Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-29 / 74. szám
Elveszett munkaerő? Kanadából jöttünk Nem szerencsés dolog, ha az újságíró saját bizonyítványát magyarázgatja, de ezúttal be kell vallani: a cím megfogalmazásánál sok gondot okozott a kérdőjel. Elveszett munkaerő: a téma megírására inspirációt adó példák hatására ezt egyértelmű kijelentésként kellene leírni. À dolgot tovább bo- gozgatva, vagy inkább a tényékbe bele nem nyugodva, mégiscsak odakívánkozott a kérdőjel a cím végére: valóban elveszett mun' kaerőről van szó? A rangsorolás és tanulságai Az elveszett munkaerő nagyon hiányzik, amikor egyébként is kevés van belőle. A megyei tanács a megyei pártbizottság állásfoglalása alapján szigorú sorrendbe állította az elmúlt évben az összes gazdálkodó egységet és munkájuk jelentősége, népgazdasági fontossága alapján létszámot fejlesztő, szinten tartó és fo' kozatosan csökkentő kategóriákba sorolta azokat. Ez a rendelkezés, ha betartják utasításait, lehetőséget ad a tervszerű fejlesztések munkaerővel való támogatására és a szelektív iparpolitika megvalósítására. Hogy vala' hol mégis elkallódik a munkaerő, azt az bizonyítja, hogy a létszámnövelés lehetőségeit elnyert vállalatok nemigen tudnak új dolgozókat felvenni. A következő hónapokban részletesen is megvizsgálják a tanácsok, hogyan hajtották végre a munkahelyeken a szigorúbb létszámgazdálkodásra vonatkozó határozatot. Nagy általánosságban igaz, hogy a zöld utat kapott cégek létszámszervező tevékenysége felélénkült, a legutolsó kategóriában pedig ha lassan is, de csökkent a foglalkoztatottak száma De túl sok a kivétel. Olyannyira sok, hogy megkérdőjelezi a határozat sikeres voltát. Aki bírja... A megye északi részén levő kis faluban egy megszűnő szövetkezeti részleg helyén szemfülesen megtelepszik egy másik szövetkezet. Ipari körzet, tulajdonképpen érvényesülni kellene a szelektív politikának, amely végleges megszüntetésről és hatékonyabb ágazatba irányításról beszél, de ha már így történt, az ott dolgozók érdekeire figyelve, nem bolygatták a dolgokat. A részleg azonban „C” kategóriába került, s a rendelkezés szerint nem szabad növelnie a létszámot, sőt, a felmondók helyére sem vehetnek fel senkit. A 20—30 dolgozóból mégis hamarosan ötven lett, a közeljövőben újabb 25 ember felvételét tervezik. Megszűnik egy másik kis üzem. A dolgozókat a helybeli, nagy termelékenységű gépekkel felszerelt gyárba irányítani a legcélszerűbb: nemcsak azért, mert ez egyezik gazdaságpolitikai céljainkkal, hanem azért is, mert a munkakörülmények jobbak, a bejárás, sem vesz el a szabad időből. Hivatalos engedélyek, agitáció; a kezdeti bizonytalanságok után a dolgozók többsége úgy dönt, megfelel neki ez az átiráAz egri pincemunkákhoz is löbb követ adnak a bányák Kicsit megváltozott a cégjelzés, kisebb lett az önállóság, s Budapest helyett a tar- cali központba kell utazgatni... Különben, úgyszólván minden a régi. Valahogy így sommázzák Recskien az emlékezetes átszervezést, az új vállalati szervezetben eltelt immár öt negyedév tapasztalatait — A helyünkön maradtunk, ahol megszoktuk, ott folytatjuk további feladatainkat — mondja Kocsis Gyula, a Mátravidéki Kőbányák Üzemigazgatóságának főmérnöke. — Tavaly a termelésünkben már az 1,2 millió tonnát is túlhaladtuk! Zúzott kőből ugyan, sajnos, volt egy kevés lemaradásunk, de ugyanekkor Egerben ÜJ TERMÉK készítését kezdtük a „pince- tömedékelők" számára, s tovább nőtt az értékesebb gyártmány részaránya. így aztán a nyereségünk az előző esztendeinek csaknem a duplájára nőtt, elérte a nyolcmillió forintot. Végül is eléggé jó évet zártunk. Az Észak-magyarországi Kő bő' nya Vállalatnál sem kellett szégyenkeznünk ! Amint a főmérnök részletesebben is elmagyarázza: sokat segített eredményeik elérésében a tavalyi második negyedévben munkába állított gyöngyössolymosi — cserkői — korszerű mobilüzem, másrészt már meglevő termelési kapacitásaik jobb kihasználásával, s ésszerű takarékossággal sikerült ismét előbbre jutniuk. Különösen jói dolgozott a recski bánya, amely meglehetősen elhasználódott gépeivel, berendezéseivel is derekasan elvégezte a dolgát S talán még többet is felmutattak volna tavaly, ha például zavartalanabbak a szállítások, nem akadályozza a mindennapi munkát a IV. negyedév 70 ezer tonnányi felgyülemlett kőmennyisége. — Gátat vetett igyekezetünknek s még mindig problémát jelent az is, hogy a sástói üzem napjai, környezetvédelmi meggondolásból, szinte meg vannak számlálva — folytatja a főmérnök. — A bányában a „türelmi idő” alatt is legfeljebb eddigi munkánk szintjét tarthatjuk. Égerbaktán pedig . alaposan. megromlottak a geológiai viszonyok, olyannyira behatárolódott, lehetetlenné vált a termelés, hogy a jelenlegi alatt egy új FEJTÉST KELL NYITNI Szerencse azonban, hogy ez utóbbi program még az idén megvalósul, s így a továbbiakban jobban építhetünk terveinkben erre az üzemre is! — Mit hoz az idei év, a jövő...? — Ebben az esztendőben már az 1,3 millió tonnás termelésen is szeretnénk túl lenni — válaszolja Kocsis Gyula. — Hogy csupán egyet említsek: egri üzemünk a 0—8 milliméteres szemnagyságú zúzalékból akkora mennyiséget készít az egri pincemunkákhoz, - mint amennyit eddig a fűrészelt blokkokból szállított! Növekvő feladataink, a közeledő M 3-as autópálya miatt további fejlesztésekre, korszerűsítésekre, kerül sor üzemigazgatóságunknál. Recski beruházásunk 12 millió forintos. Új meghajtóiéi beépítésével az eddigi, óránkénti 120-ról 200 tonnásra növeljük itt a kö- télpálva teljesítményét, ami remélhetően megszünteti majd a mostani gondjainkat. A berendezés MAR KÉSZÉ L Tarcalon, s bízunk abban, hogy májusban használhatjuk is. Említett, megkopott gépeink pótlására sajnos nincs lehetőségünk az idén. de ahogvan értesültünk: jövőre már megtörténhet a szállító járművek cseréié, a kotróé pedig 1980-ban. .. Szó van arról is. hogv a vállalati géniavítás szakosítása alkalmával ránk bízzák a MA7 gvártmánvii eénkncsikat s itt Recsken afféle bázismühelyt alakítunk ki Ehhez azonban egvelőre még hiányzanak a feltételek. Gyónj Gyula nyitás. A nagyvállalat örül: tőkés exportra, hazai ellátásra gyárt keresett terméke, két, a segítséggel csökken a munkaerőhiány. Várja a jelentkezőket. Nem jönnek. Egy húsz kilométerrel arrébb dolgozó cég ugyanis megneszelve a lehetőséget, ügyesebb volt, toborozni küldte embereit, akik házról házra járva agitáltak s csaknem harminc munkást szereztek így. Engedély nélküli toborzásért esetleg valakit megbírságolnak, de van arra is példa, hogy az ilyen büntetés anyagi terheit az illetőnek nem kell soká viselnie ... Száraz József az új menüből kínál Új gyáregységet hoznak létre. Az illetékes járás vezetői kikötik, hogy a körzethez tartozó más ipari üzemekből jelentkezőket nem vehetnek fel. Nem akadálya ez a csábításnak, legfeljebb egy „közbeeső lépcsőfokot” is igénybe vesznek. A lakóhelyen levő munkalehetőségnek nagy a vonzereje. Mit lehet tenni ? Nem lenne jó, ha a vállalat önálló gazdálkodásába beleszólva a munkaerő megszerzésének törvényes lehetőségeit sem hagynák kihasználni A munkavállalás szabadságát is sértené, az adminisztratív irányítás. A munkaerőért való versengés jó oldala, hogy a vállalatok már emiatt is gyors ütemben javítják az üzemi munkakörülményeket, többet költenek a munkásszállításra, a kényelmes utaztatásra. De valamiféle rendnek azért kell lennie, éppen a terv- szerűség érdekében. A megyei vezető -testületek határozatai, intézkedései nem mindig tudják megakadályozni az említett vállalati akciókat, a figyelmeztetés, bírságolás ellenére is megtörténnek ezek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nagyobb vállalatok fegyelmezettebbek, {gazodnak a követelményekhez, ugyanakkor a kisebb cégeknél, éppen ahol a termelékenység is alacsonyabb színvonalú, ott „veszik él” a munkaerő. A rendszeres ellenőrzések mellett a szakmunkásképzés megfelelő irányítása tudja munkaerővel támogatni a népgazdaságilag fontos ágazatokat. Természetesen nem feledkezve el a korszerű, hatékonvan gazdálkodó, a nagvok mellett nélkülözhetetlen kisüzemekről sem. A tervszerű területfejlesztésért felelős szakemberek, vezetők összehangoltabb munkájára, egységes szemléletére is szükség van ahhoz, hogy a szelektív iparpolitika elvekben mindenki teljes egyetértését élvező céljai valóra váljanak. Nehéz azonban a mindennapok gyakorlatában a felelősöknek egy- egy közösség sorsát is befolyásolva dönteni s még nehezebb a döntést végrehajtani. De éppen ez ő a felelősség nem adhat az elvekből engedményekeket... — Negró a becsületes nevem, négy esztendeje élek Magyarországon, közelebbről a Nagygombosi Állami Gazdaságban, s úgy vélem, nem okoztam csalódást gazdáimnak. A jó ellátásért évente csaknem nyolcezer liter tejjel fizetek. Egyébként Kanadából jöttem hatszáznegyven társammal, akiket tavaly nyáron hoztak utánam a repülőgépek. Bírom a klímaváltozást, s ha megkérdi az üzemegység vezetőit, azt is megmondják, miért kerültünk ide, a hatvani határba ... A derék Holstein-friz udvarias bemutatkozása után valóban érdemes tájékozódni az „invázióról” Száraz József igazgatónál, s bizonyára célszerű lesz meghallgatnunk Szabó Lajos fő-ága- zatvezetőt, valamint munkatársait, akik talpig fehérben kalauzolnak bennünket az új szakosított szarvasmarhatelepen. Első lépcső így emlegeti Száraz József a tavaly benépesített három istállót, valamint a hozzájuk tartozó különböző épületeket. A fürdővel, étkezővel, irodákkal, orvosi szobával ellátott központot. A gépszínt és silótereket. A hígtrágyahomogenizáló aknáját és a százötven köbméteres hidro- glóbust. Valamint az idáig vezető bekötő utat. Költség? Negyvenötmillió forint. S még nincs vége. De, hogy miért a beruházás? z— Gödöllői központunk ide kívánta összpontosítani az agráregyetem gazdaságának egész szarvasmarha-állományát, éspedig azon gondolattal, hogy folyamatosan a fekete-tarka, nagyon jól tejelő kanadai fajtára állunk át. Kísérleti alanyunk Negró volt. S a honalapítás első lépcsőjét követi a második. További két agárdi rendsze' rű istállót építünk, de elkészül rövidesen tizenkétmillióból a tejház is, amerikai fejőberendezéssel Mindezek után ezerszáz tehenünk lesz, amivel megcélozzuk az évi hatmillió literes tej hozamot. Takarítás után Nem könnyű, de nem elérhetetlen. És egyedül ebben az esetben lesz rentábilis a nagy vállalkozás. Utánpótlás helyett Húszhektárnyi kifutója van a telepnek, a Holstein- frizek most ott emelgetik fejüket a sugárzó nap irányába. Szabó Lajos pedig további érveket sorakoztat. — Persze, ha a magyartarkánál maradunk, rekonstrukcióra akkor is szükség lett volna, mert jelenlegi tartási viszonyaink közepette csak megközelíteni tudtuk az országos átlagot. Márpedig a mi gondunk, feladatunk indulástól a tej és a tej... Aztán hiányoztak az emberek! Etetés, íejés, kitrágyázás az elavult istállókban nehéz fizikai munkát követel. Itt? Jóformán mindent gép csinál. Ez annyit jelent, hogy két műszakban negyvenöt szakmunkás szolgál ki ké~ sőbb ezerszáz tehenet. Hagyományosan? Ennek az ötszöröse. Vagyis az új technológia megoldja az utánpótlás gondját is. Egy-egy masina irányítására, a különböző gépek kezelésére könnyebben találni embert... Állatok takarmányozása? öt silónkban ősztől ezer vagon borsószárat és ötszáz vagon cukorrépaszeletet tartottunk. S volt kétszáz vagon lucema- . szénánk. Mindnek jó a béltartalma, táppal keverve biztosítja az állomány terv szerinti fejlődését. A régi mentése Tágasak, levegősek az istállók. Ilyen lesz az ellető is, ahol 10—12 napig szoptatják majd borjaikat a most másfél esztendős vemhes üszők. A munkálatok szinte készek. Középfolyosóján kényelmesen gördül a kitrágyázó, a takarmányhordó és -adagoló kocsi, vagy a tolólétrás szerelőjárgány, amelynek csúcsáról éppen körtét cserél a telep villanyszerelője. Közben Száraz Józsefnek egyéb mondamvalóia támad, ami mellesleg kezdettől izgatott bennünket Mi lesz a sorsa a villanyszerelés meglevő ezer magyartarká-’ nak? — Szó esett már a folyamatos átállásról. Ami éveket vesz igénybe, s nem azt jelenti, hogy húsként szabadulunk meg a régi állománytól. Lesz ilyen is! De a több, az értékesebb részt átmentjük a jövendőnek. Szétszórt telepeink felszámolásával egy időben olyan termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak adunk el több száz magyartarkát, ahol hagyományos telepeken folyik a tartás, s ennek következtében még tudják őket jól hasznosítani. Egyetemi oktatás A rácsok istálóba térítik á Holstein-frizeket, amelyek a szállítókocsi zörgéséről tudják már, hogy üresen vagy megrakottan közlekedik. Száraz József egy kis kóstolót is csináltat velük, ellenőrizendő, vajon úgy állították-e össze a takarmányt, ahogyan Szakmám Katalin törzsállát- tenyésztő megszabta. Aztán visszatérünk néhány percre a központi épületbe, hogy szabaduljunk kényszerű, de fontos gönceinktől Fischl Vilmos telepvezetőnek itt is van közlendője. — Ez a ház nem marad sokáig földszintes. Emeletet húznak rá rövidesen, üvegfallal a telepre! Ide oktató' termek kerülnek, itt fogadjuk majd a gödöllői egyetem állattenyésztési karának hallgatóit. Megismerhetik gyakorlatban a nagyüzemi szarvasmarhatartás módsze— rét, szervezeti életét, s mindazt a sokrétű, összehangolt tevékenységet, ami nélkül elképzelhetetlen a gazdaságos tejtermelés! Hogy a teljes akció mikor fejeződik be? Idén júniusban indul az el lés. azt követően „beáll” a tejház. Az évi hatmillió literes tejhozam- mal pedig az I980-a= esztendők elején számé! - gazdaság, amely jelek -zerint részt vállal immár - '«vetem i oktatásból is. i Moldvay Gyüzű J Hekeli Sándor Markolók a betonsilóban (Fotó: Szabó Sándor)
