Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-17 / 65. szám
Itt lesz a falumúzeum :>yprsÿwa "WP" vxf-'.ç&fiyç: Rendezik a tisztaszobát (Fotó: Szabó Sándor) fel egy növényben, egy virágban. Ütjára indult a tű és a hímzőfonál, s alakultak a változatos motívumok.. ■ 0 Az udvar még egyenetlen, gazos. Természetesen nem sokáig, mert rendezik a terepet, megépül a fészer, a gé- meskút is múltbeli kalandozásra hívogat majd, akárcsak a lőcsös szekér és a vetőgép, még a technikai fejlődés gyermekkorából. Egy teleknyi történelem. Beszédesebb lesz, mint a szakszerűen megírt tanulmányok számos hiteles adata Érthető is: a tényéknél, a pontos információknál jóval többet ad: maradandó élményt, a látvány varázsát. Április negyediké nincs messze, ám a helybeliek nem számítanak arra, hogy eltolódik az átadási határidő. Bíznak önmagukban, s nem vonakodnak az áldozatvállalástól. Mindez elismerést érdemel, mégis jó lenne, ha a megyei múzeumi szervezettől is felkeresnék őket, és áttekintenék, minősítenék, esetleg rostálnák az anyagot, hogy csak a megőrzésre leginkább méltók maradjanak meg. Ide költözne majd a díszítőművész szakkör, ahol a lányok és asszonyok formába önthetik majd maguk és elődeik álmait. Stílusosabb környezetet aligha találhattak volna... Pécsi István Tavasz Meg látszólag dermedt, mozdulatlan a föld. A hűvös tavaszi szél bújócskázik a gallyak között, és ha tavalyi levelet talál, azt kergeti, hajtja maga előtt. Később a tenyérnyi felhők mögül ki-ki kandikál a nap, és szétszórja sugarait a tájon. Ennek a napfénynek már nemcsak ereje, de mondanivalója is van: — Figyeljetek ide, fák, bokrok, virágok, pillangók! A taJ vaszi napsugár szól hozzátok. Ébredjetek! Igaz, hűvösek, dermedtek még az éjszakák, a haldokló tél itt-ott erőlködik még, de a tavasz már az úr... Az erdők, a mezők, a csupasz kertek hallják a szózatot,' de nem válaszolnak, csak álmosan nyújtózkodnak. A hóvirág — egyedül ez a szerény, a fagytól sem félő kis tavaszi hírnök — tudja, hogy a nap igazat beszél. Tudja, hogy a tavasz ébredő vizeket, zöldülő réteket, hazatérő madarakat, virágokat és tarka lepkéket jelent. És meleget ! Az erdőben sétáló boldog embereket. ' Egy erdőt járó emberrel találkozom. — Mi újság? — Itt a tavasz! — Korai még a hír. Az ember a fejét csóválja és sok évtizedes tapasztalatai alapján újra megszólal: — Nem! Ez már tavasz. Tegnap csíkos hátú vadmalacok-i kai találkoztam, tegnapelőtt örvösgalambot láttam. — És a szalonkák? Az erdei ember leül egy tuskóra, hátratolja sok időt megj ért zsíros kalapját: — Szalonkát még nem láttam, ámbátor lehetséges, hogy.J — Lehetséges? — Próbálja meg! Jöjjön ki estére. Amikor feljön az esti csillag, akkor húzniuk kell, ha már itt vannak... Nagyokat hallgatunk, leskelődünk, bámészkodunk a sem-j mibe. — Ez még nem tavasz ! Csak hírnök.. j Az erdei emberből szinte feltör a szó: — Nem! Ez már tavasz. Nem érzi? Szívja csak be a föld szagát. A fagytól megszabadult föld illata ez, amit érez. A1 száradó avar, a pattanó rügyek különleges keveredése a le-j vegőben. — Igen! Érzem. — Látta már a patakot? — Nem figyeltem. — Nézze csak meg! Zápor volt a hegyekben. Ilyen zavaJ ros, kávészínű a patak csak tavasszal lehet. Hó már sehol sincs! A szarvasbikák egymás után dobálják el agancsaikat.Megint csak ülünk és hallgatunk. Az erdőn nem bőbeszédűek az emberek. Az erdő, a természet bizonyos mértéktartást parancsol és csak a legszükségesebbeket közük egymással. — Szóval tavaszt érez? — Én igen! — mondja az ember és a vállára vetett kaj bátját felakasztja egy vén fa törött gallyára. — Tegye le maga is! — biztat. — Elvégre tavasz van, éá kisütött már a nap is... Szalay István Filmnapok falun Több mint tízezer néző - sikeres vitafórumok tPvAcívmtwci, Módosításai Gyűjt az egész falu... Boldog múzeumot akar Gazdag faluként emlegetik. Méltán, hiszen igyekvő emberek lakják, akik mesterei a zöldségtermesztésnek. Szorgosak, nem sajnálják szabad idejüket, $ munkálkodásuk nyomán gyűlik a pénz. Futja belőle villának is beillő kétszintes, sátortetős házakra, személygépkocsira. A jövőért, fiaik—lányaik könnyebb boldogulásáért serénykednek, de nem felejtik a múlta*, sem, s konok kit irtása il mentik, ápolják patcc őseik, hagyatékát. Dalaikat, táncaikat, szír» pompás viseletűket... Most múzeumot akarnak. Nem mások linyagi segítségével, hanem önerőből, hogy az érdeklődőknek egy kiállítóhelyen bemutassák ezt az örökséget. Q Hol vannak már a dologra termett, a szívós szépapák és ükanyák, s az ő elődeik. Nevüket nem őrzi krónika, s a leszármazottaik se tudnak róluk semmit. Eltűntek a rendre műló időben. Velük együtt semmivé lett megany- nyi keserűséggel telt, ritkán örömmel is fűszerezett órájuk, s végső nyughelyüket is hiába keresnénk. Nem testáltak senkire vagyonokat, hogy mint a mesebeli kincseiről híres Krőzus- ra, hivatkozzanak rájuk. Mégis üzennek a mának, tudósítanak rég volt napjaikról, ösztönös művészi adottságaikról, hiszen szebbik énjük, alkotókedvük ajándéka létező érték. Felidézi kellemes perceiket, önfeledt jókedvüket, nehezen oszló busongá- sukat Gyerekeiknek tanították a mintázás tudományát, a hímzés fortélyait, a szépre szomjúhozást, s ők is továbbadták, megtoldva egyéni ötleteikkel. Nemzedékről, nemzedékre. .. S azok a régi házak, azok a zsuptetős, a tenyérnyi ablakszemekkel napra hunyorgó épületek, s az egykori bútorok, a házilag fabrikált használati tárgyak! Ki emlékszik rájuk? Legfeljebb a néprajzosok. ök is csak azért, mert az egyetemen erre készítették fel őket. A tizenévesek, a példaképeiket a kozmoszt ostromló űrhajósok közül választók, a motorizált világ csodálói mit se tudnak erről. Néhány évtized múlva már csak a szakkönyvekben olvashatnánk róluk, ha nem akadnak lelkes lokálpatrióták, ügyes, tettre kész lakosok, akik megóvásukért kardoskodnának. Ezt csinálják a boldogiak is. Ezért fogott össze az egész település. g Az elmúlt esztendő nyarán kezdődött. Valaki megemlítette, hogy lenne helyiség: ott, a vadásztársaság elhagyott otthona. Igaz, kissé korszerűsítették, de hát azért vannak az ügyes kezű szakemberek, hogy visszaállítsák eredeti formájában. Nincs már búbos kemence? Ez se baj, akad hozzáértő, aki összeállít egyet. Kevés a tárgy? Lehet, de mennyi po1978. március 17., péntek rosodík a padlásokon! Ezért aztán megindult, s ma is folyik — méghozzá dicséretes tempóban a gyűjtőmunka. Hozzák diákok és felnőttek egyaránt a fehér lyukas hímzéssel, a madeirával díszített vállkendőket, az országszerte keresett térítőkét, a sajátos motívumokkal mintázott tányérokat, a felül tarajos, keményített ingvállakat, a kan- csókat. Senki sem akar kimaradni a buzgólkodásból. A Hatvan és Vidéke Áfész próbabábukat adott, s ezeket öltöztetik majd a szemet gyönyörködtető ruhákba. A termelőszövetkezet hajdani ekét és lőcsös szekeret küld, s az irodai dolgozók vállalták a megkopott lócák, székek festését Jelentkezett az iskolai barkácsszakkör, s tagjai már ügyködnek is: javítják — nevelői irányítással — az apróbb hibákat. A tanács is vérbeli mecénás, hiszen biztosította az épületet, s ha szükséges, szervezi a társadalmi munkát. Az utóbbi könnyen megy majd, mert mindenki azt óhajtja, hogy április negyediké tiszteletére elkészüljön a falumúzeum. 0 A házban épp a diákok szorgoskodnak. Nekik a látvány újdonság. Érthető: összkomforthoz, magnóhoz, sztereo lemezjátszóhoz, a legkorszerűbb tévékészülékhez szoktak, s aligha hallottak déd- és nagyszüleik életéről. Az utóbbiak se untatták volna őket. Ezért hamisítatlan tinédzser kíváncsisággal forgóidénak, érdeklődnek. Látnivaló máris akad. A tisztaszoba sarkában ott az 1913-ban készített menyasz- szonyi ágy. A tornyos fekvőhely is jellegzetesség, s festésekor nem fukarkodtak az élénk színekkel. Erre kerül majd kétrét hajtva a dunna, s rá merőlegesen állítva a párnák. A sublótban már megtekinthetők a különböző vise- letek darabjai Megvan már a fakeretes tükör, az almárium, a rokka, s köcsögben sincs hiány. A konyha még üres: itt lesz majd a szövőszék, a szatva, a guzsaly, a mángorló. A falakra tányérokat raknak, hogy töretlen legyen az illúzió. Aki ide belép és szétnéz, visszautazhat az időben, s érezheti a századelő hangulatát, és egy kis fantáziával elképzelheti, miként, milyen környezetben töltötték napjaikat az előbbre jutásért csakazértis küzdő hajdani fiatalok, akik megannyi nehézséggel birkózva arra is képesek voltak, hogy akarattalanul is, de megsejtsék a Szépet, s a természet ezerarcúságát fedezzék Mostanában sok régi regény új kiadását vásároltam meg. Olvasás közben elgondolkoztam: nem lenne helyes a regények néhány mondatát a mai generáció számára egy kicsit átalakítani? Valahogy így: Taxi (részlet a régi regényből:) „A férfi kirohant a kapun és intett egy arra haladó taxinak. Üldözője egy másik taxiba ugrott, és dupla pénzt ígérve, utasította a sofőrt, hogy kövesse az előtte haladó gépkocsit’’. (Mai formában:) „A férfi kirohant a kapun, beszaladt egy dohányboltba, tantuszt kért és tárcsázta a 222-222-őt. A város másik végéből ígértek taxit. Üldözőjével közölte a taxi vállalat, hogy bár megdrágult a taxi, most rossz az idő, pillanatnyilag nincs kocsi. Amikor a férfi kijött a dohányboltból, éppen arra ment egy taxi, de valaki megelőzte. Az üldöző erre megkérte az illetőt: engedje meg, hogy felesben használhassák az autót’’. Kávéház (részlet a regényből: „Elek felhörpintette a cseresznyepálinkát, egy koronát akart az asztalra dobni, de rájött, hogy könnyelműség lenne, és csak három húszfillérest tett le. Azután kirohq.pt a nő után. Nem is látta, hogy a pincér mélyen meghajolva vágja zsebre a pénzdarabokat, mert a palin.• Vget ért a „Filmnapok falun” ez évi rendezvénysorozata, amelyet a MOKÉP, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a moziüzemi vállalatok 13 megye 88 településén — ezúttal az állami filmgyártás megalakulásának 30. évfordulója jegyében rendeztek meg. A február közepétől március közepéig tartó országos vidéki filmprogram vetítései több tízezer nézőt vonzottak. Nagy számban tekintették ka csak harminchat fillérbe került.” (Mai formában:) „Elek megitta a cseresznyepálinkát, pénzt dobott az asztalra és kirohant. A pincér az ajtóban elcsípte és figyelmeztette a vendéget, hogy a fél deci ital náluk nem Öt forint, hanem tizenkettő.” Hídpénz: Flóriánnak éppen csak annyi pénze volt, hogy a Lánchíd pesti oldalán bedobja a hídpénzt a perselybe”. (Mai formában:) „Flórián a megengedettnél nagyobb sebességgel kanyarodott rá a Lánchídra. A közlekedési rendőr elvette betétlapját. Száz forint”. Még egy kávéház (Regényrészlet) „A pincér doktor úrnak szólította Kázmért, feketét, hat pohár vizet, tíz napilapot és húsz képeslapot tett a hatalmas márványasztalra". Ma: „A pincér öt eszpresz- szó-vendég közé hetediknek beszorította Kázmért és megkérte, hogy tartsa kézben a duplát, mert nem fér el az asztalon. Azután elkérte Káz- mér újságját, mert kíváncsi volt a lottóhúzásra”. Gardedám. (Regényrészlet) „Nusit, mint mindig, ezúttal meg szocialista művészetünk három évtizedes múltjának legértékesebb alkotásai közül a Talpalatnyi föld, a Körhinta, a Ház a sziklák alatti és a Húsz óra című filmet.1 Több új magyar alkotást is bemutattak a filmnapok műi sorában. Több helyen kiállításokat is rendeztek az elmúlt 30 év magyar filmterméséből. A program jelentős eseményei voltak az egyes vetítéseket követő, nagy érdeklődéssel kísért vitafórumok. is Jolán néni kísérte a szín. házba”. Ma: „Nusi kétnapos csónakkirándulásra ment Ferivel, azután egész nyáron vele ment weekendre". Csengő a moziban (Regény- részlet): „Egy perccel a film befejezése előtt, mielőtt kivilágosodott volna, diszkréten megszólalt a figyelmeztető csengő. A tizenhét éves fiú, aki a tizenhat éves lány kezét szorongatta, gyors'- - arrébb húzódott”. Mai forma: „Mielőtt a mozi kivilágosodott volna, a tizenhét éves férj gyorsan hazasietett tizenhat éves feleségével Tizenegy óra felé járt az idő, meg akarták takarítani a kapupénzt". A mindenes. (Regényrészlet) „Mari takarított, mosott, főzött és a gyereket elvitte az iskolába. Karácsonyra a naccsága régi szoknyáját kapta ajándékba”. Ma: „A bejárónő kijelentette, hogy amíg a porszívót nem javítják meg, nem takarít. Húsvétra régi, de még szép nercbundát kapott. Megígér- ték neki, hogy májustól kezdve autó hozza és viszi haza”i Palásti László J
