Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-02 / 78. szám

(Folytatás az 1. oldalról) Kimagasló gazdasági, újí­tási tevékenységéért, a szo­cialista brigádmozgalom szer­vezésében elért eredmé­nyeiért , HAMAR JÓZSEFNEK, a Jászberényi Hűtőgépgyár „Vályi Péter” szocialista bri­gád vezetőj ének. A rádiós stúdiótechnika fejlesztésében elért eredmé­nyes munkásságáért HECKENAST GÁBORNAK, a Magyar Rádió műszaki igazgatójának. Az állattenyésztés, különö­sen az állatgenetika terén több évtizeden át kifejtett, kiemelkedő tudományos és oktatói tevékenységéért DR. HORN AR.TÜR akadémikusnak, az Állator­vostudományi Egyetem tan­székvezető egyetemi tanárá­nak. A szilikátipari kemencék építésénél újszerű technoló­giák alkalmazásáért, megoszt­va, a Hőtechnika Építő- és Szigetelő Vállalat „XI. kong­resszus” szocialista brigád­jának: MIKLÓS LÁSZLÓ brigádvezetőnek, GÁL SÁNDORNAK, PRIMA JÓZSEFNEK, SZÓKE IMRÉNEK. A magyar bauxitbányászat fejlesztésében végzett, ki­emelkedő tevékenységükért, megosztva, ISKI KÁROLYNAK, a Fejér megyei Bauxitbányák igazgatójának, KANIZSAI JÓZSEFNEK, a Bakonyi Bauxitbánya Vál­lalat igazgatójának, STUBNYÁK ISTVÁNNAK, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgató-helyet­tesének. Több évtizedes kulturális, tudományos munkásságáért, a magyar kultúra külföldi népszerűsítéséért KERESZTVRY DEZSŐ akadémikusnak, József Atti- la-díjas költőnek. A hazai immunológiai ku­tatások megteremtése terén végzett munkájáért DR. KESZTYŰS LORÁND akadémikusnak, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézete igazga­tójának. Kiemelkedő brigádvezetoi munkájáért KOVÁCS ERZSÉBETNEK, a Taurus Gumiipari Vállalat „Kossuth Lajos” szocialista brigádja vezetőjének. A szénhidrogén-kutatás geofizikai műszereinek _ és módszereinek fejlesztésében elért eredményeikért, meg­osztva, KOVÁCS FERENCNEK, az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt geofizikai kuta­tási üzeme osztályvezetőjé­nek, DR. MESKÓ ATTILÁNAK, az ELTE egyetemi docensé­nek, MOLNÁR KÁROLYNAK, az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt geofizikai kuta­tási üzeme igazgatójának, SÁGHY GYÖRGYNEK, az Orszàgœ Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt geofizikai kuta­tási üzeme osztályvezetőjé­nek, VARGA IMRÉNEK, az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt gefizikai kuta­tási üzeme igazgatóhelyette­sének. Az állami gondozott gyer­mekek oktatásában, nevelésé­ben kifejtett tevékenysé­gükért, megosztva, KOVALCSIK ANTALNAK, a faddi nevelőotthon igazga­tójának, SOÓS LÁSZLÓNAK, a faddi nevelőotthon szak- felügyelőjének, WITTMANN ÁDÁMNAK. a faddi nevelőotthon igaz­gatóhelyettesének. A regionális vízműrendsze­rek tervezésében és megvaló­sításában nyújtott, kiemelke­dő tevékenységükért, meg­osztva, KÖRNYEl LÁSZLÓNAK. a VIZITERV irodavezető fő­mérnökének, DR. KREMPELS TIBORNAK, a VIZITERV irodavezető fő­mérnökének, VALLÓ SÁNDORNAK, a VIZITERV szakági főmér­nökének. ­évi Állami és Kossuth-díjasok