Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-12 / 37. szám
Napáink játékai I A faló ott áll a sarokban. f A svédországi Dalarmból származik, festett szerszáma, ' mintha igazi lenne. De a legjobb benne az, hogy föl lehet i rá ülni! Mert a többit, bizony, csak nézni szabad, fogná bár j egyként felnőtt és gyerek az üveglapok kincsét. A múlt század közepéről való színházat, miniatűr díszleteivel, pa- I rányi jelmezeivel; az ólomkatonák verhetetlen hadát; a , gyerekméretre készült konyhát; a faragott állatkákat —, ; az Óbudai Helytörténeti Múzeum Játéktörténeti kiállításának mind az ezerötszáz darabját Nagy élmény ez a gyerekszemeknek: a régi játékok, t mert legtöbbjükről már mesét se nagyon hallanak, a felfe- j dezés örömével ajándékozzák meg őket. Öröm a szokatlan fonna, a harsogó szín, vagy éppen a hasonlóság: hogy az ! ólomkatona ma műanyagból készül, s hogy nagyapáink (dédapáink...) is játszottak vasúttal. Az igazi értékmérő — lévén a kiállítás „történeti” — a ; felnőtt tekintet Nemcsak azért, mert itt ötven évet lehet I fiatalodni (hány nagyanya állt meg merengő tekintettel I „Margit néni” századfordulói meseújságja előtt!), hanem I mert nagy tanulság ez a kiállítás. A századvég és a század- ; forduló gondolkodásmódját tükrözi: a gyermek kicsinyített felnőtt, világa is a felnőtt miniatűr mása. Gondosan beren- I dezett babaszobák, szakértő kéz alkotta bútorok a polgárság életéről árúlkodnak; érdes tenyér faragta parányi munkaeszközök, szükségszülte fajátékok a parasztság gondolat- világából adnak ízelítőt. A század elején megjelenik a 1 technika is — miniatűrben: az írógépek igazi billentyűi vannak, a telefon mintha eredeti lenne, s itt van már a diafilmvetítő őse is. Néhány játék újjászületését éli: szakértők tájékoztatása szerint két golyó egy dimenziós naptárt ér a diákbörzén ,. .. A kiállítás anyagát Karlócainé Kelemen Marianne gyűjtögette össze. ; — A játék kultúrtörténeti érték: adott kor gondolkodásmódját tükrözve a kor emberéről vall. Óvónői munkám és néhány külföldi tapasztalat biztatott arra, hogy elkezdjem a régi Játékok gyűjtését Sajnos, a játék nem örök darab, nehéz a gyűjtés, sokszor csak a véletlen segít Különösen híján vagyunk a magyar népi játékoknak. Van egy kis turpisság is a kiállításban: néhány fajáték nem eredeti: ügyes úttörők faragták őket. Ez csak növeli a játékok értékét és mi továbbra is várjuk a játékokat, akár az eredeti, akár ilyen értékes másolatban. A kiállítás rendezője Janák Éva muzeológus. — A játék az elmúlt években ismét előtérbe került — mondja Külföldön nagy hagyományai vannak a játékgyűjtésnek, mi a magyar hagyományt szeretnénk megteremteni kiállításunkkal. Az óbudai tanács segítségével létrehozott kiállítás anyagát szeretnénk együtt tartani és egyszer, ez a nagy álmunk, kibővítve újabbakkal, egy végső helyen kiállítani. A kiállítás emlékkönyve napok alatt megtelt. Idézet a könyvből: „Én a katonákat szeretném hazavinni.” Gyerekkéz rótta a betűket, a mondat alig fér egy oldalra, üzenője nagy igyekezetében még a nevét is elfelejtette odaírni. Mellette egy másik: „Én az egész kiállítást...” A betűk itt is árulkodnak: kidolgozott a forma, egyenletes a vonalvezetés. Valami felnőttforma ember üzenete. I Mindkettő elismerés. Major Árvácska SZÖVEG NÉLKÜL Hiimorszolgáiat APOR ELEMÉR: KÉRTÜK LÁSZLÓ: ! Két férfi a babonákról beszél, a 13-as számról van szó. — Nem szabad nevetni az ilyesmin — mondja az egyik. — Velem például a következő esett meg. Gazdag nagybácsim, akinek egyetlen örököse vagyok, olyan elővigyázatlan volt, hogy 77 éves korában 13—nak ült az asztalhoz. — És másnap meghalt? — Dehogy — de pontosan ugyanazon a napon, 13 év múlva. — örüljetek — szól a szú gyermekeihez. — Ma ünnepi vacsoránk lesz: új bútort hoztak a raktárba. Valódi tölgyfából van! — Papa. tudsz nekem 10 frankot adni? — kérdi a kis Jacques. — Nem. — Bezzeg gyereket mindenki akar — dohog Jacques —, de csak úgy, hogy semmibe se kerüljön! Az amerikai bűvészek kongresszusának egyik résztvevője