Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-19 / 116. szám

» Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Mexikói vendég Moszkvában JOSÉ LOPEZ PORTILLO KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK SZEMÉLYÉBEN a szovjet főváros öt év alatt másodszor lát vendégül mexikói államfőt A két ország kapcsolatai több mint fél évszázados múltra tekintenek vissza: a nyu­gati félteke országai közül Mexikó elsőnek ismerte el a fiatal szovjet államot. A két ország között — mint erre a vendéget köszöntő beszédében Leonyid Brezsnyev muta­tott rá —, a békés egymás mellett élés elvein alapuló, kölcsönösen előnyös és egyenjogú együttműködés valósul meg számos téren napjainkban is. A CSAKNEM FÉLSZÁZ MILLIÓNYI LAKOSÉ latin- T amerikai ország nemzetközi súlyát jelentősen növeli az a ? tény, hogy az el nem kötelezett országok táborának egyik A aktív és tekintélyes tagja. Amiből az is következik, hogy T Mexikó véleményét figyelembe veszik a nagyhatalmak és y a világ számos fejlődő országában egyaránt. A már emli- i tett beszédében Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a I Szovjetunió a békéért vívott küzdelem középpontjába a T fegyverkezési hajsza beszüntetését és a leszerelést állítja. ii Hozzátette, hogy a szovjet állam e küzdelmében nem áll egvedül : vele egy sorban haladnak a szocialista és más országok, köztük Mexikó is. Válaszbeszédében Portillo elnök ezt határozottan meg­erősítette, s elismerését fejezte ki a Szovjetuniónak az e téren tett konstruktív kezdeményezéseiért. Megelégedéssel szólt a szovjet kormány ama döntéséről is, hogy csatlako­zik ahhoz a nemzetközi szerződéshez, amely — katonai szempontból — atommentesíti a latin-amerikai térséget. A két fél egyetértésének e kérdésekben külön nyomatékot ad, hogy a jövő héten megnyílik az ENSZ-közgyűlés rendkívüli, a leszerelésnek szentelt ülésszaka. Elismeréssel nyugtázta a mexikói elnök, hogy a Szov­jetunió határozottan támogatta az ENSZ-ben annak a chartának az elfogadását, amely az új gazdasági világ­rendről, az államok közötti egyenjogúbb kapcsolatok „magatartásbeli szabályairól” rendelkezik. PORTILLO FELKERESTE a Moszkvában éppen ülé­sező KGST Végrehajtó Bizottságát, ahol beszédet is mon­dott. Emlékeztetett rá, hogy országát kétoldalú együtt­működési megállapodások fűzik össze a tagállamokkal, s ezen túlmenően együttműködési egyezmény a KGST-vei is. — A mai világban nem lehet elszigetelten élni — hang­súlyozta a vendégszónok, s kijelentette: Mexikó arra tö­rekszik, hogy jelentősen gazdagítsa együttműködését a KGST országaival. Moszkvai látogatása minden bizonnyal hozzájárul ehhez is. PÄLFI VIKTOR Lopez Portillo felszólalása a KGST-ben Jósé Lopez Portillo, a Mexikói Egyesült Államok elnöke csütörtökön Moszk­vában beszédet mondott a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsában. A mexikói elnök hangoztatta: nagy megtiszteltetésnek tekinti, hogy a szuverenitás tisztelet­ben tartásának jegyében olyan szervezetben szólalhat fel, amely már több mint negyedszázada tesz erőfeszí­tésekét tagállamai kölcsö­nös együttműködése fejlesz­tésének elősegítésére. Beszédében a mexikói el­nök rámutatott, hogy a gaz­dasági hatékonyság és a termelékenység növelésére, az optimális munkaerő-fog­lalkoztatottság elérésére irá­nyuló KGST-programok rendkívüli módon