Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
Régi famívesek Humorszolgálat VWMSi'WSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/SAAAAs* *»AW'AAAAAAAAA^iAAAV\AAA»^AAAA( Mi.&AA.'K^AAAAA^^i' •■'' ■•........................'''■'«?' Lűdas Matyi tálján ácsokkal találkozik, velük pak- tél Dőbrögi ellen... Ebből azt hihetnénk, hogy a magyar famívesek messze elmaradtak olasz kollégáik mögött. Ez bizony tévedés! A fafaragás, a famíves a magyar építés történetében mindig jelentős helyet foglalt el Sót, nemcsak az építés-történelemben. Ha csupán a hódoltság karába tekintünk vissza, más lesz a véleményünk az ácsok eleiről. Ügy tűnik, abban a korban mindenki értett a faműveléshez. Ugyanis fából és sárból épült vár, ház, templom, csűr, kas, kerítés, kastély; sőt a magyar ács a Ián. cot is fából készítette, s cetykának, vagy cöjtnek nevezte. Vasat keveset lehetett találni abban a korban a három részre szakított Magyarországon; a kő kibányászása is vasszerszámot igényelt volna. Hámoraink nem voltak az a kevés vas, mihez hozzájutott a magyar, kellett kardra, s más háborús eszközre. Tehát, hogy a famívelés ebben a korban jószerével mindenki szakmája volt, elsősorban a szükségnek köszönhető. Anyag, nád, fa régente bősségel volt. Derék elődeink tehát nem estek kétségbe, ha a vízimalmok „Vasmatsi kaját” is falánccal eresztették a Duna vágy a Tisza vizébe. Egy bécsi feljegyzés szerint a „házakban sövénykemencék vannak... Pitvarban vagyon, kémény alatt, fából rakott, földdel töltetett tűzhely, avagy konyha kéménye sövényből, tapaszos”,' Az egykori palánk- vagy sövényépítőket nevén neveztük. Külföldön az építkezésnek ezt a módját a magyarokról nevezték el. Valószínű, hogy hazánkból terjedt el a hosszú háborúzások idején. Hazánk népei elsősorban a megélhetésüket igyekez. tek biztosítani. Aratási időben még a háborúskodást is beszüntették. A gabonát be kellett takarítani, sőt el kellett rejteni. Katonák, malefaktorok egyébre sem lestek, mint a betakarított gabonára, a hordóba került borra. A csűrök építésében is nagy jártasságra tett szert a magyar ács. Ám a régi — feltehetően kiváló — mesterek munkájában is akadt hiba. íme Rákóczi panasza ácsaira: „A sindelyezés miatt vagyon igen nagy kár, mert igen lapos és az eső által megy rajta; nyersen verték fel az sindelyt, most olyan, mintha rostán nézne által az ember." , Még a juhászok is értettek az ácskodáshoz. A juhász- legényeket fejszés címmel titulálták; a havasokban maguk vágták a fát, készítették az esztenákat. A kalugye- rekekről is feljegyzik, hogy sorsukon ácskodással próbáltak segíteni... A házieszközöket is fából készítették. Gyermekkoromban magam is ettem pincehideg aludttejet — fakanállal. Régebben pedig jószerével majd minden evőkészség — villa, tányér, kupa — fából készült. Hordókö- tő, bognár, kádár, pintér, vedres, csöbrön, kupás• csobolyás> — mind-mind famívességet jelentett. S akkor még egy-egy megjelölés több ágra bomlott. Például a teknősökből annyi fajta volt hogy felsorolni is hosszú: tokárok, koponyások, kupavésök, esztergályosok, kéregvéka csinálok, hordófal. készítők. De ide sorolták a sindelyhasogatókat, a kárto- sokat, a bölcsőseket, a csertörőket, a hídfoltozókat, az ab. roncshasítókat, a rostakötőket... Az ácsok fával adóztak a hódoltsági korban. Például Boronzó falu mestereinek 1634-ben élő erdejük után, 25—25 öregdézsát, csebret, középdézsát, Vendelt, egyfülű sajtárt, öregkádat — és három kádnak való fát kellett adózniuk. Nevüket is mesterségük után igazították ebben a korban. Roussel Péter (frank volt, de mint magyar vitéz halt meg) jegyezte fel: „A magyarok mód nélkül kedvelik a mesteremberek vezetéknevének az elhagyását, s a mesterségük után való elnevezést...” Természetesen mindenki nem lehetett ácsmester Magyarországon. Akkor Döbrögi sem tálján mestereket hozat birtokaira S hogy megkülönböztessék az igazi mestert, az ácsot, a többi faműveléshez értő, de a szakmában nem teljesen járatos kontártól, hozzá tette a magyar: „csak monnár”, „csak kártos”, „csak teknős”, Baráth Lajos SIMÁI MIHÁLY: Premier plan hin voltom arany zümmögés vagyok sudár ezüstfenyő örökzöld füllel fülelek növekvő hősipkám alól kölyökzöld szemem lekacsint 1— rajcsúrozzatok gyerekek gyantáznak hold! hegedűt fűrész-ütötte sebeim VERBÖCZY ANTAL: Valaki járt itt a Holdat csaholó akihez minden éjjelen nyakát pórázért nyújtva jött a végtelen a mindenki szerelme aki azt akarta szeressék akit hazáig kísértek az útszéli jegenyék akit egy menetrendpontosságú vonatkerék hárommilliárd részre osztott szét (mellékdal) valaki járt itt kezében bibliával nem volt sója nem volt kenyere A fiatalembert otthagyta az imádottja. A fiú szörnyen lavert, mozdulatlanul guny- nyaszt, szeme egy pontra mered. — Ne bánkódjál — vigasztalja az apja. — Fiatal és jóképű vagy, már holnap egÿ másik lányt találsz. — Jó-jó, de mit csináljak ma? Az elmegyógyász rendelő- jé ben egy fiatalember idege- sen azt magyarázgatja az or- vosnak, hogy 6t a rokonai kényszerítették erre a látoga- tásra. és csakis azért, mert ó a pamutzoknit kedveli és nem szereti a műanyagból készültet. — De hát mi a baj ebben? — csodálkozik az orvos. — En is a pamutzoknit kedve- lem. — Igazán? —■ kiáltja örömmel a páciens. — És mivel szereti jobban, doktor úr — növényolajjal vagy majonéz- zel? À zárt sorompó előtt nagy tömeg verődött össze: türelmetlenül várják, mikor mehetnek át. — Egyáltalán vége lesz valaha ennek a vonatnak? — kérdi ingerülten az egyik várakozó. Nem lesz vége — feleli a másik. — Az imént tudtam meg, hogy az állomáson elfelejtették hozzákapcsolni a szerelvényhez az utolsó kocsit. ,. — Salamon királynak M. lenctzáz felesége volt. Kíván, esi vagyok, mit adott nekik enni? — Engem inkább az érd9kel, hogy ő maga mit et—tt À vadászatról visszatér* férj a pályaudvarról telefonál a feleségének;.-..:.:. /.y: — Én vagyok, Mary. Jövök haza. .... — Milyen volt a vadászat kedvesem? — Minden rendben volt. Egy hónapig nem kell húst vennünk. •• — Szarvast ejtettél? — Nem. elittam a havi fizetésemet! (Fotó: L’Humanité Dimanche) Vakotás...?! Marx és a Coca Cola Jellemek — Ahá... most Lelepleztem magát. Most aztán le! Nem szégyelli magát, hogy ' mindenki szeme lát. tára, a széles nyilvánosság előtt csak így egyszerűen felrúgja a... Mit is? ... Igen, felrúgja az izét... a törvényes rendelkezéseket. Annyi e betűvel van írva, hogy rendelkezés és mégis felrúgja. Mi lenne, ha kevesebb e lenne a szóban? Akkor még nagyobb hányaveti- ség lenne magában. Csakhogy én leleplezem magát, uram, én le... Nekem nyitva a szemem, és azonnal észreveszem az olyan fickókat, álljanak bárhol, akik fittyet hánynak ... Hánynak? Nem, ez nem jó. Fittyet űznek a rendelkezésekből. Bármennyi e-ből is álljon az ilyen szó. Ismerem én a maguk fa jtáját.. ■ Magukból lesznek a betörők, a rablógyilkosok, a sikkasztók és a Mobutu-testőrök... Igenis, Mobutu-test- őrök. Sőt, maga ott, máris egy Mobutu- testőr... De igenis kiabálok, sőt, kikiabálom, hadd tudja a világ és itt is mindenki körülöttem, hogy maga, hiába van oda, a táblára írva akkora betűkkel, hogy na, hogy maga akkor sem törődik azzal, ami oda van írva... Ittas embert nem szolgálunk ki! Az ván odaírva ... De mi az magának? Feljelentem, fel én, hogy úgy megbüntetik, de úgy, hogy nem fog többet ott állni a pult mögött, mert ittas egyént mert kiszolgálni... — Már megbocsásson a kedves úr, de hol a csudában van az az ittas egyén, akit kiszolgáltam? — He? Hogy hol? Hát Hát még vak is? Én vagyok az ittas egyén. En egészen egyén vagyok! mondta fensőbbségesen, aztán nagyot csuklóit és csendben beesett a pult alá. 2. — Halló, uram! Elfelejtett ruhatárat f izetni.., — Téved, én nem felejtettem el. Én itt elvből és amiatt a tábla miatt nem fizetek ruhatárat. Ha jól tudok olvasni, márpedig olvasni azt azért megtanultam, oda az van felvésve, szép arany betűkkel fekete alapon, hogy a ruhatár díjtalan ... Jó... jó, tudom én azt, hogy nem kell mindent szó szerint venni. Az is ki van írva sok helyütt, irtási plakátokon van kiírva, hogy Buda- lakk a legjobb lakk, le én még sohse vettem. ... Igaza van, ettől a kiírástól még fizethetnék ruhatárat, de ebben az elveim tartanak visz- sza. Ha egyszer ki van írva, hogy a ruhatár díjtalan, akkor elveim szerint nem fizethetek. Semmilyen formában és semmiképpen sem fizethetek. Világos? — Világos, de... — Semmi, de... Sőt. Nem is értem, ' hogy honnan veszi a ' bátorságot ahhoz, j bogy ruhatári díjat '■ kérjen tőlem, amikor • itt világosan ki van I írva, hogy a ruhatár díjtalan... Nem mondom, akkor el- '• képzelhető lenne, ha valami különleges \ szolgálatot tenne ne- ' kém, mint vendég- '• nék, akkor esetleg... De idejárok már egy éve és sehol semmi ; különleges szolgálat... Akkor meg mire fel? Erre válaszoljon ... — Hm .., szóval I ... Ügy gondoltam, uram, hogyha ön rendszeresen és min- l dig a legjobb kabáto- , kát viszi el a beadott ; vacak helyett, akkor ; nekem, aki ezt már ; régen figyelem és el- \ tűröm, legalább ruhatári díjat fizethetne értük ■.. Nemde- '• bár? — Most, hogy ezt mondja, be kell látnom,' van némi igaza. ; Vitathatatlan, hogy ; van ... Tessék, itt ; egy forint, tegye el, ; jó ember... — Köszönöm, uram ... Talán ezt vigye ; . ..Ez valódi őz- • bőr... Gyurkó Géza A címbeli táj nyelvi szóval elsősorban azért foglalkozunk, mert egyre gyakrabban nyelvi szerephez jut mai költőink verseiben is. Természetes és egészséges folyamatnak tartjuk ugyanis azt, hogy egyre több tájszó kerül bele a köznyelvbe, s elsősorban éppen gyakori versbeli szerepük révén. A nyelvjárások köznyelvűsödésének tanúja e két szóalak: a vakota és a vakotás is. Hogy egy-egy nyelvjárási szó milyen értékes stíluselemmé válhat a modern líra nyelvi szövetében is, bizonyításul idézzük Nagy László A Zöld Angyal című költeményének alábbi részletét: „Tompítja már eleven vakota az éleket, / ragyogó nyeleket bársony markában kor- haszt a moha / gomba-kupicákkal zöldarany bár-pult az iga”. E tájszó továbbképzett alakja, a vakotás, erős hangulati hatásával hitelesen és művészien járul hozzá a kzű- kebb táj és környezet festéséhez Takáts Gyula versének e mondataiban: „Már vakotás a víz ezüstje / Sötéten fut a parkon át”. (Takáts: Amíg téged). Hogy milyen fogalmi tartalommal és használati értékkel vállalt a két szóalak versbeli kulcsszerepet, ismernünk kell táj nyelvbeli szerepüket is. Mindkét szóalakkal elsősorban annak a tájnak, vidéknek lakói élnek, amely Nagy László és Takáts Gyula szűkebb hazája is. Mindketten tehát anyanyelvjárásuk szókészletéből válogattak. A Bakony, vidéke, Somogy, Baranya, Tolna. és Vas megyék népének szó- használatában gyakrabban jelentkező vakota és vakotás nyelvi formákról a nyelvtudomány is azt állapítja meg, hogy „tájdivatos szóalakok,” Azt is tudjuk, hogy a vakota és a vakotás ebbe a rokon értelmű kifejezéssorba illeszkedik bele szervesen: barna vagy fekete folt, rozsdafolt; foltos, rozsdafoltos; hibás, ütődött; jégverte, ragyávag- dalta, csucsorodásokkal teli stb. A leggyakrabban ilyen szövegkörnyezetben hallhatjuk és olvashatjuk őket: vakotás gyümölcs, vakotás uborka, vakotás bab, vakotás bor, stb. Az idézett versrészletekben új jelentéstartalmat és használati értéket bízott a két tájszóra Nagy László és Takáts Gyula. Elvontabb fogalmi értékükben ez a jelentésük: sötét, sötétes, homályos, elhomályosult, zavaros, árnyékos. A figyelmes versól- vasók révén éppen ezekkel a jeientésváltozatokkal szélesebb körben is ismertté válhatnak e tájszók, és elindulhatnak a köznyelvi szóvá válás útján.. Mindkét . szóalak valóban alkalmas arra, hogy gazdagodjék vele mindennapi nyelvhasználatunk szókészlete is. Dr. Bakos József >
