Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-30 / 125. szám
Háttér A magyar mezőgazdaság mai felpezsdült állapotában, átlagban számítva naponta háromszázmillió forintnyi értéket bocsát ki. Am ehhez ugyancsak naponta 180 millió forint értékű ipari terméket igényel. Ennek a bizonyos 180 millió forintnyi értéknek előállítási helyét nevezzük ipari háttérnek. A fogalom mindig létezett, de igazi jelentősége a korszerű nagyüzemi mezőgazdaságban bontakozik ki. Mert a mai mezőgazdaság igénye nem olyan, hogy ha van jó, ha nincs, akkor is lesz valahogy. Mert ebből a 180 millióból néhány ezer forint értékű ipari termék hiánya is pótolhatatlan veszteségeket okozhat. mezőgazdasági termelés korszerűsítésében. Amikor a ma már kiteljesedett, hatalmas fejlődés kezdődött, akkor az országos vezetés a műtrágya- gyártást helyezte a rangsor élére, még annak árán is, hogy ily módon a műanyagipar kicsit háttérbe szorult. A legnagyobb PVC-gyártó kapacitások még csak mostanában lépnek be, vegyipari üzemeink pedig évtizede, sőt régebben milliónyi tonnás tételekben zúdítják a műtrágyát a földekre. Mégpedig mind igényesebb kivitelben és csomagolásban. Tíz év alatt tízszeresére növekedett hazánkban a műtrágya-fölhasználás. Itt az ipari háttér érdemét nem ban, hogy a szükséges műtrágyát meg tudják vásárolni, sőt variációkat is dolgozhat ki, hogy ilyen vagy olyan készítményeket alkalmazzon-e. A kiskerttulajdonos pedig, ha bemegy a szaküzletbe és elmondja, mi veszélyezteti növényeit. akkor az apróbb-na- gyobb zacskók, flakonok és dobozkák légiójából választják ki számára a megfelelő, kis tételű, használati utasítással ellátott gyártmányt. Feltétlen dicséret illeti ezért a hazai vegyipart, és nagyon jó lenne, ha belátható időn belül ugyanilyen elismerően írhatnánk a magyar gépiparról, vagy a mezőgazdaság igényeit kielégítő gépipari importőrökről is. Földeáki Béla Tavaszi munkák \/ámosgyörkön Paprikát paláníá/nalt a Zrínyi Ilona kertészbrigád tagja! Örült az elnök IPARCIKKEK A MEZÖGAZDASÄGNAK A népgazdaság egészének körforgásán, vagy politikai fogalmazásában a munkásparaszt szövetségen belül tehát meghatározóvá nőtt a mezőgazdaság iparcikkekkel való ellátásának szerepe. Éppen a korszerűséget mutatja az is, hogy az ilyen cikkek előállítása ma már nem a „mezőgazdaság megsegítése”, hanem az ipar egyik jó hasznot hozó tevékenysége. Az ipari háttér fogalma ismert, azonban elsősorban a gépiparra szoktuk alkalmazni. Nem mindig dicsérően. A mezőgazdasági eszközellátásban — az alkatrészekről nem is beszélve — millió forintos nagygép ugyanúgy szerepel a hiánylistán, mint a kiskertekbe szükséges harmincforintos szerszám. KÉTSZERES PÉLDA Az ellátás zökkenőit panaszolva könnyen megfeledkezünk a mezőgazdaság másik háttériparáról, a vegyiparról. Pedig ennek tevékenységéről szólva módunkban áll, hogy egyértelműen dicsérjünk. Ha vegyipari hiánycikkekről beszélünk, akkor a panasz mögött többnyire a kereskedelmi hálózat fogyatékosságai húzódnak meg. Van, csak nem tartják, vagy a jövő héten már az üzletben is lesz. A magyar vegyipar kétsze. résén is példát mutatott a kisebbíti az a tény sem, hogy közben megnövekedett az import aránya. Ez ugyanis azt mutatja, hogy a vegyipari külkereskedelem is elsőrendű célkitűzésnek tartja a mezőgazdaság kiszolgálását. És a műanyagipar fejlődése is szolgál mezőgazdasági célt, hiszen éppen mostanában helyeztek üzembe egy méregdrága gépsort, amely még alkalmasabb fóliát gyárt, amit a primőrtermelők használnak. ELISMERÉS A VEGYIPARNAK Említettük, hogy van másik vonal is. Ez pedig a finomvegyipar. Hazai gyógyszergyáraink különösebb állami ösztönzés nélkül, elsősorban a jó üzletet és a nagy felvevőképességü piacot látva kezdték el a mezőgazdasági rendeltetésű cikkek gyártását. Ezek: növényvédő szerek, állatgyógyászati cikkek és a korszerű takarmányozáshoz szükséges finomvegyipari termékek, úgynevezett premixek. Van már olyan gyógyszergyárunk, amelynek termékeiben csaknem ötven százalékos arányt képviselnek a mezőgazdasági cikkek. Mégpedig úgy, hogy a gyár milliókat (dollárban) áldoz licencek vásárlására és kutatói kapacitását is jórészt ennek a profilnak a fejlesztésére állítja. így jutottunk el odáig, hogy ma a nagyüzem agro- nómusa bizonyos lehet abAlig néhány hónapja, hogy új elnök került a gyöngyös- tarjáni tanács élére. Az új elnök a selypi medencéből jött, Szamosvölgyi Péternek hívják. Előzőleg a cementgyárban dolgozott. Még mindig úgy érzi magát valahogy, mint a színész a premier előtt: izgul, ha arra gondol, hogy a közönség elé kell állnia, és az ezer reá figyelő szem előtt kell bizonyítania, hogy érti a mesterségét. — Az első erőpróbának azt mondhatom, amikor a társadalmi munkát, szerveztük a járdaépítéshez. Segített mindenki, a párt, a tsz, a vb- titkár. de minden azon múlott, jönnek-e az emberek is. Ráadásul azon a napon voU a ballagás Gyöngyösön. A községnek szinte a fele oda vonult, mert a rokonságból senki nem maradhatott o+thon egv ekkora esemény alkalmából. — Mégis ötvenen is lehettek. akik szerszámot fogtak a kezükbe. Kora reggeltől szinte késő estig, eguhuzamban folyt a munka. F.gv héttel később meg is dupláztuk a társad'’Imi megmozdulást.. A tsz adta a géneket, a szállítóeszközöket. a sóder nem volt gond. az aroma árát pedig von tudtuk előteremteni a tanácsi pénzbe7 hogy sehonnan se hiányozzék. Látni kellene az elnököt,, ahnffv vlsszanerseti emlékezetében az akkori esemán-re- ket. A moso'v szétterül fiatal arcán, m»« a szőke haja is es’mn derű. . —7 Maoa a - egész járdaépítés terven felüli munka. Hát még, ha azt is hozzáteszem, a legjobb esetben is csak úgy száz-százhúsz méter hosz- szúságú járdaszakasz megépítésére mertünk gondolni. Ha annyi készen lesz, az is jó lesz, mondtuk. És? A kétszázötven métert nagyon megközelíti a végeredmény. Ahogy a számokat mondja, látszik rajta, roppant nagy jelentőséget tulajdonít ezeknek az adatoknak. — Maradt még munka azok számára is, akik eddig nem. tudtak valami miatt eljönni a járdaépítéshez. Ha megcsináljuk a hidat, utána még a járdát is folytatni kell. Igaz, legfeljebb ötven méter lehet még vissza belőle. Most már olyan biztonsággal állít egymás mellé kisebb és nagyobb arányokat, mint aki nagyon iól tudia. mennyire nem kell kételkednie a jövőben. Járda a Hősök utcában, a Meggyes-natak és az autó- buszmegálló közötti szakaszon: ott látja masa előtt az egészet, ahogv beszél róla. Nem csoda, ez voű az első ..erőpróbáig” a község lakóival — közösen. Mintha csak azt kellett volna lemérnie: hal'eatnak-e rá a gvöngvös- tamániak? Rá. az ű’ tanácselnökre s — Mindenkinek kt’drltiínt- ea’t kns-nndl„„rlrt. a7'i ott. volt a. társadalmi mnnkában. A várttitkárral együtt írtuk alá. Fnnvi az eeász. Járda társadalmi munka, méets nemcsak iárda és társadalmi munka: az első öröm története. (ami) Rászolgált a tiszteletre KÜLÖNFÉLE MÓDSZERREL és céllal végzett üzem- szociológiai vizsgálatok egyaránt azt bizonyították, hogy a termelői közösségek ösz- szetartó magva legtöbb helyen azoknak az idősebb, nagy tapasztalatú munkásoknak a csoportja, akik hosszú ideje dolgoznak ugyanazon a munkahelyen, sokszálú emberi kapcsolatokat teremtettek, szűkebb és tágabb munkakörnyezetükkel. Munkájuk, magatartásuk egyes vonásai ugyan eltérőek, — s ez a jó —, ám azok egésze követendő utat rajzol a fiatalabb, kevesebb tapasztalaté nemzedék számára. Kérdés, s korántsem szónoki, hanem ellentmondásos mindennapjainkból leszűrt, vajon azok. akik rászolgáltak, megkapják-e a kellő tiszteletet, elismerést, megbecsülést? Mindezt egy akár tipikusnak is nevezhető eset fogalmaztatta meg velünk, mégpedig a nagyvállalat két dolgozójának búcsúztatása nyugdíjba vonulásukkor. A munkásból lett mérnököt, s mérnökként főosztályvezetőt, ahogy azt mondani szokták, a szűk vezérkar köszöntötte, szép szóval, baráti kedvességgel. Akit búcsúztattak, harminchárom esztendőt töltött a cégnél, ugyanannyit, mint az a társa, akit két nap múlva ünnepeltek a műhelyben. Ugyanazt az ajándékot kapta, mint a főosztályvezető, ugyanolyan szép szavak, meleg baráti gesztusok közepette, de korántsem ugyanazoktól. Hanem a műhelyfőnöktől, lévén ő a legnagyobb sarzsi a búcsúztatók között. Ami a furcsát még furcsábbá teszi: a két ember egy pár, házastársak ugyanis, a férj főosztályvezető lett, felesége pedig munkás volt és maradt. Ne vonjunk le messzemenő következtetéseket a történtekből, de elgondolkozni érdemes rajta. Töprengésünk tárgya már nem is az eset maga, hanem hatása, következménye azokra, akik maradtak a főosztályok élén meg a gépek mellett, azaz a közösség egészére kifejtett korántsem egyetlen hatása egyetlen cselekedetnek. Hibás cselekedetnek. Hibás? Hiszen amikor többen szóvá tették a dolgot, azt kapták válaszként: a cégnek kilenc főoszályvezetője van, s az ország különböző tájain lévő gyáregységeiben hatezerhat- száz munkása. Vajon elvárható, hogy mindenkit a vezérigazgató és helyettesei köszöntsenek? A baj pontosan ezzel a mindenkivel van. A munkásnő ugyanis nem mindenki-akárki volt, hanem olyan ember, aki élete harminchárom esztendejét töltötte a gyárban, kiváló munkások seregét nevelve föl maga mellett, odahaza halmot rakhat kitüntetéseiből, s szakmai hozzáértésének mérnökök, műhelyfőnökök is nagv tisztelői voltak. SZÓ SINCS ARRÓL, hogy mindenütt ez a stílus, ez a gondolkodásmód uralkodik. Hiszen szerencsére nem kell a példákat keresgélni ahhoz, miként jutalmazzák a legmagasabb állami kitüntetéseket, díjak, szakági elismerések, vállalati jelvények és oklevelek a kiemelkedőket, azokat a fizikai dolgozókat, akik munkájukat a hivatás, az alkotás szintjére emelték. Éppen azért, mert a legutóbbi években örvendetesen, azaz a kívánatos irányban változott a gyakorlat —, amiben döntő része van az MSZMP Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i ülése határozatának a munkásosztály helyzetének további javításáról, — egyre szembetűnőbb, ha valahol lassú a cselekvés, ha valahol nem munkájuk, hanem beosztásuk alapján értékelik, tisztelik, vu *mbérekét. AZT MONDJAK, s tényleg így van, a nagy tapasztalat nagy tekintély. Hatalmas seregnyi azoknak a munkásoknak a tábora, akik nagy tekintélyűek, mert nagy tapasztalatok birokosai, s akik társaiktól úgy kapják meg a tiszteletet, mint természetes járandóságot. S valójában az, járandóságuk, de nemcsak a társaktól! Hanem a társadalom egészétől, minden intézményétől. és szervétől, de elsőként, s legfőképpen munkahelyüktől, mert hiszen ott bizonyítottak, kézzelfogható tettekkel ott szerezték meg rangjukat. Ezért követhető, sőt, követendő a nehézipar, a kohó- és gépipar néhány nagyüzemének példája, ahol nemcsak az igazgató tanácsba hívtak be nagy tekintélyű munkásokat, hanem átfogóan felülvizsgálták, elemezték e munkáscsoportba tartozók helyzetét, megbecsülését, a bérbesorolástól az üdülési beutalók megadásán át. a közéleti, tisztségekig. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, ezekben az üzemekben gyakorlattá teszik azt, amit az említett ülésén a Központi Bizottság —, ahogy az a közleményben olvasható — így fogalmazott meg: „El kell érni, hogy a munkáspálya egész életre szóló érdekeltséget, vonzerőt, megbecsülést és előrejutási lehetőséget biztosítson.” Lázár Gábor Családi Béla és traktorostársa5 vetik a. napraforgót Cserna József és Kiss János az öntözőcsövek szerelését végzi (Fotó: Szabó Sándor) Milyen lesz a jövő építészete? Országos konferencia Salgótarjánban A MTESZ Heves megyei iparesztétikai szakosztálya másodízben rendezi meg Salgótarjánban azt az országos környezetesztétikai tanácskozást, amelyen a tervezőirodák, a tanácsok képviselői, a városépítészeti szakemberek, a téma iránt érdeklődő művészettörténészek és képzőművészek vesznek részt. A háromnapos rendezvériv- sorozat tegnap kezdődött Ezen az+ vitatják meg hop,' milyen módszerekkel lehetne megszüntetni a lakótelepek egyhangúságát. Dargay Lajos művésztanár Kinetikus művek a környezetben címmel tart előadást, Az elméleti megállapítások érzékeltetésére szolgál majd az a kiállítás. amelyen szűkebb pátriánk alkotói közül Balogh László és Dargay Lajos szerepelnek műveikkel. i jUMm& 1978. május 30- kedd
