Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
Történelmi tavasz AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA IS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXIX. évfolyam, 79. szám ARA: 1,50 FORINT 1978. április 3.. hétfő írta: Apró Antal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke PÄSZTOR GÄBOR: Emlékezzünk (litográfia) N ekünk, magyaroknak, a tavasz nem egyszerűen évszak, hanem szimbólum. Ami szép és nagyszerű ebben a kis országban, az mind a tavaszhoz a tél dermesztő hidege után újra kezdődő élethez fűződik. Az 1848—49-es szabadságharc az utolsó volt az akkori Európa nagy forradalmai sorában, de az egyetlen akkor, amely a nemzeti lobogó mellé — mint Petőfi írta — „a szent világszabadság” vörös zászlóit is kitűzte. Évszázadunkban Magyarország újra a haladás élvonalába állt: 1919-ben, amikor a világon elsőként követte a Nagy Október példáját, kikiáltva a Magyar Tanácsköztársaságot. Végül is végérvényesen 1945 óta, a Szovjetunió oldalán hazáik a szocialista világrendszer tagjaként a társadalmi haladás élenjárói közé tartozik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fénye világította és világítja be utunkat, a Szovjetunióval való barátság és szövetség felemelkedésünk legbiztosabb alapja. Ez a történelmi tény mély gyökereket eresztett a magyar közgondolkodásban. Számunkra történelmi jelentőségű esemény volt, amikor 1948 kora tavaszán, február 18-án a két ország kormányai aláírták a barátsági, együttműködési és kölcsönös- segítségnyújtási egyezményt, amely hazánk legújabb kori történelmének első, valóban egyenjogú kapcsolatokon nyugvó nemzetközi szerződése. Ez a harminc évvel ezelőtti tavasz indított el bennünket új típusú kapcsolataink útján, azon az úton, amely a szabadságot, a függetlenséget, a szocialista építést, a fel- emelkedést jelentette és jelenti a magyar nép számárra. Méltán hangsúlyozta Kádár János elvtárs: „Népünknek a szabadságot, az új élet lehetőségét a "Szovjetunió felszabadító hadserege hozta el, és a szovjet nép segítőként azt követően is velünk volt, jóban és rosszban, harcban és építőmunkában egyaránt.” A két nép közötti internacionalista kapcsolatoknak történelmi gyökereik vannak. A Nagy Október győzelméért százezer magyar internacionalista ragadott fegyvert. A magyar nép örök hálával gondol azokra a százezrekre, akik a szovjet hadsereg tagjaiként magyar földön áldozták életüket a magyar nép szabadságáért, jelenünkért és jövőnkért. A magyar dolgozók a háború véres poklában az első baráti szót, az első darab kenyeret éppen a felszabadító szovjet katonáktól, kapták, a német megszállók és magyar fasiszta szekértolóik által kifosztott országunkban az újjáépítés, a termelés csakis szovjet segítséggel indulhatott meg. Pedig akkor a szovjet népnek is óriási erőfeszítéseket kellett tennie, akkor kezdte újjáépíteni szétrombolt hazáját. A gazdasági vérkeringés, a közlekedés, a szovjet hadseregtől kapott járművekkel indulhatott meg; szovjet segítséggel kutatták fel és hozták vissza Magyarországra a Nyugatra hurcolt közlekedési eszközöket, hajókat, vasúti kocsikat és mozdonyokat: szovjet segítséggel sikerült helyreállítani mintegy ezer kilométer hosszúságú vasútvonalat; szovjet közreműködéssel indult meg a magyar folyami és a Duna—tengeri hajózás. Gazdasági helyzetünk megszilárdításában nagy szerepet játszott a forint megteremtése 1946-ban. Az új pénz árufedezetének megteremtéséhez a Szovjetunió előszállításokkal járult hozzá. A háborús jóvátételi kötelezettséget 1946-ban, illetve 1948-ban mérsékelte és ez is hozzájárult az új pénz és a magyar gazdasági élet megszilárdításához. A példákat hosszan lehetne sorolni, a példatár jóformán kimeríthetetlen, egyre gazdagabb. Az együttműködés keretében a Szovjetunió jelentős mértékben részt vett Magyarország szocialista nagyiparának megteremtésében. A Dunai Vasmű terveit a Szovjetunió készítette, berendezéseinek túlnyomó részét szállította; a magyar golyóscsapágy-gyártás megteremtésében is a szovjet iparra támaszkodhattunk. A Székesfehérvári Könnyűfémmű tervei, gépei szintén a Szovjetunióból érkeztek. Szovjet segítséget kaptunk a magyar villamosenergia- ípar korszerűsítéséhez, az inotai hőerőmű építéséhez, a budapesti metró megteremtéséhez. Hasonlóan nagy horderejű a magyar lakásépítési program szempontjából a magyar és a szovjet építőipari ágazatok közti együttműködés. A Szovjetuniótól vásárolt házgyárak segítségével évi 14— 15 ezer lakás épül Magyarországon. A mezőgazdaság szocialista átszervezésekor, az 1960-as évek elején, az égetően szükséges gépek, traktorok ezreit szállította a Szovjetunió. Ilyen rövid idő alatt és ilyen mennyiségben egyetlen országtól sem kaphattuk volna meg ezt a műszaki segítséget, még kevésbé ilyen kedvező feltételek mellett. Az országaink közötti mezőgazdasági együttműködésnek egyre jelentősebb eredményei vannak. A'" hatvanas években a korábbi árucsere-forgalmi megállapodások mellett mindinkább teret nyertek az ötéves terveket összehangoló koordinációk, megállapodások. Nagyszerűen bevált a timföld- és alumíniumegyezmény, a közúti járműipar együttműködését szabályozó hosszú lejáratú egyezmény, a számítás- technika és a gyógyszergyártás területén született kooperációs megállapodás, a olefin- és a Zsiguli-program. A szovjet szállítások nagyobbik része energiahordozókból és más nyersanyagokból áll, amelyek elengedhetetlenek a magyar népgazdaság fejlődéséhez. A magyar—szovjet együttműködésnek csak elnagyolt részleteit említve: az utóbbi másfél évtizedben a kölcsönös áru- •csere-forgalom évente 16 százalékkal nőtt. Magyarország ma teljes külkereskedelmi forgalmának egyharmadát a Szovjetunióba szállított, illetve onnan érkező áruk teszik ki. Az országaink közötti külkereskedelmi forgalom tavaly már elérte a négymilliárd rubeles értékét, ami hússzorosa a negyvenes évek végén, s az ötvenes évek elején lebonyolított évi áruforgalomnak. A magyar—szovjet tudományos-műszaki együttműködés csaknem hàçom évtizede alatt óriási anyagi értékkel gyarapodott a magyar gazdaság, ezzel párhuzamosan pontosan fel sem becsülhető szellemi kincs is felhalmozódott hazánkban. Ma már nehéz áttekinteni, hány ponton érintkezik a magyar és a szovjet tudósok, mérnökök, kutatók munkája. Félezer nagyobb kutatási és fejlesztési témán dolgoznak együtt különböző szakterületeken. Széles körű tudományos programok kialakulásában közrejátszott az is, hogy a2 oktatásban és általában a szakemberképzésben számottevő együttműködés alakult ki. A ma dolgozó, alkotó magyar árelmisé- fdekből kereken 6000-en tanultak a Szovjetunióban. Évente ma is 200—240 fiatal kezdi tanulmányait szovjet egyetemeken és főiskolákon, termelési gyakorlatra pedig évente átlagosan 1400 fiatal utazik. A felszabadulás óta eltelt harminchárom évben a kulturális együttműködés is töretlenül fejlődik. Ki ne emlékezne a Szvesnyikov-kórus első budapesti szereplésére, amikor a még fűtetlen színházteremben összezsúfolódó közönség első ízben találkozott a világhírű szovjet kórusművészettel? Emlékezetesek az Alek- szandrov-együttes nagyszerű magyarországi fellépései; szállóigévé váltak Magyarországon Rajkin szatirikus mondatai) kiemelkedő művészi események voltak Ojsztrah, Gilelsz koncertjei, amelyekhez hetekkel előbb már nem lehetett jegyeket kapni. Számos magyar balettmüvész tanult szovjet mesterektől, több magyar világsiker fogant a Bolsoj-Tyeatr baletttermeiben. Harminc év alatt 700 irodalmi művet fordítottunk le Magyarországon a Szovjetunió népeinek irodalmából magyarra, mintegy 20 millió példányban. Sokat jelent az Európa-szerte társtalan magyar nyelvű irodalomnak, hogy a Szovjetunióban 130 magyar író 810 művét adták ki 30 millió példányban. Ezek a számadatok, eredmények öröm- teliek. Ezekben testesül meg a mindennapokban országaink internacionalista alapokon nyugvó együttműködése, szoros szövetsége. Szoros a kapcsolatunk a védelmi célokat szolgáló varsói szerződésben, a gazdasági együttműködés szervezetében, a KGST-ben és mindenekelőtt pártjaink és kormányaink tevékenységének minden területén. A proletár internacionalizmus, a Szovjetunió iránti barátság politikánk alapja. „A magyar nép — mondotta Kádár elvtárs — mint igaz barátjára, és hatalmas szövetségesére tekint a Szovjetunióra. A magyar—szovjet barátság népeink legjobbjainak a szocializmusért közösen vívott harcaiban született, erősödött; eszméink, érdekeink, céljaink azonosságán alapszik, és örök időkre szól.” Ennek a barátságnak ápolója a Magyar —Szovjet Baráti Társaság is, amely 33 éves múltra tekinthet vissza. Első csoportjai már akkor megalakultak, amikor Budán még dörögtek a fegyverek, országos szervezete 1945 júniusában jött létre. Először mint művelődési társaság működött, amelynek feladata volt az eddig tiltott, elnyomott, s így ismeretlen szovjet kulturális értékek — irodalom, zene, film, művészetek közvetítése a magyar néphez. Csakhamar politikai tömegmozgalommá alakult, amely a két nép közötti barátság szolgálatában állt. Leonyid Iljics Brezsnyev, amikor Budapesten látogatást tett a Barátság Házában, így értékelte az MSZBT munkáját: „A szocialista és kommunista építés minden szakaszában a párt olyan munkaformákat választ ki, amelyek megfelelnek a dolgozói: és a nép érdekeinek A baráti társaságok e formák egyike. Tevékenységükkel a párt eszméinek közvetítőivé válnak. És ebben rejlik a lényeg; ebben van ezeknek a társaságoknak nemcsak a politikai értelme, hanem a politikai értéke is.” A magyar—szovjet barátság jelen van az egész magyar társadalomban. Ennek a kapcsolatnak szakadatlan fejlesztése legfontosabb nemzeti és nemzetközi érdekünk. ÉLJEN Áll!ILIS 4. HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK ÜNNEPE! 'IWbW *
