Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-10 / 35. szám
Kereskedő mérnökök A MINAP TELEFONON KERESI EM régi ismerősömet, az egyik műszergyár fejlesztési főmérnökét. Kiderült, hogy a vállalat kereskedelmi igazgatója lett. Félreértés ne essék: nem azon lepődtem meg, hogy valakinek az idő múlásával változhat a beosztása, hanem, hogy így változhat. Egy felsőfokú műszaki végzettségű szakemberre, egy tehetséges mérnökre egyszer csak rábízzák — rá merik bízni — egy nagyvállalat kereskedelmi munkájának irányítását. A műszakiak szaktudása nélkül egyre nehezebb megfelelő eredménnyel kereskedni. A termelési folyamat a fejlesztéssel, a beszerzéssel (anyagok, gépek stb. beszerzésével) kezdődik és az értékesítéssel zárul, A ter- ‘melés hatékonyságának javításáért tehát a szorosan vett értékalkotó szakaszon kívül is sokat lehet tenni. A termelési ráfordítások csökkentése elkezdődhet már a piacon is, azon a piacon, ahol a vállalat vevőként jelentkezik. Ha a kereskedőkhöz a műszakiak is csatlakoznak, akkor könnyebbé és kockázatmentesebbé válik megkeresni a világpiacon azt á fajta nyersanyagot, alkatrészt, gépet, amely esetleg nem is drága és az adott célra még mindig megfelel. Vagy képzeljünk el egy nemzetközi műszerkiállítást valahol a nagyvilágban, ahol a vállalat kiállította legújabb konstrukciójának mintapéldányát, s ez iránt van is érdeklődés, egyszerre két-három kooperációs ajánlattal is szembe kell néznie a kiállításra kiküldött kereskedőnek. Ilyenkor tárgyalni kell, gyorsan mérlegelni, ügyesen manőverezni, hogy a partnereket ne is riasszák el, de elhamarkodottan se egyezzenek meg. Ilyen helyzetben rugalmasan, eredményesen tárgyalni többnyire csak az olyan műszaki szakember tud, akinek a kisujjában az adott terület valá- mennyi műszaki, szakmai ismerete. Akj tudja, hogy gyára miben gyengébb, miben erős, tehát ki tudja választani azt a kooperációs ajánlatot, amely a vállalat számára a legmegfelelőbb, mert azt hozza, amiben az adott gyár esetleg híjával van. ILYEN HELYZETBEN a kereskedők — erre elég sok a tapasztalat — többnyire elbizonytalanodnak, nem merik megragadni a kínálkozó alkalmat, hiszen nem tudják, hogy melyik ajánlat a legjobb műszakilag a vállalatnak. A helyzetet bonyolítja, ha a kereskedő ráadásul nem is a vállalat alkalmazottja, hanem csak megbízott. Nemrégiben hajszálnyira épp ilyen eset történt egy hazai szerszámgépgyárral. A nyugat-európai kiállításon bemutatott szerszámgépének vezérléstechnikája nagy sikert aratott, sokan azonnal vettek volna belőle, s amikor kiderült, hogy a gyártás még nem indult meg, többen tettek ajánlatot termelési kooperációra. A külkereskedők azonban az akkor elhangzott ■ajánlatokra, ennek már fél éve, még nem válaszoltak. Ilyen helyzetben egy kereskedő, aki magas szintű műszaki ismeretekkel is rendelkezik, vagy egy műszaki, aki megfelelő kereskedelmi jártassággal is bír, hamarabt megtalálja à megfelelő megoldást, s aligha múlnak a hónapok úgy, hogy a kifejlesztett, értékes gyártmány sorsa — hazai gyártás egyedül, vagy gyártás kooperációban — még mindig eldöntetlen. Jó lépés tehát, ha gyakorlott, felkészült műszaki szakembereket irányítanak át a kereskedelmi munkába. A nyugat-európai műszeriparban egyébként a gyárak kereskedelmi részlegeiben a létszám 40—60 százaléka eleve műszaki végzettségű. Többnyire úgynevezett eladó mérnököket foglalkoztatnak, akik műszaki tudásuk mellé különöböző módon — egyetemeken, főiskolákon, tanfolyamokon — megszerzik a kereskedelmi, közgazdasági ismereteket is. EZÉRT ÉRDEMES örömmel üdvözölni, ha a kereskedők közé egyre több mérnök kerül Persze egy-egy gyengébb piaci eredmény, vagy egy-egy piac elvesztése nemcsak a kereskedőkön múlott és múlik. A termelést irányító műszakiak is könnyen „kiejthetnek” egy-egy terméket a piacról: például pontatlan szállítással, vagy az ingadozó minőséggel. Az ilyen hibákat a legkitűnőbb kereskedelmi munkával sem lehet ellensúlyozni. Ezt a termelést irányító műszakiaknak kell megérteniük. Nos, ezt a megértést is segíti, ha a piac „normáit” nemcsak a kereskedők, hanem a piacokon 1 dolgozó műszakiak közvetítik majd — a műszakiaknak, a műszakiak nyelvén. Gerencsér Ferenc Fagyba zárt napfény Ma tartja zárszámadó közgyűlését a nagyrédel Szőlőskert Tsz. Nem a nagyrédeiek a varázslók, a modern technika eredménye, hogy a szövetkezetben vagonszám zárják fagyba a nyári napfényt, amit a közönséges halandó az üzletekben gurulós málna, ropogós meggy, vagy zsenge zö.dborsó formájában vásárol meg. Jut belőle — majdnem elegendő mindenkor. Csakhát a szándéknak korlátot szabnak a tények. Mert az nagyon szépen hangzik, hogy a Szőlőskert Tsz a hűtőházában a mélyhűtő kapacitását több mint százötven százalékban használta ki, ha a vásárló kedveszegetten kullog el az üzletben a pulttól, mert amit keresett, nem találta meg. Pedig ilyen nem sok van, mert azt mondják a rédeiek, hogy a megye valamennyi boltját a rendelésnek megfelelő mértékben látják el fagyasztott zöldséggel és gyümölccsel. De hát a szamóca, a meggy és a zöldborsó több is lehetne, ha ... Mielőtt, erre a „ha”-ra sort kerítenénk, idézzünk fel néhány adatot az elmúlt évi munkáról. Egresből 1860, málnából 5730, meggyből 1270, cseresznyéből 160, szamócából 170, szilvából pedig 1230 mázsát tettek el. Azt már csak. úgy, mellékesen említik, hogy még ribi/.liből is sikerült 20 mázsát feldolgozniuk. A zöldségfélék, közül a spldborsó 2500 mázsát, a zöld- oab 2370, az egész papriká L920, a paradicsom 610, a karfiol 1070, a sárgarépa 650, a jritaminpaprika 4300, az jborkasaláta 340, a gyaluit Lök pedig 600 mázsát nyom. Mindezt így elsorolni sokra! könnyebb, mint gondoskodni a beszerzésükről. Mert mit csináljanak olyankor, ha i jég elveri a paprikát úgy. logy egy szál sem marad hohle, rnegdézsmálja a málnát -s a zöldborsót? Hiába tervezték el olyan szépen, hogy »zekből mennyit fagyasztanak. Jól jön ilyenkor a segítség amit például a Hatvani Konzervgyártól is napiak. De a környező gazdaságoktól is. . , Tehát a jég is ahhoz a bizonyos „ha”-hoz tartozik, ahogy a hűtőház teljesítőképessége is. Az ellen egyelőre nincs mentség, emezen pedig már javítani akarnak: a mélyhűtőtárolót meg akarják nagyobbítani nyolcvan vagonnyi térrel, a fagyasztá- si lehetőségüket pedig napi 150 mázsával növelik. Ebből következik: még több gyümölcsre és zöldségfélére lesz szükségük. Már most elkezdik a tárgyalásokat a várható partnerokkal. A málnát újabb ötven hektáron szeretnék termeszteni, ahogy a szamóca és az egres is újabb területeket kíván. Véleményük szerint a háztáji gazdaságok tudnának hasznosan közreműködni velük, mert a családban akár az idősebbek, akár a gyerekek elfoglalatoskodhatnak a málnásban vagy a szamócásban. Ha már annyira kedvelik a fagyba zárt napfényt, ezt a keresletet ki kell elégíteni, úgy tartják a nagyrédeiek. Szóljunk még a szőlőről. Persze, itt is a jég... ! Mert azokon a területeken, ahol nem pusztított, majdnem 130 mázsa lett az átlag. Ahol pedig a jég szüretelt, ott csak tizenhárom mázsa, annak is a négyötödét a másodszőlő adta. Óriási különbségek ezek. A számok alkalmasak arra is, hogy többféle következtetést fogalmazhassunk meg. Mindenekelőtt : szükséges a korszerű szőlőskertek kialakítása, amelynek a programját, a közösre is, a háztájira vonatkoztatva is, a következő évekre már kidolgozták. Maximálisan ötszáz hektáron akarják megvalósítani. A nagyrédei Szőlőskert Tsz elmúlt évi gazdálkodásának sok részéről nem szóltunk, mégis szeretnénk néhány elszámolási adatot is említeni, hogy valamit jelezzünk a végeredményből Elkönyveltek 323 millió termelési értéket, ami 25 millióval haladta meg a tervezett mennyiséget, A bruttó jövedelmük 74 milliót tett ki, a szövetkezeti tiszta nyereségük pedig elérte a 47 milliót. A tízórás munkanapra fillérre pontosan 161,74 forintot számoltak, .ami megközelítően tízszázalékos .növekedést mutat az előző évihez képest. Még egy számot-’hadd említsünk: egy tagra 41 442 forint’ jutott az 1977-es gazdálkodási tevékenységük nyomán. A számok is, de a gazdálkodásuk más tényei is alkalmasak arra, hogy túlzástól mentesen megállapítsuk: Nagyré- dén szorgalmas és hozzáértő emberek munkálkodnak a közös gazdaságban, és sikereik nyomán mások is, a megye és a környező tájak lakossága is ízletes, gusztusos fagyasztott gyümölcsökhöz és zöldségfélékhez juthat, amelyek magukba zárták a nyári napfény éltető energiáit. (gmf) Több kolbász, mini nap 9 Hering József hentesmester munka közben. Az elmúlt évben 240 ezer 1 sertést, 13 ezer vágómarhát dolgoztak fel az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat gyöngyösi üzemében. A tőkehús jelentős részét, mintegy 30 százalékát exportálták. Alapvető céljuk Heves megye és Budapest ellátása, ehhez az 1977-es évben 4428 tonnányi, húsáruval jjárufták 'hozzá: ; ■ ~ v 1 Ebben az évben tervbe vették, hogy a tavalyihoz képest 3,5 százalékkal több ízletes, jól fűszerezett húskészítményt adnak át a kereskedelemnek. Annus Endre és Faragó Sánderné a késztermék laboratóriumi vizsgálatát végzi. Szingapúritól jöttem... ... mesterségem címere — nos, hogy mi a szakmája erre még ma csaknem egy évvei hazatérte után is nehezen tud választ adni Bodor Mariann. Az Egyesült Izzó Gyöngyösi Félvezető- és Gépgyárának legkorszerűbb üzemében van a munkahelye, ott, ahol tavaly óta integrált áramköröket szerelnek és mérnek. Eddigi életútjáról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy tipikus, hasonló a vele egykorú lányokéhoz. — 1976-ban érettségiztem itt, Gyöngyösön. Mindenáron tanár szerettem volna lenni. Miért? Nem családi hagyományok miatt; talán az vonzott leginkább, hogy testnevelés szakon nagyobb lehetőségem lesz aktívan sportolni. Röplabdázom, talán nem is rosszul. — Ügy kezdődött, hogy nem jutottam be az egri főiskolára. Csak azért is tanár leszek, mondtam, meg is volt már az állásom, mint képesítés nélkülinek, Rózsaszer. tmártonban. Akkor olvastam, hogy kellene ide lány, aki beszél angolul. Én angolt tanultam a gimnáziumban, eljöttem ide megtudni: minek ide angolul beszélő betanított munkás? Egy évig kibírom, legalább megtudom, mit jelent az, dolgozni. A többit már ismerjük a beruházás történetéből. Ettől kezdve már minden gyorsan ment az ő sorsában is. Á jelentkezők alapos pszichológiai vizsgáláton vettek részt, utána tudták meg, mikről is van szó: a gyöngyösi gyár az amerikai Fairchild üzemeibe küld munkásokat, hogy megtanulják az integrált áramkörök . szerelésének minden munkafolyamatát. Feladatuk: itthon majd továbbadni a megszerzett ismereteket. Bodor Mariann 19 éves sem volt amikor rövid itthoni betanulás után néhány társával repülőre ültették és elutazott a világ másik végére, Szingapúrba, megtanulni a szakmát. — Utólag beleborzongok, ha eszembe jut az a hosszú repülőút. Akkor föl sem fogtam, mire vállalkozom. Az előkészületek idején mindennap valami nagv hírrel mentem haza, annvi minden történt velem. Szüleim szóhoz sem nagyon jutottak a meglepetésektől, de természetesen hozzájárultak az én nagy utazásomhoz. — Kínaiak, malá’ok között dolgoztunk, reggel 8-tól délután 5-ig. Kényelmes, jó életünk volt : egyedül voltam lány, nekem magamnak ju-. tott külön szoba. Nagyszerűen berendezett volt, csupán a gyíkokat szoktam meg nehezen. Azok ott háziállatok. Hat hétig dolgoztam Szingapúrban, s azóta is levelezek több, ott megismert barátommal. A nagy utat megjárt gyöngyösi lány most betanító csoportvezető. Igazolványában a szerény bejegyzés: be- tanított munkás. — Ez is olyan sajátságos, mint az én eddigi sorsom, hiszen már nem is vagyok fizikai állományban. Mindig szerettem a mozgékonyságot, a változatosságot, ha már eddig annyi minden történt velem. nem szeretnék megállni. Tanulni akarok, de most már az üzem dolgozójaként. Hogy hol, azt még nem tudom. Akik külföldön voltak velem, mind szakmunkások. A gimnáziumi osztálytársaim azóta szintén továbbtanultak már. Engem érdekel ez a szakma, szeretnék eljutni valamilyen műszaki főiskolára. — Nagyon féltem, amikor a szerelőasztal mellé leültem ott, a szingapúri üzemben: mi lesz, ha leégek, s szégyenszemre hazaküldenek... ? Nem égtem le. Most újabb próbatételnek szeretnék elébe állni... (hekeli) Izsák Jánosné az automata kolbásztöltő gépnél. (Szabó Sándor képriportja,j1 MmjssjQ 1978. február 10., péntek j
