Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-05 / 31. szám

Veszély Jelena kiállítása Vwtely Jtlena szobrászművész alkotásaiból rendeztek ki- állítást Egerben, a városi tanács aulájában. Képünkön a ' művész Mandragóra című műve. A legendás Orient-exsress és masai A híres Orient-expressnek már gyakran halálát jósol­ták. Ennek ellenére még ma is közlekedik. Igaz, a kalandok vonatából szolid európai távolsági vonat lett, s a keleti célt, Konstant! nápolyt jelző táblák már régóta eltűntek a kocsik­ról. Az Orient-express azonban továbbra is minden este elhagyja a párizsi Keleti pályaudvart és elindul több mint 2500 kilométeres útjára a kontinensen keresztül. Egyetlen vonatnak sem jutott osztályrészül olyan iro­dalmi hírnév Európában, mint az Orient-expressnek. Miu­tán a fényűző csillogás elhalványult és szétoszlott a legendás vonat körüli titokzatos köd, a nosztalgia újra népszerűvé teszi. A múltba vezető vasúti utazások pénzes kedvelői gondosan restaurált Pullmann-kocsikban, stílusosan, különvonattal érkeznek Konstantinápolyba, melyet ma — a koncepció egyetlen „szépséghibája” — Istanbulnak hívnak, míg egyik jelentés a másik után hirdeti, hogy a menetrendszerű Orient-expressnek most már véglegesen befellegzett. Tény azonban, hogy a százéves jubileuma felé közeledő vonat továbbra is töretlen népszerűségnek és ennek megfelelően nagy keresletnek örvend. A menetrendekből csupán a „Közvetlen Orientet” töröl­ték, mely 1877 májuséig Svájcon és Olaszországon keresztül összekötötte Párizst Belgráddal és átmenő kocsijai is voltak Istanbulba és Athénbe. A Közvetlen Orientet 1919-ben ve­zették be Simplon-Orient-Express néven a legyőzött Német Birodalom megkerülésével; utóljára Párizsból Belgrádba* közlekedett a Vallorbe—Lausanne—Domodossola—Milano— Velence—Trieszt—Zágráb útvonalon. Habár ez a vonat is a nagy európai expresszvonatok közé számít, híre meg sem közelíti a tulajdonképpeni Orient-expressét, melynek „klasz- szlkus útvonala” mindig Párizstól a Boszporuszig vezetett Münchenen és Bécsen keresztül, mióta 1889. június 1-én átmenő összeköttetést létesítettek. A hajdani előkelő társaság helyett ma világcsavargók és túristák, minden nációhoz tartozó fiatalok, a vasúti utazások kedvelői és vendégmunkások utaznak a D—263-mal — amint az Orient-expresst prózai módon a vasúti szolgálati nyelvhasználat nevezi. Június 23-ig a végállomás keleten Budapest, június 24-től a vonat csaknem 1000 kilométerrel tovább. Bukarestig megy. Párizs és a magyar főváros között 1657 kilométert, a román fővárosig pedig 2563 kilométert tesz meg. — Hess, madár...! am Jo és Suzy Az egész világsajtót bejár­ta Viktornak, a winchesteri (Anglia) állatkert zsiráfjá­nak az esete, amely végül tragikusan zárult. Emlék­szünk még rá, hogy a 15 éves állat térdre esett és semmiféle segítséggel nem tudott többé talpra állni. Viktor balesete olyan ér­deklődést, együl térzést és egyes esetekben hisztériát váltott ki, amilyen Anglián kívül valószínűleg bárhol másutt a világon elképzel­hetetlen. A látogatók töme­ge sereglett az állatkertbe, ötletekkel és tanácsokkal árasztották el az illetékese­ket, olykor valósággal meg­bénítva a postát a túlterhe­léssel . hipnózistól oroszlán beeresztésével való „sokko­lásig" minden elképzelhető és elképzelhetetlen javaslat elhangzott. A segítőkészség ezer megható és nevetséges jele mutatkozott. Most, ennek nyomán még a szokásosnál is nagyobb érdeklődéssel figyeli a szi­getország lakossága mind­azt, ami az állatok körül, az állatkertben történik. Így került a figyelem előte­rébe Jo, a szerelmi bánat­ban szenvedő gorilla is. A manchesteri Belle Vue Allatkertnek anyagi nehéz­ségek miatt be kellett zár­nia kapuit. Több száz álla­tát eladták különböző ang­liai állatkerteknek. Jo és Suzy tíz éve élt együtt eb­ben az állatkertben, most azonban el kellett válniuk egymástól. Jo a ehester! ál­latkertben, Suzy viszont a bristoli állatkertben kapott új otthont A válás nem ment simán, sőt valóságos harc kellett hozzá. Jo nem volt hajlan­dó átmenni a másik ketrec­be: láthatóan felismerte, hogy el akarják választani a párjától. Így azután az állatorvosnak messziről ká­bítószerrel töltött tűt kellett a testébe dobni, majd az el­kábult, 135 kilós állatot hat ember vitte át ketrecébe. Az állatkert igazgatója nyi­latkozatban próbálta meg­nyugtatni a közvéleményt, mondván, hogy a két állat közti kapcsolat a látszat el­lenére sem olyan mély mint gondolnánk, és mint ember­hez hasonló külsejük miatt emberi mértékkel mérve el­képzeljük. Véleménye sze­rint előbb-utóbb beleillesz­kednek majd egy másik csa­ládba és boldogok lesznek. Az angolok azonban még sokáig gondolnak majd Jó­ra és Suzyra fájdalommal, még ha van is elég gondjuk, ök ilyenek. (pj Bíró József: Csak játék Akt Sorsmagány vízre bíztad. a parttá) nem messze íenékreszállt papírcsónakof így szép ez. ne sírj! arcom belső félelmeit csak én Ismerhetem a r e Álmodtam álmodtam — itt vagy arcodon köddé távolodó integető kezektől búcsúztál (mondd merre jártál hogy engem nem találtál szobám medúza-ölében?) Csöndek vajon sírnak-e a csönd sípját ha egymagad jössz S hallani lépted? sírnak-e mondd ha megtöröd a nagy harmóniát mikor lélegzetet veszel? tAAAAAAAA^AAAAA/\AAAAAAWA^^AAA^^^WAAAAA/^AAAAAAAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA< Humorszolgálat KÉT ÍRÓ BESZÉLGET — Valahogy izgatottnak látszol, kedves barátom... — Még csak ne is legyek izgatott! Képzeld, tegnap ösz- szeakadtam egy alakkal, aki sohasem hallott Shakespeare- ről! — No, és neked mi közöd hozzá? — Shakespeare még csak hagyján, de hátha száz év múlva rólam is éppígy megfeledkeznek?! SOROZÁSON HALLOTTI G; — Van valami testi fogyatékossága? — kérdezi az orvos. — Igen, hamar az inamba száll a bátorságom! FEGYVERKERESKEDÉSBEN : — Adjon nekem pisztoly golyót! — szalad be az üzletbe ’egy ijedt asszony. — Milyen kaliber? Az asszony végigméri az eladót, s így válaszol: — Körülbelül olyan magas, mint maga, de egy kicsit testesebb... A BOTANIKUSKERTBEN — Látják, ebből a növényből lesz a cigaretta. Most ép­pen virágzik. — Érdekes — csodálkozik a látogató —, ezt még soha­sem halottan. És mondja, mikor érik meg a cigaretta? AZ ELTÉVESZTETT ABLAK Egy betörő, aki éjszaka feltehetőleg egy stuttgarti pék­ség irodájába akart behatolni, eltévesztette az ablakot és a pékmester hálószobájában