Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-18 / 66. szám
Közlemény A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1978. március 15-i üléséről (folytatás az 1. oldalról) 7. Pártunk, közvéleményünk nagy figyelemmel követi és támogatja az afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmait és haladó társadalmi törekvéseit. Pártunk és népünk kezdettől fogva szolidáris volt Etiópia népével, a társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért, országa területi egységéért és sérthetetlenségéért vívott harcával. A Központi Bizottság úgy véli, hogy Etiópia területének megtisztítása a Szomáliái csapatoktól különösen jelentős siker, amely döntően segítheti a térség békéjének helyre- állítását és a két ország közötti viszony normalizálását mindkét nép, _s Afrika haladó erőinek javára. A Központi Bizottság megerősítette szolidaritását a zimbabwei, a namíbiai, a dél-afrikai népeknek a szabadságért, a faji megkülönböztetés ellen folytatott harcával. 8. A Központi Bizottság megállapította, hogy világszerte egyre szélesedő társadalmi mozgalom bontakozik ki a minden nép érdekében álló leszerelés előmozdításáért. Az európai ifjúsági leszerelési konferencia, amelyet 29 ország ifjúsági szervezeteinek küldöttei tartottak Budapesten, fórumot biztosított a katonai enyhülés lényeges és időszerű kérdéseinek megvitatására, s kifejezte a különböző politikai irányzatokat képviselő fiatalok elkötelezettségét földrészünk és a világ tartós békéje mellett. A Központi Bizottság a nemzetközi szervezeteknek, a társadalmi szervezeteknek és intézményeknek a közelmúltban megtartott genfi leszerelé'si világkonferenciáját a leszerelésért folytatott széles körű küzdelem jelentős eseményeként értékelte. Hasznosan járult hozza a neutronbomba bevezetése, a fegyverkezési hajsza fokozása ellen küzdő nemzetközi mozgalmak kibontakozásához, az ENSZ rendkívüli, leszerelési ülésszakának előkészítéséhez. A Központi Bizottság helyesli, és nagyra értékeli a magyar társadalmi és tömegszervezetek közreműködését az egész népünk békés törekvéseit szolgáló nemzetközi akciókban. II. A Központi Bizottság áttekintette a mezőgazdaság és as élelmiszeripar helyzetét, értékelte agrárpolitikánk megvalósításának tapasztalatait, s kijelölte a továbbfejlesztés feladatait. A Központi Bizottság megállapította, hogy az elmúlt két évtizedben történelmi jelentőségű fordulat következett be a magyar mezőgazdaság helyzetében: létrejött, megszilárdult és erőteljesen fejlődik a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelmével az egész népgazdaságban uralkodóvá viltak a szocialista termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. Sikeresen oldottuk meg a szocialista átszervezés és a termelés növelésének kettős feladatát. Hazánkban a mezőgazdaság szocialista átszervezésével meggyorsult a termelőerők fejlődése, átalakult a társadalom osztályszerkezete. A termelési viszonyok gyökeres megváltozása egész társadalmi és gazdasági életünkben erősítette a szocialista vonásokat. Létrejöttek a mezőgazdaság szocialista fejlődésének, a falu, a parasztság anyagi és szellemi felemelkedésének elengedhetetlen feltételei. Üj tartalmat kapott, megszilárdult rendszerünk legfőbb politikai alapja, a munkásosztály és a parasztság szövetsége, erősödött a szocialista nemzeti egység. A magyar mezőgazdaság szocialista átszervezésében ém az azóta végbement fejlődésben megmutatkozik a lenini szö- vetfcêzètf'efvejc ~áfköfó 'alRáíiíiák'ásá“,'a házái tanulságok és a szocialista országok tapasztalatainak hasznosítása. A sikerek az önkéntesség, a fokozatosság, a demokrácia érvényesítése alapján, a „bal”- és a jobboldali elhajlások elleni következetes harc jegyében születtek. Parasztságunkat saját tapasztalatai győzték meg arról, hogy helyesen cselekedett, amikor a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. Jó ügyet szolgált munkásosztályunk, társadalmunk, amikor nagyarányú politikai és anyagi segítséget nyújtott a szövetkezetek létrehozásához és megszilárdításához, ä mezőgazdasági termelés korszerű alapjainak megteremtéséhez. Elévülhetetlen érdemeket szereztek azok a parasztok, munkások, értelmiségiek, kommunisták és pártonkívüliek, akik hazánkban megalkották a szocialista mezőgazdaság történelmi művét. Elismerést érdemel a mezőgazdasági dolgozók ifjabb nenizedéke, amely az alapítókat követve, velük együtt helytáll és hozzáértően, eredményesen végzi munkáját. A szocialista mezőgazdaság létrejöttével és megszilárdulásával gyökeresen megváltoztak a parasztság élet. és munkakörülményei, növekedett a mezőgazdasági munka társadalmi. megbecsülése, a dolgozók politikai és szakmai műveltségé, erősödött a közösségi szellem. A termelőszövetkezeti parasztság jövedelme jelentősen emelkedett. A társadalombiztosítás kiterjesztése, a nyugdíj- rendszer bevezetése és más szociálpolitikai intézkedések számottevő mértékben javították a szövetkezeti parasztság élet- körülményeit. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a magyar parasztság általános felemelkedése döntően hozzájárult ahhoz, hogy megváltozott a magyar falu arculata, meggyorsult társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődése; a falu és a város közötti különbségek az elmúlt két évtizedben lényegesen csökkentek. — A szocialista átszervezés óta meggyorsult a mezőgazdasági’ termelés növekedési üteme, fejlődése egyenletesebbé vált’. Â termelés nem egészén két évtized alatt kisebb földterületen és kevesebb dolgozóval több, mint másfélszeresére növekedett. Ez mezőgazdaságunk történetében egyedülálló eredmény. .Legszembetűnőbb . a fejlődés a gabonatermelésben. Búzából az átlagtermés az 1960. évi hektáronkénti 17 mázsával szemben i977-ben meghaladta a 40 mázsát, a kukorica termése pedig 25 mázsáról 47 mázsára emelkedett. A hazai termés hosszabb idő óta fedezi az ország kenyér- és takarmánygabona szükségletét, és a korábbi jelentős behozatallal szemben kivitelre is jut. . Emelkedett áz, állattenyésztés színvonala, gyarapodott az állatállomány. A hústermelés a mezőgazdaság szocialista átszervezésé óta kétszeresére nőtt; a baromfihús-termelés megháromszorozódott. Egyes termelési ágak fejlődése nem tartott lépést a szükségletekkel. A szálas és lédús takarmányok, néhány ipari növény és zöldségféle termesztése, a juhtenyésztés elmaradt lehetőségeinktől. Ebben szerepet játszanak szemléleti, irányítási hibák, az anyagi, műszaki és biológiai megalapozás hiányosságai, az anyagi érdekeltség átmeneti csökkenése, esetenként a kedvezőtlen időjárás. Népünk életszínvonalának emelkedésében nagy szerepe van a szocialista mezőgazdaság és az élelmiszeripar teljesítményének, A lakosság élelmiszer-ellátása kiegyensúlyozott, a táplálkozásban nőtt az állati fehérjékben és a vitaminokban .gazdag élelmiszerek aránya. Jelenleg ez e v főre jutó átlagos fogyasztás húsból kereken 45, tojást 50, cukorból 40, fejből 30, zöldségfélékből 15, gyümölcsből 40 százalékkal több, mint 1960-ban volt. Ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitele mintegy ötszörösére emelkedett. A növekvő mezőgazdasági termelés jó feltételeket teremtett a feldolgozás fejlesztéséhez. Az élelmiszeripar teljesítménye 1960 óta két és félszeresére növekedett. Mintegy 150 új üzem épült, a régiek pedig bővültek, korszerűsödtek. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatában a szerződéses rendszer általános, sokoldalú és kölcsönösen garantált együttműködéssé vált, de a termelés, a feldolgozás és az értékesítés közötti összhang még nem megfelelő. A felvásárlás, az áruforgalmazás személyi, anyagi-műszaki feltételeinek megteremtése, a hűtő- és tárolótér építése nem tartott lépést a mezőgazdasági termelés növekedésével. A Központi Bizottság a szocialista mezőgazdaság és az élelmiszeripar eddig megtett útjának és jelenlegi helyzetének elemzése mellett behatóan foglalkozott a továbbfejlesztés irányelveivel, fő feladataival. Megállapította: hazánkban a társadalmi és politikai feltételek kedvezőek ahhoz, hogy agrárpolitikánkat töretlenül folytatva eddigi vívmányainkat megszilárdítsuk és további lendületes fejlődést érjünk el. Az ország természeti adottságai szinte minden fontos élelmiszer előállításához kedvezőek, szükségleteink túlnyomó része hazai termelésből fedezhető. Az élelmiszertermelés növelésének lehetősége felülmúlja a belföldi igényeket, ezért az árutermelés növekvő hányadát értékesíthetjük export útján. 1. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar további intenzív fejlesztése, a termelés dinamikus növelése fokozott követelményeket állít munkánkkal szemben. Alapvető feladat és egyben céljaink elérésének nélkülözhetetlen feltétele; — Szellemi és anyagi erőforrásaink ésszerű felhasználásával a hatékonyság növelése, a minőség javítása; — A nyersanyagtermelés, a feldolgozás, a tárolás és az értékesítés tervszerű, arányos fejlesztése, az élelmiszeripar viszonylagos elmaradásának mielőbbi megszüntetése; — A termelés és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra, valamint az ipari háttér gyorsabb, a nemzetközi együttműködés lehetőségeit hasznosító fejlesztése, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar eszköz- és anyagigényének kielégítése; — A szakosítás, a koncentráció, a gazdasági együttműködés előnyeinek fokozott kihasználása, a nemzetközi gazdasági integráció fejlesztése; — Az exportpiacok bővítése, a külkereskedelmi munka színvonalának emelése. 2. Az élelmiszer-termelésben növelni kell az állattenyésztés^ illetve a feldolgozóipar arányát. A hazai és a külföldi vásárlók igényeit figyelembe véve fenn kell tartani mezőgazdaságunk sokoldalú termelését. A termelési szerkezet előnyös változását segítse elő a termőföld ésszerű hasznosítása, • következetesebb igazodás a termőhelyi adottságokhoz. a) A növénytermelés fejlődését a hozamok növelésével, á minőség javításával, az elmaradott ágazatok felzárkóztatásával kell elérni, A kenyér- és a takarmánygabona hozamait a jó minőséget adó, bőven termő fajták elterjesztésével és az agrotechnikai eljárások tökéletesítésével kell növelni. Külön figyelmet kell fordítani alapvető takarmánynövényünk, a kukorica termelésének fokozására és sokoldalú hasznosítására Fejleszteni kell a kertészeti ágazatokat; a zöldség- és gyümölcs- termelés biztosítsa a kiegyensúlyozott hazai ellátást és a gazdaságos export fokozását. Minőségi változást kell elérni a tömegtakarmányok, mindenekelőtt a silókukorica termesztésében, valamint a rét- és legelőgazdálkodásban. b) Az állattenyésztésben általános feladat a tenyésztés színvonalának emelése, a takarmány hasznosításának, különösen a fehérje felhasználásának a javítása. A hústermelés nagyobb részét a jövőben is a sertés- és baromfitenyésztés adja. A sertéságazatban az iparszerű termelés továbbfejlesztésére, a