Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-11 / 60. szám
Film A Sólymok vezetője Szükséges a pályairányítás megjavítása Ülést tartott a megyei tanács Jogi ős igazgatási bizottsága Jó néhány nemzedéknek életre szólóan meghatározó élmény marad a háború, ez az Európa minden zugát felforgató nagy világégés. Kiki más és más emlékeket őriz és hordoz lelke mélyén, attól függően, hány éves volt azokban az esztendőkben, hol kellett hadba állnia, vagy éppen meghúzódnia, mert még alig férfiként, vagy egyáltalán gyermekként kapta el a forgószél. . ; eddigi nagy filmeposzok után egyre-másra születnek apróbb, líraibb töltésű filmek, ahol már a megszépítő, vagy leszűrő távolság fénylő homályából elevenednek újra az akkori emberek és napok. Itt már több a személyes átélés, a személye* sors szerepe, itt minden egy- egy hős körül forog. így aztán a részletek is élőbbek, markánsabb hatásúak, mert minden hős, minden résztvevő a maga környezetében és azt a nemesen egyszerű szerepet játssza, amit a sors szabott ki számára. Mint ebben a filmben is! Ivan Kapeljuh megsérült a fronton és ezért könnyebb beosztásra irányítják. Szülőfalujában ő teremti meg azt a rendet, amely még a történet napjaiban, 1944 szeptemberében nem is olyan nyugodt egy kis ukrajnai faluban. Ivan átlagfiú, de lelkiismeretes, övéi között kell felkutatni azokat, akik a németekkel összedolgoznak és most nyomós okaik vannak az erdőbe bújni és onnan terrorizálni a sokat szenvedett lakosságot, rokonaikat. Ivan szerint is könnyebb volt eligazodnia a fronton, mert ott nagyjából lehetett tudni, merről lő az ellenség. Ivan mindenütt kérdez, mindenkitől elvárja, hogy neki elmondja az igazat. De az igazság megismerése csak egyik előfeltétele, hogy a helyes cselekedet következzék. Az is megjön, hiszen azért írta Viktor Szmír- nov a filmet, hogy kifessék: az összefogás és az egyenes beszéd, az elszánt akarat ilyen kis környezetben, ilyen egyszerű eszközökkel is elérhető, felmutatható. Leonyid Oszika rendezői elképzelését a hagyományos rzinészvezetésen túl már az is vezérli, hogy ezt à bővérű ős bő humorú ukrán népet így, „egy-az-egyben” bemu- assa nekünk. A főhős Ivan mellé Popelenkot és az elnö- ! köt állítja, akik a falu at- ! moszféráját, a falusi fajta gyors észjárását és életre valóságát bizonygatják. Kü- ! lön derűs novellaként kell 1 felfognunk a filmen belül azt a jelenetet, amikor Valér- nak, a flotta tagjának hazaérkezését kívánják megünnepelni azért, hogy Golerij és bandája befogható legyen. Popelenko megmagyarázza Valér gondterhelt anyjának, miért is jó az, ha az ő malacukat vágják le és eszik meg: az ő malacuk is megfelelő politikailag, ami itt, ebben a helyzetben a célra utal, A fátyolos fényekben fürdő ligetes táj övezi a falut. Az erdő, a maga rengetegével természetes díszlet ehhez a jó kedélyű elbeszéléshez, amelyben az a hagyományos tisztesség, ha a nép vénei, a falu öregebbjei ülnek az asztal hosszában, míg a fiatal asszonyok állva éneklik a népdalokat. A kis faluközösségnek ez a lírai képe teszi vonzóvá és derűssé ezt a jó ritmusú filmet, A film főszerepeit Viktor Fokin, Konsztantyin Sztye- panov, Ivan Mikolajcsuk és Bronyiszlav Brondukov játsz- szák. És nem lehet felsorolni QMtíüsSq 1978. március 11., szombat Szovjet film — mert statiszták és nincs név szerint híradás róluk — azoknak a neveit, akik e filmben megjelennek, ráncos arcukkal, barázdált homlokukkal, jellegzetes népi öltözékükben; azokat az öreg asszonyokat és élemedettebb férfiakat, akik néma szereplőként állják körül a sírt, vagy éppen az apró falusi vígságba vonulnak, ahol a malac párolgó húsa és a vigadó énekszó egybecsapnak, mint élmény és élményadó forrás. Farkas András kérdésre ösztönöz: mit akarlak már megint vele. Annál is inkább így van ez, mert a töredezett szerkezetű cselekmény miatt — amelyet nem kiegészítenek a képek, hanem illusztrálnak — mindvégig nem világos, hogy