Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-14 / 87. szám
Bolgár vendég előadó körútja Vaszil llcsev, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának munkatársa tegnap, kétnapos előadó körútra megyénkbe érkezett. A bolgár vendéget a megyei pártbizottságon dr. Sípos István, a megyei pártbizottság titkára fogadta és tájékoztatta a megye kulturális, ideológiai kérdéseiről. Vaszil llcsev délután az oktatási igazgatóságon tartott előadást a bolgár testvérpárt ideológiai tevékenységéről, majd később látogatást tett az andornaktályai Eger völgye Termelőszövetkezetben. Ma Vaszil llcsev Hatvanba látogat, ahol szintén hasonló témájú előadást tart a kórház dolgozói és a meghívott vendégek számára. Áprilisi demonstráció Vastaps jutalmazta nemrégiben a megyei felszabadulási ünnepség műsorát, amelyben a Hatvani Kamarazenekarral, a Bajza Kórussal, az iro. dalmi színpaddal együtt léptek fel a füzesabonyi férfidalosok. Vastaps köszöntötte őket, s előadás után sokan nyilvánítottak véleményt: Nagyszerű volt! Értékes aranytartalékunk az amatőr- mozgalom, éljünk vele! Visszagondolva az utóbbi esztendők szellemi életének eseményeire, ünnepi mámor nélkül is megállapíthatjuk, hogy Hatvan kulturális ar-. culata valóban színesedett, amiben az imént említett mű. vészeti csoportok viszik a prímet. Túl a Hatvani Galérián, túl a rangos múzeumi és szervezett könyvtári megmozdulásokon, mind fontosabb, igényesebb munka kapcsolódik a zeneiskolai ta. nárokból, legjobb növendékekből verbuvált kamara- együttes nevéhez. A vájtfülűnek is csemegét jelent mindenkor a Bajza Gimnázium égisze alatt működő leánykar, amelynek vezetője művek és fogalmazás tekintetében szívósan dolgozik a szerzett színvonal megtartásáért. S több külső segítséggel, jobb irányítással az egyelőre múlt. jukból élő irodalmi színpadosok is visszaverekedhetnék magukat nemcsak megyénk, hanem az északi tájak élvonalába. Tehát amit ezernél több ünneplő látott, hallott pár napja a hatvani sport- csarnokban, az nem előzmény nélküli. S főleg nem a pillanat, nem a kiemelt politikai emlékgyúlés eredménye. Ez csak felmutatta a kincset! Illetve az érdeklődés középpontjába állította, éspedig úgy, hogy a produkcióval együtt visszhangozzék azok neve, akiknek megszállottsága szükséges valahány embert formáló, társadalmat alakító küzdelem sikeréhez. Felszínre került aranytartalék? Igen, így jellemezték Tessék behelyettesíteni! A Népszínház előadása Gyöngyösön Jól kezdődik az előadás. Odaáll a nézők elé egy színész és provokál. Ha csoda, miért lenne hétközrtapi? Ha pedig hétköznapi eset, miért lenne csoda? Kérdi, és utána mindjárt beígéri, olyat láthatnak itt és most a nézők, amitől szemük-szájuk tátva marad. Jevgenyij Svarc Hétköznapi csoda című darabja műfajilag színmű meghatározással szerepel a plakátokon. Azt már megtanultuk, hogy a műfaji kijelölés nem véletlen. A szerző így akar sokat sejtetni I a darabjáról mindenkivel, aki I érdeklődik iránta. Petiik József, Jászai-díjas rendező szavait is idézzük: — Svarc mesevilága nagyon közel áll a nagy mesemondók világához, például Tamási Áronhoz. A mese az egyik legalkalmasabb közeg arra, hogy morális és eszmei mondanivalónkat a cselekményen keresztül úgy közvetítsük a gyermek és felnőtt nézőknek egyaránt, hogy gondolataikra, érzelmeikre hassunk. Még egy megjegyzését felelevenítjük: — A mi színházunkban fontos, hogy egy darabnak legyen cselekménye. Miután a szavak gondolati tartalmat hordoznak, a rendező megállapításai a művészi szándék és felfogás kifejezői is. Nem nehéz kiókumlálni, hogy ennek a hétköznapi mesének a figuráit, a királyt, a varázslót, a medvét és a töb. bit csak. be kell helyettesítenünk a környezetünkben élő személyekkel és máris megtaláltuk a megfejtést. Ilyen áttételes fogalmazást használ Svarc, mintha szemérmesen kerülni szeretné a tényleges és anyagiságában is realista környezetet, mintha így többet tudna vagy szeretne elmondani, mint tehetné, ha nem a mesét mondaná. A néző nem így tartja. A mesevilág alkalmas arra is, hogy színpadi látványosságot biztosítson. Különböző varázslatokat. Él is ezzel Svarc, de azt sem hisszük, hogy a csodák, a fellobbanó görögtüzek lényegében segíte. nék a színházi játék dramaturgiáját. Akkor hát? Maradna a cselekményesség,. ahogy ezt a rendező hangsúlyozta. A bonyodalom pedig abból áll, hogy egy hercegnő és egy elvarázsolt ifjú medve egymásra talál, és hogy a varázslat ne csapjon át tragédiába, az ifjú messzi- _ re bujdokol, a hercegnő pedig utána megy. Marad a színen mindenki más, és mindenki más általában azokkal foglalkozik, akik nincsenek a színpadon. Beszélnek róluk. Ez a cselekmény. A vége pe. dig: a fiatalok egymáséi lesznek. Ez aztán a meglepetés a javából! Ez az a bizonyos hétköznapi csoda. Hát... 1 Mint. ha ilyet már hallottunk volna más esetben is, nemcsak Svarc színművét figyelve. Ami a rendezőn múlott, mindent megtett. Egységes stílust formált, a szereplőket ennek elfogadására és hang- súlyozására készítette fel. Nehéz másként mondani: mindenki komolyan vette a játékot, mint ahogy játszani másként nem is érdemes, csak komolyan. Arról már sem Valkai Pál, sem Markali Pál, sem Jankó Zita nem tehet, hogy a szerző ugyancsak egysíkú lélekké mintázta őket, akik leegyszerűsített önmagukkal alig tudtak mit kezdeni. Megpróbáltak kibúj, ni a bőrükből. Végül is a nézőtér kissé csalódva honorálta a színészi játékot a függöny legördülté- vel. Mintha sajnálta volna a színészeket, akik rájuk mért mesebeli hármas próbájukkal nem sokra tudtak jutni. Nem a színészeken és a rendezőn múlott. G. Molnár F. sokan annak az estének a szereplőit, legyenek bár hatvaniak, füzesabonyiak szép szövetségben. S légyen bár rejtett lehetőség Heves megye legkülönbözőbb településein. Igen ám, de a föld mélyéből kiszabadulni, fölragyogni nem csupán szándék, tehetség, nem csupán próféták hűségének kérdése. A kivezető utat könnyíteni, egyen, getni szükséges. Kell e munka szervezeti, társadalmi hat- tere, kell a szellemi és anyagi javakat legalább részben biztosító mecénás, kell a párt és tanácsi szervek megértő gondossága. Különben fulladás a sorsa a legszebb, legüd- vösebb indulatnak! S ha most, az áprilisi ünnep utófényénél. e két testület érdemét is az eredményhez kötjük, talán nem tűnik számító kinyilatkoztatásnak, nyerész. kedő koldusfogásnak. Annál kevésbé, merthogy korábban is voltak elvi állásfoglalások, születtek határozatok a közművelődés frontvonalán, csak éppen elsikkadt érvényesítésük itt-ott, különösképpen a gazdasági kérdések, feladatok árnyékában. A szemlélet módosult itt előnyösen! Mindent fontossága, jelentősége szerint. Ügy véljük, ez a vezérgondolat jellemzi egyre inkább Hatvan irányító testületéinek alapállását. S, ha most a művészeti csoportok, vállalkozások szemszögéből vizsgálódunk, nem azt kívánjuk a közvéleményben elhinteni, hogy jó értelemben „megugrottak a lovak” a kultúra mezején. Sokkal inkább a felismerés súlyára, valamint az elvek érvényesítésének egységére, következetességére hívjuk fel a figyelmet. Megyénk harmadik városában rangja, becsülete van immár a tudatformálást szolgáló köz. művelődési intézmények munkájának, értik és érzik gondjaikat az erre illetékesek. S bár pillanatnyilag talán képtelen a vezetés oly mélyen a zsebbe nyúlni, ahogyan szeretné: felnyitotta a sorompókat minden jó szándék, minden nemes ügy előtt, valamint erkölcsi erejével áll mögöttük. Csak ezért és csak így születhetett meg a feled hetetlen