Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-17 / 141. szám
A javíthatatlan Francia filmvígjáték Igaz, nem tartozom azok közé, akik csak a szórakozást keresik a moziban, ám azt mégsem foghatja rám senki, hogy ellensége lennék mindannak, ami tréfa, móka, kacagás, hejehuja és vidámság. így érthető, hogy nézőtársaimmal együtt meglehetős érdeklődéssel ültem be „megtekinteni” Philippe de Broca új filmvígjátékát, A javíthatatlant. Annál is inkább, mivel a főszereplő Jean-Paul Belmondó neve általában garancia arra, hogy egyfajta könnyed, kamaszos, franciásan pikáns, Kellemes humorú produkciót láthat ' majd a közönség. Nos, a jól ismert sztár ezúttal sem okozott csalódást. Belmondo a tőle megszokott eleganciával alakítja az imént szabadult szélhámos kedves figuráját, azt, aki alighogy kívül tudja magát a börtön kapuin, máris újabb kétes kalandokba veti bele magát. Az indok ezúttal szívhez szólóbb talán a korábbiaknál. A főhős ifjúkori „botlásának” emléke férjhez menni készül, s hozományként nem kevesebb, mint kétmilliót kér atyjától. .. Hogy ezután mi minden következik, azt kár lenne részletezni A poénok a film első harmadában fergeteges sebességgel követik egymást, a vígjátékok receptkönyvének megfelelően. Van helyzetkomikum, van jellemkomikum, és számtalan muris ötlet..., amelyeket Jean Penzer profiszinten kap lencsevégre. Milyen kár azonban, hogy a robbanó kezdés után az alkotók (író: Michel Audiard) már nem tudják fokozni a hatást. A gegpergőtűz után a cselekmény bonyolításával, csavarintgatásaival igyekezA Fáklya július 2-án megjelenő 13. száma összeállítást közöl a magyar könyvek fogadtatásáról, népszerűségéről a Szovjetunióban. Az olvasók megismerkedhetnek V. Kuznye- covnak, a történelemtudományok kandidátusának „A kollektíva és a termelés hatékonysága” című könyvével is, amelyről a lap recenziót közöl. Cikket olvashatnak nek tartani a szintet ám ezzel már nem képesek pótolni az előbbieket. Belmondo persze továbbra is Belmondo marad, s úgy tűnik, nem utolsósorban a magyar szinkronizálok segítségével a befejező részekben is képes egy-egy jóízű nevetést kicsiholni. Ebben készségesen és ügyesen segíti az utógondozó jogászt megformáló Genevieve Bu- jold, akinek itt természetesen elsősorban szépségére van szükség, semmint játékára. A trió Julien Guiomard- dal kiegészülve végül is kellemes estét szerez a nem túl szigorú közönségnek. dezőt mutatja be. Egy másik színes képriport pedig litvániai utazásra invitál — az olvasók az Inturiszt egyik útvonalával ismerkedhetnek meg. Szokás szerint orosz nyelvlecke, Fáklya-fotó, keresztrejtvény, filmelőzetes, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programismertetője zárja a számot. A Magyctf Hét Hevés\ megyében Az öt nyelven megjelenő Magyar Hét legutóbbi — június 17-i — száma Heves megyét igyekszik bemutatni a hazánkba látogató külföldieknek. Többek között — a „Sokarcú Heves” címmel — a megye gazdasági életéről, a felszabadulástól — napjainkig elért eredményeikről számol be a lap induló anyaga. ^Foglalkozik továbbá a demjéni olajmezőn folyó közös szovjet—magyar kőolajtermelési kísérletekkel, bemutatja a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolát, a Gárdonyi Géza Emlékmúzeumot, riportot közöl a Heves megyei dinnyetermelőkről, bemutatja Egert, mint műemlékvárost, „Mátrai—bükki séták” címmel Heves megye fürdő-, üdülő- és kirándulóhelyeit. Németi Zsázsa II Fáklya júliusi száma Kerámia lérplasztika Cj kerámia térplasztikával gazdagodott Miskolc ; Gádor István Kossuth-díjas keramikusművész alkotását a Tanácsház téren állították fel. A háromfigurás kompozícióit a pécsi Zsolnay-házban készítették. (MTI Fotó — Kerényi László felvétele — KS) Az idén először úttörők számára is Holnap nyitnak az építőtáborok Vasárnap reggel összesen hatvanegy, úgynevezett központi szervezésű építőtábor nyílik az országban, amely tizenkettővel több a tavalyinál. Az építőtáborok egyre népszerűbbek a fiatalok körében, amit az is bizonyít, hogy Heves megyéből ebben az évben 1640-en vesznek részt különböző nyári táborban, ötszázzal többen, mint az elmúlt esztendőben. A Heves megyeiek közül a fiúk kezdenek, mégpedig Szolnokon, a megyei ÁÉV munkaterületein: 320 közép- iskolás fiú segít majd négy turnusban a szolnoki építkezéseken. A lányok július 2-án kezdenek a Balatonboglári Állami Gazdaságban, összesen nyolcszázan, augusztus 26-ig négy turnusban. Az ő feladatuk gyümölcsszedés lesz. Ugyancsak lányokat várnak a tompái termelőszövetkezetben, ahová 520 középiskolás lány jelentkezett, elsősorban a Csongrád megyei zöldségprogram teljesítését segítendő. Az idei nyár építőtáborainak különlegessége, hogy az általános iskolát ebben az évben végzett gyermekek is részt vehetnek a munkában. Megyénket Balatonbogláron és Tompán 300 úttörő képviseli majd. Természetesen a szakmunkástanulók sem hiányoznak a nyári építőtáborokból. Bogláron, Tompán és Szolnokon 200-an segítik majd a „hivatásosak” munkáját. Nem csupán ad, de kap is Heves megye ifjú építőtábo- rozókat. Hevesen például országos tábor nyílik vasárnap, ahonnan a helyi Rákóczi Tsz-be, az erdőtelki tsz-be és Tarnamérára járnak a fiatalok dolgozni. A Bélapátfalvi Cementgyár nagyberuházásán megyénk ipari szakmunkástanulói vesznek részt építőtáborban. Részükre az Építőipari Beruházási Vállalat, a 31. számú ÁÉV, a Csőszerelőipari Vállalat 6-os üzeme és ' a Felvonószerelő Vállalat biztosít egész nyárra munkát, a Heves megyei Tanács és a KISZ megyei bizottságának szervezésében. Ennek a tábornak elsődleges célja a beruházás megvalósításának elősegítése, valamint a táborozáson részt vevő fiatal szakmunkásjelöltek szakmai előkészítése, gyakorlati ismereteinek bővítése. A 240 jelentkező első turnusa holnap megkezdi a munkát. Az ifjúsági építőtáborokban persze a munka mellett sok szórakozásra is lehetőség nyílik. Lesznek politikai fórumok, ismeretterjesztő előadások, VIT-vetélkedők, szépség- és sportversenyek, kirándulások. továbbá a KGST-tagorszá- gok együttműködéséről a számítástechnika területén, valamint a tudományos kaleidoszkópban az almatermelés új módszereiről és a fóliasátor elterjedt alkalmazásáról is. A kulturális cikkek közül kiemeljük azt a portrét, amely a 63 éves Tovsztonogov színházi renMagyar városok fóruma A Savaria nyári egyetemen — augusztus 10 , és 20. között — az idén az európai középvárosok urbanisztikai témái közül a „város és környéke” kerül napirendre. A 12 országból — köztük Vas megye szovjet testvérterületéről, a Mari ASZSZK- ból — érkező hallgatók a magyaron kívül osztrák és jugoszláv tapasztalatokról is hallhatnak előadást. A sorrendben 11. nyári egyetemen másodszor rendezik meg a magyar városok fórumát. Ide a hazai urbanisztikai, városépítési, fejlesztési szakembereket várják. A UBnuLtSn 1918, június 17., szombat . MOLNÄR LTXN 1 ivi^LiN/^r< / t :L imi'I • ggg, ELDEGfZES 22. — Ügy látod, Gitta kedves? — válaszolt némi tétovázás után. De olyan hangsúllyal, mely egy Tolsztoj- regénybeli orosz grófnő franciául fogalmazott riposztjá- ban is megfelelt volna. Gitta-Anyu is jobbnak látta, ha figyelmével jövendőbeli veje felé fordul, s immár közvetlenül őt üdvözli méltóságos szeretettel. Még volt idejük meginni a Lajos bácsi fogadó pálinkáját, sőt megcsodálni a tűzhelyet is, amikorra megjelent a harmadik kocsi. De mert éppen a csodálatos dunai panoráma megszemlélésébe voltak belemerülve, alig vették észre, hogy egy előkelőén világos Polski Fiat gördül be a telekre, és áll be hajszálnyira arra a helyre, amelyet nyilván az ő szamára hagytak. Felpattantak az ajtók, és kirobbant a Klári két csemetéje, mint idegenforgalomra idomított rezervátumbeli indiánok vagy bakonyi betyárok. — Hurrá, a préri! — és — Szia, Lajos! — rikkantották. — Bocsássatok meg! — lépdelt utánuk Klári, a vezérigazgató titkárnőjének mozdulataival hanyagul könnyed nyári vászonkosztümjében, megjelenése hatásával eleve számolva, gyermekei kissé túlzott élénksége miatt restelkedve és szívélyesnél szívélyesebb puszikra felkészülve. Szegény Guszti-Apa olyan volt mögötte, mint egy kérelmező, akit éppen ő, Klári nem engedett be a vezérhez. — Valaha volt első férjem, Katikám atyja és az ö neje, valamint gyermekei... — mondotta Gitta olyan felvilágosult öniróniával, amelybe persze belefért az érkezett család látszólag szándék nélküli gúnyos bemutatása. A gépkocsivezető fiatalember szerényen a háttérbe húzódva várta, hogy őrá is sor kerüljön és Klári bemutassa. — Lacikát még ti sem ismeritek, ő a nővérem kisfia, és a világ legjobb pilótája. Erről éppen morf volt alkalmunk meggyőződni... Talán azt nem is lehetett rossz néven venni, hogy az alkalmi, rokon gépkocsivezető nincs éppen parádéba öltözve; farmernadrág és piros trikó volt rajta, s majdnem kopasz volt, és szinte sötét bőrűre égett. — Ne ijedjetek meg tőle, csak most szerelt le, és meg viseli a néphadsereg bélyegeit! — A katonaság, hiába, még . most is emberfaragó hatással van! — rázta a kezét Tibor papája, pedig nyilván tudta, hogy felesége rosszallóan néz rá, mert hiszen az ő fiuk például, aki katonai szolgálatra ugyan alkalmatlannak mutatkozott, a társadalom számára ezzel együtt okvetlenül hasznosabb elem, mint sok katonaviselt. — Szervusz, kérlek! — mondta Tibor és önkéntelenül is igyekezett nagyon férfiasán kezet szorítani. / — Szia! Kati, — mutatkozott be Kati könnyedén, s tekintete máris tovasiklott, a két lurkót keresve, akik valami módon mostohatestvérei. Azt már eldöntötte, hogy a következő tíz percben — ez nagyon kedvesnek látszott, de mégsem olyan unalmas, mint a felnőttekkel bájolog- ni — az élénk gyermekeknek áldozza magát; csak még azt nem tudta, hogy felmászik-e utánuk a fára, vagy megpróbálja őket lecsalogatni onnan. — Peti! Gyuri! Hol vagytok? — Az égben! Gyere te is, ha merszl _____ — Nem merek! Ezt kiáltotta, 1 hogy nem merek, de kétségtelen, hogy két perc múlva már egy szál fürdőruhában és tornacipőben kapaszkodott felfele a fa ágain az előle mind feljebb és feljebb kúszó kölykök után. Lajos bácsi, miután az újonnan érkezetteket is ellátta pálinkával — a vezető fiú kivételével, aki hajtha- tatlanul visszautasította — a maga esetlen módján bocsánatot kért, hogy neki szakácsi teendői vannak, s nem tud a vendégsereggel foglalkozni. Apa azonnal alkalmat talált, hogy Tibor közelébe férkőzzék és végrehajtsa tervét: közelebbről is megismerkedjék lánya vőlegényével. Kati látta a fa ágai közül, hogy máris okosan beszélgetnek. Az asszonyok gátlás nélkül figyelték, hogyan tisztítja Lajos bácsi a halat. Egyszerre tudtak beszélgetni a hal különböző elkészítési módjairól, a házasságról és a mai erkölcsről, valamint a gyermeknevelés lélektani problémáiról, különös tekintettel a fa tetején közlekedő Petire és Gyurira. Klári megjegyezte, hogy a menyasszonynak nyilvánvalóan kiváló érzéke van a gyerekekhez; bizonyára a legtökéletesebb anya lesz belőle. Sajnos ő maga soha sem tudott, de nem is próbált meg fára mászni. Barna-Apa és násza tollas- labdázásra alkalmas helyet kerestek és ' szabálymagyarázatokba merültek. Laci, mint éppen leszerelt katonához illik, munkát kért Lajos bácsitól. beküldte egy kanna vízért a pincébe; odatette, hogy hideg maradjon. Így az életnek már kialakulóban voltak ideiglenes formái, erővonalai és fejlődési irányai, mikor egyszer csak Gitta felkiáltott: — Apu! el ne feledkezzünk nagymamáról! Apu nem szívesen tette le az éppen a kezéhez idomulni kezdő ütőt. Szerencsére Laci jelentkezett, hogy ő nagyon szívesen elhozza azt a nagymamát, ha valaki megmutatja, merre kell oda menni. — Katikám, nem mennél el? — kérdezte Guszti-Apa, kitekintvén a Tiborral való elmélyült beszélgetésből. Kati még örült is, hogy oka van lejönni a fáról, mert már nem szívesen folytatta légtornász-mutatványát a két lurkó nyomában. — Minek kellek, kalauznak? — Nem, kocsiparancsnoknak! — tárta ki előtte Laci a jobb első ajtót —-, de szerintem a kalauz tiszte is roppant jelentőségű. .. Kati nem tudta, hogy a Laci könnyed meghajlása gúny. vagy udvariasság. Előkelőre csücsörítette a száját: — Kocsiparancsnok! Ezt vállalom! — Engedelmeskedem — szállt be a furcsa piros trikós fiú a másik oldalon. De a hangsúlyában Kati semmi mást nem tudott felfedezni, mint a puszta közlés kifejezését, már tudniillik azt, hogy engedelmeskedik. (Folytatjuk)
