Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-27 / 123. szám

Baráti találkozók a tavaszi béke és barátsági hónapon A tavaszi béke és barátsá­gi hónap program;iában pén­teken két érdekes rendez­vényre került sor a megyé­ben. A megyeszékhelyen az Eger—Mátra vidéki Borgaz­dasági Kombinátnál magyar —szovjet baráti találkozót rendeztek, ahol Pável Jeni- kovszkij, a budapesti szov­jet Tudomány és Kultúra Házának osztályvezetője tar­tott előadást a Szovjetunió politikai, gazdasági és kul­turális eredményeiről. Mezőszemerén a Hazafias Népfront Heves megyei és községi bizottságának, vala­mint a helyi tanács rendezé­sében magyar—csehszlovák baráti találkozó volt ugyan­ezen a napon. A rendezvény vendége volt Oldrich Tesarik, a budapesti Csehszlovák Kultúra igazga­tója is, aki a szomszédos testvéri nép életéről beszélt a népes hallgatóságnak. Szakmunkásképző szakközépiskolák (3) Mérlegen a felkészülés A siket egyik feltételé a gondos előkészítés és meg­alapozás. A jogi kérdések és a leg­főbb elvek tisztázása után kidolgozták az óraterveket, a pedagógusok megismerhet­ték a neveléssel és oktatás­sal kapcsolatos legfőbb el­képzeléseket. A MUNKA BECSÜLETE Ezek közül csak egyet — mint leglényegesebbet — emelnénk ki : a munka meg- kedveltetését. A fiatalok tanulmányaik­kal párhuzamosan az üze­mekben, a vállalatoknál is bizonyíthatják szorgalmu­kat, rátermettségüket, jár­tasságukat. Eközben számos — jó és rossz — tapasztalat­ra tesznek szert, hiszen nyi­tott szemmel járnak. Ezekre építve kell hozzászoktatni őket ahhoz, hogy gondosan kezeljék és őrizzék a rájuk bízott eszközöket, tartsák be a technnológiai fegyelmet, s feladataikat tisztességgel tel­jesítsék. Jegyezzék meg — s alkalmazkodjanak is hoz­zá — a munkahely szervezé­Fogat fogért Francia filmvígjáték Egy regény — Charles Exbrayát egy ötletre épített, jókedvű históriája — nyil­ván olvasói siker is lehetett, hogy megtalálta a filmes feldolgozást. A regényből maga a rendező írta meg a forgatókönyvet és a röpke eseménysort húzta-nyúzta addig, amíg egy bő órás fil­met nem kerekített belőle. De az kitűnő szórakozás. Azt már mi is tudjuk, hogy a francia Délen szinte az ut­cán élnek az emberek, fő­ként a kisvárosiak mindent tudnak egymásról; nem is igen titkolják, mit gondol­nak, vagy mit képzelnek erről-arról. Így aztán, ha a kis helyen valami szokatlan történik, mindjárt adódik ezer kombináció, ahol ter­mészetesen számításba veszik az emberi indulatok által diktált lehetőségeket is. Ebbe a környezetbe állít bele a regényíró és az ő nyo­mán a filmrendező egy kitű­nő mesét, amelynek humoros oldalát a képi megjelenítés csak fokozza. Ki gondol egy csaknem nyomnélküli gyil­kosságsorozat esetében, ahol az indíték a vérbosszú, há­rom tisztes matrónára? Hi­szen a vendetta főleg az olasz Dél íratlan törvénye, ami ellen a jogi kódexek aligha nyújtottak valaha is kellő védelmet. A rendező aprólékosan be­mutatja az egymással szem­ben álló feleket; nem hagy ki . semmilyen franciás lehe- tős.éget sem annak a tételnek a bebizonyítására: a látszat és a hiedelem felképesztő eredményeket szülhet. Itt van például Angelina, a jó szándékú, de idegileg el­használt felügyelő szeretője. Beadja az altatót a vele SOiÉfMkM 1378. május 27., szorhbat egvütt lakó, lelkileg feltétle­nül hozzá tartozó felügyelő­nek, de sebes léptekkel má­ris fogadja, éjszakai toalett­ben a rendőrség minden rangú alkalmazottait, hogy a testi örömök el ne marad­janak, amíg a felügyelő, nyugtatva álmodik. Ugyanez az Angelina a látszat és a hiedelem összeműködése folytán misztifikálni kezdi a kínos helyzetek sorozatát vé­gigsétáló barátját, s maga is „besegít”, hogy a kép teljes­sé legyen, hogy' kikerekedjék minden, amit a forró Délen a hőstől elvárnak. Egy percig sem lehet fe­ledni, hogy a mese abszurd és mégis van benne valami egészséges kedélyesség, aho­gyan a rendező és forgató­könyvíró, Hubert Cornfield eljátszik aprócska hőseivel. Nem tesz többet, mint kép­ben elmeséli és kellő mér­téktartással azt, amit a re­gényíró ötletén jót nevetve megírt. A felügyelő sokszor és idétlenül fontoskodik ugyan, a többi is — már­mint a rendőrök — szürke alakok ebben a mesében, de mindjárt minden más, amikor a három öreg dene­vér, mármint a család há­rom idősödő hölgytagja, jó­val túl a hatvanéves ránc­határon, pajkos fürgeséggel munkába kezd. A rendező csendes és jámbor póztalan- sággal adja kezünkre őket és mi is eljátszunk a gondo­lattal, vajon e szórakoztató mese megtörténhetik-e a valóságban Délen, mármint az európai Délen, ahol ma­napság és már régóta sem­mi sem lehetetlen. Ez a film a nőké. A három hőst Helene D ieudonne, Yvette Maurech és Andrée de Beaumont alakítja, míg a zexis vonalat yvagy inkább mézes madzagot Catherine nouvel, húzza el az orrunk előtt. Farka« András si rendjét, fogadják el a gyakorlati életben nélkülöz­hetetlen alá. és fölérendelt­séget. Ha jól kalauzolják őket. akkor maguktól is rájönnek arra, hogy minden tevékeny­ség fáradsággal, számos ne­hézség legyőzésével jár, s innen fakad az alkotás örö­me. Ez tágabb értel-m-cn a szocialista munkaerkölcs ki­alakulásához vezet. Ez is érzékelteti, hogy mek­kora a tanárok és az oktatók felelőssége. FELVILÁGOSÍTÓ ÉRTEKEZLETEK Ennek hangsúlyozására és egyéb témák megvitatására a minisztérium — az igazga­tók számára — tájértekezle­teket rendezett. Itt össze­gyűjtötték a aggályokat, s azokat a gondokat, amelyek­ben mindenképp úrrá kell lenni ahhoz, hogy a jó el­képzelések maradéktalanul megvalósulhassanak. Az ér­dekeltek hangsúlyozták : profil szerint kellene körze- tesíteni, mert ha ugyanolyan szakmával több helyütt fog­lalkoznak, akkor igen meg­drágul a gyakorlati képzés. Kiemelték: csak ott szabad kezdeni, ahol nem hiányoz­nak sem a személyi, sem a tárgyi feltételek. Gyorsabb fejlődés csak úgy bontakoz­hat ki, ha ezeket mindenütt megteremtik. Ez rendkívül fontos, mert a kettős feladat sajátos terhekkel jár. Gondoltak a tantestületek felvilágosítására is. HELYZETKÉP. MEGYÉNKBŐL Szűkebb pártiánkban két oktatási intézményben — az egri Gép- és Műszeripari, valamint a gyöngyösi Vak Bottyán János Ipari Szakkö­zépiskolákban — 1978. szep­temberétől kezdődik a hivata­los rajt. A megyeszékhely ed­digi eredményei joggal kelte­nek optimizmust. Szabó István, a megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyának vezetője elégedett a felkészüléssel. — A feltételek adottak. Se anyagi, se egyéb akadálya nincs a munkának. A neve­lők megismerték, illetve el­sajátítják a követelményeket. Szerencsére érdeklődőben nincs hiány, mert egyre töb­ben tudják: mekkora előnyt jelent az érettségivel társult szakmunkás-bizonyítvány. Bak László egri igazgató az előzményekre is utal. — Az üzemekkel mindig jó kapcsolat formálódott. Megértették : bizonyos szak­mához az utánpótlást első­sorban tőlünk szerezhetik meg. Ezért nem húzódoztak az áldozatvállalástól. El­mondhatom ezt a VILATI- ról, a KAEV-ről, a Finom- szerelvénygyárról, a Csepel Autó 3-as számú egri gyárá­ról. A meglevő tanműhelye­ket bővítik vagy már felújí­tották, s építenek is, mint a KAEV. Ezzel tulajdonkép­pen mindkét fél jól jár. A jól képzett gyerekek ugya­nis, ha megkedvelik a lég­kört. sokszínűnek találják a munkát, akkor nem pályáz­nak máshová, hanem marad­nak. A diákok — s ez erényük — józanul értékelik önma­gukat, s nem méretezik túl vágyaikat. A IV. a-sok többsége így vélekedik : — Elégedettek leszünk a havi kétezer forintos fizetés­sel. Ezt — természetesen tel­jesítményünk a meghatározó — meg is kapjuk, s később tőlünk függ, mire megyünk, mennyire állunk helyt. Velük érdemes egyezked­ni, s az is érthető, hogy szí­vesen fogadják őket... GÉPEK. SAJÁT ERŐBŐL A diákok az iskolában is gyakorolnak, s csak idővel jutnak el az üzemekbe. Ezért nem mindegy, hogy itt milyen lehetőségek várják őket. — Tulajdonképpen terme­lünk, s gyártmányainkat el is adjuk, így saját erőből is vásárolhatunk. A szakmun­kásképzésre számítva tizen­két korszerű esztergagépet vettünk, másfél millió fo­rintért. Ezek megfelelnek a követelményeknek. Csoda-e, ha a gazdák önérzetével mu­tatjuk minden látogatónak? ★ A szeptemberi rajtnak úgy tűnik: nincs akadálya. A gondos előkészítéshez hozzá­járult az, hogy a kísérlet ta­pasztalatai figyelmeztettek azokra a nehézségekre, ame­lyekkel meg kellet birkózni. Ezekből jó néhány időköz­ben is felbukkan majd. Kü­lönösképp, ha a folyamat szé­lesedik, s más intézmények is csatlakoznak az ígéretes tervek megvalósításához. Egyre ismételten emlékez­nünk kell: a szakmunkás­képzővel adódó átfedéseket, a párhuzamos képzést meg kell szüntetni, s csak az el­méletigényes szakmák ke­rüljenek a középiskolákba. Erre utalnak az alapelvek, ezt diktálja az ésszerűség. Miért ne követné a gyakor­lat. .. ? (Vége) cáP Pécsi István Ködellik a Mátra Vidróczkiék a színpadon a VIT jegyében Tavaly ünnepelte fennál­lásának 15. évfordulóját a gyöngyösi Vidróczki Nép­táncegyüttes, amely az el­múlt évek során kétszer ka­pott kiváló minősítést, tavaly pedig kiérdemelte a Szocia­lista kultúráért kitüntetést is. Amikor ezeket a tényeket felemlegetjük, az együttes művészi munkájának érté­kelése végett tesszük. Aláhú­zandó a tényt: az olyan együttes, amely másfél évti­zed alatt háromszor is mél­tónak bizonyult a kiemelkedő minősítésre, feltétlenül figye­lemkeltő erényeket hordoz­hat magában, mutathat meg a kedves közönségének is és a szakma hozzáértő képvise­lőinek is. Csak egy mellékmondat ere­jéig: a közönség hozzáérté­se és minősítő megnyilatko­zása is természetes vonásuk azoknak, akik a széksorok­ban ülnek. A Vidróczki Néptáncegyüt­tes most „hazai pályán”, a gyöngyösi szabadtéri színpa­don lépett fel, méghozzá a csoport KISZ-szervezetének sugalmazására, a kubai VIT- re való készülődés jegyében. Szándékuk annyi, hogy ők maguk is tevékeny részesei lehessenek a havannai ifjú­sági találkozó előkészítő munkáinak, a maguk lehe­tőségével anyagilag is hozzá­járuljanak ehhez a világra szóló eseményhez. Ködellik a Mátra — ezzel a számmal kezdték a műso­rukat, ami sok szempontból meghatározó és jellemző is nemcsak erre az egyetlen előadásra, hanem az egész csoportra. Erről a vonásuk­ról, a hazai tájhoz való mű­(Fotó: Szabó Sándor) vészi kötődésükről már több­ször írtunk, ezért nem rész­letezzük ezt most újból. A mostani szereplésüknek lar- talmi jegyét az együttes !ól ismert, karakterisztikus vo­nása határozta meg: pillana­tok alatt olyan hangulatot teremtenek a színpadon és a nézőtéren, hogy szinte ők di­rigálják a közönséget. Csen­des felandalodásra, viharos lelkesedésre késztetik a né­zőket. Tánckészségük, tánctehni- kájuk bámulatosan könnyed, olyan természetes a mozgá­suk. mintha nem is kellett volna tanulniuk a koreográ­fiát, az mindig a sajátjuk lett volna. Műsorszerkesztői tu­datossággal képesek vezetni a közönség figyelmét: ritmi­kus váltással sorolva egymás után a lassúbb és gyorsabb táncokat, az énekes és zenés müveket, a kamarajellegű, bensőségesebb kompozíció­kat, a nagy, teljes színpad­képpel megelevenített tán­cokkal. Egyetlen enyhe megjegy­zést azonban hozzá kell fűz­nünk gz eddigiekhez. Érző­dött a mozgásukon, hogy nin­csenek még benne a nyári szereplések sodrában, ezért a nagy szabadtéri színpad tel­jes területét nem tudták még érzékelni megfelelően, és emiatt időnként a térki­használásuk akadozott. Szívből köszönjük a Vid­róczki KISZ-szervezete tö­rekvését, örülünk annak, hogy az idei, furcsa időjárá­sú nyár kezdő műsorán? ők vállalkoztak. A gyöngyösiek mindig szívesen fogadják őket, mert mindig tudnak újat adni, a már ismert mű­vészi színvonalukhoz képest is. (gmf) MOLNÁR ZOLTÁN : A formulát — amellyel el­fogadhatták és másokkal is elfogadtathatták az eljegy­zést — voltaképpen tehát megtalálták. A szülők — a menyasszony szülei — nosz­talgikus, bár szemérmesen rejtegetett ragaszkodása bi­zonyos hagyományokhoz. Ennyit Tibor is előre je­lezhet a saját szüleinek. A részletekről egyelőre nem sürgős beszélni. A részletek. Hát ami azt illeti, a részletekről termé­szetesen Tibornak nem lehe­tett fogalma. Legalábbis egyelőre. Mert. hiszen a részletek valójában nem is részletek voltak, hanem éppenséggel a lényeg. De a lényeg leglé- nyegét egészen pontosan csak Anyu tudhatta. Vagy talán még ő sem. Kati tudta, vagy legalább­is erősen gyanította, hogy Anyu mostanában nemigen hívta fel Apát, Régebben igen; régebben bizonyára sű­rűbben. Emlékeztette a ke­rekebb születésnapokra. Tíz, tizenkettő, tizenöt éves lesz a lányunk. Nyilván ilyenkor nem érhette be valami szok­ványos születésnapi aján­dékkal. Vagy kivették a manduláját. Egyszer kifi­camodott a bokája; vagy leg­alábbis kibicsaklott és na­gyon meghúzódott. Vagy amikor megjött az első havi vérzése. „Kati nagylány lett. Viszonylag korán, már ugye biológiai értelemben.” Egy apának az ilyen lénye­gesebb dolgokról természete­sen értesülnie kell. S ha már régen elváltak is, és ki-ki él­te a maga új, boldog családi életét, Anyu, mintha ezzel valami távoli, rejtett céljr lett volna, mindig igazán lel kiismeretesen beszámolt. Talán öntudatlanul is er­re az eljegyzésre, vagy is Kati valamikori házasságá­gára készült. Bár az utóbbi években mintha nem akadt volna beszámolnivalója. Vagy talán azért nem akadt, mert Kati részben át­vette ezt a beszámoló sze­repet; saját közvetlen kapcso­latot létesített az apjával, nem túl gyakori, de érzel­mekkel mélyen átszőtt kap­csolatot. Érettségi után például. Ak­kor ők ketten megünnepel­ték, hogy... szóval, hogy ez a fejezet lezárult Kati életé­ben. Lajos bácsinál ünnepeltek akkor, aki Anyunak csak unokatestvére volt — régeb­ben szorosabban tartották az ilyen rokonságot —, Apának viszont barátja. Az ő révén jött létre valamikor ez a sikertelen házasság. De va­lahogy egyik sem haragudott meg rá, úgy látszik. Mert amikor elváltak, Anyu azu­tán is megtartotta Lajos bá­csit unokatestvérének, Apa meg barátnak. Ilyen furcsa dolgok vannak az életben. Kati kiszámította, hogy Anyu, ha gondolkozik egy ki­csit, akkor nem Apával és nem is Apuval beszél legelő­ször, hanem Lajos bácsival. Egy idő óta így előre ki tudta találni Anyu lépéseit Vagyis gondolatait. Mert ; lépéseket nyilván gondolatok előzték meg. Egy lánynak a mai világ­ban jobban kell ismernie az anyja gondolatait, mint az myának a lányáét. Ezt tehát körülbelül tudta: -ajos bácsi. Lajos bácsihoz Katinak külön „forró drót”-ja volt, de ezt — a karbantartáshoz szükséges alkalmakon kívül — eddig csak egyetlenegy­szer vette igénybe. Minden óvatosságuk elle­nére ugyanis egyszer sürgő­sen orvosra volt szükség, es akkor Lajos bácsi kapcsola­taira szorultak. De Kati bele­kompromittálta Tibort is ; akkor mutatta be Lajos bá­csinak. Valahogy megtetszhetett neki Tibor édes, mulya tudós pofája, és rögtön segített. Vagyis Katin segített, de eb­ben Tibor is benne volt. Persze, Tibornak is meg kellett értenie a Lajos bá­csival való megismerkedés­ből, hogy innen nincs vissza­út. Nem azért, hiszen Tibor­nak ilyesmi észébe sem ju­tott, de ha netalán mégis, va­lamikor. .. Lajos bácsi egész életében evezett, és akkora vállizmai voltak, mint Victor Hugo Nyomorultakjában annak a volt gályarabnak, aki csak úgy kiemeli a kocsit a sárból miből. ()•'o.l i/latjuk) 1

Next

/
Thumbnails
Contents