Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-07 / 56. szám

flies Nem Ogaden a tét Carter elnök az Egyesült Államok szempontjából alig­hanem súlyosnak ítélte az Afrika szarva térségében ki­alakuló helyzetet, különben nem küldte volna Addisz Abebába személyes megbí­zottját. David Aaron, a nemzetbiz­tonsági tanács helyettes ve­zetője február 21-én tért visz- eza az etiópjai fővárosban tett villámlátogatásáról, ahol átadta Mengisztunak Carter személyes üzenetét. A vész­jósló hangvételű üzenet pe­dig úgy szólt, hogy ha a ha­dicselekmények 6orán az etí- ópiai hadsereg átlépné a szó. máliai határt, az súlyos kö­vetkezményekkel járna, ve­szélyeztetné a világbékét”. Ezzel összefüggésben Carter állítólag azt is kérte Mengisz- tutól, hogy ne követelje Szi- ad Barre távozását, mire Mengisztu azt felelte, hogy e kérdésben nem ő, hanem a Szomáliái nép az illetékes. Sziad Barre a napokban Borchgrave amerikai újság­írónak kijelentette, hogy őt már az amerikaiak leírták. A Fehér Házat egyébként aligha izgatja, mi lesz a sze­mélyes sorsa Sziad Barrenak. Az újkori történelem éppen elegendő példával szolgál ar­ra, miként bánik el az Egye­sült Államok azokkal, akik bár amerikai érdekeket szol­gáltak, de nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Washington számára ezúttal sem egyetlen személy, s még csak nem is Ogaden a tét. Gondjai nagyobbak, mint hogy a nacionalista álmainak rabjává és áldozatává vált Szomáliái vezetők sorsával törődne. Az amerikai politi­kai és katonai stratégia ter­vezőit sokkal inkább foglal­koztatják azok a következ­mények, amelyekkel nekik is számolniuk kell, ha teljessé válik a Szomáliái invázió ku­darca, csődöt mond az etió- piai forradalmi rendszer megdöntésének amerikai ter­ve. Szomália a múlt év július 23-án hadüzenet nélküli há­borút indított Etiópia ellen azzal a céllal, hogy megsze­rezze a három déli tarto­mányt (Hararghe, Sidamo és Balex) magában foglaló Oga- dent A támadás nem teljesen váratlanul, de mindenképpen készületlenül érte az etiópiai hadsereget. Fő erőit az erit- reai szakadárok elleni harc kötötte le, ráadásul az ame­rikai kormány megtagadta a korábbi szerződésben vállalt kötelezettségeinek teljesíté­sét, a forradalmi kormány által kifizetett 40 millió dol­lár értékű fegyver és más hadianyag szállítását. A Szo­máliái vezetők feltehetően úgy gondolták, hogy a fegy­verutánpótlástól elvágott, belső nehézségekkel küzdő Etiópia könnyű préda lesz. Reményeiket csak fokozta, hogy amerikai részről teljes egyetértésüket fejezték ki a tervvel, sőt azt is megígér­ték, hogy ha a Szovjetunió nem járulna hozzá a Szomá­liái akciókhoz, az Egyesült Államok gondoskodni fog a Szomáliái hadsereg fegyver- és lőszerutánpótlásáról. Sziad Barre a Newsweek című amerikai hetilapnak azt nyi­latkozta, hogy „orvosa és ba­rátja, az amerikai dr. Kevin Cahill játszotta a közvetítő szerepet”. — Cahill nem ha­zudik — jelentette ki a Szo­máliái vezető. Az Egyesült Államok veze­tői minden bizonnyal úgy okoskodtak, hogy számukra csupa haszon, ha Szomália megtámadja a forradalmi változásokat végrehajtó Eti- óoiát. Ebből számukra csak valami jó sülhet ki, esetleg két legyet üthetnek egy csa­pásra. Számítani lehetett rá, hogy a Szovjetunió nem tá­mogathat egy ilyen inváziót, s megromlanak a szovjet— Szomáliái kapcsolatok. Más­részt megdöntik Etiópia for­radalmi rendszerét, s a legyő­zött ország új, polgári kor­mánya visszahívja az ameri­kaiakat, akiket a forradalmi változásokat végrehajtó ka­tonatisztek űztek el. A forradalmi kormány azonban nem esett kétségbe. Átcsoportosította az erőket. EAireából a déli frontra ve­zényelte a csapatok egy ré- (ftét, felállította a népi mili- Oát, megkezdte kiképzését és Etióp milicisták egy kilőtt Szomáliái harckocsin (A szerző felvétele) a Szovjetuniótól kapott fegy­verekkel való felszerelését. A közel hat hónapig tartó szer­vező munka meghozta gyü­mölcsét. A január végén, feb­ruár elején indított ellentá­madás jelentős sikerekkel járt. Az északi fronton sike­rült visszafoglalni a vasútvo­nal jelentős részét, az észak­keleti fronton Jijiga felé tör­nek az etiópiai csapatok, dél­nyugaton pedig a február elején még közvetlen veszély­ben levő Harartól 75 kilomé­terre nyomták vissza a szo- máliaiakat Ezen, a délnyugati front­szakaszon tett látogatást az a száz főnyi újságírócsoport, amelynek magam is tagja voltam. A Boeing 720-as kü- lönrepülőgép reggel hét óra­kor indult Addisz Abebából és harminc perces repülőút után landolt a fővárostól 470 kilométerre, a fronttól azon­ban mindössze negyven kilo­méterre levő Diredawában. A múlt év szeptemberében — első utam alkalmával — a repülőtér szomorú látványt nyújtott. A Szomáliái csapa­tok a repülőtér betonjáig tör­tek előre. Páncélosaikat a ki­futópályától néhány méterre állították meg az etiópiaiak. Találat érte a berendezéseket és az épületeket. Mindennek már nyoma sincs. A repülőtérről autóbuszok­kal folytattuk utunkat Harar tartományi székhelyre, ahol a frontszakasz parancsnoka, Mulatu Nagash ezredes és a tartományi vezető tartottak eligazítást. Elmondták, hogy az inváziós Szomáliái csapa­tok megsemmisítettek 300 millió dollár értékű termelő­berendezést és középületet, illetve lakóházat, földönfutó­vá tettek több százezer em­bert, akik most menekülttá­borokban élnek. Megmutat­ták a Szomáliái hadseregtől zsákmányolt térképeket, majd azt a hatalmas arze­nált, amelyet az ugyancsak a Szomáliái hadseregtől zsák­mányolt, NATO-országokból és arab államokból származó fegyverekből állítottak össze. A hadianyag egy része ere­deti csomagolásban került az etiópiai hadsereg kezére, ar­ról tanúskodva, hogy azt me­nekülés közben hagyták hát­ra az ellenséges erők. Mó­dunk volt beszélgetni a Szo­máliái hadifoglyok egy cso­portjával, köztük 15—16 éves gyerekekkel, akiket erőszak­kal kény szeri tettek a hadse­regbe és szinte kiképzés nél­kül dobtak a frontra. « A látogatás legérdekesebb része kétségtelenül a front­vonal megtekintése, a tisztek­kel és katonákkal folytatott beszélgetés volt. A hadszínté­ren tett mintegy 55 kilométe­res utazás, amely a főútvona­lat kikerülve, úttalan utakon közel három óra hosszat tar­tott, az előző nap véget ért harcoktól még szinte forró te­rületeken vezetett át. A fal­vak üszkös romjai, kilőtt páncélosok, használhatatlan­ná vált lövegek, egyéb had­felszerelési tárgyak és a részben még temetetlen hul­lák tanúskodtak róla: a harc mindkét oldalról súlyos áldo­zatokat követelt. A látottak azonban arról is meggyőztek bennünket, hogy az etiópiai hadsereg ma már ura a hely­zetnek, s hogy a vele együtt küzdő népi milicia sem a bo­tokkal gyakorlatozó emberek csoportja többé, hanem har­cokban edzett komoly erő, amelyre számítani lehet. Egyik nyugati kollégám megkérdezte Shillavu dan­dárparancsnokot, akinek az állásaiban tartózkodtunk: — Nem fél-e a szemben levő hegyoldalban beásott két Szo­máliái dandár támadásától, avagy nem kell-e tartanunk a Szomáliái légierőtől? — Uram, a szomáliaiak aligha támadnak ezekben a napokban. A legutóbbi két hétben lezajlott harcok során légierejük egyetlen egyszer sem szállt fel, pedig nagy szüksége lett volna rá a Szo­máliái csapatoknak, hogy lé­gi támogatást kapjanak. Itt legfeljebb a tüzérségük be- lövéseitől kell tartani, mert vonalaink lőtávolban vannak — hangzott a válasz. A Szomáliái főerők tehát visszavonulóban vannak, a légierő csupán néhány géppel rendelkezik, a frontra dobott újabb egységek kiképzetlen fiatalokból állnak. Ezek a té­nyek is arról tanúskodnak, hogy a Szomáliái inváziós tervekre kudarc, a még etió­piai földön levő Szomáliái csapatokra katasztrófa vár. Alighanem a szomáliaiak teljes vereségétől való féle­lem nyugtalanította Carter elnököt, ezért küldte megbí­zottját Addisz Abebába, s tett ajánlatot a már említett 40 millió dollár értékű fegy­ver leszállítására is. Wa­shingtonban minden jel sze­rint úgy döntöttek, hogy megpróbálják megmenteni Szomáliát a teljes összeom­lástól, ugyanakkor felveszik a kapcsolatot az etiópiai ve­zetéssel. Megkísérlik helyre­állítani a megromlott kapcso­latokat, arra számítva, hogy a háború utáni időkben e kapcsolatok még jól jöhetnek. Segítségükkel esetleg fékezni lehet az etiópiai pozitív vál­tozások ütemét. Arról nem is beszélve, hogy Etiópia és Szomália mindig is fontos szerepet játszott a Pentagon­nak az Indiai-óceán térségé­vel kapcsolatos katonai ter­veiben, valamint a haladó af­rikai mozgalmak megfékezé­sére irányuló imperialista tö­rekvésekben. Kanyó András Régészeti szenzáció Ösmagyar sírok Lengyelországban A Frzemyslben lévő múze­um ikonjai, az ezeréves város emlékei, s történelmi neve­zetességű Jaroslaw műkincsei méltán hozták Izgalomba az érdeklődőket. Az idén azon­ban egy új, valóban nem mindennapi régészeti lelet fordította ide a közfigyelmet. Tudósok, történészek, régé­szek, s a muzeális dolgok iránt érdeklődő nem szakkö­zönség is felkapta a fejét a hírre: ősmagyarok sírját tár­ták fel a város határában. Kik lehettek? A múzeumban kísérőm, dr, Andrzej Koperski régész, az idei nagy felfedezések hőse. Szívélyesen kalauzol fel a restauráló műhelybe, ahol a szenzációs lelet tárgyi tarto­zékait, a sírok mellékleteit hozzák rendbe a tudományos munkatársak. — A sírokat ebben az év­ben találtam és tártam fel — mondja a régész. A föld alatt kilencven centi mélységben bukkantunk rá. Először még sejtelmünk sem volt arról, hogy ez a feltárás az év nagy meglepetését hozza, A kör­nyéken ugyanis gazdag régé­szeti anyag található, ami az­zal magyarázható, hogy Przemysl és környéke hajda­nán fontos útvonalon feküdt. A feltárt sírokban olyan le­let feküdt, amely első ráte- kintésre is sugallta: itt olyan temetkezési helyre bukkan­tunk, amely leginkább a ma­gyar kutatások során feltárt honfoglalás kori sírokra em­lékeztet. Mivel ilyen vagy hasonló lelet eddig még so, sem bukkant fel itt, és ezért joggal fogalmazódott meg a kérdés: vajon hogyan kerül­tek ide ősmagyarok? Elemzések után Koperski dr. ezután el­mondta: a sírokat alapos vizsgálat alá vetették. Megál­lapították, hogy nem harcban elesett katonák sírját találták meg. A közelben talált asz- szony- és gyermeksírok azt bizonyították, hogy itt élhet­tek egykor a magyarok. Mert a tárgyak, az ékszerek, fegy­verek, ruhamaradványok vizsgálata bebizonyította: csak magyarok lehettek. A X. században itt élt, vagy erre járt magyar családról van te­hát szó. — Nézze — mutatja a lele­teket Andrzej Koperski —, itt van az a könyv, amely részletes áttekintést ad a X. századi magyarok viseleté­ről. Bs figyelje meg ezzel párhuzamosan a csákányt, a kengyeleket, a női ruha díszeit. Szinte rá lehet tenni a kép­re, vagy mondhatjuk: ezek is szolgálhattak volna mintául. A harcost lovával és fegyve­rével együtt temették el, csak a lovasnomád magyarok le­hettek. Közös kutatások következnek A leletek mentése után a bronz, ezüst és vas felszere­léseket, a csontvázakat a kö­zönség elé tárják. Az érdeklő­dés ugyanis rendkívüli, hi­szen mindenki számára iz­galmas kérdés: hogyan ma­radtak magyarok a Kárpá­tokon kívül a honfoglalást követő században is. A felfedezést és következ­tetéseinket magyar régészeti folyóiratban is publikálni szándékozzuk — folytatja Andrzej Koperski. — Nagyon jó lenne, ha a rendkívüli le­lettel kapcsolatban a magyar és lengyel tudósok közösen folytatnák a kutatásokat. Mert kérdés van bőven. Kö­vetek voltak az itt megta­láltak? Vagy egyáltalán nem is mentek az újhazába, ha­nem a vándorláskor marad­tak itt? Vagy a Kijev és Ha­lles felé vezető út mentén volt missziójuk? A nagy ce­remóniára valló temetés so­rán fontos személyiség is ke­rült a sírba? Ha igen, ki volt ő? Bizonyára a magyar régé­szek is érdeklődéssel fogadják a przemysli leletet. Bürget Lajos ußves fez&JC'­Kérkedés nélkül állíthat tóm, hogy rendelkezem va­lamelyes kézügyességgel. Ügy kezdődött a dolog, hogy már 4—5 éves koromban szakszerűen szétszedtem a rossz zsebórát és a gramo­font, amelyeket összerakni ugyan még szakszerűtlenül se tudtam, de nem sokkal később már meglehetős rá~ termettséggel készítettem vi­torlás hajót, intorlás szánt, vízimalmot, sőt gumiszala­gos légcsavarral meghajtott repülőgépet is. Ez az utóbbi, ha nem repült is, gurulni már tudott a földön. Annál jobban repült a papírsárká­nyom, szállt a nádszálból metszett nyílvessző, amelyet fűzfaágból hajlított íjról lőt­tem ki; a korombeli kislá­nyokat bürökszárból készí­tett vízipuskával, kenderkóc golyóbisra töltött bodzapus­kával vagy a libatollseprű- bői kitépett toliból fabrikált krumlipuskával ijesztgettem. Ma már ilyeneket, sajnos, nem csinálok, de a kisebb hibákat — az elromlott vil­lanyt, vízcsapot, ablakzárat stb. — magam megjavítom odahaza, anélkül, hogy ez­zel a konkurrenciával a ház- kezelöség irigységét még csak egyszer is felkeltettem volna. Egyben azonban kétbalke­zes vagyok: hiába olvasga­tom a lapok barkácsolást ro­vatát, még soha semmit nem sikerült elkészítenem az ilyen amatőr műszaki leírá­sok után. Eleinte sokat bosz- szankodtam emiatt, később azonban rájöttem valamire: könnyebb leírni az ilyen műveleteket, mint elkészíte­ni az utasítások nyomán a megfelelő tárgyakat. Éppen ezért elhatároztam, hogy többé nem próbálkozom új­ságcikkek alapján barkácso­lással, hanem inkább én magam is ilyen cikkeket fo­gok imi. Ezt ezennel meg is kezdem: FÁBÓL VASKARIKA Végy a fáspincében egy köteg aprófát. Ezeket a kör alakúra formált aprófaköte- gek pléhlemezből készült ka­rikával vannak összefogva. Tüzeld el az aprófát, s meg­marad neked a vaskarika. VASBÓL FAKARIKA Gyújtsd a vasat, azután add el a MÉH-nek. A kapott pénzből kisfiádnak vehetsz a játékboltban egy fakari­kát. Lehet, hogy ezek a barká­csolást feladatok a gyakor­lottabb ezermesterek számá­ra túlontúl egyszerűnek tűn­nek, mentségemre szolgáljon azonban az a körülmény, hogy még kezdő vagyok ezen a téren. Amellett van egy nagy előnyük: leírásom nyo­mán mind a fából vaskari­kát, mind pedig a vasból fa­karikát a kisebb kézügyes­séggel rendelkező gyerme­kek, sőt felnőttek is előál­líthatják. Heves Ferenc mai műsorok: RIÓID KOSSUTH 8.27 Dzsungelharc és diplo­mácia. 8.57 Zenekari mu­zsika. , 10.05 Iskolarádió. 10.35 Telemann : Pimpino­ne. 11.41 Don Segundo Sombra. 12.35 Melódiakok­tél. 14.11 A hinta, a romos ház meg a Gizi. 14.57 Ének­lő ifjúság. 15.10 Kelen Hu­gó dalaiból. 15.28 Népi zene. 15.44 Magyarán szólva. .. 16.05 Harsan a kürtszó! 16.35 Zenekari muzsika. 17.07 Köztünk maradjon! 17.32 Birgit Nilsson énekel. 18.00 A Szabó család. 18.30 Esti magazin. 19.15 Népzenei hangos újság. 19.55 Több­szemközt a Kossuth Klub­ban. 20.25 Örökzöld dalla­mok. 21.05 Kilátó. 22.20 Ma­gyar kórusművészettel a vi­lág körül. 23.20 Dvorzsák: f-moll zongoratrió. PETŐFI 8.33 Verbunkosok, nóták. 9.29 Monológ. 9.34 Derűre is derű. 10.00 A zene hullám­hosszán. 11.55 Látószög. 12.00 Operettfelvételek. 12.33 Arcképek a bolgár iroda­lomból. 12.47 Zenekari mu­zsika. 13.25 Szobanövény- kedvelőknek. 13.30 Ravel: Lúdanyó meséi. 14.00 Ket­tőtől hatig... 18.00 Barátság slágerexpressz. 18.33 Beszél­ni nehéz. 18.45 Könnyűzene. 19.16 Magatartásgenetika 19.30 Csak fiataloknak! 20.33 Irodalmi kirándulások. 21.03 A rádió dalszínháza. 22.12 Nótacsokor. 23.15 Dzsessz- felvételekből. Szolnoki rádió 17.00-től 18.30-ig. Miskolci rádió 17.00 Hírek, időjárás — Fia­talok zenés találkozója. (Szerkeszti : Varsányi Zsu­zsa) — Az igazságügyi fó­rum a szövetkezet. Dr. Tí­már László előadása — 18.00 Észak-magyarországi króni­ka (A pedagógus mb. az 1977—78. évi munkaerő-gaz­dálkodás tapasztalatairól tárgyalt. — A sátoraljaúj­helyi járási-városi NEB ülé­sezett — Operaslágerek — Hírösszefoglaló, lap. és mű­sorelőzetes. .. T MAGYAR 8.00 Tévétorna. 8.05 Iskola­tévé. 10.25 Muzsikáló szer­számok. 11.05 Iskolatévé. 14.05 Iskolatévé. 16.45 Amák, a tenger asszonyai (japán dok-film). 17.10 A színfalak mögött. 17.40 Min­denki iskolája. 18.45 Iparo­sító iparágak. 19.20 Tévé­torna. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Égj, hogy világíts! 21.10 Színházi album. 22.10 Tv- híradó 3. 22.20 A XVII. San Remó-i dalfesztivál. 2. MŰSOR 20.01 „Csak a derű óráit számolom”. 20.55 Autó­motorsport. 21.15 Tv-híradó 2. 21.35 Rendeljen rózsát! é

Next

/
Thumbnails
Contents