Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
Könyvhéti kóstoló Soha nem látott gazdagságú termést kínálnak az idei könyvhéten a magyar könyvkiadók. A bőség zavarával küzdve, igyekszünk néhány újdonságra felhívni olvasóink figyelmét. A Kossuth Könyvkiadó megjelenttette — Hajdú Tibor tollából — a Károlyi Mihály című nagyszabású munkát, á haladó magyar politikus első tudományos igényű életrajzát, amely hazai és külföldi levéltári források fel- használásával készült. A Szépirodalmi Könyvkiadó gazdag terméséből említsük meg Galgóczi Erzsébet Úszó jégtábla című könyvét. Tömör dialógusok és játékos keretbe zárt monológok váltják egymást a kötetben; ez a módszer szinte kínálkozott a sikeres hangjátékok és emlékezetes tv-feldolgozások alapján. Kurucz Gyula Kicsi nagyvilág című regénye 1.944-től 1957-ig eleveníti meg a magyar falu életét. Egy kisfiú szemszögéből mutatja be a sorsfordító változásokat. s közben az egész életre meghatározó magatartás kialakulásának egyes állomásait is nyomon követhetjük a történetben. Bárány Tamás A bíró című új regénye a Római Köztársaság utolsó napjaiba kalauzolja el az .olvasót. Balázs József Szeretők és szerelmesek című új regényében a kisemberek életének változásait világítja meg. Boldizsár Iván A sétáló szobor című útirajzkötetében széles körű tájékoztatásra törekszik. Mocsár Gábor Kék barlang című kötete az író három szatirikus kisregényét (Kék barlang, Küldöttség koszorúval, Sietem legszebb nyomozása) tartalmazza. Az 1940-es évek végétől napjainkig terjedő időszak; egyéni és társadalmi megpróbáltatásokban gazdag valóságát tárja fel Budai oroszlán című regényében — az Elveszett bárány folytatásában — Sőtér István. Az Európa Könyvkiadó kínálatából Merce Rodoreda A Diamant tér című regényét emeljük ki. Már 1953-ban a háború dúlta nyomdák helyreállítása, a könyvkiadók államosítása után, a fejlődő olvasói igény kielégítése mellett is, súlyt helyezett a Népművelési Minisztérium a könyvek esztétikus megformálására és ezért létrehozta a könyvművészeti bizottságot. A bizottság, hogy a kiadókat a cél elérésére serkentse, a többi, magas könyvkultúrájú európai országhoz hasonlóan, meghirdette az „Év legszebb könyve” versenyt. A versenyt, amelynek elsőrendű célja a nagy példányszámú tömegkiadványok művészi színvonalának emelése volt, első ízben 1953-ban értékelték és jól választották, mert az „Év legszebb könyve” Barcsay Jenőnek azóta kilenc nyelven, összesen 40 kiadásban megjelent Művészeti anatómia című műve lett. Ez a kiadvány hozta a megújult magyar könyvművészet számára az első nemzetközi sikert is; 1958-ban a brüsszeli világkiállítás aranyérmét. A verseny mind az olvasók, mind a kiadók körében nagy érdeklődést keltett. 1956-ban már négy, 1959-től pedig kilenc kategóriában értékelték a kiadványokat, amelyek az I. nemzetközi könyvművészeti kiállításon (IBA) Lipcsében további nemzetközi elismerést szereztek a magyar tipográfusoknak és műveiknek. Az itt kapott hat aranyérem között volt Aggházy Mária könyve, a Régi magyar faszobrokról és Hofer Edit—Fél Tamás—Csillérv Klára Ungarische Baumkunst című könyvének első kiadása. Az aranyérmek mellett még 11 eziist- és 9 bronzérem jutott a magyar könyveknek. A hazai verseny tovább fejlődött, 1958 óta külön kiadványban jelenik meg az a fényképes, több nyelvű tájékoztató, amely ismerteti az évi verseny eredményeit. A II. lipcsei IBA 1965-ben további sikereket hozott. Ekkor tüntették ki a magyar könyvművészet egyik kimagasló alakját, az idén elhunyt Lengyel Lajost a legnagyobb nemzetközi könyv- művészeti elismeréssel, a Gu- tenberg-díjjal. öt arnyér- münk