Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-07 / 56. szám
flies Nem Ogaden a tét Carter elnök az Egyesült Államok szempontjából alighanem súlyosnak ítélte az Afrika szarva térségében kialakuló helyzetet, különben nem küldte volna Addisz Abebába személyes megbízottját. David Aaron, a nemzetbiztonsági tanács helyettes vezetője február 21-én tért visz- eza az etiópjai fővárosban tett villámlátogatásáról, ahol átadta Mengisztunak Carter személyes üzenetét. A vészjósló hangvételű üzenet pedig úgy szólt, hogy ha a hadicselekmények 6orán az etí- ópiai hadsereg átlépné a szó. máliai határt, az súlyos következményekkel járna, veszélyeztetné a világbékét”. Ezzel összefüggésben Carter állítólag azt is kérte Mengisz- tutól, hogy ne követelje Szi- ad Barre távozását, mire Mengisztu azt felelte, hogy e kérdésben nem ő, hanem a Szomáliái nép az illetékes. Sziad Barre a napokban Borchgrave amerikai újságírónak kijelentette, hogy őt már az amerikaiak leírták. A Fehér Házat egyébként aligha izgatja, mi lesz a személyes sorsa Sziad Barrenak. Az újkori történelem éppen elegendő példával szolgál arra, miként bánik el az Egyesült Államok azokkal, akik bár amerikai érdekeket szolgáltak, de nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Washington számára ezúttal sem egyetlen személy, s még csak nem is Ogaden a tét. Gondjai nagyobbak, mint hogy a nacionalista álmainak rabjává és áldozatává vált Szomáliái vezetők sorsával törődne. Az amerikai politikai és katonai stratégia tervezőit sokkal inkább foglalkoztatják azok a következmények, amelyekkel nekik is számolniuk kell, ha teljessé válik a Szomáliái invázió kudarca, csődöt mond az etió- piai forradalmi rendszer megdöntésének amerikai terve. Szomália a múlt év július 23-án hadüzenet nélküli háborút indított Etiópia ellen azzal a céllal, hogy megszerezze a három déli tartományt (Hararghe, Sidamo és Balex) magában foglaló Oga- dent A támadás nem teljesen váratlanul, de mindenképpen készületlenül érte az etiópiai hadsereget. Fő erőit az erit- reai szakadárok elleni harc kötötte le, ráadásul az amerikai kormány megtagadta a korábbi szerződésben vállalt kötelezettségeinek teljesítését, a forradalmi kormány által kifizetett 40 millió dollár értékű fegyver és más hadianyag szállítását. A Szomáliái vezetők feltehetően úgy gondolták, hogy a fegyverutánpótlástól elvágott, belső nehézségekkel küzdő Etiópia könnyű préda lesz. Reményeiket csak fokozta, hogy amerikai részről teljes egyetértésüket fejezték ki a tervvel, sőt azt is megígérték, hogy ha a Szovjetunió nem járulna hozzá a Szomáliái akciókhoz, az Egyesült Államok gondoskodni fog a Szomáliái hadsereg fegyver- és lőszerutánpótlásáról. Sziad Barre a Newsweek című amerikai hetilapnak azt nyilatkozta, hogy „orvosa és barátja, az amerikai dr. Kevin Cahill játszotta a közvetítő szerepet”. — Cahill nem hazudik — jelentette ki a Szomáliái vezető. Az Egyesült Államok vezetői minden bizonnyal úgy okoskodtak, hogy számukra csupa haszon, ha Szomália megtámadja a forradalmi változásokat végrehajtó Eti- óoiát. Ebből számukra csak valami jó sülhet ki, esetleg két legyet üthetnek egy csapásra. Számítani lehetett rá, hogy a Szovjetunió nem támogathat egy ilyen inváziót, s megromlanak a szovjet— Szomáliái kapcsolatok. Másrészt megdöntik Etiópia forradalmi rendszerét, s a legyőzött ország új, polgári kormánya visszahívja az amerikaiakat, akiket a forradalmi változásokat végrehajtó katonatisztek űztek el. A forradalmi kormány azonban nem esett kétségbe. Átcsoportosította az erőket. EAireából a déli frontra vezényelte a csapatok egy ré- (ftét, felállította a népi mili- Oát, megkezdte kiképzését és Etióp milicisták egy kilőtt Szomáliái harckocsin (A szerző felvétele) a Szovjetuniótól kapott fegyverekkel való felszerelését. A közel hat hónapig tartó szervező munka meghozta gyümölcsét. A január végén, február elején indított ellentámadás jelentős sikerekkel járt. Az északi fronton sikerült visszafoglalni a vasútvonal jelentős részét, az északkeleti fronton Jijiga felé törnek az etiópiai csapatok, délnyugaton pedig a február elején még közvetlen veszélyben levő Harartól 75 kilométerre nyomták vissza a szo- máliaiakat Ezen, a délnyugati frontszakaszon tett látogatást az a száz főnyi újságírócsoport, amelynek magam is tagja voltam. A Boeing 720-as kü- lönrepülőgép reggel hét órakor indult Addisz Abebából és harminc perces repülőút után landolt a fővárostól 470 kilométerre, a fronttól azonban mindössze negyven kilométerre levő Diredawában. A múlt év szeptemberében — első utam alkalmával — a repülőtér szomorú látványt nyújtott. A Szomáliái csapatok a repülőtér betonjáig törtek előre. Páncélosaikat a kifutópályától néhány méterre állították meg az etiópiaiak. Találat érte a berendezéseket és az épületeket. Mindennek már nyoma sincs. A repülőtérről autóbuszokkal folytattuk utunkat Harar tartományi székhelyre, ahol a frontszakasz parancsnoka, Mulatu Nagash ezredes és a tartományi vezető tartottak eligazítást. Elmondták, hogy az inváziós Szomáliái csapatok megsemmisítettek 300 millió dollár értékű termelőberendezést és középületet, illetve lakóházat, földönfutóvá tettek több százezer embert, akik most menekülttáborokban élnek. Megmutatták a Szomáliái hadseregtől zsákmányolt térképeket, majd azt a hatalmas arzenált, amelyet az ugyancsak a Szomáliái hadseregtől zsákmányolt, NATO-országokból és arab államokból származó fegyverekből állítottak össze. A hadianyag egy része eredeti csomagolásban került az etiópiai hadsereg kezére, arról tanúskodva, hogy azt menekülés közben hagyták hátra az ellenséges erők. Módunk volt beszélgetni a Szomáliái hadifoglyok egy csoportjával, köztük 15—16 éves gyerekekkel, akiket erőszakkal kény szeri tettek a hadseregbe és szinte kiképzés nélkül dobtak a frontra. « A látogatás legérdekesebb része kétségtelenül a frontvonal megtekintése, a tisztekkel és katonákkal folytatott beszélgetés volt. A hadszíntéren tett mintegy 55 kilométeres utazás, amely a főútvonalat kikerülve, úttalan utakon közel három óra hosszat tartott, az előző nap véget ért harcoktól még szinte forró területeken vezetett át. A falvak üszkös romjai, kilőtt páncélosok, használhatatlanná vált lövegek, egyéb hadfelszerelési tárgyak és a részben még temetetlen hullák tanúskodtak róla: a harc mindkét oldalról súlyos áldozatokat követelt. A látottak azonban arról is meggyőztek bennünket, hogy az etiópiai hadsereg ma már ura a helyzetnek, s hogy a vele együtt küzdő népi milicia sem a botokkal gyakorlatozó emberek csoportja többé, hanem harcokban edzett komoly erő, amelyre számítani lehet. Egyik nyugati kollégám megkérdezte Shillavu dandárparancsnokot, akinek az állásaiban tartózkodtunk: — Nem fél-e a szemben levő hegyoldalban beásott két Szomáliái dandár támadásától, avagy nem kell-e tartanunk a Szomáliái légierőtől? — Uram, a szomáliaiak aligha támadnak ezekben a napokban. A legutóbbi két hétben lezajlott harcok során légierejük egyetlen egyszer sem szállt fel, pedig nagy szüksége lett volna rá a Szomáliái csapatoknak, hogy légi támogatást kapjanak. Itt legfeljebb a tüzérségük be- lövéseitől kell tartani, mert vonalaink lőtávolban vannak — hangzott a válasz. A Szomáliái főerők tehát visszavonulóban vannak, a légierő csupán néhány géppel rendelkezik, a frontra dobott újabb egységek kiképzetlen fiatalokból állnak. Ezek a tények is arról tanúskodnak, hogy a Szomáliái inváziós tervekre kudarc, a még etiópiai földön levő Szomáliái csapatokra katasztrófa vár. Alighanem a szomáliaiak teljes vereségétől való félelem nyugtalanította Carter elnököt, ezért küldte megbízottját Addisz Abebába, s tett ajánlatot a már említett 40 millió dollár értékű fegyver leszállítására is. Washingtonban minden jel szerint úgy döntöttek, hogy megpróbálják megmenteni Szomáliát a teljes összeomlástól, ugyanakkor felveszik a kapcsolatot az etiópiai vezetéssel. Megkísérlik helyreállítani a megromlott kapcsolatokat, arra számítva, hogy a háború utáni időkben e kapcsolatok még jól jöhetnek. Segítségükkel esetleg fékezni lehet az etiópiai pozitív változások ütemét. Arról nem is beszélve, hogy Etiópia és Szomália mindig is fontos szerepet játszott a Pentagonnak az Indiai-óceán térségével kapcsolatos katonai terveiben, valamint a haladó afrikai mozgalmak megfékezésére irányuló imperialista törekvésekben. Kanyó András Régészeti szenzáció Ösmagyar sírok Lengyelországban A Frzemyslben lévő múzeum ikonjai, az ezeréves város emlékei, s történelmi nevezetességű Jaroslaw műkincsei méltán hozták Izgalomba az érdeklődőket. Az idén azonban egy új, valóban nem mindennapi régészeti lelet fordította ide a közfigyelmet. Tudósok, történészek, régészek, s a muzeális dolgok iránt érdeklődő nem szakközönség is felkapta a fejét a hírre: ősmagyarok sírját tárták fel a város határában. Kik lehettek? A múzeumban kísérőm, dr, Andrzej Koperski régész, az idei nagy felfedezések hőse. Szívélyesen kalauzol fel a restauráló műhelybe, ahol a szenzációs lelet tárgyi tartozékait, a sírok mellékleteit hozzák rendbe a tudományos munkatársak. — A sírokat ebben az évben találtam és tártam fel — mondja a régész. A föld alatt kilencven centi mélységben bukkantunk rá. Először még sejtelmünk sem volt arról, hogy ez a feltárás az év nagy meglepetését hozza, A környéken ugyanis gazdag régészeti anyag található, ami azzal magyarázható, hogy Przemysl és környéke hajdanán fontos útvonalon feküdt. A feltárt sírokban olyan lelet feküdt, amely első ráte- kintésre is sugallta: itt olyan temetkezési helyre bukkantunk, amely leginkább a magyar kutatások során feltárt honfoglalás kori sírokra emlékeztet. Mivel ilyen vagy hasonló lelet eddig még so, sem bukkant fel itt, és ezért joggal fogalmazódott meg a kérdés: vajon hogyan kerültek ide ősmagyarok? Elemzések után Koperski dr. ezután elmondta: a sírokat alapos vizsgálat alá vetették. Megállapították, hogy nem harcban elesett katonák sírját találták meg. A közelben talált asz- szony- és gyermeksírok azt bizonyították, hogy itt élhettek egykor a magyarok. Mert a tárgyak, az ékszerek, fegyverek, ruhamaradványok vizsgálata bebizonyította: csak magyarok lehettek. A X. században itt élt, vagy erre járt magyar családról van tehát szó. — Nézze — mutatja a leleteket Andrzej Koperski —, itt van az a könyv, amely részletes áttekintést ad a X. századi magyarok viseletéről. Bs figyelje meg ezzel párhuzamosan a csákányt, a kengyeleket, a női ruha díszeit. Szinte rá lehet tenni a képre, vagy mondhatjuk: ezek is szolgálhattak volna mintául. A harcost lovával és fegyverével együtt temették el, csak a lovasnomád magyarok lehettek. Közös kutatások következnek A leletek mentése után a bronz, ezüst és vas felszereléseket, a csontvázakat a közönség elé tárják. Az érdeklődés ugyanis rendkívüli, hiszen mindenki számára izgalmas kérdés: hogyan maradtak magyarok a Kárpátokon kívül a honfoglalást követő században is. A felfedezést és következtetéseinket magyar régészeti folyóiratban is publikálni szándékozzuk — folytatja Andrzej Koperski. — Nagyon jó lenne, ha a rendkívüli lelettel kapcsolatban a magyar és lengyel tudósok közösen folytatnák a kutatásokat. Mert kérdés van bőven. Követek voltak az itt megtaláltak? Vagy egyáltalán nem is mentek az újhazába, hanem a vándorláskor maradtak itt? Vagy a Kijev és Halles felé vezető út mentén volt missziójuk? A nagy ceremóniára valló temetés során fontos személyiség is került a sírba? Ha igen, ki volt ő? Bizonyára a magyar régészek is érdeklődéssel fogadják a przemysli leletet. Bürget Lajos ußves fez&JC'Kérkedés nélkül állíthat tóm, hogy rendelkezem valamelyes kézügyességgel. Ügy kezdődött a dolog, hogy már 4—5 éves koromban szakszerűen szétszedtem a rossz zsebórát és a gramofont, amelyeket összerakni ugyan még szakszerűtlenül se tudtam, de nem sokkal később már meglehetős rá~ termettséggel készítettem vitorlás hajót, intorlás szánt, vízimalmot, sőt gumiszalagos légcsavarral meghajtott repülőgépet is. Ez az utóbbi, ha nem repült is, gurulni már tudott a földön. Annál jobban repült a papírsárkányom, szállt a nádszálból metszett nyílvessző, amelyet fűzfaágból hajlított íjról lőttem ki; a korombeli kislányokat bürökszárból készített vízipuskával, kenderkóc golyóbisra töltött bodzapuskával vagy a libatollseprű- bői kitépett toliból fabrikált krumlipuskával ijesztgettem. Ma már ilyeneket, sajnos, nem csinálok, de a kisebb hibákat — az elromlott villanyt, vízcsapot, ablakzárat stb. — magam megjavítom odahaza, anélkül, hogy ezzel a konkurrenciával a ház- kezelöség irigységét még csak egyszer is felkeltettem volna. Egyben azonban kétbalkezes vagyok: hiába olvasgatom a lapok barkácsolást rovatát, még soha semmit nem sikerült elkészítenem az ilyen amatőr műszaki leírások után. Eleinte sokat bosz- szankodtam emiatt, később azonban rájöttem valamire: könnyebb leírni az ilyen műveleteket, mint elkészíteni az utasítások nyomán a megfelelő tárgyakat. Éppen ezért elhatároztam, hogy többé nem próbálkozom újságcikkek alapján barkácsolással, hanem inkább én magam is ilyen cikkeket fogok imi. Ezt ezennel meg is kezdem: FÁBÓL VASKARIKA Végy a fáspincében egy köteg aprófát. Ezeket a kör alakúra formált aprófaköte- gek pléhlemezből készült karikával vannak összefogva. Tüzeld el az aprófát, s megmarad neked a vaskarika. VASBÓL FAKARIKA Gyújtsd a vasat, azután add el a MÉH-nek. A kapott pénzből kisfiádnak vehetsz a játékboltban egy fakarikát. Lehet, hogy ezek a barkácsolást feladatok a gyakorlottabb ezermesterek számára túlontúl egyszerűnek tűnnek, mentségemre szolgáljon azonban az a körülmény, hogy még kezdő vagyok ezen a téren. Amellett van egy nagy előnyük: leírásom nyomán mind a fából vaskarikát, mind pedig a vasból fakarikát a kisebb kézügyességgel rendelkező gyermekek, sőt felnőttek is előállíthatják. Heves Ferenc mai műsorok: RIÓID KOSSUTH 8.27 Dzsungelharc és diplomácia. 8.57 Zenekari muzsika. , 10.05 Iskolarádió. 10.35 Telemann : Pimpinone. 11.41 Don Segundo Sombra. 12.35 Melódiakoktél. 14.11 A hinta, a romos ház meg a Gizi. 14.57 Éneklő ifjúság. 15.10 Kelen Hugó dalaiból. 15.28 Népi zene. 15.44 Magyarán szólva. .. 16.05 Harsan a kürtszó! 16.35 Zenekari muzsika. 17.07 Köztünk maradjon! 17.32 Birgit Nilsson énekel. 18.00 A Szabó család. 18.30 Esti magazin. 19.15 Népzenei hangos újság. 19.55 Többszemközt a Kossuth Klubban. 20.25 Örökzöld dallamok. 21.05 Kilátó. 22.20 Magyar kórusművészettel a világ körül. 23.20 Dvorzsák: f-moll zongoratrió. PETŐFI 8.33 Verbunkosok, nóták. 9.29 Monológ. 9.34 Derűre is derű. 10.00 A zene hullámhosszán. 11.55 Látószög. 12.00 Operettfelvételek. 12.33 Arcképek a bolgár irodalomból. 12.47 Zenekari muzsika. 13.25 Szobanövény- kedvelőknek. 13.30 Ravel: Lúdanyó meséi. 14.00 Kettőtől hatig... 18.00 Barátság slágerexpressz. 18.33 Beszélni nehéz. 18.45 Könnyűzene. 19.16 Magatartásgenetika 19.30 Csak fiataloknak! 20.33 Irodalmi kirándulások. 21.03 A rádió dalszínháza. 22.12 Nótacsokor. 23.15 Dzsessz- felvételekből. Szolnoki rádió 17.00-től 18.30-ig. Miskolci rádió 17.00 Hírek, időjárás — Fiatalok zenés találkozója. (Szerkeszti : Varsányi Zsuzsa) — Az igazságügyi fórum a szövetkezet. Dr. Tímár László előadása — 18.00 Észak-magyarországi krónika (A pedagógus mb. az 1977—78. évi munkaerő-gazdálkodás tapasztalatairól tárgyalt. — A sátoraljaújhelyi járási-városi NEB ülésezett — Operaslágerek — Hírösszefoglaló, lap. és műsorelőzetes. .. T MAGYAR 8.00 Tévétorna. 8.05 Iskolatévé. 10.25 Muzsikáló szerszámok. 11.05 Iskolatévé. 14.05 Iskolatévé. 16.45 Amák, a tenger asszonyai (japán dok-film). 17.10 A színfalak mögött. 17.40 Mindenki iskolája. 18.45 Iparosító iparágak. 19.20 Tévétorna. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Égj, hogy világíts! 21.10 Színházi album. 22.10 Tv- híradó 3. 22.20 A XVII. San Remó-i dalfesztivál. 2. MŰSOR 20.01 „Csak a derű óráit számolom”. 20.55 Autómotorsport. 21.15 Tv-híradó 2. 21.35 Rendeljen rózsát! é
