Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-28 / 99. szám
Eladó a Fűzfakastély ! Kár lenne érte... „Még néhány hónap és semmi se menti meg a Fűzfakastélyt a bontástól.” (Fotó: Perl Márton) A műúttól 50 méterre, ócska vaskapu nyílik a hatalmas parkra. A nyáron hűs árnyat adó gesztenye-, fenyő- és bükkfák alatt gyerekek „ütik” el a szünidőt. A kert közepén álló épület nagyszerű búvóhely, s bár a háznak van őrzője, azért többnyire zavartalan ott a játék. Tenken, Papszász Tamás földbirtokos hajdani kúriájára a helybeliek ragasztották a Fűzfakastély titulust. Nevét az évtizedeken át itt dolgozó kosárfonókról kapta, akik a budapesti Fűzkitermelő és Kosárfonó Vállalat kihelyezett részlegeként működtek itt. A vállalat még a háború utáni években költözött az elhagyott épületbe, s attól kezdve itt főzték a vesszőket, fontak bútort, kosarakat, egyéb használati cikkeket. Vagy másfél-két évvel ezelőtt viszont a központ úgy döntött, hogy megszünteti a tenki üzemegységet. Gép nemigen volt, így a költözködés sem tartott sokáig, beszögezték az ajtókat, ablakokat, majd bejelentették a helyi tanácsnak, hogy hajlandók a kastélyt egymillió forintért átadni. Ennyi pénze — főleg erre — nem volt a községi tanácsnak. Az alig több mint ezer lakosú faluban van már óvoda, kul- túrház, öregek napközi otthona, így a helybélieknek nincs szükségük az épü re. A felújítás legalább kétmillióba kerülne, így a megyei tanács sem kívánta megvásárolni, hisz távol a városoktól, a megyeszékhelytől, úgy tűnt, semmire sem tudnák használni, legfeljebb olyan célra, melyre most nincsenek milliói a megyének. Az eladó, a kosárfonó vállalat ugyanakkor nem enged a millióból. „Inkább ott dőljön össze, nekünk jobban megéri, mint, hogy fillérekért szabaduljunk meg az épülettől” — hangzik a vállalat álláspontja. (Különösen úgy, hogy "a beköltözéskor egy fillérjükbe sem került). Érdeklődő azért persze akadt. Egy dinnyéscsalád alkudott volna rá, de a milliót végül mégiscsak sokallták. Az épület ugyanakkor a több éves huzavonát egyre nehezebben viseli. A salétromos falak egyre több helyütt vetik le vakolatukat, a betört ablakokon közlekedő gyerekek, romboló kedvű ifjak, és kevésbé ifjak „kézjegyei” mindjobban látszanak a Százötven külföldi és több mint 300 hazai tüdőgyógyász szakember részvételével, megkezdődött a „Korányi Frigyes” TBC- és Tüdőgyógyász Társaság 41. kongresz- szusa Budapesten, az MTESZ székházában A TBC elleni nemzetközi unió európai régiójával közösen rendezett, tudományos tanácskozáson, az orvosszakértők a krónikus hörghuruttal kapcsolatos gyógymódokat, a megelőzés, a felkutatás módszereit, e „civilizációs” légzőszervi megbetegedés elleni küzdelem fajtáit, lehetőségeit tárgyalják meg. Mivel a betegség keletkezésében a dohányzás is fontos szerepet tölt be, a konfekastélyon. Még néhány hónap és semmi se menti meg az épületet a bontástól. Valóban olyan értéktelen lenne a tenki Fűzfakastély? Vagy csak egyszerűen elfeledkeztek róla? A 22 helyiségből — közte tíz hatalmas szobából — álló épülettömböt ne lehetne értelmesen kihasználni? ( cziráki) rencián külön foglalkoznak e kérdéssel. Megtárgyalják a tüdőgyógyászat legújabb kutatási eredményeit, a BCG- oltások és a tuberkulinszű- rés jelentőségét a tuberkulózis, a gümőkór felszámolásában. A kongresszus megnyitóján adták át a „Korányi Fri- gyes”-emlékérmet a tüdőbetegségek elleni küzdelemben, valamint a társaságban végzett, kimagasló munkájuk elismeréséül dr. Mihóczy László debreceni egyetemi tanárnak, valamint Vadász Imre főorvosnak, a TBC elleni nemzetközi unió európai régiója főtitkárának. (MTI) Tüdőgyógyászok tanácskozása c%i vuYutiniukoaes jesfyében Szlovák és magyar , grafikusok / kiállítása Egerben \ A Magyar Képzőművészek Észak-magyarországi Területi Szervezete, valamint a szomszédos ország középszlovákiai alkotóit tömörítő szövetség vezetői és képviselői hosszú esztendők óta„ együttműködnek. Terebélyesedő kapcsolatunk célja a valóban rangos kultúra népszerűsítése. Ennek érdekében közös tárlatokat rendeznek. Ezek sorában a legkiemelkedőbbnek ígérkezik az a kiállítás, amelyet május 18-án, nyitnák meg az egri Gárdonyi Géza Színházban. Itt 19 hazai és 30 vendégművész mutatja be mintegy 200 egyedi grafikáját. Ezek már szerepeltek Zsolnán, Besztercebányán, Komáromban, s megtekinthetik később a salgótarjáni érdeklődők is. Ajni-est az egri főiskolán A tanárképző főiskola MSZBT-tagcsoportja és Orosz Intézete ünnepi estet rendezett Szadru’d'Din Ajni szovjet-tádzsik író születésének 100. évfordulója alkalmából, amelyről az UNESCO határozata alapján világszer- té megemlékeznek. A neves elbeszélő, költő, irodalomtörténész és közéleti személyiség életútját és munkásságát Zahemszky László főiskolai adjunktus méltatta. Az előadást Ajni műveiből összeállított orosz nyelvű irodalmi műsor és filmvetítés követte. Letépett virágok Azt tartja a mondás, hogy aki a virágot szereti, az rossá ember nem lehet. Bizonyára van is ebben valami, hiszen a virág a szeretet, a tisztelet, a kedvesség, a finom ízlés jele. A durva, goromba, mogorva lelkű emberek általában nem ajándékoznak virágot. Megyénkben a Tiszta udvar, rendes ház mozgalom keretében és jegyéoen mind több a virágos falu. A mi népünk kedveli a virágokat és áldoz is érte. Elég egyetlen nagyobb városi park fenntartási költségeire vetni egy pillantást, és máris kiderül, hogy mi valóban sokat költünk virágokra. Az egr; Népkert kertészei, gondozói nagy elismerést érdemelnek. Sok-sok idegen, és városbeli megdicsérte már a népkerti parkokat, virágokat. — Csodálatosak ezek a tulipánok! Minden ágyásban más-más fajta. — Honnan hozatják a gumókat? — Drága pénzért külföldről Eger, — reméljük, mielőbb — híres lesz a csodálatosan szép virágairól is. Az egyik parkőrrel beszélgetünk. — Szépek a virágai. — Valóban nagyon szépek, de.JJ — Valami baj van talán? Az időtől mélyre szántott arc elkomorodik, félelem búj.; kál a szemében. — Már előre félek a közeli napoktól. — Miért? Május elseje következik, az idő is kellemes,' fagyoktól, reméljük, nem kell már tartania. Szöges végű botjával a park kavicsait kapargatja, látni rajta, hogy tűnődik: mondja, ne mondja? Aztán mégis rászánja magát: — Május elseje előtt mindig meglopják a virágaimat. — Virágot lopni? — Sajnos néha ötven, hatvan szál tulipánt is! Gumókkal együtt. — Kapott már rajta valakit? Mosolyog. — Egyszer egy fiú leszakított egy szál virágot és átadtd a vele sétáló lánynak. — Mit csinált? — Semmit! Nem ezekről beszélek, hanem a vandálokról,’ azokról, akik azért lopják a virágot, mert érték. Azokról, akik mást is ellopnak, ha a kezük ügyébe kerül. Nehéz, súlyos szavak. Rossz hallani őket itt, a tavasz pompázó virágai között. És sajnos, mégis igazak. — Mikor volt a legnagyobb lopás? — Tavalyelőtt hatfajta tulipánból elloptak több mint százötven szálat. Részegek soknak a szirmait tépték le. — Mit tud tenni? — Jobban vigyázunk a virágokra mint eddig Kérjük á rendőrség segítségét is. — Mit lehetne tenni ettől többet? — Mindenkinek vigyáznia kellene a virágokra. Az emberek nagy többsége szereti, óvja őket, büszke a város parkjaira. Ne hagyjon senki szó nélkül egyetlen tolvajlást sem...1 Elment az öreg, csak a virágok maradtak ott, egyelőre tel„ jes pompájukban. Közös dolgunk, hogy óvjuk őket, vigyázzunk rájuk... Szalay István A társadalmi munka élenjárói Két keréken az elsők között Uöndorserleg DUIaklarnak Rendőr ismerősöm, aki történetesen baleseti helyszí-1 nelő, arról panaszkodott, hogy noha több éves gyakorlata van már a közlekedési balesetek körülményeinek tisztázásában, úgymond, alaposan megedződött, mégis elszorul a torka, ha gyermekbalesethez hívják. A gépkocsivezetők a megmondhatói, milyen hajmeresztő mutatványokra képesek a kerékpározó gyerekek. Minden autósnak kötelessége megkülönböztetett figyelemmel kísérni a bicikliző tizenéveseket. Természetesen, maguk a gyerekek is kötelesek a KRESZ alapjait elsajátítani, mielőtt kimerészkednek az országútra. Az Országos Közlekedés- biztonsági Tanács jó kezdeményezése a példa: igenis, meg lehet tanítani a kiskorúakat a helyes közlekedésre. Évek óta rendszeresen vetélkedőket szervez az OKBT az úttörők számára, egyebek mellett kerékpáros kategóriában is. Az idén Heves megyei, pontosabban selypi általános iskolás nyerte a kerékpáros kategória országos versenyét. Molnár Csilla, nyúlánk termetével kimagaslik nyolcadikos osztálytársai közül. Minden elfogódottság nélkül válaszol, magabiztos, jól fogalmazott mondatokkal. — Hány induló közül lettél első? — Hogy összesen mennyien voltunk, nem tudom, de száznál biztos többen. Heves megyéből két leány és két fiú jutott el az országos döntőig. — Ahhoz, hogy valaki részt Q/MfM 1978. április 28., péntek (Fotó: Szabó Sándor.) vegyen egy ilyen versenyben, elég, ha jól kerékpározik? — Az is fontos előfeltétel, de a gyakorlati vetélkedőn kívül szellemi verseny is volt. Az országos döntő két napig tartott, az első napon tesztvizsgán kellett túljutni. A tesztlapokon különböző közlekedési helyzeteket írtak, rajzoltak le és öt válasz közül választottuk ki a két helyeset. Másnap került sor az ügyességi és szabályossági versenyre a Népstadionban. — Mindenki a saját biciklijével indult? — Nem. A helyszínen kaptunk egy-egy kempingkerékpárt. A pályán tíz akadályt helyeztek el. például billenő padlót, alacsony kaput, szűk kaput... — Ki segített a felkészülésben? — Édesapám, ő tanított meg, egész kisgyerek koromban biciklizni is. — Most végzed az általános iskolát. Hová készülsz továbbtanulni? — A hatvani Bajza József Gimnáziumba jelentkeztem, matematika tagozatra. — Lassan „kinövöd” a kerékpárt... — Később szeretnék majd megtanulni gépkocsit vezetni. De a közeljövőben a tanulás lesz a legfőbb dolgom. (-dó) A makiári emberek szeretik falujukat, s ezt tetteik bizonyítják. Immár másodízben nyerték el a megyei tanács egri járási hivatala által alapított vándorserleget, amellyel a társadalmi munkában élenjáró településeket jutalmazzák. 1976-ban még csak 286 forint volt az egy lakosra számított társadalmi munka értéke, s ezt 1977-ben szinte megduplázták, hiszen az egy személyre jutó társadalmi munka 410 forintot ért. 1. A lányt Juditnak hívták, kereskedelmi szakközépbe járt, és nagyon szeretett táncolni, szerette a társaságot. Erre alkalma is volt, mert diákotthonban takott és az iskola is, a kollégium is igyekezett elfoglalni őket; ami idejük maradt, az alatt meg kerestek maguknak egy kis maszek szórakozást. — Különben nem is biztos, hogy szórakozás, mert Judit szeretett rajzolni, először hosszú hegyű, puha ceruzákkal, később meg rákapott a színes krétára és összeálltak vagy tízen az otthonban, az egyik festett, a másik rezet domborított, a harmadik szalmabábukat készített. Az iskolában híre ment ennek, és akkor kiderült, hogy a fiúk között is vannak képzőmű- vészkedők így alakult ki a klub, ahol hetente összejöttek. A lánykollégiumban. 'Az igazgatónő, a nevelőtanárok Különösen a fásításban, virágosításban jeleskedtek. Számíthatnak arra, hogy a vándorserleg végleg birtokukban marad, hiszen már ez évben is jelentős társadalmi munkát végeztek. A fásítási hónap során, 1200 fácskát ültettek el. A falu központjában, a szép Szabadság téren madárberkenyét és ezüstfenyőt raktak a földbe, a Gárdonyi Géza úton pedig vöröstölgyeket, többször rájuk néztek, de mikor látták, hogy nincs semmi zűr, akkor már csak a pontos zárást kérték. A klubestek egyre népszerűbbek lettek, mindig nagyobb terembe kellett átmenni, lassan ott volt a kollégium egész lánytársadalma, és a portás a vendégeket is beengedte, lányokat, fiúkat. Ezért kezdtek később a hálószobákban is tárlatozni. Az igaziak. így mondták. Véletlenül alakult így, mikor az egyik lánynak a fal védőit csodálták, azt mondta: ó, ez semmi, a java fönt van, a szobában! — És akkor fölvitte barátait, szűk társaságot. De ha már ott vannak, meg is kínálta őket egy kis hazai, ízesített pálinkával; de persze, valaki befújta az új módit, és egy este nagyszabású razzia következett, minek eredményeképpen egyedül Juditot zár- 1 ták ki a kollégiumból. Meg az iskolából is. Mert egyedül ő nem ismert be semmit, és nem tartott bűnbánatot. Nem ment haza. Nem bírta volna a szégyent. A szülei sem, úgy hógy még azok szereztek neki albérletet a városban, egy távoli rokon idős néninél; és gyárba ment dolgozni, betanított munkásnak. ezüst- és korai juharfákat ültettek. Jelentős mennyiségű fácskát helyeztek földbe az újonnan kialakítót sportpálya környékén is. Kialakítottak itt egy gyepszőnyeges labdarúgó-játékteret, amelyet hatsávos, vörös salakos futópálya övez, s jelenleg további játékterek előkészítésén munkálkodnak. Eddig nem kevesebb, mint hatszázezer forint értékű társadalmi munkát végeztek itt. Pár hónap múlva jól keresett, öltözni kezdett, s ha a volt társakkal találkozott, a kíváncsiskodásra mindig azt felelte: ő azért is grafikus lesz! A fiút Attilának hívták, és elektroműszerész volt az egyik gyárban. Először csak munka után találkoztak, rövid időre. Végigmentek a városon, presszóba ültek. Mert Judit senkit sem vihetett a szállására. Később kezdtek moziba járni, meg színházba, hangversenyekre. Ez szinte véletlenül jutott az eszükbe, hogy a presszókon kívül más fedett helyiségek is vannak a városban, nem kell a februári utcákon ázni-fázni, ha össze akarnak simulni... Mert mikor kifogyott belőlük a kollégium iránti méreg, akkor már össze akartak. A néni viszont nem akarta elengedni Juditot este sehová, és levélben segítségül hívta a szülőket, de Judit kiharcplta magának, hogy igenis, elmúlt tizenhét éves, azaz tíz hónap múlva nagykorú lesz, és ő eleven embereket akar látni, nemcsak tévéfigurákat, s nem csupán a nagynénit a botjával! (Folytatjuk)