áprilisi demonstráció. De így alapozta meg további jövendőjét is minden' féle művészet Hatvanban. Moldvay Győző m Ellenőrzés Munkánk, közéletünk fontos és nélkülözhetetlen térté: zéka az ellenőrzés. Hajdan az ellenőr, a revizor, a hatalmon levő kisebbség, az elnyomók félelmetes és rettegett személyi: sége volt. A letűnt századok irodalmi alkotásaiban az ellen: őrzést gyakorló személyek figuráit mindig a könyörületlen: ség, a határtalan és esztelen szigor, a nép gyűlölete övezte. Ellenőrzésre és ellenőrökre az élet valamennyi területén ma is szükség van. Az ellenőrzéssel megbízott személyektől tárgyilagosságot, a hibák feltárását követeljük meg, és csak természetes, hogy az elkövetett hiba, vétség, vagy feltárt bűncselekmény, ma is büntetést von maga után. A célok, a módok, a személyek — szerencsére — merőben különböznek; nem is szólva arról, hogy a népünk adta hatalommal vissza-^ élők előbb-utóbb ráfizetnek basáskodásukra. Az egyik termelőszövetkezetben nagy a sürgés-forgás’ Számlákkal, bizonylatokkal telítve vannak az asztalok, kát: tognak a számológépek. — Mi a helyzet? — Revizorok vannak Ittf — Találtak valamit? — Holnap végeznek. Egy héttel később a jegyzőkönyvet mutatja az elnök. — Rendben minden! — Szóval semmi elmarasztalás? e ,7f Az "inc5! Néhány javaslat, figyelemfelhívás akadj ezeket azonban csak megköszönni lehet, őszintén örülök enr «»“SS.”“1 UBiibb ‘“O* « «”»». "»v Másik kép: Vasárnap délelőtt van. Az egyik közúton három személyi kocsi is áll egymás után. — Gépjármű-ellenőrzés! Kérem a gépkocsi iratait és é személyi igazolványt. A segédrendőr, aki megosztva végzi a munkát a közle: kedési rendőrrel, kedves, udvarias. — Szíveskedjen bekapcsolni a fényszórót! A fékre lép: jen rá! Nézzük meg az irányjelzőket ! A vezető az udvarias hang hallatán nyugodt, érzi szavakból a segíteni kész jó szándékot. — Év végén lejár az orvosi vizsgája! — figyelmeztet jő szándékkaT a kék karszalagos fiatalember. — Igen! Tudom, és köszönöm, hogy figyelmeztet. A segédrendőr mosolyog. — Azért említem meg, mert itt Egerben hosszú hetekig kell várni az orvosi vizsgára, így ajánlatos jó előre bejelent-; kezni. Tovább robog az autó. — Milyen szimpatikus, kedves fiú — jegyzi meg valakij — Pedig alaposan megnézett mindent és bizonyára netri hagyott volna ki semmit, ha valahol hibát tapasztal. — Miért hagyott volna ki? Ellenőrzés! Ez a dolga. És á mi érdekünk is, hogy mindent pontosan ellenőrizzen... Szalay István Országos minősítő verseny Népdalkórusok találkozója Tarnaleleszen Megyénkben nagy hagyományai vannak a népdala éneklésnek. Nem is lehet csodálni, hiszen a palócvidék messzi földön ismert szebbnél szebb nótáiról. Majd mtn_ den faluban akad legalább egy csoport, amely a régiek művészetének fölelevenítésé- re vállalkozik. S hogy milyen sikerrel? Nos, az idén az előző évek járási és megyei versenyei után szombaton ismét megrendezésre ke-' rül a népdalkórusok országos minősítője. A színhely ezúttal a tarnaleleszi művelődési ház, majd három héttel később az egri Művelődési Központ, ahol is összesen 36 csapat ad egymásnak találkozót. Leleszen mód van még arQÆÊÊËÊb 1978. április 14., péntek ra is, hogy akik az elmúlt évben nem tudtak a megyei minősítőn részt venni, azok most jelentkezzenek. így az erdőtelki, az erdökö- vesdi, a gyöngyössolymosi, az átányi, a karácsondi, az al- debrői, a sarudt, a besenyőtelki, a nagyfügedi, az atkári, az egerszalóki, a váraszói, az istenmezejei és az egerfar- mosi kórusok vetélkednek majd a jó, illetve a kiváló címért. Az országos minősítést kérő szederkénypusztaiak, mátra- derecskeiek. gyöngyösoroszi- ak, fedémesiek, egerbocsiak, terpesiek, mátraballaiak, büickszékiek és mikófalviak a parasztkórus kategóriában nyolc címért versenyezhetnek; kezdve a bronzkoszorús fokozattól a diplomás fesztiválkórusig. Népdalkor kategóriában a zsűri külön dicsérete és az országos kiváló, jó, illetve minősült címet lehet elérni. Æ A Hév: Aki másokért él Május 15-én reggel Luko- lov lelkében felébredt a lelkiismeret. Amikor megszólalt az ébresztőóra, lelkiismerete már valósággal háborgott, s a meg nem valósított lehetőségeket ■ hany- torgatta feL „önmagamert élek. Mindenki egoistának tart. Szégyen gyalázat! Legfőbb ideje, hogy mások szamára éljek” — motoszkált agyában a szokatlan gondolat. Reggeli közben első ízben figyelt fel a feleségére. Észrevette, hogy az együtt töltött évek alatt az asszony észrevehetően megöregedett és lefogyott. „Sokat gyötrődik velem. Olyan sovány lett, akár a piszkafa. Kár érte” — gondolta Luko- lov az autóbusz-megállónál. Az autóbuszban Lukolov első ízben adta át a helyét. — Szó se lehet róla! Ragaszkodom, hogy leüljön — mondogatta az előtte álló harmincéves forma férfinak. _ Jinmnri már abba. kérem. Mindenki ránk néz — könvfí"'röf* az utas. — Látják? — fordult I kolov az utasokhoz. — En csuna szín vagyok iránta., ő man: ..Hanvia mér abba”, firt m.ár nom. üljön esak le, kedvec elvtárs. amíg vem mn-nósitnm a. közvéleményt mena ellen! Munkahelyére Lukolov e gondolattal érkezett; okvetlenül el kell végeznie a rábízott feladatokat, nehogy cserbenhagyja a kollektívát a jelentés határidőre való elkészítése terén. Evégből a jobbra ülő kartársát arra kérte, végezze el számára a számításokat, a balra ülő kartársát, hogy rajzolja meg a grafikont, a nemrég hozzájuk került fiatal szakembert pedig felkérte, hogy naphosszat ceruzát hegyezzen neki. Arról, hogy a jelentés mégsem készült el határidőre, Lukolov nem tehetett, az ő munkája időben elkészült. A kollektívát Lukolov segítőtársai hagyták cserben, akik nem tudtak megbirkózni saját munkájukkal. „Jó volna még fát ültetni. Hogy az emberek emlékezzenek rám” — kapott észbe Lukolov, miközben munkahelyéről hazafelé tartott. Betért a patronált iskola háztáji telkére, és a pionírokkal kiválasztatott egy nyárfacsemetét. — Itt áss gödröt — s megmutatta a helyet a gyepen a pionírok vezetőjének. Lukolov bedugta a facsemetét a frissen ásott gödörbe, és meghagyta, hogy hányják rá a földet. A fácska megöntözését a gyerekekre bízta, mivel nagyon sietett, hogy ezen a napon minél több jótettet hajtson végre. Egy útkereszteződésnél karon ragadott egy vonakodó öregasszonyt és átcipelte aa utca túlsó oldalára, holott aa egy perccel azelőtt éppen onnan jött. Egy kanyarulatnál váratlanul észrevette, hogy a sarokházból szürke füstgo- molyok törnek elő. Berohant a legközelebbi telefonfülkébe és tárcsázott. — Tűz van! Még nem közölték önökkel? Tehát én vagyok az első, a nevem: Lukolov. Már közel járt a háznak a főbejáratához, ahol lakott, amikor eszébe jutott: egy volt iskolatársa kórházban fekszik. Lukolov hazarohant, azután a kórházba sietett. T- Az a legfontosabb, hogy minél kevésbé hallgass az orvosokra — ez volt Lukolov első kijelentése, amint betette a lábát a kórterembe, a volt iskolatársa beesett mellére csapott. — Ők persze arra gyanakodnak, hogy te súlyos beteg vagy. De hát ez a munkájuk. Ezért kapják a pénzüket. Nos, minden jót. Vigyázz, ne köhögj sokat... Hazafelé menet Lukolov- nak megint a felesége jutott az eszébe. A sarkon betért a csemegeüzletbe, és nagy krémtortát vásárolt. — Edd meg lefekvés előtt. Lehet, hogy reggelre mór meghízol tőle — ezekkel a szavakkal nyújtotta át a tortát meghatott feleségének. — Szörnyű sovány vagy, nézni is rossz rád. Lukolov azzal a gondolattal aludt el, hogy a holnapi napot éppúgy tölti el, ahogyan a mait — embertársai szolgálatában. (Fordította: Gellert Györgyi