gazdaságosság fokozására kell törekedni. A baromfitenyésztésben nemzetközi pozíciónk megőrzése, illetve további javítása megköveteli a tenyésztés és a tartástechnológia folyamatos korszerűsítését. A hazai fogyasztói szükségletek kielégítése a tejtermelés, az export lehetőségei pedig a vágómarha-termelés növelését teszik szükségessé. Az adottságok jobb hasznosításával gyarapítani kell a juhállományt, emelni a hozamokat. A szarvasmarha-tenyésztést és a juhászatot a jó minőségű, olcsó tömegtakarmányokra, a melléktermékek felhasználására és a gyepterület hasznosítására kell alapozni. c) A mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-feldolgozás közti aránytalanságokat fokozatosan meg kell szüntetni. A hazai fogyasztói igények kielégítése és a kiviteli lehetőségek teljesebb kihasználása érdekében elsősorban a hús- és a baromfifeldolgozást, a növényolajtermelést és a tartósítóipart szükséges fejleszteni. Az élelmiszeriparban a termelés és a termelékenység kívánatos növeléséhez, a minőség javításához, a választék bővítéséhez, a korszerű áruszerkezethez nélkülözhetetlen a gyártás- és gyártmányfejlesztés. Az összes szakágazatban fokozott gépesítésre, automatizálásra, a folyamatos technológiák kiépítésére, az anyagmozgatás, a csomagolástechnika, a raktározás-tárolás fejlesztésére, a higiéniai feltételek javítására van szükség. 3. Az állami gazdaságok fontos szerepet töltenek be a mezőgazdaság szocialista fejlesztésében. A hazai tudományos munka eredményeinek hasznosításával, az élenjáró nemzetközi tapasztalatok alkalmazásával több gazdaság kiemelkedő termelési színvonalat ért el. Hazánkban jelenleg 131 állami gazdaság működik, amely a mezőgazdasági terület 13 százalékán gazdálkodik, és az árutermelésnek mintegy 18 százalékát adja. Többségükre jellemző az eredményes vállalati gazdálkodás. Az eszközfelhasználás hatékonysága, a munka- és üzemszervezés azonban még nem kielégítő. Egyes gazdaságok termelési színvonala elmarad adottságaiktól lehetőségeiktől. Az állami gazdaságok — amelyekben a szakemberek aránya magasabb, a technikai ellátottság lényegesen jobb, mint a szövetkezetekben — továbbra is járjanak élen a mezőgazdasági termelés intenzív fejlesztésében. Vállaljanak nagyobb részt a mezőgazdaság fő feladatainak megoldásában. A ma még kevésbé eredményesen gazdálkodók is váljanak mielőbb példamutató szocialista nagyüzemmé. Korszerűsítsék az üzem- és munkaszervezést, az adottságoknak megfelelően fejlesszék a termelési szerkezetet. Szervezetten segítsék a fiatal szakemberek felkészítését a gyakorlati munkára, folyamatosan adjanak át felkészült szakembereket a gyengén ellátott szövetkezeteknek. 4. A mezőgazdaságban döntő szerepet játszó termelő- szövetkezetek gyors ütemben fejlődnek. Jelenleg a mezőgazdasági terület háromnegyed részén 1370 termelőszövetkezet működik, és az árualao több. mint kétharmadát adia. A szövetkezetek többsége megfelelően gazdálkodik. A legjobb szövetkezetek termelési színvonala eléri, illetve megközelíti a kiemelkedő állami gazdaságokét. Ugyanakkor egyharmaduk — javarészt a kedvezőtlen természeti körülmények miatt — nehézségekkel küzd. A szövetkezetek szocialista jellege a túladjon-, a termelési és az elosztási viszonyok fejlődésével tovább erősödött. Kedvező, hogv a szövetkezetekben növekszik a szakemberek és a fiatalok aránya. Egyetemes érdek, hogy valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezet fejlődjék. Az élvonalba tartozók gazdálkodása váljék még eredményesebbé, a jó természeti és gazdasági adottságokkal rendelkező, de közepes színvonalon gazdálkodó szövetkezetek közeledjenek az élenjárókhoz. Ugyanakkor szükséges és lehetséges, hogy gyorsabban, tervszerűbben növekedjék a kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek termelése is. A termelőszövetkezetek fejlesztésének általános követelménye és fő útja az összes rendelkezésre álló termelési eszköz leggazdaságosabb hasznosítása, az állóalapok bővítése, a szövetkezeti tulajdon gyarapítása, az adottságokkal és a nép- gazdasági igényekkel összhangban álló termelési szerkezet kialakítása, az ésszerű szakosítás és a vezetés színvonalának emelése. Változatlanul az a cél, hogy a szövetkezeti parasztság életszínvonala rendszeresen emelkedjék, javuljanak élet- és munkakörülményei: jövedelme a munkásságéval arányosan növekedjék. A munkadíj legyen összhangban a végzett munka mennyiségével és minőségével, a személyes jövedelem pedig nagyobb mértékben függjön a szövetkezeti gazdálkodás eredményességétől. A szociális ellátásban ma még meglevő különbségeket fokozatosan meg kell szüntetni. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének elengedhetetlen társadalmi feltétele a szövetkezeti demokrácia következetes érvényesítése, további erősítése. Az önkormányzati szervek munkáját folyamatosan hozzá kell igazítani a megnövekedett termelőszövetkezeti méretekhez, a változó üzemi viszonyokhoz. A közgyűlés — a szövetkezetek legfelsőbb fóruma — döntsön a közösséget érintő alapvető társadalmi, gazdasági kérdésekben Ugyanakkor növekedjék a küldöttközgyűlés, a brigádok, az ágazati és területi részlegek tanácskozásainak szerepe, s ezekbe rendszeresen vonják be a szövetkezeti alkalmazottakat is. Határozottan fel kell lépni a szövetkezeti! demokráciát lebecsülő nézetek és gyakorlat ellen, 5. A háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenysége jelentős mértékben hozzájárult a mezőgazdaság eredményeihez. Termékeiknek mintegy fele a saját szükségletek kielégítését szolgálja, a többit áruként értékesítik. A sertéshúsnak a felét állítják elő, a tojás termelésében, a kisállattenyésztésben, néhány gyümölcs- és zöldségféle termelésében részvételük meghatározó. A háztáji és kisegítő gazdaságok alapjában a mezőgazdasági nagyüzemek és a fogyasztási szövetkezetek szakmai, anyagi, műszaki segítségére támaszkodva szervezetten termelnek és értékesítenek, szervesen illeszkednek szó-, cialista gazdasági rendszerünkbe A párt határozottan támogatja a saját munkán és a Családtagok munkáján alapuló háztáji gazdálkodást, és fellép annak lebecsülésével, az esetenként előforduló hibás gyakorlattal szemben, amely gyengíti a termelés biztonságát, egyaránt sérti a termelők és a népgazdaság érdekeit Ennek megfelelően segíteni kell a háztáji termelés korszerűsítését és szakosodását, és gondoskodni kell a termelési és értékesítési biztonság feltételeiről 6. A mezőgazdasági üzemek, a feldolgozó és a forgalmazó szervezetek között terjednek az erők ésszerűbb egyesítését, a gazdaságosabb termelést segítő együttműködési formák. Ezek lehetővé teszik az állóeszközök eredményesebb kihasználását és fejlesztését, a tudomány eredményeinek széles körű alkalmazását, a termelés korszerűbb megszervezését és számos előnyt nyújtanak a feldolgozásban és az értékesítésben. A mezőgazdaságban a legjelentősebb együttműködési forma az iparszerű termelési rendszer, amely jelentős tartalékokat tárt fel, nagymértékben hozzájárult a termelés színvonalának emeléséhez, különösen a baromfitenyésztésben és -feldolgozásban, a búza- és kukoricatermesztésberi. A növekvő követelményekkel lépést tartva gondoskodni kell a termelési rendszerek megfelelő színvonalon tartásáról fejlesztéséről Meg kell szigorítani létesítésük és működésük feltételeit. A gazdasági társulások jelentős része építőipart. Ipari szolgáltató és kereskedelmi tevékenységet folytat Ésszerűen koncentrálják az elaprózott üzemi eszközöket és a szellemi erőket. Nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a mezőgazdasági építkezésekben és fontos lakossági igényeket elégítenek ki. a társulások tevékenységét tovább kell javítani, újakat főként a mezőgazdasági termelésben és feldolgozásban indokolt létrehozni. A gazdasági együttműködés új formája a kísérleti jelleggel létrejött négy agráripari egyesülés. A mezőgazdasági, a feldolgozóipari és kereskedelmi tevékenység szervezett ösz- szekapcsolása — a kezdeti tapasztalatok szerint —-mind a résztvevők, mind a népgazdaság számára előnyöket ígér. A magyar szocialista mezőgazdaság fejlődésének sajátossága az együttműködési formák sokfélesége, amelyet célszerű a jövőben is megtartani. Követelmény viszont, hogy a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrások felhasználása gazdaságos legyen és nagyobb tiszta jövedelmet eredményezzen. 7. A nagyüzemek létrejötte megteremtette a mezőgazdaságban a modern gazdálkodásnak, a föld célszerűbb kihasználásának. a munka termelékenysége emelésének, a műszaki haladásnak, a tudományos eredmények széles körű alkalmazásának a feltételeit. Kibontakozott a mezőgazdaság iparosításának folyamata, korszerűsödtek a termelési módszerek, agrotechnikai eljárások. — A megművelt terület termékenysége növekedett. Ugyanakkor a termőterület az utóbbi 15 év alatt mintegy 400 ezer hektárral csökkent A szükségesnél nagyobb területet vontak ki a művelésből, és a jó minőségű földek védelméről szóló határozatokat nem hajtották megfelelően Végre. A termőföld megóvása, ésszerű, az adottságokhoz igazodó hasznosítása kiemelkedő társadalmi érdek. Szigorítani kell a termőföldek, különösen a jó minőségűek más célú Igénybevételét, s fokozni kell a talaj termékenységét, főképpen az öntözés, a belvízrendezés és a talajjavítás útján. — A termelés legfontosabb tényezője a dolgozó ember, aki képességével, felkészültségével, szorgalmával a termelési eszközöket hasznosítja a társadalom javára. Az ipar és más népgazdasági ágak gyors fejlődésével, valamint a szocialista mezőgazdaság kibontakozásával összefüggésben ma már az összes dolgozók közül a mezőgazdasági aktív keresők aránya 19 százalék az 1960. évi 34 százalékkal szemben. A következő esztendőkben — ugyanezen okok miatt — ez. az arány tovább csökken. Az élőmunka csökkenésével párhuzamosan növekszik a gépesítés, a kemizálás, a szakértelem,- a képzés, a továbbkéozés és a műveltség szereoe. .... A mezőgazdasági üzemek vezetőinek többsége - politikailag, szakmailag felkészült, vezetői készségük jól érvényesül és ez a gazdálkodás eredményeiben is tükröződik. Az új és nagyobb feladatok további igényeket támasztanak, különösen a vezetőkkel szemben. Az ismereteket szüntelenül gyarapítáni kell. A szakemberképzés és továbbképzés igazodjék jobban a nagyobb üzemi méretek, az iparszerű termelés, a szakosodás követelményeihez, erősítse a közgazdasági szemléletet. A mezőgazdaság korszerűsödésével a dolgozók szakképzettségének színvonala jelentősen emelkedett, megváltozott a szakmai összetétel. A változó igényeknek megfelelően azonban tervszerűbbé kell tenni a szakmunkásképzést és továbbképzést. — A termelés fejlődését egyre növekvő mértékben be- folyásolja a tudományos kutatás. A tudomány eredményei, a nagyobb terméshozamot adó új hazai és külföldi növény-’és ___(Folytatás a 3. oldalon)
