Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-23 / 95. szám
fc „olvasás!" csecsemikorbai) H kezdeni A képeskönyvtől a gyermekköltészetig Aï ENSZ az 1979-es évet a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította, és felhívásában a gyermekek jogainak védelmére szólította fel a kormányokat. Hazánk is csatlakozott a felhíváshoz, már megalakult a gyermekek nemzetközi évének magyar bizottsága. A gyermekek jogához — a felnőttekéhez hasonlóan — hozzátartozik a művelődés joga: a nemzeti és egyetemes kultúra elsajátításának lehetősége. Minden felelősségét át- érző szülő kötelessége, hogy gyermeke érzelmi és értelmi fejlődését elősegítse. A gyermek értelmi és érzelmi fejlődé, sének egyik leghatásosabb eszköze csecsemőkorától kezdve — még ha első hallásra furcsán is hangzik — a könyv. Kezdetben a könyv a kisgyermek számára persze még külön válik két alkotóelemére: külön jelenik meg tárgyi valóságában lapozóként, képeskönyvként; és külön a tartalma: a szöveg, amit a szülők, felnőttek mondogatnak, dú- dolgatnak az ágya mellett. A mondókák. hintáztatok, altatók, ringatok adják az első irodalmi élményt, ezek ritmusa, dallama közvetlenül hat a csecsemők érzékszerveire, de ezek az öntudatlanul felfogott benyomások elengedhetetlenül szükségesek lesznek az anynnyelv elsajátításához, később a versélmények befogadásához. A szótagok ritmikus ^^^^®**** Gyermekkönyv-borító "’•SSBSS»«. ismétlődése, a szavak zeneisége az ilyenfajta szövegekben mint a „csicsíja, babúja”, vagy a „rírom, rácom, várom” a gyermeket ismétlésre és hasonló hangkapcsolatok képzésére ösztönzi, elősegíti tehát a beszédkészség fejlődését. A szöveg értelmének még nincs jelentősége, legtöbbször a felnőtt számára is érthetetlen, csak a tudományos elemzés tudja kimutatni, hogy sok ilyen szöveg népi műveltségünk legrégibb — nem egyszer kultikus — elemeit őrzi meg. Ezeket az ősi mondókákat, réjákat régebben a szülök közvetlenül örökítették gyermekeikre, s azok tovább, az orális kultúra szegényedésével azonban szükségessé vált könyvalakban való kiadásuk. Néhány korábbi jó válogatás mellett (a kezdeményezés Kresz Mária nevéhez fűződik) új kiadásokból is megtanulhatják a mai fiatal szülők azokat a mondókákat, amelyeket anyjuk, nagyanyjuk esetleg még mondogatott ágyuk mellett. Korán a gyermek kezébe kerülhet a könyv tárgyi mivoltában: a járókában heverve szívesen ismerkedik a csecsemő a lapozókkal, leporellókkal. Kezdetben dobálja, szagolgatja, nyalogatja, később fokozatosan felfedezi a belőlük feltáruló tárgyi világot. A első képeskönyvek esetében a hangsúly a képen van. A képeskönyvtől nem az aláírt — sokszor együgyű versike — vezeti el a kicsit az irodalomhoz, hanem maga a kép — ha az jó — szolgálja leginkább az irodalmi befogadó készség fejlesztését. A képeket, képsorokat nézegetve, a felnőttek hozzáfűzött magyarázatai nyomán feltámad a gyermekben a mese, a történet iránti érdeklődés. A jó kép kérdések, asszociációk sorát indítja el, a vizuális készség fejlesztése mellett tehát b fogalmi fejlődést is segíti. A gyermek fogalmi fejlődésével párhuzamosan nagyon korán érzékeny lesz a költészetre, a ritmus és zeneiség mellett hamar felfogja a vers értelmét is, sőt bizonyos értelemben jobban követni tudja a vers asszociációit, mint a felnőtt, mert képzeletét nem köti a valóság, és versérzékét nem rontják meg előítéletek, verssel kapcsolatos leegyszerűsítő elvárások. A