felkeltik országa figyelmét. Remé­nyét fejezte ki, hogy az energetika, a gépipar, a halipar, egyes vegyipari és petrolkémiai ágazatok, vala­mint a színesfém-ásványok előállításának technológiája terén szerzett mexikói ta­pasztalatok elősegítik a még Francia, belga, marokkói egységek Zairc-ban ti Összehangolt beavatkozás a nyugati hatalmak részéről A francia fővárosban ke­ringő, hivatalosan mgg nem erősített, de egybehangzó je­lentések arra utalnak, hogy Párizs — egy évvel első zai- re-i katonai akciója után — ismét fegyveres erőkkel sie­tett a Mobutu-rezsim segít­ségére. S ezúttal — a jelek szerint — francia ejtőernyősök in­dultak az afrikai országba. Az Europe—1 rádióadó érte­sülése szerint nem sokkal dél után Korzika szigetéről elindultak Zaire-ba az ide­genlégió második ezredének ejtőernyősei. A hír nem sokkal azután érkezett — bár a francia hadügyminisztéri­um nem volt hajlandó meg­erősíteni — hogy hírügynök­ségi jelentések szerint Belgi­umból is útra keltek a belga ejtőernyősök. A francia te­levízió tudósítója az Elysée- palotából azt jelentette, hogy a francia ejtőernyősök vagy már elindultak, vagy azonnal útra kelnek az afrikai ország­ba. A francia televízió tudó­sitója tudni vélte, hogy Zai­re-ba marokkói egységek is útnak indultak, a saját szál­lítóeszközeiken. Csütörtökön délután Pá­rizsban az a benyomás ala­kult ki, hogy a nyugati ha­talmak ezúttal összehangolt beavatkozásra határozták el magukat. Brüsszel Leo Tindemans belga mi­niszterelnök azokkal a hí­rekkel kapcsolatban, hogy Carter, Callaghan, . Giscard d’Estaing és őközötte csúcs- találkozó készülne, a minisz­terelnök kijelentette : erről nincs tudomása. A nagy fegyverüzlet 2. AWACS és az új súlypontok Az AWACS, amelynek sor­sa — mint-erre a korábbiak­ban utaltunk — nem függet­len a Leopárdétól, a nyugati világ egyik legköltségesebb fegyverrendszere. Nem olyan régen a Frankfurter Allge­meine Zeitungnak még így kellett kezdenie az olvasóit e témáról „felvilágosító” cik­két: „Az AWACS — ez nem egy indián törzs neve.” Azóta az amerikai illetékesek min­dent megtettek, hogy e sötét tudatlanságot eloszlassák, s megnyerjék a nyugat-európai közvéleményt tervüknek. E terv lényege: a NATO-orszá- gok 27 Boeing E—3a típusú, rádiólokációs berendezéssel felszerelt gépet vásárolnának, amelyek nem nemzeti, ha­nem közös tulajdonba kerül­nének. (Ezek a gépek a nem­zetközi utasforgalomban Boeing—707 néven ismert tí­pus változatai.) A gépek egy része állandóan a levegőben lenne, s nagy magasságban repülve „bepillantana” a szo­cialista országok határai mö­gé, felderítő adatokat gyűjte­ne, amelyek — úgymond — lehetetlenné tennének egy ..meglepetésszerű támadást” Nyugat-Európa ellen. Az agresszív amerikai kampány tükrözi a tét nagy­ságát: a gépek darabonként mintegy 100 millió dollárba kerülnek — drágábbak tehát, mint a félelmetesen sokba kerülő francia Concorde. Ha a NATO-orszáeok megveszik a gépeket, a Boeing és több száz amerikai alvállalkozó profitja biztosítva lenne, amellett a széria növelése ol­csóbbá tenné a termelést, amiből a Pentagon is hasz­not húzna későbbi vásárlásai ideién. A kampány részeként néhány hónappal ezelőtt meghívták a nyugatnémet Stern riporterét, egy ilyen gép fedélzetére. 1878. május 19, péntek '„Chevrier, a radartechni­kus jobb kezével megnyom egy fekete gumilabdát — je­lentette a riporter 12 000 mé­ter magasságból. — Ezzel a berendezéssel egy kis zöld négyszöget mozgat a cseh_ szlovák határ irányába. Ami­kor a gyanús zöld vonalak a mágikus négyszögbe kerül­nek, a légierő altisztje meg­nyomja az azonosító gombot a klaviatúrán. Két másod­perccel később két számsor tűnik fel a vonat alatt: A131H és A124H. Chevrier megnyomja a riadógombot. Bajtársai a többi nyolc kép­ernyőn már ugyancsak látják a „célokat”. A131H és A124H ellenséges vadászbombázók 900, illetve 870 kilométeres óránkénti sebességgel repül­nek. Egy finom vonal már mutatja, hol lépik át az NSZK határát.. Tegyük hozzá, hogy a fe­délzeti sajtóbemutató helye nem az NSZK légterében volt: a Boeir.g-gép az Egye­sült Államok területe felett repült, valahol a seattle-i Boeing-repülőtér és Oklaho­ma City között. Számítógé­peibe a színjáték előre kidol­gozott forgatókönyvének megfelelően előzőleg szénen rendre mindent beletáplál­tak, ami a képernyőn megje- • lent: a békés polgári légi for­galmat és a mélyrenülésben támadó szovjet vadászbom­bázókat. Más kérdés, hogy a rinorter ennek ellenére is kétkedő maradt, mint ezt ri­portiának címe is tükrözte: „Drága tánvérok”. Az AWACS-ügylet sorsa egyébként egy sor határidő lejárta után végképp még mos* sem döH el. de -'ersoek— tívái sem teljesen világosak: az NSZK-Han „a Leo-ügvlet” keserű száiízt okozott, Anglia nedig önállósította magát, és Nimród néven saiát riasztó- rendszert énített ki. Ráadá­sul ar amerikai kongresszus ogyelőee még nem mondott íerent ogv má*’k tervezett ügyletre: arra. Vioav Iránnak adianak el öt ilyen repülő­gépet. . .. . Az elmúlt években ment végbe az olajárak nagymér­tékű emelkedése, és a felhal­mozódott petrodollár-milliár- dok a Perzsa-öböl övezetét tették a legnagyobb távlatú piaccá. Ettől értékelődtek fel a Perzsa-öböl térségei. Szaúd- Arábiáról, ahol az egy lakos, ra jutó hadianyag mennyisé­ge nagyobb, mint a világon bárhol, 1978 márciusában így írt az amerikai Newsweek: „Sok milliárd dolláros költ­ségvetéssel kezdődött meg a szaúdi hadsereg kiépítése 1980-ra. Katonai komplexu­mok épülnek az ország min­den vidékén. Haditengerésze­ti támaszpontokot építenek a Vörös-tengeren és a Per­zsa-öbölben, egy új légibázist Tabukban, északkeleten, és a modern fegyverzet impo­náló áradata érkezik a szaúdi sivatagba. Két Lightning tí­pusú gépekből álló repülőszá­zad, két F 5-század, Hawk- rakétarendszer. Sidewinder és Maverick levegő-levegő tí­pusú rakéták, modern harcko­csik és tüzérség van a szaúdi arzenálban. A működő kato­nai gépezetet kiegészíti egy 10 milliárd dolláros harcá­szati rakétagyár Rijadh köze­lében, valamint az amerikai gyártmányú F 13-ösök”. Az amerikai fegyverzet fö vásárlóinak sorrendjét 1976- ban e táblázat szemlélteti: dollárban 2502.5 1301.3 919.5 625.9 454.7 436.1 411.9 194.2 193.0 138.5 130.6 120.8 millió Szaúd-Arábia Irán Izrael Dél-Korea Svájc Jordánia Ausztrália NSZK Tajvan Jemen Kuvait Marokkó A fegyverszállítások dina­mikája. azok mennyisége és „földrajza” mindig szorosan összefügött a világhelyzettel és az amerikai vezető körök érdekeivel is. A hidegháború éveiben az amerikai expor­tőrök fó figyelme Nyugat- Európa, legközelebbi NATO- szövetségeseik felé fordult. Ezekben az esztendőkben ala­kították ki a fegyveres erő és fegyverzet Európában pél­dátlan méretű koncentráció­ját a Szovjetunió és a többi szocialista ország határain. A vietnami háború éveiben az amerikai hadianyag-ex­port fele Délkelet-Azsiába került A hetvenes években pedig, mint láttuk, a fegyver­zet. legnagyobb tömegének a Közel-Kelet és a Perzsa-öböl térsége a rendeltetési helye. Mi az, ami aggodalmat kelt az amerikai vezető körök egy részében is? Némi le­egyszerűsítéssel: annak felis­merése, hogy rövid távú fegyvereladási politika — olyan diplomáciával párosul­va, amelynek vezérszólamát a Pentagon adja meg — ne­hezen előre látható következ­ményekhez vezet. Például az Egyiptom felé végrehajtott nyitás, az arab országok irányában folytatott amerikai politika azt feltéte­lezné, hogy Izrael — Wa­shington alapvető szövetsé­gese e térségben — tanúsít­son az eddiginél valamivel nagyobb rugalmasságot. Még néhány éve Washington bizo­nyos is volt abban, hogy — mint Izrael vezető hadiszállí­tója — minden emeltyűvel rendelkezik, hogy Tel Avivot megfelelően „beprogramoz­za”. A jelek szerint ez ma nem is olyan egyszerű: né­ha „a farok csóválja a ku­tyát”. Vajon miért? Az Izra- el-párti lobby igen nagy erő az Egyesült Államokban —, de nem nagyobb, mint né­hány esztendeje. Akkor hát mi változott? Egy szovjet ka­tonai szakértő a moszkvai Novoje Vremja hasábjain ezt így sommázta: az amerikai haditechnika olyan mennyi­ségben áramlott Izraelbe, s az Egyesült Államok olyan saját hadiipar kiépítését segí­tette ott eló, hogy Tel Aviv immár azzal kérkedhet, egy­másfél évig még azt is ki­bírná, ha az amerikaiak ne­tán nem szállítanának fegy­vert. Vajda Péter (Következik: Az export nem csökken) ______ n agy feltáratlan lehetősége­ket magukban rejtő együtt­működés gazdagítását.. Alekszej Sityikov, a leg­felsőbb tanács szövetségi ta­nácsának elnöke és Vitalij Ruben, a legfelsőbb tanács nemzetiségi tanácsának el­nöke, csütörtökön a Kreml­ben fogadta a mexikói par­lament két házának veze­tőit, akik José Lopez Por­tillo kíséretében érkeztek a Szovjetunióba. A Gambo Pascoval és a Rodolfo Gan- zales Guavaraval, a mexi­kói nemzeti kongresszus sze­nátusa, illetve képviselőhá­za elnökével tartott baráti találkozón a felek kiemel­ték, hogy kölcsönösen he­lyeselnék, ha a két ország parlamentjének kapcsolatai bővülnének. Rhodesiái vérfürdő Több mint 90 halálos SR dozata volt annak a vérfür­dőnek, amelyet a -hodesiai fehértelepes rezsin* hadse-i regének egyik őrjárat.* ren-4 j dezett — jelentik nyugati j hírügynökségek szemtanúké ra hivatkozva. Leírják, hogyan zajlott a mészárlás. A gyűlés színei helye egy farm volt, Salis-í j burytől 215 kilométerre déléi keletre. A ZANTJ (zimbab-î1 we-i afrikai nemzeti unió)l, egyik tagja mintegy 10 emé bér előtt beszélt. Ilyen jelle«* gű esti összejövetelekre gyakran kerül sor Rhodesi-í ában. A helyszínre érkezeti őrjárat először a szónokot i lőtte le, majd tüzet nyitott az ott levőkre, valamint é helyszínre sietőkre, és több kézigránátot dobott a falu lakosai közé. ■ , Nagykövetségek Irán és a magyar­iráni kapcsolatok ■ Síén' * KOotaj 3 0 FOldgáz * Vasérc A Récére A Krémére*. A Ölömére A Önére , A Cinkére • Vaskorival ® KMai-finomités1 « Vegyipar , • Textilipar <|||||: — Kéolaivutték Magyarország és Irán 19ol óta nagyköveti szinten tart egymással diplomáciai kap­csolatokat. Az Iráni Császárság alkot­mányos monarchia. Államfő­je Mohammad Reza Pahlavi császár, aki 1941-ben került trónra, s 1967 októberében koronázták meg. Irán 1.64 millió négyzetkilométer terü­letű — a Kaspi-tenger és a Perzsa-öböl között elterülő — ország, s mintegy 32 millió lakosa van. Hivatalos pártja az Iráni Nemzeti Üjjászületés Pártja. Gazdaságában állami kéz­ben vannak a nehézipar kulcsfontosságú ágazatai : az acélipar, a gépgyártás, a vegyipar és az olajipar. A magántőke fő tevékenységi területe a könnyűipar, a fo­gyasztási cikkeket előállító ipar, valamint az építőipar. Nagy figyelmet fordítanak a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar fejlesztésére. A kor­mány mezőgazdasági szövet­kezetek és társulások létre­hozásával igyekszik a terme­lési és fejlesztési feladatokat megoldani. Államközi kapcsolataink­ban kiemelkedő esemény volt az iráni császári pár 1966-ban tett hivatalos látogatása ha­zánkban, majd 1968-ban az akkori iráni külügyminiszter, A. Zahedi magyarországi hi­vatalos látogatása. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke először 1969-ben járt Irán. ban, majd 1971-ben, amikor részt vett az iráni államala­pítás 2500. évfordulójának megünneplésén. Kétoldalú kapcsolatainkban jelentős ál­lomás volt 1974-ben az akko­ri iráni miniszterelnök Amir Abbas Hoveyda magyaror­szági látogatása. Ugyanebben az évben A. Riazinak, az irá­ni képviselőház elnökének vezetésével járt hazánkban delegáció. A látogatást 1976- ban viszonozta az Apró Anta' vezette magyar parlament' küldöttség. Púja Frigyes kül­ügyminiszter szintén 1976-ban tett hivatalos látogatást Irán­ban. Bíró József külkereske­delmi miniszter 1968-ban éc 1972-ben; Faluvégi Lajo«- pénzügyminiszter 1975-ben járt Iránban. 1971-ben az iráni tervhivatal elnöke, 1977-ben pedig a kormány Kereskedelmi minisztere lato» gatott Budapestre. Kereskedelmi megállapo­dást első ízben 1955-ben ír­tunk alá, 1975-ben pedig hosszú lejáratú kereskedel­mi és fizetési megállapodási: kötöttünk. A fejlődő orszá­gokkal folytatott külkeres­kedelmünkben Irán a máso­dik legnagyobb partnerünk. Miniszteri szintű gazdasági együttműködési vegyes bi­zottság működik 1969 óta. A gazdasági együttműködés té­máival foglalkozik az 1974- ben alakult mezőgazdasági és élelmiszeripari albizottság is. Az ülésszakokra felváltva Budapesten, illetve Teherán­ban kerül sor. A kétoldalú gazdasági együttműködés keretében ki­vitelünkben főként anyagé'c és félkésztermékek, gépek és berendezések, fogyasztási cikkek és élelmiszerek szere­pelnek. Behozatalunkban Irán az egyik fontos pamut­beszerzési forrásunk. Továb­bi importtermékeinket könv_ nvűipari fogyasztási cikkek, főként lábbelik és ruházati cikkek teszik ki. Műszaki-tudományos együttműködési egyeményt 1972-ben írták alá a két or­szág képviselői, kulturális egyezményt pedig 1968-ban, s azt 1977-ben megújították. A művészeti együttesek és kiállítások cseréjére vonat­kozó kulturális egyezmény le­hetőséget ad rendszeres rész­vételünkre az Iránban rende­zett nemzetközi filmfesztivá­lokon, s önálló magyar film­hét tartására is. Az egyez­ményen kívül kulturális kan. csolatok sokat ígérő lehetősé­ge magyar zeneművészek irá­ni szerződtetése. (MTI) * május IJ-lS-dg TAVASZI mm ' A BERUHÁZÁSI SZAKVÁSÁRA NYITVA 10-18 óráig w

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents