Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
Harc az angyalla A Blöff című filmben Miért ír egy színész könyvet? Talán azért, mert így próbálja megvalósítani önmagát színpadi 'feladatok híján, vagy mert úgy érzi, a pódiumon, a filmen nem mondhatja el mindazt, amit úgy érez, tolmácsolnia kell a következő nemzedékeknek. Ráadásul talán maga a könyv a legmaradandóbb kifejezésmódnak látszik, amelybe nem szól bele sem a rendező, sem partner. Hogy most Zorba, Zampano világhírű életre keltője Anthony Quinn megjelentette a maga életrajzát, annak más oka is van. Aki olvasta „Harc az angyallal” című nemrég kiadott könyvét, még ha véletlenül filmről nem ismerné Anthony Quinnt akkor is megérzi benne azt a határozottságot, azt a kegyetlen őszinteséget, amely annyira jellemzője valamennyi alakításának, Egyénisége és tapasztalata uralkodik az anyagon, amely csak az övé, és megannyi más, mostanában divatos színészi megemlékezéstől eltérően nem valamilyen „néger” műve, érződik rajta, hogy valamennyi mondatért, sorért Quinn megküzdött, megszenvedett Könyve, életrajza, amelyet egyes amerikai kritikusok egyenesen „kínosan” őszintének neveztek, azzal fegyverzi le az olvasót, hogy Quinn egyetlen pillanatig sem feledkezik meg arról, hogyan kezdte pályáját, szembenéz múltja minden kínjával, vállalja ezeket az éveket, és nem a beérkezett világsztár szemével próbál új múltat teremteni maga számára. Quinn nem akarja elfelejteni a tegnapot, mert az élete minden keserűségével, sikerével, megvalósult és megvalósulatlan ábrándjaival, mindazzal, amit megtanult és elvégzett, számára sokkal értékesebb, mint a hetedik művészettel szerzett babérok. Ez a vallomás már önmagában is kihívás Hollywood ellen, amelyet maga a színész „embemyuzó gépezetnek” hív. Quinn hű marad önmagához akkor is, amikor amerikai éveiről beszél, mert a népszerűségi listák élén szeréplő művész csöppet sem felejtette el, hogy csak úgy tudott kiszabadulni a ráosztott sablonszerepek özönéből, hogy átszerződött Európába. Amikor úgy érezte, nincs más kiút, megpróbálkozott olaszországi szerepekkel, És itt találkozott Felllnivel. így következett aztán az Országúton (a felejthetetlen Zampanával) később pedig a Zorba (ugyancsak feledhetetlenül) és így tovább. A Harc az angyallal hűségesen követi azt az utat, amelyet Quinn bejárt pályája során, azt a kutató kedvet, amely az életben és a művészetben annyira jellemzi. Talán ezért- is kezdi életrajzát ilyen jellemző fordulattal : „New Yorkban laktam, gazdag voltam, együtt a családommal és ráadásul híres is. A Times Square-on egyszerre három filmemet Is vetítették és színpadon is játszottam. Akárhová néztél, a Broadway-n, csak az én nevemet láthattad a fényreklámokon. Néhány kedves néni, valamilyen műkedvelő színjátszókör tagjai, vacsorát adtak tiszteletemre, amelyre még számos híresség volt hivatalos. A vacsora végén felálltam, hogy köszönetét mondjak. De egyszerűen képtelen voltam megszólalni. Láttam, hogy mindenki csak engem néz nagy érdeklődéssel, várakozással. És akkor hirtelen rádöbbentem, hogy teljesen elhibáztam az életem. Ma is emlékszem arra a megdöbbenésre, felháborodásra, amellyel a szavaimat fogadták. Ugyanis mindenki legfeljebb néhány szellemes, súlytalan mondatot várt tőlem, s akkor én bejelentettem: a siker semmit sem jelent számomra. Amikor befejeztem, a házigazdák udvariasan összeverték a tenyerüket, noha megsértettem őket. Az összejövetelt gyónássá változtattam”. Hány arca van egy színésznek? Annyi, ahány szerepet eljátszott — válaszolná rá bárki. Es íme most mégis úgy tűnik, van kivétel, egy ezerarcú színész, Anthony Quinn most felfedte as ezeregyedik arcát. Nemlaha György Humorszolgálat — Várj még egy kicsit, Lojzo, ki akarom találni, mit mondjak a feleségemnek, hol voltam ilyen soká. Te mit mondasz? — Semmit. Én egyáltalán nem jutok szóhoz! W. — Milanka, valóban minden játékodat, összetörtél, amit a születésnapodra kaptál? — A kalapácsot még nem. fü . — Hasonlítasz valakire, akit nagyon szerettem. — Régen volt? — Nem, tegnap este. isi ' v — Ha örömet akarok szerezni a családnak, az mindig legalább két százasomba kerüli — Ha én örömet akarok szerezni, az legalább három százas megtakarítást jelent. — Hogy csinálod? — Józanul megyek haza. 4^ A rendőr leállít egy gépkocsit, — Miért közlekedik ilyen piszkos autóval? — kérdezi a vezetőt. — Hiszen még a rendszámot sem tudja leol- vani! — Nem kell leolvasni! —* hangzik a válasz. -- Tudom kívülről! — Te a szerelemben olyan vagy, mint az étteremben —- mondja a férjének Albínóvá asszony tíz évi házasság után. — Hogy érted ezt? — Sokáig tart, amíg választasz, de ha már megkaptad, amit akartál, akkor irigyen kezded nézegetni, hogy mi van a szomszéd asztalon... , . . % Duvalier úr az irodából hazatérve könnyék között találja feleségét. — Mit mondtál a házvezetőnőnek, amikor telefonáltál, hogy azonnal felmondott? — A házvezetőnőnek? — csodálkozik Duvalier úr. — Én azt hittem, hogy veled beszélek! Ä — Miro szombaton nősül. — Szerelemből, vagy pénzért? — A lányt pénzért veszi el, de a pénzt szerelemből. Sass Ervin: Elgondolkozó kicsi gyerek voltam én még a világ elején hahó hej nem tudtam hosry mi a jó kocsi-e vagy a faló * hahó bej azt se tudtam én szegény ki igazán nagy legény hahó hej keserves volt a lecke megtaposott sok hetyke hahó hej megtaposott cudarul azt hittem bealkonyul hahó bej bealkonyul nekem már ne is sirass .jóanyám hahó hej a világnak vége jön hónai osan rámköszön hahó hej így kell varrni kandúrsapkát (Fotó; Szabó Sándor) Â Tower jubileuma Nagy-Britannia legfőbb nevezetessége, a londoni Tower ebben az évben ünnepli fennáll! sírnak 900. évfordulóját. A vár legősibb része a román Fehér torony, amelyet 1078-ban építettek Hódító Vilmos parancsára. A XVH. századig a Tower az angol király rezidenciájául szolgált, majd Itt volt az állami börtön. Később itt kapott helyet a pénzverde, a királyi állatkert, az obszervatórium, a fegyvertár, a fegyverműhely és a kincstár. Várhatóan a jubileumi évben több mint 3 millió turista keresi majd fel az épületet. Speciális emlékeket készítenek számukra: olcsó jelvényektől kezdve 1490 font értékű aranytányérokig. ...A Tower zöld füvén varjúk lépdelnek. A legenda szerint Nagy-Britannia akkor pusztul el, ha az utolsó varjú is elhagyja a várat. Talán csak nem azért vágják le minden három hónapban a madarak szárnyát? VVVSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^WWWV>A/NAAAAAAAAVíAAAAAAAAA/V\AAA/VVVVVWWWWVA'VVVVVVV í zavar Suhajda D. 3ertöne, akinek az utóbbi időben jelentkezett könnyebb alvászavaraimról panaszkodtam, nem adott tanácsot és orvosságot sem ajánlott, ellenben viszonzásképpen megajándékozott néhány érdekes tapasztalatával, amelyek mind az ember alvásával kapcsolatosak. A férjem ellen indított válópert elvesztettem, mert a bíróság álláspontja szerint a horkolás nem válóok — kezdte. — Csakhogy az én férjem nem otthon, a lakásunkban horkol, hanem az utcán, s ezzel nemcsak engem, de másokat is zavar az éjszakai pihenésben. Ugyanis mindketten alvajárók vagyunk. A házasságunk is ezzel összefüggésben jött létre. Annak idején Pomáz és Szentendre között ismerkedtünk össze, nem tudom már hánya, dik kilométerkőnél, hajnali háromkor. Általában korán nyugovóra térünk: este tízkor már az utcákat rójuk■ Nyári éjszakákon, amikor a hálószobák ablakai nyitva vannak, férjem erős horkolása miatt az alacsonyabban fekvő lakásokból, ahová a horkolás behallatszik, gyakorta szidalmaznak, sőt különféle tárgyakkal meg is dobálnak bennünket. Házas- társak közt nem vagyok hive a külön halóutaknak, ezért a férjem horkolása ellen úgy igyekszem védekezni, hogy altatószerekkel teszem mélyebbé az alvajá- rásomat, Tapasztalatom szerint a Noxy- ron 4 kilométerre elegendő, a Dorlotyn vagy az Eunoctin 8 kilométerre, a különösen erős T ardyl pedig 12—14 kilométerre is. Sajnos, ezek erős altatószerek, amelyek nem hasznosak a szervezetre. Viszont az enyhébb hatású Valeriánának vagy a L egatinnak egy-egy tablettájából legfeljebb csak a Rákóczi útra futja. Ehhez még annyit, hogy a férjem, aki rossz alvó, éjszakánként 10—12 kilométerrel is beéri, az én alvásigényem azonban ennek‘ kétszerese. A férjem emiatt lustának tart, szerinte a fél életemet elhenyélem. .. ... Nem tudom, más hogyan van vele, engem mindenesetre megvigasztalt, hogy nemcsak nekem vannak alvászavaraim, de az alvajárók éjszakai nyxigodalma sem mentes minden zökkenőtől Heves Ferenc a barátom mertagíd a szeretőm is becsap hahó hej kicsi gyerek voltam én még a világ elején hahó hej nem tudtam hogy mi a j kocsi-e vagy a faló hahó bej választan} de nehéz mert oly kiesi az egész hahó hej Vili, nyugi és a többiek Gyakran hallunk olyan élőszóbeli megnyilatkozásokat, amelyekben az -i végű rövid, illetőleg megrövidült szóalakok vállalnak nyelvi szerepet. Elsősorban ezekre a megnevezésekre gondolunk; vili, nyugi, cigi, piti) baki, fagyi, cidri, szundi, troli, ifi, szaki, szabi, spéci stb. Legnagyobb részük be. céző és olykor kicsinyló cél' lal formálódó kurtítás. Elsősorban hangulati telítettségükkel. stiláris szinezettsé- gükkel és tréfás, gunyoros használati értékükkel jutnak közlő, kifejező szerephez. A bizalmas jellegű beszédhelyzetekben bátran használhatjuk, de azt mác nagyon meg kell gondolnunk, hogy az írásban is szerephez juttassuk őket. Annak sem örülünk, hogy e tájékozódó kérdésünkre: megtartják-e az értekezje- tet, a válasz így hangzott! Vili! Inkább örültünk volna, ha a válasz így formálódik: igen, világos, természetes stb. Az is megdöbbentett, hogy egy komoly témáról vitatkozó közösség vitavezetője így szólította fel a beszédfegyelmet megsértő partnereket: Nyugi, elvtár* sak. tartsunk rendet ! Ha azonban a szánalmasan kisszerű dolgokat, jelenségeket, történéseket akarjuk elítélő kritikával minősíteni, akkor még a komoly hangulatú viták nyelvhasználatából sem „lóg ki” a piti szóval élés. Az ironikus fintor és a groteszkség megfestésére versbeli kulcsszerepet is vállalhat ez a szói Csak két példát ennek igazolására: „Tömi a vitrint,’ hány piti-érem!” (Kiss Benedek: Kutyák). — „Riogatja a piti perceket / ötezeréves evőé" (Nádor Tamás: Akt feketében). Higgadtságra, nyugalomra intő mondatszóként olykor nem megfelelő beszédhelyzetekben is jelentkezik a nyugi szóalak. Helyette használjuk ezeket a nyelvi formákat: Csak nyugodtan! Ne idegeskedjünk, ne türelmetlenkedjünk ! Semmi okunk az izgalomra, az idegeskedésre! stb. A versolvasót azonban nem zavarhatja meg az, ha ezt a nyelvi formát költőink tréfás és gúnyoroskodó versbeli beszédhelyzetekben jellemzésre környezetfestésre ie felhasználják. Bárányt Ferenc, A szesztestvérek árnya című költeményének nyelvi szövetébe is jól belesimi+1 szavunk: „Hirigelnek fogd- rhegek? — /messze van. Itt nyugi van”. Soós Zoltán humoros hangvételű költeményeiben sem véletlenül teljesítenek szerepet az -i végű játszi szóalakoknak is minősíthető nyelvi formák: ,Bárf így olvasva, nem nyom el a szundi" (Pityer!). — .A gyomruk merő cidri: nagy a tét!” (Játék a fegyverekkel). Dr. Bakos József ' JftWáfawm