kötött ki. Amaz felébredt, kiug­rott az ágyból és „megdolgozta” a betörőt. Végül riasztotta a rendőrséget, amely őrizetbe vette az alkalmatlankodót. A betörő azt állítva igyekezett tisztázni magát, hogy a pék lányát — akit jól ismer — akarta meglátogatni. A fiatal hölgy mindenesetre energikusan tagadja az ismeretséget. SZAMARAT SZÉKÉRT Szardínia szigetén egy kis helység polgármestere nem akart hinni a szemének, amikor egy napon szokás szerint belépett dolgozószobájába és ott egy szamarat talált, amely békésen álldogált Íróasztala mellet. Hiányzott viszont az íróasztalhoz tartozó szék. Amint a rendőrség kiderítette, környékbeli ismeretlen tettesek szamarastul behatoltak a polgármesteri hivatalba, ott hagyták a szamarat és maguk­kal vitték a széket. Ez utóbbit később megtalálták a sza­már korábbi helyén. A csere oka tisztázatlan maradt. — Megcsináltam! — Mit? — hök­kent meg Povázsai hazatértekor, látván felesége átszellemült arcát, s hallván pró­fétanői kijelentését. — A sárgaborsó- főzeléket. — Micsodát? — A sárgaborsó­főzeléket, amit a múlt héten kértél tő­lem — mondta Po- vázsainé csodálkozást mímelve, hogy férje mit sem ért az egész sárgaborsóból. — En kértem a sárgaborsót és a múlt héten? — ájul- dozott Povázsai. — Igen. Nem kife­jezetten kérted, csak megemlítetted, hogy voltaképpen gyerek­korodban te meny­nyire szeretted a sárgaborsót és... Csak ennyit mond­tál. De szivem, mi­után te vagy az úr a házban, és én anyámtól úgy tanul­tam, hogy a férj ki nem mondott óhaja is parancs,.. Meg­főztem hát. Megcsi­náltam. Neked. — A sárgaborsót? — A sárgaborsót — mondta alázatosan Povázsai né szü'etett Kajevá c Mcztild és máris teríteni kezde t az ünnepi vacsorá­hoz. Povázsai meg csak állt a szoba kö­A sárgaborsó zepén is tűnődött. Tényleg mondta vol­na ezt a marhaságot a sárgaborsóval? Hi­szen, ha csak ez a szó, hogy sárga, ha csak ez elhangzik, már kiveri az undor, mert nála a sárga mindig a borsóval asszociál. Sárgabor­só. Őrület. Hiszen minden bizonnyal meg is hal, ha meg­eszi. Ha ránéz, már haldokolni fog. Sőt, már most, hogy rá­gondol, érzi is, hoffy sárgulni kezd az egész belseje, meg a külseje attól a ret­tenetes színű kuli. másztál, amit sárga­borsónak hívnak. Lerogyott a fotel­ba, s úgy nézte tüs­ténkedő asszonyát, született Kajevá c Malvint. Jó asszony. Feleség. Házias. Ez tény. És alázatos- igaza van, voltakép­pen ő, Povázsai Ödön az úr a házban. Tisztelet a női egyen­jogúságnak, meg a házastársak kölcsö­nös viszonyának, de valakinek mégiscsak szükségeltetik azt a kalapot hordani. És a Povázsai-házban ö, Ödön hordja a kala­pot. Egye fene, ha sárga is. Lehet, hogy félreértett valamit Malvin, mert, hogy ő a sárgaborsót még ál­mában sem ejti ki a száján, de ez nem is lényeges. Azt értette meg férje akaratá­nak, amit félreértett És miután ő az úr,,a férfi a házban, im­már el is készült az az istenverte sárga­borsó, s azt neki most meg kell ennie. Meg kell! Ha férfi. Ha ka­lapot hord. Ha ö az úr. Felállt, s mint eretnek a máglyára, úgy vonult Povázsai Ödön előkalkulátor a terített asztalhoz. Be­hunyt szemmel per­sze, hogy legalább a máglyát, azazhogy a sárgaborsót ne lássa. — És megette? — Meg. De már ki is hányta. Mégis megette. Utóvégre ő az úr a házban — mondta kuncogó megelégedettséggel Povázsainé a szom­szédasszonynak. — Csodálatos — j irigykedett a szom­szédasszony, merit náluk ő volt az úr a] házban. — Semmi csodáin tos nincs ebben. Rá-i juk kell hagyni. Ésj ki kell használni. < Higgyék csak, hogyi ők az urak. Jövő hé- -, ten lekváros nudlit < főzök neki. Istenem, < de utálja. Jobban,< mint a sárgaborsót., Es mégis megeszi< majd. Megint ö kí­vánja majd. És 6 az j úr a házban, így háti megeszi. Anyukám- < tói tanultam, hogy ai férfiakkal bánni kell ; tudni — jegyezte i meg Povázsainé. — Bánni. ö, i igen... — mormolta ! a szomszédasszony i irigykedve, hogy ne- < ki elég, ha ránéz Be-i nőre, és megeszik az; mindent, egy tekín- i tetre. — Boldog asz- szony vagy — tettei hozzá, hogy így el­rontotta az életét. Gyurkó Géza Obulus Nem véletlenül szólunk a címbeli görög eredetű megnevezésről. Egyik vidé­ki napilapunk sportrovatá­ban olvastuk ezl a monda­tot: „Később négyes került az osztályozó könyvbe, a harmadik mérkőzésről pe­dig még nincs obulusunk.” Értetlenül áll az olvasó az idézett közléssel kapcsolat­ban. Elsősorban azéri, mert teljesen bizonytalan az obu­lus szónak szövegbeli szere­pe. Hogy miért, erre adunk választ ebben a rövid köz­leményünkben. Az obulus szóval nevezték meg a görögök ezüst apró­pénzüket. Ezt tették halot- taik szájába is, hogy'hiedel­mük szerint az alvilági ré­vész, Kháron átszállítsa a megboldogultat a Styx fo­lyón. Ebből a hiedelemből bontottak ki költőink is sa­játos versbeli motívumokat. A versrészletekből az is ki­tűnik, hogy szavunkat mi­lyen jelentéstartalommal és használati értékkel lehet és szabad felhasználnunk: „Vén vagyok már, s számban ott a végső obulus, / neked adom azt is, édes, töltsd be­lőle kedvedet, / Charonnal vagy Charon nélkül a sötét ár partra vet” (Bóka Lász­ló: Latin grammatika). Tóth Árpád verseimül is felhasz­nálja a megnevezést, s fo­galmi értékéről ez a vers­mondat árulkodik: „E zen­gő, halk ezüstpénzt halotti obulusnak” (Tóth Árpád: Obulus). Illyés Gyula Kháron la­dikján című esszé-regényé­ben olvashatjuk ezt a szö­vegrészletet : „Kháron ladik­ja nem akkor indul velünk, midőn lezárul és befagy a szemünk”. Illyés különben egyik versében is felhasz­nálja sajátos stílusértékében a görögök ezüstpénzének megnevezését, s a vele kap­csolatos hiedelemből bontja ki az olvasót merészebb kép­zetkapcsolásra serkentő köl­tői motívum-sort: „Az alibi! Az átkelés: / A rév / obu- lusa; a vám s adó, / hogy élsz!” (Illyés: Bajba kerül­ni). Ha a rostára tett sportbe­li közlemény obulus szavát ezeknek az ismereteknek a birtokában próbáljuk értel­mezni, még inkább elbi­zonytalanodik az olvasó. Ez érthető is: mert ebbe a szö­vegkörnyezetbe nem is illik bele szavunk. Szót tévesztett tehát a szerző. Valószínűleg a hangalaki hasonlóság vitte tévedésbe. Az iskolai osz­tályzatot nevezték meg apá­ink idejében a latin kalku­lus szóval. Ez a szóalak már beleilik a szövegbe: s általa világossá, egyértelműbbé válik az idézett mondat tar­talma is. Dr. Bakos József >AAAAAMA»#AM>AAAWy^V>AAAAAAWWVAAAAAAAA NAAAAAA/

Next

/
Thumbnails
Contents