Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

1falt Ti Kiállítása

Vílt Tibor szobrászművész makettjeiből, szoborvázlataiból, terveiből rendezett kiállítást a Magyar Nemzeti Galéria. Képeinken Raszter és Tübbing fával című alkotásai láthatók.

Szolimán levele Pestre ért

Nem térhetünk ki minden egyes dokumentumra, amely gyűjteményünket 1977-ben gazdagította — a kutatás majd ismertetni, hasznosítani fogja őket — írja évi jelentésében dr. Windich Éva, az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárának vezetője.

Az is jelentős gyarapodásról ad számot azonban, ami a múlt évi beszerzésekből helyet kaphatott a jelentésben. Van benne majdnem 1000 éve Íródott kódextöredék és XX. századi írói hagyaték is.

Az említett XI. századi kódextöredék sokáig egy későbbi keltű kódex kötéseként lappangott. Egy további kódextöredék is előkerült hasonló módon, ez is a középkorból való, s érdekessége, hogy a hasonló munkák többségétől eltérően nem latin, hanem görög nyelven írták. A két becses irományt most kutatók veszik kézbe, azzal a halvány reménnyel, hogy régiségértékük mellett valamely magyar vonatkozásukat is sikerülhet kideríteni.

Londonból, vásárlás útján került Budapestre Szolimán szultán Párizsba címzett levele, amely a XVI. század közepén íródott, s a szultánnak Magyarországgal kapcsolatos terveiről tudósít. A XVII. század végéről való Teleki Pálnak, Teleki Mihály erdélyi kancellár fiának emlékkönyve, amelyet Európa számos városában, egyetemén neves tudósok írtak tele. A magyar tudósok közül Pápai Páriz Ferenc is a bejegyzők között szerepel.

Kevésbé régi, de történeti szempontból jelentős egy

1849-ből származó levél; Hajnik Pál rendőrfőnök írta, a címzett pedig Szemere Bertalan, az első magyar felelős kormány belügyminisztere, a debreceni kormány miniszter- elnöke volt. Hajnik a levelet augusztus 18-án, fél órával Törökországba való menekülése előtt írta, s a többi között a Görgey által hazaárulóként kivégeztetett Zichy Ödöntől elkobzott gyémántkincs sorsáról közöl érdekes adatokat.

A századforduló művészeti életének érdekes vonatkozásait adja Vastagh György műkereskedőnek, a Vastagh művészcsalád tagjának levelezése festőkkel, szobrászokkal és műgyűjtőkkel. (A Vas- tagh-gyűjtemény egy Arany

Jánostól származó és az Eg- genberger-féle könyvkereskedésnek szóló megrendelést is tartalmaz).

A XIX. századi eredetű hungarikumait — magyar vonatkozású iratanyagát — is sikerült külföldi beszerzés útján gyarapítani: a gyűjteménybe került Gustav Ce- derström svéd festő Munkácsy özvegyéhez írt részvétnyílvánító levele, továbbá két Verescsagin-levél, amit a nagy orosz festő pesti tartózkodása idején írt.

A XX. századi írói hagyatékok közül értékes új darabokkal bővült Krúdy Gyula és Németh László levél-, kézirat- és dokumentum- gyűjteménye.

Csorba Béla

Vf honyveh

A Kossuth Könyvkiadó újabb, harmadik kiadásban jer

uentette meg Berend T. Iván és Szuhay Miklós közör munkáját. A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848— 1944 című knöyvet. A Közgazdasági és Jogi Kiadóvai közösen gondozott nagyszabású mű áttekintést ad a kapitaUzmus magyarországi kibontakozásáról, gyorsuló ütemű fejlődéséről, egészen a felszabadulás időszakáig. A magyar kapitalizmus kialakulásának, fejlődésének tanulmányozása mindenki számára haszonnal járhat, akit érdekel hazánk felszabadulás előtti fejlődése, s annak néhány jellegzetes sajátossága.

A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó megjelentette Tam- kó Sirató Károly Szélkiáltó című verseskötetét, Kass János

illusztrációival. A népszerű így élt... sorozatban látott napvilágot Földes Anna Így élt Móra Ferenc című életrajzi írása, amely nemcsak az író életéről, hanem egész életművéről jó áttekintést ad, sok érdekes illusztráció kíséretében. Mándy Stefánia gyermekverseinek kötete, A cinóberpiros madár Bálint Endre illusztrációival látott napvilágot. Sok hasznos ismeretre tanítja meg a gyerekeket a Palotás Márta és Kereszti Zsuzsa közös szerkesztésében most átdolgozott, új kiadásban megjelentetett hasznos kis kötet, az Unat-, kozom! Mit csináljak? Bábozás, fejtörők, játékok, barkács- ötletek sok képpel. Ez az alcím mintegy tartalmi ismertető is és jelzi, hogy valóban sok olyan területre kalauzolja el az unatkozó gyerekeket, amelyeken tájékozódni, új ismereteket szerezni a későbbiekben is csak haszonnal járhat számukra. Szintén átdolgozott és bővített új kiadásban jelent meg A repülő hajó, amely a Szovjetunió népeinek meséiből ad kitűnő válogatást. A Búvár zsebkönyvek sorozatában látott napvilágot a Vadvirágok első kötete, Csapody Vera színes rajzaival és HoránSzky András szövegével. Magyar népi mondókák verses képeskönyve a Kerekecske, gombocska; gazdag anyagát Kresz Mária válogatta, a rajzokat pedig Szyksznian Wanda készítette. A Képes történelem sorozatban jelent meg ismét a reformküzdelmek korát ismertető kötet, a Haza és haladás, Fekete Sándor tollából.

A Kozmosz szerkesztőségének gondozásában látott napvilágot Köpeczi Béla érdekes könyve, az Eszmék, utak korunk művészetében. A kötet tanulmányai segítenek eligazodni a fiataloknak a korszerű művészet értelmezésében, s általában napjaink kulturális-művészeti problémáiban. Szántó Gábor riportjait, interjúit tartalmazza A legfontosabb randevú című kötet. A Fiatalok könyvtára sorozatban látott napvilágot a Papok, katonák, polgárok után... című kitűnő antológia, amely három évtized magyar szépprózájából ad jó áttekintést, Faragó Vilmos válogatásában és szerkesztésében. Nodar Dumbadze regénye a Ne félj, mama! (A kötet a Kozmosz könyvek sorozatában, az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban került a könyvesboltokba.)

A Műszaki Könyvkiadó a barkácsolóknak nyújt segítséget Dimitrije Petrovic Lakberendezési tárgyak sajátkezű- lég című könyvének újabb kiadásával. Molnár László és Varga László közös szakkönyve a Gördülőcsapágyazások tervezése. Bővíteti és javított kiadásban került ismét a könyvesboltokba Karl Rothammel Antennakönyve. (KS)

V

izennyolc évesen kerültem Kecskemétre, és lakóként eőször városba. Korábban csak bejártam Kiskunhalasra, a tanyayi- lágból, és legelőször azt mondanám el, hogy micsoda különbség van a kettő között. Amíg bejársz valahová, reggel iskolába, vasárnap vagy szombat este moziba, kulturba, addig ott látogató vagy. Még csak nem is vendég. Pontosan jó az a szó, hogy bejáró. Semmi sem a tiéd. Érzelmileg értve. Nem hasonlítod össze az épületeket, eldöntendő, hogy melyik a szebb, nem kritizálhatsz semmit, elfogadod az egészet úgy, ahogy van. Aláveted magad a hatásoknak, mindnek, rossznak, és jónak, mert csodálod a várost, te, az isten háta mögött lakó. Csodálod, ámde nem szereted: nem a tiéd, hanem a benne lakóké, örüljenek neki azok, vagy bosszankodjanak hibái miatt.

Ahogy csodáltam Kiskunhalast, és kritikátlanul fogadtam el tőle mindent, úgy tekintettem fői a városi lányokra is. Szépnek, okosnak, jónak és izgalmasnak hittem mindet — vagyis elérhetetlennek. Próbálom megmagyarázni. Odakint a tanyán a lányok igencsak vastag lábikrájúak, tömzsiderekúak, vállasak, keménymellűek, de ha nem, akkor legalábbis izmoskarúak, bar- nabőrűek, pirospozsgásak. Ez többnyire az életformájukból következik. Pici koruktól kint szaladgálnak, kora ifjúságuktól dolgoznak a mezőn, ahol tető alá még akkor se nagyon jutnak, ha elered az eső. S mikor Halasra kezdtem járni, középiskolába, a város csodáival együtt az egészen más körülmények között növő és élő lányokat is elfogadtam csodálatosnak. így lett szememben előkelő a sápadtság, horpadtmellűség, a vékony derék, a pipaszár láb... ha legalább arra jutottam volna, hogy ez egyfajta szépség, amaz pedig egy másikfajta! De én nem: ha valamelyik városi lány nem felelt meg a „szabványoknak”, akkor nem fogadtam el igazinak!

Kunszabó Ferenc:

Az új városlakó

Csodáltam őket, ámde nem szerettem. Nem mertem szeretni. Harmadikos koromban egy városszéli lánynak kezdtem udvarolni, aki, ugye, már majdnem tanyai, de a körülményeit tekintve legfeljebb falusi — és szóval oda akarok visz- szatérni, hogy mennyivel más érzés volt, mikor kollégiumi lakóként Kecskemétre kerültem. A változás az alatt a pár hét alatt játszódhatott le bennem, ami a főiskolai felvételi, és az évkezdet között eltelt: nem vagyok alábbvaló! Minden ősöm pásztorkodott vagy földet túrt, én pedig most mérnöknek készülök !

Ö

sszesen tizennyolc éves voltam, mikor az anyám készítette általvetővel leszálltam a kecskeméti nagyállomáson. Fiatalság és kíváncsiság — azt hiszem, ez a két szó nagyon összeillik. Emlékszem, a délutáni vonattal érkeztem, és éppen csak ledobtam a cuccot a kollégiumban, és máris be a városba!... Az Izsáki útón indultam, de nem mindjárt a közepének, hanem előbb becsavarogtam a Máriaváros zegzugos, néhol hirtelen kiszélesedő utcáit, elcsudál- koztam azon, hogy a Leninváros szép házait miért a ZIM-gyár kéményeinek torkába rakták, körbekerültem a Műkertbe vezető sétányhoz, aztán átyágtam a vasúton, megcsudáltam a Hunyadiváros kertes villáit, átjöttem a Ceglédi úton, bekeveredtem az épülő Széchenyi- város féligkész rendiébe, a Hitel, Világ, Stádium utcákba, és végig nerq féltem, hogy eltévedek, mert a városközép magas házai, tornyai mindenhová kitekintettek rám. A

Budai kapunál leültem gy kőre, néztem a torlódó forgalmat az akkor még rendezetlen csomópontéin, aztán megvacsoráztam a Kisbuga- ci csárdában — és csak utána mentem be a főtérre.

Leültem egy padra, pihenni. Arra rezzentem föl, hogy egy karcsú, szőke lány sétál el előttem, s valamivel távolabb leül. Ügy éreztem, nekem hangsúlyozza magát! S hogy sokáig ne gyötörjön a kétség, odamentem hozzá, a két kezemet zsebrevágtam, és azt mondtam: — Csípem az alakod, bébi!... — No hát ezen ő is úgy elcsodálkozott, mint most maga, de ketten együtt sem annyira, mint. jómagam. Ha valaki akkor délután, akár egy perccel előbb is azt mondja, hogy ezt megteszem, körülröhögtem volna ... — És hol tanultad ezt a hülye dumát?! — így vágott vissza. S ezzel egálba is kerültünk, körülbelül. Kölcsönösen nyeltük zavarainkat, majd maga mellé nézett a padra, én pedig leültem, és azt mondtam, hogy Halason, a gimi- ben. De nem hitte. Igazad van, mondtam, a tévében hallottam. Kérdezte, mikor, melyik műsorban? Hallgattam, és már azon voltam, hogy felállók, otthagyom, okoskodjon másnak, de hirtelen úgy belém szúrt, hogy attól ugrottam fel. Azt mondja: — Te tanyasi vagy?... — Honnan a jóistenből veszed?... — Fölnézett nagy, kerek szemekkel : — Csak nem akarod letagadni?! — Ezt már nem bírtam ki. Otthagytam., Még szerencse, hogy szó nélkül, mert ha odamondok valami eredeti hazait, akkor nemcsak arról győződhet meg, hogy a magyar préri közepéről jöttem, hanem másnap ráadásul szégyellhetem magam.

A tanévnyitón derült ki, hogy ő is gólya. Ügy tettem, mintha nem ismerném meg, de odajött. — Mi van, mondom, az angyalodat látod? Még jobban nevetett: — Na látod, erről már elhiszem, hogy otthon tanultad, a tanyán ... — Ha nem lány lennél, most betürülnék egyet!... — Miért, ez sértés? — Nem sértés, de te úgy mondod, már másodszor! — És akkor nevetett a legjobban, hogy ő nem bántó szándékkal mondja, hanem mert valóban látja rajtam, és ennek örül annyira! Ugyanis, hobbyja a néprajzi gyűjtés!... Falfehér lettem az ijedelemtől: látja rajtam?! Mi a keserves tetűből látja?! Még végig is nézegettem magamon, de hangosan csak ennyit mondtam, hogy na, hát engem nem szúrsz fel a gombostűdre! Vagy valami ilyesmit.

Megfogta a kezem, húzott magával.

Kifelé mentünk az Izsáki úton. A nagy házak hamar elmaradtak, aztán a beépített utcák is, és fél óra múlva majdnem otthon éreztem magam: kint jártunk, a várost övező tanyavilágban. O mesélt. Hogy kecskeméti, s talán a dédapja, meg annak a nagyapja is itt született, orvosok voltak, meg ügyvédek, meg tisztviselők ... Egy őse éppen Katona Józseffel szolgálta együtt a várost... Minden mondatával kisebb lettem. És éreztem, nem dicsekszik, csak meg akarja magát ismertetni. S valóban, mikor a Halasi úton visszafelé jöttünk, kérdezgetni kezdett rólam, de én bizony csak bakkan- tottam ezt, azt. A jófenét tudjak magamról, meg a szűkebb pátriámról mesélni? Akkor megint ő beszélt. Már beértünk a városba, és

idegenvezetett engem. Minden utcáról tudott valamit, de szinte mindegyik házról. Ez elképesztett: itt minden téglának története van?!

S mikor pár hónap múlva megkérdezte, mikor megyünk ki hozzánk, megrémültem. Mit tudjak mutogatni Kökönyösön? ... Sokáig nem vittem ki, osak eljegyzés előtt. Mert az úgy illik mifelénk, de az itteni őspolgári családoknál is. — Kivittem, és nagyon élvezte az egészet, az egyik tehenünk épp akkor ellett, hát a kis- borjúba egészen beleszeretett. Mindenért lelkesedett, a szénapadláson ócskaságok után kutatott — de a harmadik napon már láttam rajta, hogy igen fáradt. Kérdeztem is tőle visszaútban. Elismerte. Azt mondta, nem tudott aludni. De mitől? Elgondolkodott: Talán éppen a szokatlan csendtől. Nodehát, ez elég sovány vigasz. Hát akkor a sok új benyomástól. De ezt sem fogadtam el, mert Sopronban például együtt voltunk először, és prímán aludtunk. Mondott még ilyet is, olyat is, de mind el is vetettük. A végén abban állapodtunk meg, hogy kideríthetetlen, de a tény attól még tény marad. Azóta persze megszokta, és talán valami otthonos érzése is kialakult. De a gyerekeinknek már föltétlenül.

Azok egész évben ott lennének, szívesen... de, hogy mondjam : én már nem. Hazamegyek, nem mondom, és jókat beszélgetünk a szomszédokkal, hülyéskedünk a testvéreimmel, meg mindenfélét segítek az öregemnek, úgy mint régen — de egész évben ott lakni?! Már elképzelhetetlennek tartom.

C ha ma ismeretlent kalauzo- J lók Kecskeméten, rengeteg történetet tudok az utcákról, az épületekről, s néha Iokálpatriótább vagyok, mint az apósom. Biztosan benne van ebbén az újonnan jött túlbuzgalma is, mert meg akarom hálálni neki — mármint a városnak —hogy nemcsak befogadott, hanem meg is szerettette magát: a saját érzelmeimből következően egycsapásrá, és a feleségem révén tartósan. Talán már örökre.

VSAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4 *^AA^^^M^^^^^^^^AA^AAAAA/>AAAAÄ^AAÄAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAA/W\AAAAAAAAAAAA/\AAAAAA/W\AAAAAAA^V^