Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
Beszélgetés a színházról, a közönségről (2.) H „házasság” rosszul sikerült Szombati számunkban közöltük a miskolci—egri színház ’’ezetöivel — Sallós Gábor igazgatóval és Illés István fő endezővel — készített interjúzik első részét, amelyben c ■ zínház. szerintünk vitatható műsorpolitilcá járói, a magyar lasszikusok hiányáról beszélgettünk. Gyengül a társulat — Noha ebben az évadban is mutatós a színházi statisztika, elkeltek a bérletek, rendben a pénztár, a kassza, de tapasztaljuk, hogy olykor kevesen ülnek a „telt ház - b a n” és nem ritka az sem. hogy a szünetben a nézők egy része ott hagyta az előadást. Ezért nemcsak a színházért, hanem ez egri közönségért is aggódunk. Nem szeretnénk ugyanis, ha az egjjes előadások leszoktatnák a nézőket a színházról. —Kicsit túlzás ez az aggódás, bár megmondom jólesik, hiszen nekünk sem közömbös, hányán ülnek a nézőtéren. A színház a közönségért van, s már csak ezért sem mondhatunk le arról, hogy széles ablakot nyissunk a világ drámairodalmára. Így műsorunkban jogosan kapott helyet a csehszlovák Hornicek és az angol Pinter is. Most amolyan vesszőparipaként emlegeti a sajtó ezt a két bemutatót, kifogásolva, hogy miért a nagyszínházban, és miért bérletben játsszuk Egerben A gondnokot, amikor Miskolcon a hatvanszemélyes zsebszínházban mutatjuk be. Véleményem szerint az írók nem kísérleti színpadra írják műveiket, s ez a stúdiószínház tulajdonképpen egy magyar találmány. A stúdió miskolci premierje után Egerben a nagyszínpadon mutattuk be a Két férfi sakkban című komédiát, s mert sikere volt, s mert a közönség jól szórakozott, most Miskolcon is a nagyszínpadon játsszuk. Miért baj ez? Inkább azon kellene közösen gondolkodnunk, hogyan lehetne visszaállítani az egri játékszínt, azt az ötvenszemé- lyes kis színházat, amely évekkel ezelőtt egy nagy sikerű darabbal, oly sikertelenül startolt. A stúdió föltámasztása bizonyára újabb színt jelentene a város színházi életében. A színház főrendezője folytatja a gondolatot: — Nem egészen értem A gondnok körüli vitát. Miért kísérleti jellegű Magyarországon Pinter műve, vagy általában az abszurd dráma? Hiszen az abszurdnak már harmincéves múltja van, populáris, a világ minden országában nagy színpadokon játsszák, mégpedig nagy tömegeknek. Gondolok itt például Beckett Godot- jára, de sorolhatnám tovább a rangos műveket. Más kérdés, hogy Egerben hányán ülnek a nézőtéren és hogyan fogadják az előadást. Pedig a színpadra állítás során mi igényességre törekedtünk, és sajnáljuk, hogy a kritika és a közönség ezt nem méltányolta. Ugyanakkor a kisebb községek színpadaihoz alkalmazkodó, tehát lefokozott, egyszerűsített szcenikai köntösben megjelenő operettmusical műsorunkat bérletszünetben nézte meg a közönség, a nézők szinte ostromolták a pénztárat, táblás házakkal ment az előadás. örömmel vesszük ugyan a Gálaest kirobbanó sikerét, de véleményem szerint ez a siker arra figyelmeztet, hogy érdemes lenne meditálni arról is, hogy milyen színvonalon áll a közönség — ez esetben az egri közönség — színházi műveltsége, kultúrája. Arról, hogy igényrendszere menyQMwüws 1978. május 21., vasárnap Illés István főrendező. (Fotó: Tóth Gizella) nyíre gálaest-centrikus, s érdeklődése kiterjed-e Csehov- ra, Shalcespeare-re, vagy Bró- dyra. Mindezt azért említem, mert igazságtalan lenne az olyan vélemény, amely csak a színház hibáit hangoztatja és megfeledkezik a közönség magatartásáról, tényleges igényeiről. — A közönségről valóban ‘ nem szabad megfeledkezni. De arról sem, hogy a színház is fejleszti az ízlést, alakítja a nézők igényét, s az említett érdektelenséget éppen a reális igényektől elszakadó műsorterv is fokozhatja. Es még sok minden. Például az a sajnálatos körülmény is, hogy gyengül a társulat, s egymás után más színházakhoz távoznak az egri közönség kedvencei. Jelentős a vándorlás, már alig marad stabil rendező, s félő, hogy ilyen körülmények között nem alakulhat ki hosszabb távra szóló színházi alkotóműhely. Aggodalmunknak ez is egyik forrása. A főrendező véleménye szerint nem gyengül a társulat. — Arról van szó inkább, hogy az utóbbi években színházunk is belekerült az egyre dinamikusabban cserélődő, változó magyar színházi áramlatba. Ebben az évben valóban jelentős a mozgás, a Népszínház megalakulása, a Nemzeti Színház új vezetése nemcsak a kaposvári, a kecskeméti és a szolnoki színházat érintette, hanem a mi társulatunkat is. Nem szabad elfelejtni, hogy egy- egy jó színész szerződtetése mindig magában hordja a továbbállás lehetőségét, de ezt a kockázatot vállaljuk. Középszerű társulatot évtizedekre össze lehet hozni, ám a tehetséges művészek könnyen és bátran váltanak színházat. Mert hívják őket, s nemcsak szerepet kínálnak nekik, hanem nagyobb gázsit, sőt, lakást is. Győrben például új színház épült, ott most bőkezűbb a város, így Bács Ferenc és felesége, Tanay Bella, — akiket tavaly Erdélyben fedeztünk fel, — háromszobás lakást kap, de oda szerződött Kovács Mária is, akinek távozását őszintén sajnáljuk. Be- ke Sándort Kecskemétre hívták művészeti vezetőnek, s vele megy Blaskó Péter, Blaskó Balázs és Reviczky Gábor is. Gyöngyössy Kati is bejelentette távozását, bár döntése még nem végleges. Tíz művész válik meg színházunktól, valamennyien meg tudják indokolni távozásukat. Az ilyen mozgás persze megzavarhatja a színház alkotómunkáját, de az új színészek és rendezők friss pezsgést is hozhatnak a társulatba. — Vajon sikerül-e a távozók helyére a megfelelő szerepkörökre alkalmas, jó képességű színészeket szerződtetni? — Reméljük, igen — vá&- szolja az igazgató. — Bár megmondom őszintén, hogÿ a tájelőadások, az egri utazások nagy száma, — majd kétszázszor játszunk a Gárdonyi Géza színházban — befolyásolja a színész szerződési kedvét. Ahogy mondani szokás azért a színház nem dől össze, a távozó művészeket pótoljuk, elsősorban fiatalokat, tehetségeseket hozunk. de számítunk rangos vendégszereplésekre is. Neveket korai lenne említeni, különben sem mondanának sokat az olvasónak, hiszen a most távozó Bács és Reviczky nevére is csak az első premier után figyelt fel a közönség. — A beszélgetés elején elhangzott, hogy a színház mindig a következő évad műsorával válaszol, a sajtó bíráló megjegyzéseire. Mit ígér a 78—79-es évad? — Május 9-én a műsortervről beszélni még nagyon korai — mondja a főrendező. — A színvonalat tartani akarjuk, s igyekszünk törleszteni adósságainkból is Foglalkozunk két Bródy-darabbal — A medikus, vagy A szerető jöhet szóba — egy Szép Ernő- és egy Németh Lászíó-bemutatóval, tervezzük Ibsen Soilness építőmester című drámájának színre vitelét, de tárgyalunk tehetséges, fiatal magyar írókkal, számítunk nyugat-európai szerzők műveire, s talán sikerül Csehov új arcát, a harsány Csehovot is megmutatni. Ismét játszunk mesét, és tervezünk egy ifjúsági darabot is. Jókai vagy Mikszáth művei közül válogatunk. Tulajdonképpen mintegy félszáz művel foglalkozunk az előkészítés során, s ebből választjuk ki azt a tíz- tizenkét darabot, amelyet optimális szereposztásban, jó színvonalon vihetünk közönség elé. i — Többször szóba került a rosszul sikerült színházi házasság, amely ma már egyértelműen gátolja a társulat művészi munkáját, korlátozza a színház miskolci és egri, Borsod, illetve Heves megyei jelenlétét. Mi a megoldás? — Meggyőződésünk, hogy a fejlődés az önálló egri színház felé vezet. Ez egészséges törekvés, s megvalósítására Egerben megvannak a feltételek. Átmeneti megoldásként mi azt javasoltuk, hogy telepítsünk le Egerben 15—20 tehetséges művészt, s ez a prózai társulat — amely egyelőre a Miskolci Nemzeti Színházhoz tartozna — ott élne, próbálna és játszana a városban, sőt, járna Gyöngyösre, Hatvanba s a megye néhány nagyobb községébe is. Ily módon megoldódna a rég hiányolt jelenlét és ugyanakkor a város, a megye igényeihez alkalmazkodó önálló műsort látna a közönség. A zenés müveket valamint a nagy kiállítású