a fiú közönséges bűncselekmény, netán banditizmus, vagy haladó nézetei következménye miatt menekült külföldre. Nem világos, hogy gazemberségből csinál-e lépten-nyomon adósságokat, vagy ma6 komoly ok készteti erre. Hogy vajon miért hagyta cserben a szerencsétlen lányt a gyerekkel, aki esetleg tóle van? De vele még mint jó szeretővel sem szimpatizálhatunk egyértelműen, mert több ízben is fölmerül, hogy „homo, esetleg blsex,..” Egyébként Mariangela Me- lato felejthetetlenül játszik, ... csak egy egészen másik filmet. Harsány, temperamentumos, vérbő előadása mellett szó sem lehet olyasmiről, hogy bármiféle termosz, vagy evőeszköz, vagy bunda, — amiket pedig sokszor emlegetnek — önálló netán fenyegető kafkai létre kélne. Ilyen semmiségekre képtelenség figyelni, ha ő nevet, lélegzik, sír, toporzékol, vagy pislog, esetleg csak jár, kél... Milyen kár, hogy egy félóra után mindez még az 6 előadásában is unalmassá válik, mért egy fojtogatóan unalmas történethez kapcsolódik. Az egész film felemás voltát még csak fokozza a képi megjelenítés is. Egyszerre és egymással ellentétben sugároznak a felvételek szenti- mentalizmust és arra fittyet hányó derűt, egyszerre próbálnak belefeledkezően műTegnap délelőtt Egerben tar tolta meg munkaterv szerinti soron következő ülését, dr. Pápay Gyulának, a megyei tanács végrehajtó bízott, sága titkárának vezetésével a tanács jogi és Igazgatási bizottsága. A bizottság a hónap második felében esedékes megyei tanácsülés előkészítése jegyében megvitatta a tanácstörvény végrehajtásának megyei tapasztalatait. Ezután az oktatási feladatokat ellátó szakigazgatási szervek igazgatási-hatósági tevékenységét tárgyalta a testület, amely ezt a munkát jó szinNyíregyháza nagy írószü. lőtte, Krúdy Gyula élete és munkássága méltatásának szenteli idei programját a megyeszékhelyen augusztus 1—14 között megrendezendő — sorrendben negyedik — nyári egyetem. A Krúdy- centenárium legkiemelkedőbb eseményén tíz előadás foglalkozik az író életművével, jellemábrázoló művésze, tével, s korának, a magyar századfordulónak és az I. világháború utáni esztendőknek művészettörténetével, kultúrpolitikájával, históriai hátterével. Az egyetem programjának külön érdekessége, hogy vavonalúnak minősítette ugyani de egyben javasolta is, h gy miután évente majdnen <00 középiskolai felvételi ps isa van a megyében, tovább ->ell javítani az általános iskoLai tanulók pályairányítását. A bizottság ezután tavas« latot tett az állampolgári ismeretek iskolai oktatásának fejlesztésére és szükségesnél« ítélte az állampolgárok jogtudatának és jogismeretének intézményekben történő jog- propaganda hatékonyságának bővítésére a közművelődési növelését. lamennyi szabad idős rendez^ vénye is Krúdyhoz kapcsolód dik. A nyíregyházi Krúdy Filmszínházban megrendel zik a Krúdy-művekből készült filmek és tv-játékok bemutatóját, a nyári egye-, tem vendége lesz Krúdy Zsuzsa és Huszárik Zoltán. A4 író leánya apjának mindennapjairól, szokásairól beszél majd, míg a filmrendező a Színdbád-film forgatásának kulisszatitkaiba avatja be hallgatóit. A nyíregyházi nyári egye-- tem előadásai nyilvánosak A! szervezők szívesen fogadják az érdeklődőket, a diákoka tj a Krúdy-életmű kedvelőit. Kedves Michele Színes olasz film Egy jutalomjátékot kinálő film, amellyel megbüntették a színészt. A moziból ezzel az érzéssel távozik a néző, aki megerőltette magát és végignézte a Kedves Michele című új olasz filmet. (Egyébként nem túl sokan bírták ki az utolsó kockáig türelemmel...) Az első felületes benyomás megfogalmazása után aztán óhatatlanul muszáj töprengeni azon, hogy miként is történhetett meg az, hogy Natalia Ginzburg neves írónő érdekes, — és olvasva legalábbis — filmszerű regényéből, Mario Monichelli nagy tudású olasz rendező, Mari- angela Melato kitűnő színésznő főszereplésével ennyire reménytelenül megnézhetet- len filmet produkált. „A spanyol polgárháború egyik vezető hősének családja Olaszországba emigrálva él, pontosabban széthullik nem is emberekre, tárgyakra: áthúzandó bútorokra, nyúlketrec- re, vízcsapokra, egy doboz tejporra, amely a gyereknek kell, egy malomra, amit megvásárolt az apa, és most eladnak. És szavakra, szavakra, szavakra. Az élet úgy földhöz vágja a szerencsétleneket, hogy a hazudozás, vagy a mese lehet az egyetlen mód a föltápászkodásra.. fogalmazták meg egy nyugat- berlini fesztiváli beszámolóban a filmről 1976-ban. Milyen jó lenne, ha mindennek akár csak a töredékét is kapnánk. Ám a vásznon, egy másik film pereg. Ügy sejteni, az eredeti elképzelés — az alapanyaghoz hűen — az lett volna, hogy a főhős, — a család legéleterősebb fája — Michele lesz. Aki ugyan csak fi legutolsó filmkockákon tűnik föl, akkor is holtan, ám hozzáíródnak, illetve róla szólnak a levelek, amelyeket rokonai, barátai írnak. Róla beszélgetnek, őt emlegetik, mindenki másban az ő kedves, szeretett, imádott, sőt istenített arca tükröződik. A többiek azért vannak, hogy az ő cselekedeteit, érzelmeit, jellemét fölfejtsék. Nélküle bábokká sodródó, lebegő figurává válnak a férfiak és a nők, s az uralmat átveszik az értelmetlenül fontossá váló, mégis fölöslegesnek tűnő mindennapi tárgyak. Ügy tűnik, azonban a rendező —, aki mint számos forgatókönyv írójaként is ismert — mégsem merte kiosztani a főszerepet egy föl sem tűnő figurára. És ezzel kiengedte kezéből az alkotást! A történet végül is a fiú egyik volt szeretője körül bonyolódik, akinek különösen Izgalmas lényét igyekszünk megismerni, az g cselekedeteire figyelünk, az ő és gyermeke kacskaringós sorsán aggódunk, vele azonosulunk. Így azonban az a bizonyos kedves Michele, akit bosszantó módon folyton emlegetnek, csak zavaróan hat, kizökkent, s a méltatlankodó vésziek és elidegenítőek lenni. Így történhetik az meg, hogy az embernek kedve támad a feneketlen nyomorhoz, kedve támad a tört lábú ágvak, a szakadt székek, a málló falak és a — kitűnő festmények társaságába költözni. .. E film tehát sem mint önálló mű, sem mint regényadaptáció nem mondható sikeresnek. És mégis... várjuk kíváncsian mind Ginzburg, mind Monichelli újabb alkotásait. Németi Zsuzsa A filharmóniai hangversenysorozat előadása Egerben A filharmóniai hangversenysorozat újabb előadására kerül sor 13-án, hétfőn este 7 órai kezdettel Egerben a Gárdonyi Géza Színházban. Műsoron szerepel Mozart: Szöktetés a szerájból — nyitány, Mozart: A-dúr klarinétverseny és Schubert: G-dúr mise. Közreműködik Kovács Béla, Liszt-díjas érdemes művész klarinéton; Zempléni Mária, Prevoz János és Gáti István, a Magyar Állami Operaház szólistái, valamint Tóth Béla vezényletével a KISZ Központi Művészegyüttes egyetemi énekkarai Az Egri Szimfonikus Zenekart vendégként Jancsovics Antal dirigálja. DALLAMA €tZS£ő£f> ÍJ (Befejező rész) Szürke, borongás, mégis ragyogó ég fogadta Galambot odakinn. Elébb fölszántott táblák közt haladt, frissen fésült, sima volt a föld, mint a pázsit. Valami apró zöldek virultak rajta. Már csak a tábla hiányzott: Fűre lépni tilos! Mégse pázsit, jött rá éles elmével Galamb, a városlakó, őszi búza vagy őszi árpa. Próbált visszaemlékezni a lapok első oldalára: országszerte elvetették az őszi búzát. De így is jó: megkezdődött az őszi árpa vetése. Na, ki tudja. Kis zöld füvek. De a kukoricát megismerte. Alig volt szél, de csak úgy zörgött, suhogott a sok száraz levél. Amerre a szem ellátott, csupa szürkéssárga kukorica. Galamb lépegetett, haladt, de a kukorica nem fogyott. Az a suhogó nesz követte, bevat- tázta a torkát, egyedül volt a végtelen ég alatt, szemben egy magaslessel. Mire vadászhatnak itt a kukoricaföl. dön? Ámult Galamb, aztán fácánok, nyulak, vaddisznók jutottak az eszébe, isten az atyám, ezek bejönnek a kukoricaföldre! Mtért. mit gondoltál, tökfej. rótta meg az okos Galamb a buta Galambot, hogy körülkerítik a földeket? Prótkerités mögött termelik a kukoricát? Na nem, azt nem, de akkor is., : Lehet, hogy egyszeresek szembejön egy vaddisznó? Vaddisznó helyett azonban egy teherautó jött nagy dudálással, a teherautón sárgás halom púposodott, néhány kukoricaszem le is esett. Galamb fölszedett egyet, szopogatni kezdte, előbb olyan volt, mint a kavics, de lassan megpuhult, és ki tudja honnét, ismerős, lisztes ízt eresztett. A végenincs kukoricásnak hirtelen vége lett, innentől letarolt szárak, elszóródott levelek borították a földet. A széles domb olyan volt, mint egy ember feje, amelynek egyik oldalán még ott a haj, de a másikon már végigment a nullásgép, Odafent a dombon most jelent meg a nullásgép maga, jókora dög, tetején, oldalán karok, csövek vagy mik meredeztek, elöl meg néhány hatalmas, hegyes vasfog, azzal nyírta, ette, pusztította a kukoricaszárat. Jött az óriási alkotmány Galamb felé, dübörögve nyargalt feléje, hogy önkéntelenül hátralépett. Füle mellett újra autóduda harsant, üres teherautó vágtatott föl a dombra, farolt, a kombájn mellé igazodott, akkor a fölső csőből zuhogni kezdett kifelé a sárga kukorica bele egyenesen a teherautóba. Ketten vágtattak egymás mellett, a szárfaló szörnyeteg meg az engedelmes vakarcsnak látszó gépkocsi, aztán megállt a kukoricazuhatag, a teherautó bőgve elhúzott Galamb mellett, elporzott a földúton a falu felé. A kombájn megállás nélkül folytatta az útját. Galamb szorongva, lelkesülten és parányivá zsugorodva nézte ezt a virtuóz előadást, ilyet még életében nem látott. Lecövekelve tűrte, hogy a dübörgő szörnyeteg megközelítse, a dühös fémagyarak mér ott túrtak, zabáltak az orra előtt, amikor váratlanul csend lett. — Galamb, édes öregem, mit keresel te itten? — ordított az őskori állat, jobban mondva Kántor Karcsi az állat nyakán. Izzadt kerek képe csupa vigyor. Lemászott, megropogtatta Galamb hátát, ő meg mint egy ostoba kisfiú, ha a templomban az orgonaszó ^kiviszi a lábából az erőt, meggyónt: — Szabadságot vettem ki, fiacskám, de megfogadtam azt a mocskos Királylányt, miért, te mire tettél volna, a Királylányra, a Cigányra, vagy az Esperesre? Szóval ugrott a lóvé. Gondoltam, nálad kitelelek. — Mindig mondtam, hogy vigyázz a nőkkel! — mondta Kántor Karcsi elégedetten. Nemigen tudták folytatni az eszmecserét, mert egyszerre két teherautó érkezett, az egyiken egy svájcisapkás fiú, a másikon egy középkorú férfi. A középkorúnak elöl hi. ányoztak a fogai. A résen át nagyokat köpött a kukoricaszárak közé. — A Janinak megroppant o dereka — közölte rosszkedvűen. — Most mondja az elnök. Aszongya, találjunk ki valamit. — A dereka? — mondta Kántor Karcsi. — Az. Tán már be is vitték a kórházba — vélekedett a rosszfogu. — Mondtam az elnöknek, nem vagyok isten, hunnét vegyek neki még egy sofőrt. Galamb egyik lábáról a másikra állt. Mérhetetlen izgalom fogta el, még nagyobb, mint tegnap, mikor a Királylány (az a dög) lemaradt. — Te Karcsi — bökte meg a kabátját, —- figyelj ide. — He? — mondta Karcsi, mert igencsak gondolkodott. — Es K. én beugranék? A rosszfogű alulról fölfelé haladva végigmérte, olyanformán, mint sorozáskor az a dagadt orvosőrnagy. Galamb kicsit el is vörösödött. — Vezettem én a seregben ennél különb járgányt is — próbált egykedvű lenni és fölényes. A rosszfogú gondosan köpött egyet, Karcsi meg egy kukoricaszárat ráncigáit kifele a kombájn agyarai közül. — Egbül gyütt áldás — mondta ki a szentenciát a svájcisapkás fiatalember. — Az igaz — mondta Karcsi tömören. A fogatlan megint kiköpött, aztán megrántotta a vállát. — Nem bánom, üljön föl, majd mutatom az utat. Szólni köll az elnöknek. Galamb fölkapaszkodott a vezetőülésre, indított, A rosszfogú beült melléje. — Csak arra, egyenesen — vezényelt. A tükör mellett egy műanyag hableány himbálózott1 Két kis rózsaszín gömb a keble. — Irány a sellő — mondta Galamb hirtelen. — Fenét. Egyenest a szárU tőhoz megyünk — közölte 4 fogatlan. Krúdy-centenárium Nyíregyházán