A növényi fehérjetermelés­ben, a nemesítésben évtize­dek alatt elért eredményei­ért, DR. KURNIK ERNÓ akadémikusnak, az Iregszem­cse! Takarmánytermesztési Kutatóintézet igazgatóiának. Több hazai és külföldi jö- vesztő és önjáró fejtésbizto­sító berendezés üzemszerű al­kalmazásáért, megosztva, az Oroszlány Szénbányák „MSZBT” szocialista front­brigád alapító tagjainak: KURUCZJÁNOS bri sád vezetőnek, NAGY ENDRÉNEK, TÁNCZOS ISTVÁNNAK. A hazai zenekultúra fej­lesztésében végzett, két évti­zedes munkásságáért LAKATOS ÉVÁNAK, az Országos Filharmónia igazgatójának. Magas szintű, példamutató, hatékony és eredményes mun­kájukért, megosztva, a Ma-, gyár Néphadsereg elektro­technikai javítóüzeme „Mező Imre” szocialista brigád tag­jainak: SRANKÓ ANDRÁS brigádvezetőnek, LJDÁK PÁLNAK, MOGYORÓSI BÉLÁNAK, PUKI ANDRÁSNAK, SZUHÁNSZKI JÓZSEFNEK, VÉGÉRA JÓZSEFNEK. Korszerű eljárások beve­zetéséért, a termelőmunká­ban kifejtett kimagasló tel­jesítményeikért, megosztva, a Magyar Optikai Művek „Ság- vári Endre” szocialista bri­gád tagjainak: MAJOR LÁSZLÓ brigádvezetőnek, ANTAL IMRÊNÉNEK, BÍRÓ RÓBERTNEK, CSÓLI MIKLÓSNÉNAK, DANLER GYÖRGYNEK, DUBA GYŐZŐNEK, ELSŐ JÓZSEFNEK, ERDÉLYI BÉLÁNAK, GYULAI ANDRÁSNAK, HORVÁTH ANDORNAK, HORVÁTH GYÖRGYNEK, KOVÁCS ISTVÁNNAK, MAYER KÁROLYNAK, SIPOS JÁNOSNAK, ZACHÁN ISTVÁNNAK. Kiemelkedő, nemzetközileg is ismert újítói tevékenysé­gükért, megosztva, a MÁV Szentesi Építési , Főnökség „Dózsa” szocialista brigád tagjainak: VÖRÖS ISTVÁN brigádvezetőnek, AGÁRDI VIDORNÉNAK, BÁLINT ISTVÁNNAK, BERÉNYI FERENCNEK, KOVÁCS LÁSZLÓNAK, KOVÁCS OTTÓNAK, NEMCSOK JÓZSEFNEK, SERES ISTVÁNNAK, SZABÓ ANDRÁSNAK, SZŰCS JÓZSEFNEK, ZANA JÁNOSNAK. Kiemelkedő iskolaigazgatói munkájáért és közéleti te­vékenységéért NAGY GÉZÁNAK, a karancssági általános is­kola igazgatójának. A tanulók szakmai képzé­sében és nevelésében elért, kiemelkedő eredményeiért. NAGY PÁLNAK, a kecskeméti 607. számú Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet szakoktatójának. A szocialista brigádmozga­lomban kifejtett, kiemelkedő- tevékenységéért OLAJOS JÓZSEF öntőnek, a Magyar Vagon- és Gépgyár „Vörös Október” szocialista brigádvezetőjének. A szocialista munkaver- seny-mozgalomban elért, ki­magasló eredményeikért, megosztva, az Ózdi Kohásza­ti Üzemek „Vasascentenári­um” szocialista brigád tagjai­nak: HERCZEG TIBOR brigád vezetőnek, BARTÓK GYULÁNAK, BERKI JENŐNEK, DÓZSA ZOLTÁNNAK, FÜKÓ ISTVÁNNAK, GÁL SÁNDORNAK, IVÁNKÓ JÓZSEFNEK, JÓZSA JÁNOSNAK, KOVÁCS JÓZSEFNEK, LÁSZLÓ JÓZSEFNEK, LIPTÁK ISTVÁNNAK, OROSZ ANDRÁSNAK, PAPP BÉLÁNAK. Több évtizedes oktatói, tu­dományos és tudományszer­vező tevékenységéért PACH ZSIGMOND PÁL Kossuth-díjas akadémikus­nak, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudomá­nyi Intézete igazgatójának. A Pécsi Hőerőmű rekonst­rukciójának megvalósításá­ban elért teljesítményükért, megosztva, a Pécsi Hőerőmű Vállalat „Kandó Kálmán” szocialista brigád tagjainak : FÜRJZOLTÁN brigádvezetőnek, BITTER