előadásokat, — mint például a Lorenzaccio vagy a Monna Vanna volt — továbbra is Miskolcról importálnánk. Mindehhez persze néhány lakás kell, de megéri, mert négy-öt év alatt kialakulhat egy erős társulat, és létrejöhet az önálló egri színház, amelyet bizony megérdemel a város. üléséi a harmonika Ki tudja miért, talán még a szakmai berkekben sincs ez a hangszer úgy a helyén, ahogy kellene, s ahogy már eddig is bebizonyította létjogosultságát, magasabb küldetését. Talán azért, mert megjelenésekor „egyéb híján” a szórakoztató muzsikában kapott főbb szerepet? A köznyelvben ma is tangóharmonikának nevezzük, mivel a hajdan — itt-ott ma is? — annyira kedvelt tangó-dallamokat nagyszerűen lehet vele játszani. De — mást is! Mást, nemcsak tánczenét, vagy esetleg (!) nótákat. Ahogy korszerűsödött az elmúlt évtizedek során e hangszer, úgy bővültek _..e- tőségei, úgy fedezték fel egyre-másra a zeneszerzők. Itthon még nem annyira, külföldön azonban már figyelemre méltó al I otások születtek, sőt egy egész harmonika-zenekarra átírt produkcióban is gyönyörködhettek a hangversenylátogatók. Hasonlóan az orgonához, nagyszerű hangtára van, szín- gazdag, s meghökkentően új, szép árnyalatokra képes. Ezt bizonyította be a napokban Egerben, a Fegyveres Erők Klubjában rendezett nagy sikerű hangverseny, ahol Kovács Péter egri orgona, és harmonikamüvész mutatta be a hangszert érdekes, színes összekötő szöveggel és több szép darab előadásával. Kezében úgy hangzott az előadott mű, mintha egy egész zenekar szólalt volna meg; virtuozitása, mély átérzése, azonosulása az előadott mű érzelemvilágával, szuggesz- tív erővel hatott a közönségre. Különösen tetszett a Bach b-moll Preludium adaptálása, a balettzene-részlet Gou- rod Faustjából és a — régi muzsikustársával, Csámpai Károly gitárművésszel előadott — La campanella. Ugyancsak nagy sikert ar. - tott a harmonika-trió (Korács Péterné, Kovács Péter iz Balázs Tivadar) a Hände' : Tűzijáték szvitjének egyik szép tétele előadásával. Említettük, hogy idehaza még a felfedezés, helyesebben az újrafelfedezés stádiumában van a harmónikamű- vészet. Ennek egyik hazai úttörője Bogár István zeneszerző, aki a ma legkorszerűbbnek mondható iskolát teremtette meg e hangszer számára, és számos igen szép művet írt. Tőle adta elő Balázs Tivadar, az egri művész lehetséges tanítványa a Toccata és fúgát. Balázs Tivadar har- mónikáján egy, hazánkban még ismeretlen mű is megszólalt: Georg Barton Toccata és fúga — ősbemutatóként. Lemérve az igen nagy közönségsikert is, minden remény megvan rá, hogy a harmonika valóban elfoglalja a „nagy” hangszerek között az őt méltán megillető helyet. (kátai) — Köszönöm tést. a beszélgeMárkusz László Megjelent a Hevesi Szemle Versekkel, tanulmányokkal, novellákkal, riportokkal, kt: állítási beszámolókkal mától kapható a Hevesi Szemle VI. évfolyamának 2. száma. A közművelődési folyóiratban többek közt Feje fölött a pallos árnyéka címmel Dobó István regényes életrajzát, a Vid- róczki a lagziban mondajátékot, az egri tanárképző főiskola 30 évéről szóló megemlékezést, a Hatvány Lajos Múzeum hely- történeti gyűjteményének dokumentumait kaphatják kézbe az olvasók. Amikor Gyöngyösön őrizték ii koronát Ha megkérdeznék a gyöngyösieket, nem hiszem, hogy sokan tudnák, miért hívják koronaháznak azt a szép, emeletes, barokk épületet, amely a Lenin utcában —l. Pedig érdekes, napjainkban ismét aktuálissá vált történelmi eseményeket idéznek az 1781-ben emelt falak, boltíves bejáratok, folyosók, amelyeket Almásy Pál hajdanvolt fiumei kormányzó és koronaőr családjának épített Rábl Károly. S a kapualjban kopott márványtáblát is találni 1935-ből, tudósítván: a szent koronát itt őrizték 1805- ben és 1809-ben. Államiságunk értékes jelképe, amely annyit hányattatott, s csak a közelmúltban érkezett visz- sza az Egyesült Államokból, ilyenformán Gyöngyös féltő, óvó vendéglátását élvezte két alkalommal, miként a nevezetes eseményekről Stiller Gyöngyösi Kalendáriuma említést tesz, az újságíró munkáját pedig ugyancsak haszonnal segítette ama kéziratos, ismeretlen eredetű jegyzet, amely a felsővárosi plébániahivatal irattárából származik. NAPÓLEON ELÖL A korona utaztatása, gyöngyösi elszállásolása tulajdonképpen Napóleon hadviselésével függ össze. Amikor 1805-ben a franciák elfoglalták Bécset, József nádor indíttatta útnak Munkácsra, de nemzeti ereklyénk akkor, s Budára visszatértében, csupán megpihent az épületben a báró Splényi József koronaőr és báró Perényi Lázár kamarai tanácsos vezette díszkísérettel, katonasággal. Fü’.'.á.t dokumentumok szerint négy esztendővel később, 1809. szeptember 21-től viszont csaknem másfél hónapig őrizték a koronázási tárgyakat az emelet erkélyes termében, amely egyébként az Almásy család ebédlője volt. Akkor fallal válasz! ot- ták ketté a helyiséget, s egy nehéz diófa asztalon nyugodott a korona. A házban kapott helyet az őrzésre vele- jöttt 59 katona is, akiknek élelmezéséről a városnak kellett gondoskodnia. Fennmaradt számlák szerint itt tartózkodásuk alatt 225 forint értékű kenyeret fogyasztottak, ami igen nagy pénz volt. E tény maga kizárja azt a feltételezést, hogy az Egeiből Budára útnak indított kincsek csak egy éjszakát töltöttek az Almásy-házban. A jelek sokkal inkább arra vallanak, hogy november első napjaiban málháztak fel a koronaőrök, katonák, mert az ereklye, biztos forrás szerint, 1809. november 8-án ért Budára. JUBILEUMI ÜNNEP A koronaház azokban az években pompás palota benyomását keltette, s olyan köztetszést aratott, hogy azontúl a középítkezések legnagyobb részét Rábl Károly építőmesterrel végeztették. A Szent Bertalan templomra tekintő résznek tizenöt szobája volt, az udvaron kút, magtárak, az udvar végében istállók, cselédségi épülettel. S a korona-teremtől nyugatra esett a nagyasszony, Al- másyné Kapy Anna szobája, amelyet zöld selyemhuzatos, antik bűtorokkal, ezüst tárgyakkal rendeztek be, a falakon pedig családi képek lógtak. A század második felében cserél gazdát a nevezetes palota. A koronaőr és fiumei kormányzó unokája, szintén Almásy Pál, részt vesz a szabadság- harcban, emigrálnia kell a bukás után, s csak 1873-ban térhet vissza hazájába, amikor is 40 ezer forintért eladja öröklött tulajdonát Koz- mári Jánosnak. Az új tulajdonos az udvart ketté osztó magtárakból és az istállókból lakásokat csináltat, majd tovább csinosítja a főépület külső-belső frontját. Fia, ifjú Kozmári János, szintén nagy becsben tartja a koronaházat, a Szent Korona ott-tartózkodásának 10Ö éves jubileumán ünnepélyesen feldíszítteti, virággirlandokkal ékesíti, este pedig villannyal kivilágíttatja. Az évforduló alkalmából zenés fáklyásmenetet is rendeznek a gyöngyösiek, míg a városházán díszközgyűlésre jönnek össze a törvényhatóság képviselői. MENNYEZETFRESKÓ Ezt követően, egészen a felszab .dulásig, háromszor cserélt még gazdát a nevezetes épület. A Kozmár családtól 1920-ban Barna Lipót vette meg leégett állapotban, tőle a Hangya Szövetkezet birtokába került, s 1934-ben vásárolta meg 40 ezer pengőért a felsővárosi Szent Bertalan egyházközség, ame’ynek ma is ott van a hivatala. A korona emléke azonban tovább élt mind e tulajdonos- cserék ellenére! Utolsó jele ennek az emeleti rész egykori fogadójának mennyezet- freskója, amelyet 1944-ben fejez be Márton Lajos, a kor eléggé foglalkoztatott művésze. A két méter széles és tíz méter hosszú, tehát húsz négyzetméternyi kompozíció ketté oszlik. Alsó mezőjében látható a nemesekkel körülvett, vaspántos láda, amelyet tizennyolc ló vontatott Kerecsend felől Gyöngyösre, amikor csak megpihent a városban a Budára tartó ereklye. A freskó felső, több fényt árasztó felületén, kinyújtott kezű angyalok tartják a koronát. Hogy műalkotásként mennyit ér ez a húsz négyzetméter? Szakértők szeme kell hozzá. Arra azonban mindenképpen rászolgál, hogy a helyiséget jelenleg kultúrteremként használó kiskereskedelmi vállalat megbecsülje. Gondoskodása históriás múltat ápol. Moklvay Győző <
