Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-02 / 78. szám
A munkásosztályért, a népköztársaságért 60 éve született Asztalos János TISZTA SZEMŰ, magas homlokú fiatal honvédtisztet ábrázol az a fénykép, amely nem sokkal mártírhalála előtt készült róla. így él emlékezetünkben, s mindazoké- ban, akik ismerték, szerették. Asztalos János elvtárs, aki a párt, a szocialista Magyar- ország védelmében halt hősi halált 1956. október 30-án a Budapesti Pártbizottság Köztársaság téri székházának ostromakor. Pozsonyban született 1918 április 6-án, egy szegény cipészsegéd gyermekeként. Négyen voltak testvérek. Az I. világháború végén Budapestre költöztek, így az 1919-es Tanácsköztársaság idején már egy Nefelejts utcai kis szoba-konyhás lakásban élt a hattagú család. Asztalos János édesapja elkötelezte magát a proletár- diktatúra mellett. Egy cipőüzem vezetőjévé nevezték ki. A munkáshatalom leverése után börtönbe került. A fiatal Asztalos János elvégezte a négy polgárit, de a világ- gazdasági válság éveiben semmi lehetősége sem volt rá, hogy felvegyék a Láng- gépgyárba, ahol szakmát szeretett volna tanulni. Ezért 1932. őszén ékszerésztanonc- nak szerződött. Szorgalma, ügyessége révén hamarosan a szakma elismert munkása lett 1942-ig, katonai behívásáig dolgozott aranyművesként. Ä Már inasévei alatt szoros kapcsolatba került az ifjúmunkásokkal. öccsével együtt beiratkozott a vasasok tornászcsoportjába, ahol egyre több kommunista munkást ismert meg. ) Mint vasastomász, hét végi túrákra járt sok-sok társával együtt a budai, pilisi és börzsönyi hegyekbe. Ezeken a kirándulásokon nagyszerű előadásokat hallgattak politikai kérdésekről, vitákat rendeztek társadalmi problémákról. Marxista ismereteket gyűjtöttek. Forradalmi dalokat és indulókat énekeltek, közösségi szellemben nevelték, alakították, formálták egymást. 1936-ban, 18 éves korában lépett be a Nemesfémipari Munkások Szakszervezetébe. Szorgalmával, fiatal korától messze előbbre járó komoly gondolkodásmódjával, politikai kérdésekben tanúsított aktivitásával tekintélyt szerzett magának az idősebb munkások körében is. Beválasztották a szakszervezet vezetőségébe. 1937. szeptember 16-án a Ságvári Endre vezette fiatalok megtámadták a Tompa utca—Angyal utca sarkán levő nyilas házat és szétzavarták a nyilasokat. Asztalos János részt vett ebben az akcióban. „Az akcióval elértük, amit akartunk. Megmutattuk, hogy van erő, amely szembe mer szállni a nyilasokkal. S egyre nőtt ez az erő.” 1939. őszétől bekapcsolódott a Vörös Segély munkájába is. Mind többet vállalt magára az illegális pártmunkából. Terjesztette a párt kiadványait, propagandaanyagait. Titkára lett a vasastornászok sportbizottságának, amely az illegális kommunista párt utasításai szerint tevékenykedett. Asztalos János szervezte meg a vasastornászok részvételét a párt által kezdeményezett 1941. október 6-i Batthyány emlékmécsesnél lezajlott demonstrációra, november 1-én a Kossuth és Táncsics sírjának megkoszorúzására s 1942. március 15- én a Petőfi szobornál rendezett háborúellenes tüntetésre. Ezt követően hamarosan behívták katonának. A híradósokhoz került. A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM SZAMARA 1942 a próbatétel esztendeje volt. Tömegesen hívták be a baloldali érzelmű munkásokat, a szakszervezeti vezetőket s vitték ki őket büntetőszázadokkal a frontra. Letartóztatták a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetőit és a kommunisták százait. Asztalos Jánost csapattestétől hozták fel a katonai nyomozók Budapestre a hírhedt Andrássy laktanyába. Kegyetlenül megkínozták, de megtörni nem tudták. Elítélték, másfél évet kapott, amit a Margit körúti és a váci fegyházban töltött le. 1944- ben, alighogy kiengedték a börtönből, a nagykanizsai ín- temálótáborba hurcolták. 1945. áprilisának első napjaiban vált szabaddá, amikor az ország. Részt vett a Magyar Kommunista Párt nagy- kanizsai szervezetének megalakításában, majd Budapestre került. PártiskQlai oktató lett. Tudását továbbadta másoknak. A IX. kerületi és a budapesti pártbizottságon dolgozott. ' 1946-tól a budatétényi pártiskola vezetője volt. 1948-ban a párt az alakuló néphadseregbe küldte politikai munkára. Nagy szükség volt marxista—leninista képzettségű, tudású osztályhű tisztekre. Mint politikai tiszt, kiváló oktató, nevelő és szervező munkát végzett. Tudásával, példás magatartásával, a kommunista vezetőre jellemző kitűnő tulajdonságaival irányította, nevelte beosztottjait, akik szerették és tisztelték becsületes, nyílt, határozott, mélységesen emberi magatartásáért. 1956. október 30-án, amikor az ellenforradalmárok megtámadták a Budapesti Párt- bizottságot, Asztalos János, a régi illegális harcokban edzett kommunista a maga humánus mércéjével mért másokat is. Hitte, hogyha békés szándékkal áll ki, okos szóval fordul a felfegyverkezett támadókhoz, azok majd hallgatnak rá. Nem így történt. A felkorbácsolt indulat az értelem fölé kerekedett. ASZTALOS JÁNOS HONVÉD EZREDES HŐSI HALALT HALT a pártért, a szocialista Magyarországért. Emlékét a nevét viselő utcák, intézmények, sporttelepek és elvtársai sohasem halványuló emlékezete őrzi. Vida Sándor 1. A zászlóaljparancsnok egy heves mozdulattal a küldönchöz fordult: — Gutman elvtárs! Sorakoztassa fel az utánpótlást! — Értettem! Utánpótlás — sorakozó! — süvítette bősz őrmesterhangon Gutman. f Még nem csitult el odafent a tompa lábdobogás, amikor a parancsnok határozott mozdulattal kilépett a fedezékből és a mellvédre támaszkodva előszökkent az árokból.^ Gutman sietve „vi1 gyázz!”-t vezényelt és a parancsnok lelépkedett a mellvéd fagyott földhányásáról. Ebben a pillanatban hátul, a magaslat felett rakéta ugrott a magasba, remegő fénye végigömlött a katonák arcán, akik riadt-óvatosan összébb görnyedtek, de senki se hagyi J.978. április 2., vasárnap ta el a helyét a sorban. Mindenki a magaslatra pillantott, aztán — őrá, a parancsnokra, nyilván a „feküdj!” vagy az „oszolj!” vezényszót várták. De a parancsnok még csak „pihenj !”-t se vezényelt, hanem kimérten továbbment a sor közepéig és ott megállt. A rakéta kihunyt, a magaslat felett hunyorgó félhomályt sűrű éjszakai sötétség váltotta fel. — Ki tud oroszul? — Én érteni. — Én is. — Egy ember — hozzám! Valaki kilépett a sorból és a zászlóaljparancsnoktól három lépésre megállt. — Álljon mellém, tolmácsolni fog. Vannak-e betegek? A katona néhány szót mondott a maga nyelvén. — Van — felelte valaki a sorból. — Betegek, öt lépést előre — lépj! A tolmács a sor felé fordult. és nem túl határozottam lefordította a parancsot. A parancsnok észrevette, hogy a katona mondókája valahogy hosszabb volt, mint az ő vezényszava. Eközben a háta mögött újabb rakéta lobbant. Volosin mozzanacla nul hátrafülelt: nem hallatszanak-e lövések? Ha lövöldözés kezdődik, az azt jelenti, hogy a felderítők németekbe botlottak és a vállalkozás ma kútba esik. De úgy látszik, egyelőre nem volt baj: a rakéta kihunyt, de lövöldözés nem hallatszott. Amikor a széljárta éjszakai táj fölött újra összezárult a sötétség, a parancsnok észrevette, hogy az előtte álló sor. megmozdult és néhány ember előrelépett. Egyenként léptek elő, nem egyszerre, szemmel láthatóan bizonytalanul megálltak a sorfal előtt, és gyanakodva pillantottak a zászlóaljparancsnokra. — Aki nincs kiképezve — három lépést előre — lépj! Némi tétovázás után újabb hat ember lépett előre. De amint megálltak, csaknem egy vonalba kerültek azokkal, akik öt lépést léptek ki. A parancsnok észrevette ezt a pontatlanságot, de nem szólt, most nem lett volna értelme. — Aki nagyon fél — az is! A tolmács ezúttal nem is vezényelt, inkább elmagyarázta a vezényszót és a zászlóaljparancsnok gyomra ösz- szerándult, attól tartva, , ha Tiz éve törtónt „Végre szabad vagyok!" „Almot látok, egy olyan Amerikát, amelyben a szegények és a gazdagok, a fehérek és a feketék nemcsak a törvény előtt, hanem az élet. ben is egyenlőek.” Martin Luther King szavai ezek. Csaknem 15 éve azon az emlékezetes washingtoni polgárjogi ' tömegtüntetésen hangzottak el, amelyen mintegy negyedmillió ember emelt szót az amerikai négerek jogaiért. A tüntetés szónoka, Martin Luther King akkor már hét éve szervezte, irányította a faji megkülönböztetés elleni küzdelmet az Egyesült Államokban. A nevét még 1956- ban ismerte meg a világ, amikor az Alabama állambeli Montgomeryben egy helyi megmozdulás eredményeként az amerikai Dél történetében először indult útjára olyan autóbusz, amelyen fehérek és feketék egyaránt utazhattak. Az autóbusz-bojkott, amelyet Martin Luther King vezetett sikerre, az amerikai polgárjogi küzdelem első jelentős akciója volt. Hatására erősödött meg a mozgalom, s lett az addig ismeretlen baptista lelkészből világszerte ismert és tisztelt polgárjogi vezető. Martin Luther King őszintén hitt abban, hogy az amerikai négerek erőszak nélkül, békés úton is kivívhatják szabadságukat. A mozgalmat is ebben a szellemben irányította, jóllehet a montgo- mery-i akció után ő és családja nemcsak Alabama államban, hanem az Egyesült Államok egész területén állandó életveszélyben volt. Naponta kapott fenyegető leveleket, telefonhívásokat, többször letartóztatták, nyilvánosan megrágalmazták. A küzdelmet mégsem adta fel. Amikor 1963-ban Kennedy elnök haláláról, a dallasi gyilkosságról értesült, csupán ennyit mondott feleségének: „Ez történik majd velem is”. ezt az utasítását végrehajtják, alig marad valaki a helyén. De a sor ezúttal mozdulatlanul állt, bizonyára a fölösek valamennyien kihasználták már a lehetőséget. — Helyes. Most azok, akik előreléptek: jobbra — át! — vezényelte a parancsnok. — Gutman elvtárs, vezesse visz- sza a csoportot a törzshöz. — Vissza? — csodálkozott Gutman, aki máskor mindig megértette parancsnokát, de aztán elharapta a szót és sietve elkiáltotta magát: — Utánam, lépés indulj! Amikor amazok egyenként átugráltak az árkon és eltűntek az éjszakában, Volosin közelebb lépett a sorhoz. A két megritkult vonal feszült figyelemmel meredt rá. — Önökkel pedig harcolni fogunk. Fordítsa. Holnap harcba indulunk. Együtt, mindnyájan. Lesz, aki elesik. Ha összehangoltan és határozottan fognak tevékenykedni, kevesebben fognak elesni. Ha tétovázni kezdenek a tűzben, többen esnek el. Jegyezzék meg! A gyalogos katona legfőbb törvénye: minél gyorsabban odafutni a némethez és megölni. Ha nem sikerül, ő öli meg magukat. Ez nagyon egyszerű. A háborúban minden egyszerű. Amíg a tolmács bele-bele- zavarodva továbbította szavait, a zászlóaljparancsnok várakozóan ellépkedett a sor előtt, közben egy-egy pillantást vetett a magaslatra. (Folytatjuk) És, hogy ennek a megérzésnek volt létjogosultsága, ipi sem bizonyítja jobban, mint az azóta nyilvánosságra került részletek a Szövetségi Nyomozó Iroda tevékenységéről. A tényeknek e napvilágra került töredékeiben Martin Luther King neve többször is szerepel. Edgar Hoover, az FBI egykori nagyhatalmú igazgatója már 1961-ben azt mondta King- ről, hogy „nem jó ember”. „Meg kell akadályozni, hogy King Messiássá váljék, aki képes egyesíteni és felvillanyozni a fekete nacionalista csoportokat.” A dokumentum, amelyből a részlet való, s amely nyilvánvalóan árulkodik arról, mire is gondolt Hoover, 1968. márciusában készült. Martin Luther Kinget 1968. április 4- én este gyilkolták meg. Az az ember, aki annyira irtózott az erőszaktól, erőszak áldozata lett — a gyilkos golyó a Nobel-békedíjas polgárjogi vezetőt szállodai szobájának erkélyén érte Memphisben. Az állítólagos gyilkos} James Earl Rayt miután hajJ landó volt bűnösnek vallani magát, 99 évi börtönre ítél—; ték. „A magányos gyilkos” azóta többször is kérte ügya újratárgyalását, de hiába.. Martin Luther King szülőhelyén, Atlantában egy sírj hant áll a néger gettó közepén. A kövön fekete betűk! Martin Luther King 1929— 1968., s alatta egy négysoros vers: „Végre szabad — Végre szabad — Hála a mindenható istennek — Végre szabad vagyok.” K. Mi Ráadásnak — Kodályt Varsói egyetemisták kórusa énekelt Gyöngyösön Alig egy napot töltöttek el Gyöngyösön. Tulajdonképpen a Gödöllői Agrártudományi Egyetem vendégei voltak, a két felsőoktatási intézmény között létrejött egyezmény keretében érkeztek hazánkba, és Gyöngyösre csak leruccantak. Ismerkedni a mátra- alji tájjal, ismerkedni ennek a tájnak jellegzetes településével, az ott működő főiskolával, az abban tanuló diáktársakkal. Es még hangversenyt is adtak. Ennek a kulturális eseménynek a fundamentuma a két népnek immár a törté- ( nelmi időkkel megmért testvéri barátsága, amelyet most csak kiegészített, hangsúlyozottabbá tett a forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozata, a VIT-re való készülődés máris magas hőmérsékletű feszültsége. Érthető, ha a gyöngyösi fiatalok nagy érdeklődést tanúsítottak a varsói akadé- misták vendégszereplése iránt. A természetes kíváncsiság is hajtotta őket: mit hallhatnak a lengyel fiataloktól, a lengyel dalkincs, népművészet milyen eddig még ismeretlen remekeivel találkozhatnak, hogyan élvezhetik ennek a zenei világnak a felfedezését? A vegyes kar a műsorát két részre osztotta. Tudatos műsorszerkesztői szándék szerint a nehezebb fajsúlyú művekkel kezdték, aztán közelítettek a játékosabb, a vidámabb, a könnyebben felfogható és átélhető kórusművekkel a mához. A két részt olyan számmal zárták, ami feltétlenül közönségsikerre számíthatott. így is lett. És amikor a hálás haliga-' tóság csakugyan ráhangolódott az énekprodukciókra, akkor még megtetézték mindezt egy Kodály-művel : Ének Szent István királyhoz című alkotással. A magyarul énekelt szám hatását leírni fölösleges. Szívből örültünk a hangversenynek, annak is, hogy a Varsói Mezőgazdasági Akadémia Vegyes Kórusa alkalmat adott néhány száz ifjúnak a jó zene, illetve ének élményének átélésére. A vendégegyüttes figyelemre méltó tulajdonságokkal rendelkezik. Tudnak együttes hangzást biztosítani, jó a ritmusérzékük, szépek a középfekvésű akkordjaik, szinte hiánytalanul szólaltatják meg a szélesebb hömpölygésű dallamokat, és valósággal megújulnak, kinyílnak, átlényegülnek, amikor a lengyel népi eredetű kompozíciókat interpretálhatják. Csak sajnálni tudjuk, hogy nem ebből a fajta művekből hallhattunk többet. Bevalljuk, nagyobb örömünkre szolgált volna, a várakozásainknak is ez felelt volna meg. A műsorszerkesztői szándék: a nagy ív feivázolása, az egyházi énekművészet gyöngyszemeinek felvillantása elképzeléseinkkel nem egészen egyezett. Ezt a tudatos mű- sorepítést a Kodály-mű is hangsúlyozza. Az énekkart Jerzi Skalski vezényelte, zongorán kísért Éva Gotsz. (g. mol—l J