ANDRÁSNAK, BOTOS MIHÁLYNAK, BOZSÁNOVICS JÁNOSNAK, CSORDÁS MIHÁLYNAK, KATONA JÁNOSNAK, KORA GYÖRGYNEK, KOVÁCS FERENCNEK, KOVÁCS JÓZSEFNEK, LAISZ PÁLNAK, LENGYEL LÁSZLÓNAK, MUTH FERENCNEK. Az építészképzésben, a magyar építészettörténeti ku­tatásban végzett kimagasló munkásságáért, életművéért DR. RADOS JENŐ Ybl Miklós-díjas építészmér­nöknek, nyugalmazott egye­temi tanárnak. A szocialista munkaver­senyben elért újítási, üzem- szervezési, anyagtakarékossá­gi tevékenységükért, megoszt­va, a Répcelaki Sajtgyár „Ságvári Endre” szocialis­ta brigád tagjainak : BOKOR KÁLMÁNNÉ brigádvezetőnek, GYÖRVÁRI 1STVÁNNÉNAK, HATOS JÓZSEFNÉNEK, HUJBER MÁRIÁNAK, KRONEKKER LAJOSNAK, NÉMETH JÁNOSNÉNAK, NÉMETH LÁSZLÓNÉNAK, RÁBAVÖLGY1 ERNŐNEK, VARGA ERZSÉBETNEK. A stochasztikus folyama­tok elméletében és ennek gyakorlati al kalmazásai ban elért eredményeiért RÉVÉSZ PÁLNAK, a Magyar Tudományos Aka­démia Matematikai Kutató- intézete tudományos tanács­adójának. A hazai faforgácslapgyár­tás megteremtésében végzett kimagasló munkájáért DR. SCHMIDT ERNŐNEK, a Nyugat-magyarországi Fa­gazdasági Kombinát vezér- igazgatójának. A timföldgyártás új típu­sú technológiájának kutatá­sában és továbbfejlesztésé­ben elért, kiemelkedő ered­ményeikért, megosztva, STEINER JÁNOSNAK, az Alumíniumipari Tervező- és Kutatóintézet irodavezető­jének, DR. TÓTH BÉLÁNAK, az Ajkai Timföldgyár és alumíniumkohó igazgatójá­nak, VÖRÖS ISTVÁNNAK, a Magyar Alumíniumipari Tröszt főosztályvezetőjének, DR. ZÁMBÓ JÁNOSNAK, az Alumíniumipari Tervező- és Kutatóintézet igazgatójá­nak. ' Az atommagfizikában elért eredményeiért és iskolate­remtő munkásságáért SZALAY SÁNDOR Kossuth-díjas akadémikus­nak, a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézete tudományos tanács­adójának. Kiemelkedő körzeti orvosi munkájáért, aktív közéleti te­vékenységéért DR. SZEKERES LÁSZLÓNAK, Balatonkeresztúr körzeti fő­orvosának. Az operátorelméletben el­ért, nemzetközileg is elis- ert, iskolát teremtő tevékeny­ségéért DR. SZŐKEFALVY-NAGY BÉLA kétszeres Kossuth-díjas aka­démikusnak, a József Attila Tudományegyetem tanszékve­zető egyetemi tanárának. Közművelődési tevékenysé­géért, a könyvtárügy fejlesz­tésében elért eredményeiért TAKÁCS MIKLÓSNAK, } a szombathelyi Barzsen r>ái( niel Megyei Könyvtár .gazri ga tójának. A cementipar műszaki fej^ lesztésében kifejtett, Iáéinál4 kedő eredményeiért , DR. TALABÊR JÓZSEFNEK, 1. az ÉVM Szilikátipari Kite} ponti Kutató- és Tervezőin^ tézet igazgatójának. Kiemelkedő termelési ered-4 ményeikért, megosztva, a Ta^ mási Állami Gazdaság „Dói) zsa” szocialista brigád tagé jainak: HAJDICS FERENC brigádvezetőnek, DÉKÁNY ISTVÁNNAK, FÖDI ISTVÁNNAK, FÖDI JÓZSEFNEK, GULYÁS JÓZSEFNEK, KÖVÉR JÁNOSNAK. SIMON JÁNOSNAK. VERCSEG FERENCNEK. A szövetkezeti gazdáiké« dásban és állattenyésztésben kifejtett, eredményes tevéé kenységükért, megosztva, TÓTH RÓZÁNAK, a kocséri „Petőfi” Mezőgaz« dasági Termelőszövetkezet elnökének, DR. BÓDl GYULA üzemi