egyikét az ő gyönyörű Alberto-albuma kapta. A könyvművészet fejlesztése érdekében 1957-ben létrehozott Magyar Helikon Kiadó munkásságát ezen a kiállításon 2—2 arany-, ezüst- és bronzérem dicsérte, majd a III. IBA-n a kiadó kapott könyv- művészeti tevékenységéért aranyérmet. A verseny lebonyolítását 1970-ben a Kulturális Minisztérium kiadói főigazgatóságától a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése vette át. Azóta minden évben ez a verseny jutalmazta könyvművészetünk legjobbjait. A moszkvai nemzetközi könyvkiállításokon 1970- ben és 1975-ben is több díj és elismerés jutott kiadványainknak. 1972-ben gyermekkönyvkiadásunk ért el számottevő sikert, amikor Ja- nikovszky Éva—Réber László sok nyelven kiadott gyermekkönyvsorozatának „Wenn ich nicht mehr klein bin” című kötete az NSZK „Az év legszebb gyermekkönyve” díját kapta. 1975 óta két szakzsüri bírálja és értékeli a mintegy négyezer kötetnyi évi könyvtermésből a kiadók és az elő- zsürik döntése alapján kiválogatott 220—250 művet. A döntést segíti a héttagú nemzetközi zsűri is. Az 1977. évi IV. IBA hozta eddigi legnagyobb nemzetközi sikerünket. ' Könyv- művészeti és elméleti munkásságáért Gutenberg-dí.ijal jutalmazták Haiman Györgyöt az Iparművészeti Főiskola tipográfiai tanszékének tanárát. A klasszikus művek legszebb megformálásáért kü- löndíjat kapott a négykötetes Shakespeare összes drámái c. A többszörös díjnyertes, illusztrált Shakespeare összes drámái című Helikon-kiadásból. kiadvány. Ezenkívül még sok díj biztosította a 71 kiállító ország versenyében elért előkelő helyezésünket. Az idei, a huszonötödik „Szép magyar könyv” versenyen a zsűri 11 kategóriában 42 könyvet tüntetett ki díjjal és 31 mű kapott oklevelet. A huszonötödik évforduló megünneplésére több rendezvénnyel készül a könyvszakma. Az ünnepi könyvhét alkalmából hat városban mutatják be a verseny díjnyertes könyveit. Veszprémben pedig a 25 év szép könyveiből összeállított válogatást állítják ki. A könyvhétre jelenik meg az a miniatűr kiadvány, amely az elmúlt huszonöt év, csaknem 800 díjnyertes könyvéből nyolcvan színes képben ad válogatást és megjelenik a verseny idei katalógusa is. Könyvművészetünk újabb nemzetközi vizsgára készül, az idei Schönste Bücher aus aller Welt versenyben a tavalyi 45 szép kiadvány ad számot a világnak könyvművészetünk mai helyzetéről. MORVÁT LÄSZLO 1944. március 19. Ránki György kötetéről ^Akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt”. Ez az epigramma-tömörségű mondás sols mindenre érvényes lehet, de talán legérvényesebb mégis a történelemre. Figyelmeztető mementóként arra; a nemzetek emlékezetéből semmit sem lehet kitörölni, hiszen azzal nemcsak a nemzeti önismeret lenne halványabb, hanem történelmi iránytűnk lengne ki bizonytalan irányokba. Ránki György könyve ilyen emlékeztető akar lenni. Ami Magyarországon 1944 márciusában bekövetkezett,’ az nem csupán egy elhibázott kormányzati politika következménye volt, hanem egy egész rendszer szükségképpeni1 agóniáját méltóképpen kifejező végkifejlet. A könyv, mely egy korábbi változat bővítettebb és forráshasználatában is szélesebb adatbázisra támaszkodó feldolgozás, a magyar történelemnek azt a tragikus szakaszát tárgyalja, mely a 43-as, 44-es felemásan és ellentmondásosan koordinált béke. tapogatózási kísérleteket, illetve az azt követő német meg- szállást és a Szálasi-hatalomátvétel előzményeit jellemezte.’ A háború menetében a 43-as kurszki csata már döntő fordulatot jelentett. Végérvényesen bizonyossá vált, a né- metek elvesztik a második világháborút. Noha ennek kézzel kitapintható megnyilvánulásait még nem nagyon lehe-’ tett érezni, a világosabban látó politikai erőknek fel kelleti ismerniük ezt a változást. A háborúból kiutat kereső kormányzati és egyéb politikai erők kísérletét nem azért nem koronázta siker, mert azt a németek mindig megakadályozták, vagy pontosabban a kiútkeresési kísérletekről idő előtt tudomást szereztek, hanem mert a vezérkar jó része mindvégig németbarát volt, s ami ennél is fontosabb, a kormányzati politika a baloldali ellenzék követeléseit sohasem vette komolyan tudomásul. A könyv igen izgalmasan és érdekfeszítően bontja ki azt a szituációt, amelyben a német megszállás bekövetkezett: Elemzi a megszállás előzményét képező utolsó Horthy— Hitler-találkozót. Hitler garanciát akart arra, hogy a megszállás esetén katonai ellenállás- ne következzék be, s ha a kormányzó tényleges beleegyezése el is maradt, azt mindenesetre a német vezér elérte: nem kell tartania attól, hogy Horthy lényegesebb akadályt gördít a megszállás útjába.1 A könyv második része a megszállás utáni helyzet elemzésével foglalkozik. A német elképzelés lényege valójában az volt, miként lehetne az ország gazdasági-katonai erejét minél teljesebb mértékben a német érdekek szolgálatába állítani. A fő cél mindenekelőtt a baloldal és német- ellenes elemeknek a közéletből való eltávolítása, s kísérlet a totális fasiszta rendszer bevezetésére. S hogy a magyar kormányzati politika hű legyen korábbi önmagához, a 441 októberére „előkészített” kiugrás is elvetélt, hiszen legalább olyan ellentmondásosan és körültekintés nélkül volt előkészítve, hogy nem is végződhetett másképpen. A háborúból való kilépéshez ekkorra már nemcsak a németekkel való azonnali szembefordulás volt szükséges, hanem olyan alternatíva, amely a nyílt ellenállást összekötötte volna a Szovjetunió elleni hadművelet azonnali befejezésével és a hazai baloldali erőkkel való konstruktív együttműködéssel. A könyvnapi megjelenést mindenekelőtt a kiadó részéről történt jó időzítésnek tartjuk, a mű megírását pedig olyan fontos vállalkozásnak, mely történelmünk egy izgalmas, és érdeklődésre is minden bizonnyal számot tartó történeti problémájának a jobb megértését segíti majd elő. (Kossuth, 78) SZŐKE DOMONKOS E gy nagy hátrányom van: apám vezető ember, és anyám is. Ne tessék nevetni. Ez nekem több ízben jelentett hátrányt, már eddigi rövid pályafutásom alatt is, és nem tudom, sikerül-e ledolgoznom valaha? Persze, tudom, a közvéleményben más van, az. hogy ba valakinek fejes az őse, mindent tálcán hoznak eléje. Márpedig a közvéleménnyel nem fogok szembeszállni, mert nem tudok: nem ismerem az általános helyzetet. Csak azt tudom, hogy apám például reggelenként villamoson meg}« a hivatalba. Vidékre is vonaton szokott utazni, ha csak teheti. Ha nem kell nagyon sietni, és nem kell reprezentálnia. Azt mondja, egy személy- vonat másodosztály Budapest— Debrecen között olyan betekintést ad a társadalomba, amilyet semmilyen hangulatjelentés. Többször megpróbált már egyik helységből gyalog átmenni a másikba, de ez eddig sohasem sikerült, mert útközben az autókból felismerik, megállnak, és beinvitálják, aggodalmas arccal. Egy ilyen eset után egyszer már be is hívatták illetékes helyre, és megkérdezték tőle, nincs-e valami problémája, és nem akar-e kivizsgálásra menni, de legalább Sopronba, pihenni?... Az egészet csak azért mondom el, hogy érthető legyen: valószínűleg apámra ütöttem. Mikor az iskoláimmal végeztem, nem fogadtam el a kérés nélkül fölajánlott, kitűnőnél kitűnőbo állásokat, hanem lejöttem ide tanítani. Eleinte nem akartak kinevezni. talán mert nem értették, hogy egy „nagy ember” lánya miért ilyen eldugott helyre jön, aztán mégis sikerült — szüleim protekcióiéval. Ez a negyedik évem, most fogom atadni az első csoportot a felső tagozatnak. Ç okát írnak például a tanyákról, és bizonyosan joggal. Kunszabó Ferenc: 0 ’-nnnHnrn. Mélymerülés egy tipikusan régi munkásnegyedbe! A folyóvíz, a szenny csatom a, sokszor még a villany is hiányzik! A házak vizes-roggyant falai, a rozoga ablakok és ajtók, a zsúfoltság! ... Igaz, a körzeti orvost hamarább elérik, mint a tanyaiak, s az utcákon van járda, többnyire, de azt akarom kifejezni, hogy egy város, vagy akár Budapest perem- kerületeiben lehet legalább olyan civilizálatlanul és kultúrálatlanul élni. mint akármelyik tanyán. Hány öreget találtam például el- hagyatottságban, pénztelenül tengődve! Mikor a csoportom második osztályos volt, úgynevezett szociometriái felmérést végeztem közöttük. Ez így persze igen komolyan hangzik, de tulajdonképpen arról volt szó, hogy minden gyerekkel fölírattam: az osztályban kivel szimpatizál, kivel nem, és miért? Akinek a felelete hiányos vagy zavaros volt, azzal külön is elbeszélgettem, s mondhatom, izgalmas dolgok derültek ki. Már önmagában az is érdekes volt, hogy azok a hétéves emberkék, akiket annyira gyerekeknek tartunk — hogy azok milyen komolyan és pontosan meg tudták indokolni választásaikat. Többnyire. Elemzés közben arra jutottam, hogy a választások indoklásait két nagy csoportra oszthatom. Az egyik, ahol a bizonyítás közvetlenül a gyerek fogalomvilágából való. („Pistának vagyok a barátja, mert erős. és szépen tud énekelni!”), a másik pedig, ahol inkább a felnőttek értékrendjét tükrözik: „Beátát nem szeretem, mert az apukájának Zsigája van!” Eleinte azonban ennek a felosztásnak nem lo'ilönöse^ tőséget, egészen addig, amíg a soros évi családlátogatást el nem kezdtem. Több mint harminc gyerek, és egyharmada már az itt húzódó új lakótelepen él. A látogatásokat mindig előre megüzentem, vagyis mindenütt tiszta lakás fogadott, kóla, sör, bor, néha pálinka — és a papírszalvéta nylonborí- ,tóját előttem tépték föl. Általában nagyon illedelmesen elbeszélgettünk az időjárásról, a villamosforgalomról, a közértről, az iskoláról és a gyermek magatartásáról — de ha véletlenül a felmérésem adatait érintettem, akkor elzárkóztak, kitértek a felelet elöl, vagy úgy tettek, mintha nem is értenék a kérdésemet. Tulajdonképpen ez kezdett izgatni: mire tapintok ilyenkor? Milyen titok lappang itt? !... Később rájöttem: nem a titok súlyos, hanem rosszul irányítom a beszélgetést. Mert például arra a kérdésre, hogy „kivel játszik Pé- terke iskola után?”, a legkönnyebb azt felelni: honnan tudjuk mi azt, aranvos tanító néni? esőbb arra jutottam : azért ‘sem felelnek, mert ez már nem tartozik rám, ezzel már a család magánéletébe avatkoznék be. Szerintük. Talán szerintem is, de éppen ekkoriban jöttem rá, hogy az iskolai és az otthoni élet mennyire összefügg. Ezért elhatároztam, hogy konkrét és szemtelen leszek: Beáta apukája tényleg olyan felvágós? Féltem, hogy megharagusz- nak, de éppen ellenkezőleg: a legtöbb helyen az ilyen egyenes kérdésekre nyíltak meg a zsilipek, és elkezdték ám mondani, hogy bizony felvágós, mert nem elég. hogy az órabére kettő-tízzel magasabb, és a műhelyben a legjobb melókat kapja, hanem még a kocsmában is lefanyalogja a kőbányait, azt mondja, a Rocky, az az igazi !... Hát rendes ember az ilyen?... Viszont Beáta apukájához is ilyen pletykaszöveggel mentem. mire elmondta ám, hogy az őt ócsárlók nem szeretnek dolgozni, de ha K í c szeretnének is, nem tudnak, mert nem értenek a szakmához; hiába, akinek nem megy, az ne erőltesse, megmondta ezt már Lenin elvtárs is; és a kocsmában literszám vedelik a sört. utána pedig jár a szájuk, hogy nekik milyen nehéz! így eveztem tova az apró ellentétek és nagy 'gyűlölködések nehéz vizein. Attól kezdve, hogy az első értő és bennfentes kérdést föltettem, híre terjedt a kolónián, hogy én milyen helyes, rendes, munkáspárti tanító vagyok, velem kibeszélheti magát az ember. Mikor pedig kiderült, hogy néhány ügyben eljártam, akkor már meg is kerestek, az iskolában, az utcán. Tetszett ez nekem, hazudnék, ha tagadnám. Éreztem benne a bizalmat, és jólesett a tudat, hogy szinte mindent elintézhetek: vezető tisztviselő leánya vagyok, s nem mer elutasítani sem a gyár, sem a tanács. T avaszi szünetben szólt az * anyám, hogy mibe keveredtem? Panaszokkal jártak nála. legutoljára és legkisebb személyként az iskola igazgatója, hogy én különös érzékkel választom ki a lump, kétes elemeket, folyton azokkal bratyizok, azok lehetetlen és jogtalan kéréseivel erőszakoskodom a különböző fórumokon !... Mondom: ezek szerint az osztálylétszám szülőinek legalább a fele kétes elem, és nekem távol kellene magam tartani töltik?! De ha ez igaz, akkor az egész munkásság fele is kétes elem. mert milyen alapon gondolhatnám, hogy éppen az én osztályomban sűrűsödtek a lump elemek gyerekei? Azt mondja anyám: kijön velem. Jó! — Autóval akart, mert úgy könnyebb és gyorsabb, többet tudunk végezni. Kértem, HÉV-vel menjünk, mert nem elég, hogy egy „tekintélyes elvtársnőt” viszek magammal, hanem ráadásul sétahajó nagyságú kocsival jelenünk meg: egy mukk nem sok, annyit sem fognak szólni! Anyám nevetett, hogy a munkás már nem ilyen elmaradott, de azért rám hagyta. Ekkor kezdtem úgy érezni, hogy apám és anyám, legyenek bármilyen egyszerűek és jóindulatúak, a fizikai dolgozók lelkivilágának, gondolkodásának megítélésében jócskán idealisták. Ez az érzésem aztán tovább erősödött, mikor, vagy öt látogatás után, anyám kijelentette, hogy ezek kivételes esetek, semmiképpen sem jellemzőek, de még pontosabb úgy fogalmazni, hogy én a rosszabb énjüket hoztam felszínre, hiszen ugyanezek az emberek a gyárban egészen másképpen nyilatkoznak!... Mondom: ide figyelj, anyám, amíg az elképzelt tudatuk felöl közelítettem meg őket, addig nem tudtam meg semmit. Nem sejtettem, hogy ezek az emberek annyira bizonytalanok, hogy az első jöttment tenyerébe teszik a lelkűket, ha az hajlandó kinyitni. Nem tudtam, hogy szigorú dühök szaggatják őket csoportokra. Nem sejtettem, hogy rétegeiket vízszintes vonalakkal lehet elválasztani, mégpedig elsősorban a havi kereset és a gyári munkabeosztás szerint !... Ha komolyan gondolod, hogy mindez nem létező, hogy csak a gyári, hivatalos nyilatkozataik az igazak, s hogy eddig tulajdonképpen-nem is voltak sérelme- t ik, akkor én hogyan, honnan fa- i kasztottam föl mindezt? Ezen elgondolkodott, és azt mondta, másnap kimegyünk az új lakásokba. Hát valóban, ott nem oly bőbeszédűen pletykásak, és talán nem olyan kicsinyesek az emberek. A lakások tisztábbak, a bútorok újabbak, az emberek jobban öltözöttek és a gyerekek ille- delmesebbek. Általában. I e talán azért támadt ilyen benyomásom, mert anyámmal ineniem, s mert itt már nem akartam a tanító-szülői viszonyt pletykaszintre helyezni. Mert pletyka az új lakótelepen is van, s mindig létezni fog, míg ember lesz. hiszen például annak segítse gével könnyebben szövődnek a■/ emberi szálak. Ha tehát itt sablonhivatalos stílusban látogatom családokat, akkor semmitmon«1 információkat fogok kapni. És ak. kor hogyan kerülünk közel egy máshoz? » WVVVVVVAAAAAV'AVJ ' D 1 mai magyar könyvművészei huszonöt éve
