Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-18 / 115. szám
Több jó ötlet kellene... Közművelődés a vármúzeumban A Múzeumok Nemzetközi Szervezetének tavaly hozott határozata alapján május 18-át a múzeumok nemzetközi napjává nyilvánították. Ekkor a világ minden táján, így hazánkban is a távoli és közeli múlt emlékeit, értékeit őrző gyűjteményekre irányul a figyelemRiportunkban az elődök hagyatékát népszerűsítő köz- » művelődési csoport műhelymunkáját mutatjuk be. Játszani ; csak komolyan... A Népszínház együttese újból Gyöngyösön ÉVRŐL ÉVRE igen jelentős összeget fordítunk mú- J zeumaink anyagának gyarapítására. Jól képzett szakemberek — régészek, néprajzosok, művészettörténészek, paleontológusok gyűjtik, óvják, mentik a külónbö- ; ző tárgyi és írásos emlékeket. *, Közös munkájuk eredménye- , ként mind többet ismerhetünk meg elődeink hagyatékából. Természetesen csak akkor, ha a kíváncsiság sarkall bennünket, s élményre, tudásra szomjúhozva felkeressük az egyes kiállításokat. ' Ez a tisztes igény azonban nem mindenkiben alakult ki. Közhelyként hangzik, de igaz: az egriek jelentős része egyszer sem nézett szét alaposan a várban. Ez a hazai és a külföldi turisták birodalma, s ha a helyieket kér- j dezzük, legfeljebb általánosságokat mondanak az itteni [ látnivalókról. Még elszomo- : rítóbb a kép, ha a látogatók — j körültekintő felmérés sajnos j még nem készült — foglal- J hozás szerinti megoszlását I vizsgáljuk. Jönnek a diákok, küldik őket tanáraik. Kevés viszont — s ez országszerte így van — az érdeklődő munkás és termelőszövetkezeti tag. í NEM ELÉG AZ ÉRDEKTELENSÉGRE hivatkozni, hiszen a tájékozódás óhaját fel lehet és kell kelteni, s ez általában sikerül is, ha megtaláljuk a legcélravezetőbb módszereket, ha szélesre tár- ! juk a kapukat. Vérbeli népművelőknek való feladat ez. A Heves megyei Múzeumi Szervezetnél jó két esztendeje jött létre az a közművelődési csoport, amelynek tagjai vállalkoztak arra, hogy megbirkóznak ezzel a fontos tennivalóval Lényegében mindent elölről kellett kezdeniük. Elhatározták, hogy lépésről lépésre haladva számolják fel a meglevő közömbösséget. Nemcsak a jelenlegi teendőkben állapodtak meg, hanem gondoltak a jövőre is. Ezért akarták megnyerni már az óvodás korúakat is. Rendszeresen foglalkoztak az öt intézményből érkező apróságokkal. Elkísérték őket a képtárba, apróbb megfigyelésekre ösztönözték őket. Ezt követően arra biztatták a kisfiúkat és kislányokat, hogy élményeikről rajzban adjanak számot. Így ízehtőt kaptak az alkotás öröméből is. Ha ezek a gyerekek iskolába kerülnek, szükségét érzik annak, hogy máskor is ellátogassanak a tárlatokra, vagyis belőlük toborzódhat az utánpótlás. A próbálkozás bevált, épp ezért érdemes lenne a jó kezdeményezést szélesebb körűvé tenni, s esetenként fogadni a falvakból érkezőket is. Ezt csinálhatnák Hatvanban, Gyöngyösön, sőt Hevesen is. A pedagógusok figyelmét felhívták arra, hogy a múzeumokban is tarthatnak órákat, hiszen a hatásos szemléltetés lehetősége itt igazán adott. Akadnak is jelentkezők, ám az egykori lelkesedés megcsappant. Ennek elsősorban az az oka, hogy az előkészítés igen sok időt rn május 18.. csütörtök kíván. A nagyon lekötött tanárok általában nem érnek rá arra, hogy előzetesen tanulmányozzák a bemutatandó anyagot, s ehhez mérten tervezzenek. Mégis: kár lemondani erről, ugyanis, ha ide szoknak a fiatalok, akkor felnőtté válva is törzsvendégként jönnek majd, s azzá formálják munkatársaikat is. Az állandó propaganda sokat segíthetne. Ezért hirdettek — a megyei pedagógus továbbképző kabinettel karöltve — a nevelők számára olyan tanfolyamot, ahol kamatoztatható javaslatok sorával gazdagodnának. Szűkebb pátriánkból mindössze tizenhármán jelentkeztek. Az külön megdöbbentő, hogy Egerből senki sem! ARRA TÖREKEDTEK, hogy eljussanak a munkások körébe is. Nemcsak hívták őket, hanem házhoz is vitték a kultúrát. A Művészet és valóság című vándorkiállítással mintegy hetven településen, üzemben, vállalatnál szerepeltek. Nagyon helyesen ismeretterjesztő jellegű katalógust készítettek, s ebben közérthetően magyarázták az egyes műfajok jellemzőit. Olyan kalauzt kínáltak, amely valóban megkönnyítette az eligazodást. Dicséretre méltó ez az alapállás, hiszen érvényesült — méghozzá maradéktalanul a fokozatosság elve. Jó lenne később is ezen az úton haladni, mert az ábécé ismerete nélkül senki sem tanul meg olvasni. Az eddiginél jóval előbb kapcsolatot lehetne teremteni a szocialista brigádokkal, hozzájárulva kulturális vállalásaik — ezek nemegyszer sablonosak — tartalmasabbá, színvonalasabbá tételéhez. Jelenleg még hiányoznak az egri vár baráti körének tagjai sorából. Ez pillanatnyilag csak vegetál, hiszen egy-egy nagyobb rendezvényen is Kemény bírálat Hosszúra nyúlt az értekezlet. Hrebenyák: már nem kapott szót. A diri azonban nagyon kedves volt. Kijelentette, hogy akinek volna még valami mondanivalója, bírálata a vezetéssel kapcsa, latban, az foglalja írásba, s orvosolják. Hrebenyák sokáig töprengett, amíg végül elhatározta magát, s tizenkét oldalon kifejtette nézetét a vezetés slendriánságáról, a protekcióról, meg arról, hogy miért kellett elengedni Juliska. meg Mariska nénit, a két takarítónőt takarékosság címén, amikor helyettük a szép Heléna nagynéniét vették fel dupla bérrel csak azért, mert Helénka a titkárságon bújtatott létszámban főzi a feketét, noha gépírónő, de egy év alatt még nem látták gépelni. De nem is tud. Szóval jól beolvasott. Később már bánta, túl keménynek tartotta a bírálatot. De kellemesen csalódott. Amit azelőtt soha nem tapasztalt, a diri a levél elolvasása után mindig előre emelte meg a kalapját, udvariasan mosolygott rá, vállon veregette. Egy-két kedves szava mindig volt Hreb tanyákhoz. Az értekezleteken magasztalta dicsérte gerincességét, bátor bírálatáért köszönetét mondott, s nagy jövőt jósolt Hrebenyáknak Ez el akart olvadni. Látta hogy érdemes őszintének lenni, bátran bírálni, mert megbecsülik az embert. Még csak néhányan — zömében nyugdíjasok — vesznek részt. A mutatós statisztikai adatok helyett lényegi munkát kellene produkálni. Ez nem túlzott óhaj, s elsősorban a talpraesettségen és a szervezésen múlik a siker. Olyan „haditervre” van szükség, amely kiaknázza az ebben rejlő közművelődési lehetőségeket. A MEZÖGAZDASÄGI DOLGOZOK a legritkább látogatók. Róluk — s ezt felesleges kendőzni — megfeledkeztek a muzeológusok. Igaz, kirándulásaik alkalmából betérnek, s futtában megtekintik az állandó kiállításokat, ez azonban nem túl sokat jelent, hiszen ilyenkor mindenki siet, nem ér rá nézelődni, elidőzni az értékesebb műveknél. Nekik szóló programokat, képzettségi szintjükhöz mért tájékoztatást kell nyújt mi, s ez csak akkor érhető el, ha együttműködnek a megyei tsz-ek területi szövetségével. A különböző vetélkedőkhöz tippeket adhatnak, előadásokon szólhatnak a régészet, a néprajz — az utóbbi igen közel áll a falusiakhoz — műhelytitkairól, a leletmentés, a feldolgozás fortélyairól. Ezzel a múzeumügy is nyerne, hiszen az emberek bekapcsolódnának a gyűjtő tevékenységbe, s megóvnák eleink olykor kárba vesző örökségét. AZ UTÓBBI KÉT esztendő mégsem telt el hiába. A csoport tagjai messziről indultak el, s szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Feladatuk nagyobb része azonban még hátravan. Ahhoz, hogy gyorsabb ütemű fejlődés oonta- kozzék ki, az eddiginél jóval több ötletre, s hatékonyabb módszerekre van szükség. Munkájukat most már szakképzett népművelő irányítja közművelődési igazgatóhelyettesként. Jöhetnek a felmérésen alapuló életképes stratégiai elképzelések,' hadd tegyen a régmúlt századok hagyatéka valóban közkincs- csé... levelet is kapott a diri aláírásával, melyben a többi között azt irta az igazgató: „Kedves Hrebenyák szaktárs.' Szókimondásáért ezúton is köszönetemet fejezem ki, s kérem, hogy okos javaslataival, észrevételeivel, bátor bírálatával a jövőben is járuljon hozzá a kritikai légkör elmélyítéséhez, a vezetés színvonalának emeléséhez és a hibák feltárásához.” Hrebenyák fellelkesült. A sors azonban úgy hozta, hogy a következő termelési értekezleten sem jutott már szóhoz. így újabb levélben /ejtette ki véleményét a visz- szásságokról. Megbírálta a dirit, disznóságnak tartotta/ hogy sógorának új főosztályt csinált csak azért, hogy fizetése ne csökkenjen. Kifogásolta, hogy rendelkezések ellenére túlóráztatja a dolgozókat, s az azért járó bért nem fizeti ki. A diri újabb köszönőlevélben válaszolt. Tovább bátorította Hrebenyákot, hálálkodott az éberségéért. Hrebe. nyák boldog volt, látta, hogy Mire jó a szocialista brigádmozgalom? Kezdjük ezzel a láthatólag ide nem illő kérdéssel. Pedig nagyon is szoros összefüggés fedezhető fel a Népszínház gyöngyösi szereplése és a szocialista brigádmozgalom között. Formálisan úgy, hogy ezek az üzemi, vállalati, intézményi kis közösségek adják a színház törzsközönségét, ami önmagában még figyelemreméltó tény sem lenne, ha nem kapcsolódna hozzá az a nagyon fontos tartalmi jegy, hogy ezeknek a szocialista brigádoknak a tagjai már várják a színházat, már készülnek rá,* már igénylik a színházi világ atmoszférateremtő lehetőségét, már örömet ad nekik az a feszültséget keltő ráhangolódás is, ami egy-egy előadást megelőz. A Népszínháznak ez az igényt és az embert nevelő tevékenysége is elégséges eredmény lenne ahhoz, hogy meghajtsuk a fejünket. Az ősi foglalatoskodás: a játék, a játékban való részvétel új, modern változata formálódik most a szemünk előtt a Népszínház közbejöttével ebben a mátraali városban. A tizenöt évvel ezelőtti színházlátogatók ma már elmaradtak és felváltotta őket azoknak a csoportja akik tizenöt évvel ezelőtt még csak hallottak a színházról, de részesei nem lehettek a festete világ varázsának. Mindez az Achard-mű, A bolond lány mostani gyöngyösi előadásával kapcsolatban jutott eszünkbe, és azért időztünk el ennek a társadalmi mozgásnak a felvázolásánál, mert ismételten hangsúlyozni szeretnénk, a Népszínház művészei óriási felelősséget vettek magukra, amikor társulatuk nevét «ilyennek jelölték meg, és ennek a névnek mindenben meg is akarnak felelni. Korábban többször elmondtuk már, most sem tartjuk fölöslegesnek a megismétlését annak a megállapításunknak, hogy ez a társulat komolyan veszi azt, amire vállalkozott, és amit csinál. Az igényesség tevékenységük egészére és tevékenységük minden részletére is érvényesnek mondható. „Á bolond lány” előadása mintha viszont nem rímelne érdemes élni, s szava van a diri előtt. Ezt tapasztalta is. Észrevételére Helénát a diri a sógora osztályára helyezte, a főosztályt átszervezte osztállyá. Helénka nagynéniének a fizetését csökkentette. Intézkedését Hrebenyák bejelentésével indokolta. Bár az igazgató továbbra is kedves és barátságos volt hozzá, Heléna nem fogadta a köszönését, a nagynéni csak Hrebenyák asztalát hagyta piszkosan, a diri sógora, az osztályvezető meg állandó kifogásokat talált a munkájában. így aztán kénytelenkelletlen, a diri többször írásbeli figyelmeztetésben részesítette Hrebenyákot. Míg azelőtt havonta megkapta azt a négy-öt száz forint prémiumot, már egy fél éve semmit nem kap. Sőt, mondják. hogy összeférhetetlen alak. De az igazgató mindig meghallgatja, s köszöni szépen Hrebenyák okos javaslatait. ______ Farkas Kálmán a z előbbi megállapításunkra. Talán nem is a művészi megvalósítás szándéka, vagy a rendezői törekvés őszintesége válthat ki kétségeket