állatorvosnak, PALY A JÁNOS állattenyésztési brigádvezető,' nek. A gyökös folyamatok és a polimerkémia kutatásába’- el, ért kimagasló tudományos eredményeikért, megosztva, TÜDŐS FERENC akadémikusnak, a Központi Kémiai Kutatóintézet osztály­vezetőjének, FÖLDES PÉTERNÉNEK, a Központi Kémiai Kutató«' intézet tudományos főmun­katársának, (Folyta}át< o, 3.. oldalon) A szocialista magyar társadalom születése (8.) Város és falu Már utaltunk arra, hogy általában Kelet- és Közép- kelet-Európában, és így Ma­gyarországon is, a kapitalis­ta fejlődés megkésettsége és korlátozottsága lényegesen erősebben konzerválta a vá­ros és falu különbségét, mint az a nyugat-európai fejlődés­ben történt, és a szocialista építés kezdeti időszakában a nemesi-úri és a polgári tár­sadalom kettőssége helyébe a falusi és a városi társadalom kettőssége lépett. A város és a falu termelé­si viszonyai közötti különb­ség felszámolásában minde­nekelőtt két tényező játszott döntő szerepet. Egyfelől a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, amelynek követ­keztében a falusi társadalom­ban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszo­nyok, másfelől pedig a fe­szített ütemű iparfejlesztés, amely a falusi lakosság je­lentős részét az iparba von­zotta és ennek következté­ben „városi dolgozóvá” tet­te. azonban lakóhelyük to­vábbra is a falu maradt. En­nek következtében ma már a falusi lakosságon belül is kisebbségbe kerültek a me­zőgazdaságban dolgozók és a falusi népességen belül, a városi népességhez hasonló arányúvá vált a munkásosz­tály. Míg országosan az ak­tív keresők 57,1 százaléka tartozik a munkásosztály­hoz, addig ez az arány a községi aktív keresők között kereken 55 százalék. Ennek ellenére közel sem mondhatjuk ma még, hogy a városi és községi népesség társadalmi összetétele ki­egyenlítődött. A különbséget azonban nem a munkásosz­tályhoz tartozók aránya ad­ja. A városok és a községek társadalmi szerkezete közötti különbség inkább abban mu­tatkozik meg. hogy a váro­sokban — különösen Buda­pesten — sokkal több a szel­lemi foglalkozású, mint a községekben, ezzel szemben Budapesten lényegében nincs, a vidéki városokban íredig el­enyésző kisebbséget alkot a termelőszövetkezeti paraszt­ság. Bizonyos különbségek a munkásoszályon belüli réte­gek területi elhelyezkedésé­ben is vannak, éspedig nem­csak abban, hogy a mező- gazdasági munkások túlnyo­mó részben községi lakosok, hanem abban is, hogy a szak­munkások inkább a városok­ban, a betanított és segéd­munkások inkább a közsé­gekben összpontosulnak. KÜLÖNBSÉGEK AZ ÉLETMÓDBAN Viszonylag jelentős különb­ségek maradtak fenn város és falu között az ott élők életviszonyaiban is. A me­zőgazdasági háztáji és kise­gítő gazdaságokra már több­ször utaltunk és ezek a gaz­daságok döntően a faluhoz (de nem csupán a paraszt­sághoz) kapcsolódnak. Mivel az ezekben a gazdaságokban töltött napi munkaidő átla­gosan 3—4 óra, ezért azt is mondhatjuk, hogy a falusi lakosság átlagosan lényege­sen többet dolgozik, mint a városiak A jövedelmi kuta­tások viszont azt mutatják, hogy ezzel a többletmunká­val nem feltétlenül jár több­letjövedelem. 