jó gyerekvers esztétikai szempontból egyenértékű lehet a „felnőttek költészetével — s ezt újabb gyermekköltészetünk minden kétséget kizáróan bizonyította. Jó hagyományai vannak a magyar gyermekköltészelnek — gondoljunk csak Gyulai Pál, Móra Ferenc, József Attila, Móricz Zsigmond, vagy Szabó Lőrinc gyermekverseire —, Weöres Sándorral azonban alapvetően új kezdődik. Weöres gyermekversei elsősorban: versek, esztétikai értelemben teljes műalkotások. Korábban még Jó költőink gyermekverseinek költői értékét is korlátozta a pedagógiai célzatosság. Weöres versei a legkisebbektől kezdve a felnőttekig minden korosztálynak teljes esztétikai élményt nyújtanak, mert — mint minden igazi műalkotásnak — több szintjük van. Weöres az ősatyja mai, terebélyes és színvonalas gyermekvers-irodalmunk mindkét irányzatának. Az egyik irányzat Nagy László nevéhez kapcsolható. Noha szándékoltan talán egyetlen gyermekverset sem irt, most jelent meg ver. seiből egy válogatás gyerekek számára Csodafiú-szarvas elmen. Nyomába fiatalabb költők léptek, mint például Buda Ferenc, Kiss Benedek, Szepesi Attila. Gyermekverseik a gyermekfolklórból, a népdalok és a népélet motívumaiból táplálkoznak, ahogyan „nagyköltészetünk” — nem egészen pontos kifejezéssel — népi szürrealizmusnak nevezett ága is. Verseiket a friss képzelőerő, a nyelvi humor és a játékosság teszi hozzáférhetővé a gyerekek számára. Könyvkiadásunk szép kiállításban és megfelelő példányszámban hozzáférhetővé teszi értékes gyermekköltésze- tünket, egynémely gyermeklapban és néhány más lap gyermekrovatában azonban még a hagyományos típusú vers van túlsúlyban, amelyek valamilyen didaktikus célt akarnak közvetlenül megvalósítani „művészi” eszközökkel. Van egy kiváló folyóirat gyermekek számára, amelyben az irodalmi érték az elsődleges: a Kincskereső. Ez a folyóirat Is figyelembe veszi természetesen a korosztályi sajátosságokat és a nevelési szándékot sem nélkülözi (például a tájhoz, közösséghez kötődés igényének, a hazafiságnak s más nemes eszméknek a kialakítása), de ezt irodalommal teszi. Mert az értékes irodalom nevel igazán; hatása a hétközna. f Készségek kialakításénál mélyebb: az ember szemléletét, személyiségének egészét formálja. ANGYAL JANOS Humorszolgálat — Bizonyára szörnyű dolog, ha valaki nyomorék — mondja egy könyörületes asszony, és pénzdarabot dob a koldus kalapjába. — Ó jaj, asszonyom.. 1 — De biztosan még rosz- szabb, ha valaki vak? — Sokkal rosszabb — sóhajt fel a koldus. — Amikor vak voltam, minden szemetet beledobáltak a kalapomba... ★ Az állatkertben kimúlt a hatalmas, öreg elefánt. Valamelyik látogató hallotta, hogy az egyik alkalmazott zokog, és együttérzését fejezte ki: — Megértem, ön bizonyára nagyon megszerette ezt a jóságos állatot... — Jóságos? Hiszen gonosz és zsémbes természetű volt! — De akkor miért sír? — Maga könnyen beszél! Hát ki ássa meg a sírt ennek a hústoronynak? ★ Részlet egy filmkritikából: „A film meglepetésszerűen végződik — éppen abban a pillanatban szakad félbe, amikor a néző már azt gondolja, hogy sohasem lesz vége.” ★ A feleség oktatja a kormánynál ülő férjét: — Indexelj, simábban fékezz, ne kanyarodj olyan élesen ... — Az isten szerelmére, ne fecsegj annyit! A te dolgod az. hogy mosolyogj a rendőrökre! ★ — Drágám, a kutyád ellopta a papucsomat. — Megőrültél, drágám! Az én kutyám még sohasem állított be cipőben! ★ — Az orvos szemüveget rendelt és azt mondta, hogy csak szemüveggel olvashatok — közli az ifjú leányzó a barátnőjével. — Mutasd meg a szemüvegedet. .............. .......... — Csak nem képzeled, hogy valóban pápaszemet hordok! Inkább soha többé nem olvasok! ★ — Ide hallgass, öregem: nem tudsz véletlenül valakit, aki el akarja adni a kocsiját? — Dehogynem. Bailey a neve és Leedsben lakik. Egy hét múlva feltétlenül eladja az Austinját. — Talán látnok vagy? — Dehogy, csak nagyon jól ismerem az ócska járgányomat, amelyet tegnapelőtt lá- sóztam erre a Baileyre! GYURKOVICS M. ANNA: Elődeim nyomán apai nagyapám fiatalon hősi halált halt gyerekeit alig ismerte gyerekei alig ismerték nem tudják hol a sírja ■ mert sok-századmagával közösen alussza korán megkezdett örök álmát — az emlékét szeretem anyai nagyapám a földet túrta szántott boronáit vetett aratott évről évre a megélhetésre, s nem haszon r a föld már rég kiszívta erejét nem volt hatvanöt éves s magához hívta — kicsi kőkereszt jelzi sírját kegyeletemet annak koszorúi édesapám a falat rakta télen hidegben hóban fagyhat, nyáron melegben rekkenőben tavaszi böjti szelekben tűző napon hatvanöt éves már rég nem rak falakat mész-ette ujjai kifinomodtak félretette a kőműveskanalat a fandlit a kalapácsot ő már többé házat nem épít most már csak szemléli hogy mint éli gyermeke az általa is teremtett világ mindennapjait — a szíve rendetlenkedik V,/W^WVWVWVWVWUWWVWVWWWVWWWVV\AAÄAA—WWVWV^AAAAWWVWW^WVWW^AWVWWV Magány (Fotó: Humanité Dimanche) Gyorsan és még gyorsabban! GALAMBPOSTA Hogy a kórházakban vett mintákat gyorsabban eljuttassák a patológiai intézetbe, a brit Plymouth város egészségügyi vezetői úgy intézkedtek, hogy meg kell indítani a „galambpostát”, A szállitási idő — ami gépkocsival átlagosan fél óra —, a galambpostával 4 percre csökkent. nyűlugras A nyúl a leggyorsabb állatok közé tartozik. Futás közben nem túl hosszú távon eléri az óránkénti 80 kilométeres sebességet is. Egy nyúlugrás 4 méterig terjedhet. Outsider...!? A címbeli idegen szót az Élet és Irodalom hasábom (1978. febr. 25.) megjelent A kritikus epilógja című iráa alábbi mondatából emeltük ki: „Bírálható-e a pályakezdő, ha nem rokona-ismerőse a főszerkesztőnek, és az outsider, ha egyáltalán jut terjedelem a vele kapcsolatos fenntartásokra.” Egy olvasónk az idézett szövegrésszel kapcsolatban azt jegyezte meg, hogy az olvasók nagy tábora egyáltalában nem ismeri a nyelvi szerephez juttatott idegen megnevezést,» maga sem tudja, milyen használati értékben és jelentéstartalommal élt e szóval a cikk szerzője. Valóban az angol outsider (ejtése: autszájder) kevésbé ismert szóalak. Hogy a cikkben milyen jelentésben szerepel, erre a kérdésre egyértelmű választ csak úgy adhatunk, ha röviden a név : fejlődéstörténetéről is szó- 1 lünk. Eleinte a lósport szakszója volt, s azt a versenylovat nevezték meg vele, amelyiknek csekély kilátása volt a győzelemre. Heltai Jenő Ebül szerzett című költeményében ezzel a jelentéstartalommal és használati értékkel bízott rá versbeü szerepet: „Nagy sportbarát a gróf, e vézna dandy, S tudja, hogy mikor van az outsidernek chance-a, Mikor fizet a totalizatőr”. f(fi FORINT- AI EGY FORINT „ö, minő gyönyörűség lelkűnknek a bliccelésl” — kiáltott föl egykor a napkeleti bölcs. „A bliccelés világ- jelenség’’ — állapította’ meg Samuel Weltkopf, az Amerikában elő német közgazdász. „Bliccelés tekintetében elértük, sőt bizonyos területeken túlszárnyaltuk a világszínvonalat" -— közölte a Központi Statisztikai Hivatal a Keleti Károly utcából. Jól értesült körök tudni vélik, hogy a fent említett „bizonyos területek” a te- lefonblicc elésre vonatkoznak, annak is a legveszélytelenebb fajtájára. Lássak a példát! Borkő Bélát fölhívja a felesége a hivatalból, és közli vele, hogy munkaidó után a varrónőjéhez megy. Amikor ott végzett, hazatelefonál, s akkor Béla induljon el érte a kocsival, mert föl kell menniük a mamához. Tekintve azonban, hogy a varrónőnél nincs telefon, majd a fülkéből „csenget haza". Borkő azonban ne vegye föl a kagylót, hanem hagyja kettőt csöngetni. Ha a csöngés abbamarad, abból tudja, hogy 6 hivta. Minden menetrendszerűen történt. Borköné hazatelefonált egy fülkéből, majd két „kicsöngés” után visszaakasztotta a kagylót, amire a jóhiszemű automata visszaköpte a pénzét. Hiába, egy forint az egy forint! Ugyanebben az időben Végzetes Vendel lihegve becsöngetett Kova- csékhoz, és értetlenül bámult az anyukára, aki „szerencsére” még otthon volt, s az 6 kedvéért otthon is maradt, sőt szívélyes beszélgetéssel szórakoztatta a fiút, majd végre- valahára kiment kávét főzni. Ekkor Vendel megmondta Abigéljének, hogy ilyen „ócska trükkel” őt nem lehet megfogni. Abigél es- kíidözött, hogy ő nem telefonált. Vendel nem hitte el. Abigél sírt, az anyuka bejött, mosolygott, és mondá: A szerelmesek veszekednek. A szerelmesek erre abbahagyták a veszekedést. megitták a kávét, és utána összevesztek. Máig is haragban vannak. Ugyanez idő alatt Borköné dühösen járkált a megbeszélt helyen föl és alá. Várta a férjét. Hiába. Egy óra múlva taxiba ült, fölment a mamájához, és kíméletesen értésére adta,'hogy még aznap este hazaköltözik. Borkő Béla kitette a lelkét, és hajnalig esküdözött, hogy ott ült a telefon előtt, de... A felsége nem „vette be” a mesét, mert biztos volt benne, hogy avval a vacak Micókával hetye- gett miközben ő úgy járkált az utcán, mint egy... Borköné ugyan nem költözött haza a mamához, de azóta is fúj, prüszköl, és képtelen megbocsátani a — kivételesen — ártatlan férjének. Én megértem Borkánét, és megértem Vendelt, hiszen ők nem tudhatják azt, amit a kedves olvasó már rég kitalált. Igen, előfordul, hogy az ember mellétárcsáz. Remélem, hogy a fenti példából megértik a telefonbliccelők, hogy óvatosabban kell tárcsázni. Sólyom László Ez a szakszói érték később a következő jelentésárnyalattal bővült: az outsider az a versenyző sportember, akinek a versenyen valóban csekély eshetősége van a sikerre, esélytelen a győzelemre. Hogy ez a fogalmi tartalom még finomabb árnyaltságéi használati értékkel telítődött, bizonyítja Károlyi Amy versének alábbi részlete: „A British Múzeum lépcsőjén üldögélve, akárcsak te, / befutott nemzet, befutott fia / s meg én is outsider nemzet, outsider gyermeke" (Louis Macneice emlékezete). Van-e az angol szónak az idézett versmondatokban sajátos közlő kifejező szerepe? Igen: nagy a környezetfestő ereje, és politikai kicsengésével is merész képzet kapcsolásra készteti az olvasót. Az outsider szó tehát je-' lentes tártál mával ebbe a rokon értelmű kifejezéssorba is beilleszthető: kívülálló, nem beavatott, nem b enfantes; nincs kapcsolatban klikkekkel; nem szakmabeli, stb. Az Élet és Irodalom cikkében szerepet vállaló angol megnevezést elsősorban ezekkel a jelentésváltöza- tokkal lehetett volna felcserélni. Dr. Bakos József I V
