Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-07 / 81. szám
/ „Bűnös” hétköznapok Mi történik Magyarorszag egyetlen napjának 24 órája alatt? — így is lehet olvasni az elmúlt évről készült statisztikákat. Hányán születtek, s mennyien távoztak el, milyen lakásokban laktunk, mennyit és mit ettünk, ki nézett tv-t és ki volt színházban, vagy éppen : hány traktor, gumimatrac broyler- csirke „készült” a gyárakban. , . A szürke számsorok —, ha valaki értőn vizsgálgat.ia őket — a legizgalmasabb történetet: létünk hiteles történetét mesélik. A napokban — a legfőbb ügyész, dr. Szíjártó Károly sajtótájékoztatóján — társadalmunk sajátos árnyoldaláról : a bűnözésről hallottunk érdekfeszítő adatokat. Mi történt Magyarország egyetlen napjának 24 órája alatt abban a világban, amit vijjogó szirénák, lüktető kék fény, bilincs, kihallgatás, vádbeszéd kísér? Beszéljenek a számok. NAPI HÁROMSZÁZ összesen 123 ezer 623 közvádas bűncselekmény vált ismertté az elmúlt évben. Vagyis naponta 339 bűncselekményt fedeztek fel, óránként 14-et. Sok ez, vagy kévés? Abszolút számban bizony sok. Talán enyhít valamit a fönti hatjegyű szám tömegén, ha tudjuk: a bűnözés utóbbi években tapasztalható „töretlen fejlődése” 1977-ben mintha mégállt volna. Az elmúlt esztendőben — 1976-hoz képest —, majd hatezerrel kevesebb bűncselekményről készült akta, perírat. Azt mondtuk tehát: naponta 339 bűnügyet regisztráltak a múlt évben. Ebből Í86 vagyon elleni bűncselekmény, 58 közlekedési, 38 erőszakos és garázda jellegű bűncselekmény, 12 esetben követnek el család és ifjúság elleni bűntettet, U-Szer pedig gazdasági bűncselekményt. Az állam, a béke és az emberiség elleni bűntettek száma olyan alacsony — egy évben összesen 231 eset —, hogy így, napra bontva ki sem fejezhető. Ezek nagyjából a leggyakoribb bűncselekmény-típusok, s nagyjából így fest az a bizonyos, átlagos „bűnös” hétköznap is... De most néhány adat, ezúttal a teljes évről. A vagyon elleni bűncselekmények között még mindig jelentős á betöréses lopások száma: 11 200. A vagyon ellen irányuló bűntettek kisebb része érinti a társadalmi tulajdont, nagyobb hányada — 44 011 eset —, pedig a személyek vagyontárgyait, érintik. Az okozott összes kár: 285 millió 699 ezer 700 forint. Vagyis naponta 782 ezer 700, óránként 32 ezer 600, s még az év minden percében is 544 forint értéket tulajdonítanak el a bűnözök. A vagyon elleni bűncselekmények területén továbbra is a fovârçs vezet. A megyék között első helyet Somogy „szerezte meg”, Fejér, Borsod, Veszprém, Bács-Kiskun előtt. FEGYELMEZETLEN VEZETÉS Közlekedés : az összbűnözésen belül a második legnagyobb kategória. A 21 ezer 202 baleset során életét vesztette 765 ember, súlyosan megsérültek 4200-an. (Ez utóbbi szám ugyan alig mond valamit, lévén ebben a rovatban szerepelnek azok, akik csak kisujjukat törték, s azok is, akik esetleg egy életen át nyomorékan viselik a baleset következményeit). A közlekedési bűncselekmények száma sajnos egyenletes fejlődést mutat, s különösen aggasztó, hogy az átlagosnál gyorsabban emelkedik a súlyos testi sértéses’ és a halálos közúti balesetek száma. Több a cserbenhagyás, az , ittas vezetők Száma pedig lényegében azonos a tavalyival: 14 ezer 700. A legtöbb b'alesetes, fegyelmezetlen vezető Bács-Kiskun megyében van, utána Tolna és Spmogy következik. S bár abszolút számban — a tavályi 3465 balesettel — messze a főváros vezet, mégis, ebben az összehasonlításban, ahol a tizezer lakosra jutó balesetek rangsorolnak, az előkelő 16. helyet foglalja el a megyék •között. Az erőszakos és a garázda jellegű bűncselekmények száma tavaly óta valamelyest csökkent: 14 ezer 10 volt. Az emberölés és az emberölési kísérletek száma 531, a rablásoké pedig 684. Csökkent a szándékosan okozott súlyos testi sértések, a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének, a garázdaságnak és a nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmények száma is. A statisztika szerint ebben a kategóriában Borsod vezet, mögötte Pest megye, aztán Somogy, Bács-Kiskun. Legjobb a helyzet Győr-Sopron megyében. Egy pillanatkép a gazdasági bűnözésről is. 37 százalékkal emelkedtek a deviza- és a vámbűncselekmények, viszont több mint felére visszaesett a gazdasági vesztegetések száma. S egy mondat az ifjúság elleni bűncselekményekről: számuk — 256 — az elmúlt 13 évben soha ilyen alacsony nem volt. Az összkép így fest: Borsod és Békés megye, valamint a főváros —, amely, mint fény a bogarakat, úgy vonzza a bűnözőket — kivételével a többi megyében csökkenő tendenciát mutat az összbű- pözés. Legjelentősebb a csökkenés mértéke Szolnok és Heves megyében. A BÜNÜZÖ EMBER Az elmúlt évben összesen 82 ezer 608-an követtek el bűncselekményt. Közülük 6655 — fiatalkorú. Leggyakrabban a betöréses lopásokat követik el, de például minden ötödik erőszakos nemi közösülésért is fiatalkorút terhel a felelősség. Speciális észrevétel: a 18 év alatti ifjú bűnözők, igen gyakran alkohol hatása alatt követik el bűntetteiket. Tavaly 2578 gyermekkorú (!) „bűnöző” ellen.is. indült eljárás. Ezek az elsősorban vagyon elleni bűncselekményekbe belesodródott kisgyerekek különösen nagy számban kerülnek ki Borsod, Bács és Pest megyéből, valamint a fővárosból. A férfiak és a nők aránya a bűnözésen belül 87—13 százalék, a fővárosban az arány: 33—17. Lényegében változatlan, azaz továbbra is magas a visz- szaeső bűnözők aránya. A bűncselekmények 32 százalékát büntetett előéletű személy követi el. S a visszaesők közül csaknem minden tizedik többszörösen visszaeső veszélyes bűnöző. Nagyjából tehát ez történik Magyarország egyetlen napján, ha úgy tetszik: a tavalyi évben. Nehézén múlik el ez a bűnözői „árnyékvilág”, naponta hallat magáról, látjuk követeit. Mind nehezebb a dolguk, hiszen hatalmas hadsereg, az egész társadalom küzd ellenük. Szűcs Gábor Tízből három Az országos program szerint az idén tiz nagyberuházás fejeződik be, melynek többségi ben már a közelmúltban megkezdődött a próbaüzemelés. Képriportunkban két ■ ipari é3 egy egészségügyi létesítményt mutatunk be. A négymilllárd forintból települt Dunaújvárosi Hullámpapírgyár évente három milliárd forint termelési értéket hoz létre. Az üzem új, korszerű technológiájával feldolgozhatok a hazai alapanyagok: lombosfák, a szalma és a hulladékpapír. Az ilyen vitákra mondják, hogy „késhegyig menő”. Közgazdászok, növény termesztők, takarmányozási szakemberek ugrottak egymásnak, érveltek a maguk igaza mellett, számok, tényék, tapasztalatok sorával próbáltak a másik fölébe kerekedni. Végül azok kerültek ki győztesen, akik a korszerűnek mondott, szakosított, abrakos állattartás mellett tették le voksukat, s akkoriban úgy tűnt: a gyep- gazdálkodás halálra ítéltetett. Még ha ’ ézf így nem is mondta ki senki. Mindezt - nyilvánvalóan bizonyítja Viszont, hogy ez'az agazat az utóbbi 10 esztendőben szinte semmit sem fejlődött, miközben a többi növénytermesztési ágazat eredményei megduplázódtak. A húsz évvel ezelőtti viták az utóbbi időben mintha újraélednének. A rendkívül magas takarmányozási költségek és az állati termékek — hús, tej — alacsony felvásárlási árai — még a kapott állami támogatás ellenére is ( — legtöbb helyen veszteségessé tették a gazdaságok állattenyésztését. Ráadásul — s erre előbb-utóbb rá kellett jönni — a mértéktelen abra- költatást biológiailag sem igényelték az állatok, így azt „meghálálni” sem tudták. Nem adtak — nem is adha*- t<jk — több tejet, húst, s nem híztak úgv. ahogy azt várták a szakemberek. OOO Az egyik közelmúltban tartott gyepgazdálkodási tanácskozáson idézte dr. Csomós Zoltán a MÉM főosztályve- “e-e a Központi B ríusi közleményen. íjé mondat'*: „Egyes termelési ágak fejlődése nem tartott lépést a 10 vagy 350 mázsa Húszéves mozdulatlanság (7 szükségletekkel. A szálas és lédús takarmányok ... termesztése elmaradt lehetőségeinktől.” Ezt a több éves lépéshátrányt mutatja, hogy míg jelenleg is egy hektár mezőgazdasági területre átlagosan 250—270 kilogramm műtrágya hatóanyag kerül, addig a /étekre, legelőkre jutó' tápanyag mennyisége nem éri el a 35 kilogrammot sem. Gépesítésről, öntözésről pedig a legritkább esetben hallani Jelenleg a müveit gyepterületek hozamai elérik ,a 190 mázsát, az öntözött' helyeken pedig a 340—350 mázsát hektáronként. De ismernek félezer mázsás eredményt is. Ugyanakkor az ősgyepeken, műveletlen, vagy alig müveit területeken még a hektáronkénti 10—12 mázsa fű is csak épphogy megterem. Ezek a számok önmagukért beszélnek. A fejlesztésnek gyakorlatilag nincsenek anÿagj akadályai. Csakhogy a gazdaságok saját fejlesztési alapjukat nem szívesen fordítják rétes legelőgazdálkodásra, inkább állami támogatásra várnak. Pedig a változást jól felfogott érdekük kívánná, hiszen „hazánkban a viszonylag kis létszámú szarvasmarha-állomány eltartása szinte teljes egészében fő takarmány termő te- -ületet köt le. Nagyon drágán megfizetett ellentmondásokat rejt ez a helyzet, amely már-már veszélyezteti ennek az ágazatnak a jövedelmezőségét népgazdasági szinten”1 — olvasható a MÉM egyik kiadványában. Állattenyésztők, növény- termesztők gyakran érvelnek: ahhoz, hogy teljesítsék mennyiségi terveiket, kénytelenek abraktakarmánnyal etetni az állatokat, mivel . a szénából, különböző fűfélékből hiányzik a kívánt tápanyag. A fentebb említett tömeglakármány-termelési színvonalon ez igaz is. Ellenkező esetben viszont — és ezt mutatják a legfejlettebb állattenyésztő országok ered- ihényei is — a takarmány felét adják a rétek, legelők. Az elkövetkezendő években nálunk is hasonló arányt kivannak elérni. OOO Nemcsak a tömegtakar- mány olcsó volta miatt e törekvés. Viszonylag egyszerű maga a termesztés, a betakarítás; a gyepek nincsenek úgy ki tévé az'időjárás viszontagságainak. A húsmarhat ártó telepekén kézenfekvő a legolcsóbb betakarítási mód — u szakaszos legeltetés, amivel néhány gazdaságban már találkozni is. Békési Gyula, a Léhi Állami Gazdaság igazgatója például olyan gazdasági sikerekről számolt be, a kedvezőtlen termőhelyi adottságú területeiken, amilyen ma még ritka az országban. A gyépgazdálkodás eredményeiről, gazdaságosságáról Heves megyében is sokat tudnának mondani például a pélyiek, vagy a pé- tervásáriak. Ez utóbbiak például csaknem félezer hektáron folytatnak intenzív gyepgazdálkodást, s ezáltal az állattenyésztés több mint négymillió forintos nyereséget könyvelhétett el magának. Heves megyében jelenleg mintegy 48 ezer hektárt tesz ki az ősgyep, melynek mindössze egynegyedét művelik szakszerűen. Állattenyésztéssel viszont minden gazdaság foglalkozik, így az sem lehet mindegy, hogy milyen gazdaságosan. Jelentősek különösen a hegyvidéki és szikes területeken az ősgyepek, rétek, legelők. Hasznosításuk, a takarmányozás ésszerű arányainak megteremtése egyre sürgetőbbé vált, . különösen itt, ahol szinte a gazdaságokban minden forintnak helye van, s egyik sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egy ágazat — ez esetben az állattenyésztés — ráfizetéses legyen. Ehhez — amint arra a Központi Bizottság határozata is utal — a szemlélet alapvető változására van szükség, melynek bizonvos jelei itt—ott már fellelhetők. De sokan azt hiszik, hogy ha már valamit tettek, azzal mindent elvégeztek. Két évtizedes mozdulatlanság után a hátrányt csak nagy lépésekkel lehet ledolgozni. A tyúklé- pésben haladás most már csak a lemaradást növelheti. Czíráki Péter I Egyik élelmiszeripari nagyberuházásunk a zalaegerszegi 11 506 tonnás hütöház, melynek hűtőterében többek között nagy mennyiségű sertéshúst is tárolnak. Már üzemel az első feldolgozó gépsor. Kiemelkedő beruházás Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetem elméleti tömbje. A 90 méter magas felhőkarcolóban és a mellette levő épületben oktatótermek, műtők, intenzív szívgyógyászati részleg ka - pott többi között helyet. íMTI fotók: Csikós Gábor, Fehér József, Németh Ferenc felvételei) NümjíQ 1978= április 7., péntek