megkérdi kollégájától: — És mi van az elbűvölő feleségeddel, akit a színpadon kettévágtál? — Elváltunk, és most az egyik fele Bostonban, a másik pedig San Franciscóban lakik! ★ A telkek eladásával foglalkozó ügynök előnyös üzletet kötött, de azután rájön, hogy az ügyfélnek eladott telek a víz alatt van. — Mitévő legyek? — kérdi a főnökétől. — Visszaadjam a pénzt? — Semmi esetre! Ha konyit az üzlethez, akkor elad az ügyfélnek még néhány búvárruhát és egy motorcsónakot is! Sétalovaglás közben ax egyik lovas ismerősével találkozik a parkban. — Idehallgass, miért viselsz csak egy sarkantyút? — kérdi az. — Teljesen elegendő, Róbert: ha ezzel a sarkantyúval előre ösztökélem a lovam egyik felét, akkor nem hiszem, hogy a másik fele le akarna maradni mögötte! — Miért kíván elválni, asz- szonyom? — Mert semmilyen okom sincs már, hogy kedvemre veszekedjem a férjemmel! [Napban, holdbanf csillagban Nagy Lászlónak holta napján Ki tegnap még fenn lobogtál s lettél ma zord halottá elégtél áldozattá? valami szörnyű üstben gomolyogsz keserű füstben sötét hamuvá ömölve szemünkből könnyet gyötörve Tűz Te Gyönyörű? Nem. Csak lángod a roppant távolú égre lobbant. Erőd a napban kel már holt arcod holdfényen átdereng már, ott ragyogsz sugárzó elemek közt vakító csillagok közt trónra emelve örökké tündökölve. Koronád halhatatlan glória, fény-körű Tűz Tűz Te gyönyörű Te piros erejű. Mi még maradunk itt lenn, mint Te-hinni írásban hinni a hitben lángot ültetni fiaidban öregen is örökké ifjan. Anyámmal járja Lábasok fazekak tálak irányában hazatalálok poharak bugyogós korsók pörgetik vissza a sorsot hízik a rokkafa kontya anyámmal járja a konyha rétesek kocsonyák krumplik illata utcára ugrik kenyerek kalácsok kelnek szívemből dobog az finner kanalak kések és villák lebbentik arcotok fodrát húzza a terített asztal barlangi mozdulatokkal szavára keringtek sorban akikkel elbujdokoltam reá a sisakban járók a hittel harmonikázók reá kik utamba aknát s reá kik kezüket adták szerves és szervetlen ropja forog az egyetlen konyha keserű levéből édes édesből keserűvé lesz de anyám teszi a dolgát nem kérdi cirkusz vagy ország földgömb vagy tejút csak sorsom zúgatja körben az orsón lábosban fazékban tálban atomok forgatagában tűzugrást váró porondon de otthon de otthon de otthon. Anekdesták, kurióz Bókok Lady Astor egy alkalommal a következőket mondotta Winston Churchill brit miniszterelnöknek: „Ha ön lenne a férjem, mérget kevernék a kávéjába.” „Ha ön lenne a feleségem — válaszolta Churchill —. meg is innám.” . Segítség Egy New York-i nő azért került a bíróság elé, mert elkísérte férjét betöréseihez. A tettestárs indokul ezt hozta fel a bírónak: „Billy mindig olyan ostobaságokat hozott haza, hogy kénytelen voltam útközben, helyes tippeket adni neki.” Ikrek inváziója Mintegy 1500 ikerpár népesítette be nemrégen Bern városát. A svájci Ikrek Szövetsége rendezett találkozót tagjai számára. A legidősebb résztvevők 89 évesek, a legfiatalabbak háromhónaposak voltak. Csigaposta 1959. augusztus 7-én egy brémai lakos levelezőlapot adott fel „Szívélyes üdvözlet Kölnből” szöveggel egy brémai címre. A lap, kideríthetetlen okokból, csak 1977. október 5-én, azaz 18 évvaj később érkezett meg. A címzettre ráadásul 0,90 márkás portót róttak ki, mivel a lapra ragasztott bélyeg már rég érvénytelenné vált. Az eset felderítése után a portót visszavonták. Bírálat Diogenészt egyszer kőbányába küldték dolgozni büntetésül azért, mert bírálta az athéni tirannus szónoklatát Egy idő múlva ismét az uralkodó színe elé idézték, de amikor az beszélni kezdett, Diogenész felállt és indult a kijárat felé. Hát te hová mész? — kérdezte beszédét megszakítva a zsarnok. — A kőbányába — válaszolta Diogenész. Tejfölös káposzta Az étlap olyan előkelő, aranybetűs bőr- mappában volt, a pincér annyira tisztelettudónak és fenségesnek látszott, a zenekar pedig olyan finoman játszott, hogy egy pillanatra habozni kezdtem. Olyasvalamit akartam rendelni, ami méltó ehhez a környezethez. Valamilyen elegáns ételt, mondjuk például ikrát és bélszínt szarvasgombával, francia konyakot és friss ananászt. Vagy foglyot apróra vágott, szárított zöldséggel és pezsgőt. Én azonban tejfölös káposztát akartam. Azonkívül csupán néhány lejem volt. az orvosom pedig szigorúan megtiltotta, hogy bármilyen fűszeres, sült vagy párolt ételt egyem. Nekibátorodtam és így szóltam: — begyen szíves, hozzon nekem egy adag tejfölös káposztát .. A pincér most dühösen azt feleli, hogy ilyen fogás náluk nincsen — gondoltam, és összehúztam magam, szidásra várva — a pincér azonban nyájasan mosolygott. Kezében kis jegyzettömb és ceruza volt. Nem, mondhat akárki bármit, a jó vendéglő — az jó vendéglő. Nagyszerű a kiszolgálás. ha fene fenét eszik, akkor is! Még merészebb lettem. — És a káposztában okvetlenül legyen egy karika főtt sárgarépa, az orvosom nyomatékosan ajánlotta a sárgarépát. — Értem — bólintott a pincér, és feljegyezte rendelésemet. Egy pillanatra megdermedtem, any- nyira elbűvölt a mértani szabályosságú választék fényesen csillogó hajában. — Igen — majdnem elfelejtettem —, ha lehet, azt is szeretném, ha a káposztában egy kis cékla lenne. Ez tetszetős és étvágygerjesztő is... — Parancsára — biccentett tisztelettudóan a pincér és tovább írt. — Még valamit? — Köszönöm, ennyi elég. És még azt mondják, hogy a vendéglőben nem szeretik, ha valaki olcsó főzelékfélét rendel! Lám, kérem szépen, én még ki sem nyitottam az étlapot, szeszélyes kívánságaimmal gyötröm a pincért, ő pedig csupán tisztelettudóan bólogat... — Tessék — mondta a pincér és átnyújtott egy papírlapot. — Mi ez? — kérdeztem. — Szíves engedelmével, asszonyom, felírtam önnek a legközelebbi zöldségüzlet és tejbolt címét, ahol mindig kapható friss tejföl. Ügy vélem, odahaza éppen olyan káposztát készíthet majd, amilyet annyira szeret. Minden jót! Nem, mondhat akárki bármit, az udvarias pincér ritka, mint a fehér holló... (Fordította: Cellért György „A lassan eső esső...” (?!) Egy nyelvészkedő olváJ sónk leveléből idéztük ä címbeli nyelvi formát. Nemi véletlenül két írásjellel is felhívtuk a figyelmet a szokatlan helyesírási módra. Olvasónk ugyanis azt javasolja, hogy legyen ezután a helyesírás megkülönböztető eszköz az eső szóalak egy- alakúságának a megszüntetésére. Ha tehát melléknévként szerepel az eső szóalak, akkor írjuk rövid s-sel, ha pedig főnévként, akkor hosszúval. Azt kéri, írjuk meg, egyetértünk'-e javaslatával, v Az egyértelmű válasz megfogalmazása előtt még néhány megjegyzést kell tennünk. Először is: nem levélírónk az első és egyetlen, aki ilyen javaslattal kopogtatott a helyesírást szabályozó szakbizottságok, illetőleg szakemberek ajtaján. Gárdonyi Géza pl. több cikkben is javasolta ezt a megoldási formát, írásgyakorlatában pedig élt is vele. Azt is érdemes megemlítenünk, hogy nyelvünkben az egyalakúság, az alaki egybeesés természetes és gyakori jelenség, s a nyelv- használat valóban igyekszik ezt megszüntetni. Erre az eltérő írásformát is felhasználjuk. • Csak néhány példát bizonyításul: füzet, fűzet; irat, írat stb. De azt is tudnunk kell, hogy az eső szóalak egyalakúsága náig sem bomlott meg, s a;_ fásban nem teszünk különösé« - get, hogy milyen szófaji kategóriát teljesít az eső megnevezés. Főnévként és melléknévként egyformán a rövid írásformát használju g fel : jégeső, esővíz, esőcsepp, esőköpeny; leeső, jóleső, távol eső, útba eső stb; De az alaki egybeesés eltérő- írásmóddal való meg. szüntetésére is tudunk példákat felsorakoztatni. Költőink gyakran élnek pl. azzal a lehetőséggel, hogy a melléknévi értékű szóalakot rövid s-sel, a főnévként használt szót pedig hosszú s-sel írják: „Májusnak csöndes essőjét meghallgatom” (Sza-. bó Endre: A zápor). Ha valaki Somlyó György Óda Európához című költeményében ezt az írásformál) oldassa, „a folytonos ess .1 mosta”, nem adhat számár» követendő példát ez a megoldás, mert ma még az ?s<» szóalakkal kapcsolatban a:,j egyalakúság fennáll, és írásában is ez az irányadj szempont. , Dr. Bakos József ) £
