Népújság, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-02 / 52. szám
Kedvezőtlen adottság ...vagy csak rosszul hasznosított földek A „tanulóév” Nem csupán szervezeti, minőségi változásnak tekintik Nemegyszer az értéktelen földön, látszólag használhatatlan területen, őserdő helyén, eső mosta hegyoldalakon, feltört sztyeppeken teremtett a szükség gazdagságot., Ezért is meglepő, olykor’ epy-egy mezőgazdászunk panasza, amikor kedvezőtlen termőhelyi adottságaikról szól. -Itt Európában, annak is a közepén. Kedvezőtlen adottság? Az attól függ. Mert például, ha egy Heves környéki gazdaságot hasonlítunk egy . hegyvidékhez, bizonyára kedvezőtlenebbek ez utóbbi éghajlati és főleg talajviszonyai. -Legalábbis a búzatermesztéshez. Viszont az Alföld legjobb talaján sem fognak soha olyan bort termelni, mint a Mátra, vagy a Bükk lábánál. Lent a síkvidéken sem lesznek olyan erők, mint megyénk északi felében. És itt a dolog nyitja. „ ;. a természeti feltételeknek jobban megfelelő termelési szerkezet kialakításával nagyobb hatékonyságot, és növekvő termelési eredményeket kell elérni” — írja a XI. kongresszus határozata. Ugyanakkor, ha megvizsgáljuk az egri járás szövetkezeteiben ezt a termelési szerkezetet, feltűnő, hogy alig különbözik a füzesabonyi, vagy hevesi gazdaságokétól. Természeti vizsonyok tekintetében nagyon összetett Heves megye. Megtalálni a jó eredményeket Ígérő alföldi területeket, az alacsony értékű, hegyvidéki és szikes földeket egyaránt. És mégis csaknem ugyanúgy termelnek mindenütt búzát, árpát, kukoricát, a különbségeknek szinte semmi nyoma a termelés szerkezetében. Az egri járás 11 gazdasága összterületének általában 40—50 százalékát hasznosítja szántóként. Ez még nem lenne baj. Az már inkább, hogy arányait, tekintve itt éppúgy vetnek gabonát, mint az alföldi részeken. És milyen áron...?! Az elfogadható termésátlagokhoz akkora ráfordítás (műtrágya, gép, stb.) szükséges, hogy valamiféle pénzügyi biztonságot csak a melléküzemágak tevékenysége biztosíthat. Bátorban például a megyeit megközelítő termésátlagokhoz 578 forintot kellett költeni minden mázsa búzára. Arra a búzára, amit 300 forintért vesz át a gabonainar. E gazdaságok másik lehetősége — ezt teszik például Mát- raballán — megelégednek a 2?. _23 mázsás hozamokkal. í gy tudják az önköltséget 180 forintra leszorítani. Ugyanakkor Vámosgyörkön az őszi búza 40 mázsás átlagait a bátort költség harmadából (!) teremtik elő. Vajon az előbbi gazdaságok miért nem találnak olyan növényeket, melyek ennél sokkal gazdaságosabban, eredményesebben termelhetek? A Debreceni Agrártudományi Egyetemnek például egy munkacsonortja éppen á gyenge adottságú teríilflitéW gazdaságos hasznosításával foglalkozik. Méghozzá eredményesen. A me- gvéből viszont még egyetlen gazdaság vezetője sem fordult, h 07713 juk tanácsért, hogy mit lenne érdemesebb termelni ! Ki tudja miért? Például Pély. Rossz, szikes a talaja. Ha esik, még a lánctalpas is beleragad, ha süt a nap. törik az eke, mint a csont, olyan száraz a föld. De ott a területi sajátosságokat kihasználva, iparszerűen termelnek mákot, legelőgazdálkodásukat országos szinten is jegyzik, juhtenyésztésük pedig nagy jövő előtt áll. Érthetően egvre jobb éveket zárnak a pélyiek. De menjünk távolabbra. Hány olyan tudósítást, hallani, hogv gyógynövényt. erdei gyümölcsöt, málnát termelnek, baromfit, nyu- lat" tartanak egyes gazdaságok — nagvban. Mátraballán felszámolták a bursonvater- mesztést. Helyére 35 hektáron meggyet telepítenek. Harminc százalékkal számítanak naevobb jövedelemre! Vagy az erdő. A megvében az erdő aránya tíz százalékkal haladja meg az országos átlagot. Csak az egri járásban öt gazdaságnak van ezer hektárnál nagyobb erdőterülete, s ugyanannyi az 500 hektárosok száma is. Az erdőgazdálkodás színvonalán ez viszont vajmi kevéssé látszik. Az erdők gondozása, a fa kitermelése, feldolgozása, s szaporítása alig tér el — néhány motorfűrészt, vontatót leszámítva — az évszázados gyakorlattól. A fejlett országokban nemcsak a szántóföldi művelést gépesítették már szinte teljesen, hanem az erdőművelés és famegmunkálás is hasonló fokon áll. Ahol e^t megtették, legalább részben, gondoljunk Pétervásárára, Istenmezejére — ott szinte ez tartja el a többi ágazatot is. Másutt viszont szükséges rossznak, lehetőség helyett sokkal inkább nyűgnek tartják az erdőt. De ragaszkodjunk jobban a szigorúan vett mezőgazdasági tevékenységhez. Általános iskolai tananyag, hogy a kedvezőtlen éghajlatú vidékeken, a gyenge talajon a szarvasmarha-, juhtartás a legkifizetődőbb. Miért nem az éppen a gyenge adottságú gazdaságainkban? Viszonylag elavult fajtákat tartanak korszerű istállókban, tömik őket különféle tápokkal csakhogy néhány decivel több tejet csikarjanak ki belőlük, vagy valamivel több húst rakjanak rájuk. Beleölnek, energiát, pénzt emberi munkát. Ugyanakkor az már tanmeseszámba! megy, hogy a sokkal mostohább körülmények között milyen eredményeket érnek el a finnek, dánok, vagy az észtek. Tizedannyi ráfordítással ! Másfél-kétezer literrel több tejet ad átlagosan egy tehén, s a húsmarhatartás sem kevésbé sikeres. Pedig ott egyszerűen legeltetik az állatokat, s télen is legfeljebb csak egy ócska karámba hajtják be őket. A gazda naponta új területre feszít ki egy drótot, ráköt egy autóakkumulátort, s egész nan nincs gondja a teheneire. És fényesen megél belőle. Hogy mi ennek a titka? Jó fájta és megfelelő rét-, legelőgazdálkodás. Az utóbbival ugyancsak nem dicsekedhetnek a gyenge körülmények között gazdálkodó termelő- szövetkezetek. Az olyan gyakran említett egri járásban (nem véletlenül: 16-ból 12 kedvezőtlen adottságú gazdasági az összterület több mint egynegyede rét, illetve legelő. Egv részük azonban nem. vagy alig művelt, sok az ősgyep, a gondozatlan, elhanyagolt kaszáló. Ha azt állítanánk, hogy a rét- és legelőműveléssel nem folglalkoz- nak, hazudnánk. Csak éppen nem olyan mértékben, és olyan színvonalon, amint az errefelé indokolt lenne. Ellenpéldának ott van Pély. Vagy Pétervására, ahol az idén (és ez ritkaság a megyében) nyereséggel zárt az állat- tenyésztési ágazat. A másik a juhászat. Ez igazán a kedvezőtlen adottságú területekre való. Igénytelen állat, szinte mindenét hasznosítani lehet, s kiváló piaca van bel- és külföldön egyaránt. Mégsem annyira és olyan számban tartják, mint azt kellene. Nem tudni miért. Hasonló a helyezet a baromfival, nyúllal is. ami még ennél is jövedelmezőbb. Érdemes körülnézni Egerszólá- ton, Mátraballán. Zagyvaré- kason. nem tudnak annyit tartani csirkéből, libából, pulykából, amennyit ne lehetne eladni. Természetesen ez csak néhány példa, s közel sem teljes felsorolás. Néha egészen meglepő ötletekkel állnak elő a mezőgazdászok és. ha van bennük vállalkozószellem, szakértelem, akkor az ésszerű űj hozza magával az eredményt is. Máskülönben sehol sem lenne ma Hernád, Szob, Kistarcsa. vagy a megyében Egerszólát, Istenmezeje, Mát- raballa gazdasága sem. Miért hiányzik ez a bátorság a megve basorUAís-* viszonyok közt működő gazdaságaiban ? Több alkalommal elhangzottak a fenti érvek, s természetesen jogos és kevésbé alátámasztott ellenérvek, kifogások is. Egy közös dolog viszont feltűnő volt, Különösen gyakran hangzott el, hogy ennek, vagy annak az ágazatnak „nincsenek e vidéken hagyományai.” Nem az adottságok hiányoznak, hanem a hagyományok! Igaz, hogy a marxista politikai gazdaságtan is a termelőerőkhöz sorolja a termelési tapasztalatokat, de épp ez az, ami a ma mezőgazdaságának minden eddiginél gyorsabb fejlődést hozott. E tapasztalatok gyors áramlása. Ma már ezek az ismeretek nem apáról fiúra szállnak, hanem kutatások, vizsgálatok, kísérletek dokumentumaiban találhatók — mindenki számára hozzáférhetően. Különös felismerés volt, hogy a látszattal ellentétben viszonylag kényelmes dolog gyenge adottságú gazdaságot irányítani. Kap a szövetkezet kellő jövedelemkiegészítő támogatást, a gyenge termelési eredményeket és általában a szerényebb teljesítményeket senki nem kéri számon. Vagy ha mégis, azonnal lehet hivatkozni: gépre, egyéb beruházásra kevés pénz jut, „kérem, mi kedvezőtlen adottságú gazdaság vagyunk.” Ez szinte mindig beválik. És így nem kell kockáztatni, eléldegélnek legtöbb helyen a megszokott módon. De meddig?- Meddig fizethet évente mil- liárdokat az állam e kényelmes biztonságért, a túlzott óvatosságért? Félreértés ne essék ! A gazdaságok vezetői maguk is mind jobb eredményekről szeretnének a közgyűlés előtt beszámolni. Jobb eredményekről egyénnek, közösségnek egyaránt hasznára. Csak éppen a túlzott óvatosságot, ezt a túlzott biztonságra törekvést nem tűri korunk gazdasága. Igaz, nem lehet ilyen szerkezeti változtatást hetek alatt elvégezni. De hozzá kell kezdeni és folytatni, amilyen gyorsan csak lehet. Mert így az érintettek csak azt bizonyítják, hogy gazdaságaik kedvezőtlen termőhelyi adottságai „kedvezőtlen iiezetöi adottságokkal" párosulnak. Hiszen a feltételek rolójában j csak akkor kedvezőtlenek, ha j azt a kevés lehetőséget sem használják ki, ami azért ott is adott. Mint a közelmúltban lapunkban is beszámoltunk róla, az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinátnál a korábbi egy pártalapszerve- zetből három jött létre, s az alapszervezeti vezetőségeken túlmenően pártvezetőség irányítja a kommunisták tevékenységét. Vincze Tiborral, a pártvezetőség titkárával arról beszélgettünk, hogy mi tette szükségessé a szervezeti változást, s milyen feladatokat kell megoldani a jövőben. —- Azzal kezdem, nogy még 1975-ben az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaságba beolvadt a Heves megyei Szeszipari Vállalat. Ez nem csupán azt jelentette, hogy a két vállalat ettől az időtől kezdve közösen dolgozik, hanem azt is, hogy a változás következtében jelentősen megnövekedett a pártalapszervezet létszáma. Megközelítette a kilencven főt. A párttagok azonban érthető módon nem egy munkaterületen dolgoztak, s így a taggyűléseken általában átfogó témák megtárgyalására került sor és nem nagyon adódott lehetőség arra, hogy egy-egy munkaterület gondjai is terítékre kerüljenek. Éppen ezért a városi pártbizottság már 1976- ban javasolta, hogy kellő előkészítés után hajtsunk végre szervezeti változásokat, ezzel is kereteket biztosítva a még érdemibb pártrnunkához Az idén, a beszámoló taggyűlés után így került sor a három alapszervezet létrehozására, az slapszervezeü vezetőségek, illetve a pártvezetőség megválasztására. — Mit várnak a változástól? — Elsődlegesen azt, hogy ez ne csupán szervezeti, hanem minőségi változás is legyen. De konkrétabban kifejtve például azt, hogy ebben a rendszerben jobban felszínre kerülnek az egyes munkaterületek gondjai, problémái, az alapszervezeti vezetőségek jobban át tudják tekinteni, mérlegelni, értékelni a helyzetet, s így természetesen nagyobb segítséget tudnak nyújtani. Korábban ugyanis a pártcsoportok foglalkoztak az egyes munkaterületekkel, de dönteni, intézkedni nem tudtak úgy, mint most az alapszervezetek — miután kisebb lehetőségeik voltak. Ügy véljük, hogy így a munka konkrétabbá és fel» tétlenül eredményesebbé is válhat. A pártvezetőség pedig remélhetően jól összehangolja majd az alapszervezetek tevékenységét és kellően tudja irányítani. A szervezeti változás azonban csupán kereteket jelent és önmagában nem oldja meg a feladatokat. Jól tudjuk ezt, és ezért az idei esztendőt egy kicsit tanulóévnek tekintjük, hiszen nagyobbak is, és mások is a feladataink, mint korábban. Az eredményes munka érdekében éppen ezért kapcsolatba léptünk az Egri Dohánygyár pártvezetőségével, tanulmányoztuk az ottani munkát és segítséget is kértünk tőlük a munkatervek összeállításához. Bízunk benne, hogy ez a kapcsolat nem csupán alkalmi, hanem tartós lesz, hiszen ennek mind» annyian hasznát vehetjük. — Milyen főbb feladataik vannak? — Pártvezetőségünk elkészítette mind a munkatervét, mind pedig a cselekvési programot, s elkészítik majd az alapszervezetek is. A cselekvési programunkban rögzítettük mindazokat a gazdaságpolitikai feladatokat, amelyek végrehajtásával sikerül biztosítani, hogy a kombinát tovább bővítse termelését, javítsa a minőséget, és tegyen meg mindent a még nagyobb exportért. A program tarta'- mazza továbbá az alapszervezetek, a KISZ- és a társadalmi szervek feladatait is az előbb vázoltakkal kapcsolatban. Munkatervünkbe pedig, természetesen csupán néhányat említve, olyan témakörök kerültek be, mint például a munka- és üzemszervezés helyzete, színvonalának emelése, az élőmunka hatékonyságának fokozása, a műszakkihasználás alakulása. A gazdaságpolitikai témák meg" tárgyalásán kívül természetesen mással is foglalkozunk, például a közeljövőben vizsgáljuk meg, hogy miként sikerült a középtávú oktatási tervünket végrehajtani, mile a további teendők, de azt is elmondhatom, hogy az idén is kiemelt figyelmet fordítunk a pártépítésre. Szeretnénk, ha még több fiatal és munkás kerülne az alapszervezetekbe. Aztán vannak olyan feladataink is, amiket ugyan nem lehet tervezni, de mégis alapvető fontosságúak, például jó munkastílust kell kialakítanunk és a párt vezetőségnek igazi összekötő kapocsnak is kell lennie az alapszervezetek között. Mindez nem kis munkát ró ránk, de igyekszünk mindent megtenni. Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy a kombinát gazdasági vezetőivel eddig is igen jó kapcsolatunk volt, s reméljük, hogy ez a kapcsolat a jövőben is hozzájárul munkánk még színvonalasabb végzéséhez. Arról azonban, hogy a tanulóév miként sikerült — csak egy év múlva tudok számot adni — mondta Vincze Tibor. Ha azonban hozzátesszük, hogy az alapszervezet az elmúlt években is igen hasznos tevékenységet végzett, akkor talán nem kiabáljuk el előre: a szervezeti változás remélhetően még inkább előbbre- lépést hoz a kombinát kommunistáinak életében. Kaposi Levente Hßmlhün A iJPm *-» ***»«* 1978, március 2„ csütörtök M szálaik pisztrángtelepen Az erdőgazdaság szalajka-völgyi pisztrángos telepén évente mintegy egymillió ivadékot állítanak elő, ebből 80—100 mázsa étkezési halat szállítanak a hazai és tőkés piacokra. Vészpi József a tenyészanyag érettségét ellenőrzi Halászat a pisztrángosotr . fF'S+n'* n \
