivel. Moldován István Kalotaszeg című műve rímel mindarra, amit alkotójától olyan gyakran kapunk: szerkesztési elveivel, színeivel, kompozíciós törekvéseivel. Végül ennek a szembesítő szándékú törekvésnek a legkövetkezetesebb hordozója Óvári László Műterem III. című alkotása, amely a leglényegesebbnek , tartott formák és színek egymásra hatásával, egymást kiegészítő sugallataival vezeti a szemlélődőt az alkotó véleményének a felfedezéséhez és elfogadásához. Az általunk önkényesen kiemelt néhány kép egy érdekes vonulat rajzát vázolja fel, amely elkezdődik a melegséget keltő színekkel kifejezett. érzelmi telítettségű kompozíciókkal és elvezet a lényeget hangsúlyozó, keményebb töltésű képekig, a racionálisabb életfelfogásig. Miután a képek sorához nem illik, rövid mellékmondat erejéig jegyezzük meg Bene Miklós kőfaragásáról, hogy a Kendős fej az előbb említett sor elejéhez kapcsolódik, a tőle már ismert technika és komponálási mód segítségével vallva érzelmeiről. (G. Molnár F.) sőbbi kiterjesztésének a feltételeit is megteremtik. S tény az is, hogy már eddig tízezernél több gimnazista szakközépiskolás és szakmunkásintézeti tanuló szerzett iskolájában járművezetői engedélyt. Biológia — elsősegélynyújtás Persze nem valami sok ez az évi nyolc óra, viszont élénk fantázia nélkül is elképzelhető, hogy a pedagógus a biológiaórán az elsősegélynyújtás fontosságáról szólva, beszél a közlekedési balesetekről, s azok megelőzéséről. Szinte tálcán kínálja magát erre a fizikaóra is, amikor a sebesség, az út, és az idő fogalmával, és összefüggéseivel foglalkoznak a tanulók. Lehetetlen nem észre venni a lehetőséget: a súrlódás, a mozgási energia tanítása felhasználható a közlekedési ismeretek bővítésére. Gépjármű-műszaki szakkörök Adva van tehát a lehetőség rá, hogy a pedagógus ne csupán a szigorúan a közlekedésre szánt órákon vegye elő a témát. Am a balesetmegelőző feladatokban nagy szerepe van az úttörőmozgalomnak is. Minden megyében akadnak már hasznosan tevékenykedő úttörőgárda közlekedési rendőri szakaszok, s beszámolhatunk arról is, hogy szerte az országban különféle gépjármű-műszaki szakkörök működnek közre a közlekedési ismeretek elsajátítására. Igaz, az elmélet megerősítésére szükséges a gyakorlat is. Jó néhány településen nagy társadalmi segítséggel elkészült egy-egy iskola saját közlekedési parkja; Budapesttől az aprócska Perká- táig, Visegrádtól Ercsiig van már hol gyakorolniuk a gyerekeknek. A közlekedés már tantárgy az iskolákban. De azzá kell lennie minden felnőtt számára is, mert valamennyiünk tudatos részvételét igénylik a feladatok: mielőbb csökkenniük kell a gyermekbalesetek számának! Fejér Gyula Kiből lesz szobrász? Az „alkotások” Pelle Csilla (Fotó: Tóth Gizella) Hogyan látnak a gyer&j kék? Persze ugyanúgy, mint a felnőttek, ugyanazok a biológiai-fizikai, fiziológiai folyamatok játszódnak le a lá^ tás folyamatában náluk is, mint a felnőtteknél. Csak mégis más ez a látási Csodákkal, varázslatosságokkal, mesékkel teli. Kezük a harmóniát mintázza, egyszeri, soha meg nem ismétlődő világot, melyben még csak a bujkáló szépség, a mindent összetartó jóság, az egyszerűség diadalát hirdető alakok valóságon túli igazsága győz. így látnak a gyerekek. így alkotnak, s így adhatnak mintát nekünk is. Az egri 4. számú Általános Iskolában két esztendeje működik a képzőművészeti szakkör Os- kóné Bódi Klára tanárnő vezetésével. A gyerekek itt ismerkednek az agyag, a batikolás és a monotypia műhelytitkaival. Eredményes munkájukat jelzi, hogy a Magyar Mezőgazdasági Múzeum által meghirdetett országos pályázaton is második helyezést értek el. Fotoripot'J tunk munkájukból ad ízelíj tőt. "MOLNÁR ZOLTÄ N EUSEGfZES 25. Körültekintett és mielőtt köszönt volna, megkérdezte: — Hát Lajos hol van? Lajos bácsi a drótkapu bezárásával foglalatoskodott. Nem sietett; hadd fogadják a nagymamát, s végezzék el a bemutatkozásokat. Nyilván a Tibor szüleit be kellett mutatni. De nagymama, felfedezve a kapuval bajlódó Lajos bácsit, először is őhozzá sietett: — Ô, te házigazda, hát te így fogadod a vendéget?! — Csak a kapu, Margit néni, a kaput zártam be... Kati nevetett is, bosszankodott is, hogy jövendő adósának és apósának bemutatása késedelmet szenved. De ki kellett várni, amíg nagymama eleget örvendezik a Lajos bácsi jó színén, s azon, hogy láthatja. Majd csak őutána jöhettek sorban a többiek. Nagymama úgy mustrálta Tibor szüleit, hogy sok ember zavarba jött volna; de úgy látszik, ők kedélyesen fogták fel. Azt is, hogy nagymama milyen viharosan borult az előbb Lajos bácsi nyakába, s ahhoz képest velük eléggé tartózkodóan viselkedett. Persze, nem is sejtették, hogy ez inkább a fiuknak szól; szegény Tibort nagymama sehogyan sem tudta megszokni, most is leg- hagyia, s őt utasította a nyugágy megfelelőbb elhelyezésére. Feltehetően ezt is azért, hogy diadalmaskodhasson felette, mennyire ügyetlen. Tibot pedig n,agyon igyekezett, de hiába, csak szétesett, alig bírta összerakni. Nagymama nem szólt,. csak szemüvegét a homlokára emelve hosszan szemlélte, hosszan és kritikusan, hogy mennyit kínlódik. Végre leült és Gusztit intette magához. Bizalmasan megkérdezte: — Hát neked meg hogy vált be az új házasságod? Mintha csak egy vadonatúj házasságról érdeklődött volna. — Szööörnyűűűű sorsa van mellettem... — válaszolt helyette Klári. Gitta biztosan jobb volt neki. De hát a jóisten rendezi a sorsokat. — Te csak ne gúnyolódj a Jóistennel! Lehet, hogy még fohászkodni fogsz hozzá! — intette nagymama. Valahogy Klárit is családtagnak tekintette, mint a volt vejé- nek a jelenlegi feleségét. S bár Guszti csak évek múltán házasodott meg a válása után, valagyhogyan mégis Klárit tekintette csábítónak. Azt azért tudta, hogy most Barna-aput, a jelenlegi ve- jét kell szeretnie. Rá is mosolygott, ahogy ott állt kihe- vülve a tollaslabda-ütővel. — Játszotok, gyerekek? Mutassátok már, hogy megy ez?! — Rajta, örömapák! — biztatta őket Lajos bácsi is, aki egy üveg villányi burgundival közeledett a tűzön csendesen rotyogó paprikáshoz. A nászok engedelmesen elkezdtek ütögetni. Gitta nem volt kíváncsi erre a látványra; egyre az járt az eszében, hogy múlik az idő, telik a nap. Eddig forgolódott valamit Lajos bácsi körül segítség címén, például a hagymát összeaprította, de közben is az járt a fejében, hogy neki persze nem ez az igazi tennivalója. Most már a Tibor anyjával készült beszélgetni ; óvatosan, mintegy véletlenül megközelítette, megfogta a karját, és igyekezett vele félrevonulni. Csak még figyelmeztette Katit: — Foglalkozz nagymamával! Szemhunyorításából Kati úgy érezte, hogy ez már része Anyu stratégiájának, és engedelmeskedett. Letelepedett a fűre szinte nagymama lába mellé, s igyekezett úgy helyezkedni, hogy a keze ügyében legyen a feje, ha eszébe jutna megsimogatni, mint kislánykorában. — Hát felnőttél, Katikám, — sóhajtott nagymama, és valóban meg is simogatta a haját, mintha csak egy GitJ ta, vagy Kati által írt forgatókönyvnek kellett volna engedelmeskednie egy modernnek álcázott mai romantikus drámában. Kati szigorú tekintettel od^parancsolta Tibort is, hogy helyezkedjék el a nagymama másik keze ügyében. Hátha az ő fejét is megsimogatná. Tibor megtanulta a szófogadást, leereszkedett a fűre, de önkéntelenül is a nyugágy karjára támaszkodott, és majdnem felbillentette a nagymamát. — Jajistenem... — mondta, és lehuppant. — Tibor, Tibor. — csóválta fejét Kati, majd rámo- solygott a nagymamára: — Olyan aranyos kis ügyetlen... látod, nagymama? Erről nagymamának a gépkocsit vezető piros trikós fiú jutott eszébe: — De hol van az a barna gyerek, aki idehozott? Ki az a fiú tulajdonképpen? Klári még ott volt; ő válaszolt : — A nőőővérem kisfia.. 1 kiváló mérnök különben.. versengenek érte a vááálla- latok. — Igazán? Én azt hittem; valami birkózó, vagy futballista. . . — csudálkozott nagymama. — Szeretem az ilyen izmos gyerekeket. Lajos, bácsi felpillantott a tűz mellől, amire éppen gallyat rakott: — Birkózó és futballista más-más alkatot kíván, Margit néni ! Lacit én evezősnek nézném. — Az evezősök rendes emberek, ugye, akárcsak te, Lajos?! 1 (Folytatjuk) J.
