Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

30 év Hára« értizede létesült sz egri tanárképző főiskola. A rangos jubileum alkalmából meg­szólaltatjuk lapunkban az alapítókat, az első tanárokat és hallgatókat, s ízelítőt adunk az rimáit évek eredményeiből is. áz elsó igazgató számvetése A beszélgetés könnyen in­dul, Érthető is. hiszen dr. Nemedi Lajos professzor, a debreceni Kossuth Lajos Tu- dománygeyetem tanszékveze­tő egyetemi tanára, az egri főiskola első igazgatója, a j ubileurni ünnepségsorozatra érkezett a megyeszékhelyre, s a haj.'- li Lyceum épüle­tében régi ismerősökkel, kol­légákkal. barátokkal talál­kozott. A tudományos em­lékülésen is a múltat idézte, a hőskort, amikor ö irányí­totta az ifjú felsőfokéi okta­tási intézmény munkáját. Érzékletes szavai nyomán megelevenedik a kor akarások, a jövőt tettek időszaka... a nagy alapozó — 1948. szeptember 11-én Ortutay Gyula miniszter alá­írásával megbízást kaptam a s-ervezésre. Októberben ösz- szejöttek az első tanárok, s egy üres papírra felírtuk nevünket és lakcímünket. Hiányzott az ünnepélyesség, mégis tudjuk: rendkívül ne­héz dologra vállalkozunk. Az önbizalmon kívül mind­össze egy írógépünk, s né­hány meszeletlen falú helyi­ségünk volt. De végre béke lett az országban, s a ma­gyar értelmiség legjobbjai — a régiek és az újak egyaránt — készségesen szegődtek a nemes célok szolgálatába.^ A velünk rajtolókból később egyetemi tanárok, rektorok, rektorhelyettesek kerültek ki. Csabai Tibort fiatalon, a rádió elnökhelyetteseként szólította el a halál. A he­lyébe lépő dr. Kiss Kálmán valaha kollégiumunk igazga­tójaként segítette a tanár­képzést. Küzdelmeinkhez a szovjet példa és a budapesti, a pécsi és a szegedi testvér­intézmények támogatása adott erőt. Együttműködtünk a tantervek, s a többi alap­vető elképzelés kidolgozásá­ban. .. © A % Egerbe költözés 6zámos gonddal járt. Érezniük kel­lett a Klerikális hangulatból fakadó tartózkodást. A fé­szekrakás különben sem ment könnyen. — Más módon dolgoztunk mint ma. Más módszereket alkalmazott a minisztérium, az igazgató és a főiskolai ok­tató. Sztorik sorát lehetne erről elmondani. Csak egyet említek: amikor ide jöttünk, még senkit sem neveztek ki véglegesen, s ez bizonytalan­ságot szült. Ezért reklamál­tam — nem leveleztem, ha­nem személyesen intézked­tem. Küldték is a határoza­tot igen sürgősen, ám amikor elolvastam, megdöbbentem : valamennyi alkalmazott fő­iskolai tanár lett. Magyaráz­kodhattam eleget, míg elis­merték, hogy a rangos cím­hez megfelelő szintű felké­szültség, tudományos múlt, iskolai végzettség is szüksé­ges. Tapasztalatlanok, nai­vak, magabiztosak voltunk olyan helyzetekben is, ami­kor a meredélyek szélén az alvajárók biztonságával jár­tunk. Jaj lett volna nekünk, ha valaki ránk kiált. Olyan nehézségek adódtak, ame­lyeket, egyszerűen törik-sza- kad, át kellet hidalni a to­vábbjutás érdekében. Ezt a más kort meg kell értenünk, nekünk, akik végigcsináltuk, és csodálkozva nézünk visz- sza a megtett útra. És meg kell érteniük a ma fiataljai­nak is. Elevenítsük fel most a hétköznapokat, villantsuk fel az egykori pedagógusok és hallgatók együttműködé­sének jellegzetes mozzanata­© éípniiívfitt (Fotó: Szántó György) it., a három évtizeddel ez­előtti tanítás-tanulás kifeje­ző epizódjait. A professzor ezekből is tartogat eey csokorra valót. — Uj utakon indultunk el. Azonnal bevezettük a marx- izmus-leninizmus oktatását, s a szaktárgyak anyagát kö­zelítettük a velük kapcsola­tos pedagógiai ismeretekhez. Tévedéseinket menet közben kellett kiküszöbölnünk. Mennyivel több volt ben­nünk a lelkesedés, s meny­nyivel kevesebb a tudás! S mégis: jó néhányszor a tájé­kozatlanság segített át a buktatókon. Elvégre a hályo­got operáló kovács ösztönös határozottságára is szükség van olykor. Szabad időben nem bővelkedtünk, mert az első esztendőkben a nyári szaktanfolyamokat is vezet­tük. Ezek 1951. júliusában szakosodtak, s ezentúl Eger­ben az egész ország területé­ről érkező magyar—történe­lem szakosokkal foglalkoz­tunk. Ezerkétszázan jöttek egyszerre. 1952-ben Mezőkö­vesden és Nyíregyházán Is oktattunk. összességében négyezer szaktanítói és taná­ri oklevelet írhattam alá, s ma is büszkék akkori okle­velükre. Tettük mindezt úgy, hogy állandó anyagi gondokkal küszködtünk. Em­lékszem, a Nyírség székváro­sában télikabátban didereg­tünk a fűtetlen szállodai szobában. 1949-ben például három nap alatt százhetven- kilenc tanítót kollokváltat- tam politikai gazdaságtan­ból — magam se értettem túl sókat hozzá! —, s este a világítást csak gyertya bizto­sította. Ha a minisztérium­tól valamit kértünk, így vá­laszoltak: „Nem teszek meg­jegyzést ez ellen... de az ügynek anyagi nem lehetnek kihatásai 9 A tettvágy azonban elsö­pörte az akadályokat. Az első éveket a lendület és a gyors fejlődés jellemezte, egészen 1952-ig. Az eredetileg három esztendősnek induló ’ főisko­la 1950-től kétévessé vált. A hallgatók létszáma a kezdeti 110-ről 737-re emelkedett. Kialakult, stabilizálódott a nevelői gárda, s lassan a tu­dományos búvárkodásra is szánhattak energiát. így aztán érthető, hogy jóleső érzés a számvetés: — Túlzás nélkül megálla­píthatjuk — s ezzel egyetért valamennyi kollégám —, hogy harminc évvel ezelőtt hibát-hibára halmozva, de sokat és lelkesen dolgoztunk. Minden augusztus 31-én a díszudvaron felállított emel­vényről bezártam a nyári tanfolyamokat, s már szep­tember elsején megnyitottam az új tanévet. Szabadságra ilyenkor ki gondolhatott. Azt is tudom, hogy a szükség diktálta hirtelen intézkedé­sek több sebet ejtettek, s té­vedéseink egy részét elkerül­hettük volna. De ez már ké­ső bánat: kötelesség a múl­tat megvallani, őszintén, tisz­ta szívvel. Azóta azt is val­lom, hogy nemcsak a kezdet nehéz, hanem a folytatás Is. Az elkezdőnek viszont nagy megnyugvás, hogy a jó ügyet jó kezekbe adhatta át... Pécsi István Szülőföld-expedíció, vándortáborok Országjáró úttörők Az idei nyár úttörő-prog­ramját némi túlzással színes kaleidoszkóphoz hasonlíthat­nánk. Akárhogy újabb és újabb színkombinációkat, formákat próbálunk sze­münk elé varázsolni, egy je­lenség makacsul visszatér. Nevezetesen a sport, az or­szágjárás. Természetes, mert aligha találunk nemesebb, szebb teendőt, mint az úttö­rőkkel megismertetni hazán!: természeti szépségeit, meg­szerettetni a természetjárás örömeit, mely hozzájárul a tíz-tizenöt esztendős lányok és fiúk edzettségének, fizikai teherbírásának növeléséhez. Az úttörőszövetség legfon­tosabb nyári játéka a „szü­lőföld-expedíció” lesz. Lé­nyege: egy-egy választott túra, vándortábor útvonalán haladva a földrajzi, biológiai jellegzetességek kutatása fel­fedezése, történelmi, irodal­mi emlékhelyek, a gazdasági élet, ioari, mezőgazdasági objektumok megismerése. Az expedícióban őrsök ve­hetnek részt. Feladatuk az élő és élettelen természet és összefüggéseinek kutatása mellett az adott hely mező- gazdaságának megismerése. Fontos, hogy a választott út­vonalon jól felkészült úttörő­közösségek induljanak júni­usban. Az adna igazi értel­met a játéknak, ha a gyere­kek valóban megízlelnék a felfedező utak romantikáját, átélnék a nagy felfedezők életét. Csak így valósulhat meg a játék igazi célja, az. hogy a résztvevők megis­merjék környezetüket, a va­lóságot, hogy egységes közös­ségekké forrjanak össze. A járási, városi, kerületi úttörőelnökségek egy-egy ki­váló őrsöt küldhetnek az or­szágos expedíeiós táborba Zánkára. Itt nagyszabású ve­télkedőt rendeznek, melynek győztes őrse augusztusban eljuthat a Szovjetunióba, a BAM-építkezés megtekinté­sére. A sport, a testnevelés min­dig jelentős szerepet játszott az úttörőszövetség nyári programjában. Köztudott, hogy ilyenkor rendezik meg nagy sikerrel a nyári úttörő­olimpiákat, egy sor sport- eseményt bonyolítanak le, nagyszabású vándortáboro­kat szerveznek. így lesz ez az idén is. A XIV. nyári út­törő-olimpiát Tatán rende­zik meg június 22. és 30. kö­zött. Ezúttal azonban még­sem erről a látványosnak, színvonalasnak ígérkező ese­ményről kívánunk szót ejte­ni, hanem a vándortáborok­ról. Az idén tizenkilenc gya­logos vándortábor lesz, a Bakonytól a Zemplénig az ország legszebb tájain túráz­hatnak az úttörők, ugyan­csak próbára téve erejüket, ügyességüket. Érdekesnek ígérkeznek a vízi vándortá­borok is, ám a legizgalma­sabbak a kerékpáros vándor­táborok lesznek. A tizennégy napos Dél-Alföld—Battonya vándortábor útvonala Szarvason, Mezőkovácsházán, Hódmezővásárhelyen, Ópusz- taszeren, Soltvadkerten, Kecskeméten keresztül ve­zet. Az ugyancsak tizennégy napos kelet-dunántúli ván­dortábor tagiai Dunaföldva- ron, Szekszárdon, Lengye­len, Dombóváron. Kaposvá­ron; Igaion, Kőröshegyen haladnak keresztül. A kerék­páros úttörők találkozó'a Kiskörénél lesz, ahová mint­egy háromszáz gyerek érke­zik Békés, Borsod, Hajdú, Szabolcs és Szolnok me­gyéből. A kerékpáros vándortábo­rok szervezésének szorgal­mazásáért igazán dicséret il­leti az úttörőszövetséget, mert felismerték, milyen sokféle lehetőséget rejt ma­gában a már-már — méltat­lanul — elfelejtett egyszerű jármű. Napjainkban több fórumon foglalkoznak a ke­rékpáros túrázás, a kerék­pársport fellendítésével. A Népsport szerkesztősége pél­dául jövőre meg fogja hir­detni a kerékpárosok évét Az országjárás élménye mindannyiunké lehet. Nem­csak gépkocsival — gyalog vagy kerékpárral is. b. r. I Hogyan készül a menetrend? AZ ŰJ MENETREND min­den évben és valamennyi eu­rópai országban május ne­gyedik szombatját követő vasárnap 0. órakor lép élet­be. — Azért e bonyolult meghatározás (és például nem fix dátumhoz kötött a változás, amely bármilyen napra eshet —), mert az át­meneti éjszakán igen nagy szervezettséggel lehet csak megoldani az átállást. A menetrend a vasúti köz­lekedés legfontosabb munka­terve, amelynek kialakítását nemzetközi együttműködés és átgondolt tervezés előzi meg. Mivel a vasutak egész Eu­rópát behálózzák -—, s mivel az egyes országok technikai változásai hatással vannak az egész európai vasútra —, szükség van a nemzetközi együttműködésre. A menet­rendek kialakítását sok nem­zetközi vasúti egyezmény szabályozza több mint egy évszázada. A két legfontosabb nem­zetközi szervezet — az UIC 1978. május 28., vasárnap A szív emlékezése Lassan elhal a nyírfanedvet idéző híres orosz dal. Csongovai Péterné — keresztnevén egyszerűen csak Ilona — kikapcsolja a mag. nőt, és szeméhez zsebkendőt szorítva folytatja elbeszélését. Egy Hatvan környéki iskola kis tanári szó. bájában ülünk. Ilona itt az orosztanárnő. — Ezt a dalt már régen megkedveltem — mondja. — Mély értelmét azonban csak akkor fogtam föl, amikor Danyila Ananyevics Vojló- nál vendégeskedtem a Csernyigovi Területen. Ott ittam először nyírfanedvet és ismerkedtem meg a nyírfaerdők szépségével. És soha nem felejtem el Danyila Ananyevics kertjében azt a hatalmas nyírfát, amelyet annyira szeretett a fia, aki Hatvanban esett el és itt van elte­metve. öreg édesapja e 1a alól hozott egy marék földet, hogy a fia sírjára szórja... Hatvanba akkor jöttem, amikor értesültem Ilona nemes munkájáról, hogy kideríti a vá­rosi temetőben nyugvó szovjet katonák nevét, akik hősi halált haltak e fontos vasúti csomó­pontért vívott harcban. — Hallottam egyszer a rádióban, hogy a Szovjetunióban még családok ezrei vannak, akik nem tudiák. hol haltok meg apáik, fiaik vagy testvéreik — emlékezik Ilona. — Nanyon elszomorodott a szívem. Elhatároztam, hogy lemásolom, a netteket a sírokat fedő kőlapok­ról és kiküldőm a Szovjetunóba.. Nagyon ne­héz munka volt, mivel az idő sok nevet eltö­rölt, sok kőlanon vedig eniiáltaián nem volt név. A neveket közzétették a Szovjetsz.kaja Tsensesína (Szovjet Nő) című folyóiratban. a temetőben peAin felvésték két új emlékműre. A Szovjetunióból egy halom levelet kavtam.. Több elesett szedet, katona, hozzátartozói el­jöttek hozzánk, fa is megMtotfattam néhány —eiérlot — egyedül vagy et gyerekeimmel. A város iskolái védnökséget vállaltak a sírok fö­lött. Úttörők és KISZ-tagok gondozzák a síró- kát, koszorúkat, virágcsokrokat helyeznek rá. juk. Ilonával kimegyünk a temetőbe. Útközben megállunk édesanyja házánál, hogy egy cso­kor tulipánt szedjünk a kertben. A temetőben hosszú sorokban fekszenek a kőlapok. Itt a két emlékmű is. Olvasgatom a neveket. Sok esetben hiányoznak a keresztnév és az apai név kezdőbetűi, néhány pedig ne­kem, a szovjet újságírónak kissé furcsán hangzik. — Meglehet, hogy néhány név nem egé­szen stimmel. Nagyon nehéz volt őket rekonst­ruálni — magyarázza Ilona. — Sokkal job­ban nyomaszt azonban az, hogy majdnem 300 sír teljesen névtelen ... Háromszáz névtelen sír egyedül csak Hat­vanban ... És mennyi lehet egész Magyaror­szágon, melynek szabadságáért 140 ezer szov­jet katona adta életét? Kemény, véres harcok­ban tisztították meg ezt a földet a fasizmus­tól. A népi Magyarország tisztelettel őrzi az elesettek emlékét, szeretné tudni minden köz­katona és tiszt nevét, akik a szabadságáért küzdöttek. — Nemrég két további katona nevét, derí­tettük ki. akik életüket áldozták, a Hatvanért vívott harcban: Romanov Alm a-A tóból és Szumocskin Poltavából — mondja halkan Ilo­na. — Az ő nevüket is felvéssük az emlékmű­re. De kik voltak a többiek? Azoknak a sorsa is érdekel, akik innen vonultak tovább — Berlin felé. A kutatás tehát folytatódik... Jurij Kasin (A moszkvai Neues Leben c. lapból tallózta: Zahemszky László) és a OSZZSD — koordinálja a menetrendek szerkesztését. Az UIC — valamennyi eu­rópai vasút együttműködési szervezete —, amely techni­kai, szabványosítási stb. té­mákban is illetékes. Az OSZZSD tagjai a szocialista országok vasútjai — köztük szorosabb az együttműködés és a kooi-dinálás is nagyobb. A menetrendi ügyeket az UIC tagországai nemzetközi menetrendi és kocsikállí- tási konferenciákon tárgyal­ják meg, amelyen jelen van­nak az európai vasutak kép­viselői. a nagy utazási iro­dák megbízottai. A szocialista országok vasútiainak nemzetközi ér­tekezlete évente júniusban ül össze — ez a személyvona­tok konferenciája. A teher­vonatok konferenciáját szep­temberben tartják. Az össz­európai tárgyalássorozatra a személyvonatok témájában kétévenként kerül sor. Leg­utóbb 1976-ban üléseztek, s 1977—1979-ig tartó időszak­ra hoztak döntéseket. UGYANCSAK KÉTÉVEN­KÉNT tartanak összeurópai tehervonati konferenciát. Majd minden év januárjában a szocialista vasutak újabb ülése következik, ahol az ülő-, fekvő-, hálóhelyek el­osztásáról stb. határoznak. A tervezés tehát lényegé­ben hároméves előrelátással történik. A menetrendi és a naptári év kezdete nem esik egybe. A menetrend életbe lépésé­nek időpontját — a már em­lített május végi dátumot — ugyancsak egész Európára szóló érvénnyel az UIC kon­ferenciája határozza meg. Ezen belül a nyári és a téli menetrend is szabályozott európai méretekben. 24—25 európai vasút különböző for­mában rendszerbeosz­tásban. érvénytartammal ad­ja ki menetrendjét. A leg­több vasút külön téli és kü­lön nyári menetrendet. A szocialista országokban — az NDK kivételével — egész év­re egy kötetet adnak ki, melyben együtt szerepel a té­li és a nyári menetrend. Külön megtervezik a 2—3 napos ünnepek, a nemzeti ünnepek vonatforgalmát — ezért kerül a menetrendi táblázatokba sok megjegyzés, külön dátum stb. Gondot jelent a menet­rendtervezésben, hogy egyes országok nyári időszámít*"* léptetnek életbe — más-más időpontokban. Ilyenkor új menetrendeket kell kiadniuk, s az utazóközönség tájékoz­tatása is elengedhetetlen. A földrajzi fekvésből adódó zónaidő-különbségek nem za- varóak, hiszen ezek egész év­ben érvényesek, csak az óra előre-hátra tologatása okoz­hat problémát. Ezért is van a nemzetközi menetrendek­ben bonyolult időszámítási táblázat. Magyarországon több mint 8 ezer kilométeres pályán 2500 személyszállító és 2500 tehervonat közlekedik na­ponta. E vonatok közleked­tetésének megtervezése bo­nyolult feladat. Hiszen a me­netrendnek szabályoznia kell a vonatok indulásán, érkezé­si idején kívül egyebek közt azt is, hogy hol legyen csat. lakozása, milyen sebességgel haladjon, milyen mozdony­nyal. vagy kocsikkal közle­kedjen. Minden vonat útjá­ról grafikon készül, a menet­idők és az állomási tartózko­dások kordinátájában — szá. mítógépes menetdinamikai számítások alapján — a vo­nóerő. a pályaellenállás, a vonatellenállás, a sebesség, a távolság függvényében. 100 grafikon és szolgálati menetrendkönyv. 8 ezer ol­dalnyi kézirat több ezer pél­dányban — jelzi azt az adat­halmazt. amellyel a vonatok forgalmát megtervezik. A menetrend tünteti fel azt is, hogy milyen legyen a személyszállító vonatok ösz- szeállítása : kocsik szerint, háló- és étkezőkocsik elhe­lyezése,, nemzetközi és bel­földi utakon. Tartalmazza a menetrend a szombat—va­sárnapi és hétköznapi eltérő igényeket kielégítő járatok rendjét. AZ UTASOK TÁJÉKOZ­TA TÂSARA a MÁV több­féle menetrendet ad ki éven­te. 150 ezres példányszámban jelenik meg a hivatalos me­netrendkönyv a magyaror­szági vonalakról, ehhez tar­tozik a nemzetközi menet­rend, amely tájékozta* az európai összeköttetésekről. Külön kötetben is kiadják a budapesti pályaudvarok me­netrendjét 20 ezer és a bala­toni vonalak menetrendjét 15 ezer példányban. Az 1978—1979-es menet­rend május negyedik szom­batját követő vasárnap — 28-án — 0 órakor lép életbe. Kádár Márta i

Next

/
Thumbnails
Contents