Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-01 / 51. szám

A beruházás: ötvenmillió Kosos nyűg helyett Végre 450 ezer forint — Mint egy átjáróház — Furakodni sem szabad Éveken át úgy voltak vele, ha nem volt muszáj, szóba sem hozták, mert egy csepp örömet sem találtak benne. Bosszúságot annál többet. Ki az, aki felhasznál néhány tíz­milliót azért, hogy győzze ki­várni, mikor csurran már vissza belőle néhány forint? Nem öröm az élet, ha csak megy a pénz, jönni pedig semmi sem jön. Még a hitel kamatait sem tudják meg­nyerni. Elég sötét a kép? Pedig igaz. Az első megkönnyeb­bülést, az első felszabadult sóhajt a legutóbbi igazgatósá­gi ülés hozta meg. Hány évet kellett erre várni? Q O Q Aki a 3-as úton haladva Hatvan irányába elhagyja Gyöngyöst, alig kőhajításnyi- ra az utolsó épületektől meg­pillantja a modern sertéste­lepet. Milyen jól mutat így messziről. De az adatokkal ékesített tények is azt a látszatot kel­tik, hogy ezen a korszerű te­lepen ugyancsak sokat tesz­nek a húsprogram megvaló­sításáért. Mégiscsak jólesik mondani is, hogy innen tavaly több mint 8800 sertést vittek el a vágóhídra, összesen 230 na­pot fordítottak arra, hogy a sertések kellő súlyt érjenek el. Ahhoz, hogy az állat egy kilogrammal nehezebb le­gyen, 15,88 forint értékű ta­karmányt etettek meg. Ez a pénzmennyiség az összes költségnek majdnem a két­harmadát teszi ki. Ezek a számok olyanok, mint az útjelző táblák. Meg­mutatják, hogy a gazdaság honnan indult el, milyen irányba halad, és főként azt, hogy helyesen közlekedik-e. Betartja-e a szabályokat, mert mindenek fölött ez ér­dekli a gyöngyösi és a marka- zi gazdákat, a két alapító termelőszövetkezetet ? Tavaly már kimozdult a kátyúból a sertésnevelő vál­lalat' pénzügyileg. A bizako­dás derűje áradt szét körü­lötte. És egyáltalán, hová tegyék a további száznegyven anya­kocát? o o © Mégiscsak szép szám az a négyszázötvenezer forint. Ennyi lett a tavalyi nyeresé­gük. No, végre! Halkan súgjuk, nehogy messzire vigye a szél: ez a bizonyos nyereség sem az ál­lattartás végeredménye. Ha nincs a takarmánykeverő, ha nem vállalnak bérmunkát, ha... ! Ne folytassuk. Mert az is tény, hogy a korábbi évek­ben is minden ilyen „ha” kéznél volt, mégsem sikerült a nyereség rubrikába beírni a forintok számát. Már annak is nagyon örült a két alapító gazdaság, ha a végén 0-ra jött ki az elszámolás. Az a bizonyos tavalyi négy­százötvenezer forint tehát sejtet valamit. Pe mit? Üj szelek fujdogálnak a sertés nevelő, telep körül. Szinte az egész személyi ál­lomány kicserélődött tavaly. Üj emberek jöttek, akiknek egyik legfőbb gondjuk volt, hogy megpróbálják az egyet­értést megteremteni a dolgo­zók körében. Odanéztek arra a bizonyos forintra is, amit a borítékba csomagoltak be ha­vonta. Mert, ahhoz semmifé­le közgazdasági zseni nem szükséges, hogy kiderítse: egy olyan munkahelyen, ahol se vasárnap, se karácsony, aho­vá még kijutni sem könnyű, a városból, és mégis menni kell, akár esik, akár fúj, ki kerékpárral, ki motorral, ki autóval, hiszen a munkásszál­lítás feladatát csak nemrég sikerült végrehajtaniuk, szó­val, egy ilyen munkahelyen csak akkor maradnak meg az emberek, ha „megéri”. Ha kicsit késve is, de már a vezetők premizálási felté­teleit is a kidolgozás állapo­tába vajúdták az alapító gaz­daságok