Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
Kisközségek Hevesben Gyürüfü sorsára jutnak-e? Fokozott közúti ellenőrzés! A Budapesti Rendőr-főkapitányság forgalombiztonsági osztás lyiiuk beosztottjai áprilisban fokozott közúti ellenőrzést társ kanak. Nemcsak a gépkoeslk műszaki állapotát vizsgálják hanem az alkolholszondát Is gyakrabban veszik elő. flbfe (MTI Fotó: — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) É Új gáztároló Algyőn A kisközségek jövője, lakóinak életkörülményei az or- íxAq népességének majd egy- ötödét közvetlenül érintik. Heves megyében 45 település lakóit, az összlakosság csak- nam 30 százalékát. Ez is indokolja, hogy a kisközségek fennmaradásával hosszú távon is számolni kell, még az ezredforduló idején is — lep* előbb a maival azonos szám- ban. O O O Fennmaradnak-e a kisközségek? — Nézzen körül a teremben, nincs itt egyetlen fiatal sem. őket már nem érdekli a település jövője, miért is lennének itt a falugyűlésen...?! Aludni járnak haza, vagy még aludni sem. A város manapság mindent megad a bevándorlónak, főként, ha pénze is van: szórakozást, mozit, iskolát, kényelmet. Hogy tudna versenyezni vele vonzerőben ez a kisközség, — panaszolta mellettem a közelmúltban a falugyűlés kezdete előtt egy idősebb ivádi lakos. Elgondolkodtató dolgokat mondott, való Igaz. S ha még hozzátesszük, hogy Tartva bo- don nem lehet eladni egy pazar, minden kényelemmel ellátott házat, kis túlzással: palotát, mert évek óta nincs rá vevő. Vagy, hogy Sarudon egyre több az olyan épület, amelynek beszögezték az aj- taját-ablakát, mert a lakói a városba költöztek. Ha még mindezt hozzávesszük az idő? ivádi panaszához, akkor talán még komolyabbnak tükrük a helyzet. A fekély nagyobbodhat. .. — Elöbb-utóbb Gyürüfü lesz ez a falu is ■— mondta nemrégiben egy tősgyökeres sarud*, akiről — reméljük, nem veszi sértésnek — fel som tételezné az ember, hogy Így a szivén viselte az egykori dunántúli kisközség sorsát. Ez lenne hát ezeknek a néhány száz lakosú településeknek a jövője Hevesben is: bedeszkázott ablakok, gyom- verte, elárvult porták. .. ? p O O — A kis létszámú települések mai arculata önmagában is bizonyitékot jelent arra, hogy nincsenek halálra ítélve. Az elmúlt években a kisközségekben is sorra épültek az új házak, megújúltak a régiek, szinte kínálva a megállapítást: így „feleltek" az ott- lakók a gazdasági és társadalmi fejlődésre. Köztudott a népesség gyors gyarapodása a városokban nagy terhet j»m lent és jelentene a jövőben, hiszen kevés a lakás, nagyon drága a vízvezeték-, a csatorna- és a közlekedéshálózat fejlesztése, fenntartása- Mindez a nagyvárosokban többe kerül, mint falun — hangzott el a megállapítás a kisközségek jövőjével foglalkozó országos tanácskozáson, A tények cáfolnak, Gyűrű- fű példája fehér holló marad. Az apró településeknek igenis van létjogosultságuk. Sőt szükség van rájuk, s a fejlődés, az élet ritmuséhoz való igazodás teszi lehetővé, hogy ne lehessen „kipipláni'* a listáról ezeket az apró falva, kát. Az átgondolt, korszerű településfejlesztési elképzelések hatására a kisebb településeken, vagy a környékükön meghonosodott az ipar, gyarapodott és egyre biztosabb megélhetést garantál a mezőgazdaság, a közlekedés javulásával közelebb került a falu a városhoz. Ismert a kép: naponta ezrek és ezrek ülnek autóbuszra, vonatra, hogy beutazzanak környékbeli üzemekbe, gyarakba, hivatalokba —, vagy csak egyszerűen vásárolni a város üzleteiben. Illetve: kihasználni a város adta kulturális és egyéb lehető, ségeket. O O O A fejlődés, a fejlesztési elképzelések nemcsak a város vonzásában lévő kisközségekre jellemzőek. A településpo. litikai koncepció