Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-13 / 111. szám
Fayard bíró, akit Seriffnek hívnak Francia film A klasszikus krimiben —; ha van ilyen — a rossz emberek a pénzért gyilkolnak, majd a társadalom védelmezői megkeresik a bűnöst, a bűnösöket és a büntetés nem marad el. Ebben a krimiben mintha ez az elsődleges cél sokszorosan átszíneződne. Van itt is gyilkosság és pénz is bőven. Mozaikszerűen és csak nagy- nagv körüljárással jutunk végül is a krimiszövevény végére, hogy aztán sok minden kifessék. Például többek között az, hogy a francia igazságszolgáltatás gépezetében sokféle erő működik közre, sokan és sokféleképpen értelmezik a törvény gyakorlati alkalmazását. És itt a szempontok egyúttal nézőpontok is. A néző és az átlagember azt hinné, hogy a törvény betűjét és szellemét magasztos eszmék hatják át, a holt betű az eleven gyakorlatban csak az igazságot szolgáltatja. Ezt hiszi, ezt éli, ezt teszi mindennapi munkájában Fayard is. akit gyors keze és gyors esze miatt Seriffnek hívnak az alvilágban is. De a társadalomban vannak érdekek és erők, akik úgy érzik, hogy a törvény csak bizonyos szintig hat és addig érvényes, amíg az ő küszöbükig nem ér. Más az, ami fenn, a hatalom magasabb szférájában létezik, és megint más az, ami a végrehajtás, a mindennapi cselekvés szintjén megvalósulhat. És mindez személyekre, sorsokra lebontva néha kínos eredményekhez vezet. Fayard vizsgálóbíró főnöke, az ügyész azt kérdezi a krimi egyik nyugalmasabbnak látszó pillanatában: Miért olyan makacs maga, Fayard? A vizsgálóbíró nem felel, mert erre a kérdésre csak tettekkel, vagy csak egy ostoba „csak”-kal, vagy még- inkább egy nyugodt hallgatással lehet válaszolni. Nálunk a Fayard-hoz hasonlókat nehéz embereknek szokták nevezni. Olyanok ezek a hősnek is beillő társadalmi jelenségek, mint a megszállottak, akik ha egyszer valamit hisznek és főként. ha arra esküt is tesznek, nem tágítanak mellőle. Yves Boisset rendező a meggyilkolt lyoni bíró aktájából kiindulva mond ítéletet saját társadalmáról, arról a mai Franciaországról, ahol a politikai pártállások harca mindig is markánsabban jelentkezett, mint bárhol Európában. Fayard vörös a francia nagyburzsoázia szemében, mert nem érdekli őt a hatalom képviselőinek érdeke. Szinte sajnáljuk ezt a csupatűz embert, hogy a vesztébe rohan, hogy ő, aki ismeri a gátlástalanság pribékjeit és azok mindenfajta módszereit, úgy szaladgál kis autójával és beszerzett aktáival a nyüt utcán, mintha a Mindenség- gel kötött volna életbiztosítást. Csak az időpont kérdéses, mikor teszik véglegesen ártalmatlanná ezt az érdekes, konok, meggyőződéséhez és hivatásához hű, tisztességes vizsgálóbírót. A rendező didaktikus finálét is ragaszt a krimihez. Amikor a filmen a bírót megölik, a közönség indul kifelé, mert a tényleges krimi befejeződött. De Boisset megtoldja a történetet egy mesélő képsorokból álló utóirattal: a gyilkosokat, a ,,kishalakat” vágóhídra küldő nagyok, a társadalom fényében sütkérekők ünnepük önmagukat, azt a győzelmet, amit aljas eszközökkel kivívtak. De érkezeik Steiner bíró, Fayard barátja és harcostársa, aki azt a reményt kelti a nézőben, hogy az igazi bűnösök mégiscsak megkapják a büntetést, azért, amit elkövettek. Majd berobbantanak egy régi épületet, s e robbanás a rendező szimbóluma: a régit le kell robbantani, hogy az új, a friss, a modern, a jövő keletkeztessék. Patrick Dewaere alakítja a főhőst. Néhol mintha szimplábbnak rajzolná meg azt a bírót, aki nemcsak makacs, de az eszével is áttör az alvilág buktatóin. A tegnap, amit naponta bejárt, külsőségeiben szerény, mégis inkább akkor érezzük őt hozzánk közelállónak, amikor MicheJle-lel együtt, kedélyes jópofasággal elhitetik velünk a francia kisember mindennapjait, ahogyan a francia vidéki nagyvárosban egy értelmiségi tisztességesen akar élni. Felvételi: Június 24—július 15. Két és félszeres a túljelentkezés az egyetemekre és főiskolákra A felvehetők több mint két és félszerese —■ 35 ezer 700 fiatal — jelentkezett az idén az egyetemek és főiskolák nappali tagozatára. Az arány nagyjából megegyezik a tavalyival. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karára például tavaly a felvenetók négy és félszerese, az idén viszont már öt és félszerese pályázott. A Szegedi József Attila Tudományegyelem bölcsészettudományi Karára tavaly a felvehetők alig kétszerese jelentkezett, az idén a négyszeresénél is nagyobb volt a túljelentkezés. Évről évre vonzóbbak az érettségizők körében a tanárképző főiskolák, amelyekre most több mint két és félszeres a túljelentkezés. Kiemelkedik a Szombathelyi Tanárképző Főiskola, ahova a felvehetők háromszorosa nyújtotta be pályázaíat. Némiképpen csökkent a tanítóképző főiskolákra jelentkezők száma; kivétel a nagy hagyományú sárospataki főiskola. Itt az idén is majdnem háromszoros a túljelentkezés.. A szokásosnál valamennyivel kevesebben pályázták az orvostudományi egyetemekre, az egyetemi számítóközpont összesítése azonban arról tanúskodik, hogy az egyes karok között itt is nagy az eltérés. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem általános orvosi karára például még mindig három és félszeres a túljelentkezes, a gyógyszerész és a fogorvosi karra jelentkezett Lutaloic esélyei viszont jobbak. A korábbinál mérsékeltebb az érdeklődés a műszaki pályák iránt, bár az egyes intézmények és karok közölt ôiÆmme, 1978. május 13.. szombat jelentősek az eltérések, A Budapesti Műszaki Egyetemre a felvehetők kétszerese pályázott A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen elsősorban a bányamérnöki kar iránt érdeklődnek az érettségizők. A műszaki felsőoktatásban már évek óta bevált árirányítási rendszer lehetőséget nyújt arra, hogy sikeres felvételi esetén minél több, a műszaki pálya iránt érrieidő- dő fiatal tanulhasson tovább. Az úgynevezett szakmacsoportos felvételi lehetővé teszi, hogy a jelentkezők — kérésüknek és alkalmasságuknak megfelelően — az inkább gyakorlati képzést nyújtó főiskolai karokra kerüljenek. A társadalmi érdek és az egyéni szándékok összhangját hivatott segíteni a társadalomtudományi területen idén megteremtett úgynevezett^ hármas átirányítási lehetőség. A tudományegyetemek tanári szakpárjára jelentkezők ugyanis a jelentkezéskor kérhették a területileg illetékes tanárképző, illetve tanítóképző főiskolára történő esetleges átirányításukat is. A tanárképző főiskolákra jelentkezők másodsorban tanítóképzőt, a tanítóképző főiskolákra jeiemke- zők pedig óvónőképzőt is megjelölhettek. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre és a Pécsi Tudományegyetem közgazdasági karára pályázók a Pénzügyi és Számviteli Főiskola valamelyik szakára, vagy a Kereskedelmi és Vencé'glátó- ipari Főiskola kereskedelmi szakára irányíthatók át. A felvételi vizsgákat június 24. és július 15. között tartják, kivéve a matematika, fizika és biológia írásbeli vizsgákat. Ezekből a tárgyakból az írásbeli érettségi megfelel az írásbeli felvételinek is. A dolgozatok megírásának időpontja május 22—23. (MTI) Farkas András A házat az asszony sér- tette meg. Csepülte pucoktúrásnak, ólnak, romnak, hullaháznak. trágyadombnak, odúnak. Szavától elsápadt a moha a nádtetőn, köhögött a kémény, csikor- gott a konyhaajtó üvege, pörgött a meszelés a patics- falról. a kislány pedig sírt- rítt a bölcsőben; bömbölt szegényke örökké. Az ember hallgatott. Hallgatott hétközben is a városban, az építkezésen, hallgatott szombatvasárnap odahaza. Sohase költözött volna el a tanyáról, ha az el nem unja az asszony rikácsolását, és össze nem dűl. De összedűlt egy égi háborús hétfői éjszakán, maga alá temetve az asszonyt meg a kislányt. Az ember nem maradhatott ott, mert ott nem volt már. A munkásszálláson együtt lakott vele pár hétig egy alak, aki folyton a szabadságról pofázott. Sok idegen szót tudott, mivel fölső iskolákat járt, amíg rá nem unt a tudományra. Azidőtt a munkások életét akarta átélni, belülről, s természetesen a kétkezi munkát mint olyant. Az ember majdnem háromszor beszélt vele. — Marhaság — mondta neki először a munkásszállás hálójában. — Miért? — kérdezte a kíváncsi értelmiségi kedvesen. A közbeszólás ridegsége ellenére úgy érezte, hogy végre közel férkőzhet egy dolgozó leikéhez. Az ember hallgatott. Hanyatt feküdt az ágyán, a fölső matrac lógó ülepét bámulta. A vaságy szürke kere. te körülzárta (védelmezőleg?) akár egy (négyszögesített) bűvös kör. A másik nem is mert melléje ülni — a szomszéd ágyra telepedett. — Vallja be, barátom, hogy maga is vágyik a szabadságÜnnepi könyvhét —1978. A Corvina Könyvkiadó ui Kötetei Az 1978-as ünnepi könyvhétre a Corvina Kiadó új sorozatot indít útjára „Műterem” címmel. A sorozatnak az a célja, hogy megismertesse a képző- és iparművészet különböző területein alkotó mai művészek munkásságát. A sorozat most megjelenő kötetében Kokas Ignác érdekes és sokoldalú festészetével találkozik az olvasó. A művész festői világa hosszú évek alatt tájélmények hatásán érlelődött az elvont fogalmak képi megjelenítése- ig. Vitákat kiváltó festészete izgalmas kérdéseket adott fel a kötet szerzőjének, Rozsa Gyulának, a kortárs képzőművészet ismert kritikusának. A kötetet Kokas Ignác alkotásainak 34 színes és 24 fekete-fehér reprodukciója illusztrálja. A „Műterem” sorozat most megjelenő második kötetében Koczogh Ákos bemutatja Finta Lászlót, a kiváló iparformatervezőt, a magyar autóbuszok elismert alkotóját 3 színes és 65 fekete-fehér fotóval illusztrált könyvében. Nagy sikerre tarthat számot a Lesznai Anna képeskönyv, amely 78 színes kép bemutatásával, versek, prózarészletek, mesék, hímzések, hímzéstervek, festmények és könyvdíszek közreadásával örökíti meg a művésznő sokrétű életművét. A magyar építészet és iparművészet egyik jelentős alakja volt Kozma Lajos. Hégi adósságot törleszt a 200 rajzzal és mintegy 200 fekete-fehér fotóval gazdagon illusztrált kötet. Az eredetileg német nyelven megjelent „Az új ház” című könyv magyar nyelvű kiadása az új építészet legfontosabb elveit ismerteti, és tudományos alapossággal szól a tervezes egész folyamatáról, — az alaprajztól a bútorok elhelyezéséig. Az elmúlt ünnepi könyvhéten nagy közönségsikei t aratott a „Művészet 76” című évkönyv. Ebben az évben is az ünnepi könyvhétté jelenik meg az 1977. művészi eseményeit összefoglaló „Művészet 77”, amelyben a 113 színes és 171 fekete-fehér kép értékeli a múlt év' legjelentősebb " művészeti eseményeit ; kiállítási kritikáit, vitáit. Végül a „Magyar Grafikusok” sorozat egy újabb mappája kerül most az olvasok kezébe. Ez a kiadvány Szónyi István legszebb rézkarj caiból 12 lapot foglal magáj ba. Az ünnepi könyvhét alá kalmából a Corvina Kiad j ismét lehetőséget nyújt 4 Corvina könyvklubba ?aiá belépésre a művészeti könyá veket kedvelő olvasóinak. „Hatuani napok” a kuitura és sport jegyében Júniusra esik Hatvan várossá nyilvánításának évfordulója, amely alkalomból — immár hagyományosan — a szokottnál is gazdagabb műsorral rukkolnak ki a helyi közművelődési intézmények. A szervezők már kialakították az idei programot, amelynek a nyitánya június 3-án, szombaton lesz. Ekkor tartanak zászlófelvonást, ünnepi megemlékezést a tanácsháza előtt, délben pedig két kiállítás nyílik a művelődési központban. Egyiken „Otthon és művészet” címmel a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyár legszebb termékeit mutatják be, s Higí László gyárigazgató mond megnyitó beszédet A másik tárlat a helyi díszítőművészeti szakkör több éves munkásságához fűződik, és „Tájak, motívumok” címszó alatt a kör tagjainak legszebb hímzéseit tárja a látogatók elé. A további műsor keretében június 5-én Balázs József írót látja vendégül az Ady Endre Könyvtár, június 8-án, csütörtökön este pedig a Hevesi Szemle munkatársaival rendeznek író—olvasó találkozót. A zgne hívei e napon Szelecsényi Norbert zongoraművész játékában gyönyörködhetnek. Ugyancsak 8-án,Albert, Mészöly, Fenyvesi dr. vezényletével a magyar öregfiúk válogatottja mérkőzik Hatvan csapatával. Sok hazai, vidéki fellépés után az ünnepi program keretében először lép teljes műsorral a hatvani közönség elé a gyöngyös! Vidróczki együttes. Előadásukat június 10-én, szombaton este a szabadtéri színpadon rendezi kJ Másnap — jeles képzőművé-- szeti eseményként — Németh József háromszoros Munkácsy-díjas festőművész gyűjteményes kiállításán nyitják meg a Hatvani Galériában. Az évfordulóra emlékező „Hatvani napok” záróeseményének a június 11-én, vasárnap délután fél 3 órára kitűzött lovasbemutatót tekinthetjük. A Palkó-tanya mellett levő versenypályán Gyöngyös, Palotás, Mezőkeresztes, Hatvan, Kőtelek sportköreinek legjobb díjugró lovai, lovasai indulnak a piros, kék, sárga, szalagokért; jutalomtárgyakért. Czakó Gábor: REND ra. A szabadság mindenkinek fontos, hogyan lehetne marhaság? — Mert az. — Az ember a feje alá csúsztatta a kezét, óvatosan, nehogy átnyúljon az ágykeret védővonalán. — De hát... — az értelmiségi bizalmaskodva áthajolt a két ágy közötti szakadékon, ujja csaknem megérintette a a kopott festésű vasat; aztán mégse, dologtalan, vékony ujjai táncoltak fölötte, kapdostak, mint lepkék a tűz fölött, majd hirtelen összegörbültek, visszahúzódtak, gazdájuk nem merte átlépni az illendőség határát, legalábbis testileg: keze helyett szavakat küldött a másik ágy felé. Nedves, meleg szavakat, pszichológiából tanúit lágy kiejtéssel bocsátotta ki őket dús szakálla-bajúsza közüL (Az e-ket édes dunántúlias ä- kel fűszerezte). A bajúsz, a szakáll, sőt a haj pamacsai nyájasan intettek utánuk, mint a peronon maradt kedvesek keszkenői. Nem tudni, mi lett a szavakkal. A munkásszállás sűrű levegője álta_ Iában csak káromkodásokat, éles pörlekedéseket bocsátott át, a sima csevegést fölitta, mint a spongya. Az ember nem figyel. Hogyan lehetne az ember szabad, amikor meghal? A be- • szélőnek fiatalos külseje volt; huszonévesnek látszott, holott valószínűleg elmúlt már harminc, kit tudja, nem fontos, a fiatalos külsejűek nem mutatják az öregedés jeleit, el se jutnak odáig, mivel időnap előtt meghalnak. Persze nem fogalmazott meg magában ilyesmiket, rá se nézett a másikra( a buggyos matracot bámulta a feje fölött) csupán tudta. Második beszélgetésük a Kecske Sörbárban zajlott, ahol az ember minden szombaton megivott huszonöt korsó sört. Átlagban. Olykor többet, máskor kevesebbet, aszerint, hogy a könyöklő, a pénztáros a csapos és a vécé közti útvonalat be tudta-e járni anélkül, hogy a mintás ■ kőpadló fekete kockáiról lelépett volna. A szakállas a tizenhetik korsó után érkezett, a tizennyolcadikat! ő fizette. Az ember kibámult az ablakon, a Kecske utca girhes madárcseresznyefáira. A levelek már kiásztak rajtuk, elernyedtek, csak a kegyes szélcsönd tartotta őket oda- fönt. A szarkaláb ághegyeken (az öreg, őszi levegő ráncai?) apró, barna gyümölcsök (gyümölcsszemecskék ?). ö kezdte a beszélgetést. — Minden olyan, amilyen. Ha más lenne, akkor más lenne. Ha annak a fának — teszem azt — szeme lenne, akkor bekívánkozna ide, a kocsmába, és kihörpintené a maga sörét. Az értelmiségi udvariasan mosolygott (mosolya nem látszott a sűrű szőr alatt), már megfeledkezett múltkori előadásáról. Egyelőre fölhagyott a világmegváltással; életformakutatásra adta fejét. (Az alapoknál kell kezdeni : előbb a mi, utána amiért és csak legvégül a mit!) Az alkoholizmusról kezdett értekezést. Természetesen általánosságban, nehogy megsértse emberét. Beszéd közben szőrzetét húzigálta; a csimbókok végén kúposán megnyúlt a bőr, mint megannyi kifakadni kéjszülő kelés. Egyébként jól állt neki a szakáll meg a bajúsz, mert a hús esetleges, lompos táskákban borította arckoponyáját. A szőrbozonti fölött például egyenesen bájosan hatott fehér, pingponglabda-szerű orra. (Az ötödik korsó tájékán pirosodni kezdett, a kilencediknél elzsibbadt.). Még első éves egyetemista korában vágta sutba borotváját, forradai- miságból; különbözni akart a szüleitől, akik a maguk képére és hasonlatosságára for- málgatták — akár Isten Adá- mot —. minden áron értelmiségit akartak faragni belő. le A kocsmár végigsétált a Karmester. Táskarádióját a bal kezével a füléhez szór - tóttá, jobbjával vezényelt A Szabad Európa teenager par- ty-ját hallgatta, régi Beatles- számok meritek. — Az operát szeretem — súgta kétütem közt a körül- állóknak. Az ember hallgatagon járta útját a könyöklő, a pénztáros, a csapos és a vécé között a fekete kockákon. Amíg a korsóját kiürítette a könyöklőnél, a villanyrendőrt bámulta. Piros. Sárga. Zöld, Igen. A piros még a száz, vagy ki tudja hány lóerős kamionokat is meg juhász . - tóttá, pedig azokkal a távolság se bír óceántól óceánig, a zöld pedig milyen könnyen lódította ki őket a Kecske utca fekete bazaitkockáirói! — Babona? — kérdezte i szőrmók a huszonhete k korsó után. Ekkor zste’ 1 az orra. (Folytatjuk!
