Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
Ha jó a könyv... (Fotó: Zeit im Bild) Hetvenöt éve született Kellér Ándor Kellér Andor már életében legendákkal körülrajzolt alakja volt az újságíró- és írótársadalomnak. A szerkesztőségi szobákból, versenypályákról és játéktermekből hozta tárcáinak figuráit azt az anyagot, amelyet később az újság- irás napi izgalmait túlélő művekbe mentett át. Hetvenöt éve, 1903. május 5-én született Budapesten. Korán — tizennyolc éves korában — elkötelezte magát a hírlapírással — s hű maradt hozzá utolsó éveiig. Az Üjság, a Világ, a Reggel munkatársa, majd a Világosság, a Szabadság, a Független Magyarország szerkesztőségében dolgozott, végül 1963-ban bekövetkezett haláláig az Esti Hírlap főmunkatársa volt. Fiatalon jelentek meg első regényei (A gyűlölet angyala. Szaxofon). A kávéházak hírbörzéin élte le életé egy részét, s ebből a cigarettafüstös, pletykákkal, ugratásokkal %s játékkal teli világból fontos, jellemző mozzanatokat, benyomásokat tudott elraktározni, hogy évtizedek múltán használja fel őket. A Japán kávéházban gyakran volt együtt József Attila- ' val. de maga vallotta be, hogy ha írásra kérték'a klasszikussá nőtt barátról, mindig görcs fogta le a kezét maga sem tudta miért. Hiszen annyi kortársát, köztük jelentős írókat idézett meg remek portrékban, s a legnagyobbat nem akarta, nem tudta. Talán a későbbi emlékezésáradat is visz- szariasztotta. Az ötvenes években háttérbe szorult, de talán ez az időszak teremtette meg benne azt az alkotói feszültséget, amellyel aztán alig fél évtized alatt legjobb műveinek sorát teremtette meg. A különc arisztokratáról', a nagy játékosról, Szemere Miklósról már 1941-ben megjelent egy riportsorozata könyv alakban (Zöld gyep, zöld asztal), amelyet regényformában 1957-ben jelentetett meg. Nem sokkal később követte a talán kissé irigyelt Beöthy Lászlóról, a jeles színházigazgatóról írott regénye, a Bal négyes páholy. író a toronyban címmel három portrét tett közzé, amelyek közül az ugyancsak különös egyéniségű, különös sorsú Szomory Dezsőről írott a legizgalmasabb. De Krúdyról, Csortos Gyuláról, vagv a kabaré klasszikusának számító Nagy Endréről írott esszéi is élvezetesek, élettel teliék. Tárcáinak gyű-te- ménvei ma is friss olvasmányélményt adnak (A titkos napló. Déli posta). A legendák túlélik az embert — de gyakran meg is hamisítják igazi lényét. Kellér Andorban sokan csak a szenvedélyes játékost, a jótollú újságírót, a szellemes kabarészerzőt, avagy a nagy műveltségű társasági embert látták. Utolsó korszaka az olvasó figyelmére méltó szépírót őriz meg, aki — ha kellett — három változatban írta meg regényét. hogy megközelítse a számára egyedül tökéletest. A barát, Illés Endre irta róla: .,.. .a színészt, az írót. a művészt is játékosnak tartotta, aki egy szóra, egy műre mindig egész életét felteszi. Maga is így volt író”. Marafkó László Szöveg nélkül... Humor- szolgálat — Drágám — mondja a feleség — ml mindig kedveT sek leszünk egymáshoz, soha nem fogunk veszekedni. Ha valahonnan hazajössz, mindig szépen megmondod, hol voltál. — Azt nem lehet, drágám! — tiltakozik a férj. — Tapintatlanság lenne a részemről! ★ — Vladek, hol voltál ilyen soká?', — Tovább maradtam az iskolában, mama. Holnap csúsztatni akarok. Farkas András: A bohóc Én, kérem, itt és így születtem, Remélem, tetszik érteni, Hogy nem más indult el helyettem, Szüleim nem más szülei, A mát s e várost bérbe vettem, A testem is követeli. Hogy más ne élhessen helyettem. Remélem, tetszik érteni, S ha már a sorsom így hetellett. Remélem, érzik, hogv mi van. Megőrzőm a titkot, türelmet. De elvárom, mindannyian Tiszteljenek, s ne mást helyettem. Ha így és embernek születtem. Kiss Dénes: Aszályos art Arcával nem kínál anyám mosolya cserepesre száradt Vak titkait sugdossa rám életnek balálnak Már tudom' szent csipkcboko’ ami örökre eltakarta mikor föllobban vakítón ahogy sohasem akarta A gyerekek arról beszélgetnek, ki mit kapott születésnapjára. — Engem mindig megver az apám a születésnapomon! — mondja a kis Jozsko. — Miért? — Azért, mert miattam kellett megnősülnie. ★ — Hogy tetszik az ú) ruhám? — Szép. Kitől kaptad? — A férjedtől! —, Látod, ilyet a te férjed biztosan nem venne nekem! ★ — Tegnap, a szomszéd adott nekem az utcán egy pofont — Látta valaki? — Nem. — Akkor nyugodtan letagadhatod. ★ — Miért vesztetek össze Mishallal? — Egy apróság miatt. Én hosszú fehér ruhában akartam az esküvőre menni... — És ő? — Sehogy. ★ — Köszönöm, hogy segített bebizonyítani az ártatlanságomat! — mondja a hálás kliens a védőnek. — Abban valóban bíztam, hogy sikerül meggyőznöm a bíróságot1 a maga ártatlanságáról, azt azonban nem gondoltam, hógy ezt magával is el tudom hitetni — Válásból-' ja a meglépett ügÿvéd. Tefmdizftejroitdodekaéder Nem árt, ha néha azzal is tudatában van az ember, ami nincs a tudatában, hanem csak az altudatában, ha szembenéz önma* gával, és kikotorja lelki életének zugait is. Más bajom éppen nem lévén, elmentem hát Szvedlizsák Tihamér üzemi pszichológushoz, hogy nézzen bele az altudatomba, és közölje velem, ha van valami bajom.. ■ — Semmi... — mondtam kérdésére, hogy van-e valami bajom és panaszom. — Biztos? — kérdezte , gyanakodva, miközben nagyol ütött egy kalapáccsal a térdemre, gondosan kiforgatta szemgolyóimat és rám kiáltott, hogy mennyi hatszor egy. — Majdnem biztos. .. Néha, nem mondom, szokott egy kicsit fájni a fejem, de ez, ugyebár... — Szóval szokott a feje fájni, és más panasza nincs... Nos, kérem, ha nem gondol majd soha a tét* raciszhexondodeka- éderre, akkor megéri, szaktársam, egészségben akár a nyolcvanat is — mondotta és bele sem nézve az altudatomba, már túsz* költ is volna kifelé. — Hogyha mire nem gondolok? — A tetracisz- hexondodekaéderre.. . Arra ne gondoljon, és akkor semmi baj.,. — nyugtatott meg újfent és én viddKuriózumok BEISMERŐ VALLOMÁS Egy isztambuli (Törökország) bíróság előtt a vádlott beismerte: ..Inkább napközben hajtottam végre a támadásokat. Éjszaka nem szívesen vagyok pénzzel úton”. „SZÖ”-VALTAS Egy marseille-i nyomda két szedője összeszólalkozott. A vita csúcspontján a már kiszedett sorokat vagdosták egymáshoz. Az esetet ekképpen interpretálták: „Mi csak néhány .szót’ váltottunk!” KI — KIT? Egy vaddisznó támadásba ment át, amikor a középolaszországi Chietl tartományban az útjába került egy vadász. Utóbbi futásnak indult, s végül Is egy fán talált menedéket. Vadósztársai szedték le az ágak közül. ÁLLASKERESÉS Egy amszterdami lap „Házassági hirdetés” rovatában a következő hirdetés jelent meg: „32 éves pék, vonzó hölgy nem vagyontalan anyjánál állást keres, mint vej”. SZAKMAI KRITIKA Londoni színházi segédmunkások sztrájkkal fenyegetőztek, ha nem állítanak fel számukra a kulisszák mögött tv- készüléket. Követelésük oka: „Nem várhatják el tőlünk végtelenségig, hogy nap mint nap elviseljük a színpadjainkon bemutatott ostoba darabokat”. A színházigazgatók hozzájárultak a készülékek beszerzéséhez. BÍRÓI DÖNTÉS Ittas vezetés miatt kellett felelnie egy canberrai (Ausztrália) gépkocsivezetőnek a bíróság előtt. A sofőr a bírónak így nyilatkozott: „A négy whisky egyáltalán nem ártott meg, csak a szivarok, amiket hozzá szívtam”. „Rendben van — válaszolta a bíró —, akkor azért büntetem meg, mert nikotinos befolyásoltság alatt ült a volánhoz”. STATISZTIKA Egy tréfacsináló, egy abszolút zsúfolt párizsi parkolóhelyen cédulát ragasztott az egyik lámpaoszlopra, a következő szöveggel: „Siexnmijcifogásunk a statisztikák ellen, de r mit-használ nekünk az az adat. hogy Alaszkában tömegével * vannak szabad parkolóhelyek?” . . f Árgus szemű man, füttyögve indultam neki életem hátralévő jó harminc esztendejének. Hiszen megmondta Szvedlizsák Tihamér üzemi pszichológus, hogyha nem gondolok arra az izére... megvan... a tetra- ciszhexondodeka- éderre, akkor meg* érem akár a nyolcvanat is. És miért gondolnék én erre a tet- raizére, erre a tetra- ciszhexondodeka- éderre, amikor azt se tudom, hogy eszik-e, vagy isszák, soha nem is hallottam azt a nevet, hogy tetra- ciszhexondodeka- éder. Megnyugodva ballagtam hát hazafelé az úton, mint olyan ember, akinek nem más mint egy üzemi pszichológus jósolta meg, hogy nyöleim n évig fog élni, ha nem gondol a tetracisz- hexondodekaéderre. És miért is gondolnék én a tetraciszhexon- dodekaéderre, amikor eleddig soha nem is hallottam ezt “ szót, hogy tetraciszhexon... Hohó!... Álljunk csak meg! — Nem gondolni a tetracíszhexondode- kaéderre! — intettem magam megállva, mert észrevettem, hogy mióta azt mondta az orvos, hogy ne jondoljak a tetra- tiszhexondodekaéder- re, mert akkor még a nyolcvan évemet is megérem, azóta állandóan az jár az eszemben, hogy fi. tarcnyit se törődjek t tetraciszhexondode- kaéderrel... Nem is törődöm. Én nem. Én aztán nem. Ott egye meg a a fene, ahol van akár egyetlen nyomorult tetraciszhexo ndod e- kaéder is. Én ugyan rájuk nem gondolok. Rájuk? Miért gondolom őket többes számban? Úristen, lehet, hogy nem is egy van, hanem több ■ van. Sok olyan tetra- ciszhexoniodeka- éder van, amire nekem nem szabad gondolnom, mert ha gondolok, akkor nem erem meg a holnapot sem, nemhogy a nyolcvanat... Nem, és nem, és nem, és juszt sem gondolok rájuk. A tctraciszra. A hexon- ra. A dodekaéderre se. Semmire. Éjszakák óta tetra- ciszhexondodeka- éderekkel álmodom. Rémesek. Vigyorognak rám. És állandóan a fülembe suttogják, hogy ők a tetraciszhexondode- kaéderek, és hogy nekem rájuk kell gondolnom. Nem gondolok! Nem és nem. Nem gondolok rájuk. Nem. Nyolcvan éves koromig akarok és fogok is élni, ti átkozott tetraciszhexon' dodekaéderek! Nyolcvanig, igenis! Tegnap temettek. Életem virágában. Emberek, ne gondoltatok a tetraciszhe- tondodekaéderre! Gyurkó Géza Két okból is foglalkozunk a címbeli nyelvi tormával. Először azért, mert az argus szóalak kiejtésében gyakran elbizonytalanodást tapasztalunk. Az s-ező árgus és az sz-ező úrgusz ejtésforma váltogatja egymást. De hallottuk már az argosz ejtésmódot Is. S mindez nem véletlen. A megnevezés alapjául a görög mondabeli óriás, Argosz nevét tekinthetjük. A klasszikus latinban a név írott formája argus, ejtése pedig árgusz. A mi nyelv- használatunkban magyar formának az árgus tekinthető, ezzel kell tehát élnünk. Írnunk kell azonban a szó- lásszerűen használt címbeli nyelvi alakulatról azért is, mert bár sokan élnek vele, de használati értékét nem ismerik pontosan. Hogy milyen beszédhelyzetekben és jelentéstartalommal illeszthetjük bele mondatainkba az árgus szemű szólásformát, példatárul és tanulságul néhány versmondatot idézünk meg. Berzsenyi Dániel Féltés című versében a nyelvi alakulat eredetére is utalást talál unit: „A tündér Szerelem béfedi a napot, / S Árgus száz szemeit". Ugyancsak az eredetre vonatkozólag nyújt forrásértékű adatot Szilágyi Domokos Még alig alkonyodik című költeményének ebben a részletében: „Egy láthatatlan Argosz kinyitja száz szemét"! Az ógörög mondái százszemű fejedelem és óriás alakja a szigorú és nagyon figyelmes éberség jelképévé vált,' Neve alapján ma már olyan nemzetközi szólásformák keletkeztek, amelyekkel mi is gyakran élni szoktunk min. dennapi életünk nyelvhasználatában is. Elsősorban ezekre a változatokra gon. dőlünk: árgus szemű, árgus szemekkel, árgus módon, árgusként stb. Gyakran szerepet vállal ez a nyelvi forma napjaink li. rai alkotásainak versmondataiban is: „S hogy erődről rádismer az árgus szemű ügynök” (Sípos Gyula: Be. csület). — „Mindannyian csak a kezét meg a mérleget néz. zük, / s előttem árgus házi. asszonyok” (Simor András; Az eladó és a részeg). Ebből a rövid példatárból az is kitűnik, hogy csak ak. kor élünk helyesen és stílusosan ezzel a nemzetközileg is jól ismert nyelvi formával, ha az szervesen beilleszt, hető az alábbi rokon értelmű magyar szavak és kifejezések sorába: árgus szem, árgus szemű, mindent észrevevő, nagyon éber és figyelő, szigorúan néző, figyelmező tekintettel őrködő, igen szemfüles, gyanakvó körültekintéssel és ravaszul vigyázkodó stb, stb, Dr. Bakos József VAAAAMMA^MiAAAAAAAAAAAAAAAWVAAAAA/VWiAAA#