hatására egyre több apró falu társul a nagyobb szomszédaihoz. Heves megyében jelenleg 18 községi közös tanács működik, az ezekhez tartozó 45 településen több mint 75 ezren élnek. Az itteni lakosság igényei ma már cseppet sem kisebbek, mint a városban élőké. Ezért hasznos az erőforrások közős fel használása: a kis település alig néhány ezer forintos községfejlesztési alapjából, a tanács rendelkezésére álló összegből nem le_- het bölcsődét, óvodát, utakat, művelődési intézményeket, iskolákat építeni. Ax egy kalapba került közös pénzből viszont — mindent sorba szedve — előbb-utóbb orr« is, arra is futja majd. Amikor a kisközségekbe® megszűntek a helyi tanácsok, a lakosok többsége nyfltan szóvá tette: félnek, hogy mosta, fiúgyermekekké válnak majd az apró települések, s még annyi pénz sem jut a fejlesztésre, mint eddig. Azóta — a falugyűléseken elhangzottak alapján — megváltozott ez a nézet: a legtöbb helyen megfelelőnek tartják a lakosság érdekvédelmét, dinamilcu. sabbnak az összevont településrészek fejlődését A péter, vásári nagyközségi közös tanácsban a 38 tanácstag közül tizenkilencen a társközségek lakóit képviselik. A közös célokért ma már szívesen fognak össze a különböző települések lakói. Az általuk végzett társadalmi munka értéke 197á_ban meghaladta a ll millió forintot: Mónosbélben és Üjlőrincfal- ván a vizműhálózat fejlesztéséhez, Ludason óvodaépítéshez, Bátorban pártház létesítéséhez járultak hozzá a lakosok. o o o — Ha javul majd a városoktól távolabb élók ellátása, s nem kell az alapvető élelmiszerekért sor ban állni órákig, akkor talán vonzóbb lesz ez itteni étet.. — M« még a szakorvosi ellátásért 30—40 kilométert kell ooaotosuunk. esess is változtatni kellene... — Mi a helyzet ma? Egy busz be, egy lei Jobba« be kell majd kapcsaim a kisközségeket a közlekedés érrendszerébe.,; Ötletek, jsmhlsfc — a kisközségek lakéitól, a falugyűlések hozzászólóitól A legilletékesebbektől. akik aggódva figyelték ae etkag- dődött, de eaaraneséra megtorpant JdhaláaC* folyama, tot Akik örömmel vették a hirt hogy a követező időszakban — erről a kormány Illetékes szervei éppen ezekben a napokban tanácskoznak — jelentősen növelik majd a kisközségek fejlesztésére szánt összegeket. Ax élet nem áll meg hét az apró településeken sem. A rekviem csak Gyűrűidért szólt... gtzflvfs István 39600 köbméter gáztárolót építenek Algyőn a ter. ven felöl termelt PB-gáz elhelyezésére. A mintegy négyszázmillió forintos beruházás kivitelezése megkezdődött s 1980-ban fejeződik be. A szeged-algyői szénhidrogén medencében nemrégiben átadott szovjet gyártmányú földgázfeldolgozó üzemek szakemberei ugyanis — szfe mos új technológiai eljárás sál — jelenleg már propán-* butánt és egyéb szénhidro-’ gén származékot vonnak ki a földgázból, hogy gyakran gondot okoz az elhelyezése. Pedig jelentős mennyiséget már exportra Is szállítanak. Ezt a gondot oldja majd meg az új óriás tartály. Heves —a város kapujában LJ eves számomra mindig ' 1 is a nyugalmas- ságot jelentette. Eredeti légkört lehet itt minden: messzire futó széles nagy utcák, a házak, kertek, a táj, a csöndes kis zugok, tágas, levegős központja a soksok gesztenyefával, gondozott szép parkjával, és nem különben az emberek. Sok minden köt Heveshez; a barátok, ismerősök, emlékek. Gyakran megfordulok itt, s tapasztalom, hogy a régi nyugalmasság lassan szertefoszlik. A teremtő nyugtalanság vert itt gyökeret, a változtatás igénye feszegeti mind nagyobb erővel a régi kereteket. Heves belenyúlik a történelembe. ösiség dolgában nem lehet itt semmi panasz. Nevét már 1303-ban említi okleveles forrás, mégpedig Hemes formájában. Az Árpádok korában királyi várbirtok, s névadó központja is sokáig a királyi vármegyének. Megyeszékhelyi rangjának megszűnte után is jelentős mezőváros maradt. Sokat írtak róla a históriás emberek, legutóbb éppen a nagyközség mai tanácselnöke, dr. Grúz János tisztelgett előtte, könyvbe foglalva történetét. Születtek itt híres, nagy emberek, vannak emléktáblával megjelölt házai, s vannak műemlékei is. A régészek — más becses leletek mellett — ráakadtak egykori földváraira is. Homokháton fekszik az egykori megyeszékhely. Határa termékeny homok, dohány-, dinnye, és bortermelése méltán országos hírű. A ma Hevesének arculata változó. Aki ezt a nagy falut ÜiMmism, 1978. április 16., vasárnap öt évvel ezelőtt látta, és megnézi ma is, észreveheti az erősebb lépteket! Ezek a léptek a jövő útján dobbannak. Heves arra készül, hogy leveti a régi gúnyáját és másikat vesz helyébe, nagyközségből várossá alakul. Járom az utcákat, hivatalokba kopogtatok, beszélgetek az emberekkel, arra kíváncsian, hogyan fogalmazzák a majd 12 ezernyi lakos mai gondját, örömét, nyugtalanságát, múltját, jelenét és a jövendő éveket. A rögtönzött interjúk közül négyet választottam ki, hogy közreadjam... Berecz Jánost a piac forgatagában szólítottam meg. Érdekes, jellegzetes arca ragadott meg először is. Olyan ráncos, repedezett volt az az arc, mint viharvert öreg szikla. Gyűrött, csulya kalapját egészen a homlokába húzta. Láthatóan céltalanul sodródott a piaci forgatagban. — Csak nézelődöm, sétálgatok itten — magyarázta. — Pélyi kenyeret akartam venni a pékségben, de már nem kaptam, hamar szétvitték. — Idevaló. Hevesre? — Nem itt születtem, kérem, de hevesinek érzem magam, mivelhogv 1923 óta élek e helyen. Itt élek és mér itt is fogok meghalni. Tudja, a hetvenharmadtk évemet is eldobtam már a hátam mögé. — Mivel foglalkozott életében? — Próbáltam sok mindent. Voltam cseléd, mezei munkás, azután pedig építő lettem. Én, kérem, bebarangoltam az országot. Építettem Berentét, Kazincbarcikát, Dunaújvárost. És dolgoztam az ürömi kőbányában is, túl Pesten. Felneveltem emberré két gyereket és van már hét unokám. — Szeretné-e városnak tudni Hevest? — Szeretném bizony! Volt ez mér város, ugye, sokáig az idők során, úgy illik: hát, hogy ismét város legyen. Ha akarják mások, ha nem akkor is város Jesz ez, kérem. Csak nézzen körül, mennyi szép magas, emeletes ház van itt is. Ha város lenne, hét még szebb lenne itt minden. Csak mondanák, te, Berecz János, ezt meg ezt csináld, megtenném, hogy gyorsítsam a haladást, Azért gyorsítanám, hogy még magam is megérjem azt a napot, amikor kimondják : Heves város lett,.. Gulyás Ferencné fiatal és csinos asszonyka. Foglalkozása: adminisztrátor. — Én itt születtem Hevesen — kezdte a beszélgetést — természetes hát, hogy ragaszkodom ehhez a helyhez, hogy szeretem ezt a helyet. Akarom és kívánom, hogy város legyünk. És mindenképpen város is leszünk! Hogyan képzelem a dolgot? Ügy, hogy abban az utcában is legyen szennyvízvezeték, ahol én lakom; hogy tőlünk Is elhordják majd rendszeresen a szemetet. Higanygőz- lámpák égjenek, világítsanak minden utcában és .legyen járda mindenütt. Tudom, hogy ehhez pénz kell, nagyon sok pénz. De az emberek segítenek, amiben csak lehet, hiszen az otthonát, a lakóhelyét szereti szépnek látni mindenki. Dr. Kádár Imre, ügyvéd, nemcsak mint hevesi lakó* mondta el véleményét. Nyolc éve tanácstag, s egyben az ügyrendi bizottság elnöke is. — Heves igen dinamikusan fejlődik. Egymást követik a pozitív változások. Elég, ha csak az iparosodást említem, az ipartelepítés erőteljes folyamatát Ez nemcsak azért jelentős, mert munkalehetőséget biztosít több száz embernek. Az ipar meghonosodáséval szellemi Importhoz is jut Heves. Sok olyan szakember telepedik meg, akiket a gyár vonz ide. S emellett a képzetlen emberekből is szakemberek formálódnak a munkapadoknál. Mindez olyan szellemi pezsgést kell, hogy teremtsen, amilyen még nem volt Hevesen. Mert nagyon fontos, hogy egy településnek ne csak küllemben legyen városi arculata, hanem a szellemi arculata is legyen városi színvonalú. — Foglalkozása és tanácstagi tiszte okán is sok hevesi , emberrel találkozik naponta. Mi a véleménye a hevesiekről? Akarják-e és hogyan akarják, hogy a település városi rangot nyerjen? — Erről is szólni akartam. Csak azon töprengek most hangosan, hogyan fogalmazzam a nyers valóságot ügy, hogy ne hangozzék sértően. Valóban sok emberrel van találkozásom. És az a tapasztalatom, hogy a lakosság nem nagyon forszírozza a várossá válás ügyét. Több aktivitást, lelkesedést, kezdeményezést várnék a hevesiektől. Valamiféle közönyösség él az emberekben. Igazságtalannak tűnhet az általánosítás, de a tapasztalataim ezt a véleményt támasszák alá. Például: nyolc éve vagyok tanácstag, Intézem a választók ügyes-bajos dolgait, rendszeresen beszámolok előttük a végzett munkáról, ám még egyetlen tanácstagi beszámoló során sem kérdezte meg tőlem egyetlenegy ember sem, hogy: tessék már megmondani, mikor leszünk város? Ez a kérdés a tanácsüléseken sem hangzott még el soha Es azt sem kérdezte még meg senki, hogy: tessék már megmondani, hogy nekem személy szerint mit kellene tennem azért, hogy Heves város legyen? Természetesen a társadalmi munka adatai kedvezőek. Ám lehetnének az adatok sokkal szebbek is, a tenni akaró emberek nagyobb aktivitásával, lelkesedésével. Ezzel gyorsíthatnánk a várossá alakulás folyamatát. Utolsónak a nagyközségi tanács elnökéhez, dr. Grúz Jánoshoz kopogtattam be. Heves tágas főterén, gondozott, szép parkban áll a tanácsháza, pompás küllemű műemléképületben, amely egykoron a megyeháza volt. — Hogyan látja Heves nagyközség várossá fejlesztésének ügyét? — erről kérdeztem dr. Grúz Jánost. — Az ötödik ötéves terv eredményeként elérjük azt a szintet, hogy Heves várossá avatható — mondotta elöljáróban. Ezután pedig azt sorolta el, melyek azok a feltételek, amelyeket már eddig teljesítettek, hogy várossá I*-' hessen a település. — Népességünk messze túlhaladja a megszabott 8 ezer főt, hiszen a lélekszám 11 520. A területünkön működő kereskedelmi, igazgatási, oktatási középfokú intézményekkel ellátott lakosság átlaga is magasabb az előírtnál. Egészségügyi hálózatunk városi színvonalú. Ugyanez elmondható a közművelődésre, a lakosság kulturális ellátására. — Mik azok a feltételek, amelyeket még teljesíteniük kell a városi címért? — Meg kell szerveznünk a vonzásterületre is kiterjedő központi körzeti orvosi és gyermekorvosi ügyeleti szolgálatot. Fel kell építenünk egy 200 személyes középiskolai diákotthont, létesíteni egy új vendéglátóipari egységet, növelni a burkolt utak hosszát, bővíteni a szennyvizéé a vezetékes ivóvízhálózatot. 1980-ig felépül a nagyközségi tanács és a járási hivatal közös új székháza. Végére hagytam legnagyobb gondunkat, a lakáshelyzetet. Több lakást kell építenünk, úgy, hogy közben helyrehozzuk mindazt a tervszerűtlen- séget, amely a korábbi évszázadokban felhalmozódott az ésszerűtlen építkezések nyomán. Sok helyütt összevissza építették a házakat. Nem a mértan határozta meg helyüket s rendjüket, hanem alkalom, lehetőség, szükség, egyszóval az élet akkori logikája. Ezeket a hibákat helyre kell hoznunk a jövendő városkép kívánalmai szerint. Én nagyon derülátó vagyok! Ebben az ötéves tervben teljesítjük mindazt a feltételt, amely ahhoz szükséges, hogy Hevest várossá kikikáltsuk. .J Paiaky Dezső