bennünk, hanem az Achard- mű értelmezése. A műfaji meghatározás szerint A bolond lány vígjáték. Ma már nem kell hosszan bizonygatnunk, hogy a vígjáték nagyon komoly játék, gyakorta „halálosan” komoly témák megközelítésének módját jelzi, és semmiképpen sem akar olcsó trükkökkel, felszínes eszközökkel hatni a közönség nevetőizmainak működésére. Pedig ez a mostani gyöngyösi előadás hordozott magában ilyen félreértelmezést. A darab kulcsfiguráinak, a Josefát alakító Illyés Ma~ rínak, a Camille szerepét játszó Szigeti Gézának azok voltak a legemlékezetesebb és leghitelesebb pillanatai, amikor komolyan vették a tényleges szituációt, és nem akartak vígjátékot játszani. Azokban a tragikus helyzetekben ugyanis az okoz vígjátéki eredményt, hogy egy kicsit kancsal módon sandítanak rá a nézőre. De ezt úgy teszik, hogy a szándékoltságnak még a látszatát is kerülik. Ahogy szokás mondani: komolyan játszanak. De — játszanak és nem szerepelnek. Élik a drámai jeleneteket. Mondjuk hozzá az eddigiekhez az ellenpéldát is: Mo- restan szerepében Köves Géza olyan lehetőségeket váltott át egy tál lencsére, ami kincseket ért volna, ha nem a fintorokra, a pózokra, a beváltnak vélt és tartott sablonokra hagyatkozott volna csupán. , Miután a mi színházi munkánkban arra szoktattak bennünket, hogy mindenért a rendezőt marasztaljuk el, vagy dicsérjük meg, most nem tehetünk mást, Ladna László felfogásával kell vitáznunk. Lehet, hogy a színészek is ezt tették a maguk módján, amikor egy-égy jelenetben, inkább csak néhány percre, megfeledkeztek a rendezői instrukcióról és hagyták élni, megszólalni a rájuk ruházott figurát. Nem az illem mondatja velünk az előbbiek után, hogy a Népszínház eddigi előadásaival Gyöngyösön már megnyert magának egy lelkes közönséget, amelyik várja őket, számít rájuk, rá- érez a színészi munka sok apró rezdülésére is. Erre a tényre már lehet építeni. Erre a lényre már kell gondolni. Üres nézőséf Művelődési intézménve- ink támogassák a közoktatást! Ilyen jelszóba is ösz- szesűríthető az utóbb5 -sz- tendőkben született oárt- határozatok, kormányrendeletek jó néhány passzusa. A hatvani városi művelődési központ már tavaly megmozdult, hogy az irányelvet gyakorlati munkává formálja. Törekvései közé tartozik például az irodalomoktatás hatékonyságát növelő programok, műsorok szervező“-' a Né?i- színház hasznos összeállításainak lekötése, ami nem kis anyagi áldozat. Hmry megéri-e? Aki végighallgatta például az Illyés- életmfivet átfogó színházi vállalkozást, csak elismeréssel nyilatkozhat róla. De mit ér a jó szándék, az áldozat, ha megközelítően sincs arányban az eredménnyel? Ha a különböző művelődési szervek és iskolák képtelenek úgy ösz- szehangolni munkájukat,' hogy legyen az ilyen esteken közönség, legyen föld,' amely befogadja az elvetett magot? A kereszt beszervezés, az iskolák oldaláról megnyilvánult közömbösség, saj-’ nos, efféle összegezéshez vezeti a szemlélőt. Különösen a legutóbbi produkciót,' a Karinthy-műsort „ejtették” vétkesen az arra illetékesek. Következménye pedig nem lehetett más: az üres nézőtér láttán ki sem csomagoltak a művészek A művelődési központnak viszont több ezer kidobolt forintjába került a felelőtlenség. Nem beszélve a presztízsveszteségről, ami méltánytalanul érte a város első számú közművelődési intézményét. Hogy ki felel a felelőtlenségért? Nem a mi dolgunk eldönteni. Talán a helyi tanács szakigazgatási szerve majd kibogozza. Egyrészt azért, mert kötelessége. Meg aztán nem árt okulni a balfogásokon... ! G Molnár F. (moldvay) 1 Á hangszerépítő Mandel Róbert, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetud mányi Intézetének restaurátora, régi, történelmi hangszeri másolatait építi. Jelenleg vizsgamunkáján dolgozik. (MTI fotó — E. Várkonyi Péter felv. — KJ Pécsi István
