Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
Mi lesz veled, emberke? (Fotó: Humanité Dimanch) Bergnanok egymás között Nemrég fejezte be Ingrid Bergman őszt szonáta című filmjét. Ez önmagában még igazán nem lenbe esemény, hiszen a színésznő negyvenéves karrierje során jó néhány produkcióban szerepelt. Ám az őszi szonáta mégis rendkívüli dolog, hiszen Ingrid Bergman ezúttal honfitársa és névrokona, Ingmar Bergman irányításával állt a kamerák elé. És az is a véletlen furcsa játéka, hogy Ingrid Bergman, aki pályája elején, első szerepében mint zongorista szerepelt az Intermezzo című filmben, most ismét zongoristát játszik. „Ügy tekintek erre a találkozásra, mint pályám befejezésére. Miután tíz évet töltöttem az Egyesült Államokban, vagy nyolcat Olaszországban és húszat Franciaországban, hazatértem, és ismét svédül beszélek. Nagyszerű pont egy karrier végére. Bár megtörténhet, hogy mégse ez lesz a vé®’De nem nagyon bízom benne.’’ Ingrid Bergman Hogyan is került össze tulajdonképpen Bergmannal, arról a színésznő így nyilatkozott: „Ma is őrzöm azt a levelet, amelyet Ingmar írt nekem és megkért, hogy dolgozzak vele együtt. Amikor a cannes-i fesztivál zsűrijének elnöke voltam, átadtam neki a válaszom, de a lelkére kötöttem, csak akkor olvassa el, ha már hazautazott. Aztán vártam két évet és megkaptam a forgatókönyvet. A film egy asszonyról szólt, a közte és a lánya között felmerült problémákról. Az anya látogatóba érkezik gyerkekéhez, és olyanok a körülmények, hogy nyíltan színt kell vallania. Mindketten egymást vádolják azért, ami velük történt. Az anya mint zongorista a hosszú turnék miatt elhanyagolta családját.” „Mielőtt filmezni kezdtünk volna — meséli a színésznő —, két hétig próbáltunk egyfolytában Stockholmban, egészen addig, amíg eljutottunk odáig, ahol Bergman és az én elképzelésem találkozott. Ezután Norvégiába utaztunk és hat, hét alatt leforgattuk a filmet, Minden nagyszerűen ment, mint még sohasem az életemben. Mivel úgy próbáltuk a forgatókönyvet, mint egy színdarabot, a legkisebb részlettel is tisztában voltam. Bergman rendkívül pontos, nála kilenc órakor kezdődnek a felvételek, nem korábban és nem későbben. Legfeljebb tizenöten tartózkodhatnak a felvételeknél. Amerikában ötvenen vagy százan. Azt hiszem, Ingmar Bergman sohasem tudna dolgozni Hollywoodban. Amikor megérkezik, automatikusan csendet kér és egy pisszenés sem hallatszik. Ügy bánik a stábbal, ahogyan akar, munkatársainak többsége lány, asszony. Ami a színész-rendező kancsolatot illeti, jobb volt, mint gondoltam, Eleinte azt mondták róla. hogy valóságos zsarnok, kibírhatatlan. A valóságban azonban egészen más. A legmegértőbb, legkedvesebb rendező, akivel valaha is találkozhattam. Nagyon érdekli, hogyan dolgozik a színész és ez a kíváncsisága FosselHnire emlékeztet. Mégis azt hiszem, az a legnagyobb erén ve, hogy elhiteti veled: terád van a világon legnagyobb szüksége. Ami Ingmar Bergman és Ingrid Bergman volt tériének, a nemrég elhunyt híres neorealista rendezőnek. Roberto Rossellin'nek összehasonlítását illeti, a színésznő kifejtette, egvetlen közös vonás sincs bennük. ..Ez a film, amit most- rpip-tünk be. kii lön leaps hebiet foglal el az életemben. Különleges már a meséie is. Két ember váll-váll mellett ta-eks^'k ve1 ».mire. El se tudom kénzelui, mi lett volna belőle. La esetleg más nvúl ebhez a témához. Amikor Bergman doleozik. nem foglalkozik mellékes dolgokkal, ném engedi, hogv zavariák. Amikor dolgozik, dolgozik. Bármikor szívesen forgatnék újra vele.” Nemlaha György Humorszolgálat A vezető belépve az irodába, látja, hogy a tisztviselő éppen megcsókolja a titkárnőt. — Ezért kapja a pénzt? — kérdezi ingerülten a vezető. — Nem, ezt ingyen csinálom — válaszolja a tisztviselő. ★ — Van valamilyen hideg ételük? — kérdezi a vendég az étteremben. — Szinte minden ételünk hideg — válaszol a pincér. ★ — Mi » panasza, uram? — Hát nem látja, doktor úr? — Ha óhajtja, elhívhatom az állatorvost. Mert csak fi tudja kérdés nélkül megállapítani a diagnózist. ★ A férj minden este így köszön el feleségétől: — Jó éjszakát, négy gyermekem anyja! A feleség egyszer elvesztve a türelmét, így válaszol: — Jó éjszakát, egy gyermekem apja! ★ — Hogy sikerült az álmatlanságról szóló előadásod? — Remekül. Minden hallgató elaludt. ★ — Mit keresel, kisfiam? — Egy ötkoronást. — Itt vesztetted el az utcán? — Nem vesztettem el. Csak szükségem lenne rá. ★ — Igaz, hogy tegnap kirabolták? — Sajnos, igaz. Elvették az órámat és az erszényemet — Én pedig úgy emlékszem. ön azt mondta, hogy mindig pisztolyt hord magánál. — Ez igaz, de szerencsére azt nem találták meg! ★ — Hogy tetszik az új ruhám? Részletre vettem. — Ügy fest, mintha a készpénzelőleget húztad volna magadra! A börtönben az egyik rab azt meséli a társának, hogyan tartóztatták le. — De hát hogyan ismert fel az a rendőr téged, Carlo, hiszen azt mondod, hogy női ruhát viseltél? — Tudod, öregem, az keltette fel a figyelmét, hogy ez a nő elhaladt egy kalapüzlet kirakata mellett és egyetlen pillantást sem vetett rá..‘. ZALÁN TIBOR: FARKAS ANDRÄS: Régi barátok V. SZMEHOV: Igazságos osztozkodás A fiúnak világoskék szeme volt, amelyben visszatükröződött az egész világ. A lány vele egykorú, de amikor felhúzta a vastag talpú hegymászó cipőjét, majdnem ugyanolyan magas lett, mint ó. A Delfin-hegy csúcsán szerettek egymásba. Amikor keletről át- szűrődött az első fénysugár, a kelő nap futára, ők arccal napkelet felé fordultak, és ünnepélyesen esküvői ajándékot nyújtottak át egymásnak. — Neked adom a reggeli napot! — szólt o fiú. — Neked adom a világoskék eget! — szólt a lány. — Neked adom az északi fényt! — Neked adom a Niagara-vízesést! — A Drezdai Képtárat. a Louvre-f meg a Tretyakov Képtárat! — A Riviérát. Masszandrát és Champagne-t! — A párizsi NotSok nevetéssel, Hátbaveréssel És a felismert Arc örömével Üjra köszöntik Azt, ama régit, % Azt a világot, Azt a gyerekkort, Melyben a test és Lélek ügyetlen Vágyakozással Várt a jövőre, És ha utólag Bőven akadnak Sírni-valók is, Kérdezik egymást Még apadatlan Hittel: a tervek? Vannak, akik még Most sem akarnak Hinni eléggé, Most se betelni Azzal, ahogy van, Azzal, ahogy lesz, És mutogatják Önmagukat, hogy Évtizedekből Ennyire tellett. Hogy nekik ennyit . Vert a nyakukra Sorsuk, a múló Évek a munkát És a családot Már kiütötték Bennük, a lángot Rég lecsavarták, Suttog a szívük, Harsog a hangjuk. Nyári az óra, Csurran az óbor És mire rájuk Szólna a búcsú Szép köszönéssel, Már a virág is Fonnyad, a zsongás Tétova dallam: Üjra jövünk majd? Repül a zsoké, ki tudja hol áll meg... (Fotó: NBI) — Nekem a dívány meg az összecsukható ágy! — A lengyel konyhabútor! — A Hemingway arckép! — A rény! — A fehér székre-Dame székesegyházat! — A Cheops-piramist! .. .Amikor a hozomány dolgát nyélbe ütötték, a vőlegény és a menyasszony leszállt a földre, s kissé támolygott az ajándékok meg a benyomások túláradó bőségétől. Egy év múlva mindketten elvégezték a főiskolát, és ha nem is fényes állásban, de Moszkvában helyezkedtek el. Azután a férfi megvédte a disszertációját, az asszony pedig feliratkozott egy ritka, különleges garnitúrára várók hosz- szú sorába, A gyermekáldást egyre halogatták. így életük nem volt nagyon vidám — viszont igen kényelmes. Azután a férfi de- rékzsábára tett szert — az asszony pedig házi masszőrre.. Néhány nappal válásuk előtt ott álltak egymással szemben a férfi dolgozószobájában. — Nekem kell a fehérneműs szekrény! — mondta az asszony. — Nekem az íróasztalom! — mondta a férfi. — Nekem a pam- lag meg anya karosszéke! nászajándékul kapott szekrény! — Rendben van, akkor legyen enyém a szekrény fele meg a hűtőszekrény! — A borjúbőr koffer és a hokedli! — A szappantartó! — Nem, a szappantartó nekem kell! — Megmondtam: a szappantartó az enyém! — Akkor én a fürdőszobai üvegpolcot viszem! ... Amikor a bútordarabokat és a holmit elszállító munkások becsapták maguk mögött az ajtót, a konyhában panaszos csattanás hallatszott. Két hátizsák pléhcsatja koccant egymáshoz — ezeket a nagy osztozkodásban véletlenül ottfelejtették. (Fordította: Gellért György) Esőben áldozó tudom hogy kitalálsz a kitalált éjszakából a lebegő tisztásra ahol kövér ősz borát isszuk én meg a vérét hullató bolond kecskefü a parton ülünk melyre az ég ütött hatalmas szirmú forró vízjelet inged holdvilága bolyong a nádban tapogatom a semmit hogy benne leljelek tudom hogy kitalálsz a kitalált éjszakákból mégis vérzik a fecskefű a bor a pohárban fekete jéggé mered én fölötte állok a derengés peremén s utadra marékkai hintem az esőcseppeket Kárgyul és gárgyol? Jegyzetfüzetemben megszaporodtak az olyan mondatok, amelyekben a címül idézett két igealak jutott nyelvi szerephez. A gazdag példatárból csak néhányat közlünk: „Tán nem gárgyultam meg?” — „Egész bele- kárgyul az ember ebbe a problémába” — „Csupa meg- gárgyult ember tolakodott az üzlet előtt banánért” — „Gárgyult fejemben képtelen gondolatok rajzottak” stb. Mint szorgalmas versolvasó, a költemények nyelvi szövetéből is gazdagíthattam a két igealak nyelvhasználatára vonatkozó példatáramat. Annál is inkább érdemes idéznünk azokat a versmondatokat, amelyekben kulcsszóként olvasható a két igealak és szócsaládja, mert jellemző példákat kaphatunk arra vonatkozólag, mennyire feldúsult az idézett szóalakváltozat jelentéstartalma, és milyen nagymértékben bővült kifejező, közlő használati értéke is: „Bősz trombiták. Meggárgyult oboák” (Kosztolányi: A szegény kisgyermek panaszai) — „Ha föUármul egy bősz torok,) felgárgyulnak a lektorok.” (Bella István: Első és egyben utolsó ének.) — „Gárgyult szerző! Másolgatja a dóm-szobrokat” (Sólymos Ida: Hazatérés). — „Gárgyult fejemben / most egy ritka kattanás” (Soós Zoltán: Repülőorvosi alkalmassági vizsga) stb. Hogy a kárgyul és a gárgyul alakváltozatokhoz milyen jelentéstartalom, illetőleg fogalmi érték társítható mindennapi nyelvhasználatunkban, arról nemcsak az idézett szövegrészietek árulkodhatnak, hanem a szó keletkezésének a módja is. Magyar szótári szókészletünket gazdagítják a szóvegyüléssel keletkezett megnevezések is. Két, többnyire rokon értelmű és hasonló elemeket is tartalmazó szó alakjának keveredéséből, összevegyítéséből jöttek létre pl. ezek a nyelvi formák: csupasz (csupa és kopasz,) csokréta (csokor és bokréta), zargat (zavar és kerget), ordibál (ordít és kiabál), rémisztő (rémítő és borzasztó) stb. A kárgyul (hangtani alakváltozatában: gárgyul) a kábul és a bárgyúi magyar igék vegyülése révén nyerte el hangszerkezetét, alakját. Természetesen nemcsak a két hangsor, illetőleg szó-, alak vegyülését tapasztalhatjuk az új igeforma megalkotása folyamán, hanem a jelentéstartalma is tömbö- södött a szóvegyülés nyomán. A kárgyul (gárgyul) igealak tehát alkalmassá vált ezeknek a rokon értelmű fogalmi értékeknek a kifejezésére: kábul, bárgyúi, kábulttá, bárgyúvá lesz, elkábul, el bárgyúi, el bódul stb. Dr. Bakos József ^^VVVAA/VVVVVNAAAA/VNAAAAAA/VVVV\AAAAA/VVVVVVVSAAAA/V»
