Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-10 / 108. szám

Bővítik \ az egri Rudnay Gyula-termet Sajtátáiékoztató a Fészek Klubban a művészeti alapról A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja tevékeny­ségének időszerű kérdéseiről tartottak sajtótájékoztatót kedden, a Fészek Klubban. A tájékoztatón többek kö­zött jelen voltak a művesze­ti szakosztályok, valamint az alaphoz tartozó vállalatok képviselői is. Vészits Ferenc igazgató vitaindítójában elmondotta, az utóbbi esztendőkben ro­hamosan nőtt a szervezet­hez tartozó művészek száma, így érthető módon sokasod­nak a gondok is. De a válto­zó időkkel változó követel­mények is sok új feladatot rónak a művészekkel és mű­vészetekkel foglalkozókra. Ezekről szólván beszélt az igazgató a szervezeti elet legfontosabb kérdéseiről az alkotóknak nyújtott mind több kedvezményről, támo­gatásról, a művészeti k-itika egyre jelentősebbé váló sze­repéről, s többek közt arról is, hogy a közeljövőben mó­dosítani kívánják a tagfel­vétel eddigi gyakorlatát. A művészek, az alkotások és a közönség közötti kap­csolatteremtésről beszélve szót ejtett a Képcsarnok, az Iparművészeti Vállalat, a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat tevékenységéről is. így arról, hogy vizsgálják annak a lehetőségét, hogy az eddigiekkel szemben a Képcsarnok különböző szak­boltokat hozzon létre az egyes művészeti ágak szá­mára. A Népújság munkatársá­nak ehhez kapcsolódó kér­désére válaszolt Köteles Ist­ván, a Képcsarnok igazgató­ja. A nagy idegenforgalmú megyeszékhelyen a közeljö­vőben sor kerül a Rudnay Gyula-terem bővítésére is. Németi Zsuzsa A MAPRJAL-delegáció látogatása Egerben Orosz szakos tanárok—harminc országból A MAPRJAL orosz rövidí­tés, tés, magyarul annyit je­lent: Orosz Nyelv- és Iroda­lom Szakos Tanárok Nem­zetközi Szövetsége. Ez 1967- ben Párizsban alakult azzal a céllal, hogy az orosz nyel­vet tantárgyként oktató, csaknem 150 ország pedagó­gusainak segítséget nyújtson a nyelv minél mélyebb elsa­játításához, a Szovjetunió életének megismeréséhez, s módszertani útmutatást ad­jon a műfordítói és iroda­lomtörténeti munkához. A MAPRJAL végrehajtó bizottsága a napokban Buda­pesten ülésezik. A bizottság tagjai 30 ország képviseleté­ben vesznek részt az ülésen. A tegnapi egri látogatásuk során megismerkedtek a Ho Si Minh Tanárképző Főisko­la orosz tanszékének munká­jával, valamint a város ne­vezetességeivel. A vendége­ket Pócs Ilona, a MAPRJAL magyar szekciójának vezető­je kísérte. A látogatáson részt vett M. B. Hrapcsenko, a MAPRJAL végrehajtó bi­zottságának Lenin-díjas el­nöke is. A főiskola vezetői nevében dr. Gaál István fő­igazgató-helyettes köszöntöt­te a delegáció tagjait, maid Zbiskó Ernőné docens, az orosz tanszék vezetője mu­tatta be az itt folyó munkát. A mostani vb-ülés az 1979- ben Berlinben megrendezés­re kerülő IV. MAPRJAL­kongresszust készíti elő. A szövetség tizenegy esztendős történetéhez tartozik, hogy a III. kongresszuson, amelyet Varsóban rendeztek, 49 or­szágból érkeztek küldöttek. A MAPRJAL magyaror­szági szekciója az, MSZBT keretében működik, és a mostani budapesti ülés is azt bizonvítja. hogy a szövetség­ben tekintélyük van a hazai orosz nyelv- és irodalom- tanároknak. ezáltal a nálunk folyó oktatásnak is. Szövetkezeti lakások Gyöngyösön Korszerű szemléltető­eszközök À Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen korszerű szemléltetőeszközök és berendezések segítik az oktatást. Anyagvizsgálat gyakorlása a fö'dtan-terep'an tanszék kőzetmechanikai laboratóriumában. (MTI fotó — Manek Attila felv. — KS) Szezon végén az egri irodalmi estekről Már második éve osztat­lan sikerrel rendezi r.ieg az Egri Műsorrendező Iro­da és a Megyei Művelődési Központ azokat az irodalmi esteket, amelyeken a közön­ség kedvencei, a pesti szín­padokról a rádióból és a té­véből is ismert színészek mutatják be irodalmi össze­lebbit ad Ruttkayról. Ugyan­így Huszti Péter és Piros Ildikó szinte önjellemzést adott, amikor a .Minden ember egyforma” háromsza­vas köpönyege mögé igye­keztek elrejteni önmagukat és nézetüket a világról és a művészetről. Keres Emilben inkább a művészek olykor lazítottad érkznek az előadásra. Nem kellene-e arra gondolni; hogy ezeket az irodalmi mű­sorokat sűrítsék, esetleg a változatosság kedvéért fel­kérnének egy-egy színészt, ai maga rangjáért becsülettel kiállót, Miskolcról — hogy, ne mondjam! — az egri Gár­donyi Géza Színháztól hogy Furcsa figyeimesség A PÁRBESZÉD: — Szokott maga vásárolni? — Fölösleges kérdésnek tartom. — Én is szoktam. Aztán utólag meglepődöm. — Valamit nem vesz ész­re a vásárláskor? Kár éri? — Mondjuk. De ha nem is közvetlenül károsodom, ez közvetve is előfordulhat. — Kissé bonyolult ügynek látszik. — Jó, legyen egy valósá­gos eset. Például: vásároltam egy Bigston nevű magnót. Jóval előbb mondta az eladó, várjak egy kicsit, kapnak a közeli jövőben japán gyárt­mányú magnót, az ára sem lesz magas. Vártam. Aztán megérkezett a Bigston nevű magnó, ami ugyan nem úgy japán, hogy... De ez nem is fontos, örültem a magnónak, rohantam haza, aztán felvé­tel és visszajátszás, és min­den a legnagyobb rendben. Mígnem...! Hát, igen, elő kellett vennem a jótállási je­gyet. Ezen a következőt ol­vasom: A jótállás lejárta után 1980-ig biztosítjuk az alkatrész-utánpótlást. Szóról szóra így. Tehát 1980-ig. Mondja, kérem, az időszámí­tás utáni idők hányadik évét írjuk ma? AZ ÜZLETBEN: — Ha venni akarok vala­mit, tájékoztatnak engem a termék tulajdonságairól? — Hogyne. Ha a kedves vevő óhajtja, töviről hegyire elmagyarázunk mindent. Mindent be is mutatunk. A használatát is, a kezelését is az árunak. — Mit mondana nekem a Bigston magnóról? — Azt, hogy nagyon jó magnó, az ára is kedvező. Sokan keresik és kedvelik, nem is tudjuk az összes igényt kielégíteni. — Mondja azt is, hogy két év múlva mehetek vele a sóhivatalba, mert alkatrészt nem biztosít hozzá a szerviz? G Nëwsm 1978. május 10., szerda — Nem biztosít? — Pont maga lepődik meg ezen? — Elnézést, uram, de én nem szerelő vagyok, hanem eladó. Á SZERVIZBEN: — Mi lesz a Bigston mag­nókkal 1980 után? — Éppen úgy szólnak, mű­ködnek majd, mint most. El­nézést kérek, nem értem önt, uram. Furcsát kérdez. — ‘Akkor hát: megjavítják a Bigston magnót 1980 után is, ha az véletlenül éppen el­romlik? — Miért ne? Ha van hoz­zá alkatrész... ! — És ha nincs? — Igényelünk a központi raktárból. — És ha ott sincs? — Hát...! Ha sehol sincs—! Csodát mi sem tu­dunk csinálni. — Van tudomása arról, hogy egy külföldi gyártmá­nyú készülékhez milyen hosszú ideig kötelesek alkat­részt biztosítani? — Ebben az ügyben nem a mi központunk szerződik a külföldi céggel. A külke­reskedelem az érintett külke­reskedelmi szerve körébe tartozik. Mi csak megbízatás alapján látjuk el feladatain­kat. A feltételek megterem­tése nem a mi reszortunk. CSENDES ÓHAJ: Tessék mondani, mikor jön el annak az ideje, hogy az üzletben az eladó az áruval kapcsolatos mindenféle felvi­lágosítást megad a vevőnek? Még azt is, ami nagyjából így szól: — Hadd hívjam fel a ked­ves vevő figyelmét arra, hogy ehhez a Bigston nevű mag­nóhoz csak 1980-ig biztosít al­katrészt a Ramovill. Hogy utána mi lesz...? Ennek a ténynek az ismeretében tes­sék dönteni : kell ez a mag­nó vagy nem? Hogy akkor a vevő eset­leg ...? Miért? Az elhallgatás, te­hát a félrevezetés, tehát a becsapás az rendjén való? Nem hiszem. G. Molnár Ferenc (Tudósítónktól): A megye hat településén nagyon népszerűek a szövet­kezeti lakásépítési formák. Az idén több--csatád jut ké­nyelmes otthonokhoz a la­kásépítő szövetkezetek szerr vezésével­Gyöngyösön, az Április 4- téren működő szövetkezet már 177 lakást adott át, amelynek az üzemeltetésé­ről is gondoskodnak. Ezek­ben a napokban újabb 154 szövetkezeti otthon kivitele­zése folyik. A szövetkezet vezetői már megkezdték az előkészítését a Mátrai úti 700 új lakás építésének. A jobb minőség és a szer­vezettség érdekében a szö­vetkezet maga végzi az épít­kezések lebonyolítását, mű­szaki ellenőrzését is. Gyerekkorom egy részét Szombathelyen töltöttem. Hétéves lehettem, mikor oda kerültem, nagyanyámhoz. Ekkor láttam először várost. Október elején, esőfelhős, vo­natfüstös utcákon ballagtam anyám oldalán, végig a vég­telen Széli Kálmán utcán, a pompázatos palotákkal sze­gélyezett Király utcán, hogy nagyanyámhoz jussunk a Rumi utcába. Nagyanyám földszintes há­za mögött gyümölcsös volt, és itt még sűrűbb homály fo­gadott. A körte- alma- és szilvafák mögött magps, dús orgonabokrok takarták el előlem az eget, és az orgona­bokrok közül magányosan, méltósággal, ölnyi vastag tör­zsével egy diófa magasodott ki. Másnap már iskolába men­tem. A tanító, Körösi bácsi — öreg, szelíd, kövérkés em­állításaikat. Nem kívánunk most még stílusban sem összképet fo­galmazni arról, mi is történt ezeken az irodalmi esteken, egy azonban bizonyos: a kö­zönség nagy szeretettel fo­gadta minden kedves művé­szét. Ennek egyik oka min­den bizonnyal az, hogy a rendezők valóban népszerű és jól összeállított, értékes irodalmi műsorokat megszó­laltató művészeket szerepel­tettek Egerben. Ruttkay Éva néldául a „Parancsolj v-!_m tündérkirálynő!” című mű­sorának adott egy másik cí­met is, egy alcímet amely jobban árulkodik az ő egyé­niségéről: a „Beűzetés a pa­radicsomba” a biblikus ese­mény átírása, átfogalm- i- sa, mégis valamilyen köze­ber — kedvesen bemutatott a többi gyereknek, de azok bizalmatlanul fogadtak. Nad­rágom talán kicsit hosszabb volt, mint a többieké, kiejté­sem is falusias, ez elegendő a gyerekek között, hogy va­lakit nehezen fogadjanak be maguk közé. Egyedül ődöng- tem az óraközti szünetekben a nagy iskolaudvaron. A töb­biek labdáztak, fogócskáztak, és az én szívemet egyre na­gyobb keserűség szorongatta. Az októberi esőket felvál­tották a novemberi ködök, aztán jöttek a deres, havas téli napok. Az iskolaudvar hatalmas gesztenyefái lehul­latták barnapiros leveleiket, a szikár ágakon zúzmara ezüstlött. Már nem lehetett az udvaron futkározni vagy rongylabdát rúgni, beszorul­tunk a folyosóra. Ott járkál­tam én is tízóraimat majszol­va a folyósón. De legszíve­versmondó művész akart hatni; Kozák Andrásban és Lukács Sándorban a jellem­színész, akinek a legkülönfé­lébb emberi harcokat, küz­delmeket kell átélnie a szín­házi munka szellemi-váltó- lázas állapotában. Ezek az egy, másfél órás műsorok némi gépi zenével feltöltve hiányt pótolnak Egerben, ahol jelenleg olyan aktívnak mondható irodalmi színpad nem létezik, amely az Országos Filharmónia ál­tál rendezett hangversenye­ken. az Egri Szimfonikusok és a tanárképző főiskola, az Építők Kórusának fellépése­in túl pódiumélményt nyújt­hatna az egri közönségnek. Akkor is várja ezeket a mű­sorokat a közönség, ha úgy érzi, hogy ezek a fővárosi sebben a félemeleti lépcső- fordulón álldogáltam. Ide nyiiott a földszinti szertár felső ablaka, s ezen keresztül leláthattam a szertárba. Egy alkalommal, mikor éppen belefeledkeztem a szá­molóállványok, mérlegek, üvegek, kitömött madarak különös világába, meghallot­tam magam mögött Fehér Pista hangját. Engem után­zóit, kiejtésemet, félszeg mozgásomat. Elöntött a mé­reg, hátrafordultam és rá­kiáltottam : — Hagyd abba! Fölényesen végigmért: — Én?! Te nyápic! Vékonycsontú gyerek vol­tam, gyengének tartottak. Fehér Pista jó egy fejjel na­gyobb volt nálam, kemény­kötésű gyerek, tekintélye volt az osztályban. Szó nélkül nekiugrottam Fehér Pistának, átkaroltam' és pillanat alatt lerántottam magammal a földre. Ott hemperegtünk, a gyerekek körénk sereglettek, biztattak, tüzeltek bennünket. — összetörlek! — kiáltot­ta többször is Fehér Pista. Láthatóan váratlanul érte, hogy nem bír velem. A ha­rag és sértettség felfokozta erőmet. Aztán hekizuhantunk az ablaknak, az kitört, és már lent voltunk a szertár­ban. Indulatomban nem érez­tem fájdalmat. Talán lá­akár élő zenével — Egerben kitűnő hangszeres szólisták! is vannak! — akár gépzenéd vei „egybeolvadva” adjanak irodalmi értékű műsort az egri közönségnek. Vagy em­lékszünk mi még olyanra is,' hogy a középiskolások tehet­séges fiataljai vállalkoztak irodalmi programok meg­valósítására? És a főiskola tanárjelöltjei is kiléphetné­nek a tágasabb érdeklődés elé a mai magyar vers. és széppróza értékes darabjaid val. Amikor így a visszapillant tó tükörből, egy tekintettel visszakeressük ezt az évadot,' már az újabb, az őszi kezdés jut eszünkbe. Mert azt már most kell megtervezni és most kell megszervezni is! (farkas) búnkkal rúgtuk be az abla­kot. Tény, hogy lent tovább birkóztunk. Az éktelen lármára előke­rült Körösi tanító bácsi, ki­nyitotta a szertárt. Erre elen­gedtük egymást Pistával; szégyenkezve feltápászkod- tunk. A mérkőzés döntetlen maradt. Aznap bezártak mindket­tőnket. Az egyik padsor szé­lén ült Fehér Pista, a másik padsor szélén én. Körösi bá­csi fel és alá járkált a pad­sorok előtt, s ezenközben fel­háborodva magyarázott a ve­rekedés helytelenségéről, meg a kárról, amit a szüléinknek okoztunk. Mert meg kell fi­zetni a kárt, hangoztatta. Fehér Pista motyogott vala­mit a tanító prédikációiéra: Én konokan hallgattam. Nem éreztem magamat bűnösnek. Ültünk a padban, egymásra néztünk, sötét, gyűlölködő tekintettel. Egy órával később szótla­nul, egymás mellett bandu­koltunk hazafelé a sötétedő utcán, hátitáskánkban ott lö­työgtek a könyvek. Fehér Pista egyszerre elővette szí­nes üveggolyóit és mutogat- ni kezdte. Megártunk é' ös­szehajoltunk a golyók f*”"t. Másnap már együtt ját­szottam a gyerekekké' Ba­rátom is volt már- Fehér Pista. Az első osztá'-" Sofoga- dott. Szabó Lajos hágnál Gábor*;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents