Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-31 / 126. szám

\ Csütörtökön este színházi premier Hz öreg hölgy látogatása Több nemzedék nőtt tel Az öreg hölgy látogatása című Dürrenmatt-dráma bemuta­tója óta. Már önmagában ez is indokolná a mű színre vi­telét. De nemcsak az ifjab- baknak, a dráma régi isme­rőseinek is új arcát mutatja meg a mű, melynek aktuali­tását ma sem lehet vitatni. Güllenről, erről az elkép­zelt városról — helyesebben az itteni magatartásformák­ról — ma már jóval többet tudunk, mint két évtizeddel ezelőtt. így hát elsősorban nem a történet extremitása hat ma a nézőre. Hanem? Mindenesetre lesz alkalma az eddigieknél alaposabban megismerni a pénz minden- hatóságát. A díszlet valamiféle aré­nát formáz, félkörben ka­nyarodó lépcsőzetes szerkeze­tével. Ebben a közegben sok mindent meg lehet jeleníte­ni. a látvány jellege azon­ban mindig mutatvány. A porondon az öreg hölgy ural­kodik. egyetlen intésére, füttyszavára (az utóbbi szó szerint értendő) a legkülön­bözőbb parancsok teljesülnek, mert az öreg hölgy birtoká­ban van a mindenhatóság­nak. Csekk-könyve jelenti a korlátlan uralmat, hatalmat. Hiba volna azonban azt hin­ni. hogy elég a pénz felmu­tatása, s a gülleniek máris behódolnak. Erről szó sincs. Azt hihetnénk, hogy Güllen nem szemétdomb, hogy lako­sai tisztességes polgárok, A multimilliomosnő és Alfred Ferenc akiket nem lehet megvásá­rolni. * — Soha nem mocskoljuk be vérrel a kezünket — mondják, majd később már hajlandónak mutatkoznak el­fogadni a vérdíjat, s még ké­sőbb már maguk ajánlják fel, hogy megölik Alfred Ilit. Mert1 a milliárdosnő nem ke­vesebbet kíván, mint ezt. Természetesen nem ingyen. Clara ismeri az üzleti világ törvényeit, s pontosan tudja, hogy minek mennyi az ára. Ili halála — tekintve, hogy ifjúkori szerelméről van szó, Beatfőnam Fiatalok gyülekeztek va­sárnap délután Egerben, az Építők Szállóban, hogy meg­hallgassák a beatfórumra benevezett amatőr zenekarok műsorát. Délután két óra: felbúg­nak az erősítők, s az elsőnek fellépő füzesabonyi Amfora együttes tagjai belecsapnak a húrokba. Három számot játszanak. A közönség sorai közt megtaláljuk a munkás- szálló lakóit és sokan jöttek a városból is: megtapsolják a füzesabonyiak zenészeit. A Pótkerék együttest be sem kell mutatni az egrieknek. Behangolják hangszereiket : ők következnek. A nyolcta­gú zenekar kitűnően játszik. Saját számaik dallamvilágát, a hangzást egyénivé teszi a három fúvós. Nagy kedvvel muzsikálnak, néha már nem is amatőr szinten. A siker sem marad el. Három óra: a későn jövők­nek már csak az ajtó mellett maradt hely. Az egri Tip-Top együttest figyeli a közönség: a jó hangulatú saját, számuk után sikeres slágerzenét ad­nak elő. A kéttagú zsűri szorgalmasan jegyzetel. Fél négy: a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat Kilián György KlSZ-alap- szervezete és a munkásszálló zenekara, a Granada, szer­vezte beatfórum utolsó elő­adója következik. A vendég­látó együttes tagjai szédüle­tes hangszeres tudással ad­ják elő feldolgozásaikat. Fantáziadús improvizációik­kal megnyerik a közönséget. A hagyományos három gitár és dob felállást még egy plusz dob egészíti ki. Kár, hogy a két dob adta, lehető­séget nem használják ki kel­lőképpen. Fél öt: a hangulatos dél­után záróakkordja az ered­ményhirdetés. A két első he­lyezett: a Pótkerék és a Gra­nada. A szervező alapszerve­zet a díjakról sem feledkezett meg. A mindenképpen figye­lemre méltó kezdeményezést, az amatőr együttesek fóru­mát, csak dicséret illeti. Re­méljük, hogy megyénkben más alkalommal is sor kerül rá. Józsa Péter Lengyel művészek magyar színpadokon Lengyel színpadi és zenei művek, lengyel művészek a magyar színpadokon: a kö­vetkező évadban minden ko­rábbinál többször találkozhat a baráti ország kultúrájának követeivel a magyar közönség — mondották az MTI munka­társának a Kulturális Mi­nisztériumban. Az 1978—80. évi magyar—lengyel kulturá­lis együttműködési munka­terv értelmében az 1978—79- es évadban a lengyel színház- és zeneművészet mutatkozik be Magyarországon, míg egy évvel később a magyar szín­házművészetet ismertetik meg a lengyel színház bará­taival. A hazai színházak már most az új műsorok tervezé­sének időszakában számolnak Êlpniiîcnn 1978. május 31., szerda a lengyel színházi együttesek és művészek vendégszereplé­sével. Az előadások helyét és időpontját a következő na­pokban rögzítik a két ország színházművészeti szakembe­rei, az azonban már bizo­nyos, hogy december 1—10. között lengyel színházi és ze­nei napokra kerül sor. Eb­ben az időszakban lengyel színházi együttesel? lépnek színpadra a fővárosban és vidéken. A Powszechny Színház mű­vészeit a fővárosi közönség láthatja, a wroclawi Állami Filharmonikusok és lengyel szólisták Budapesten és vidé­ken hangversenyeznek. E rendezvénysorozat után is több városi és vidéki szín­házban mutatnak be lengyel drámát, lengyel rendezők, jelmez- és díszlettervezők közreműködésével. A veszp­rémi színház a jeleniagorai, a pécsi színház pedig a poz- nani színház együttesét vár­ja. Ili — Máthé Éva és Somló (Jármay György felvétele) aki őt elcsábította, majd el­hagyta —, megér neki egy- milliárdot. A városka persze koránt­sem tartja annyira bűnösnek polgárát, mint az öreg hölgy. Sőt, egyáltalán nem tartja bűnösnek, még ha emlékez­nek is ifjúkori botlására. Ez a botlás azonban ma már nem számít. Ili ott van a pol­gármester-jelöltek között, s minden bizonnyal el is nyer­né a megtisztelő hivatalt, ha nem jelenne meg Clara. Amikor az öreg hölgy szín­re lép, akkor már az egész várost a markában tartja. En­nek ellenére nem siet külö­nösebben a bosszútervvel. Tud várni. Tulajdonképpen már csak ez a várakozás él­teti ... Áz előadást Szűcs János rendezte, a címszerepet Má~ thé Éva Jászai-díjas, érdemes művész játssza. Jelentős sze­repet játszik Fehér Tibor Jászai-díjas, érdemes művész, valamint Somló Ferenc, Sal- lós Gábor és Varga Gyula Jászai-díjas is. Premier csütörtökön este, a Gárdonyi Géza Színház­ban. Állandó otthont kap a Hatvani Gáléiíaj‘ Hűtermek és nyári művésztelepek a városban A helyi közművelődési igé­nyekkel kapcsolatban nagy jelentőséget tulajdonított Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára a képzőművészeti kultúra fej­lesztésének, a Hatvani Galé­ria ízlésformáló munkájának a KISZ-bizottság küldöttgyű­lésén. Megállapította, hogy talán mostohább körülmé­nyek közt dolgozik ez az in­tézmény, mint bármelyik ki­állítóterem az országban, te­vékenysége azonban koncep­ciózus, sokban segíti a mun­kásemberek művelődését. A téma kapcsán hasonló véle­ményt nyilvánított Patkó Imre városi tanácselnök is, néhány olyan konkrét isme­rettel gazdagítva az ülés résztvevőit, amelyekre érde­mes és szükséges visszatér­nünk a hatvaniak szélesebb körű informálása végett. Megtudtuk, hogy a lakás­építési program miatt elodáz­hatatlan a Vörösmarty Mű­velődési Központ egy részé­nek lebontása, ami az új ház felépültéig nagyon megnehe­zíti a hatékony közművelő­dési munkát, a Hatvani Ga­léria pedig teljesen fedél nél­kül marad. Utóbbi gond megoldására már elhatáro­zás született. A tanács a Hatvanas utcában megvásá­rolja a volt Doktai-féle ecetgyár emeletes épületét, a Kultúrális Minisztérium anyagi támogatásával hely­reállítja, s állandó kiállítási termékké alakítja át. A Hat­vani Galéria így nyert épü­letének emeleti részén állan­dó tárlat lesz, éspedig kortárs művészek realista hangvéte­lű munká!ból. E célra példá­ul Szabó Iván Munkácsy-dí- jas, kiváló művész több szobrát ajánlotta fel. s támo­gatja az akciót, Káka Ferenc, Kurucz D, István. Somogyi József, Fejér Csaba, Szalóky Sándor, Kokas Ignác. Mikus Sándor. A földszinti terem nyújt otthont az időszaki ki­állításoknak, amelyeket évente a tájfestészeti, illetve portrébiennále zár. Az épület ligetes, fás kertje hasonló­képpen a képzőművészetet szolgálja. Itt állítják közön­ség elé Borics Pál szobrászt* művész hagyatéké nak né­hány szép darabját, amely a Heves megyei Tanács műve-« lődésügyi osztályának jóvoí-5 tából kerül Hatvanba. Közel Budapesthez, mégis a természet tenyerén érzila legjobban magukat a művé-i szék. Kell a főváros fórum-; lehetősége, s az alkotáshoz nélkülözhetetlen félrehúzó-. dás. Ez a töve, talaja egy toá vábbi hatvani vállalkozásé nak! A város vezetői ered­ményes tárgyalást folytattak a Magyar Népköztáraság Képzőművészeti Alapja igaz­gatóságával, amely 1978-ban három műterem felépítéséhez nyújt anyagi fedezetet. Ea pedig már annyit jelent, hogy nemcsak a kiállítási élet folyamatosságát sikerül biztosítani a városban, ha-, nem ott élnek majd az álé kotok, akikhez ráadáskéní társulnak nyaranta a Képzőé művészeti Főiskola művész­telepének mesterei, növendék kei. H ea Itt ea nyár Három hónap a gyöngyösi szabadtéri színpadon (m. gy.p. Amilyen az idő! Kezdhet­nénk ezzel is, de legyünk bi­zakodóak : erre késztet ben­nünket az a program is, ami a gyöngyösi szabadtéri szín­pad idei, nyári szezonját öle­li fel. A szervezők júniusra még óvatosan terveztek, összesen két előadást kínálnak: 11-én este nyolc órától a népdalkö­rök találkozóját tartják meg, 27-én, ugyancsak este nyolc órai kezdettel pedig Josif Kobzon és együttese várja a koncertjükre kíváncsi közön­séget. Július 1-én a Budapest Táncegyüttes műsorát láthat­ják az érdeklődők, 9-én Mini —VIT a városi KlSZ-bizott- ság rendezésében. Kovács Kati koncertjének időpontja 23-a, kezdete este nyolc óra. A júliusi programot a 29-i könnyűzenei est zárja: Silesi­an Blues Band lengyel dzsesszegyüttes foglal helyet a színpadon. Augusztusban Csárdás- show-t hirdet a műsor, kez­dete 10-én este hét óra. Két nap hangzik fel egymás után a Vidróczki népopera, au­gusztus 19-én és 20-án. Majd 30-án Halló, itt Bala­ton címmel várja könnyű szórakozás az érdeklődőket, hogy a nyári évadot a deb­receni Csokonai Színház elő­adásában élhangzó opera, Puccini Pillangókisasszonya zárja. Ha az előadások számát nézzük, bátran mondhatjuk, a városi művelődési ház ve­zetői merészen vállalkoztak. Régen terveztek ennyi estét a szabadtéri színpadra. Ha az egyes műsorok tartalmára figyelünk, azt állapíthatjuk meg, hogy általában a szóra­koztatás a cél, vidám nyári estéket nyújtani a kedves kö­zönségnek, mindenekelőtt a fiatalabb korosztály tagjaira gondolva. Marad a Pillangók isasz- sony, ami egyedül képviseli a klasszikus szerzők által komponált színpadi játékok sorát, közülük is az énekes­zenés játékot. Miután így el.**‘ számoltunk a tartalmi je-* ; gyekkel is, a véleményéi mindenki az ízlése szerint fo­galmazhatja meg a gyöngyösi szabadtéri színpad idei prog— j ramjáról. Mi nem titkoljuk^ nem szisszenünk fel, ha a nyár nem csupán tömény „komoly műsort” ígér, mer# jól tudjuk, az embernek el* , idegeníthetetlen joga a vi* dámság, a könnyed szórako­zás. Hogy a Pillangókisasszony ebben a tervezetben csupán! fehér hollóként tűnik fel, ea önmagában lehet fejcsóvá- lásra alkalmat adó tény, de már semmin sem változta!) az sem, ha az ilyen arány# megkérdőjelezzük. Gondoljunk arra, ha sikeJ rül ezt a gyöngyösi műsora tervet a közönség megelége­désére megvalósítani, ha a nézők tömege talál majd fel­frissülést a szabadtéri szín­padon, azzal a rendezők aí céljukat el is érték. (gmf) KriOlNÁR ZOLTÁN IViWLHAAri y ‘L I/-MNJ EHEGYZES 7. Megint Klárit látta. Azt mondja: — ha azt akarjá­tok, hogy ott legyünk, szerez­zelek nekünk kocsit! Vigye­tek ki! — Vagy ez is elkép­zelhető: — nem sajnáltatjuk le magunkat, nekünk kell kocsit szerezni! — mondja a gyámoltalan férjének, De, ha szerez, akitől szerez, az is egy fő; talán az öccse; de az meg a feleségével már két sze­mély. És nagymama? A saját anyjára gondolt, csak arra, mert Apu anyjá­nak tulajdonképpen semmi köze ehhez a gyerekhez. Gusztinak meg szerencsére már senkije sem él. Ezek csak úgy cikáztak a fejében, miközben Lajos bá­csi valóban elmondta, hogy ő majd megfőzi az ünnepi ebédet, vagy vacsorát. Egy­tálételt természetesen ; bir­kapaprikást, vagy halászlét. Ez persze jó; hadd főzzön. De a birkát nem lehet meg­enni. Legalábbis civilizált városi embernek. A halászlé meg magában nem étel. Valami frissensült kellene, flekkenféle. — Lajoskám, erre még rá­érünk, addig még kitaláljuk. De ki kezdje el az egészet? Ki vesse fel? Ki szervezze? Ki hívja meg a vendégeket? — Csakis te! — mondta Lajos bácsi. És Gitta meg­értette, hogy ezzel röviden megint el is döntötte a kér­dést. Mert valóban, ki is? Csak önmagában bízhatott. Ebben a dologban sem a vér szerinti, sem a nevelő apára nem számíthatott, és nem is volt rá alkalmas egyik sem. Persze, akkor majd azt mondják, hogy én mindent előre elterveztem, a felaján­lásokat, a hozomány össze- koldulását, vagy ki tudja, minek nevezik. . . Nem is az a baj, hogy rájönnék, iste­nem, csak legalább a látsza­tot lehetne valahogy meg­őrizni. — És ha te, Lajos, egysze­rűen meghívnád a fiatalokat a csónakházba, csak úgy öt­letszerűen, hiszen miért is ne hívhatnád? Aztán majd fo­kozatosan alakulna ki, hogy ők kitalálnák, csak úgy tá­madna egy ötletük: elhívják a szülőket is. és amikor már minden együtt van, akkor megint valaki kitalálja, hogy ez éppen az eljegyzés is le­het. és ha már eljegyzés ak­kor. .. Most majdnem kimondta, hogy akkor jöhetnek a fel­ajánlások. de észbekapott. — .. .akkor... minden így szépen elrendeződne. . De Lajos bácsinak olyan érzékeny orra volt; rögtön felütötte a fejét. — Mi rendeződne még el? — Mi? Hát semmi, csak szóval az egésznek a sponta­neitása. — De Gittám, ha spontán, akkor már nem igazi. Hiszen te látványosnak képzeled. Ha látványos, akkor már nem lehet spontán. — Igazad van, Lajos, me­gint igazad van. Hát akkor... szóval. .. ezt még kitaláljuk. Fő. hogy tudjuk, milyen nyo­mon kell továbbgondolkod­nunk. Tibor nem szerette, ha Kati váratlanul az ölébe ül. Valahogy nem tartotta il­lendőnek. Meg nehéz is volt. Kati ugyan arányos és viszonylag karcsú, de majdnem olyan magas, mint Tibor és. .. valójában elég nagy darab nő. Tibor lábszárai elég véko­nyak voltak, a combja sem egv súlyemelőé; amikor Ka­ti az plébe huppant, bizony megérezte. Mondani ugyan nem mondta. Legfeljebb annyit, hogy: de, Kati, kérlek. .. Amire Kati az orrát, a fülét kezdte cibálni, morzsolni, beleharapott a nyakába, és Tibor ilyen helyzetekben végképpen nem tudott hoá gyan viselkedni. ** — Ugye mondtam már ne­ked — kezdte Kati, mint aki nem is egészen bizonyos benne —, ugye, mondtam m-r ezt az eljegyzést? Tibornak ugyanis többször el kellett valamit mondanij ha az ember azt akarta, hogy megjegyezze, s főleg, hogy fel is fogja. — ... Hogy mit akar anyám, az én drága, modern, haladó gondolkodású, festett hajú anyukám? Szóval, el­jegyzést. Meg kell veszni... Na mit szólsz? — Kérlek, én... természe­tesen. .. ahogy 6 jónak látja, — Ó te mamlasz! Te cso­dálatos, jóságos, kis mulya mamlasz... Hát nem va­gyunk mi már túl az eljegy­zésen? — Ügy gondolod, hogy... Kati nem hagyta a mon­datot végigmondani. Meg­ijedt, nehogy sikerüljön Ti­bort meggyőznie az eljegyzés feleslegességéről. — ... hát ilyenek ! Az em­ber már azt hiszi, hogy bele­való, klassz, formaságokra nem adó szülőanyja van. . és akkor egyszerre csak, nézz oda, mi nem jut eszébe... mint egy őslény, hogy azt mondja : eljegyzés... Tibor olyasmit sejtvén, hogy itt konfliktus lehet — ha nem is nagyon éles konf­liktus — anya és lánya kö­zött, azt kezdte fontolgatni, hogy helyes-e, ha ő itt egy­általán véleményt nyilvánít? — Hát nem megható? — Kati megszorongatta Tibor nyaká‘, és aztán elkezdte t-v kicsit a fülét harapdálni. — De — bólogatott Tiboc — megható. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents