Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

Közlemény az MSZMP KB 1978. április 19—20-i üléséről

(Folytatás a 2. oldalról) ' ,

i

A központi tervezés gondoskodjék arról, hogy a fejlesztési célok és a rendelkezésre álló munkaerő elosztása összhangban legyen. Központi és vállalati szinten az új munkahelyek megszervezésekor messzemenően számolni kell a rendelkezésre álló munkaerővel. Minden beruházás elkezdése előtt meg kell állapítani, hogy milyen belső átszervezéssel, vagy e lehetőség hiányában, milyen külső forrásból biztosítható az új berendezések üzemeltetéséhez szükséges munkaerő. A gazdasági szabályozás és ezen belül a bérpolitika eszközeivel érdekeltté kell tenni mind a vállalatokat, mind a dolgozókat a felesleges munkahelyek megszüntetésében, a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti átcsoportosításában.

A rendelkezésre álló munkaerővel mindenekelőtt a nép- gazdaságilag fontos, nagyobb eredményt adó termelőtevékenység szükségleteit kell kielégíteni, arra is ügyelve, hogy a dolgozók képességeiknek leginkább megfelelő munkakörbe kerüljenek. Oktatási és képzési rendszerünknek a jelenlegi- 1 nél tervszerűbben kell elősegítenie a dolgozók felkészítését a népgazdaság szükségleteivel összhangban álló foglalkoztatásra. A munka melletti intézményes továbbképzést és átképzést az oktatási-képzési folyamat szerves részévé kell tenni.

A munkaerővel való jobb gazdálkodásnak nagy tartaléka a munkaidő jobb kihasználása. Jelenleg sok idő megy veszendőbe, részben anyagellátási, szervezési hibák, részben a sok helyen megtűrt lazaságok miatt. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása elsősorban a munkahelyi vezetésre ró feladatokat. Biztosítani kell a folyamatos munkavégzés technológiai és munkaszervezési feltételeit, a normák rendszeres karbantartását, a törvényes munkaidő fegyelmezett ledolgozását.

Társadalmunk továbbra is biztosítja mindenkinek a. szabad munkavállalás jogát. A szabad munkavállalás joga elválaszthatatlan a munkaköri kötelességek pontos teljesítésétől. A becsületesen dolgozó többség igazságérzete is azt követeli, hogy aki nem teljesíti vállalt kötelezettségét, megsérti a munkafegyelmet, az eddiginél nagyobb mértékben érezze ennek hátrányait. A gyakori vagy nem méltányolható munkahely-változtatás nagy népgazdasági veszteségek forrása, ezért az üzemek, a vállalatok felelős vezetői ilyen esetekben a jelenleginél következetesebben érvényesítsék a törvény adta gazdasági és jogi szankciókat.

A pártszervezetek mozdítsák elő, hogy a kommunisták, az öntudatos dolgozók személyes példájukkal is segítsék közüggyé tenni a lazaságok elleni harcot, támogassák a gazdasági vezetőknek a munkaidő teljes kihasználására, a munkaerő-gazdálkodás javítására irányuló intézkedéseit.

Az életkörülmények javításának fontos eleme a munkaidő csökkentése. Az elmúlt években a társadalom igényével összhangban széles körben megvalósult a 44 órás munkahét és a kéthetenkénti szabad szombat. A munkaidő további csökkentése a párt politikájának változatlan törekvése, azonban a népgazdaság helyzete, a munkaerő-gazdálkodás problémái jelenleg ezt még nem teszik lehetővé. A Központi Bizottság úgy véli, elő kell készíteni az ötnapos munkahét bevezetését az 1980-as évek elejére, a jelenlegi munkaidő csökkentése nélkül.

A népgazdaság tervszerű, arányos fejlődését jól segítette gazdaságirányítási rendszerünk. A központi irányítás, valamint a vállalati, szövetkezeti és tanácsi önállóság egyidejű erősödése eredményes volt: ösztönözte a kezdeményezőkészséget, az egész népgazdaságban jelentős alkotó energiákat szabadított fel. A gazdasági vezetők nagyobb része élni tudott a megnövekedett önállósággal, munkájuk nagymértékben járult hozzá eredményeink eléréséhez.

Az ötödik ötéves terv megkezdésével egyidőben sor került a gazdasági szabályozó rendszer egyes elemeinek módosítására. A szabályozó rendszer továbbfejlesztése elősegítette, hogy a vállalatok a külső piaci feltételek változását jobban érzékeljék.

A gazdaságirányítás mostani rendszerével egyidejűleg életbeléptetett árrendszer segítette gazdaságpolitikai céljaink elérését. A szocialista gazdaság erejét bizonyítja, hogy az állam a magas világpiaci árak begyűrűző hatását központi eszközökkel fékezni tudta, biztosította gazdaságunk dinamikus fejlődését, népünk életszínvonalának további emelkedését. Emiatt viszont olyan helyzet alakult ki, hogy jelenleg a termelői árszínvonal — az állami támogatások és elvonások bonyolult rendszere következtében — meghaladja az általános fogyasztói árszínvonalat. A termelői és a fogyasztói árak nem tükrözik a valóságnak megfelelően a ráfordításokat, ami nehezíti a tisztánlátást, a hatékony gazdálkodást, a termékszerkezet átalakítását, a gazdaságpolikai célok megvalósítását népgazdasági méretekben, s az üzemeknél egyaránt.

Ezért a Központi Bizottság távlatilag szükségesnek tartja érrendszerünknek a gazdaságpolitikai célokkal összhangban álló tökéletesítését. Az ésszerűbb gazdálkodás megköveteli, hogy a termelői és a fogyasztói árak tükrözzék jobban a valóságos ráfordításokat.

Eddigi gyakorlatunknak megfelelően a szükségessé Váló fogyasztói árváltozásokat megfelelő jövedelempolitikai intézkedésekkel kell ellensúlyozni. Ennek kapcsán arra kell törekednünk, hogy hatékonyabban érvényesítsük a munka szerinti bérezés szocialista elvét, javítsuk bérezési rendszerünket. Az ár- és bérrendszernek olyan irányban kell fejlődnie, hogy e kettő együtt hatékonyabban segítse a tényleges teljesítmények, a társadalom számára hasznos munka elismerését, s ezáltal szolgálja jobban alapvető politikai célunkat, a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelését.

IV.

Életszínvonal- ős szociálpolitika

A Központi Bizottság, a kormány, az országgyűlés reálisan számba vette a megnehezült nemzetközi gazdasági körülményeket, népgazdaságunk és az állami költségvetés teherbíró képességét, s ezért a kongresszuson előterjesztett, öt évre szóló 23—25 százalékos reáljövedelem növelési előirányzatot az ötéves terv későbbi véglegesítése során 18—20 százalékra módosította

A lakosság életszínvonala gazdasági lehetőségeinkkel összhangban az elmúlt években is rendszeresen emelkedett. A kereseti arányok kedvezően változtak. Központi béremelést kaptak az oktatási, a kulturális, az egészségügyi ágazatokban, a villamosenergia-iparban, a könnyűipar egyes területein dolgozók. Felemelték a műszakpótlékot. A munkásság és a parasztság reálkeresete céljainknak megfelelően, megközelítőleg azonos ütemben emelkedett. Az átlagot némileg meghaladó mértékben növekedett az üzemi munkások bére. Az áruellátás javult, a választék bővült. A lakosság fogyasztása, a reáljövedelem és a reálbér emelkedése azonban összességében két év alatt 1—2 százalékkal elmarad a tervezettől.

A párt továbbra is arra törekszik, hogy a jövedelemelosztási arányok jobban szolgálják építőmunkánkat, a terme;

lés növekvő eredményeire támaszkodva rendszeresen emelkedjék a lakosság életszínvonala, javuljanak az életkörülmények.

A tervidőszak első két évében 187 000 (ebből 66 050 állami) lakás, az ötéves tervben előirányzottnál összesen 20 000-rel több épült. Az új lakások 9.3—95 százaléka kettő vagy több, ezen belül 35—38 százaléka három- vagy több szobás. Javult a lakások felszereltsége. Csökkent a komfort nélküli lakások száma.

Az állami lakásépítés — a korábbi évekkel ellentétben — a tervezettnél nagyobb. A lakásépítésben növekedett Budapest és a többi város részesedése. Budapesten nem sikerült a hosszú ideje fennálló viszonylagos lemaradást a tervezett mértékben behozni, ma is súlyos gondok vannak. *

A tanácsok által az elmúlt két évben kiutalt lakások mintegy hetven százalékába fizikai dolgozók költöztek be. A lakáselosztásban érvényesül a kongresszusnak az a határozata, hogy minden három- és többgyermekes családot néhány éven belül önálló lakáshoz kell juttatni. Az ilyen családok két éven belüli lakáshoz juttatása a fővárosban és a nagyvárosokban lényegében megoldható, országos méretben még nem. A lakáshoz jutott családoknak mintegy fele fiatal házas. A lakosságot differenciált hitellel, illetőleg kedvezménynyel ösztönözzük a lakásépítésben való anyagi részvételre.

Számottevő eredményeink ellenére a lakáskérdés változatlanul legnagyobb társadalompolitikai problémánk. A több új lakás ellenére, nem csökkent, sőt némileg emelkedett a lakásigénylők száma a családok szétköltözése, a nagyobb létszámú fiatal korosztályhoz tartozók családalapítása, a faluból a városba való áramlás és az igények emelkedése miatt. Nagy anyagi erőt köt le a lakásállomány karbantartása, a korszerűtlenné vált lakások szanálása és pótlása, valamint a rendkívül eszközigényes kommunális építkezés.

A tanácsi és szövetkezeti lakások kivételével a lakásárak meghaladják az átlagkeresetű dolgozók, különösen a fiatalok anyagi lehetőségeit. Folytatódott a telekárak és az építési költségek növekedése. Ez egyéb hátrányos társadalmi következmények mellett nem kívánatos módon megnehezíti a magánlakás-építést. Ezért fokozottabb gondot kell fordítani a telekárak, az építkezési költségek alakulására, a magánerőből történő lakásépítés feltételeinek megjavítására.

A lakáshoz jutás jelenlegi formáinak áttekintésével, felülvizsgálatával újabb és jobb lehetőségeket kell keresni annak igazságosabbá tételére. Továbbra is támogatni kell az olyan átmeneti megoldásokat, mint például az albérlői házak létesítése, és a nagy városokban szorgalmazni kell a nyugdíjasok házainak építését is. A párt tisztában van azzal, hogy a lakáskérdés kielégítő megoldása hosszabb időt igényel, és jelentősek a népgazdaságra háruló terhek, mégis úgy véli, hogy állami támogatással és az állampolgárok saját eszközeinek mozgósításával a reális megoldások kialakíthatók. A Központi Bizottság még ebben az esztendőben napirendre tűzi a 15 évre szóló új lakásprogram megtárgyalását.

Az életszínvonal emelésének egyre fontosabb eleme a szolgáltatások fejlesztése. A szolgáltatások az életkörülmények javulásával a fogyasztás egészénél gyorsabban növekvő, égető társadalmi igénnyé váltak. A nők mind nagyobb hányada vállal kereső foglalkozást, ez, valamint a változó életmód (a televízió, a háztartási gépek elterjedése) újfajta igények sokaságát keltette. Bár a szolgáltató vállalatok teljesítménye növekedett, a kisiparosok száma gyarapodott, az igények emelkedésével nem sikerült lépést tartani.

A határozottabb előrelépést közgazdasági okok és az élet- színvonal követelményei is indokolják. A javító-szolgáítató ipar egy munkahelyre jutó beruházás-, anyag-, import-, energiaigénye a nagy arányú kommunális ágazatokon — az energia-, víz-, gázszolgáltatáson kívül — viszonylag alacsony. A népgazdasági erőforrások arányosabb elosztásával, szükség szerint külön pénzügyi alapokkal és anyagi ösztönzéssel is támogatni kell a szolgáltató hálózat fejlesztését.

A lakosság ellátásának javítása érdekében fejleszteni kell az állami, a szövetkezeti, a kisiparosi szolgáltatói tevékenységet. Támogatni kell a dolgozók munkaidő után vállalt, mellékfoglalkazásként végzett szolgáltatói tevékenységét, valamint a nyugdíjasok bevonását a munkába. Az illetékes szervek fordítsanak nagyobb ügyemet a fontos társadalmi problémát jelentő szolgáltatásokra. Javítsák a szövetkezetek anyagi érdekeltségét, a kisiparosok munka- és adózási feltételeit, dolgozzák ki a szolgáltatások fejlesztését segítő intézkedéseket és a távlati terveket.

Az ötéves terv széles körű szociálpolitikai program megvalósulását irányozta elő; e programnak a megvalósítását a párt és a kormány továbbra is fontos feladatának tekinti. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a gyermeknevelés támogatására, a többgyermekes családok helyzetére. A bérből és fizetésből élők családi pótléka — a húsáremelés ellentételezésétől eltekintve — nem változott. A termelőszövetkezeti tagok családi pótléka azonos lett az ipari dolgozókéval. Kiterjesztettük a gyermekgondozási segélyt a szakszövetkezeti tagokra. A gyermekintézmény-hálózat a tervezett mértékben bővül, egyes területeken a társadalmi munka eredményeként azt meg is haladja. A megnövekedett születésszám miatt azonban az ellátottsági színvonal kevésbé javuk Bővült a nagycsaládosok üdülési lehetősége.

A Központi Bizottság a nyugdíjasok, általában az időskorú lakosság helyzetét társadalmunk fontos problémájának tekinti. A központi áremelések kompenzálásával és az automatikus nyugdíjemelés bevezetésével csak részben lehetett megőrizni a nyugdíjak reálértékét. Nehezíti a probléma megoldását, hogy a különböző időszakban nyugdíjba ment dolgozók nyugdíja között nagyok a különbségek. A helyzet teljes körű áttekintése és az anyagi* fedezet megteremtése alapján javaslatokat szükséges kidolgozni az egyenlőtlenségek mérséklésére, mivel fejlődésünk újratermelődő és a lakosság jelentős részét érintő kérdéséről van szó. Nagy gondot kell fordítani a munkaképes nyugdíjasok aktív termelő- és társadalmi tevékenységére. A párt, kormányzatunk az idős korúak problémáival átfogó módon foglalkozik, arra törekszik, hogy e nagy jelentőségű kérdésben is megfelelő megoldásokat érjen el.

Több központi szociálpolitikai intézkedés a tervidőszak második felében realizálódhat. Az ötödik ötéves terv hátralevő éveiben gazdasági lehetőségeinkkel összhangban emelni kell az alacsony nyugdíjakat, a három- és többgyermekes családok családi pótlékát.

V.

Ideológia és művelődés

A szocialista építés előrehaladásával jelentős szemléletváltozás következett be az ideológiai munka és a művelődés társadalmi szerepének megítélésében, nőtt az ideológiai és a kulturális terület fogékonysága a társadalmi és a politikai kérdések iránt. A marxista—leninista eszmék a közgondolkodás meghatározó tényezői, értelmiségünk a szocializmus ügye mellett áll

__

A

z elmúlt három évben is előrehaladtunk a tudományos

kutatás fejlesztésében, a kutatási eredmények hasznosításában, javult a kutatómunka hatékonysága. Több intézkedés történt az állami oktatás fejlesztése érdekében. A világnézeti nevelés színvonalának emelése céljából új tantárgyakat vezettek be. Erősödött az oktatás és a közművelődés egysége, százezrek képzik, művelik önmagukat iskolán kívül. Fejlődtek a különböző művészeti ágak, az írók, az előadó- és alkotó- művészek értékes művekkel gazdagították életünket. Az agitáció, a propaganda, a tájékoztatás jobban összpontosítja figyelmét a szocialista építőmunka fő kérdéseire. Mindezek eredményeképpen erősödött népünk szocialista világnézete, emelkedett műveltségének színvonala

Társadalmunkban, s ezen belül közéletünkben — elsősorban a társadalmi fejlődés adott szakaszának objektív állapota, de az ideológiai munka hiányosságai, az elvi útmutatások esetenkénti erőtlensége miatt is — még megtalálhatók a burzsoá ideológia, a nacionalizmus, gyakrabban a kispolgári gondolkodásmód és erkölcs maradványai, sőt újraéledésének tünetei. A szocialista közgondolkodás fejlődése mutatkozik meg abban, hogy társadalmunk túlnyomó többsége elutasítja a társadalomellenes magatartás különböző megnyilvánulásait, a protekcionizmust, a bürokráciát, élesen elítéli a pazarlást, a hatalommal való visszaélést Kevésbé egységes a közhangulat a kispolgári szemléletmód és erkölcs, a befeléfordulás, a közösségtől való elzárkózás helytelenítésében,

A szocializmus építésének előrehaladásával, a nemzetközi ideológiai harc fokozódásával szoros összefüggésben növekszik a tudati tényezők, a párt ideológiai tevékenységének szerepe. Az ideológiai és művelődési terület egészének közös feladata, hogy fokozottabb mértékben irányítsák a közfigyelmet a társadalom fejlődése szempontjából legfontosabb eszmei és erkölcsi kérdésekre: növelje a munka becsületét, erősítse a közösségi szemléletet, mélyítse a szocialista házafi- ságot és az internacionalizmust.

Az ideológiai és kulturális területen dolgozó kommunistáknak nagyobb felelelősséggel, színvonalasabban és kezdeményezőbben kell azon munkálkodniuk, hogy a társadalomtudományi kutatások, a marxizmus—leninizmus oktatása, az iskolák és az egyetemek, a közművelődési hálózat, az irodalmi és a művészeti alkotások, a sajtó, a rádió és a televízió fokozott mértékben segítsék a szocialista tudat, életmód, műveltség és közgondolkodás térhódítását.

A fejlődésünk jelenlegi szakaszával együttjáró problémák megoldásának, a szocialista tudat gazdagításának és erősítésének nélkülözhetetlen feltétele a marxista-leninista elmélet művelése, alkotó alkalmazása és fejlesztése, a társadalmi fejlődés, a nemzetközi osztályharc új kérdéseinek kutatása és megválaszolása, a hazai és a nemzetközi tapasztalatok elméleti általánosítása. Tudományos elméletünk művelése és fejlesztése teszi lehetővé, hogy elkerüljük a dogmatizmus veszélyeit, a marxizmus modernizálásának ürügyén jelentkező revizionista tévutakat, s az elmélet lebecsüléséből fakadó ,’oluntarista, nihilista nézeteket.

A társadalomtudományi kutatásokkal foglalkozó kommunisták tekintsék legfontosabb pártmegbízatásuknak a szocialista társadalom és a mai világ fejlődésével kapcsolatos elméleti-ideológiai problémák folyamatos kutatását. Az ideológiai és társadalomtudományi kutatómunka feladatainak jobb megoldása érdekében az eddiginél tudatosabban kell elősegíteni a különböző társadalomtudományi ágak művelőinek, a pártintézményekben, az akadémiai intézetekben és az egyetemi tanszékeken dolgozó kutatóknak közös tevékenységét. Messzemenően támaszkodni kell a kommunista és munkáspártok fejlődő ideológiai együttműködésére.

Az ideológiai munka fejlődését sürgeti fokozottabb részvételünk a nemzetközi színtéren egyre bonyolultabbá váló | eszmei küzdelmekben. Ez szorosan összefügg mind az ideológiai nevelőmunka hazai feladatainak megoldásával, mind a béke, a társadalmi haladás, a szocializmus ügye iránt vállalt internacionalista elkötelezettségünkkel.

If^A marxista—leninista elmélet művelésének, az új problémák tudományos elemzésének, az ideológiai kérdések tisztázásának nélkülözhetetlen feltétele az alkotó vita. A társadalomtudományi kutatást végző kommunisták pártossága jusson kifejezésre mind az egyes problémák marxista megválaszolására való törekvésben, mind az alkotó ideológiai viták vállalásában.

A szövetségi politika elősegíti az ideológiai viták kibontakoztatását, javítja a viták feltételeit azáltal, hogy a tudományos vitához elengedhetetlenül szükséges alkotó, tárgyilagos, személyeskedéstől mentes légkört teremt. A kommunistáknak, különösen az ideológiai területen dolgozóknak, aktívabb részt kell vállalniok a vitákban, következetesebben kell ktpviselniök marxista—leninista világnézetünket. A politikai szövetség nem jelentheti a viták mellőzését, a vitákat viszont úgy kell folytatni, hogy a szocialista eszmék befolyása és a politikai szövetség egyaránt erősödjék.

CÜIa Központi Bizottság 1976. október 26-i határozatának szellemében jelentősen javítani kell a pártoktatásban, az egyetemeken és a főiskolákon a marxizmus—leninizmus oktatását, fokozni kell meggyőző erejét. A színvonal emelésének elengedhetetlen feltétele, hogy az elméleti alapok meggyőző kifejtése párosuljon a szaktárgyak marxista—leninista szellemű oktatásával és a hallgatókat foglalkoztató aktuális kérdések megválaszolásával.

A szocialista társadalom elsőrendű kötelessége a felnövekvő nemzedék nevelése. Fontos feladat a következő időszakban a köznevelés távlati terveinek kidolgozása, a felső- oktatás tartalmi és szervezeti korszerűsítése, a tanszéki kutatómunka feltételeinek megjavítása. Az oktatásban a minőségi fejlesztésre irányuló erőfeszítésekkel együtt ki kell elégíteni a jelentős mennyiségi növekedés igényeit is. Az iskolai oktatás és nevelés az eddiginél eredményesebben biztosítsa, hogy a tanulók elsajátítsák a korszerű műveltség és tudományos világnézetünk alapjait, a közösségi élet, a szocialista erkölcs normáit, felkészüljenek a munkára, állampolgári kötelességeik teljesítésére. Ehhez nélkülözhetetlen a pedagógusok, az ifjúsági szervezet és a szülők összehangolt tevékenysége, egész társadalmunk fokozottabb példamutatása és felelősségvállalása. Az ifjúság világnézeti nevelésében kiemelten fontos feladat a magvar és a nemzetközi .munkás- mozgalom sok évtizedes harcokban szerzett tapasztalatainak megismertetése.

^JIaz ideológiai és a kulturális munka növekvő jelentő, sége fokozott követelményeket támaszt az irányítással szemben is. Az irányításban az elmúlt két évtized során alkalmazott legfontosabb elvek és módszerek beváltak. Helyesnek bizonyult az alkotó műhelyek és a helyi irányító szervek.önállóságának növelése, az alkotó munka és a kísérletezés sza; badságának biztosítása, a szocialista céljainkat szolgáló alkotások támogatása, valamint az is, hogy teret engedtünk Olyan humanista szellemű irodalmi és művészeti törekvéseknek, alkotásoknak is, amelyek ugyan más világnézeti alapon állnak, de a szocialista társadalom és az egyetemes emberi kultúra számára értéket jelentenek. A társadalom; s benne a

(Folytatás a 1. oldalon}