Népújság, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
Mari néni testamentuma Nézem kis házát, faoszlopos ámbitusával. Benyitok a néki átalakított szobácskába, amelynek sarkában öreg vaskályha duzzog. Pillantás a párnáiról fölemelkedő törékeny asszonytestre. Majd szavak, mondatok. S íme, beszél a történelem! Nem a sorsfordulóké, az országos bajoké, hanem ami egy nagylócl zsellérleányban zajlott. Hogy mennyi időn át? — Augusztusban töltöm be a száztizenkettedik évemet. Jóból is sok ennyi temén- telen esztendő. Hát még a póri verettetésből, miközben a kis Fiikor Máriából urasági kocsis hitvese, Sztrehó Boldizsárné lett, majd özve- gyülten hat évtizedet morzsolt le napjainkig. — öten születtünk a napszámosportára, s iskolába sem írattak bennünket, amikor tehenet őriztünk eltartásért. Későbbet is csak a kemény munka Butler báró birtokain. Napkeltétől napnyugtáig. S voltam én arató gázdasszony nyolcvanévesen. Süttem, főztem negyven léleknek. Akkor az uram már régen föld alá költözött, családjaim is a maguk lábán jártak. Így éltem, így műl' tak napjaim. Mondják, legidősebb ember vagyok az országban. Magam sem értem, hogyan lehetséges ez! Egyetlen élő gyermeke és gondozója, Kovács Imréné érkezik meg a szomszédból. Törött búzát hoz szakajtóban az udvaron kapirgáló két tyúknak. Húsvétra tartogatják a jószágot, legyen mivel kínálni az olykor hazalátogató, messzire szakadt származékokat. — Tavaly volt több is! Magam gondoztam őket, egy malackával együtt. Csak őszön beléállt a gyengeség a lábaimba, s most már nem visznek. Azért vagyok ágyhoz kötve. Pedig lenne munka a ház körük S mondha- tatlan restellem, hogy ilyen tehetetlenül kell néznem a leányom küszködését. Elég volna annak a maga baja. Nemrég temette az emberét. Ahogy mondja ezt Mari néni, valami csodálatos gyermeki tisztaság árad a tekintetéből, kerekded arcából. Pásztó helyett talán még mindig Nagylócon tudja magát, s úgy tekint ki a szoba ablakán, mintha Sztrehó Boldizsár jöttét várná valamiféle munkából. Szinte szorongva kérdem, a magafaita leánygyermekek száz esz'en- deje mivel is múlatták az időt hétvégeken? Pillantása elevenebbre vált. — Csak a vasárnap délután volt a miénk. Akkor térdig érő szoknyába öltöztünk, piros csizmát húztunk a lábunkra, s mentünk a Cigánydombra. Ott gyűlt a 1978. február 1.. szerda (Fotó: Szabó Sándor.) falu fiatalja. Ki nótázott, ki táncolt, a közelben lakó cigányok meg muzsikáltak. Hát ez volt a szórakozásunk. Mari néni szerint a báróék földjein igencsak talált foglalatosságot a falu szegényebb népe. Akkor még nagyon elkelt a kézierő. Az embernek csak a ló segített. Meg a tüzesgép aratáskor. A baj csupán annyi volt, hogy ez a munka nem tartott ki egész esztendőben. Állandó tisztség meg kevésnek jutott. — Kíséreltük változtatni a dolgon. Az uram találta ki, hogy próbálkozzunk sum- mássággal. Ott lehet tartalékolni. Gabonát, pénzt. Amilyen az egyezség. Egy nyáron le is ereszkedtünk Selyp és Hatvan környékére, de nagyon ráfizettünk. Betyár volt a bandagazda, betyár az uraság. Mindkettő vámolta a jussunkat. Alig tudtunk kitelelni abban az esztendőben. Többé aztán nem mozdultunk el Nagylócról! Legyen kevesebb, de az biztos. Palóc falu, urasági cselédlakások. Asszonyévek a báró kocsisának oldalán. Gyermekszületés, gyermekhalál. Étel a mindennapos krumpli, tészta. Álom a szalmazsákon, hosszú kapálás a kukoricaföldeken. Esemény? Ami szivet dobogtat? Mari néni elrendezi lábán a dunnát, majd vékony karját magasba lendíti. — Itt járt a császár hadgyakorlaton a Ferenc József! Még az első világháború előtt. Varsányban csinálták, de odatódult egész Nagylóc. Tudja, most is előttem van, ahogy piros bugyogóban, kék atillában elhúzott az erdőszélen. s lovával megállt a tábornokok közt. Tiltottak bennünket, de azért próbáltunk közelebb furakodni hozzá. Meglehetős szakálla, bajsza volt, s csákóján villogott a napfény. Az uram nem lelkesedett annyira. Azt mondta, neki elég volt nyolc esztendő a mundérból, meg Ferenc Jóskából. El is cipelt onnan. Sztrehó Boldizsárné kilencven felé ballagott már, amikor Nagylócon is szervezni kezdték a termelőszövetkezetet, s papírt kézbesítettek neki, hogy a bárói uradalom cselédlakását el kell hagynia. Akkor adták neki csereként a pásztói kis házat, itt, a Szabadság utcában. Lányával együtt kapnak talán kétezer forint öregségi járulékot is, amiből csendeskén elvannak. — Nehezen szoktam meg. mert ugyebár minden a másik faluhoz kötött. De hát itt nagyon jók az emberek, s ide édesedtem. Hogy mennyi időre? Orvost csak messziről láttam, nincs énnekem semmi bajom. Ha az nem. hogy vége a munkának. Persze, egyszer csak el kell menni. Nem visznek messzire. Szemközt a temető. Fejfa nem fontos. A lányomnak mondtam, fiatal ákáciát ültessen a sírdombra. Erős, szívós fa. Minden időt elvisel. Akár én... Kibékülés. Bölcs paraszti testamentum. S érvénye nincs még talán a közelben. Moldvay Győző Házimuzsika barokk stílusban Az Egri Szimfonikus Zenekar kamaraegyüttese vasárnap délelőtt új sorozatot indított el „Házimuzsika” címmel. Ez a sorozat több érdekességet és adatot is érdemesít az említésre. Az Egri Szimfonikusokban — és elsősorban karmesterükben, Farkas Istvánban — él az a nosztalgia, az a zenéből és a zenéért táplálkozó hagyományélesztő szándék, hogy a kamarazenének Egerben is híveket szerezzen. A barokk időkben egyes kis társaságok egymásnak zenéltek, mondja ő, miért ne lehetne ezt az értékes szórakozást ma úgy felelevenítetni, hogy az intim hatású környezetben megszólaljon az a zene, amely annyira kedves harmóniákat tud megzengeni. És hogy ez a nemes szándék éppen abban az évben valósul meg, amikor az Egri Szimfóniku- sok fennállásának tizenötödik esztendejébe lépnek, ez még inkább hangsúlyozza a karmesternek azt a meggyőződését, hogy a mai európai zene tartógyökerei a barokk zenében lelhetők fel. Ehhez a házimuzsikának nevezett kamarazenéhez már az első alkalomnál is összejött az a közönség, amely igényli—keresi a meghitt zenei találkozásokat. A vasárnap délelőtt is alkalmas volt arra a Művelődési Központ kamaratermében, hogy az elmúlt századok táncaiból visszacsengő dallamok elandalítsanak, s bizonyos mértékig figyelmeztessenek is. A barokk idők sem a legnagyobb nyugalom jegyében múltak el, és az akkori kor embere szívósan kereste és meg is találta azokat a harmóniákat, amelyek kifejezték őt. Scarlatti Kis szvitje, vagy Bach D-dúr szvitje ugyanúgy a derű és a szellemes szórakozás csillagzata alatt Ajándék négy keréken Felújított motor, kicserélt ülések, átalakított belső tér és vadonatúj rendszám azon az autóbuszon, amelyet néhány hónappal ezelőtt ajándékozott a Budapesti Közlekedési Vállalat KlSZ-bizott- sága az Egri Gyermekvárosnak. Az akkor kiselejtezésre került 40 személyes Ikarus 620-ast a vállalat óbudai garázsának dolgozói csaknem 700 társadalmi munkaórában varázsolták újjá. Az anyag- költség — alkatrész, üléshuzat, festék, villamossági berendezések — fedezésére a BKV kommunista műszakot szervezett, s az összegyűlt 24 ezer forint révén a gyermekváros Ingyen, valóban ajándékba kapta az autóbuszt. Heves megyei vállalatok is bekapcsolódtak az akcióba, hiszen a tanácsi építők adták az ülések egy részét, a 4-es Volán szocialista brigádjai pedig a műszaki karbantartást végzik majd a jövőben. A gyermekváros vezetői elmondották, hogy most már csak a jó időre várnak, s az első útjuk egy tanulmányi kirándulás lesz. Ugyancsak az űj busszal viszik nyáron a Balatonhoz a gyerekeket és ezzel indulnak majd országjárásra is. keletkezett, mint ahogy Bach f-moll csembalóversenye is amelyet Kalmár Gyula adott elő. A versenymű elhangzása után az a gondolatunk támadt, hogy mi manapság szerényebben beszélhetnénk a mai zene modernségéről. A csembaló manapság jól kezd divatba jönni, éppen a barokk zene hatására és az sem véletlen, hogy ezt a finom hangzású hangszert a Művelődési Központ megszerezte. Händel h-moll concerto grossója már átvezet abba a világba, ahol a zenész nemcsak a könnyedebb muzsikát Ismeri fel; nyomokban, ebben a műben érezzük a nagy sorsnak, annak a nagy sorsnak is a fenségét, drámai sodrását, amely Händelt végigkísérte egész életén át. A koncertet Farkas István vezényelte végig, s mondanunk sem kell, mennyire törekedett a lírai árnyalatok, a derűsebb vonások hangsúlyozására a megszólaltatott házlmuzsíkában.. Még csak annyit a közönség érdeklődésének a felhevítésére: a sorozat összeállításánál kívánságok léphetnek elő a közönség részéről és ezzel a kölcsönös érdeklődéssel majd kialakítható lesz az a kedélyes, baráti társaság is az egri zenekar körül, amely további elképzeléseket valósít- tat meg a jó úton járó együttessel. (farkas) Kunszabó Ferenc: Megbízatás 5. Mikor megalakultunk, a három műhelyfőnök még a szülőket is meghívta egy kis csevegésre, hogy azzal is nagyobb legyen a felhajtás. Hát eljöttek, azt hiszi? A negyvenegy srác közül hatnak jött el az apja, vagy anyja, és pontosan nem a legciki- sebbeké, úgy, hogy a névtelen levelező sem volt ott, azt hiszem. Eljött viszont S. Sz.- nek a bizalmi beosztású apukája, és utána a gyerek egy hétig monoklit hordott a bal szemén ... Hát tudja, mit? Nekem inkább legyen csak melós az apám, ne államtitok! De a srác ettől sem csipkedte magát, éppen csak egy kicsivel jobban. Nem megy neki, na! — Jobb melókat kapartunk ki a brigádnak, a bátyám meg ért a szakmához is, az utasításhoz is, én pedig próbáltam megszervezni a munkafolyamatokat — de azért az egész nem volt olyan fontos, mint hogy a gyerekek általában összeszedték magukat, és három hónap múlva elértük a nyolcvan százalékot ! Ebben persze volt száztíz . is, meg hatvan is Már amennyire saccra meg lehet állapítani, mert az egyéni normákat megszüntettük, egy kalapba dobtuk az egészet. Akkora ricsajt csaptak körülöttünk, mintha valami űrhajós brigád lettünk volna A főmérnök külön beszélt rólunk a termelési értekezleten az igazgató egy sajtónyilatkozatban megemlítette a kiemelkedő szerepünket, november hetedikén kivétel nélkül jutalmat kaptunk, és március 21-re a KISZ kitüntetett bennünket. Hát ez mind nagyon forradalmi, de én balhét szimatoltam a bátyámmal. A nyolcvan százalék nem akart nyolcvanötre haladni. Szóltam a fejeseknek, hogy lassabban az elismerésekkel. Azt vetették: — Nem lesz semmi baj, már megint ifjúságellenes vagyok !... Hát befogtam a pofám, pedig nagyon jól láttam, hogy vagyunk nyolcan- tízen a huszonnyolcból — végül is ennyit szedtünk össze még így is sokan voltunk —, akik beleadjuk a ’ munkába, amit illik, a többi közepesen mozog, sőt van vagy öt, ame- lyi... tré, na ! Köztük a két nagydumás. És ha szól nekik az ember, akkor rögtön azt vágják, hogy mi bajunk van ennyi elismerés után? Azt akarjuk tán, hogy a gyár majd saját halottjának tekintsen? Mit mondhat erre az ember? pláne, hogy a többség kontrázik nekik! Mert miért ne, Magyarországon szólás- szabadság van, — és amíg szájalunk, addig sem kell a kalapács nyelét markolni! Szóval, azt akarom kihozni, hogy itt látom a hibát. Az egész országban kevés a melós. és ha valakinek jár a szája, akkor van respekt, azt nem merik megszorítani mert elmegy panaszra; aki meg hallgat, azt sarkantyúz- zák, mint a jó lovat. Vagyis azt akarom mondani, hogy aki ma nem akar megtanulni dolgozni, mert vagy ezért, vagy azért, de nem fontos neki a dohány, azt mifelénk nem lehet rászorítani a tisztességes munkára. Legalábbis a mi esetünkben ezt tapasztaltam. Nem tudom, hogyan van másutt, de elmondom, ml lett a mi brigádunk vége. A szocialista vállalásunkban szerepelt, hogy rendben tartjuk a placcot, vagyis havonta egyszer kitakarítjuk a műhelyt. Ehhez jött a másik felajánlás, hogy nyáron egyszer lemossuk az összes ablakot, plusz virágosítjuk az udvart. — Azt már megfigyeltem, hogy a havi nagytakarításban hatan-nyolcan nem vesznek részt, hol ezek hol azok — de a két nagyszájú, az biztos, hogy mindig köztük van! Egy darabig nem szóltam semmit, de aztán jött a tavasz, a hétvégi kirándulások, istennyila, úgy hogy egyre kevesebben maradtunk ott takarítani — az udvart meg éppen tizennégyen ástuk föl. Egy hétfőn, kajaszünetben azt mondta a bátyám: Jelentkezzen, aki eddig legalább háromszor hiányzott a felajánlásból! Hát jelentkeztek, elég sokan, de a két nagyokos nem. Jól van evvel ennyi, hanem az üveget az eddig hiányzók fogjá* letakarítani! Én persze ott voltam, mert egy KISZ-tit- kár mutasson példát, de a két ürge nem! Azt gondoltam, majd a többiek mennek rájuk, de az a sok birka egy szót se szólt nekik másnap! Nem akartak velük kikezdeni, de egymás közt sutyorogtak. Az ilyesmi elveszi a kedvet a melótól, úgyhogy ezt a jó vezetőnek észre kei! venni. A bátyám persze nem akart nekiesni, azt mondta, majd szépen kijön a sorja. Augusztus húszra kaptuns egy buszt, és pénzt, hogy háromnapos kirándulásra mehetünk a Balatonra. Az ifi- brigád. Mert szépen teljesítette a felajánlás időarányos részét. Jól van. Mondtuk, hogy mindenki jön, aki úgy érzi, hogy tiszta a gatyája Akinek esetleg nem, az holnap reggel ne jelenjen meg az indulásnál. Hát ott volt mindenki, csak a két okos nem! Mégiscsas van önkritikájuk! De akkoi ezt már hangosan mondtuk és mind a huszonhatan egyetértettünk benne !... Ni letelt az ünnep, visszajövünk, és a következő héten délutá- nosok voltunk. Hát akkor ahogy bemegyek, már az öltözőben szólnak, menjek' föl a pártirodára. Atszerelek, felballagok. Azt mondja Sanyi bácsi: — Na, pakold csak ki, gyerek, mit frakcióztos ti ott az ifibrigádban?!... Mikciózunk, titkár elvtárs?! Hát olyat még a nagyapám sem hallott, hogy huszonnyolc emberből huszonhat frakció, kettő meg a többség1 ... És szóval, kiraktam, ami. a begyemben volt!... Az örek csak hallgatta. Türelme az van neki, annyi biztos, de hát ez már a mesterségével jár. Aztán ő is elmondta a magáét. Kiderült, hogy a ké* ürge kijött ám a buszhoz csak késtek vagy tíz percer! Még onnan is! És aznap reggel mindjárt fölszaladtak a vezérségre, hogy kiszúrtunk velük, ráadásul én a bátyámmal, meg még vagy hatan mindig a jó melókat csináljuk és fizetéskor felmarkol juk a vastag dohányt, nekik meg csak lökünk !... Meg ilyenek, de mind hazugság volt, egy szálig, hiszen például a teljesítményt végig egy kalapba löktük, és nekünk csak annyival jött több pénz, amennyivel magasabb volt az alapórabérünk ! Na, mondom, itt már nemcsak rólam van szó, hanem mindenkiről, menjünk ki közéjük! Kimentünk. Felszólítottam a két rágalmazót, hogy most nyissák ki! Hát kinyitották, nem volt abban hiba! Akkor én, a bátyám, meg még vagy tíz srác, elmondta, hogy mi a valóságos ábra. De a többi hallgatott. Na, azt súgja nekem Sanyi bácsi, látod, itt a frakció. Ti vagytok kevesebben. Erre oszt mit tehettünk? Elismertük a bátyámmal, hogy fejlődnünk-kell még az emberekkel való foglalkozásban. Feloszlottunk. Illetve, mi a bátyámmal kiléptünk, mentünk vissza a törzshelyünkre, s pár nap múlva utánunk jött még vagy négy srác. Pontosan annyi. Aztán másik felnőttbrigádba is mentek, úgyhogy maradlak az ifiben tizenöten — és G A. lett a nacsalnyik! De ugattak ám, hogy 5k majd most megmutatják! Ami igaz, az igaz: sikerült nekik megmutatni. Két hónap múlva már csak hatvankét százalékot tudott nekik összekaparni a művezetőjük. És akkor még mindenné« a teteje, hogy egy értekezleten valaki azt mondta, ez az en rossz munkám eredménye! Kis híja volt, hogy felállók, és elküldöm az »Illetőt... melegebb éghajlatra, de szerencsére tudtam türtőztetni magam. Megmondta apám, meg Zoli bácsi is, hogy nevesebbet jártassam a szám, mert a végén a két nagyHu- másra fogok hasonlítani ■ lei nyeg meg semmi! , (Véged