1972-ben a községi lakos­ság egy főre jutó havi jöve­delme elmaradt a városi la­kosságétól, és ez nem egy­szerűen az eltérő foglalkozási szerkezetből adódik, hanem szinte minden társadalmi ré­tegnél megfigyelhető. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a köz­ségi háztartások ezt a váro­siaknál alacsonyabb jövedel­met úgy érik el, hogy a ház­táji és kisegítő gazdaságból származó jövedelmekkel lé­nyegesen kiegészítik a mun­kaviszonyból származó jöve­delmeket. A háztáji és ki­segítő gazdaságokból szár­mazó jövedelmek aránya a paraszti háztartásokénál 38, a kettős jövedelmű háztartá­soknál 24 és a munkásház­tartásoknál 16 százalék. A társadalmi juttatásokból az átlagosnál lényegesen kisebb mértékben része­sülnek a paraszti és ket­tős jövedelmű háztartások, árpolitikánk pedig szintén érinti őket. Ugyanez — ha kisebb mértékben is — a fa­lun élő munkás és szellemi háztartásokra is igaz, és ezek a tényezők tovább növelik a falusi népesség anyagi hátrá­nyait. A községi népesség hátrá­nyos helyzetét fokozza a fal­vak városoknál gyengébb infrastrukturális és kulturá­lis ellátottsága is. Tény, hogy ebben a vonatkozásban is óriásit léptünk előre a SZO7 cialista fejlődés során. A la­kások villannyal vagy gáz­zal való ellátottságában ma már csak minimális a kü­lönbség város és falu között. A lakások vízvezetékkel vagy csatornával való ellátottságá­ban azonban nagy az egyen­lőtlenség. Míg Budapesten 89, és a vidéki városokban 60, addig a községekben csak 19 százalékos a lakások víz­vezetékkel és csatornával va­ló ellátottsága. Ehhez tarto­zik az is, hogy míg a buda­pesti lakásoknak 66, a vidé­ki városokban levőknek 38, addig a községi lakásoknak csak 10 százaléka bérlakás, tehát a községi lakosság rá­kényszerült, hogy lakásprob­lémáit szinte teljes egészé­ben önerőből oldja meg. EGÉSZSÉGESEBB TELEPÜLÉSI SZERKEZET A települési szerkezet meg­levő egyenlőtlenségei között meg kell említenünk még a magyar településstruktúra két, további jellemzőjét is. Az egyik. Európa legtöbb or­szágától megkülönböztető jel lemző, hogy a népesség igen nagy része, mintegy 20 szá­zaléka tömörül a fővárosban, és Magyarországon a többi város nemcsak a lakosság száma, hanem a városiaso- dottsági szintje, a lakosság összetétele és társadalmi helyzete tekintetében is kü­lönbözik a fővárostól. Budapest ilyen fokú túlsú­lyának különböző történeti okai vannak. Gazdasági és politikai vezetésünk úgy íté­li meg, hogy ez a helyzet in­kább hátrányos, mint előnyös jelenség. Ezért tudatosan ar­ra törekszik, hogy egyes vi­déki városokat olyan módon fejlesszen, hogy fokozatosan a főváros „ellenpólusaivá” váljanak (bár Budapest je­lentőségét a belátható időben nem fogják elérni). Elsősorban öt városra össz­pontosítjuk a fejlesztést, ame­lyek Budapesttől körülbelül egyenlő távolságban, félkör alakban helyezkednek el (Győr, Pécs, Szeged, Deb­recen, Miskolc). Ezek a ki­emelt nagyvárosok a fővá­rossal együtt a centrumát jelentik az ország hat ter­vezési-gazdasági körzetének, amelyek a közigazgatási jel­legű megyerendszer mellett a regionális tervezés egysé­gei. Hazánkban ugyanis az ország kis területe ellenére még mindig vannak — bár éppen az elmúlt 15 évben jelentősen mérséklődtek — a regionális különbségek. Pusztán példaként említjük meg, hogy az ország keleti felén levő alföldi megyék infrastrukturális ellátottsága jelentősen elmarad az ország nyugati felén levő dunántúli megyékétől. Ez azonban már egy újabb magyarországi sa­játossággal is összefügg. A TANYAPROBLÉMA A településstruktúrával kapcsolatos, különleges prob­léma Magyarországon az úgy­nevezett tanyasi népesség helyzete }s. A tanyák, ame­lyek különösen a XIX. szá­zadban fejlődtek ki Magyar- ország egyes részein, elsősor­ban az Alföldön. egyedülál­ló lakó- és gazdasági épüle­tek. amelyek a hajdani egyé­ni parasztgazdaságok föld­jeinek közelében helyezked­tek el. A tanyai kitelepülés előnye volt, a megművelen­dő földek egyszerűbb megkö­zelítése és jobb lehetőségek kínálkoztak az állattartásra is. A legutóbbi népszámlálás idején, 1970-ben, az ország lakosságának mintegy 6 szá­zaléka volt tanyasi lakos. A tanyasi népesség sok vo­natkozásban hátrányosabb körülmények között él. Rosz- szabb a közművesítettség, tá­vol vannak az iskolák, az orvosi rendelők stb. A tanya­siak hátrányos helyzete miatt az elmúlt évtizedekben sok­szor felvetődött az a célki­tűzés, hogy a tanyavilágot rövid időn belül felszámol­juk. Valóban gyors ütemű volt a tanyasi népesség csök­kenése. (1949-ben még a la­kosság mintegy 20 százaléka élt tanyán), az ország egyes részein azonban meglehető­sen nagy életképességet mu­tatnak a tanyák. Elsősorban ott, ahol intenzív szőlő- és gyümölcstermelés folyik a ta­nyák körüli háztáji földeken és szakszövetkezeti gazdasá­gokban. Ugyanakkor a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek is kialakítanak új külterületi lakóhelyeket — amelyek bi­zonyos vonatkozásban hason­lítanak a tanyához —, ami­kor a települések belterüle­tén kívül szerveznek üzem­egységeket, ahol bizonyos né­pesség állandó jelleggel la­kik. Az ilyen tanyasi és szo­cialista nagyüzemekkel kap­csolatos külterületi népesség feltehetően a jövőben még hosszabb ideig fennmarad, ezért e lakóhelyek infrastruk­turális ellátásának fejleszté­se, az ottani életkörülmények javítása szükséges. Szocialista építésünk 30 évében tehát jelentősen csők. kent a város és a falu kö­zötti, osztály jellegű egyenlőt­lenség, azonban települési szerkezetünk még ma is vi­szonylag jelentős társadalmi különbségeket, egyenlőtlensé­geket hordoz és hazánk la­kosságának fele a ma még hátrányt jelentő községi la­kosok közé tartozik. Kolos] Tárnát (Következik: 9. NYITOTT ÉS MOBIL TÁRSADALOM.!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents