Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
Cserháti Ferenc: A vizsga sajnos, nem sikerült 7:4 a jogsi javára A baj nem jár egyedUI ■Iliit gondol Erzsiké, nem sikerült? Vizsga a bátyák közt — Két-faárom évenként fél-felszáll hasonló kacsa, kering egy kicsit, aztán leül a fészkére. A szigorításból any- nyi igaz, hogy az egész országban megszűnt az a korábbi, nagyon helytelen gyakorlat. hogy a tanulók húsz, harminc, ötven esetben is jelentkezhettek vizsgára. Most már öt sikertelen próbálkozás esetén Budapestre kell utaznia a jelöltnek alkalmassági vizsgára és csak pozitív válasz esetén tehet újabb kísérletet a jogosítvány megszerzésére. A tapasztalat az, hogy sokan azért halmoztak eddig vizsgát vizsgára, mert lényegében már a pénzük után futottak. ,, — Igaz-e, hogy egyes vizsgáztatók túlzott követelményeket támasztanak, hogy szigorukkal bénítóan hatnak a jelöltekre? — Ez az állítás semmiképpen nem állja meg a helyét. A követelmény — a vizsga- biztos személyétől függetlenül — mindenkivel szemben azonos: a KRESZ magas fokú ismerete, a legfontosabb műszaki tudnivalók és végül, de egyáltalán nem utolsósorban a gépkocsivezetés alapos technikai tudása, a legbonyolultabb forgalmi helyzetekben való tennivaló gyors és biztos felismerése a minimális feltétele annak, hogy a jelöltek megkaphasFélelmetes» gyomrot ösz- szeszorító kép: íenyes reggeli napfény van (vagy őszi hideg eső, vagy téli havazás), különböző színű gépkocsik sorakoznak a járdaszegélynél. Közelükben kisebb-na- gvobb embercsoport, messziről látni rajtuk: beszélgetnek. .. Igen, nem ritka az ilyen kép — mondhatná itt az Olvasó —, de ez megszokott, hétköznapi dolog, számtalan esetben találkozhatunk ilyennel, mi van ebben félelmetes? Hogy mi?— nos, csak any- nyi, hogy az autókon nagyT- betű van, a rendszámtáblán pedig betűk és számok helyett pirosán virit a szó, amely miatt olyan sokan nyugtalanul aludtak az utóbbi szép vagy kevésbé szép időben: VIZSGA. annyian tapasztalhatták, nem is olyan kevés. De térjünk vissza a vizsgához. A volánnál barna hajú fiatalasszony ül, neve Erzsiké. Tarnaméráról jött, hogy megküzdjön a jogosítványért, de elég kellemetlen előjelekkel kezdődött 6zároára a vizsga: otthon felejtette a személyi igazolványát busz- szal kellett érte mennie. — Tessék a motort indítani. Elsőre sikerül a művelet és most már csak az van hátra, hogy a vizsgáztató által megjelölt útvonalon minden sikerüljön — ez a rutinpálya előtti „belépő". Mindenesetre, a motor engedelmesen jár. sebváltó a helyén, irány-» jelző működik. Egy pillantás kellene most a visszapillantóba, meggyőződni a biztonságos elindulás lehetőségéről, .jJMMMjjjr Futnak a pénzük után... És már érkezik is, itt van a vizsgáztató és soros jelölt már a volánnál ül, agyában lázas gondolatok kergetőznek arról, hogy sikerülnie kell! és arról, hogy biztosan — nem fog sikerülni! — Legyen szíves a személyi igazolványát A felszólítás hivatalosan hangzik, azonban egyáltalán nem barátságtalan : Cserháti Ferenc, a korra fiatal, de a vizsgáztatásban már igen rutinos szakember mindenkit, minden helyzetben inkább nyugtatni igyekszik. — így igaz? — Igen, így, bár az eddigi tapasztalataim szerint a vizsgadrukk az esetek többségében inkább hasznos, •mint káros. Ez azonban természetesen csak akkor alakulhat így, ha a vizsgázó jól elsajátította a szükséges tud- nivalókatEz a „szükséges” mint már —* 1978. május 14., vasárnap ám ez elmarad, de aránylag rázkódásmentesen, bár kissé nagy hanggal — elindul az autó. Megkezdődött. A meredek lejtőig aránylag minden simán megy, még a megállás Is, majd a kézi- fékes elindulás, de ami ezek után következik, azt Erzsiké legszívesebben törölné az emlékezetéből: a balra nagy ívben, a tolatás hátra, sarkon, a rutinpálya ingatag útvesztői. .. — Elrontottam — mondja bosszús-szomorúan. amikor látja, hogy a kijelölt helyre már semmiképpen nem bír beállni a járdaszegély érintése nélkül, ráadásul fékezésnél a motor lefullad. .. — Elrontom, mindig elrontom, megint elrontottam! — kesereg tovább, a vizsgáztató viszont nyugtatni igyekszik: — Várjon egy kicsit, próbáljon lazítani, még nincs veszve semmi, még mindent helyrehozhat. De már semmi sem akar sikerülni, egy újabb manőver, s a jobb első keréknél Lassan, bánatosan egy bolya felborul (Fotó: Szabó Sándor) lassan, bánatosan egy bólya felborul... — Szomorú hírt kell közölnöm — erősíti meg Cserháti Ferenc azt, amit a fiatal- asszony már a bólyálc közt botladozva érzett — a vizsgája sajnos nem sikerült. A rosszban van azonban egy jó is: az, hogy ez itt derült ki és nem később, a közlekedésben. .. Azt hiszem, maga is érzi, asszonyom, hogy alapvető problémái vannak. Például a pedálkezelés, az hogy nem érzi az autót, körültekintés nélkül indul el... ugye, tudja... ? De azért ne keseredjen el, mert nem alkalmatlanságról, hanem a gyakorlat hiányáról van szó. Kívánom, ennek megszerzéséhez legyen türelme. Véget ért tehát a vizsga — sikertelenül. Bármennyire kellemetlen, megkérdezzük : — Mit gondol, Erzsiké, miért nem sikerült? — Én már tudtam, amikor beültem. Csak papíron van meg a 29 gyakorlati órám. Volt úgy, többször is, hogy az egy, vagy kétórás gyakorlati időből csak tíz-húsz percet vezettem, a többit várakozással töltöttem el. De ezt, persze, a vizsgán nem veszik figyelembe. Hogy is vehetnék !... A bukás sohasem öröm. És mostanában az a hír járja, hogy a jelölteket a jövőben még nehezebb feladatok elé állítják, drágább is lesz a tanfolyam. így tehát a most tanulók még szerencsések: nekik olcsóbb is, köny- nyebb is. Demeter Györgyöt, az Autóközlekedési Tanintézet vizsgabizottságának vezetőjét kértük meg arra, hogy segítsen eligazodni a hírek között sák a gépkocsivezetői jogosítványt. Cserháti „tanár úr” mellett közben magabiztos fellépésű fiatalember, Fülöp Botond tesz kísérletet arra, hogy bebizonyítsa: birtokában van azoknak az ismereteknek, amelyek a jogosítvány megszerzéséhez szükségesek. — Tolasson balra hátra... jő lesz. Ilyen higgadtan, nyuJelzések életünk változásairól NINCS OI/VAN MÉRŐ- SZÁM, amely százaléknyi pontossággal kifejezhetné: hogyan élünk. A statisztika sok mindenre választ ad ugyan — ismeretes például, hogy tavaly 1976-hoz képest 10,3 százalékkal nőttek a lakosság pénzbevételei : a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos bevételek 17,1, a pénzbeni társadalmi juttatások pedig 9,8 százalékkal haladták meg az előző évit, s tudjuk azt is, hogy1 a fogyasztói árak átlagosan 3,9 százalékkal emelkedtek — ám az életszínvonalat csupán a számok nyelvén nem lehet jellemezni. Megannyi — már-már felsorolhatatlanul sok — tényezőn múlik e no- gyan, ily módon az sem mindegy, hogy hol, az ország melyik településén élünk. Nyilvánvaló: ahol gyors a fejlődés, ott jobbak az életkörülmények. Üj városainkban — Dunaújvárostól Le- ninvárosig — lényegesen több a komfortos otthon, mint a múlt örökségét még nordozó, látványosan, de a? igényekhez képest mégsem elég gyorsan megújuló megyeszékhelyeink egynéme- lyikében. De falu és falu között is különbséget lehet tenni, attól függően, hogy mennyire gazdag a terme lősrövetkezet. s mit tesznek szűkebb pátriáink felvtrá. goztatásáért az ott lakók Vállal iák-e a közművesítéssel, csatornahálózat építésével járó költségeket, mi több: társadalmilag mennyire aktívak? Megfelelő-e az ellátás, kulturált-e a szolgáltató- és bolthálózat? S még folytathatnánk a sorolást. A KÜLÖNBÖZŐSÉGEKBŐL alakul ki ama összkép, amelyet elemezve, az MSZMP Központi Bizottsága április 19—20-1 ülésén egyebek között megállapíthatta: „A >a~ kosság életszínvonala gazdasági lehetőségeinkkel összhangban, az elmúlt években is rendszeresen emelkedet* ” Ez tartalmazza azt is, hogy: „A kereseti arányok kedvezően változtak.. A munkásság és a parasztság reálkeresete céljainknak megfelelően, megközelítőleg azonos ütemben emelkedett"; ami arra, hogy: „A tervidőszak első két évében 187 000 (ebből 66 050 állami) lakás, az ötéves tervben, előirányzóit- nál összesen 20 000-rel több épült. Az új lakások 93—95 százaléka kettő, vagy több, ezen belül 35—38 százaléka három, vagy több szobás". Szó esik arról is: „A terme• lőszövetkezeti tagok családi pótléka azonos lett az ipari dolgozókéval. Kiterjesztettük a gyermekgondozási segélyt a szakszövetkezeti tagokra"; továbbá. Ismét más témára (egyszersmind gon 1- mink egvlkére) utalva: „Bár a szolgáltató vállalatok teljesítménye növekedett, a kisiparosok száma gyarapodott, az igények emelkedésével nem sikerült lépést tartani ’. Jövedelmek, lakás, szolgáltatás — kiragadott példák a leglényegesebbek közül. Ám életkörülményeinket — fogalmazhatunk úgy is: elei- színvonalunkat — sok olyan tényező is befolyásolja, amelyek mellett hajlamosak vagyunk már-már oda sem fi- • gyelve elhaladni. Mindennapossá, természetessé vált — és mégsem az! —, hogy a televízió-előfizetők száma a -í- diótulajdonosokéval vetekszik: elérte a két és fél milliót. Ez annyit jelent, hogy az ezer lakosra jutó televízió-előfizetők száma 233 (ösz- szehasonlításul: 1973-ban Olaszországban 208, Ausztriában és Franciaországb m 238—237. az NSZK-ban 293). A személygépkocsik száma meghaladta a 700 ezret, s jóllehet megvásárlásuk, üzemben tartásuk tetemes költséget jelent, az igények az előbbi szám fölött járnak. S az autózás megkönnyítésére egyidejűleg több autópálya. korszerű autóút épül; Budaoest és több nagyváros közúti felüljárókkal gazdagodik — miközben a tömeg- közlekedés is megújulóban van. A vasútnál előtérbekerült a gyorsabb. kulturáltabb utazást lehetővé tevő villamosítás (belföldi e<- presszvonatainkon immár számozott, helyjeggyel lefoglalható ülések vannak), a Volán autóbuszai '.tűzött mind több a tetszetős, kégoato* továbbra 4c. Mag • rutin, az emelkedő« nem kell megállni.., jó s szí«' lom... Botond magabiztosan, mondhatni, kitűnően rajtol, de a parázsba való beállás neki sem sikerül egyből, megállítja a kocsit, és elégedetlenül csóválja a fejét: * — Azt a... — Nincs semmi baj — nyugtatja a vizsgáztató- — Felismerte a helyzetet, tessék változtatni rajta. Engedje föl a pedálokat... jól kezeli a járművet, 16 pontot árt el, mehetünk a forgalomba. Ahol csak lehet, lendületes vezetést kérek, használjon minden sebességfokozatot, figyeljen a jelzőtáblákra, a tü« körhasználatra, körültekintésre hívom fel a figyelmét. .. És minden megy, mint a karikacsapás. Ügy látszik, Bolondot már „semmi sem menti meg" a jogosítványtól. De váratlanul mégis borulni látszik a vizsga eddig oly derűs ege: a főútról, balra nagy ívben való lekanyaro- dásnál, Botond megadja a kötelező elsőbbséget egy belső sávon közlekedő autónak, de az látja, hogy vizsgáról van szó, és előzékenyen, fényjelzéssel lemond az elsőbbségről. Botond — köszönettel — él is az előnyei, de a külső sávra való ráhajtás- kor nem figyel jobbra, hogy vajon nem közeledik-e ott is egy gépkocsi. Ez bizony nagy hiba! És a baj nem jár egyedül: néhány perc múlva, amikor az Egészségház utcára kanyarodik ki, felfut a vizsgakocsi a járdaszegélyre. A harc ezzel véget is ér és a fiú letörve, de megértéssel hallgatja a vizsgabiztos értékelését : — Sajnálatos tényt kell közölnöm. ., Miután befejezte az indoklást, mi kérjük „vizsgára” a vizsgáztatót. — Mikor szerzett jogosítványt? — Az volt régen... 1960- ban, az MBSZ-nél. — Drukkolt nagyon? — Volt egy drukkom, mint mindenkinek. De ez sokakat jó irányban dob fel. És azt is tudni kell, hogy a tényszerű tudást az idegesség nem vághatja le. — Milyen érzés, ha valakit meg kell buktatni? — Most nagyon rossz volt. Nehéz elviselni, hogy ezt a fiút meg keltett buktatni. Annál jobb érzés, ha napi 10—12 eredményes vizsgánál működhet közre az ember, mert így, ha közvetve is, de hozzájárulunk, hogy mások is megismerjék az autózás örömeit. — A mai vizsgák mérlege? — Hét-négy a jogsi javára. B. Kun Tibor nyelmes panorámabusz. több városban pedig a trolihál zat kifejlesztését tervezik. Ha közvetve is, a közlekedés korszerűsítésével á környezet fokozottabb védelmére is utaltunk. Igaz, a személygépkocsik szennyezik a levegőt, mind több helyütt létesítenek viszont — olynor parkosított — sétálóutcákat, a városok határában er iákét ültetnek, csónakázótavakat létesítenek. S aki pedig új lakónegyedben él, láthatja: ilyenkor, tavasztájt ezerszámra érkeznek a néhínv év múlva már árnyat adó facsemeték. Gazdagabban vagyunk a sportolási lehetőségekben is, mint korábban: erdei tornapályák nyíltak, sok sporttelep a lakosság számára is szélesre tárta KV púját, s immár nemcsak a főváros kérkedhet rang >s sportversenyekre, mindennapos testedzésre egyaránt alkalmas fedett uszodákkal. S HA MÁR UTALTUNK hazánk idegenforgalmára, legyük hozzá azt is: tavaly négy és fél milliónál töob magyar látogatott külföldre (1971-ben még csupán e?v- millióan. 1975-ben hozzávetőleg három és fél millióan), s az utazási irodák nemze*- közi túráira már az év elején rendre lefoglalják a helyeket .., Mindez adalék csupán, «Hg néhány — ha úgy tetszi, önkényesen — kiragadott vonás az összképből. Ám tel- zi az életvitelben végbement változásokat, az anyagi-tudati előrehaladás állomásait, _ Földe« Tamás j