felelősei. Az első ja­vaslatot már megvitatták, a részletek pontosítása miatt a jogértőknek visszaadták. o O o Senki sem állítja, hogy most már minden egyenesbe jött, beindult a gépezet, ezen­túl csak a lendületét kell tar­tani. Bizonyára jön még né­hány álmatlan éjszaka, vi­tára alkalmat adó javaslat és körülmény, mert ez akkor is lenne, ha nem a gondok sű­rűjéből kellene kiemelni ezt a vállalatot, a két alapító tsz közös gazdaságát. Az idei tervek között már olyan számot is találtunk, hogy az év végére a nyeresé­get másfél millió értékben akarják könyvelni. Ennek egyik feltételét is meghatá­rozták: a költségeket egymil­lióval kell csökkenteni. Az is segít majd rajtuk, hogy a meglévő szerfás épü­letet fűthevő teszik és a te­lep gazdasági körforgásába bevonják. Tetszik, nem tet­szik, igaz, hogy szerfás, ela­vult, korszerűtlen építési szerkezetű, de legalább — van. A szükséges kazán be­szerzése még mindig ol-‘ esőbb, mintha más terven törnék a fejüket. Tud valaki jobb, olcsóbb és gyorsabb megoldást? Sorolhatnánk még az idei terv számait, tovább erősít­ve az előbbi megállapításunk igazát: a telepiek komolyan veszik a feladatukat, jól tud­ják, hogy produkálni kell, , nemcsak felnevelt és értéke­sített, vágásra alkalmas ser­téseket, hanem forintot is. Nyereséget, mert ezt is várja tőlük a gyöngyösi és a mar- kazi tsz tagsága és a vezető­sége is. Annak idején sem rá­fizetésre tervezték a sertéste­lepet. Ä Kétségtelen : a jelek bizta­tóak. G. Molnár Ferenc Könyvtári gondok Egerben Az Egerbe látogató hazai és külföldi turisták egyaránt megcsodálják a Kossuth La­jos úti nagypréposti palotát, ezt a remekbe sikerült ba­rokk épületet, a Megyei Könyvtár otthonát. Ha betér­nek, elbűvöli őket a környe­zet, arra gondolnak: méltóbb helyre nem is kerülhettek volna a szépirodalmi, a tu­dományos kiadványok. A légkör valóban egyedi, ám az itt dolgozók és a rend­szeres olvasók korántsem elé­gedettek. Az utóbbiak egyes műveket hiába keresnek itt. A munkatársak udvariasan megnyugtatják őket, körülbe­lül így: „Feljegyezzük az ön igényét, arra kérjük: jöjjön egy hét múlva, akkorra be­szállítjuk a keresett könyve­ket valamelyik szükségraktá­runkból.’ A vendég mégis méltatlankodik, különösképp, ha vizsgára készül, ha szak- dolgozatot ír, vagy valami­lyen szakmai előadás anya­gát állítaná össze. Érthető is, hiszen határidős munkájá­val nem készül el. Bizakodó­an érkezett — jó néhányszor vidéki településről — magas szintű szolgáltatásokat re­mélt, s megdöbben, amikor azt észleli, hogy a kölcsön­zés is akadozik. A tény valóban elszomorí­tó : százezer kötet közül 40 900 három helyen — a megye- székhelyen, Felnémeten és Szarvaskőn albérletben szo­rong. A termek nem fűthe- tők, a raktárosok didereghet­nek. Az értékes alkotások lassan, de biztosan pusztul­nak, penészednek, mivel nem megfelelő a hőmérséklet és a páratartalom. A benti példá­nyok erőteljesen kopnak, hi­szen elsősorban ezeket for­gatják. Bővítés nélkül A nevezetes műemlék fel­újításával 1970-ben végeztek. GO© Azt mondtuk, modern te­lep. Persze, alig néhány éves. De a műszaki körülményei szerint is modern. Csak annyi a bibéje, hogy képtelen arra a teljesítményre, amire a ter­vezői alkalmasnak nyilvání­tották. Kénytelenek vagyunk ismét számokat hívni segítsé­gül. Azt mondták annak idején, hogy kell a telepre 461 anya­koca,1 Ennyi pontosan elegen­dő ahhoz, hogy évente tíz­ezer hízott sertést tudjon ki­bocsátani. Tavaly a kocák száma már elérte az 540-et. az eladott sertések száma pe­dig még csak a 8856-nál tar­tott. Ja, mondhatná bárki, ha egyszer • ilyen gyámoltalanok a szakemberek, ha nem tud­ják azt nyújtani, amit a telep tervezői annak idején megha­tároztak!. ... Mielőtt bárki gúnyosan el­mosolyodna és félig hangosan mormolna valamit a magyar szakemberek képességeiről, munkafegyelméről és bármi más hasonlóról, gyorsan csa­toljuk ide a- felügyeleti szer­vek bizonyára nem könnyel­műen kimondott véleményét. Eszerint: csak hatszáz anya­koca képes az évi tízezer hí­zott sertés felnevelését biz­tosítani. Méghozzá a szakkörökben jól ismert és elismert magyar hibridek adhatják meg a ter-, melési biztonságot. Ne számoljunk tovább, csak nagyjából gondoljuk végig: mibe kerül csupán a kocák számának a növelése az ere­deti állománynak mintegy harminc százalékával? Mibe kerül ezeknek az anyako­cáknak a tartása? És ha még azokat a bizo­nyos gazdasági mutatókat is elővesszük, amelyek mind az ereirui 461 anyakocára érvé­nyesek? Belegondolni is hát- borzongató. Azon ritka kóraesték egyi­ke, amikor lakhelyén, Hat­vanban találkozik az ember Szegedi Árpáddal. Presszó­sarokban fogunk helyet. S az első kérdés: hogyan lesz valakiből világjáró reklám- szakember? — Ha van hozzá készsége és akaratereje. Mert itt ren­geteget kell tanulni, s min­dig frissen igazodni az élet ritmusához. Nekem létele­mem a grafika, tehát a rek­lámnak ezt a vonalát vi­szem, éspedig az ikladi mű­szergyár szolgálatában. En­nek megfelelően előbb gra­fikusiskolát. majd kétéves reklámtanfolyamot végez­tem, jól sikerült, diploma- dolgozattal. Aztán jött újabb kétéves külkereskedelmi ki­egészítő. később felsőfokú technikai képzés, államvizs­gával fűszerezve. S hogy ne legyen béke az olajfák alatt, jelenleg ismét grafikusi to­vábbképzőre járok. Tessék megpróbálni ! — Köszönöm. Maradok a kaptafánál. ★ Szegedi Árpád gondja, tiszte az elmondottak sze­rint: esztétikusán tálalni a műszergyár cikkeit itthon és Utazó nagykövet külföldön. Speciális feladata ezen belül a betűgrafikai tervek elkészítése, illetve a különböző gyártmánykataló­gusok, ismertetők műszaki szerkesztése. Hogy milyen céllal? — Tekintetcsapda.. .* Mond­ják ezt blickfangnak. Lé­nyeg, hogy a fogyasztókat megtaláljuk még a baromfi- keltetőkben használatos lég­kondicionáló berendezésünk­kel is... Fotómontázzsal, a cikk rendeltetését jellemző grafikai háttéréi rukkolunk ki, s máris ott a figyelem. Nem viccelek. Ehhez a ké­szülékhez például istállót, tojatóházat helyeztünk a kü­lönböző kiállításokon, s egy­két év alatt bebizonyosodott, hogy a vállalat jó lóra tett a kondicionálóval. Ma már legalább tizenöt országba szállítjuk... Hozzáteszem, a munkánk nem mindig ered­ményez gyors szüretet. De az igazán jó áru és az iga­zán jó, igazán ötletes rek­lám előbb-utóbb hitelesíti az indulatot, ami bennünk fe­szül. ★ Szegedi Árpád az elmúlt esztendőben húsz hazai és külföldi kiállításon segített öregbíteni a magyar kismo­torgyártás hírnevét. Buda­pesten kívül például Hanno­ver, Párizs, Brünn. Lipcse. Poznan értő és kritikusan fogyasztóközönsége körében végzett „diplomáciai” mun­kát. — Mondhatom, hogy uta­zó nagykövet? Szakálla kissé tüskéssé vá­lik. — Blickfang! Az újságíró is el akar adni egy témát, nem? Na, mindegy. Legyek nagykövet, aki ugyan nem diplomata útlevéllel járja a külföldet, de mindenesetre tudása szerint szolgál egy népet. Éspedig a kereskedés­ben! Persze robot és robot, látástól vakulásig. Előfor­dult, hogy a pavilonunkban még kasíroztunk, amikor a főbejáratnál a miniszter át­vágta a kiállítás szalagját.,. ★ — Csak a szépre emléke­zem! Nem bánom, maradjunk a régi dalnál. Szép? Talán Varsó, 1974. márciusában... A Magyar Elektrotechnikai Egyesület és lengyel partne­re csinált egy monstre áru­bemutatót, amelyen Iklad Is szerepelt több tagvállalat társaságában, önállóan ké­szítettem el az egész kiállí­tási standot, s olyan jól sike­rült, hogy a televízió csak minket filmezett. De nem ez a lényeges az egészben, ha­nem ami egy hónap múlva következett. Egyik külföldi rendelés a másik után. „Thermoflux” kéziszárítónk tulajdonképpen akkor futott be. És az idei tervek? A jö­vendő? — Huszonhárom nemzet­közi kiállításra készülünk. Benne az áprilisi Agroma- sexpo, itthon Budapesten. Hol, merre találjam ... ? Ilyen a szarvaskői kényszerraktár. (Fotó: Tóth Gizella.) A terveket és a kivitelezést joggal dicsérték, s méltatják ma is. Egyről azonban meg­feledkeztek. ugyanis a bövr tesre már akkor szükség volt. Ezért került a gyermek- könyvtár a Hámán Kató Me­gyei Üttörőházba. A nyolc­száz négyzetméter hasznos alapterület igen kicsi. A pi- lisvörösvári községi biblioté­káé jóval nagyobb, s Szom­bathelyen a 3000 m2-rel sem elégedettek. A raktár igen zsúfolt, a négy szintet csiga­lépcső köti össze, s ezen igen nehézkes a közlekedés. Eze­ket a gondokat nyolc évvel ezelőtt nem mérték fel, s az­zal sem számoltak, hogy esz­tendőről esztendőre súlyos­bodnak. Idővel mégis szembe kellett nézni velük, ugyanis az állo­mány évi hét- majd tízezer darabbal gyarapodott, s eze­ket valahol polcra kellett rakni. Ezért indult a hajsza kiadó szobákért. Nem válo­gathattak, sürgetetett az idő, s elfogadták az első, a vi­szonylag kedvezőnek tűnő, ám korántsem szívderítő ajánlatot. A magántulajdono­sokkal szerződést kötöttek, ezt azonban mindkét fél — így szólt a megállapodás — bármikor felmondhatja, s a költözködésre mindössze há­rom hét marad. Elveszett szellemi tóke A következmények aggasz­tóak. Előbb csak a ritkán kért, majd a több példány­ban meglevő, most már az Igen nagy területet kaptunk ezúttal, s most fő a fejünk. A tervek már nagyjából el­készültek. Lassan áttérünk az idomok, elemek igényes kivitelezésére. Ahogy mod- tam: tálalás. ★ „Kiváló dolgozó” jelvényt, majd a KISZ Központi Bi­zottságától kitüntető okleve­let kapott. Iklad utazó nagy­követe, aki munkájához, mű­vészetéhez az indíttatást szülővárosában kapta. Már kisdiákként látogatta a mű- • velődési központ képzőmű­vészeti stúdióját, s máig szerepel annak helyi, máskor vidéki tárlatain. Kiállított profik közt a Hatvani Ga­lériában is. — Családom, hivatásom mellett a művészet, a rajz és festés, megmaradt szép sze­relemnek. És sok ötletet, ami a vállalatnál nem kivitelez­hető, az alkalmazott grafika területén oldok meg. Ezek jobbára gazdára is lelnek vagy az üzemi újságban, vagy folyóiratokban, stúdió tárlatokon. Hatvani siker­ként könyvelem el velük párhuzamosan a Pest megyei amatőr képzőművészeti kiál­lításokat, ahonnan egyszer első, kétszer második díjat hoztam haza. Hogy több időm lenne minderre, ha itthon keresek állást? Gon­dolkodom rajta. De hát Hat­vanban nemigen találni az enyémhez, hasonló munka­kört. Maradok igy pendli- zönek, aki egyszer várost, máskor országot cserél, hogy pályáját megfuthassa. Ezt már a csillárnál mond­ja, ahová fölér szálfáterme- tével, barnán lobogó hajával. S azzal a hűséggel, ami si­kerek közepette is őrizi szí­vében a szülővárost Moldvay Győző újonnan megjelent, s igen ke­resett kiadványokat is elszál­lították. A helytörténeti jel­legű, megyei szerzők által írt munkákat bontatlanul, csomagban tárolják, A folyó­iratokat, köttetés után szinte képtelenek elhelyezni. Ezek egy részéért sajnos hiába Ko­pogtatnak az érdeklődők, akiit tanulmányaikhoz szeretné­nek hasznosítható informá­ciókat szerezni. Ráadásul könyvtárközi kölcsönzés re­vén sem juthatnak hozzá ezekhez. Nem túlzás azt mon­dani, hogy komoly szellemi tőke vész kárba. Történik ez akkor, amikor az olvasói kí­vánságlista folyvást terebé­lyesedik. Jönnek a főiskolai hallgatók. őket is fogadni kell, az ő óhajaik is teljesí­tésre várnak. A vásárlás ütemét is — pénz pedig van — lassítani kell : egy-egy műből tíz-tizen- két darab helyett legfeljebb ötöt-hatot vesznek, mert nincs hová tenni az új szerzeményű Az olvasóterembe érkező­ket mindössze nyolc asztal mellé ültethetik le. Idővel ezek számát is csökkentik, mert több lesz a polc, s min­den szabad teret könyvekkel töltenek be. így aztán a bú­várkodni, a kutatni vágyók kiszorulnak innen, s majd közelharc folyhat minden üres székért. Cvors segítséget! Ma itt tartunk, ám a hely­zet évről évre válságosabb lesz. Mi a megoldás? Termé­szetesen — távlatilag ez elő­nyös — bővíteni kell a biblio­tékát. Még jobb lenne, ha nem messze a megyeszékheiy központjától — ez az elkép­zelés is felvetődött — újat építenének, s a jelenlegi szű­kös otthont valamilyen kul­turális intézmény venné bir­tokba. Nem olcsó mulatság, hi­szen a beruházás legalább öt­venmillióba kerülne, ám, ha megvalósul, akkor évtize­dekre szólóan rendeződik az ügy. Tudjuk: a hatodik öt­éves terv során óvodákra, is­kolákra, napközi otthonokra, bölcsődékre, orvosi rendelők­re, gyógyszertárakra, egész­ségügyi kombinátokra, kor­szerű üzletekre van szükség. Mégis: kár lenne kihagyni a listáról a megyei könyvtárt, hiszen a nehézségek sokasod­nak, s a művelődés társadal­mi érdek. Rangos eredmé­nyeket csak úgy érhetünk el, ha megteremtjük ehhez az alapvető feltételeket. Emellett áthidaló jelleggel — segíthet a városi tanács is. Nem szabad újabb kis terü­letű raktárakat bérelni, mert a kötetek még inkább szét­szóródnak, s az olvasók még később juthatnak hozzájuk. A szarvaskői iskolában akad néhány üres, használatlan he­lyiség. Ezt az egész épületet átadhatnák tárolás céljára. Következő lépésben, ha el­készül az új levéltár — a ré­gibe költözhetnének, leg­alábbis ideiglenesen. Ez kö­zel is van, s a szállítás sem lenne olyan bonyolult, mint most. Létezik kiút, csak töpren­gés helyett cselekedni kellene. Méghozzá minél hamarabb. Ezt kívánja ötezer-három­száz olvasó érdeke ... Pécsi István JNwjimQ, 1978. március 1., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents