Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-31 / 76. szám
Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Peking és a „kilencek” flörlie LI KIANG KÜLKERESKEDELMI MINISZTER vezetésével kínai küldöttség érkezett Brüsszelbe, hogy aláírja a Kínai Népköztársaság és a Közös Piac kapcsolatait rendezendő egyezményt. A Közös Piac ugyan Japán után Kína második számú kereskedelmi partnere, a kölcsönös forgalom évi értéke azonban alig éri el a kétmilliárd dollárt. Ez pedig nem jelent többet, mint fél százalékot az európai gazdasági közösség külkereskedelmi mérlegében. Elsődlegesen gazdasági jelentősége van e megállapodásnak, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a politikai meggondolásokat sem, amelyek Pekinget a „kilen- cekhez” való közeledésre késztették. Az új pekingi vezetés elméleti és gyakorlati síkon egyaránt biztosította a Mao-féle külpolitika folyamatosságát. Így Nyugat-Európa vonatkozásában is. A 70-es évek kezdetétől Pekingben mindig szívesen látott vendégek voltak Nyugat-Európa leg- reakciósabb politikusai, mindazok, akik élen jártak a szovjetellenességben. A keresztényszocialista Franz Josef Straussal, vagy a brit konzervatívok korábbi vezérével, Edward Heath-szel, a pekingi vezetők nagyon könnyen megtalálták a „közös nyelvet”, egyetértettek abban, hogy a „szovjet veszély” elhárítására szükség van a Szovjetunió elleni széles körű nemzetközi egységfront létrehozására. A maoista elmélet szerint korunkat a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti világuralmi harc jellemzi. Ehhez még hozzáfűzik, hogy e harc fő tárgya Európa. Ezért Peking — miközben provokatív módon az állítólagos szovjet veszéllyel ijesztgeti Nyugat-Európát — arra biztatja országait, hogy ne csak gazdasági, hanem politikai és katonai területen is integrálódjanak. Teszi mindezt azzal a céllal, hogy a megerősödött és egységes Nyugat-Európát saját politikájuk szekeréhez kössék. I A SZOVJETELLENESSÉG ALAPJÁN kovácsolódó barátság a kínai vezetés és a nyugat-európai reakció erői között veszélyekkel terhes ugyan, de korlátozott kihatású. A reálisan gondolkodó nyugat- európai politikusok többsége nem fogékony a pekingi szirénhangok iránt, mert tisztában van azzal, hogy az enyhülési politikának nincsen alternatívája. Pálfi Viktor Carter magyarázkodik Carter amerikai elnök a brazil fővárosban tartott sajtóértekezletén cáfo'ta azokat a híreket, hogy kormánya nem bízik Begin izraeli miniszterelnök kabinetjében, ugyanakkor bírálta Tel Aviv közel-keleti álláspontját. (Népújság telefotó —AP—MTI—KS) Tárgyalások Bejrútban és Kairóban Fuad But.rosz libanoni hadügy- és külügyminiszter csütörtökön a dél-libanoni helyzetről és az izraeli kivonulási előíró BT-határozat végrehajtásáról tárgyalt Richard Parkerral, az Egyesült Államok bejrúti nagykövetével. Az amerikai nagykövet elmondotta: Tel Aviv közölte Washingtonnal, hogy az izraeli csapatok egy hónapon belül kivonulnak. A száz kilométeres dél-libanoni frontvonal mentén csütörtökön nem jeleztek harcokat. Az ENSZ csütörtökön százezer dollár segélyt utalt ki Libanonnak, hogv gondoskodhasson az izraeli agresz- szió miatt hajléktalanná vált SALT Genf Genfben csütörtökön megtartotta soron levő tanácskozását a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalásokon részt vevő küldöttsége. Giscard d’Esfainq és Georges Marchais megbeszélései Egy óra hosszat tartott Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök csütörtöki megbeszélése Georges Marchais-val, az FKP főtitkárával — az elsó találkozó az V. köztársaság történetében az államfő és a Francia Kommunista Párt vezetője között. A köztársasági elnöktől távozóban Georges Marchais az Elysée-palota lépcsőjén kijelentette: a megbeszélésen az a cél vezette, hogy hallassa a dolgozók, az egyszerű emberek millióinak hangját, azokét, akiknek helyzete alig elviselhető, s kifejtse, milyen sürgős intézkedésekre lenne szükség a legégetőbb problémák megoldására. A megbeszélésről szólva Marchais rámutatott arra, hogy az államfő tanácskozásai az elnöki jogok olyan értelmezéséből erednek, amely- lyel az FKP nem ért egyet. A szocialista magyar társadalom születése [6.] Az értelmiség Kelet- és Középkelet-Euró- pa egész modem fejlődésében, és így a szocialista építés időszakában is mindig fontos társadalmi-politikai kérdésként jelentkezett az értelmiség helyzete. Európa ezen térségében sokkal erősebb volt az értelmiség társadalmi integráltsága és politikára való orientáltsága, mint Nyugat-Európában. Az 1945-től meginduló népi demokratikus fejlődés az értelmiség társadalmi-politikai orientációja fő irányának megváltozását eredményezte: a nemesi-úri társadalomvezetéssel kapcsolatos állásfoglalás helyett a szocialista fejlődéssel kapcsolatos állásfoglalás vált vízválasztóvá. A fordulat évét követően ez az alapvető orientációs pont még egyértelműbbé vált és így 1945-től folyamatosan erősödött — és ebben értelmiségi politikánk torzulásai is szerepet játszottak — az a tendencia, amely az értelmiség számára — az emigrációtól és az értelmiségi pálya elhagyásától, vagy az arról való lekényszerüléstől eltekintve — a következő alapvető alternatívát nyújtotta; vagy a szocializmus ügyével való teljes politikai azonosulás, vagy pedig a szakember mivolt előtérbe állítása, a szak- szerűség útján való érvényesülés és így a közszférától a „privátszféra” felé fordulás. Ennek eredményeképoen két magatartástípus alakult ki : az egvik a szocializmus ügvéért való társadalmi-politikai orientációban kereste a megvalósulást, a másik a szakszerűség védelmében felléove politikailag abban feleződött ki. hogy a srakszorűséget féltette a politikától, a forradalomtól. a szocializmustól. A félreértések elkerülése végett nem azt mondiuk. hogy a szocializmussal azonosuló értelmiségiek nem voltak ió szakemberek és azt sem állítjuk, hogy a jó szakemberek között teljesen hiányzott a szocializmus igenlése. Nem lehet a szakszerűséget és a politikát radikálisan szembeállítani. Itt csú- pán a fő orientációs tendenciákról van szó. RÉGI ÉS ÚJ ÉRTELMISÉG A másik lényeges tényező, amelyik ebben az időszakban az értelmiség átstruktúráló- dását elősegítette, az új értelmiség kiképzése, és így az új és régi értelmiség kettőssége volt. A népi kollégiumok rendszere — a háború előtti kezdeményezésekre támaszkodva — rendkívül erőteljesen járult hozzá ahhoz, hogy egy új, munkás-paraszt származású értelmiség jöjjön' létre, amely annak alapján, hogy a társadalmi-politikai változások hívták életre, igen erőteliesen társadalmi-ooliti- kai elkötelezettségű volt. Nem arról van szó. hogy a régi és az új értelmiség különbsége egyszerűen nemzedéki különbségek alanián leírható. A régi és az úi értelmiség nem azonos egyszerűen az 1945 előtt és az az után értelmiségiekké váltak csoportjaival, hanem ezt legalább ilyen erősen motiválta a kétféle orientáció különbsége A régi értelmiségre a szakmai orientáció jellemző, és a politika is csak mint szakembereket fogadja el őket. az új értelmiségnél pedig igen erős a társadalmi- politikai orientáció. Mindez pedig az értelmiségi szakmákat is erőteljesen differenciálta. Míg összességében — 1973-as országos adat szerint — az értelmiség 62 százaléka fizikai dolgozó gyermeke volt, addig ez az arány a különböző értelmiségi területeken már igen eltérő. A politikai vezetők 90, a tanácsi értelmiségi dolgozók 75. a gazdasági vezetők, agro- nómusok, mérnökök 65—70 százaléka fizikai származású, míg ugyanaz az arány a középiskolai tanároknál 57, az orvosoknál 43 százalék. (A nem budapesti értelmiségre vonatkozó 1971-es adatok.) ■ 1956 után — mint erről már szóltunk — az új társadalmi, társadalompolitikai szituáció és ezen belül az értelmiség-politika megváltozásának hatására az értelmiség helyzetében is jelentős változások következtek be. Képletesen azt is mondhatnánk, hogy míg a 40-es évek második felében a vezetésben a szakmai és politikai vezető külön és egymás mellett volt jelen, és az 50*es évek elején a politikai vezető maga alá rendelte és zárójelbe tette a szakmai vezetőt, addig az ötvenes évek végétől a szakmai vezető részint emancipálódott, részint pedig a szakmai és politikai elem együttese egy személyben is a vezetés kritériuma lett. így az értelmiségiek egy része vezetővé vált, illetve a vezetők értelmiségiek lettek. Ezzel új elem lép be az értelmiség meghatározottságába, amely most már nem elsősorban orientációs, hanem elsődlegesen pozicionális jellegű. Mindezek a folyamatok azt eredményezték, hogy az értelmiség a szocialista fejlődés során a társadalmi struk_ túra általános kereteibe tagolódott be és egyre erőteljesebben szakértelme révén kívánja és tudja megvalósítani önmagát. A SZAKMAI STRUKTÚRA KIEGYENSÚLYOZÁSA Az értelmiségnek a társadalmi munkaszervezethez elsődlegesen szakemberként való beépülése parancsoló szükcégletként követelte meg egyfelől az értelmiség rendkívül dinamikus létszámnövekedését, másrészt a két világháború közötti szakmai struktúrának átalakítását. 1949-ben az egyetemi és főiskolai diplomával rendelkezők aránya az aktív keresők 2 százalékát sem érte el. 1975-ben pedig a közel 3,5- szörös növekedés eredményeként az aktív keresők 7 százalékát is meghaladta. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy alapvetően ez a dinamikus növekedés tette lehetővé az értelmiség társadalmi összetételének már jelzett radikális megváltoztatását is.) A felszabadulást megelőzően a magyar értelmiségen belül a jogászság túlsúlya volt jellemző, amit elsősorban a nemesi-úri társadalomvezetés igényei indokoltak. A felszabadulást követően az értelmiség szakemberként való konstituálódása következtében éppen ezért az átlagos növekedési ütemet is meghaladóan a műszaki (több mint hatszorosára), a pedagógusi és közgazdasági (közel ötszörösére) értelmiség fejlődött és jött létre az értelmiség kiegyensúlyozott szakmai szerkezete. Természetesen — mint erre Huszár Tibor az értelmiség fejlődéstendenciáinak elemzése során rámutatott — „az uralmi-hatalmi viszonyok és a szaktevékenységek elválasztása a szocialista társadalomban csak feltételes, s csak bizonyos határok között igazolható funkcionálisan”. Ebből adódóan az értelmiségnek a társadalmi szerkezetbe elsősorban szakemberként való betagozódása nem az egyes értelmiségi pályák de- politizálódását ielenti. hanem az értelmiség strukturális elkülönülésének csökkenését. Éppen ezért hangsúlyozhatta pártunk XI. kongresszusa az értelmiség társadalmi helyzetéről szólva egyfelől az értelmiség társadalmi szerené- nek növekedését, másfelől pedig ezzel szoros összefüggésben, hogy „értelmiségünk a nép részeként alkotó tevékenységében eggyé forr, céljaiban azonosul a munkás- osztállyal.” Kolosi Tamás (Következik: 7. AZ OSZTAt,YKÜLÖNBR*GEK KI. KÜSZÖBÖLÉSE FELÉ) dél-libanoni állampolgárok tízezreiről, A palesztin vöröskereszt megbízottainak Bejrútban több mint egymillió dollár értékű jugoszláv segélyszállítmányt adtak át. KAIRÓ—TEL AVIV Weizman izraeli hadügyminiszter csütörtökön Kairóba érkezett, és azonnal megkezdte a tárgyalásokat Szádat egyiptomi elnökkel. A kairói rádió csütörtökön délután azt jelentette, hogy Szadat és Weizman kétórás tárgyalásán nem volt haladás a kétoldalú tárgyalások felújításának tekintetében. Weizman kiielentette, hogy az izraeli haderők kivonulnak Dél-Libanonból. mihelyt az ENSZ összes ideiglenes haderői megérkeznek Libanonba. n NATO és a neutronlegyver Bár a NATO-tanács el? halasztotta a múlt hétre térj vezett ülését, szakértők to? vább folytatják tanácskozni saikat ebben az ügyben. Az amerikai kormány to? vábbra is nagy nyomást gya? kőről nyugat-európai szövetségeseire, hogy járuljanak hozzá a neu trón fegyvernek Nyugat-Európában történő elhelyezéséhez. A NATO legutóbbi miniszteri konferenciája óta azonban az amerikai erőfeszítések iránya megváltozott. Akkor még azt szerették volna, ha . minden európai NATO-kormány beleegyezését adia. Most mái azt hangoztatják Brüsszelben^ hogy voltaképpen csak Nagy* Britannia és az NSZK belei egyezésére van szükség. miJ vei a neutronfegyvert e kél ország területén helyeznék el. Kreisky kancellár az NDK-ban Dr. Bruno Kreisky osztrák kancellár háromnapos hivatalos látogatásra az NDK-ba érkezett. A repülőtéren vendéglátója, Willi Stoph miniszterelnök üdvözölte. (Népújság telefotó — ADN/ZB—MTI—KS) 1 Rómában latolgatják a fogolycsere lehetőségeit Moro szabadon bocsátásának fejében A Morót elrabló terror- szervezer legutóbbi jelentkezése további lendületet adott a két hete lényegében eredménytelenül folyó nyomozásnak. A minisztertanács csütörtökön megvitatta a további teendőket, köztük a levélben felvetett fogolycsere lehetőségét Moro szabadon bocsátásának fejében. A „vörös brigádok” újabb üzenete és a Moro által állítólag személyesen írt levél ugyan közvetlenül nem követeli a terrorszervezet Torinóban bíróság előtt álló vezetőinek szabadon bocsátását, megfigyelők mégis úgy vélik, hogy Moroért a „torinói 15- öket” kérik cserébe. A levél — más példákkal egyetemben — utal arra az esetre, amikor három évvel ezelőtt Peter Lorenzet a nyugat-berlini CDU elnökét öt anarchista szabadon bocsátásának fejében engedték szabadon elrablói. Egyes hírügynökségi értesülések szerint illetékesek fontolgatják annak lehetősé^ gét is, hogy váltságdíjat — mintegy 1 milliárd lírát (1,2 millió dollárt) — ajánlanak fel a terroristáknak Moroért cserébe. A Morót elrabló terrorszervezet közben folytatja országos akcióit. Csütörtökön egy ismeretlen telefonáló közölte, hogy a „vörös brigádok” vállalja magára azt az újabb, genovai merényletet, amelyben két kereszténydemokrata politikus autóját robbantották feL EGRI CIPŐIPARI SZÖVETKEZET FELVESZ üzemfenntartás-vezetői munkakörbe tmk-munkában jártas dolgozót Legalább technikusi végzettség szükséges. Jelentkezés: Eger. Dobó tér 6. Nagy gyakorlattal rendelkező „A” kategóriájú építésztervezőt és ,3” vagy „C” kategóriájú épületgépész, tervezőt azonnali belépéssel felveszünk. Jelentkezés: a SZÖVTERV Pest megyei irodájánál, Gyöngyös, Magyar u. 1. sz. alatt. Munkaidőben.
